Ez 40 nap eltelvén azután 20 napig várakozottaz tatár hán, de mikor látta volna hogy semmit nem küldenek, ű is felment aztán
D. Az fű imerza mikor az rabokot meg akarná adatni, elő nyútván az szablyáját (nem vonta ki az hüvelyéből) reátötte
az j o b b kezét úgy liogy az újjai közibe tötte az hüvelyével együtt az szablyát és úgy esküdt meg hogy igazán előadatja az rabokat.
Egerbegynél verte volt meg Csáki István az tatárokkal az B a s t a hajdúit. Ott az liajduktúl sok magyar embereket, rabokot, gyermekeket, ifjakot nyertek volt az tatárok. Azokot is az tatárok nem akarták megadni, ezt mondván, hogy űk szablyáj okkal nyerték azokot, és az ellenségtűi vötték el. J á -nos deák arra azt felelte, az a hajdúság itt Érdélben fogta volt el azokot az rabokat, kik császár jobbágya fiai voltak, titeket penig tatárok hiszen oltalomért küldött az hts császár ide. A z é r t ha mi rabokot megszabadítottatok az ellenségtűi, nem illendő, hogy egy rabságból más rabságba ejtsétek űket, hanem az császár jobbágyát meg kell az császárnak adni és itt Érdélben hadni. Az mi rabot fogtatok penig az ellenségből
az hajdúkból, avagy németekből, kik szablyát vontanak elle-netek, azokot szabadon elvihetitek és törvén szerint is tietek lehet; de az kik nem támadtanak ellenetek, azokot nem igaz-ság ez országból kivinni, úgymint ez hazának fiait.
Sigmond küldötte volt az tatárokhoz az rabok megsza-badítása felől Kolosvári János deákot, Ováry Istvánt és Ros(os) Istvánt. De látván Kolosvári János, hogy azok későn jönnek elő és addig az tatárok eltakarodnak az rabokkal, ű maga ment Ismaelliez és az tatárokhoz melléje vévén
Kapron-ezai Tamást, egy vastag öreg arczúl vágott katonát és Sig-mond parancsolatjából az szászvárosi királybírót Fény István deákot, és ezzel volt huszonöt drabant is, kik az rabok meg-szabadításában az mire szükség volt, jól szolgáltak.
E. Az rabokat úgy hozzájok alliciálták volt az tatárok, hogy sokat nehezen vont el tülök, kik el akartak volna ve-lek menni. Erővel is elvötték az tatártúl, ha nem akarta volna is megadni. Az tatárokban oly emberséges indulat volt, hogy noha az rabokat elvötték tííle, mindazáltal kenyeret, élést és kölcsíget adott az raboknak és nagy bánkódva úgy bocsátotta el tűle. H a mi ruhát adott azelőtt reá, oda engette. Voltak csak szász leányok és asszonyemberek négyszáz és negyvenötön, kiket visszahozott János deák. Mindenestül háromezer rabnál többet szabadított meg, és mind hazájokba bocsátotta űket.
Erd. Muz. 90, 1.
Toroczkónál az Szelestei János liarcza az Básta hajdúi-val igy volt. A z liarcz előtt úgymint két héttel egy főember az katonák közül Zsigmond hadában való az Básta liajdui közi szökött volt; ennek Adorján P a á l neve. Ez az mi hajdúnk hadnagyit elhiteti, hogy Bátori Zsigmondnak semmi hada nincsen. F e j érvárnál volna ötszáz lovag, ha azt megverhetnék, Erdélynek nagy részit mind feldúlhatnák. Érreképest Horvát Ábrahám az ő hajdúival ugy mint három ezeren felkél, és Er-délyben indul. Nolia penig akkor Bátori Zsigmondnak frigye és induciája volt Bástával (mert Zsigmond akkor árulá el Er-délyt utolszor az nímetnek), mindazáltal ezzel nem gondolván, az liajduk béj övének Erdélyben, és Toroczkónál egy völgyben megszállának. Zsigmond ezt megértvén, ő egynehányad magá-val Fej érvárról Dévában szőkék; igy itilvéu jobbnak, hogy tá-vulb lészen az Básta hajdúitól. Mindazáltal hogy siketségre ne vegye az dolgot, elküldi Szelestei Jánost úgymint nyolcz-száz emberrel reájok (nem voltanak ezeren az nyilvánvaló do-log.) Nagy Bálint volt az katonák kapitánya, Lugosi Ferencz az erdélyi h a j d ú k hadnagya. Nagy Bálint mellett hadnagyul volt Bábolczai Bálint; Szalai Ferencz elöljáróban volt száz lo-1602.
j ö n . 11.
