19. Ez a fejezet iparáganként egy, a fõ kibocsátási for-rásokat, az elérhetõ legjobb technikán alapuló kibocsá-tás-csökkentõ módszereket, a módszerek specifikus kibo-csátás-csökkentési hatékonyságát és – amennyiben rendel-kezésre állnak – a vonatkozó költségeket bemutató táblá-zatot tartalmaz. A táblázatokban a kibocsátás-csökkentés hatékonysága a közvetlen, kéményen távozó véggáz kibo-csátásra vonatkozik, kivéve, ha a szöveg elétérõ utalást tartalmaz.
Fosszilis tüzelõanyagok égetése lakossági és ipari fûtõ-mûvekben
(II. melléklet, 1. kategória)
20. A lakossági és ipari fûtõmûvekben történõ széntü-zelés az egyik legjelentõsebb antropogén higany-kibocsá-tó forrás. A szén nehézfémtartalma általában nagyságren-dekkel nagyobb, mint az olajé vagy a földgázé.
21. Az energiaátalakítás hatékonyságának növekedése, valamint az energiatakarékossági intézkedések miatt
kenõ tüzelõanyag-igény a nehézfém-kibocsátások csök-kentését fogja eredményezni. A szén helyett alacsony ne-hézfémtartalmú földgáz vagy egyéb alternatív tüzelõanya-gok égetése szintén jelentõsen csökkenti a nehézfém- – így pl. higany- – kibocsátásokat. Az integrált elgázosító kom-binált ciklusú erõmû (integrated gasification combi-ned-cycle: IGCC) olyan új üzemtechnológia, amelynek ki-bocsátási potenciálja alacsony.
22. A higany kivételével a nehézfémek szilárd alakban, a pernyerészecskékhez tapadva kerülnek a légtérbe. A kü-lönbözõ széntüzelési technológiák eltérõ mennyiségû per-nyeképzõdéssel járnak: rostélyos égetõmûveknél az összes pernyemennyiség 20–40%-a, fluidágyasoknál 15%-a, szénportüzelésû szárazágyas berendezéseknél pe-dig 70–90%-a pernye. A nehézfémtartalom magasabb a pernye kisebb méretû frakciójában.
23. A szén dúsítása például „mosással” vagy biológiai
„kezeléssel” csökkenti a szén szervetlen alkotóelemeihez kötõdõ nehézfémek mennyiségét. Ezzel a technológiával azonban a nehézfémek eltávolításának mértéke nagyon változó.
24. Elektrosztatikus leválasztók (ESP) vagy szövetbe-tétes szûrõk (FRF) alkalmazásával az összes por több mint 99,5%-a eltávolítható, számos esetben értek el már 20 mg/m3körüli porkoncentrációt. A nehézfémek kibocsá-tása, a higany kivételével, legalább 90–99%-kal csökkent-hetõ, az alacsonyabb érték az illékonyabb elemekre vonat-kozik. A szûrõ alacsony hõmérséklete segíti a véggáz gáz-halmazállapotú higanytartalmának csökkenését.
25. A véggázban lévõ nitrogén-oxidok, kén-dioxid és a por mennyiségének csökkentésére szolgáló technikák alkalmazása nehézfémek eltávolításával is járhat. A szennyezések környezeti elemek közti átjutásának lehetõ-ségét a megfelelõ szennyvízkezeléssel kell elkerülni.
26. A fent bemutatott módszerek alkalmazásával a hi-ganykivonás hatékonysága üzemenként erõsen eltérõ, mint azt a 3. táblázat mutatja. A higany-leválasztási tech-nikák fejlesztése érdekében jelenleg is folynak kutatások, amíg azonban nincs ipari méretekben alkalmazható eljá-rás, addig a kifejezetten higany eltávolítására vonatkozó, elérhetõ legjobb technika sem kerül meghatározásra.
