Osztályfőnökök: 1950/51: Atlasz Ilona, 1951/52: Járosi Károly, 1952/53: Háncs Lajos, 1953/54 :Háncs Lajos
Műhelyfőnök: Szántó Vilmos
5 éves: 1959. Kevés résztvevő, 8 tanár :Háncs Lajos, dr. Buvári András, Flórián Zoltán, Borsfai Géza, Szántó Vilmos, Kerekes János, Halmai Lujza, Kiss Emma. 20 éves: 1974. Tanárok: Háncs Lajos, Halmai Lujza, Flórián Zoltán és dr. Buvári András feleségével. 25 éves:1979. 30 éves:1984. 35 éves:1989. 40 éves: 1994. 45 éves: 1999. E találkozó különlegességét az adta, hogy az 1956-ban külföldre távozott két osz-tálytársunkat Hóbor Ferit és Sipos Karcsit 45 év távollét után ölelhet-tünk magunkhoz, Feri Ausztráliából tért haza véglegesen, míg Sipos Karcsi Svédországból jött haza látogatóba. Ötvenéves: 2004. 55 éves:
2009. Ezen a találkozón szeretett osztályfőnökünk, Háncs Lajos már nem vehetett részt, a tanári kart Halmai Lujza tanárnő képviselte, sajnos már csak egyedül. Az osztály létszám is jelentősen megfogyatkozott, a végzett 30 fős létszámból csak 14-en és 7 feleség vehettünk részt. A találkozókat minden esetben, a hagyományoknak megfelelően Nagyka-nizsán tartottuk.
Életrajzok
Balogh Vilmos. 1936. február 29-én születtem Felsőjánosfán. Általános iskolába Zalalövőn jártam 1942-1950 között. 1950-ben felvettek Nagy-kanizsán a Gépipari Technikumba, ahol 1954-ben végeztem és kaptam technikusi oklevelet. Az iskola elvégzése után a Jáki Állami Gazdaságba kerültem gyakornokként. Itt dolgoztam 1957-ig, amikor a racionalizálás miatt megszűnt a munkaviszonyom. 1957 áprilisában Szombathelyre mentem dolgozni az Öntöző és Talajjavító Vállalat kirendeltségéhez. Itt 1957 és 1960 között szerelőként dolgoztam. 1960-ban vezetőváltás ré-vén műszaki vezetői beosztást kaptam, ami 1984-ig tartott. 1984 júniu-sában a Jáki Egyetértés MGTSZ-be mentem dolgozni, szintén műszaki vezetőként. 1995 decemberétől nyugdíjas vagyok. A munka mellett 1969 és 1973 között elvégeztem a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépész Üzemmérnöki tagozatát gépjavítási szakon.
1958-ban kötöttem házasságot. Három gyermekünk van: két fiú és egy lány. Három fiú és két lány unokánk van. 1962–1963-ban családi házat építettünk Jákon, ahol ma is lakunk. Ma már csak a feleségemmel, aki ugyanaz, mint akit elvettem 1958-ban.
Bátorfi István. 1936. augusztus 18-án születtem, Kaposfőn. Az általá-nos iskolai tanulmányaimat különböző városokban végeztem: Kaposvá-ron, Szekszárdon, Várpalotán és Pécsett. Attól függően, hogy katona-tiszt édesapám éppen hol teljesített szolgálatot. A VIII. osztályt Pécsett végeztem és ezt követően felvettek a Pécsi Gépészeti Technikumba. Ez az iskola a maga nemében – a székesfehérvári és a Budapesten működő Népszínház utcai technikum mellett – az ország egyik legjobb és leg-jobban felszerelt iskolája volt. Az első két évet itt végeztem el. A har-madik évben áthelyeztek a Nagykanizsán létesített Gépipari Techni-kumba, mivel édesapámat is Nagykanizsára vezényelték. Ez nekem nagy traumát okozott, mert a kanizsai technikum felszereltségében meg sem közelítette a pécsi volt iskolámat. A sok iskolaváltással járó tortúra egyébként is megviselt. Édesapám úgy próbált segíteni, hogy kezdte megismertetni velem a katonai életet. Ez engem is érdekelt, hiszen álta-lában a fiatalokat érdekelték a fegyverek, a lövészet, a lovagolás stb. A IV. osztályba jártam, amikor jelentkeztem katonatiszti iskolára. A felvé-teli sikerült is, de az orvosi vizsgán megállapították,hogy gyenge a látá-som és ezért nem vettek fel. Emiatt beláttam, hogy változtatnom kell a
felfogásomon. Az eddig lazábban kezelt tanulást komolyra vettem és 1956-ban leérettségiztem, technikusi oklevelet szereztem. Ezt követően a Kőolajipari Gépgyárban helyezkedtem el Nagykanizsán, minőségi ellenőrként. Itt lettem később csoportvezető. Szerettem a munkámat és a munkatársaimat is. 1966-ban nősültem meg, egy leányunk született és most van egy leányunokánk is. A Kőolajipari Gépgyárból mentem nyugdíjba. Jelenleg is Nagykanizsán lakunk.