TÖRTÉNETI MAR AI) V Á N Y A I . 1 7 1
vaggal. Ezek Bátori Zsigmondhoz való hadnagyok voltanak, kik között fizetett katona,u.m.harmadfélszáz volt; az Zsigmond haj-dúi voltanak ez katonák kivül úgymint hatodfélszázan. Az Básta liajdui Toroczkóig j övének hé ; Szelestei egy reggel reá j ü t t né-pivel Toroczkólioz ; miérthogy penig nem tudhatta Szelestei. mi helyen legyenek az Básta hajdúi; mert igen nedves idő volt, két-háromfelé is bocsát kémeket, kik meglássák bizonyosan, hol vannak táborban. Meghozván bizonyos helyeket reájok Szeles-tei. Azok először nem tudták Szelestei jövésit. Történik igy az dolog, hogy egy árok volt köztök; tul voltak az Básta hajdúi, innét volt Szelestei az ő népével. Mindazáltal általugratván az árkokon, szembenszállának. Amazok eszében vevék az dol-got, dobot ötének, és az mint lehet hozzákészülnek, és megví-nak. Szelestei megveré őket; Lngosi Ferencz fő vitéz ember odavész. Az búzán volt az harcz aratás előtt. Tartott egy óráig az harcz az faluhoz úgymint egy taraczk lövetni közel. Többet ezernél vágnak le benne. — Yolt másfélszáz rab, kiket előttök hajtottak mind Enyedig az Szelestei vitézi. Adorján P á l és Horvát Ábrahám elszaladnak. Az rabok felől izennek Dévára Zsigmondnak s megkérdik, mit cselekedjenek vélek? Miért-hogy immár árulásban volt Zsigmond az ország felől az nímet-tel, hogy az nimet királynak nagyobb kedvet találjon, ez en-gedelemmel meghagyja, hogy avagy mind bocsássák el őket vissza, vagy fogadják bé közikben, és legyen fizetések. Igy hoz-zájok fogadják az liires tolvaj ebeket az Zsigmond katonái, de nem sok idő múlván ki egyszer, ki másszor elszöknek nagyobb része Magyarországban. Egy néhányát úgymint ötöt vagy ha-tot Zsigmondnak küldöttek volt bennek Dévára, de Zsigmond megajándékozván, őket szabadon elbocsátotta.
Hey. Coll. L X V I I I . 91. (lelmzva 2 + 1.) lap.
Responsio illustrissimi doinini Greorgii Bastae etc. ad postulata ex.-mi principis Sigismundi Báthori et regnicolarum Transylvanensium . . . .
A c t u m Claudiopoli die 29. Junii, anno 1603.
Jegyzet. Közölve E r d é l y i Országgyűlési E m l é k e k Y-ik k. 124.
Erd. M u z . 63.1.
Eoecunda patris natura de crudelius monstromot nem generált Zsigmondnál; egyfelől Mósest ő magaurgeáltaSzász-sebesben, mikor az katonák végeztenek volt, hogy Basta ellen támadjanak, hogy per omnem eventum megvijjanak Bástával;
másfelől accusálta őket, Bástánál purgálta magát, hogy ő aka-ratjából nem víttanak meg, szemben Bástával maga Makrai István volt ott akkor, mikor nekiek meghagyta, hogy
megvon-
ják. Makrai, ki osztán mindjárást Kolosvárra jött Bastához, és mindeneket megmondott, mint végeztenek az katonák ellene, meg sem gondolták penig Váradgya alá menjenek, hogy Básta reájok menjen; hanem attól féltenek inkább, hogy visszatér Básta és Kolosvár mellé csatolja magát, Mind is hétszáz kop-jásnál az Mózes hada több nem volt, maga tizenötszáznak
kellett volna lenni, arra volt az fizetés; de per negligentiani Mosis, kiki mind ott járt, az hol a k a r t ; ki feleségit, ki marhá-ját hozta imide-amoda városokra, Ezernél az lovag hajdú több nem volt, kik előtt Szelestei János volt. Volt ötezeren Básta, mikor Mojses megvítt vélle.
Erd. Muz. 72. 1.
1602. j u l . 7. B á t o r i Z s i g m o n d k i m e g y e n E r d é l y b ő l .