3. táblázat: A fosszilis tüzelõanyagok égetésébõl származó kibocsátások csökkentési módszerei,
hatékonysága és költségei
Kibocsátó forrás Kibocsátás-csökkentés módszere(i)
Csökkentés
hatékonysága (%) Költség
Fûtõolaj-égetés
Átállás olajról gázra
Cd, Pb Hg:
70–80
Erõsen esetfüggõ
Kibocsátó forrás
Por: 70–100 Erõsen esetfüggõ
Elektrosztatikus
[1] A higany-eltávolítás hatékonysága a higany-ionok arányának növeke-désével nõ. A nagy porkoncentrációs, szelektív katalitikus redukáló eljárás elõsegíti a Hg(II) ionok képzõdését.
[2] Ez elsõdlegesen a SO2-re vonatkozik. Az eljárásnak a nehézfém-eltá-volítás egy kedvezõ mellékhatása. (A fajlagos beruházási költség 60–250 USD/kWel)
Vas- és acélgyártás alapnyersanyagokból (II. melléklet, 2. kategória)
27. Ez a fejezet a szinterelõ üzemek, pelletáló üzemek, kohók és a felsõfúvatásos oxigénes konverteracél-gyártás kibocsátásaival foglalkozik. A Cd-, Pb- és Hg-kibocsátás porrészecskékhez kötötten történik. A kibocsátott por ne-hézfémtartalma a nyersanyagok összetételétõl és az acél-gyártás során használt ötvözõanyagok fajtájától függ. A fõbb kibocsátás-csökkentõ módszereket a 4. táblázat tar-talmazza. Ahol lehetséges, szövetbetétes szûrõket kell al-kalmazni, ha ezt a körülmények nem teszik lehetõvé, ak-kor elektrosztatikus leválasztók és/vagy nagy hatásfokú gázmosók beépítésére kerülhet sor.
28. Az elérhetõ legjobb technikák alkalmazásával az alapnyersanyag elsõdleges vas- és acélgyártásnál a köz-vetlenül a gyártási folyamatból származó összes fajlagos porkibocsátás az alábbi szintekre csökkenthetõ:
Szinterelõ üzemek: 40–120 g/Mg Pelletáló üzemek: 40 g/Mg Kohó: 35–50 g/Mg
Bázisos oxidáló konverter: 35–70 g/Mg.
29. Szövetbetétes szûrõkkel történõ gáztisztítással a portartalom 20 mg/m3alá csökkenthetõ, míg elektrosztati-kus leválasztókkal és gázmosókkal óránkénti átlagot te-kintve 50 mg/m3koncentráció érhetõ el. Van azonban szá-mos olyan alkalmazási terület a vas- és acélalap-anyag-iparban, ahol a szövetbetétes szûrõk használatával jóval alacsonyabb koncentrációk is elérhetõk.
4. táblázat: A vas és acél alapnyersanyagokból történõ elõállításának szennyezõforrásai, kibocsátás-csökkentõ
módszerei, azok hatékonysága és költségigénye
Kibocsátó forrás
Kohók FRF/ESP >99 Elektrosztatikus
leválasztó:
0,24–1/Mg nyersvas Kohógáz
tisztítása
Nedves gázmosó >99 –
Nedves
30. Fejlesztés alatt áll a dúsítás nélküli és közvetlen re-dukciós kohósítás módszere, amelyek révén a jövõben csökkenhet a szinterelõ-üzemek és kohók száma. Alkal-mazhatóságuk azonban függ az ércek tulajdonságaitól és feltételezi, hogy a végtermék további feldolgozása elekt-romos ívkemencében történik, ahol megfelelõ kibocsá-tás-csökkentõ intézkedésekre van szükség.
Másodlagos vas- és acélipar (II. melléklet, 3. kategória)
31. Nagyon fontos az összes légköri kibocsátás haté-kony visszatartása. Ez történhet porkamra vagy mobil el-szívófülkék alkalmazásával vagy a teljes épület gépi szel-lõztetésével. A felfogott kibocsátásokat tisztítani kell.
