(OTTONIS EPISCOPI FRISINGENSIS GESTA FRIDERICI I. IMPERATORIS)
Fenséges Frigyes császár levele Ottó freisingi püs
pökhöz.
Frigyes, Isten kegyelméből római császár s a birodalom mindenkori gyarapítója, kedves nagybátyjának, Ottó freisingi püspöknek üdvözletét küldi és neki minden jót kíván.
A kedvességed által nekünk megküldött Cronica-t, a melyet a te bölcsességed állított össze, illetőleg a feledés homályából a kellő megvilágításba helyezett, igen nagy örömmel fogadtuk és a legfőbb vágyunk volt, hogy közben-közben a háborús fára
dalmak után abban gyönyörködjünk és a császárok nagy
szerű tetteiből derékséget tanuljunk. Amiket pedig királyságba
lépésünk óta cselekedtünk, azokat kérésedre röviden össze
foglalva szívesen tudomásodra hozzuk, ámbátor a rég' idők tetteihez hasonlítva, a melyeket kiváló férfiak vittek véghez, ezek inkább csak árnyaknak, mintsem tetteknek mondhatók.
De mivel a te éles elméd érti, hogy miképpen kell a jelenték
telen dolgot jelentősen, a hézagost hézagtalanul leírni, azért — inkább a te dicséreteidben bizakodva, mint a tulajdon érde
meinkben — gondunk lesz reá, hogy néhány szóval érintsük azt a keveset, a mit öt év alatt a római földön végeztünk.
Aachenben az első felkenés és a német királyság koronájá
nak elnyerése után Merseburgban pünkösdkorx) egyetemes gyűlést tartottunk ; Péter dán király felszólításunkra odajött udvarunkba és miután nekünk hűbéri esküt tett, országa koro
náját kezünkből fogadta.2) Azután Wichmann zeitzi püspököt a magdeburgi érsekségbe helyeztük ; és ámbár ebből kifolyólag a római egyház és köztünk sok viszály és egyenetlenség kelet
kezett, ám az apostoli tekint élj' végre mégis csak megerősítette
J) 1152. máj. 18. — 2) V. ö. Gesta I I . 5.
64 FRIGYES CSÁSZÁR TETTEI. I.
azt, a mit mi becsületes szándékból tettünk.1) Ezek után had
járatot indítottunk Róma ellen és erős sereggel Longobar diába nyomultunk. Mivel pedig ez a császárok hosszas távolléte miatt a féktelenkedés felé hajolt és erejében elbizakodva erősen lázon-gani kezdett, haragra lobbantunk és csaknem valamennyi várukat nem is lovagjaink, hanem csak hadinépünk jogos és igazságos elkeseredése miatt feldúlattuk. A ravasz és dölyfös milánóiak kétszínűén viselkedtek, sok pénzt Ígértek ugyanis, ha engedel-münkkel Como és Lodi fölött az uralmat megszerezhetik.
De mivel minket erre sem kéréssel, sem pénzzel nem vehettek rá, ezért, a mikor az ő határukba értünk, termékeny vidékeik
től eltérítve három álló napig pusztaságban vezettek bennünket, míg végre akaratjuk ellenére Milánó közelében, attól úgy egy német mértföldnyire tábort ütöttünk. Midőn pedig itt piaczot kértünk tőlük és ezt ők megtagadták, akkor mi az ő jelentős erősségüket, nevezetesen Rosatét, a melyben ötszáz lovag volt, elfoglaltuk és fölégettük.2) Ez alkalommal harczosaink egészen Milánó kapujáig hatoltak előre és sokakat megsebesítettek, sokakat foglyul ejtettek. A csatározásokban, melyek majd itt, majd ott közöttük és közöttünk támadtak, átkeltünk a Ticino folyón Novara irányában és két hidat, melyet védtek és várak
kal oltalmaztak, hatalmasan elfoglaltunk. Ezeket seregünk teljes átvonulása után leromboltuk. Ezután három igen erős várukat, nevezetesen Mummot, Galliatét és Trecatét dúltuk fel s miután az Úr születésenapját 3) nagy vigassággal meg
ültük, Vercellin és Torinón keresztülmenve átkeltünk a Pón.
Erre a nagykiterjedésű és fölötte megerősített Chieri helységet romboltuk le, Asti városát pedig tűzzel pusztítottuk el.4) Aztán a természettől s mesterségesen egyaránt kitűnően megerősített Tortona városát vettük ostrom alá és hogy három nap alatt a várost elfoglaltuk, magát a fellegvárt is hatalmunkba ejtet
tük volna, ha az éj s az óriási vihar abban meg nem akadályoz
nak vala bennünket. Végre is számos roham, sok vérontás, azoknak szánalmas veresége s a mieinknek sem csekély vesz
tesége után a fellegvár megadás útján a kezünkbe került és ekkor valami görög herczeget, a kit Malaspina őrgróf ejtett
*) V. ö. Gesta I I . 10. — 2) 1154. decz. 6. — 3) 1154. decz. 25. —
4) 1155. febr. elején.
FRIGYES CSÁSZÁR TETTEI. I. 65 foglyul, megszabadítottunk. Tortona lerombolása után a páviaiak meghívtak bennünket városukba, hogy a győzelem után szá
munkra dicsőséges győzelmi ünnepélyt rendezzenek. És itt a polgárság nagy szolgálatkészsége mellett három napot töltöt
tünk a korona dicsőségében és pompás jókedvben. Azután Longobardián, Romagnán, Tuscián egyenes úton átvonulva Sutriba értünk.1) Ide a pápa úr 2) az egész római papsággal örvendezve elébünk jött, atyailag ránk adta áldását és el
panaszolta sérelmeit, a melyeket a római néptől szenvedett, így jutottunk mi el Rómába, naponkint együtt menegetve, együtt vendégeskedve és kellemetes beszélgetéseket folytatva.