(Közölve Mikó Erd. Tört. Adatok. I. 72. és Kulcsár Krónikája 107. I.)
Hev. Coll. L X V I I I . 107. (leli. sz. 259.) lap.
1602. Z s i g m o n d n a k p é n z t k ü l d ö t t a z v e z é r . Egyszer és másszor is küldött az török császár vezére (mert az császárnak híre sem volt benne) Báthori Zsigmond-nak pénzt, Toldi Istvántúl küldött huszonhét ezer aranyat, Ali csausztúl tizennégy ezert, Buday Eerencztül kilencz ezert.
Azonkívül egyszer is másszor is egyéb követektűi, ugy hogy mindenestül ötvennégy ezerre tőtt. Volt ekkor szerdár basa Giemisci Haszon pasa, azaz Gyümölcsös Haszon pasa, mert az császár gyümölcseinek ez viselte gondját először, mely igen fű tiszt, mert megjár esztendeig 26 ezer forint jövedelme. Ez basát mindnyájan emlegetik az törökök, nagy jámborságárúl, igaz mondásárúi, tökélletességérűl. Ez nyilván vagyon, hogy ajándékot senkitűi el nem vött, de ű sem adott senkinek, mely az török nemzetben csuda.
Erd. Muz. 88. lap.
Déváról hogy Zsigmond török közé akart menni, ex de-speratione volt az fejérvári harcz előtt. Mindnyájan szóltak ueki, de kiváltképpen Bogáti Miklós, Dávid deák, Szilvási, Ali csauz; Csáki aztán néki állott, ő confirmálta cum praedictis tribus, hogy az nimet melléje álljon inkább;mind istens mind emberek előtt az volna dicsiretes.
1602.
jul. 7.
1602.
1602.
jul.
TÖRTÉNETI MAR AI) VÁNYAI. 173
Erd. Muz. 90. 1.
Szelestei Jánost betegségiben az mennyire Sármasági Zsigmond tudja ugyanazon ágyában mordáljul vágta Fekete Máthé, kivel ő sok jót cselekedett volt; régi szolgája volt.
Jenőből volt tanúsága Básta akaratjából. Világosvárban ölték meg, és az vár alatt az országuta mellett temették Keres Maros közben.
Erd. Muz. 290. lap.
Székely Mózes felől azt mondotta Haszon passa, lm rabbá esett volna, megváltotta volna 2. ezer ló tereli pénzen.
Szerette benne az justicitást, bogy az mit mondott, úgy találta.
Székely Mózes elhajolván Bastától, mene Thömösvárra;
onnét Székesfejérvárra, ott telele; az török nagy örömest fo-gadá, s vajdaságot igíre neki, ezt mondván: isten hozott; az régi magyar királyokot is itt koronázták fel. Es második esz-tendőben j ö t t be Székely Mózes Erdélyben.
Erd. M u z . 290. lap.
P e s t e t nagy hirtelen megveszi az magyarság, mert igen gondviseletlenűl találták ; az passa akkor Gyula felé volt, hogy Mózest Erdélyben bebocsássa.
Hev. Coll. L X V I I I . k. 121. (régi lapsz. 273.)
Kudolfus Secundus divina favente dementia electus romanorum imperátor, semper Augustus.
Reverendi, magnifici, egregii et nobiles fideles dilecti.
TIt provincia ista nostra, post varias bellorum procellas in quietum ac tranquillum statum restituatur magnificis nobilibus ac strenuo íidelibus nobis dilectis Georgio Bastae Generali Transylvaniensi; Michaeli Székely a Kevendt; liberó baroni in Fridaw capitaneo szakmariensi; Joannii a Molardt, liberó baroni in Beineck et Drossendoríf capitaneo comaromiensi;
Nicolao Istvánfíi de Kisasszonyfalva janitorum nostrorum re-galium in Hungaria magistro, ejusdemque regni nostri Palati-natus locumtenenti, ac Nicolao a Burckhaus in Stolcztansdorf et Schiltperg consiliariis et commissariis nostris transylvanen-sibus quid nostro nomine vobis indicare, et ob oculos ponere, quidque deindeagere atque exequi debeant injunximus. Quod cum ad salutem vestram inprimis pertineat, fidem illis, tan-quam nobis ipsis adhibebitis, corumque jussion ibus tautan-quam nostris parebitis. Gratiam eo nostram, qua vos complexi su-mus, magis magisque promerituri, rebusque vestris, quas nos
1602.
aug.
1602.
sept.