A másodnyersanyagokból történõ vas- és acélgyártás vala-mennyi porkibocsátással járó folyamatában BAT-nak tekintendõ a szövetbetétes szûrõkkel történõ portalanítás, amivel a portartalom 20 mg/m3alá csökken. Amennyiben a diffúz kibocsátások minimalizálására is BAT-ot használ-nak, a fajlagos porkibocsátás (beszámítva a közvetlenül a technológiai folyamatból eredõ diffúz kibocsátást is) nem fogja meghaladni a 0,1–0,35 kg/Mg acél szintet. Számos példa van arra, hogy a szövetbetétes szûrõkkel tisztított
gáz portartalma nem éri el a 10 mg/m3-es koncentrációt.
A fajlagos porkibocsátás ilyen esetekben általában 0,1 kg/Mg alatt van.
32. Ócskavas olvasztására két kemencetípust használ-nak: az újabban már teret vesztõ, nyitott olvasztókemencét és az elektromos ívkemencét.
33. A kibocsátott pornak e jegyzõkönyv szempontjából érdekes nehézfémtartalma döntõen a vas- és acélhulladék összetételétõl, valamint az acélgyártás során hozzáadott ötvözõfémek fajtájától függ. Az elektromos ívkemencék-nél végzett mérések tanúsága szerint a kibocsátott higany 95%-a, a kadmiumnak pedig 25%-a gõz formájában távo-zik. A legfontosabb porkibocsátás-csökkentõ eljárásokat az 5. táblázat mutatja be.
5. táblázat: Vas- és acél másodnyersanyagokból történõ elõállításának szennyezõforrásai, kibocsátás-csökkentõ
módszerei, azok hatékonysága és költségigénye
Kibocsátás
(II. melléklet, 4. kategória)
34. Nagyon fontos az összes légköri kibocsátás haté-kony visszatartása. Ez történhet porkamra vagy mobil el-szívófülkék alkalmazásával vagy a teljes épület gépi szel-lõztetésével. A felfogott kibocsátásokat tisztítani kell. A vasöntödékben kupolókemencéket, elektromos ívkemen-céket és indukciós kemenívkemen-céket alkalmaznak. Közvetlen por- és gázformájú nehézfém-kibocsátás különösen az ol-vasztás során történik, de kisebb mértékben az öntés során is elõfordul. Diffúz kibocsátások a nyersanyag mozgatása, kezelése, az olvasztás, öntés és öntecstisztítás során lépnek fel. A legfontosabb kibocsátás-csökkentõ módszereket a 6. táblázat vázolja fel a csökkentés hatékonyságának és – amennyiben ismert – költségének bemutatásával.
Ezek az eljárások a porkibocsátást 20 mg/m3értékre vagy az alá csökkentik.
6. táblázat: Vasöntödék szennyezõforrásai, kibocsátás-csökkentõ módszerei, azok hatékonysága
és költségigénye
35. A vasöntödei ágazatban a legkülönbözõbb üzemi helyszínek fordulnak elõ. A meglévõ kisebb létesítmé-nyeknél a felsorolt eljárások nem jöhetnek szóba BAT-ként, ha nem gazdaságosak.
Elsõdleges és másodlagos színesfémipar (II. melléklet, 5. és 6. kategória)
36. Ez a fejezet a színesfémek (pl. ólom, réz, cink, ón és nikkel) alapanyagokból és másodnyersanyagokból történõ elõállítása során fellépõ Cd-, Pb- és Hg-kibocsátásokkal és a kibocsátás-csökkentés módszereivel foglalkozik. Ebben az iparágban majdnem mindegyik nehézfém és nehéz-fém-vegyület megjelenik szennyezõanyagként a sokféle alapanyag és gyártási eljárás miatt. Az ebben a melléklet-ben tárgyalt nehézfémek szempontjából a legfontosabb a réz-, ólom- és cinkgyártás.
37. A higanyércek és -koncentrátumok elsõdleges fel-dolgozási eljárása az õrlés és egyes esetekben a rostálás.
Az ércdúsítást nem alkalmazzák széles körben, bár néhány üzemben a szegényérc feldolgozásának bevett technikája a flotálás. Ezt követõn a kisebb üzemekben az õrölt ércet re-tortában, nagyobb üzemeknél kemencében olyan hõmér-sékletre melegítik, ahol a higany-szulfid szublimál. A hi-ganygõzt hûtõrendszerben kondenzálják és összegyûjtik a fémes higanyt. A kondenzátorból és az ülepítõbõl az isza-pot ki kell szedni, mésszel kezelni kell, majd vissza kell vezetni a retortába vagy kemencébe.
