1.
Az ezredes két legmegbízhatóbb emberével, Gaál századossal, Tóth főhadnaggyal szemben ült. Előadta elképzelését. A százados elképedt arca láttán szomorkás mosoly ült ki az arcára.
- Gyuri, ne nézz így rám, nem először hallod tőlem ezeket a gondolatokat, legfeljebb mára konkréttá kristályosodtak bennem. De hogy meggyőzőbb legyek, sorolom érveimet, amiket egészségi állapotom vált ki belőlem: fáradtságom már nem csak kellemetlen, de gátjává vált az események gyors lereagálására, ami jelen esetünkben megengedhetetlen! Nektek be merem vallani, gyakran kapom magamat azon, képtelen vagyok koncentrálni, kombinálni. Kezd ki-halni belőlem a lendület, a lelkesedés. Nem akartam félbehagyott munkát rátok hagyni, de a kényszer nagy úr. Addig szeretnék magam helyett megfelelő utódot ajánlani, amíg saját elképzelésem szerint tehetem. Ha valaki, hát én tudom, a munkánk mekkora türelmet, kitartást, lelkesedést követel. Csak így végezhető eredménnyel. Végre az információk özöne áramlik hozzánk, nekem köszönhetően, mégis egy helyben topogunk. Emiatt vannak álmatlan éjszakáim, az idegeim folyamatosan felspannolt állapotban vannak. Legalább úgy tudjátok, mint én, a sikerhez merész, vakmerő rajtaütés szükséges, ahogy évekig csináltuk. Önvizsgá-latot tartottam, sajnos pontosan azokat a tüneteket produkálom, amiket annak idején kifogá-soltam az elődömnél - legyintett lemondóan, és elhallgatott.
- Dini bá’, nem szabad ennyire borúsan látni a dolgokat! - szólalt meg részvéttel a százados. - Azzal egyetértek, pihenned kell, menj el egy, ha szükséges, két hétre, de bocsáss meg, muszáj azt mondanom, a többiben nincs igazad! Az éles logikád, az átgondolt intézkedéseid, kitűnő helyzetfelismerő képességed nélkül nem sokra mennénk. Emlékezz rá, milyen sötétségben tapogatóztunk, amikor átvettél minket. A példamutató emberségednek, a nagyszerű közösség-formáló tehetségednek és - nem utolsó sorban - kitűnő szervezőkészségednek köszönhetően remek összeforrt csapattá kovácsolódtunk a kezed alatt. Sikerült belénk plántálnod a szikla-szilárd hitedet: aprólékos feltáró munkával kézre keríthető a szerteágazó hétpróbás berlini csoport. Óriási energiádba, rengeteg idődbe került, amíg eljutottunk az összehangolt, ma már olajozottan működő gépezethez. Hinned kell benne, pár hét és felgöngyölítjük, lebuktatjuk, rács mögé zárjuk a csoportot! Megértem a türelmetlenségedet, hiszen erre a komisz munkára ment rá az egészséged. Próbálj abból erőt meríteni, hogy Ádám vallomása óriásit lendített rajtunk. Ha hozzánk kerül a számítógép anyaga, nem állíthat le bennünket senki a végső le-számolásban! Beérett a munkád, Dini bá’, a cél előtt nem adhatod fel!
Megszólalt a telefon. Az ezredes fáradtan nyúlt érte:
- Tessék, Szilágyi!
- Szia, Dini bácsi! - hallotta Gábor kedves, mosolygós hangját.
- Szia, Gabikám, remélem, jó hírekkel jöttél?
- A legjobbakkal! A hegyeshalmi határnál letartóztatták Zománcot, aki Török Frigyes polgári névre hallgat.
- Hogy mondtad? Pontosak az információid?
- Igen, most hallottam rádión a határőrség jelentését. Hidas Berci utasítása szerint úton vannak felétek, készülhettek a fogadásukra.
- Ez csodálatos hír, Gabikám!
- Van más hírem is. Döntöttek Berlinben, Sasszem utóda Szabó Szilvia, Gyémánt lett. Máris Berlinben van fejtágítón. Vasárnap az esti géppel jön haza, hétfőn áll hivatalosan szolgálatba.
- Ugye nem feledkeztél meg a feltételeimről a kisasszonnyal kapcsolatban?
