IV. 4 . Domináns trópus
4. Én pedig irásid nyomát kinyomozom, Ne bánd, új életre hogy nevedet hozom,
Emlékezetedet mindenütt hordozom, S így híredet, mint lehet, toldozom.
S z i l a s i László: Hibbe(csúf)
5. Nyugodjál, s koporsód legyen dicsőséges, Allapatunk most itt nem gyönyörűséges, Kit te ékesgettél, Eger is törökes.
Kévánom, hogy legyen lelked üdvösséges.
6. Bibe városának, hol nyugszol, állása
Ott vagyon, Krivánnak hol magas havassá, Vendégfogadóját minden úgy szállhassa, Szeredet tekintvén hogy meg is állhassa, 7. Mondván: itt fekszik az a Balassa Bálint,
Ki kevés öröm közt nyelt sok keserves kint, Kinek Írásában aki jól is tekint.
Elméje Bársonyán szemlélhet Skarlát színt.1
*
M i n t tudjuk, a Balassi és R i m a y Istenes énekeinek első k i adását sajtó alá rendező S o l v i r o g r a m Pannonius - világosan k i m o n d v a , hogy a szöveget R i m a y tervezett Balassi kiadásából vette át - a versgyűjtemény elejére, az ajánló és kísérő szövegek közé, az olvasóhoz szóló saját előszó utáni, második helyre i l lesztette be R i m a y János Bálint, nemzetedben ki voltál Balassa... című elogiumát.2
N e m g o n d o l o m , hogy hibásan cselekedett volna: R i m a y t a lán valóban i t t összegzi a legvilágosabban, szinte teoretikus pontossággal a Balassi-szövegekről kialakított értelmezését.
! A z Istenes énekek 1671-es lőcsi kiadást követő Ács Pál szövegét v e s z e m alapul: Rimay János írásai. Régi Magyar Könyvtár. Források 1. Budapest, 1992. 47^18. ( A továbbiakban: A c s ) - Ács Pál a kötethez fűzött PÓTLÁSban a következő jegyzetet illesztette saját kiadásához: „2. A Bálint, nevezetben ki voltát Balássa...(47.1.) kezdetű ének első sora a kiadásokban így áll: Bálint, n e m z e t e d b e n . . . , csak Madách Gáspárnál n e v e z e t b e n . F e l t e hetőleg a n e m z e t e d b e n a l a k a helyesebb, h a tekintetbe vesszük a bálás szó 'rubinkő* jelentését i s . " A javítást át-, a 'bálás' szó jelentését figyelembe vettem.
* Pimát A n t a l : Rimay Balassi-epicédiumának kisérő iratai. I n : R i m a y Já
nos: Balassi Epicédium. Budapest, 1994. Szerk.: Ács Pál. 6 8 - 7 1 .
SzÜasi László: Hibbe(csúf)
Választott műfaja az ehgium, A görög elegeion eredetileg a házioltár szobrainak talpába belevésett varázsigéket jelölte, később ezekből fejlődött k i az epitáfium (sírvers), m a j d a z ere
detileg halottsirató, később mindenféle panaszt felölelő elégia.