Flórián Sándor. 1935. szeptember 25-én született Nagykanizsán. A nagykanizsai Gépipari Technikumban 1954-ben technikusként végzett.
A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre vették fel, de a harmadik évet már Budapesten a Műegyetemen végezte, ahol 1959-ben gépész-mérnöki oklevelet szerzett. Pályafutását a Járműfejlesztési Intézetben (JÁFI) kezdte, majd annak jogutódjánál, az Autóipari Kutató és Fejlesz-tő Intézetben (AUTOKUT) folytatta. Számos önálló munkája mellett tagja volt annak a mérnökcsoportnak, amely 1968-ban szabadalmaztatta a kombinált dinamikus-turbotöltési eljárást. A találmányt és annak gyár-tási jogát megvásárolták és alkalmazták, illetve alkalmazzák a világ vezető autó- és motorgyárai. 1989-ben elnyerte a Kiváló Feltaláló kitün-tetés arany fokozatát. A nyugállományba vonulása előtti két évben ma-gánvállalkozóként tevékenykedett. 2009-ben a BME Szenátusa arany-diploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét. (A Műegyetem évkönyvéből, ellenőrizte: Flórián Sándorné.)
Garzó József. 1936. január 14.-én születtem Nagykanizsán. Első iskolai élményeim után rögtön kitört a háború Kanizsán is. 1948-ban a kanizsai Piarista Gimnázium tanulója lettem, de miután egyik napon elvitték a piarista papokat, a Zrinyi Általános Iskolában találtam magam. Ennek elvégzése után a Kereskedelmi középiskolába iratkoztam. Innen külön-bözeti vizsgával mentem át a 20. sz. Gépipari Technikumba. Itt érettsé-giztem 1954-ben. Még ebben az évben Budapestre költöztem, majd a katonaság és a forradalom után megnősültem. Azóta is együtt élek a feleségemmel, már 53 éve. Egy gyermekünk született, Tamás, aki 44 éves. Első munkahelyem a Hoffher Traktorgyár volt, ahol, mint MEO-s kezdtem, majd végátvételi ellenőrként dolgoztam. Elvégeztem a Bánki Donát Felsőfokú Szaktechnikum dízel szakát, ami már mérnöki képesí-tésnek számított. A Hidegtechnikai, majd a Műszaki Fejlesztési Főosztá-lyon dolgoztam. A Traktorgyár eladása után a Lőrinci Műanyagipari
Szövetkezetben dolgoztam, mint technológus. Később a MEO vezetője lettem és onnan vonultam nyugdíjba. Hobbim a szertorna volt, felesé-gemet is ennek kapcsán ismertem meg. Közéleti tevékenységem az új-ságírás volt. Az üzemi lap munkatársa és fotósa is voltam. 30 éves ko-romig folytattam a régi szerelmemet, a modellezést. Számtalan verse-nyen végeztem jó helyezéssel. Pestszentimrén lakunk már 54 éve, az itt felépített családi házunkban. Ez az én karrierem, meg a nagyon hosszú házasság, ami – remélem – még sokáig tart.
