Ipoly Erdő Zrt. Váci Erdészete

Az Ipoly Erdő Zrt. Váci Erdészete váci központtal összesen 7000 ha állami erdőterület fenntartója. Területe Verőcétől a Naszályon át egészen Püspökhatvanig és Vácrátótig tart. Két fő tevékenysége az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás, továbbá a közjóléti és ökoturisztikai tevékenységek fokozatosan egyre nagyobb feladatokkal látják el az erdészek mindennapjait.

Az erdészet rendkívül változatos termőhelyi adottságú területeken gazdálkodik, területén az Alföld északi peremén található száraz homoki akácosoktól a naszályi bükkösökig a hazánkban

előforduló szinte összes erdőtípus megtalálható. A legnagyobb kiterjedésű erdők a kocsánytalan tölgyes és cseres állományok. Évente mintegy 20 ezer m³ fát termelnek ki ezekből az erdőkből, és természetesen ezeken a területeken létre is hozzák – erdésznyelven „felújítják” – a következő generáció számára szintén felüdülést jelentő erdőket. A Naszály északi oldalán, ahol a legértékesebb állományok állnak, a szakmai és társadalmi elvárásoknak megfelelően fokozatosan a nagy területű végvágások helyett az erdő „örökerdőként” való kezelése révén – kis területen megújítva az erdőt – szálaló gazdálkodást alkalmaznak. A kitermelt faanyag nagyobb része tűzifa minőségű, amit kiemelten a helyi lakosságnak értékesíti az erdészet.

Mintegy 1500-2000 háztartás téli tüzelőjének elegendő ez a faanyag évente (Raszler, 2006-2015). Az alaptevékenységek mellett az erdészek kiemelt szakmai feladatuknak tartják a szélesebb közönség erdőivel szemben támasztott egyre erősebb közjóléti, rekreációs igényének kielégítését. A Váci Erdészet által kezelt 15 községhatárban elterülő erdőterületen az első jelentősebb ökoturisztikai fejlesztés 2005-ben közös összefogással (Vác Város Önkormányzata, Corvinus Egyetem, Ipoly Erdő Zrt. Váci Erdészet) valósult meg (Gyadai tanösvény). Az azóta eltelt időszakban bővült a katalinpusztai tanösvények sora; elkészült a madártani ösvény, valamint a „Legyél Te is Kiserdész!” ovis élményösvény. Az egyes tematikus ösvények, sétautak, túraútvonalak sora azonban még korántsem végleges, ezek lehetőség szerint dinamikusan bővülnek. A tanösvények kezdőpontjánál, a katalinpusztai erdészház melletti erdei tisztáson épült fel a Katalinpusztai Kirándulóközpont és Erdei Iskola, ahol a több napra érkező látogatók szálláslehetőséget is találnak a tartalmas erdei kikapcsolódásukhoz. Az erdészek minden évben számos programlehetőséget kínálnak családok, óvodás és iskolás csoportoknak egyaránt. Tavasztól őszig a jeles napokhoz kötődően – sokszor vetélkedővel egybekötött – rendezvény várja az erdőbe kikapcsolódni érkező látogatókat.

2.1.1. Területi adatok ismertetése

Az Ipoly Erdő Zrt. Váci Erdészet kezelésében álló terület Nógrád megye dél-nyugati peremén Keszeg, Nőtincs, Ősagárd, Szendehely településhatárokban és Pest megye Vác város környéki részein Verőce, Kisnémedi, Penc, Püspökhatvan, Püspökszilágy, Rád, Sződ, Vácduka, Vácrátót, Kosd és Vác településhatárokban található. Az erdészet kezelése alatt álló terület összesen 6684,17 hektár. A legnagyobb kiterjedésű, összefüggő erdőtömb Vác és Kosd településhatárokban terül el, ez részben a Naszályt, részben az ahhoz keletről illeszkedő dombos kosdi területet fedi. Több nagy erdőtömb található továbbá Püspökhatvan-Püspökszilágy térségében, ami körülbelül kétezer hektárt ölel fel. A terület többi része közepes és kisebb tömbökben található a fent felsorolt további településhatárban.