- Nem, Dini bácsi, kitüntetve érzem magamat a bizalmadért, nem fogsz bennem csalódni!
- Annyival egészítem ki a mondottakat, magánakcióba nem kezdhetsz!
- Természetesen állandó kapcsolatban leszek veled, és bizton számíthatsz rá, betűről-betűre tartom be az utasításaidat. Rajmival kapcsolatban lenne még közlendőm. A nyaraláson komoly beszélgetés volt köztünk. Meglepő dolgokat tudtam meg tőle a gyerekkoráról.
- Értekezletet tartok, kérlek, a sráccal kapcsolatban írj le mindent részletesen!
- Rendben! Röviden csak annyit, veszélyben van. Kár lenne érte, nem vétett akkorát, hogy az életével kelljen fizetnie.
- Ha nem adja fel magát, bármennyire sajnálnám, nem tehetünk érte semmit! Ha nincs más, szia!
- Nincs, Dini bácsi, még egyszer köszönök mindent, szia!
Helyére tette a kézibeszélőt, Gyurira nézett:
- Jól hallottam, Berci jelentett közben?
- Igen. Akkor hagyták el Mosonmagyaróvárt.
- Tehát igazad van! Érik a gyümölcs! Vasárnap te várod a kislányt Ferihegyen, kíváncsi vagyok, hova tart.
- Izgalmas feladat!
- Csak hajba ne kapjatok Gabival rajta! - nevette el magát.
- A legnagyobb igyekezettel sem szoríthatja ki senki Évit a szívemből. Bárcsak tudná! - mondta szomorkás mosollyal.
- Vannak szép hölgyek rajta kívül, sőt, értékesek is, majd csak megtalálod köztük azt, aki pont terád vár. Mára végeztünk, fiúk! Gyurikám, intézkedj! Ha megérkeznek Berciék az újabb jómadárral, hallgassa ki az ügyeletes tiszt és helyezzék őt is reggelig külön szobába - állt fel, Csillát nézve.
A százados és főhadnagy elhagyták az irodát. Csilla összepakolt az asztalon, bezárta a páncél-szekrényt. Épp indulni akartak, amikor kivágódott előttük a titkárság ajtaja. A százados száguldott be. Alig tudta lefékezni magát a főnöke előtt.
- Mi történt, ki kerget? - kérdezte meglepetten.
- Úgy tűnik, nincs vége a napnak. A portán két járőrbe botlottam, akik, ha jól tévedek, hozzád igyekeznek egy jólöltözött úrral.
Végig sem mondhatta, kopogtattak, nyílott az ajtó, és a két járőr maguk elé tolva a magas, vékony testalkatú férfit, beléptek az irodába. A magasabb vigyázz állásban jelentett az ezredesnek:
- Az urat a Budai Könyvtár egyik dolgozója kapta rajta gyanús cselekedeten. Ezt a levelet vette ki, és ezt tette be egy vastag történelmi műbe - tette az asztalra a kék és sárga borítékot. - Amikor odalépett hozzá, hogy mit csinál, az úr durván félrelökte, és elrohant. A portás meg-látta nála a könyvet, fel akarta tartóztatni, de átgázolva rajta, menekült. Kabátja ujját sikerült elkapnia. Szerencsére a közelben voltam, láttam az esetet. A portás segítségére siettem.
Közben értesítettem a kollégát - nézett a másik járőrre. - Akkora erő van ebben a cingár alakban, ketten alig bírtunk vele - fejezte be a jelentést.
- Köszönöm! Ha szükségem lenne önökre, ki a főnökük?
- Az első kerületi kapitányságon Fejér százados - jelentette.
- Köszönöm, elmehetnek!
A két férfi elhagyta a szobát. Az ezredes az idegenhez fordult:
- Kérem a nevét és a személyi igazolványát!
- Domonkos Gusztáv - válaszolt a megszeppent férfi, és az asztalra tette az okmányait.
- Hány éves?
- 32 - válaszolt halkan.
- Van számomra mondanivalója?
- Igen, ezredes úr. Nem értem, miért hurcoltak ide. A feladatom egyszerű és ártatlan. Ezt a borítékok tartalma is igazolni fogja. A postás szerepét töltöm be egy szerelmespár életében.