A 'kijelentés', 'dicséret' jelentésű latin elogium szó a görög elegeionmi azonos eredetű műfajt jelöl: az ősök házi képmásai
ra, szobrokra vésett prózai vagy verses sírfeliratot jelent, de használták egész általánosan, a (fiktív' r e t o r i k a i gyakorlatként felfogott) laudatio helyett is. A z e l o g i u m o k általában felsorol
ták a z e l h u n y t nevezetes tetteit, s forrásértékük o l y nagy v o l t , h o g y g y a k o r t a szolgáltak kiindulópontul akár történeti munkák
h o z is. A későbbiekben a verses elogiumokból apránként k i s z o r u l t a k a tényszerű részek, hogy átadják helyüket az általánosabb gondolatoknak, míg a műfaj prózai darabjai beolvadtak a klasz-szikus r e t o r i k a különböző a l k a l m i szónoklattípusaiba. A francia i r o d a l o m b a n nagy k a r r i e r t futott be az erős elméleti i r o d a l o m m a l is megtámogatott éloge, de ettől eltekintve a z eredeti, l a t i n müfajmegjelölés a többi nyelvben csak a reneszánsz és a b a r o k k l a t i n nyelvű irodalmában v o l t használatos. N e m lényegtelen ta
lán, h o g y u g y a n a k k o r a jóval használatosabb epicédium (teme
tési- ül. gyászének), egy tágabb értelmezési hagyomány szerint az e l o g i u m o t (gyászeíégiát, sírepigrammát) is magába f o g l a l t a / Akárhogyis, R i m a y műfaj választása mindenképpen n a g y o n erős klasszicizáló gesztus: a lassanként felszaporodó, erősen narratív, m a g y a r temetési versezetek korában visszavezeti a műfajt má
gikus, lírai eredetéhez.
N e m kevésbé beszédes a m e t r u m megválasztása sem. A 16.
századi n y o m t a t o t t költészet második leggyakoribb metrumát, a négysarkú felező tizenkettest Balassi csupán Maga kezével irt könyvének három utolsó versében használta: a 7 3 . De mit gyöt-resz, a 7 4 . Pusztában zsidókat, és a 75. Ó én édes kezdetűek-ben.4 A z a r g u m e n t u m o k szerint az elsőben Ánimum ingratiiu-dine amatae moerentem ipsémet solatur (szeretője
háládatlan-' Lásd a Világirodalmi Lexikon elegeion, elogium és epicédium címszavait.
Lásd: Horváth Iván: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben.
Budapest, 1982. 126.
S z i l a s i László: Hibbe(csúf)
ságán kesergő elméjét saját m a g a vigasztalja), a második Szarándoknak vagy bujosónak való ének, a h a r m a d i k b a n pedig
Valedicit patriae, amicis iisque ómnibus quae habuit caris-sima (ístenhozzádot m o n d hazájának, barátainak és m i n d a z o k nak, akiket leginkább kedvelt). A m e t r u m t e m a t i k u s konnotá-ciója felettébb érdekes tehát, de az sem lényegtelen, hogy R i m a y kifejezetten kedvelte ezt a m e t r u m o t , más példákat n e m sorolva:
ebben írta meg például Könyörülj énrajtam, Úr Isten incípitü versét is, melyben éppen azt a zsoltárt parafrazálja (Psalmi Ll periphrastica explanado [ A z ötvenegyedik psalmus magyará
zatja] _ i g a2, n e m Béza, hanem B u c h a n a n fordítása alapján), amelyet a mester, Balassi Bálint, halála előtt, utolsó fohászként lefordított (Végtelen irgalmú), s a m i t R i m a y már hangsúlyosan megidézett, az Epicédiumbm. A látszólag k o m m e r s z m e t r u m tehát n e m csupán szorosan összefűzi a mester és a tanítvány életművét, de e kontextuson belül az utolsó vers konnotácíóját is képes látványosan felvillantani.
Mármost a z utolsó laudado három ío probléma: a szöveg ( m u n k a 1. str., 2. sor, 3.2., írás 2 . 1 . , 4 . 1 . , 7.3., ige és szó 2.3.), az értelmezés (elmééi 1.3., elme 3.4., 7.4., megértés 3.4., írásba tekinteni 7.3.) és az utóélet (név 4.2, emlékezet 4.3., hírnév 4.4., dicsőség 5 . 1 . , ékesgetés 5.3.) f o g a l m a i körül m o z o g .