1602.
1602.
ílorentes et prosperas optamus, bene consulturi estis. Datum iu arce nostra regia Pragae die 8. mensis Septembris. Anno Mil-lesimo sexcentesimo secundo; regnorum nostrornni roinani
X V I I . hungarici X X X . et bohemici itidem X X V I I . Rudolphus.
E n d . Coraducius. Jo. Baruitius.
Ez liodolphus Coraducius az impérium vicecancella-riussa, avagy procancellavicecancella-riussa, kinek előtte volt Jacobus Cur-tius, ki 1594. 11. Mártii holt volt meg. Hogy penig az császár az impérium vicecancellariussával irat levelet Érdélbe, ne vél-jed egyéb okának lenni, hanem hogy Érdéit az impérium alá foglaltatta az német császár, mely Erdélynek mely nagy rom-lására, és az magyar nemzetnek veszedelmére legyen, nyilván való dolog azoknál, kik arról tudnak gondolkodni. Az mely aranyat Érdélben Kolosváratt veret is az császár egyik fe-lől az impérium kétfejű sassa vagyon, másfefe-lől Rodolphus csá-szár neve és képe. Az C. B. mely vagyon feljegyezve rajta, Clausen-Burgum azt teszi, azaz Kolosvár.
Hev. Coll. L X V I I I . 131. (lehúzva 283 lap.)
1602. F a m e s .
Cherellie egy oláh falunak neve, Kolozsvárhoz egy mély-föld, ugyan kolozsvári jószág. I t t egy oláh asszony volt, fát hozott volt hátán Kolosvárra, hogy eladja és kenyeret vegyen rajta. Otthon egy beteg fiát hagyta volt, mig Kolozsvárra járt addig otthon megholt az beteg fia és az másik fia nagy darabot kimetszett az öcscse húsában és megsütötte, megötte. Ezt az anyja nagy sírva beszéllette kolosvári kapu előtt. Az testnek (egy sor levágva a lap alján.)
Ilev. Coll. L X V I I I . V. 224. (lehúzva 388.) 1.
1600.*) D o b ó F e r e n c z .
Dobó Ferencznek csak pénze maradott négyszázezer fo-rintnál több, mert ez Dobó Ferencz igen fösvény szegény em-ber véréből élő, jobbágya sajtoló, kegyetlen emem-ber volt, noha látta hogy sehol semmi maradéka nem marad, mert Kerecseni Judittúl noha gyemeke lött egynehányszor, u. m. hat vagy hét is, de mind meglioltanak kicsin gyermek korokban. Azután Kerecseni J u d i t halála után özvegyen élt mind holtáig. Ez Dobó pénzébűi kétszáz húsz ezer forintot deputaltak volt Bastá-nak, mikor Sigmond ellen az goroszlói hadra készülne Basta.
Ezzel ez Dobó pénzével rontá meg az német Érdéit.
*) Valószínűleg tollhibából 1G02. helyett, mert, Dobó Ferencz ez év septemberében halt meg. L. Budapesti Szemle 1865. I. k. 523. 1, Oldalt :
1604.
1602.
Oldalj.:
Nagy éh-ség.
1602.
sept.
TÖRTÉNETI MAR AI) VÁNYAI. 1 7 5
Dobó jószága maradott mostan Kollonits Stilffrid úrra, ki az P r i n y asszonyt vötte, de az jószágért az császárnak kel-lelt letenni százezer forintot, t, i. Patakért, Léváért és az több Dobó Ferencz jószágáért. Igy juthatott Kollonits Priny asszony az felesége után, az Dobó jószághoz. Ez Priny asszony Dobó Domonkos leánj átúl való volt, mely Dobó Domonkos leányát Dobó Ferencz kázasitotta volt ki Priny Istvánnak, ki Nyalá-bot bírta. Priny István meghalván, ez Priny leánt adta volt férjnek Székely Györgynek, az Székel Mihály öcscsének. Ez mikor megholt volna, ez özvegy asszont ez elmúlt esztendőbe 1604. D o b ó Ferencz halála után, vötte el Kollonits Stilffrid német űr, ki valami keveset tud magyarúl. J ó vitéz embernek mondják.
Hev.. Coll. L X V I I I . k. 108. (lehúzva 260.) lap.
