A talaj vázrészcit összetapasztó kolloidális bevonat nemcsak ásványos részekből, agyagrészecskékből áll, hanem nagy szerepet játszanak benne bizonyos szerves
2*
eredetű elégethető anyagok, amelyeket gyűjtőnéven hu
musznak mondunk.
A humusz a talajba kerülő szerves anyagnak, állati és növényi hulladéknak lassú égése útján alakul ki. A talaj
ban a szerves anyagot a korhadás minden állapotában megtalálhatjuk. A humuszképződés menetét jól meg
figyelhetjük az erdőben. Ősszel, a lehulló lombtakaró vastagon beborítja a ta la jt; egy esztendő leforgása alatt, a következő lombhullásig, a vastag levéltakaró vékony humuszréteggé alakul át. A humusszá való átalakulás során a levelek megbámulnák, szerkezetük lassanként felismerhetetlenné válik és végül teljesen egynemű, barnás fekete tömeggé változnak, a tulajdonképpeni humusszá, amelyet az erdő talajában élő állatok, főleg a giliszták, az erdő talajával bensőleg elkevernek.
A humusz szintén kolloid sajátságú anyag. Kiszáradva erősen összehúzódik, igen sok vizet képes felvenni és e közben erősen kiterjed.
Erős bázist elnyelő képessége van, akárcsak az agyagnak és fizikai sajátságai lényegesen függnek attól, hogy milyen bázist tartalmaz elnyelve. A kalciummal telitett humusz nagy pelyheket alkot, amelyek vízzel összerázva igen állandóak, nem esnek szét, az ilyen humusz vízben old
hatatlan. Ha azonban a humuszban a kalciumot nátrium
mal cseréljük ki, a pelyhek igen finom részekre esnek szét, amelyek a vizet sötétbarnára festik. A nátriummal telitett humusz vízben jól oldódik.
Hasonlóképp vízben oldható, igen finom eloszlású humuszt kapunk, ha a humusz bázisait hidrogénnal cseréljük ki, az így kapott savanyú humusz szintén oldódik vízben, ha kevésbbé is, mint a nátriummal telített.
A humuszt vizes oldatából sókkal szintén kicsaphatjuk, az agyagtól eltérően azonban erre nagymennyiségű sóra van szükség. A sók híg oldatban a humusz fizikai álla
potát nem befolyásolják. Humusz jelenlétében az agyag is kevésbbé érzékeny a sókkal szemben, a humusz mintegy
______________________ __
—— 1
19
megvédi az agyagot az állapotának megváltoztatását célzó anyagokkal szemben. Ezért védőkolloidnak is hívják.
A humusz már kis mennyiségben is lényegesen befolyá
solja a talajok fizikai és kémiai sajátságait. Az olyan talajokban, amelyek mintegy 15%-nál több humuszt tartalmaznak, a humusz dominál az összes egyéb alkotó
részek fölött, az ilyen talajok sajátságait elsősorban a humusz szabja meg.
A humusz a leghatásosabb talajjavító anyagok egyike.
Talajjavító hatása egyaránt érvényesül az agyagos és a homokos talajokon. A homokos talajt megköti, az agyagos talajt könnyebben művelhetővé teszi. Ezt a látszólag ellentétes szerepét következőképp végzi.
A homokos talaj legfőbb hibája lazasága; a lazán, összefüggés nélkül elhelyezkedő .homokszemek közt a víz gyorsan lefut. A humusz pelyhecskéi a homokszemeket összetapasztják, a talaj ilymódon testet kap és a talaj- művelés hatására morzsás szerkezetűvé válik. A váz
részeket bevonó humusz nagy vizet felvevő képességénél fogva a homokos talaj eredetileg csekély vizetraktározó képessége növekszik, a homok az esők vizét jobban rak
tározza el és kevésbbé szárad ki.
Az agyagos talaj legfőbb hibája a tömött szerkezet, a tömött agyag a vizet igen lassan engedi át. Az agyagnak ez a kedvezőtlen sajátsága meszezéssel lényegesen javít
ható, mert a mész hatására az agyag igen finom szemecskéi pelyhekké tapadnak össze. A mésszel telített humusz szintén pelyheket alkot, amelyek azonban jóval durvábbak, mint az agyag aránylag finom pelyhei és jobban is állnak jelenlétében fejtheti ki, mész hiányában hatása az agyagra ellenkező is lehet, megakadályozza az agyagpelyhek
képződését és így az agyag még tömöttebbé válik.
A talaj morzsás szerkezetének létrejöttében a humusz
nak, mint kolloid sajátságú anyagnak, fontos szerepe van.
A talaj morzsás szerkezete lényeges tényezője a talaj termékenységének. A növény gyökerei a talajban csak akkor találhatnak kedvező létfeltételeket, elegendő helyet, nedvességet és levegőt, ha a talaj eredeti finom részecskéi nagyobb tömegekké, morzsákká tapadnak össze. A talaj e felettébb kívánatos morzsás szerkezetének létrejötte a talaj kolloid sajátságainak következménye.
A mi éghajlatunk alatt a mezőség és az erdő talaja meg nem bolygatott állapotában morzsás szerkezetű és a földmívelés legfontosabb feladatainak egyike éppen az, hogy mívelés alá vett földekben ezt a morzsás állapotot fenntartsa. A természetben a morzsás szerkezet létrejötté
ben igen nagy szerepe van az i d ő j á r á s v á l t o z á s a i n a k . Száraz időben, amikor a talaj vizet veszít, a kolloid sajátságú föld összehúzódik és e közben meg
repedezik, rögök keletkeznek; nedves időben, amikor a talaj vizet vesz fel, a föld ismét kiterjed, még pedig erő
sebben terjed ki, mint amennyire összezsugorodott volt.
Ennek az az oka, hogy az átázott rög legfinomabb repedé
seiben nincs levegő, míg a kiszáradó rögbe az eltávozó víz helyébe levegő hatol; amikor a rög ismét megnedvesedik, ez a bezárt levegő hozzájárul a rög kitágításához. Az újból átnedvesedett talaj tehát nem foglalja el ugyanazt a teret, amelyet elfoglalt volt a kiszáradás kezdetekor és a kiszára
dáskor keletkezett repedések sem folynak ismét össze.
A talaj állapotváltozásának ez az állandó játéka végül
agyagszemcsék pelyhekbe tömörülnek, az összetapadt pelyheket pedig a jég széttolja úgy, hogy ha ez a folyamat többször megismétlődik, a tömött rög laza morzsák halma
zává válik. A fagy tehát alapos talajlazító munkát végez.
Az időjárás változásainak a talaj szerkezetére gyakorolt kedvező hatása azonban csak akkor érvényesül, a létrejött morzsás szerkezet csak akkor állandó, ha a talajban elegendő mész van arra, hogy a kolloidokat telítse. Szük
séges még az is, hogy a talaj agyagon kívül elegendő humuszt is tartalmazzon.
A talaj morzsás szerkezete romlik erős esők hatására, amelyek a talaj morzsáit szétverik, szétáztatják. Romlik továbbá a helytelen időben végzett talajmívelés követ- } keztében is. Romlik akkor is, ha a talaj humusz- vagy
mésztartalma egy bizonyos érték alá csökken.