A z első látásra nyilvánvalóan kultuszteremtö szándékú szö
veg szerint Balassi Bálintnak, a nemzet (eddig elrejtett balosá
nak:) rubinkövének munkája a (tervezett) kiadással végre m i n denkihez eljut ugyan, de csak az iskolázottak képesek m e g r a gadni annak a szerző elméjében lakozó igaz értelmét. Balassi a szirénekhez, Kirkéhez és Amphíónhoz hasonlatos, „fej metafo
rákkal határozza meg Rimay Balassi költészetének lényegét:
csoda, a poeta natus, a született költő csodája, magával ra
gad, átformál, és a semmiből alkot világokat"5 E szerző szö
vegei n e m évülnek el és m i n d e n k i másénál tömörebbek, a k i pe
dig ebben kételkedik, a z „vadásszon bolhára a hóna alatf6: távozzon a helyesen értelmezők köréből, a k i kételkedik a
tökéle-5 Ács 2 8 9 .
óU o .
Sziíasi László: Hibbe(csúf)
íességben. Kínozza önnön ostobasága azt, a k i Balassi szövegei iránt n e m érez vágyat, maradnak elegen, a k i k szeretik, óhajtják és értik. R i m a y mindenestre ( n e m csekély filológiai fáradság árán) összegyűjti a szétszóródott szövegeket, újra életre k e l t i a z isteni szerzőt, fenntartja emlékezetét, hírét s nevét gazdagítja.
N y u g a l m a t , dicsőséget és üdvösséget kíván n e k i , miközben egy ügyes bókkal tudósítja az elhunytat a halála óta történt legfon
tosabb eseményről. Röviden leírja nyughelyét, a b i z t o n eljöven
dő i r o d a l m i k u l t u s z centrumát, a kegyhelyet, m a j d a verset és a m e g n y i t o t t sírt a sírfelirattal zárja le, s ezzel végleg bevési a leg
fontosabbat: a Balassi írásába jól tekintő olvasó bársonypárnán pihenő rubintkövet szemlélhet.
N o h a természetes, elsődleges, betű szerinti értelem t u l a j donképpen nincsen, (csak természetesnek, elsődlegesnek v a g y kitüntetettnek tekintett kontextus, a m i a normalitás báját és a z eredendő magától értődés illúzióját kölcsönzi a szövegnek7), a z eddigiekben vázolt s be vettnek látszó interpretációt mégis hajlandó lennék elfogadni v a l a m i üyesminek - ha az a bolha ott n e m volna.
A m e n n y i b e n ugyanis elfogadjuk a „nyomozzon balhát hón"
ajánlat vagy parancs Ács Pál adta értelmezését {„vadásszon bolhára a hóna alatt"), azonnal jól tettenérhetővé válik R i m a y érvelésének k u l t i k u s , kirekesztő, h a t a l m i logikájú, a beszélő ala
n y o k ritkítására építő, fontos csúsztatása: Balassi szövegét csak az érti, a k i bölcs - csak az bölcs, akinek tetszik - akinek n e m tetszik, az tehát ostoba - a k i pedig ostoba, a z kirekeszthető a diskurzusból: körülbelül elmehet zabot hegyezni. E n n e k fényé
ben aztán a vers- és sírzáró felirat sem azt m o n d j a elsősorban, h o g y csak az pillanthatja meg a bársonypárnán pihenő rubintot, aki helyesen olvas, hanem inkább azt, hogy csak az olvas helyesen, aki rubintot lát a szöveg helyén. E z pedig azért mégiscsak meglehe
tősen kemény beszéd: olyannyira harcos, mintha lenne ellenfele -holott R i m a y korából n e m ismerünk Balassit illető negatív kritikát.
' S t a n l e y F i s h : Is There a Text in This Class? The Authority of Interpretative Communities. F o r d . : Kálmán C. György. C a m b r i d g e , M a s s . , L o n d o n . E n g l a n d : 1980. v i i , 3 0 3 - 3 0 4 . , 3 0 5 - 3 2 1 . , 3 8 9 . I n : Testes könyv.
deKON-KÖNYVek. Szeged, 1996. S. a.