Horváth László. Született Lickóvadamoson 1935-ben. Már általános iskolában kitűnt jó képességével és szorgalmával. A 7-8. osztályt a te-hetséges tanulóknak létesített zalaszentgróti és zalaegerszegi kollégium-ban és iskolákollégium-ban végezte. A gépipari technikumkollégium-ban is kitűnő tanuló volt.
Egy érettségi találkozón, ahol még a volt tanárai is részt vettek, nagy elismeréssel szóltak Laci diákságáról. A középiskola után a Budapesti Műszaki Egyetemre került. Itt szerzett 1959-ben gépészmérnöki okleve-let. Az egyetem elvégzése után először Jászberényben dolgozott. Mindig szívesen emlékezett itt a Tavasz Ferivel töltött munkás éveire. Vele jó barátok voltak. 1962-ben jött vissza Zalába, először a Gép- és Vegyes-ipari Vállalathoz, majd a Ganz zalaegerszegi gyáregységében dolgozott.
1970-től nyugdíjazásáig az ALUGÉPGYÁR-ban töltött be középvezetői beosztást. 1963-ban kötöttünk házasságot. Két gyerekünk – Terike és Laci – született. 1995-ben a 60. születésnapján operálták. Veserákja volt. Nehéz félévet kapott még a sorstól. A gyerekekkel ápoltuk. Az volt a kívánsága, hogy otthon halhasson meg. Három unokájával még meg-élhette a nagyapai örömöket, a negyedik unokánk sajnos már nem is-merhette őt. (Írta: Horváthné, Terézia.)
Hóbor Ferenc. 1935. április 19-én születtem Letenyén. Itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. 1944 végén a háború miatt megszűnt a tanítás Letenyén is. Akkor már Letenyén tanított Vértes Imre tanár úr is, aki később a Gépipari Technikumban Nagykanizsán is tanított bennün-ket. Az általános iskola befejezése után a nagykanizsai Gépipari Tech-nikumba jártam, itt végeztem és szereztem 1954-ben technikusi okleve-let. Pécs közelében kaptam gyakorló technikusi állást. Itt a műhely és a járműpark üzemeltetéséért voltam felelős, lényegében olyan mindenes voltam. 1955. októberben bevonultam katonának, hamarosan a törzsfő-nök mellett kiképzési anyagot gépeltem és térképeket rajzoltam. A
for-radalom után az egység felbomlott és én is elhagytam az országot. Há-rom hetet töltöttem Ausztriában, majd Németországban kaptam mene-dékjogot és később munkát is a szakmámban. Bányaberendezéseket és hegesztett sebességváltó-házakat, valamint acélszerkezeti épületeleme-ket készítettünk. 1962-ben kivándoroltam Ausztráliába. Pár hónapos gyári munka után felvettek egy műszaki irodába, ahol nagyobb bányák bányászati berendezéseinek kivitelezését végeztük. Az idők során több nagyobb cégnél is dolgoztam: General Electrik, Nestlé, B.H.P. stb. Dol-goztam, mint alvállalkozó is,: „Hobor Drawing Services” volt a cégem neve. Szinte az ipar minden területén dolgoztam. Kikötő-berende-zésekkel, ipari létesítmények kivitelezésével, dízel-elektromos mozdo-nyok összeszerelésével foglalkoztunk. 1993-ban elvégeztem egy számí-tógépes-tervező tanfolyamot. 2000-ben vonultam nyugdíjba. Nős va-gyok. Feleségem is Nagykanizsán, a Vegyipari Technikumban érettsé-gizett. Egy lányunk született. Ő angol anyanyelvű. Két diplomát szer-zett, egyiket a Budapesti Műszaki Egyetemen. 2000 nyarán telepedtünk véglegesen haza. Azóta is Letenyén lakunk a feleségemmel.