38. A higany hatékony kinyerésére a következõ eljárá-sok alkalmazhatók:
– porképzõdést csökkentõ intézkedések a bányászat és az ömlesztett tárolás során, ideértve a hányók méretének minimalizálását,
– a kemence indirekt fûtése,
– az érc lehetõ legszárazabban tartása,
– a kondenzátorba lépõ gáz hõmérsékletének beállítása úgy, hogy az mindössze 10–20 °C-kal legyen a harmatpont felett,
– a kondenzátor kilépõ hõmérsékletének a lehetõ leg-alacsonyabban tartása, és
– a reakciógázok átvezetése utókondenzáló mosón és/vagy szelén szûrõn.
A porképzõdés alacsony szinten tartható indirekt fûtés segítségével, a finomszemcsés ércfrakciók elkülönített fel-dolgozásával, valamint az érc víztartalmának ellenõrzésé-vel. A forró reakciógázból ciklonokkal és/vagy elektro-sztatikus leválasztókkal el kell távolítani a port, mielõtt a gáz belép a higanykondenzáló berendezésbe.
39. A higanygyártásnál használt eljárásokhoz hasonló módszerek alkalmazhatók az amalgámos aranygyártásnál.
Aranyat az amalgámozáson kívül más technológiával is elõ lehet állítani, amit új üzem esetén elõnyben kell része-síteni.
40. A színesfémeket legtöbbször szulfidos ércbõl állít-ják elõ. Mûszaki és termékminõségi okokból a pörkgázo-kat nagy hatékonysággal portalanítani kell (<3 mg/m3), és az SO3-kontaktkemencébe történõ betáplálás elõtt szükség lehet további higany-eltávolítási lépésre is, ami szintén a nehézfém-kibocsátás minimalizálását eredményezi.
41. Ahol csak lehetséges, szövetbetétes szûrõket kell alkalmazni. Ezek használatával 10 mg/m3 alatti porkon-centrációk is elérhetõek. Valamennyi pirometallurgiai el-járásnál meg kell oldani a keletkezõ por üzemen belüli vagy kívüli újrafelhasználását, betartva a munkaegészség-ügyi követelményeket.
42. Az alapnyersanyagokból történõ ólomgyártásnál a kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan új, ígéretes közvetlen redukciós olvasztási technológiák, amelyek során nincs szükség az érckoncentrátum szintere-lésére. Ezek az eljárások a közvetlen autogén ólomolvasz-tásos technológiák új generációjához tartoznak, amelyek kevesebb szennyezõ anyag-kibocsátással és energiafel-használással járnak.
43. A másodnyersanyagokból készülõ ólmot fõleg használt személy- és tehergépkocsi-akkumulátorokból nyerik, amelyeket az olvasztókemencébe adagolás elõtt szétszerelnek. Itt a BAT egy rövid forgódobos kemencé-ben vagy aknakemencékemencé-ben történõ egyszeri olvasztás.
Oxigénfûtõanyag-égõkkel a véggáz mennyisége és a szál-lópor-termelõdés 60%-kal csökkenthetõ. A véggáztisztí-tásnál szövetbetétes szûrõk alkalmazásával 5 mg/m3-es porkoncentráció is elérhetõ.
44. Az alapnyersanyagokból történõ cinkgyártás mód-szere a pörköléses-kilúgzásos elektrolitikus technológia.
A pörkölés alternatívája lehet a nyomás alatti kilúgozás, ami új üzemeknél BAT-ként jöhet szóba az érckoncentrá-tum jellemzõitõl függõen. Az Imperial Smelting kemen-cékben történõ pirometallurgiai cinkgyártás kibocsátásai minimálisra csökkenthetõek tolóajtós kemencefedél és nagy hatékonyságú gázmosók alkalmazásával, a salak- és ólomöntés során keletkezõ gázok hatékony elszívásával és tisztításával, valamint a szén-monoxidban gazdag kemencébõl származó véggázok alapos tisztításával (<10 mg/m3).