Szilasi László: Hibbe(csúf)
Illetve egyet azért igen, legalábbis h a Zrínyi példányának címében a faitalant n e m műfajtalannak, h a n e m erkölcstelennek értjük E b b e n a talán n e m túlságosan v a d értelmezésben a (talán íí. Batthyány Ferenc és L o b k o v i t z Poppel Éva közvetítésével) Zrínyi tulajdonába került szövegegyüttes Balassi faitalan, e r kölcstelen, malac, esetleg kifejezetten disznó verseit t a r t a l m a z hatta. E z azonban némiképp szétzilálja az eddigi olvasatot, h i szen R i m a y kitüntetett metafora-hármas középső tagja, Kirké leginkább mégiscsak arról híres, hogy varázserejével disznókká változtatta Odüsszeusz társainak Eurülokhosz vezette csapatát.
,jSzéket adott odabenn nekik és karszéket az úrnő, s lisztet, sajtot, sárgaszínű mézet vegyített be pramnoszi borba; de ádáz mérgét is bekeverte, hogy honi földjüket ők attól leigázva feledjék.
És miután odaadta, kiitták, nyomban utána vesszővel megcsapta s az ólba terelte be őket.
Hát disznófeje és sörtéje s hangja, alakja
lett valamennyinek, ámde eszük, mint addig, olyan volt.
Mind ott sírtak a zárt ólban, Kirké meg elébük
erdei makkot szórt, hogy egyék, meg a somfa gyümölcsét, mert hisz a földön fetrengő kanok ezt eszik egyre. "s R i m a y persze azt expressis verbis n e m állítja, h o g y a tarcali, mádi, szántai, zömbori bornak is lenne efféle méregtar
t a l m a , de ebben a kontextusban felerősödik másik két metaforá
jának negatív jelentése is. Kirké Odüsszeusznak adott vázlatos útiterve, emlékszünk, mindenesetre a következőképpen indul:
„Szirénekhez fogsz legelőször érni: az összes embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe.
És aki esztelenül közeleg s meghallja a szirén-zengzeteket, felesége s az apró gyermekek otthon azt többé sosem üdvözlik, neki már nem örülnek, mert csengőszavu dallal a két Szirén megigézi;
Homérosz: Odüsszeia. X . 2 1 3 - 2 4 9 . F o r d : D e v e c s e r i Gábor.
S z i l a s i László: Hibbe(csúf)
ülnek a réten ezek, s körülöttük emberi csontok nagy sokasága hever, rothad, zsugorodnak a bőrök Húzz el ezek mellett, s a fülét tömd be viasszal minden társadnak, nehogy egy is hallja; puhítsd meg mézédes viaszod; de te hallgasd meg, ha kívánod"9 Az irrelevánsnak aligha nevezhető homéroszi szövegkörnye
zetben létrejövő jelentések n e m igazán tűnnek igazi textológusi hitvallásnak, m o n d h a t n i némiképp aggasztóak e g y készülő életműkiadás részeként, arról most n e m i s szólva, hogy Balassi ( R i m a y számára aligha ismeretlen) mestere, B o r n e m i s z a Péter Ördögi Kísértetek című művében (épp az idézett Homérosz
hely értelmezése nyomán) a Syrena - az Ördög neve.
„(690 vo) Syrena, Mert édesget szauaual, es Angyal kepebeis el valtoztattya magát. Homerus iria, hogy az Syrenac az tenger kow sziklac kozt szép aszonyoc kepébe czuda édesen eneklettec, de valakic oda mentec, mind el veztec. Ezec ordogec voltac: Vlysses eszesen oltalmazta magát es társait. "l0
Ráadásul tulajdonképpen n e m kevésbé vészjósló Amphión története sem. Kétségtelen: Zeusz és Antiopé gyermekének, a m a j d n e m anyagyilkos Amphiónnak lantja képes volt arra, h o g y bűvös hangjaira maguktól illeszkedjenek fallá a thébai kövek.