Kőfalvi Ottó. Nagykanizsán, 1935. július 11-én születtem, kisiparos családból. Elemi iskoláimat is Nagykanizsán végeztem. Tanulmányai-mat a Piarista Gimnáziumban kezdtem, majd az iskolák államosítása után az Általános Gimnáziumban folytattam. Innen különbözetivel a Gépipari Technikumba iratkoztam át, ahol 1954-ben érettségiztem és technikusi oklevelet szereztem. Első munkahelyem a Csepel Autógyár volt, ahol a motorgyárban esztergályosként dolgoztam, mint technikus gyakornok. (Ez abban az időben kötelező volt.) Utána egyéves katonai szolgálat után visszajöttem Nagykanizsára, ahol a Sörgyárban főgépész-ként, az erőtelep vezetője lettem. Itt iratkoztam be a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karára. Budapestre költöztem és pályázaton elnyertem a Fővárosi Üdítőital és Jégipari Vállalat műszaki osztályveze-tői beosztását. 1969-ben – elsőként Magyarországon – egy komoly be-ruházás után elkezdtük a Pepsi Cola üdítőital gyártását. Közben a BME Gépgyártás-technológia Karán gépészmérnöki oklevelet szereztem.
Ebben az időben alakultak a MGTSZ-ek. A Budapesti Rozmarig Kerté-szeti Mezőgazdasági TSz „melléküzemágának” vezetésére hívtak TSz elnökhelyettesként. Ezt a beosztást elfogadtam. Profilunk lassan alakult (műszer-, kőbánya-, műkő-, forgácsoló-, lakatos-célgépek gyártás stb).
Az utóbbi profil során kerültem kapcsolatba a Kontakta Alkatrészgyár
vezérigazgatójával, aki felajánlotta a Kontakta Budapesti Gyárának főmérnöki állását, amit elfogadtam. Munkámmal párhuzamosan a Budepesti Műszaki Egyetem Mérnök Közgazdász Karán másod-diplomás képzésén oklevelet szereztem. A profiltisztítás során több vi-déki gyárat létesítettünk, a francia licencek és saját fejlesztéseink alap-ján a budapesti gyárban alkatrészeket és számítógépes csatlakozókat gyártottunk. A többi profilt a vidéki gyárainkba vittük. A rendszerváltás után borászati családi vállalkozást alapítottunk, ahol a gépészeti vonalat vittem. Az aktív munkámat 70 éves koromban hagytam abba.
Lelkó Attila. Nagykanizsán születtem 1936. február 8-án. Két házassá-gomból négy gyermekem született. Tanulmányaimat a kanizsai Piarista gimnáziumban kezdtem, majd 1950-ben a 20-as sz. Gépipari Technikum hallgatója lettem. 1954-ben az oklevél kézhezvétele után megkezdtem a szakmai gyakorlatomat a büki állami gazdaság gépészetén. 1955-1963 között a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat tervező irodájának munkatársa lettem, mint épületgépész szerkesztő, majd tervező. 1963-ban átkerültem az Egyesült Izzó akkor szerveződő nagykanizsai műsza-ki stábjába, majd két éves budapesti felkészítés után kerültem vissza az 1965-ben induló kanizsai fényforrás gyárba. Nyugdíjazásomig itt tevé-kenykedtem. Ennek állomásai: 1965-71 között gyári termelési csoport-vezető, 1971-76 között gyári termelési osztálycsoport-vezető, 1976-tól gyári termelési fődiszpécser. Ezekben az években – a folyamatos fejlesztések-nek köszönhetően – a gyár mintegy 6000 főt foglalkoztatott, és közel félmilliárd izzólámpát gyártott. Munkám során több vállalati kitüntetés-ben, két alkalommal 1979-ben és 1989-ben miniszteri kitüntetésben részesültem. A legbecsesebb mégis az életmentésért 1995-ben kapott miniszterelnöki emlékérem. Nyugdíjba vonulásom után 1991-ben Gene-rál Transport néven létrehoztam egy export fuvart szervező irodát, amely közel tíz évig sikeresen működött. Visszatekintve az elmúlt évti-zedekre, a megtett életutamra, hálával és szeretettel gondolok vissza tanáraimra, iskolámra, akik megtanítottak a munka becsületére s elindí-tottak azon az úton, ami néha kudarcokkal, de leginkább sikerekkel volt kikövezve.