A rómaiak követeket küldöttek hozzánk s hűségesküjük és szolgálatuk fejében nagy összeg pénzt s tőlünk is háromszoros esküt követeltek. Erre mi a pápa úrral és a bíbornokokkal tanácsot tartottunk s mivel a császári méltóságot megvásárolni nem akartuk, a köznépnek pedig esküt tenni nem tartoztunk, éjnek idején, hogy azoknak minden cselvetését és fondorlatát elkerüljük, Octavián bíbornok vezetése alatt seregünk leg
nagyobb része Szent Péter mellett a kiskapun át behatolt és így a Szent Péter monostort előre megszállta. Reggelre kelvén, a pápa úr az egész papsággal a Szent Péter székesegyháznál elénk jött és a lépcsőknél igen ünnepies menetben fogadott bennünket, majd pedig Péter és Pál apostolok oltáránál a bol
dogságos Szűz Mária tiszteletére, mivel éppen szombat volt, misét mondván, fejünkre adta a római birodalom koronájának bő áldását.3) A szertartás végeztével, midőn a nagy fáradt
ságtól és hőségtől eltikkadva mindnyájan sátrainkba tértünk vissza és evéshez akarunk vala látni, a rómaiak a Tiberis híd
járól előrontanak, a Szent Péter monostorban két szolgánkat megölik, a bíbornokokat kirabolják és mindenképpen a pápát akarják foglyul ejteni. Mi pedig, mihelyt a lármát kívülről meghallottuk, a falakon fegyveresen átrohantunk és az egész napon keresztül harczoltunk a rómaiakkal, közülök csaknem ezret részint levágtunk, részint a Tiberisbe fojtottunk, részint foglyul ejtettünk, míg végre az,éj szétválasztott bennünket.
Reggelre kelvén, mivel élelmiszereinkből kifogytunk, a hozzánk csatlakozott pápával s a bíbornokokkal nagy győzelmi ünnep
J) 1155. j ú n . első felében. — s) I V . H a d r i á n . — 3) 1155. j ú n . 18.
Gombos : Középkori Krónikások. XV—XVI. 5
66 FRIGYES CSÁSZÁR TETTEI. I.
közepette vígan elvonultunk s miután a város körül levő vala
mennyi vár és erőd a hatalmunkba jutott, Albá-ba mentünk és a pápával együtt néhány napig ott időztünk. Innen Spoleto-ba mentünk, mivel az fellázadt ellenünk és Guido Guerra grófot s a többi követünket fogságra vetették, a város ellen rohamot intéztünk. Csodálatos és kifürkészhetetlen az isteni Gondviselés.
A harmadik órától a kilenczedikig*) a fölötte megerősített várost, a melynek csaknem száz tornya volt, erőszakkal elfog
laltuk, azaz tűzzel és vassal, s miután töméntelen zsákmányt ejtettünk s a tűz még többet megemésztett, fenekestül fel
forgattuk. Innen Ancona felé menve szembe találtuk Paláolo-gus igen előkelő görög herczeget és kísérőjét, Maroducast, a többi konstantinápolyi követtel. Ezek töméntelen sok pénzt Ígértek nekünk, hogy menjünk Apuliá-ba és vitézi hatalmunkkal tör
jük össze Vilmost, mindkét császárság ellenségét. Mivel azonban seregünket a sok fáradalom és harcz erősen megviselték, a feje
delmek jobbnak látták hazatérni, mintsem Apulia-ba lemenni.
Mi hát tovább indultunk, a görögök pedig sokaságukban el
bizakodva s pénzzel bőven megrakodva, Apuliá-ba mentek ; azonban Paláologus Bari elfoglalása és az erődítmény lerom
bolása után meghalt, mire Vilmos, összegyűjtvén seregét, gyor
san a görögökre csapott s néhányukat foglyul ejté, a többieket levágta s az egész pénzt elragadta. Mi pedig az Istentől nekünk juttatott óriási győzelemmel, a milyent ezernyolczszáz lovaggal hallomásunk szerint soha azelőtt nem szereztek, Veronáig haladtunk. Azt már hallottad, hogy ezek 2) milyen cseleket vetettek ellenünk az egyik hegyszorosban és hogy mi miképpen vágtuk le őket és akasztottunk fel tizenkettőt. Azt is tudod annak rendje szerint, hogy testvéred, Austria herczege és Bajorország herczege között egyezséget hoztunk létre és hogy Frigyest a kölni érsekségben milyen magas poiczra emeltük. És most a kevésből ezt a keveset összegyűjtve a te éles elméd elé tárjuk, hogy megsokszorozódjanak és ismeretesekké legyenek.
J) »A tercia usque ad nonam munitissimam civitatem . . . vi ce-pimus.« — >>Nona« (t. i. hóra) rómaiasan a kilenczedik óra, a mi szá
mításunk szerint d. u. 3 óra, a mikor minden üzletet megszüntettek és ebédre (coena) mentek. Tehát d. e. kilencz órától d. u. három óráig tar
tott az ostrom.— 2) T. i. veronaiak.
FRIGYES CSÁSZÁR TETTEI. I. ELŐBESZÉD. 67