45. Az oxidált maradékokból az Imperial Smelting el-járással nyerhetõ vissza a cink. A rendkívül rossz minõsé-gû maradékanyagokat és a szállóport (pl. az acéliparnál) elõször forgódobos kemencében (Waelz kemence) keze-lik, ahol nagyobb cinkoxid-tartalmú termék keletkezik. A fémtartalmú anyagokat olvasztással hasznosítják újra, ez indukciós kemencében, földgázzal vagy fûtõolajjal fûtött, direkt vagy indirekt tüzelésû kemencékben vagy állóretor-tás New Jersey eljárás segítségével történik, ahol számos oxidos vagy fémes másodnyersanyag visszanyerhetõ. A cink az ólomkohók salakjából is kinyerhetõ a fuming-eljá-rás segítségével.
46. Általánosságban véve, a technológiai folyamatokat hatékony porgyûjtõ berendezésekkel kell ellátni mind az elsõdleges gázkibocsátások, mind a diffúz kibocsátások kezelése érdekében. A fõbb kibocsátás-csökkentési mód-szereket a 7. a) és b)táblázat vázolja fel. Szövetbetétes szûrõk alkalmazásával néhány esetben 5 mg/m3-es por-koncentrációt is sikerült elérni.
7. a) táblázat: színesfémek alapnyersanyagból történõ elõállításának szennyezõforrásai, kibocsátás-csökkentõ
módszerei, a porleválasztás hatékonysága és költségigénye
Kibocsátás forrása
Venturi gázmosók – –
Tolóajtós
7. b) táblázat: A másodlagos színesfém-ágazat szennyezõforrásai, kibocsátás-csökkentõ módszerei,
azok hatékonysága és költségigénye
Kibocsátás
Cinkgyártás Imperial Smelting >95 14/Mg Zn
Cementipar
(II. melléklet, 7. kategória)
47. A cementégetõ kemencékben másodlagos tüzelõ-anyagok is felhasználhatók, úgy, mint hulladékolaj vagy használt gumiabroncs. Amennyiben az égetéshez hulladé-kot használnak, akkor a kibocsátásnak a hulladékégetõk-kel szemben támasztott követelményeknek hulladékégetõk-kell megfelel-nie, és az alkalmazott mennyiségtõl függõen, veszélyes hulladék hasznosítása esetén a kibocsátásnak a
veszélyes-hulladék-égetõk elõírásait kell teljesítenie. Jelen fejezet azonban csak a fosszilis tüzelõanyagokkal fûtött kemen-cékkel foglalkozik.
48. A cementgyártás valamennyi folyamatában elõfor-dul részecske-kibocsátás, így a nyersanyagok szállítása-kor, rakodásakor és tárolásaszállítása-kor, valamint elõkészítésekor (törõk, szárítók), továbbá a klinkergyártásnál és a cement-készítésnél. A nehézfémek a nyersanyagokkal és a fosszi-lis vagy hulladék-tüzelõanyagokkal jutnak be a cementke-mencékbe.
49. A következõ kemencetípusokat használják klinker-cement gyártására: hosszú nedves forgódobos kemence, hosszú száraz forgódobos kemence, forgódobos kemence ciklonos elõfûtõvel, forgódobos kemence rostélyos elõfû-tõvel, és aknakemence. Az energiaigény és a kibocsá-tás-csökkentési lehetõségek szempontjából a ciklonos elõ-fûtõs forgódobos kemencét kell elõnyben részesíteni.
50. A forgódobos kemencébõl kilépõ torokgázokat a porleválasztás elõtt hõvisszanyerés céljából átvezetik az elõfûtõ rendszeren és (ha vannak) a szárítómalmokon. Az összegyûjtött port visszaadagolják az alapanyaghoz.
51. A kemencébe kerülõ ólom és kadmium mennyisé-gének kevesebb, mint 0,5%-a kerül a véggázokba. A ma-gas alkálitartalom és a kemencében lejátszódó elnyelési folyamat elõsegíti a fémek megkötõdését a klinkerben vagy a klinkerporban.