Molnár István. Nagykanizsán születtem, 1935. február 17-én. A Gépi-pari Technikum első négy osztályát Nagykanizsán végeztem, de Buda-pesten érettségiztem. 1955-től 1957-ig katona voltam. 1957 végétől a
Csepel Művekben dolgoztam. 1960-tól az Állami Pénzverdében, mint technológus helyezkedtem el. 1960-ban megnősültem. Házasságunkból egy fiúgyermek született. 1962-ben a GANZ-MÁVAG Öntöde Gyár-egység Műszaki Fejlesztési Osztályára, tervezői beosztásba kerültem.
1969-ben ugyanitt irodavezető lettem. Elvégeztem 1986-tól 1989-ig az Országos Tervhivatal Felsőfokú Tervgazdasági- és Beruházási Iparsza-kát. 1972-től a Műszaki Fejlesztési és Energia Osztály osztályvezetője lettem. 1992-ben innen mentem korengedményes nyugdíjba a vállalat privatizációja miatt.
Sipos Károly (Karl Smidlund). Baktüttösön születtem 1936. január 6-án. 1950-ben kezdtem a Gépipari Technikumot Nagykanizsán és 54-ben érettségiztem. Érettségi után a Csepel Autógyárban kezdtem dolgozni.
1956-ban a forradalom leverése után december 25-én Ausztriába mene-kültem, ahonnan 1957. március 15-én Svédországba hozott a sors. 1957 május 22-én Västeråsban (Svédország) vállaltam munkát az „A S E A”-nál. 1962-ben Helsingborgba költöztem. 1965-ben házasodtam Ács Klá-rával és két gyermekünk van. 1977-ben a Smidlund vezetéknevet vettük fel. 1997-ben nyugdíjba mentem. 2004-ben az 56-os Szabadságharcos Lovagrend tagja lettem és 2005-ben lovaggá avattak a Hévízi Katolikus templomban. A lovagi címet/kitüntetést büszkén viselem. Pályafutás:
1954 Csepel Autógyár, beosztás: üzem technikus, gépszerkesztő. 1957 A S E A (Svédország), beosztás: gépszerkesztő-emelőgépek. 1980 ABB Traction. (Svéd&Svájci vállalat), Beosztás: gépszerkesztő, elektromos mozdonyok, személyvonatok stb. 1985 ABB Traction. Beosztás:
manager-szerszámtervezés. 1996-97 Adtranz (ABB&Daimler-Benz), beosztás: manager-szerszámtervezés. Hobby: tenisz, 1992–2005 titkár a városi sportegyesületben (IFK) Boule Petanque. 1997–2008 elnök a helyi sportegyesületben (GIF). A fent említett sportokat továbbra is jókedvvel gyakorlom.
Székedi Gyula. 1933. november 8-án születtem Rédicsen. Általános iskolai tanulmányaimat is ott végeztem. 1950–1954 között a Nagykani-zsai Gépészeti Technikum hallgatója voltam. Ezt követően előbb tűzol-tó, később autóbuszsofőr voltam, majd a Zalaegerszegi Szállítószalag-gyárban dolgoztam, mint gépkocsivezető, egészen 1990-ben történt nyugdíjazásomig. 1963-ban megnősültem, egy fiúgyermekünk született.
Négy unokám van. Egészségi állapotom miatt az iskolatalálkozón nem tudok részt venni.