Nem tudom, ez mióta tartozik a rendőrségre?
- A gyanús viselkedésének tisztázása tartozik ránk. Az ön állítása szerinti szerelmes levél miatt miért kellett könyvvel együtt menekülnie?
- Erre nincs megfelelő magyarázatom. A teremőr agresszív támadása hozott ki a sodromból. A levéltitkot megsértenie még neki sem lehet! A portást már kénytelen voltam lerázni, mert ijedtemben nálam maradt a könyv. Nem értem, miért kell ebből ekkora hűhót csinálni?
Egyszerűen arról van szó, a lány szülei ellenzik a két fiatal kapcsolatát, szigorúan cenzúrázzák a nevére érkező leveleket. Azt elismerem, hogy a lebonyolítás lehet szokatlan, de semmi-képpen sem törvénybe ütköző!
- Nézze uram, jobban örülnék neki, ha nem néznénk egymást hülyének! A meséje logikátlan, több sebből vérzik. Higgye el, amit csinál, értelmetlen! Van rálátásunk a tevékenységére, de ha megfelelő magyarázatot ad rá nekem, mi szükség van két szerelmes levelezéséhez közve-títő közegként a Budai Könyvtárra, és egy személyre, készséggel elfogadom, ez esetben távozhat!
- A fiatalokat jól ismerem, pártolom a kapcsolatukat. Állandó tag vagyok a könyvtárban, úgy gondoltam, egy semleges hely biztonságosabb, mint a munkahely, ahol ismerik egymást az emberek, és könnyen kitudódhat minden. Ezért ajánlottam fel nekik szolgálataimat. A terem-őrnek kötelessége volt felfigyelni ténykedésemre, ezt elismerem, de ha emberi hangon próbálta volna tisztázni velem, nem fajult volna idáig az ügy.
- Ennél sokkal értelmesebbnek gondoltam önt, de hajlandó vagyok belemenni a játékba.
Tudomásunk van róla, ön két hetente jelenik meg a könyvtárban. Egyik kérdésem az lenne, nem tartja túl hosszú időnek két szerelmes levélváltása esetén? A másik kérdésem, ha ön valóban könyvtári tag, miért csupán egy műre szűkül az érdeklődése?
A férfi elsápadt, kerülte az ezredes tekintetét.
- Mivel két kérdésemre sem kaptam választ, a két levelet átvizsgálás céljából lefoglalom! Ha téves a feltételezésem, elnézést fogok kérni a kisasszonytól a késedelemért - mondta némi gúnnyal a hangjában.
Miközben beszélt, kezébe vette az egyik borítékot, nézegette, forgatta. Egyből feltűnt a papír különleges anyaga. A papírvágót nehezen tudta végighúzni a finom tapintású borítékon,
amiből egy különleges, négyrétűen összehajtott, színes szívekkel díszített, levélnek álcázott - feltehetően - küldemény hullott ki. Átfutotta a szöveget, bólogatott. Közben óvatosan mor-zsolgatta, tapogatta az ujjai között. Érdekesnek tartotta. Alig volt vastagabb a normál levélpapírnál, mégis többrétűnek tűnt. Jellegzetes kézmozdulattal intett Csillának, aki felállt, behívta az ügyeletes tisztet. Az ezredes a kihallgatotthoz intézte szavait:
- A tartalom megfelel az ön meséjének, kár, hogy nem tud meggyőző válaszokat adni a kérdé-seimre. Így kénytelen vagyok megmaradni az eredeti elképzelésemnél, ha csak nincs közben hozzáfűznivalója.
- Csak annyi, ezredes úr, indok nélkül nincs joga engem bármivel gyanúsítani!
- A feladatommal és az érvényben lévő jogszabályokkal tisztában vagyok, kedves uram!
Úgyhogy ennek szellemében kísértetem el önt egy külön helyiségbe, ahol módjában áll átgon-dolni a helyzetét és leírni az igazságot. Remélem, tisztában van vele, az őszinte vallomása enyhítő körülmény.
Mivel hallgatott, az ezredes intett az ajtóban várakozó tisztnek, aki erélyesen megfogta a karját és kivezette az irodából.
2.
Egy héttel később az ezredes a jelentéseket rendezgette, amikor kivágódott az ajtó:
- Van rám egy perced? - robbant be a százados.