2.1.2. Termőhelyi adatok ismertetése

A körzet területén földrajzi és erdészeti tájak tekintetében is két tájcsoport találkozik: az Északi-középhegység és a Nagyalföld. A kistájak tekintetében a Cserhátvidéken belül a Kosdi- és a Nézsa-Csővári-dombsággal illetve a Börzsönyi-peremhegységgel, a Dunamenti-síkságon belül a Pesti hordalékkúp-síksággal és kis területen a Vác-Pesti-Duna-völggyel találkozhatunk.

A terület geológiai viszonyai rendkívül változatosak, köszönhető annak, hogy az erdészet legnagyobb részét a Cserhát andezitjével jellemezhetjük, melyet nagyrészt befedett az utólag rárakódott lösz, agyagmárga és meszes homokkő. Ettől határozottan eltér a nem erdészeti kezelés alatt álló csővári dolomit- és mészkőhegy, valamint a Keszeg területén található, jóval kisebb mészkő rög.

A domborzati viszonyok jól tükrözik a földrajzi és geológiai viszonyokat. Az alig tagolt Duna-Tisza közi síkvidékből észak és kelet felé haladva lösz, homokkő és andezit dombok, majd szelíd, lekerekített felszínű hegyek (pl.: Nagyhársas-hegy) emelkednek ki, melyeket élesen törnek meg a meredek lejtőkkel határolt mészkő és dolomit rögök.

A területre jellemző az alacsony vízfolyás-sűrűség, állandó vízfolyásként csak a Gombás-patak említhető. A Naszály vizeit a részben időszakos Lósi-patak és Felső-Gombás-patak gyűjtik össze, melyek vízfolyásai szabályozottak, így gyorsan elvesztik időszakos többletüket.

A talajviszonyok szempontjából a barna erdőtalajok térhódítása kiemelkedően magas (85 %).

Találkozhatunk még homok- illetve mezőségi talajokkal, de csak a Közép-Duna menti síkon.

A földrajzi határhelyzet növényföldrajzi értelemben még élesebb. A körzet területén három nagy növényföldrajzi egység találkozik: az Alföld, az Északi-, és Dunántúli-középhegység (Eupannonicum – Praematricum, Matricum – Neogradense és a korábban a Bakonyicumhoz, később a Matricumhoz sorolt Visegradense). Ezen összekapcsolódó határhelyzet rengeteg növényfaj jelenlétében, keveredésében tetten érhető. A Zólyomi-féle térkép (Magyarország természetes növénytakarója) döntő részben cseres-tölgyesekkel jellemzi a területet, de a domborzattól nagymértékben befolyásolt klímát nem veszi figyelembe. Kétségkívül nagy területen vannak, illetve lehetnének jelen gyertyános-kocsánytalan tölgyesek is, továbbá délies kitettségben, gyorsan kiszáradó talajokon kontinentális, illetve mediterrán jellegű molyhos tölgyesek is jelentős területet borítanak (Raszler, 2006-2015). A lösztölgyesek a löszhátakon, a homoki tölgyesek a homokvidékeken feltételezhetők eredeti természetes társulásként, de ezek közül mára hírmondók is alig maradtak. Az erdőgazdálkodás számára legfontosabb őshonos állományalkotó fafajok a kocsányos és kocsánytalan tölgy, a bükk, a gyertyán, a nyár, a fűz stb.

Az idegenföldi (nem őshonos), illetve nemesített fafajok pedig az akác, az erdei fenyő és a fekete fenyő.

2.1.3. Természetvédelmi, közjóléti és turisztikai értékek

Az erdészet területén országos védelem alatt 21,95 hektár áll. Legfontosabbak ezek közül a sződi homoki gyepek akácosai és Vác természetes fejlődésű puhafás, ártéri ligeterdeje. Kosd község és Vác városa helyi védettség alá helyezte a Naszály és a Kompkötő-sziget egyes földrészleteit, melyek különleges és gazdag növény- illetve állatvilág élőhelyei.

Közjóléti létesítmények szintén csak Vác és Kosd települések határában fedezhetőek fel.

Legfontosabbként említhetjük meg a nagyobb koncepcióba illeszkedő Gyadai tanösvényt, amely a Gyadai-rétet és a Naszály északi oldalát mutatja be ismeretterjesztő táblákon. A katalinpusztai erdészház körül kialakított parkolóból kiindulva tekinthető meg a körülbelül 5,5 km hosszú tanösvény, mely 8 erdőrészletet mutat be. A külön jelölt útvonalon különböző turisztikai létesítményeket hoztak létre közösen a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói és az erdészet munkatársai, mint például az eső elleni beállók, padok vagy hidak.