Szücs Jenő. 1934. október 15-én születtem, Kiscsehi községben. Sze-gény családból származom. Heten voltunk testvérek és csak 2 és fél hold földünk volt, amiből nagyon nehezen éltünk meg. Édesapám korán meghalt, csakúgy, mint édesanyám, egy bátyám és nővérem, valamint két öcsém is. Az általános iskola befejezése után felvettek a nagykani-zsai 13. sz. Gépipari Technikumba és annak kollégiumába, ahol 1954-ben érettségiztem és kaptam technikusi oklevelet. Felvételiztem a Sop-roni Erdőmérnöki Főiskolára, de édesanyám anyagi okok miatt az isko-láztatásommal járó terheket vállalni nem tudta. Egy ideig helyettes er-dészként dolgoztam, majd jelentkeztem és felvettek rendőrnek. Itt vé-gigjártam az évek során a szamárlétra valamennyi fokát, míg végül egészségi okok miatt 1986. június 1-jén, őrnagyként, mint közlekedési alosztályvezetőt nyugállományba helyeztek. Azóta átestem már egy sérvműtéten, egy hallószervi műtéten, két kisebb fokú agyi infarktuson, egy rosszindulatú húgyhólyag-daganati műtéten és egy idült tüdőbeteg-ségen is. Megromlott egészségi állapotom miatt idős koromra a társa-ságtól elvonulva élem napjaimat. Egyedül kis családom: feleségem, lányom és két főiskolás unokám nyújt kellő megértést és életörömöt.
Szerettem volna Veletek lenni a tervezett találkozón, de egészségi kö-rülményem miatt nagyon egyedül maradnék, nem hallanám meg a be-szédeket, nem értenélek meg Benneteket és nem tudnék társalogni Vele-tek. Lélekben Veletek leszek és kívánok mindnyájatoknak jó egészséget és hozzá hosszú életet.
Tavasz Ferenc. Kehidán születtem 1934. augusztus 26-án. Édesapám kovács volt. Hárman voltunk testvérek. Szülőfalumban végeztem hat elemi osztályt, de aztán visszairatkoztam az 5. általánosba, mert tovább akartam tanulni. 1946-ban a Falusi Tehetségmentő Liga által szervezett tehetségkutató-verseny megyei döntőjén elért eredményem alapján fel-vettek a Gödöllői Premontrei Gimnázium Francia Általános Iskolájába és annak konviktusába, állami ösztöndíjasként. A Francia Általános Iskola VIII. osztályát 1950-ben fejeztem be. 1950–1954 között a Nagy-kanizsai Gépészeti Technikum hallgatója voltam. 1954-ben itt érettsé-giztem kitűnő minősítéssel. Jelentkeztem és felvettek a Budapesti Mű-szaki Egyetem Gépészmérnöki Karára. Itt szereztem gépészmérnöki
oklevelet 1959-ben, az Erőgépészeti Szakon. Ezt követően Jászberény-ben, a Hűtőgépgyárban helyezkedtem el. Itt kezdetben kutatómérnöki, majd 1966–1970 között gyártmányfejlesztő mérnöki beosztásban dol-goztam. 1967-ben hűtőtechnikai szakmérnöki oklevelet szereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1970–1971-ben a svájci SIBIR Kühl-apparate Gmbh-nál kutatómérnökként dolgoztam. 1971–1975 között a Hűtőgépgyár fejlesztőmérnökeként a kompresszoros és abszorpciós háztartási hűtőszekrények és radiátorok gyártmányfejlesztésének irányí-tása volt a feladatom. Licencgazda voltam a Bosch Siemens típusú kompresszoros, valamint a Sibir típusú abszorpciós háztartási, kemping és szállodai hűtőszekrények licenc és know-how átvételénél. 1975-től 1987-ig a Hűtőgépgyár kereskedelmi igazgatóhelyettese, majd igazgató-ja voltam. Ebben a beosztásban feladatom volt a háztartási és kereske-delmi hűtő- és fagyasztószekrények, valamint a klíma-berendezések belföldi és export értékesítésének megszervezése és irányítása. Emellett részt vettem a HELLER-FORGÓ-féle légkondenzációs hűtőelemek, az olaj- és gázhűtők gyártásának és értékesítésének megszervezésében és lebonyolításában. 1987–1992 között a Frankfurti székhelyű BULKA-LEHEL Internationale Verkaufsgesellschaft für Kaeltetechnik mbH német-magyar vegyes vállalat igazgatója voltam. 1993–1996 között a Radiátorgyár igazgatója voltam. Azóta nyugdíjas vagyok. Hobbim a családom, a kert és a numizmatika. 1960-ban megnősültem. Egy leány és egy fiúgyermekünk született, lányom angol szakos tanárnő, fiam an-gol-német szakos tanár. Két fiú-unokánk van.