52. A légkörbe kibocsátott nehézfémek mennyisége csökkenthetõ például egy mellékáram kivezetésével és az abból összegyûjtött por összegyûjtésével a nyersanyaghoz való visszatáplálás helyett. Minden ilyen esetben mérle-gelni kell azonban a nehézfémek hulladéklerakóba való ki-eresztésének következményeit. Egy másik lehetséges eljá-rás a forrólisztes módszer, amikor a kalcinált forróliszt egy részét közvetlenül a kemence bejáratánál leválasztják, és azt a cementgyártó egységbe juttatják. Alternatívaként a por a klinkerhez is hozzáadagolható. Egy másik fontos módszer a jól szabályozott, stabil kemenceüzem, hogy el-kerülhessék az elektrosztatikus leválasztók vészleállítását.
Vészleállítást okozhat a magas szénmonoxid-koncentrá-ció. Ilyenkor nagyon fontos a kiugró mértékû nehéz-fém-kibocsátások elkerülése.
53. A legfontosabb kibocsátás-csökkentõ eljárásokat a 8. táblázat mutatja be. A törõ- és õrlõmûvek, valamint a szárítók porkibocsátásának csökkentésére leginkább szö-vetbetétes szûrõket használnak, míg a kemencék és klin-kerhûtõk esetében elektrosztatikus leválasztókkal végzik a kilépõ gázok tisztítását. Az elektrosztatikus leválasztók al-kalmazásával 50 mg/m3alá csökkenthetõ a porkoncentrá-ció. Szövetbetétes szûrõkkel 10 mg/m3 porkoncentráció érhetõ el a tisztított gázban.
8. táblázat: A cementipar szennyezõforrásai, kibocsátás-csökkentõ módszerei, azok hatékonysága
és költségigénye
(II. melléklet, 8. kategória)
54. Az üveggyártásban különösen nagy jelentõsége van az ólomkibocsátásnak, mivel számos üvegfajta elõállításá-nál az ólom nyersanyagként funkcioelõállításá-nál (pl. kristályüvegek, katódsugárcsövek). A közönséges üveg elõállításának ólomkibocsátása a folyamatban felhasznált visszaforgatott üveg minõségétõl függ. A kristályüvegek olvasztásakor ki-bocsátott porok ólomtartalma általában mintegy 20–60%.
55. A porkibocsátás fõleg a nyersanyag-bekeverésbõl, a kemencékbõl, a kemencenyílások diffúz gázszivárgásaiból és a kész üveg polírozásából, szórásából származik. A kibo-csátás függ a felhasznált tüzelõanyagtól, a kemence típusá-tól és a gyártott üveg fajtájátípusá-tól. Az oxigéntüzeléses égõk mintegy 60%-kal csökkentik a véggáz mennyiségét és a szállópor-keletkezést. Az ólomkibocsátás jelentõsen ala-csonyabb elektromos fûtésnél, mint olaj- vagy gáztüzelés esetén.
56. A nyersanyag megolvasztása folyamatos vagy napi üzemi kádakban vagy olvasztótégelyekben történik. A szakaszos üzemû kemencékben történõ olvasztásnál a por-kibocsátás jelentõsen változhat. A kristályüveg-olvasztó kádak porkibocsátása magasabb (<5 kg/Mg olvadt üveg), mint az egyéb kádaké (<1 kg/Mg megömlesztett szóda-vagy káliüveg).
57. Néhány módszer a fémtartalmú közvetlen porkibo-csátások csökkentésére: az üvegelegy pelletezése, a fûtõ-rendszer átállítása olaj-/gáztüzelésrõl elektromos fûtésre, nagyarányú üveg-visszaforgatás a nyersanyagadagba, jobb méreteloszlású nyersanyagok használata és az újra-hasznosított üvegeknél az ólomtartalmú frakciók kiszûré-se. Az elszívott gázok tisztíthatók szövetbetétes szûrõkkel, amelyek segítségével 10 mg/m3alá csökkenthetõk a kibo-csátások. Elektrosztatikus leválasztókkal 30 mg/m3érhetõ el. Az ide vonatkozó leválasztási hatékonyságokat a 9. táb-lázat mutatja.