1602. A z F e k e t e d e á k r ú l . /
E z elmúlt esztendőkbe Ázsiába támadott az császár el-len egy tiszta török nemből való elel-lenség, kinek Memhed Kara Jazyghi neve, azaz Memhed fekete deák. Ez deák Afisz Amhat basa szolgája volt, kit valami hadának részével elküld az el-lenségre. Elmenvén elpártol tűle és egész nyolcz esztendeig ha-dakozott ellene. Ide Érdélbe kezde híres lenni Anno 1601.
E z K a r a Jazyghi vesztette el puskalövéssel valami mor-dálsággal Haszon basát, amaz nagy Memhed basa fiát, ki Szu-liman idejében élt és füvezér volt. Ez Haszon basa Szénán basa idejében volt, budai basa is volt. Ez Haszon basát te-mették Konstantinápolba, Szent J ó b piaczán az atyja mellett, melyek mind az atya és fia nagy becsületes az törököknél, úgy hogy éjjel nappal gyertya ég az temetéseknél. Ez utczát híják Hazret E i ü b b azaz Szent Jobnak.
E z Memhed K a r a Jazyghi elveszett hadban ez minapi esztendőkben, hanem volt egy öcscse Haszon K a r a Jazyghi, ez ugyanazon pártolásban succedalt az bátyjának. Ez mostan 1603. 4 0 avagy 43 esztendős ember, veres szakála vagyon, koszorú szakált visel, embertelen parasztember, hajdú erkölcsű.
Minden serege neki puskás. Először csak spai oglan volt, mi-kor Ázsiában az császár ellen támadott, sok liarczokot cse-lekedtek az császár hada ellen, mind a bátyja és mind az öcscse. Algyúkkal, taraczkolckal jár és minden vándorlókat, tolvajokat, latrokat hozzá fogadván, ötven hatvan ezerrel és többel is városokot megvöttek, égettek, és mindenfelé nagy rettegést szerzettek. Mikor derék erő ment reá, felfelé állott, fűképpen egy erdőre szokott beállani, mely törökül neveztetik Hák-dágh, azaz isten erdeje (talám ez Libanus hegy
Siriá-1602.
bau). Az kik Mekkébe az Mahumet koporsójához búcsúra men-nek, tízezer ember fegyveres kézzel nem mehet el békével miat-tok. Ez Haszon Kara Jazygliire küldi az császár 1602. esz-tendőben N u h basát, ki az utolsó Halul basa előtt való vezér-basa, ki azelőtt való esztendőben 1601-ben Báthori Zsigmond mellé jütt vala Érdélbe segítségül két basákkal együtt. Ez mi-kor nagy haddal rá ment volna, másfelől is Sam-culi azaz Sam tartománbúl valók (Sam azaz Dainascus) ellene jünek és igy két felől meg szorítván Kara Jazyghit, mikor nem volna hova menni, békességre veszi az dolgot, és megbékéllik az basákkal és császárral, és igy jű az császár birodalma és hívsége alá, Az császár adja neki basaságúl az bosznai basaságot, de ott elle-ne támadván mind az egész Bosznaság, elle-nem bocsátják be az basaságba és igy kelletik Tömösvárra jünni, az hol mostan va-gyon. Ez K a r a Jazyghinek igen fű lovai vadnak, de mind ka-czolák inkább, nagyobb része. Nyolezvanöt vezeték, lovat vittek előtte egyszer, négyet gyalog vittek előtte. Terhes lovai olyak voltak, hogy Konstantinápolba fűlovak számba lehettenek volna. Tevéje 150 volt. Igen prédáló hada vagyon.
Mikor ez Haszon Kara Jazyghi megbékélt volna az csá-szárral, volt egy fű szolgája és mikoron az tengeren jünnének, visszaszökik. Ennek neve Korgulogli és ugyanazon pártolást renoválja az császár ellen. Sok népe vagyon, úgy annyira, hogy negyvenezer emberrel bír és most is az császár ellen pártol-kodik. Némelyek ennek nevét mondják, hogy Karacas, és ez Kara Haszonnak tihajája volt.
Hev. Coll. LX V I I I . k. 162. (leliúzva 314.) lap.
I n c a n e m c l a m m o r d a c e m i d e s t Z o i l n m . Non latrat, tacito sed morsu calcibus instat.
Et. facit a tergo vulnera m n t a canis.
A n t e fores pergit secnrus saepe uiator : Infestis suras dentibns ille petit.
Zoile, si canis es, postico milnera dentes Abstine, quod contra rodere possis, liabes.
Non clandestino, manifesto carpe veneno, Dulce est, insonti erimina nosse reo.
(Áthúzva.)