- Akár kettő is, mondd, mi történt! Ég a ház? - mosolygott rá.
- Még csak parázslik. Beszéltem mindkét őrizetessel: Festővel és Zománccal. Egyforma kemény diók. Nem értem, értelmes mindkettő, hogy adhatnak elő ilyen együgyű mesét. Egy délutánt sakkoztam át velük, állítom, remek a logikájuk. Kezdem azt hinni, Berlinben agymo-sáson esnek át. A másik téma sokkal izgalmasabb. Van egy észrevételem. Amikor hazajöttem Berlinből, összefutottam Fenyő Rolival. Hirtelen azt hittem, Ádám jön velem szemben.
Szerintem csak a hajviseletükben különböznek egymástól. Meglepődtem a nagy hasonlósá-gon, de megfeledkeztem róla. A múlt héten kérted, rendezzem az állomány személyi okmá-nyait. Fenyő Rolihoz érve döbbenten láttam, Párizsban született, anyja neve Siklósi Dóra.
Egyből átvillant agyamon Ádám születésének története. Kikerestem az adatait: ő is Párizsban született, anyja neve Siklósi Mariann, és láss csodát! A két édesanya születési dátuma és helye azonos. Izgatott lettem, azonnal leültem Rolival beszélgetni. Szinte szó szerint hangzott el az ismert történet, persze a másik fél szemszögéből. Nem szóltam a felfedezésemről, előbb veled akartam megbeszélni. Mi a véleményed, összehozzuk a két srácot?
- Ne kapkodjuk el, de tény, Ádám édesapjának ismernie kell a felesége ikertestvérét, és talán azt is tudja, hol élnek. Holnap jön a sráchoz, beszélek vele. Nem szeretnék újabb csalódást okozni neki.
- Egyetértek veled. Gábor akcióba lépett már Szabó kisasszonnyal kapcsolatban?
- Naponta jelentkezik, Szabó kisasszony még nem jelent meg az előadásokon, ami Gábornak felettébb gyanús, mert a négy év alatt nem volt hiányzása.
- Nem tetszik a dolog, hiszen vasárnap óta Pesten van. Nem foglalom tovább drága idődet, ha hiányolnál, a szobámban leszek.
*
Marosi Gábor magányosan ült a nyelvi előadóteremben. Nyitva volt előtte az angol spirál-füzete, de nem tudta lekötni a bonyolult mondatszerkezet. Minden idegszálával a vállalt fel-adatára koncentrált. Számtalanszor gondolta végig, hogy közelíthetné meg feltűnésmentesen Szabó Szilviát, de valahol mindig elakad. Nem talál rá elfogadható indokot, mit mondhatna a lánynak, miért épp most vált fontossá neki a személye, amikor négy éve csoporttársak.
Szilvia kapcsán tűnődött el Levente távollétén. Miatta talán nem kell aggódnia, abban bizto-san Dini bácsi keze van benne. Tőle érdeklődhetne ugyan, de mostanában kiszámíthatatlannak tűnik. Időnként közlékeny, míg máskor megközelíthetetlen. Így van ez a hivatalos munká-jukban is. Esetenként töviről hegyire magyaráz el mindent, de nem egyszer fordult már elő, csak jelzi, jó nyomon jár. Bár ilyenkor is kap tőle ötleteket, de hogy melyiket követi, azt rá bízza. Eleinte gyakran bizonytalanodott el emiatt. Igaz, többször hangsúlyozta már neki, a nyomozó akkor lehet eredményes, ha felfedezéseiben mer ösztöneire hagyatkozni. Ennek köszönheti, jól eligazodik a bonyolult útvesztők szövevényében.
Töprengéséből a folyosóról beszűrődő nevetgélés zökkentette ki. Meglepetésére Szabó Szilvi lépett be barátnőivel a terembe. Leplezve izgalmát, üdvözölte:
- Szia, te elveszett! Csak nem ráuntál a szabadságra? - mosolygott rá kedvesen.
- Szia, Gabi! Arra nehéz lenne, de hiányoztatok - viszonozta könnyedén mosolyát.