A 652 méter magas Naszály csúcsán kilátótorony található, amely több irányból is jelzett turistautakon közelíthető meg. A kilátó közelében lévő Násznép-barlang szintén kedvelt turisztikai célpont. A kirándulni kedvelők szempontjából szintén meghatározó érték, hogy az erdészet területét az országos kék turistaút is érinti (Vác, Kosd, Ősagárd).

2.2. Az ökoturizmus

Az ökoturizmus a saját környezetükért felelősséggel tartozó turisták utazása. Hosszú távon garantálja a környezeti, kulturális, történelmi és tájvédelmi értékek és az erőforrások megóvását

illetve hozzájárul a helyi gazdaság fejlődéséhez és a lakosok jólétéhez. Újszerű és megismételhetetlen turisztikai élményt nyújt a turisták számára, mivel bár a megőrzés és bemutatás a turizmus gyakorlati megvalósítása során első látásra kibékíthetetlen ellenfelek, mégis megfelelő szabályozások mellett szimbiózissá formálhatók (Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégia, 2008).

Az ökoturizmus fogalmának megszámlálhatatlan definíciója látott már napvilágot, melyek hozzávetőlegesen ugyanazokat az alapelveket takarják. Az IUCN (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources), mely a világ hivatalos természetvédelmi szervezete, 1948-ban jött létre, hazánk 1975 óta tagja. Az Ökoturizmus Programja által közzétett megfogalmazás szerint:

"Az ökológiai turizmus vagy "ökoturizmus" a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából, úgy, hogy kíméli azokat a látogatás hatásainak mérséklésével, valamint a helyi népesség társadalmi, gazdasági előnyökhöz való juttatásával" (http1).

Hazánk ökoturisztikai lehetőségei – az ország természeti adottságaiból adódóan – rendkívül sokszínűek. A 2012. évi adatok szerint 2012-ben 6 571 ökoturisztikai létesítmény működött Magyarországon, ezen belül 419 tanösvény és 28 látogatóközpont (például a Katalinpusztai Kirándulóközpont és Erdei Iskola), amelyekből 293 részben vagy egészben nemzeti park igazgatóság fenntartásába tartozik (Raszler, 2006-2015). A hazai ökoturizmus meghatározó képviselője a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő tíz nemzeti park igazgatósága, amelyek – többek között – egyedülálló természeti értékeink, természetvédelmi oltalom alatt álló területeink kezelését, turizmusba való bekapcsolását, valamint oktatási és környezeti nevelési feladatokat látnak el. Magyarországon az első nemzeti park 1973-ban létesült (Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság), a tizedik pedig 2002-ben (Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság). További fontos turisztikai célpontok a nemzeti parki területeken található természeti, illetve kultúrtáj kategóriában UNESCO világörökségi címet nyert területeink is: az Aggteleki-karszt barlangjai (Aggteleki Nemzeti Park), a hortobágyi puszta (Hortobágyi Nemzeti Park), valamint a Fertő kultúrtáj (Fertő–Hanság Nemzeti Park).

Az ökoturizmus Magyarországon gazdag hagyományokkal és egyúttal kiemelkedő jövőbeni potenciállal rendelkezik. A kedvező természeti adottságok és az általános és a turisztikai infrastruktúra fejlettsége alapján a jövőbeli fejlődés megkérdőjelezhetetlen. Amellett, hogy védett értékeink, érintetlen tájaink több esetben korlátozottan látogathatók, a természet felfedezése és megbecsülése az utazók széles köre számára elérhető közelségben helyezkedik el. Az Európai Unió 2014–2020-ig szóló tervezési időszakához kapcsolódó Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció tervezetében is nevesített ökoturizmust országszerte folyamatos fejlesztés jellemzi. A közelmúltban megnyílt látogatóközpontok, létesítmények látogatottsága is jelzi, hogy a modern turisztikai eszközök használata az ökoturizmusban is alapvető. A hazai ökoturisztikai lehetőségek piacra vitelét, illetve belföldi és külföldi népszerűsítését a turisztikai szokásokhoz illeszkedő reklámtevékenység kíséri. Reményeink szerint ezek továbbra is célként tűzik ki az ökoturizmust jellemző megőrzés és fejlődés gondolatainak terjesztését, mivel e két fogalom jelenti a fenntartható turizmus lényegét.