/Csak saját felel ősségre!/
A hiányzó és egyben misztikus alak, a beteljesület-len vágyak netovábbja: Hufnágel Pisti! Az ő sze-repe kitölteni az űrt, melyet a Pubik nem tudnak.
Lányok, asszonyok képzeletbeli hercege ő, fehér lovon, akár lízingelt népautóval egyaránt, akár sorban állva, kezében a befizetésre váró sárga csekkekkel. Ő a hiányzó romantikus láncszem, a mentsvár, a menedék.
A szebbik nem életének során (kivétel nélkül) volt, van, vagy lesz, óhatatlanul - egyfajta fogalom-ként, némely esetekben személyesen is -, beéke-lődik a sínylődő társas/társtalan kapcsolatokba.
A női gondolkodásmódot és a bonyolult lelkivi-lágukat a hozzá nem értők túlmisztifikálják.
Jobbik énemmel való beszélgetésünk során pikk-pakk feltérképeztük a női lélek rejtelmeit, és
- 22 -
megfejtettük azt a bizonyos motivációt, ami a lá-nyokat, asszonyokat (általában) űzi, hatja, vezéreli.
Egyetlen szó a megfejtés: kényszer!
Miután megreccsent a kristálytükör, a családi összkép eldeformálódik. Apuci, mint pénzkereső, aki eddig vitte a prímet, nincs már a partikuláris felírásban, hiszen törvényesen is kivonták az egyenletből. Átveszi helyét a pubi, aki önként vál-lalja a bármikor megugorható vagináért cserébe, hogy a félresiklott, mozdony nélküli szerelvényt a vágányra cincálja.
Ebben a kissé anarchikus káoszban a beosztá-sok így alakulnak: Pubi (mint eltartó), az élettárs és a zabi/k/ (mint eltartandó/k/).
Jobbik énemmel bárhol használjuk a kifejezést, hogy zabi, a sértett önérzetű anyák egyként csat-tannak fel.
Kényszer, stressz… Nem kell játszani az áldoza-tot! Képzeljék magukat a pubi helyébe! Hiába háborognak. Minden mozzanatukról lesír a kény-szeresség, a megfelelni akarás. Minél hamarabb meg kell mutatni a világnak, hogy a váláson túl is
- 23 -
elérhető a boldogság, a szerelem, a cukormázba forgatott közhelyek.
Képekkel is illusztrálják a párkapcsolati sikerei-ket. A jól beállított fotókról sugárzik a felhőtlen, nyálasan geil boldogság, az „éppen” elkapott ro-mantikus pillanatok…
Pfuj! Miért kell kényszeresen vizualizálni min-dezt?
Mert ez a divat. Lassan elérkezik az idő, amikor tényleg nem lesz új a nap alatt. Képtelenség lesz überelni a megrögzült kliséket, dogmákat.
Az ismerősök, kollégák, kolleginák közt hátrá-nyosan hat, ha valakiről köztudott, hogy válságban van/volt a házasélete. Így nem tud kellőképpen bekapcsolódni a családi nyaralási élmények be-számolóiba, a bájos, szívet melengető sztorik ki-csacsogásába.
Talpra kell állni, életet kell szerezni! Kényszer, stressz… Tyúkszemtapasszal nem lehet összetá-kolni egy stabil építményt, mivel a legfőbb alappil-lér hiányzik. Mégis, az egyedülálló asszonyok tol-dozzák-foldozzák, közben a statikai szempontokat
- 24 -
nem veszik figyelembe. Dülöngél, rogyadozik, de:
’jóvanazúgy!
Az életben nincsenek véletlenek. Ha valaki szingli, az szingli, a pubi pedig nem véletlenül pubi. Nekik a sors más utat/szerepet szánt az éle-tük során, mégis erő felett hadakoznak, hogy „éle-tet” szerezhessenek maguknak.
A bizonyos belsőszem nem nyílt ki, talán soha nem is fog. Orkán erejű szembeszéllel menetelve haladnak a saját vízióik után. A normál gondol-kodású agglegények elfogadták, hogy nem kelle-nek senkikelle-nek. Nem alázzák magukat a társkereső oldalakon lefixált randevúzgatásokkal, még az édesanyjuk hosszas unszolására sem.
A nőknek muszáj hinniük, hogy egy mézes-mázas kapcsolat csak akkor tökéletes, ha érzelmi, szerelmi szálak fonják körbe.
Kényszer, stressz… Miután élő-egyenesadásba kerültek, illik a pubit valamilyen státuszba emelni, meg kell magyarázni, mi is az ő tulajdonképpeni szerepe egy, a számára addig teljesen vadidegen családban.
- 25 -
Recskabajnokból magányos társkereső, udvar-lóból Kedvesem, Kicsimből eltartó lesz, majd pedig: Párom (összevonva az eltartói pozícióval).
Utóbbi beosztásba jóval hamarabb bepréselik, mint az megérdemelné. (Itt is a nők mozgatórugó-ja diktál, hogy az egyedülálló „állapotból”
átpöttyenhessen az „élettársi kapcsolatban”-ra.) Kényszer, stressz… Perverzebb esetekben a pu-bit be is mutatják, körbehordozzák a „közösség-ben”, hogy íme, ő már az enyém, az én pasim, a szemed levedd róla! Boldogság van!
Megkezdődik a birtoklás, a számtalan számra elcsattanó puszik pedig egyfajta visszaigazolás a tulajdonos nő részéről, hogy vajon a faszija még mindig úgy gondolja-e, ahogyan pár héttel előtte?
Sokan nem vallják be, de a gyakori telefonhívo-gatások célja nem más, mint egy azonnali terep-szemle, a kontrollálás: „Jaj, Kicsim, nem akarlak zavarni! Csak azért hívtalak, hogy elmondjam, a villamoson vagyok, és persze nagyon szeretlek!”
- 26 -
Bla, bla, bla. Ismét csak a kényszeresség, hogy a muksó nem kamatyol-e valaki mással. És ugyanez fordítva: Mi van, ha éppen kupakolják az asz-szonyt?
Hiszen a rohanó világágunkban gyorsan változik minden. A férfi állat nem egy érzelgős fajta. Ezért nem veszem be, hogy a közös hempergések „kap-csolattá” fajulnának, hacsak nem a nő kezdemé-nyezi sunyi módon az érzelmi mederbe terel ő-dést.
A szingli csaj - aki előtte még soviniszta módon szajkózta, hogy az ő életébe már pedig nincs szük-ség még egy pasasra -, most megadóan hódol be a közterhek megosztásának. Azért hozzáteszi a mentőideológiájához, hogy „bármikor találok má-sikat”.
Ugyan már! Keverik a kúrólájkokat a házassági ajánlatok fogalmával!
Tegyük fel, hogy egy spiné, kábé egy év alatt építget fel egy újabb, átütőbb erejű, bőven klisés love storyt. A pubi mégis lepattan egy jobb ajánlat reményében, ahol a soron következő ól
melegé-- 27 melegé--
ben, annak sarkaiban nem rejtőznek eltartandó zabik.
Az ismét szingli csaj előkotorja a tárkereső olda-lon regisztrált profiljának jelszavát, és az egész procedúra kezdődik elölről: kérdezz-felelek, tali, ismi, kamaty, tali, még több kamaty, lávcsi.
Hoppá! Túl sokszor nem lehet ezt eljátszani.
Hamar beköszönt a rettegett negyedik, ötödik iksz, amikor már minden vonzóelem szottyad, aszalódik, csoffad, nyúlik és ráncosodik.
- 28 -