Felesége, Niobé hét fiút, hét ifjú legényt és hét leányt szült neki, de a sértett Létó gyermekei, Apolló és Artemís egy n a p alatt lenyilazták valamennyit. Amphión őrjöngésében testvérével, régi társával Zéthosszal megtámadta és o s t r o m alá vette Apolló delphii templomát, s a bosszúálló isten n y i l a halálra sebezte.! 1
A z eddigiek alapján hajlandó v a g y o k azt m o n d a n i , hogy a szirén, Kirké és Amphión metaforáival R i m a y meghatározza
5 U o . X n . 3 9 - 6 5 .
1 0 B o r n e m i s z a Péter: ördögi Kisértetek. Budapest, 1955. S. a. r.: E c k h a r d t Sándor. 4 4 .
1 1 C s i k y Gergely: Görög-római mythológia. Budapest, 1885. 1 1 5 - 1 1 8 .
Szüasi László: Hibbe(csúf)
Balassi költészetéről kialakított véleményének másik, kevésbé napsütéses lényegét is: Balassi oíyan szerző volt, a k i a művésze
tek istenének templomára támadt, büntetése j o g o s a n volt: halál, s e szerző o l y a n szövegeket írt, m e l y e k lealacsonyítják, eláílatia-sítják a kevésbé kitüntetett társakat, s megölik a gyengéket.
Ezért aztán elzárandók előlük.
Bár a G i a m b a t t i s t a V i c o t olvasó H a r o l d B l o o m m a l m i n d e n képpen egyetértek abban, hogy „ha egy költő túlságosan is tudja, mi indítja írásra, akkor nem tud írni, vagy legalábbis rosszat fog írni [, e]l kell tehát fojtania az okokat, beleértve a költemény-elődöket is"12, attól azért igencsak visszariadnék, hogy a R i m a y - v e r s (talán már eddig is túlságosan közelről és túlságosan sokáig nézett) második strófájának második sorában a peníszes ón meglétének tagadását, egyben úgy i s értelmez
z e m , m i n t h a i t t R i m a y - nyelvjárási sajátosságai m i a t t : a l i g leplezhető - kísérletet tenne arra, hogy megfossza Mesterét (fallikusan értelmezett) hatalmától, m o n d j u k egyszerűbben:
péniszétől, s azt sem kívánom n a g y o n erőltetni, h o g y a h a r m a d i k sorban, a z egy szuszra kinyomott nagy rakás szó azért mégiscsak elindíthat bizonyos asszociációkat, m e l y e k , bizony, alighanem a fekülia képzetköre felé gravitálnak, {az verseknek fosása kevésbé termékeny szerzők szájából később sem éppen
r i t k a vád).
Ám az bizonyos, hogy mindezek után a nyomozzon balhát hón" ajánlat „vadásszon bolhára a hóna alatt" értelmezése némiképp erőltetettnek tűnik. Bármelyiket válasszuk is a forga
l o m b a n lévő egyéb interpretációk közül (ti.: n y o m o z z o n bolhát havon, són v a g y akár otthon) világos, hogy a szólásszerű szer
kezet n e m a Balassi kiválóságával egyet n e m értők kirekesztésé
re, h a n e m éppen a gyilkos, alantas, (Apolló tanítja:) művészetel
lenes, hatással immár n e m bíró, excrementum-szerű Balassi-corpus ilyetén tulajdonságairól való megbizonyosodásra biztat.
Egyszerűbben: a k i kételkedik abban, hogy a Balassi szövegei silányak, a z n y o m o z z o n balhát hón, v a g y són: keressen fehér
1 2 H a r o l d B l o o m : Költészet, revizionizmus, elfojtás. F o r d . : Hódosy A n n a mária. H e l i k o n 1 9 9 4 / 1 - 2 . 6 1 .