Középső sor első asztalához ültek le. Így profilból láthatta a karcsú, telt idomú, mindig mosolygós lányt. Bár mintha megkopott volna a mosolya, nyugtalanság vibrál mozdulataiban.
Látszólag Katival, Icával bájcseveg, de szemmel látható, nem a témájuk köti le figyelmét.
Szórakozottan pakolgat, ide-oda tekintget.
Jól ráérzett a lány lelkiállapotára, Szilvi napok óta ideges a megváltozott berlini események miatt. Átképzéskor nem ezt ígérték neki, amikor aláíratták vele a szerződést. Akkor arról volt szó, államvizsgáig nem kap komoly feladatot, de Csámpás Tamás - a felső kapcsolata - más-képpen beszélt útközben hazafelé. Rém csalódott miatta is. A három hét alatt - különösen, amíg egy lakásban élt vele - mindent elkövetett, hogy magába bolondítsa. Akkor még arról regélt, hetente fog hozzá jönni, de ezt már az első héten nem tartotta be. Ennél sokkal jobban idegesíti, miért kapta minden magyarázat nélkül egy hete az utasítást, amíg nem adnak engedélyt, nem jelenhet meg az előadásokon. Három napot hiányzott emiatt. A tiltás és engedély értesítésekor is idegen hang hívta fel. Hova a csudába tűnt Tamás?
Titokban Gáborra nézett. Kitüntető fogadtatása Vivient, barátnőjét igazolja, tényleg akarhat tőle valamit. Csuda kedves a mosolya - figyelte szeme sarkából.
Gábor bátorságát növelte a lány figyelme. Úgy intézte, hogy tekintetük véletlenszerűen talál-kozzon össze. Ilyenkor rávillantotta csábos mosolyát. „Fhuhh, még csak pajzán gondolat, hogy célba érhetek nála, máris felkorbácsolja férfihormonjaimat. Állandó partnernek kitűnő lenne. Megégetni nem akarom magamat, vigyázni fogok, nehogy beleszeressek! A francba!
Őrjítő a bombasztikus alkata, kecses mozdulatai... le kell hűtenem magamat, mert máris áll a zászló, amitől leállíthatatlanul beindulok.” Józanítóan hatott rá Kárpáti Emese és Radó Zoltán érkezése.
- Sziasztok, de jó titeket ismét együtt látni! - köszönt rájuk.
- Szia, Gabesz! - fogadták szinte egyszerre.
- Nagy örömömre talán sikerült minden nézeteltérésünket tisztáznunk - mondta boldog mosollyal Zoli.
- Úgy is kell! Boldogultatok az új nyelvtani szerkezettel?
- Mesi jóvoltából egészen jól.
- Nem bánnám, ha az én fejemben is megpróbálnál világosságot gyújtani - nézett mosolyogva a középtermetű, csinos lányra, miközben látta, Szilvi izgatottan felállt és feléjük indult.
- Egyik délután szakíts időt, és neked is elmagyarázom - hallotta Mesi hangját.
Szilvi Mesihez ment, megpuszilta:
- Látom, már nincs szükséged a vigasztaló szavaimra.
- Nincs, de azért barátnők maradhatunk, nem?
- Részemről természetesen igen!
- Olyan buták voltunk Zolcsival! Tönkretettük a nyarunkat, holott elég volt egy kiadós beszél-getés, hogy tisztázzunk mindent. Ezentúl sokkal jobban vigyázunk a majdnem elvesztett szerelemre - nézett gyengéd tekintettel Zolira, aki kedves mosollyal viszonozta szavait, majd átfogta vállát és helyükre mentek.
Szilvi közben oda-odapillantott Gabira, aki azonnal kihasználta a kínálkozó alkalmat.
- Nincs használható jegyzeted, Szilvia bárókisasszonyka? - kérdezte meleg hangon.
- Jegyzetem? Hogyne lenne! Miért, neked nincs?
- Van valami silány iromány, amit alkalmatlannak minősítek vizsgázásra.
- Szívesen lefénymásolom neked, de szólj még rám, mert mostanában meglehetősen szétszórt vagyok.
- Papír helyett nem másolnád inkább a fejembe? Ez a testrészem ugyanis vizsgáimon mindig velem van - szellemeskedett.
- Ezt nem pontosítanád, hogy gondolod?
