1. Bevezetés
1.2. Irodalmi háttér
1.2.1. Az elhízás és előfordulása
Az elhízás, az elhízott emberről kialakult kép az évszázadok alatt sokat változott.
Elődeink testi megjelenését meghatározta, hogy mikor, mennyi és milyen minőségű táplálékhoz jutottak hozzá. Még az őskori ember vadászott, gyűjtögetett, táplálék is ritkábban került az „asztalra” és a vadászat sikerén szó szerint az élete múlt.
Napjainkban az iparilag fejlett, jóléti társadalmakban túlkínálat van az élelmiszerekből, félkész vagy teljesen kész ételekből, valamint a reklámipar is a túlfogyasztásra ösztönöz. Ma már elég egy közeli boltba elmenni, vásárolni, vagy akár el sem kell menni otthonról, mert az ételt házhoz hozzák. Ugyanakkor a testképről alkotott ideál a soványságot helyezi előtérbe. A média is a soványságot közvetíti az emberek felé, mint követendő példát. Sok serdülőkorban lévő fiatalt különösen befolyásol az ideálkép elérése.
Korunk legnagyobb egészségügyi problémáját a nem fertőző krónikus betegségek jelentik. Az elhízás az egyik leggyakoribb metabolikus betegség, ami egyaránt érinti a
felnőtteket és a gyermekeket. Járványszerűen terjed a fejlett és a fejlődő országokban.
1980 óta globálisan megkétszereződött az elhízás. Becslések szerint Európában, 2010-ben már 150 millió felnőttet és 15 millió gyermeket érintett, míg világszerte a WHO adatai szerint 2,3 milliárd felnőtt volt túlsúlyos és 700 millió elhízott [13]. Földünk népességének 65%-a él olyan országban, ahol a túlsúly és az obezitás következtében több ember hal meg, mint alultápláltság miatt.
A 2012 OECD-felmérés alapján Európában Magyarország az egyik legelhízottabb ország, 15 éves kor felett a lakosság 28,5%-a elhízott. A nők esetében ez 30,4%, a férfiaknál pedig 26,3% [14]. Míg nyugaton, pl.: Svájcban, és Amerikában már az elhízás mértékének csökkenéséről beszélnek, Magyarországon még emelkedik az elhízottak aránya a felnőtteknél, gyermekkorban pedig 2017-ben stagnálás figyelhető meg egyes korosztályoknál [14-15].
1.2.2. Az elhízás osztályozása
Az elhízást a zsírlerakódás elhelyezkedése alapján vagy az etiológiája alapján lehet csoportosítani. Az előző megjelölés takarja az ún. viscerális/hasi típusú elhízást, a másik típust jelenti a subcután/ bőr alatti: a combok, gluteális tájék területén megjelenő zsírlerakódást.
A hasi vagy viscerális/abdominális/alma típusú elhízás elsősorban a szív-és érrendszerre fejt ki negatív hatást, az ún. körte/subcután/bőr alatti típusú elhízás pedig elsősorban az ízületeket és azok normális működését befolyásolja, valamint az alsó végtag vénás megbetegedéseinek egyik oka.
Az elhízás kialakulása mögött legtöbbször az energia-egyensúly zavara áll fenn. A többlet energia felvétele a táplálkozás során raktározáshoz vezet. Ennek egyik oka, a helytelen inaktív életmód, a túlzott táplálékfelvétel, amely veszélyes a szervezetre, hiszen a felesleges kalória felhalmozódik, és zsírszövet formájában raktározódik, amely elhízáshoz vezet, fokozva a morbiditás és mortalitás kockázatát a későbbiekben. A gyermekekkel szembeni magas elvárások miatt stressz alakulhat ki már gyermekkorban, kevesebb a szabadidős játéktevékenység, valamint a stresszhez kapcsolódó nassolás, rágcsálás egyre jobban növeli az elhízás kockázatát [16].
A gyermekek fejlődése során, óvodáskorban 4 éves kor környékén van az első teltségi időszak, majd ezt követően az iskolás korban az első nyúlási (hossznövekedési) időszak.
A második teltségi időszak a prepubertás idejére tehető, ezt követi a pubertás alatt a második nyúlási szakasz. A teltségi szakaszban megvastagodik a zsírszövet, a nyúlási időszakban elvékonyodik, és hossznövekedés történik. Az elhízás szempontjából vannak veszélyesebb időszakok, ilyen az élet első 12 hónapja, az 5-6 éves kor és a prepubertás. Ekkor dinamikus hízási fázis megy végbe, a zsír beépül a zsírsejt ploriferáció révén az új zsírsejtekbe. Az ún. statikus hízás a felnőttekre jellemző, amikor a már meglévő zsírsejtek telítődnek és növekszenek meg, amelyet az étrend tápanyagtartalma befolyásol [17].