Uzsoki György. 1936. június 16-án születtem, Téten (Győr megye).
Általános és középiskolai tanulmányaimat is Nagykanizsán végeztem. A Gépészeti Technikumban érettségiztem és kaptam technikusi oklevelet 1954-ben. Egyetemi tanulmányaimat a Miskolci Nehézipari Egyetemen kezdtem, de a Budapesti Műszaki Egyetemen fejeztem be és szereztem gépészmérnöki oklevelet 1959-ben. 1959-től a Hunnia Filmstúdióban dolgoztam 1 évig, üzemmérnöki beosztásban. 1960–1962 között az Erősáramú Gyártmányfejlesztő Intézetnél dolgoztam fejlesztőmérnök beosztásban. 1962–1963-ban a Ruhaipari Tervező Vállalatnál dolgoz-tam, mint fejlesztőmérnök. 1963 és 1965 között a Fémfeldolgozó KTSz műszaki csoportvezetője voltam. 1965-től 1991-ig az Igazságügyi Mű-szaki Szakértői Intézetnél dolgoztam. Először, mint igazságügyi szakér-tő, később, mint intézetvezető-helyettes. Az itt eltöltött idő alatt több
ezer bírósági szakértői véleményt készítettem. 1991-1996 között a Coopers and Lybrand Vagyonértékelő Kft, szakértője voltam, majd ugyanitt gépészeti managerként tevékenykedtem. Itt főleg hazai (és né-hány külföldi) cég privatizációjával kapcsolatos gépészeti vagyonértéke-léseket végeztünk. Ebben a munkában vettem részt, illetve ezt a munkát irányítottam. (MÁV, MALÉV, Budapest Airport, Kazahsztáni villa-mosenergiai-rendszer, MATÁV, TVK, Szolnoki Kőolajkutató Rt stb.).
1996-tól egyéni vállalkozóként foglalkozom műszaki vagyonértékelés-sel és szaktanácsadással Tagja vagyok az Igazságügyi Szakértői Kama-rának. 1965 óta, tehát 47 éve végzek folyamatosan igazságügyi műszaki szakértői tevékenységet, bíróságok, rendőrség és egyéb állami hivatalok számára (APEH, Vám- és Pénzügyőrség, NAV), melyek egy része va-gyoni érték meghatározására, vagy felülvizsgálatára irányul. Egy fiam, egy lányom, három fiú unokám és két dédunokám van. Az ISC elnökhe-lyettese vagyok.
Varga Pál Dénes. 1935. december 2-án születtem Dombóváron. 1937-ben költöztünk Zalatárnokra. Ott végeztem az általános iskolát, jó ered-ménnyel. Két öcsém és egy húgom született. Szüleim földművesek vol-tak, ebből tartották el a 6 tagú családot. 1950-ben felvettek a nagykani-zsai Gépipari Technikumba. 1954-ben itt érettségiztem és kaptam tech-nikusi oklevelet. 1954. julius 15-től Pécsett a Volán Vállalatnál dolgoz-tam 1962.-ig. Áthelyezéssel az Urán Vállalat Szállítás Gépkocsi részleg vezetője lettem. 1964-ben nősültem. Feleségem foglalkozása óvónő.
1965-ben koraszülött kisfiunk született. Az inkubátorban látóideg-sorvadást szenvedett. Iskolái első négy évét Budapesten, a Gyen-génlátók Általános Iskolájában végezte, ezért Budapestre költöztünk.
Áthelyezéssel a Bányászati Aknamélyítő Vállalat Szolgáltató Üzeménél osztályvezetői munkakört töltöttem be nyugdíjazásomig. Feleségem áthelyezéssel a SZOT óvodába került, óvoda-vezetőhelyettesként, majd
Áthelyezéssel a Bányászati Aknamélyítő Vállalat Szolgáltató Üzeménél osztályvezetői munkakört töltöttem be nyugdíjazásomig. Feleségem áthelyezéssel a SZOT óvodába került, óvoda-vezetőhelyettesként, majd