58. Az ólom nélküli kristályüveggyártás fejlõdik.
9. táblázat: Az üveggyártás szennyezõforrásai, kibocsátás-csökkentõ módszerei, azok hatékonysága
és költségigénye
(II. melléklet, 9. kategória)
59. A klór-alkáli ipar klórgázt, alkáli-hidroxidokat és hidrogént állít elõ sóoldatok elektrolízisével. A mûködõ üzemekben leggyakrabban alkalmazott két módszer a hi-ganykatódos és a diafragmás eljárás. Mindkettõnél megfe-lelõ technológiai megoldásokra van szükség a környezet-szennyezés elkerülése érdekében. A diafragmás eljárásnál nincs közvetlen higanykibocsátás, kisebb az elektrolízis energiaigénye, de nagyobb az alkálihidroxid-töményítés hõenergia-igénye (a teljes energiamérleget tekintve a diaf-ragmás technológia kissé elõnyösebb, kb. 10–15%-kal), és jóval kompaktabb cellákkal mûködik. Ezért új üzemek lé-tesítésekor a diafragmás eljárást kell elõnyben részesíteni.
A szárazföldi eredetû tengerszennyezés megelõzésérõl szóló 1990. június 14-i, 90/3. számú bizottsági határozat (Parcom) javaslatot tesz a meglévõ, higanykatódos klór-alkáli üzemek mielõbbi kiváltására, célul tûzve ki a 2010. évet, mint a teljes felszámolás idõpontját.
60. A higanykatódos eljárás diafragmásra cserélésének fajlagos beruházási költségét 700–1000 USD/Mg Cl2 kö-zötti értékre teszik. Bár többletráfordítást jelent – egyebek között – a szolgáltatások nagyobb költsége vagy a sóoldat tisztítási költsége, a teljes üzemeltetési költség a legtöbb esetben alacsonyabb. Ez fõként az alacsonyabb energiafo-gyasztásnak, valamint a szennyvíztisztítás és hulladékár-talmatlanítás kisebb költségének köszönhetõ.
61. A higanykatódos eljárás során a higany környezet-be történõ kibocsátásának forrásai a következõk: cellate-rem szellõztetése, technológiai elszívások, a termékek, fõ-leg a hidrogén, valamint a szennyvíz. A légköri kibocsátá-sokat tekintve a cellákból a cellaterembe történõ diffúz hi-ganykibocsátás különösen jelentõs. A megelõzõ és kibo-csátás-csökkentõ intézkedések nagy fontosságúak és elõnyben részesítendõk, figyelembe véve az adott üzem kibocsátási forrásainak fontossági sorrendjét. Minden esetben speciális környezetvédelmi intézkedésekre van szükség, ha az eljárás során keletkezõ iszapokból vissza-nyerik a higanyt.
62. A meglévõ higanykatódos üzemekben az alábbi el-járásokkal csökkenthetõk a kibocsátások:
– folyamatszabályozás és mûszaki megoldások a cellák mûködésének optimalizálására, karbantartás és hatéko-nyabb munkaszervezés,
– lefedés, tömítések használata, szabályozott lefújtgá-zelszívás,
– a cellatermek takarítása és a tisztántartásukat meg-könnyítõ intézkedések,
– bizonyos gázáramok (egyes szennyezett levegõára-mok és hidrogéngáz) tisztítása.
63. A fenti intézkedések segítségével termelési kapaci-tásra vonatkoztatva éves átlagban a higanykibocsátás jóval 2 g/Mg klórgáz fajlagos szint alá csökkenthetõ. Léteznek üzemek, ahol jóval 1 g/Mg Cl2termelési kapacitás alatti ki-bocsátást érnek el. A 90/3-as Parcom határozat
63. A fenti intézkedések segítségével termelési kapaci-tásra vonatkoztatva éves átlagban a higanykibocsátás jóval 2 g/Mg klórgáz fajlagos szint alá csökkenthetõ. Léteznek üzemek, ahol jóval 1 g/Mg Cl2termelési kapacitás alatti ki-bocsátást érnek el. A 90/3-as Parcom határozat