A gyermekkori elhízást, és az azt, befolyásoló tényezőket a következő módon lehet csoportosítani, Molnár Dénes munkássága alapján [8]:
1, Egyszerű elhízás:
- szocioökonómiai faktorok,
- életmódbeli paraméterek (mozgás hiánya és inaktív életmód, energiában gazdag táplálkozás), fokozott tartósstressz-életkörülmények
- genetikai faktorok, hajlamosító tényezők (epigenetika)., 2, Másodlagos elhízás:
- neuroendokrin okok (pl. polycisztás ovárium szindróma, hypothyreosis),
- mozgáskorlátozottság (pl. izomdisztrófiák, gerincvelő eredetű megbetegedések), - pszichiátriai megbetegedések (depresszió, pánikbetegség),
- gyógyszeres terápia hatása (szteroid kezelés), tartós-krónikus fokozott stressz
- genetikai okok (kromoszóma rendellenesség, elhízással járó szindrómák, génmutáció-leptin szerepe).
Jelen dolgozat célja az elhízás és a hozzá társuló eltérések, elsősorban a magas vérnyomás betegség felmérése, a háttérben álló okok vizsgálata a fiatalok körében.
Hazánkban az orvosegyetemekhez kapcsolódóan vannak elhízás-centrumok, ahol az elhízás problémáját komplex módon kezelik. A sikeres fogyás több szakember (egészségügyi alapellátás szakemberei, dietetikusok, pedagógusok), a gyermek és családjának együttműködése alapján valósulhat meg.
1.2.3. Az elhízás definíciója, mérési lehetőségek
Az elhízás meghatározása a WHO alapján [12] a zsír zsírszövetben való rendellenes vagy kiterjedt felhalmozódása olyan mértékben, hogy már az egészség károsodik.
Az elhízás megállapítására többféle mód létezik. A módszerek sokfélék, van olyan közöttük, ami csak klinikai használatban kivitelezhető, a költséges eljárási mód miatt pl.
dexa-vizsgálat, ultrahang, CT, MR.
Magyarországon használatos a BMI (testtömeg/testmagasság méter²-ben kifejezve) számítás. Gyermekkorban nem BMI számokat használunk, hanem az életkort és a nemet is figyelembe vevő percentilis táblázatokat.
A területen dolgozó védőnők rendszeresen mérik a 0-6 éves életkorú gyermekek testtömegét és testmagasságát, melyeket a hazai standardokhoz is viszonyítanak módszertani levél, percentilis táblázat, növekedési index alapján. A mérések tovább folytatódnak az iskolában is, az ifjúsági védőnők bevonásával. A védőnői jelentéseket minden évben az NEFI-Gyermekegészségügyi Igazgatóság (Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet) szakemberei összesítik, és teszik közzé honlapjukon.
A nemzetközileg elfogadott, és az elhízás szempontjából lényeges percentilis határértékek:
A 75 és 90 percentilis közé eső érték súlyfeleslegre, túlsúly gyanújára utal.
A 90 és 97 közötti érték egyértelműen túlsúlyra utal.
A 97 percentilnél nagyobb érték kóros elhízásra utal.
Ezen percentilis értékektől kezdve mindenképp fokozott figyelem szükséges az egészségügyi dolgozók részéről. Ezeket a paramétereket elsősorban azért dolgozták ki, hogy a gyermekek testi fejlődését nyomon lehessen követni, és időben felismerjék az alultápláltságot, napjainkban azonban a normál testtömegű és túlsúlyos gyermekek elkülönítésében is nagy szerepük van [18].
De ez nem ad tájékoztatást arról, hogy a többlet testtömeg miből származik, zsír vagy izomszövetből, és nem ad tájékoztatást a subcután vagy viscerálisan elhelyezkedő zsírtöbbletről. A gyermekkorban a gyors fejlődés és növekedés miatt is nehezebb a test összetételének meghatározása [18]. A testösszetétel meghatározása az egyik jól használható módszer, a bioimpedancia segítségével történik.
A módszer előnye, hogy egyszerűen kivitelezhető, gyors és reprodukálható, és megfelelő tájékoztatást ad a szervezetben meglévő izomszövet, zsírszövet és a folyadék extracelluláris illetve intracelluláris mértékéről és annak eloszlásáról, valamint a belső szervek mennyiségéről [19]. A módszer alapja, hogy az emberi test eltérő szövetei két pólus között különböző sebességgel vezetik az elektromos áramot, ez az ún. szövet-specifikus ellenállás. Az új készülékek már több helyen mérnek a pontosság érdekében, az első készülékek még 50 kHz-s áramot használtak [20].
A vizsgálataink során mi is ezt a módszert választottuk a testösszetétel meghatározására.