- Egyszerűen! Fogod a holmidat, és áthelyezed ide a tartózkodási helyedet - mutatott az üres székre maga mellett.
- Ide? - kérdezte meglepetten Szilvi.
- Igazad van, ne ide, itt túlságosan szem előtt vagyunk, menjünk hátra!
- Oké, hozom a táskámat - sietett a helyére.
Fogta a holmiját, rámosolygott barátnőire, és indult hátra.
- Itt sokkal nyugisabb, mit ne mondjak, kellemesebb - engedte maga elé előzékenyen, majd szorosan mellé ült.
- Mi ütött beléd? Négy éve járunk egy csoportba, csak nem most akarsz rámhajtani?
- Tessék véleményezni, ha mégis!
- Gabi, ne marháskodj! Őszintén mondom, nem tudok kiigazodni rajtad.
- Pedig boldogan adnám át magamat, hogy kísérletezz - kapott a végszón pajzán mosollyal.
- Fúj, te! Nem úgy gondoltam.
- Nem? Kár. Jól van na, nem kell bedobni a durcát. Lásd be, ezt nem hagyhattam ki. Külön-ben pedig egyszerű a képlet. Négy év alatt most fordult elő először, hogy a csoport példaképe nem velünk kezdte a félévet, ami meglehetősen aktivizálta maga iránt az egyébként is aktív érdeklődésemet.
- Amiből eddig semmit nem vettem észre.
- Úgy tűnik, a hiányzásod bátorított fel, hogy észrevetessem végre veled becses személyemet.
Mondd, tehetek én róla, hogy ehhez négy év kitartó erőfeszítésemre volt szükség?
- Nem értem, miről beszélsz.
- Hát persze, hogy nem érted! Nem történt más, mint elvesztem a tolongók között, de nem adom fel, megpróbálok élre törni!
Szilvi zavartan elmosolyodott.
- Gyönyörű a mosolyod! Gondolom, nem tőlem hallod először.
- Minden lányt meg akarsz szerezni magadnak?
- Na ne! Annyi fölösleges energiával nem rendelkezem. No, és talán némi ízlés is szorult belém. Megnézem, kinél nyomulok. Számomra sajnos te vagy az a személy, aki kudarcok árán is vonz magához.
- Nocsak-nocsak, átmentünk magázódásba? - nevette el magát.
- Ékes apanyelvünknek köszönhetően, de ennél komolyabb reagálást vártam volna.
- Oké, de ugye egyetértesz, ezt én sem hagyhattam ki. Közben töröm a fejemet, miből vontad le magadnak a következtetést, hogy figyelmen kívül hagytam bármikor is a személyedet.
- Akkor fordítsunk a szekér rúdján, mikor vetted figyelembe?
- Például most!
- Igazán? Akkor élek a lehetőséggel. Szeretném kielégíteni kíváncsiságomat hiányzásodat illetően, próbára téve ezzel a rám irányuló figyelmed mélységét és komolyságát. Szabad?
- Ffhhúú, ezt jól megtekerted. Különben szabad. Életemben először adódott rá lehetőségem, hogy külföldön nyaraljak. Az időpont megválasztása nem rajtam múlott, de sajnáltam volna kihagyni.
Belépett a terembe az előadó professzor.
- Mi történt, mitől lettél ilyen komoly? - szorította meg gyengéden a kezét.
- Bár próbáltad ecsetelni, mégsem tudom hova tenni a hirtelen feltámadt személyem iránti érdeklődésedet.
- Annyi a hozzáfűznivalóm, az a hirtelen négy évvel ezelőttre datálható. Jelenleg csupán annyit várok tőled, gondold át, érdemesnek tartasz-e a barátságodra, vagy tolhatom tovább a biciklit?
- Klassz bringád van, maradhatsz - nevette el magát zavartan.
- Kösz a frappáns válaszodat, meggyőző számomra. Figyelnünk kéne az előadást, vannak hiányosságaim az anyagot illetően - vonta közelebb magához, kezét fogva.
3.
A végigbeszélgetett szünetek felbátorították Gábort. Utolsó előadás után addig húzta az időt, amíg kettesben maradhatott a lánnyal. Közben csábos tekintettel fixírozta. Szilvi nem tudott zavarával mit kezdeni. Megfogta a kezét: