Hivatkozási módszerek

Dolgozatában/tanulmányában felhasználhatja másoknak a gondolatait

 szó szerinti idézetként, vagy

 a mondanivaló összefoglalásaként.

Ezek a felhasználási módok keveredhetnek is, de bármelyiket használja, mindig információt kell nyújtania az olvasónak, hogy az idézett gondolat kitől származik és teljes bibliográfiai adatsornak kell tájékoztatnia arról, hogy az idé-zett gondolat hol jelent meg, illetve hol kereshető vissza. Ez azt jelenti, hogy ki kell jelölnie egy információs útvonalat, ami összeköti a tanulmány szövegében idézett gondolatot a hivatkozásjegyzék azon tételével, amely a mű visszakeres-hetőségét biztosító bibliográfiai adatokat tartalmazza. A világ tudományos éle-tében erre több módszer is kínálkozik, adott esetben folyóiratok, tanulmánykö-tetek szerkesztői, kiadói sajátos módszereket is meghatározhatnak.

Az ISO szabványok világméretekben elfogadott szabályokat tartalmaznak, így készült ISO-szabvány a hivatkozás formájának szabályozására is , aminek magyarországi adaptációja az 1991. július 1-jétől érvényes MSZ ISO 690. Szabá-lyait ajánlásként fogalmazta meg, nem kötelező érvénnyel.

Ebben a leckében a hivatkozások két leggyakrabban használt módszerével foglalkozunk:

 a "szerző – év" , más néven szövegközti zárójeles módszerrel, amit Har-vard-szisztémának is szoktak nevezni és

 a számozásos módszerrel.

E rendszerek két fő dologban térnek el egymástól:

Összefoglalás 161

1. eltérő az információ visszakeresésének módja és útvonala (az első eset-ben szerző szerint, a második eseteset-ben számsorrend alapján),

2. eltérő a hivatkozott művek bibliográfiai adatait közlő tételek rendezési módja (szerzői betűrend, illetve hivatkozási számsorrend) és ebből eredően a hivatkozott műre történő bibliográfiai adatok helye a tanulmányban.

A „szerző neve – évszám” módszer eljárása szerint a hivatkozás alapját a dolgozat szövegében közölt idézet után kerek zárójelben közölt szerzői név és a mű megjelenési éve képezi, ezek alapján kereshetők vissza a mű bibliográfiai adatai a dolgozat végén elhelyezett Hivatkozások jegyzékéből.

A hivatkozások jegyzéke tartalmában különbözik a felhasznált irodalom jegyzékétől. Bár mindkettő bibliográfia, a Felhasznált irodalom fejezet bővebb a Hivatkozások jegyzéke fejezetnél. Az előbbi célja, hogy tájékoztatást nyújtson mindarról az irodalomról, amelyet a dolgozat megírásához valamilyen szinten felhasznált.

A számozásos módszer azt jelenti, hogy amikor a dolgozat szövegében másnak a gondolatait idézi, vagy máshonnan vett tényeket közöl, a szövegben közölt idézetet (vagy egyéb adatot) egy felső indexben, vagy zárójelben közölt arab szám köti össze a dokumentum adataival. Ha egynél több hivatkozása van, a számok számsort alkotnak, azaz minden idézet más-más számot kap, mecha-nikusan növekvő számsorrendben. A számozásos módszer alkalmazása esetén a hivatkozások jegyzékében a tételek a hivatkozás sorszáma szerinti növekvő számsorrendben követik egymást.

A jegyzék helye lehet

 lábjegyzet annak az oldalnak az alján, ahol az idézetet közölte, vagy

 a fejezet végén, vagy

 a dolgozat végén.

Ha szó szerint idéz, a forrásdokumentum oldaltartományát is meg kell ad-ni, ahol az idézet olvasható. Ha nem szó szerint, csak saját szavaival mondja el valaki másnak a gondolatait, akkor nem tud pontos oldalszámot megadni. Az oldal jele: p., a pagina latin szó rövidítése. pp. jelet használ, ha a könyv megha-tározott oldaltartományaira hivatkozik. A jel ekkor megelőzi az oldal számada-tát.

Szó szerinti idézéskor mindig idézőjelben kell közölni azt a szövegrészt, ami más szerzőtől származik. Az idézet után meg kell adni azt az információt, azt a legrövidebb kapcsolódási pontot, amelyen keresztül a hivatkozások jegyzékéből visszakereshetővé válik a közölt idézet forrása.

162 Összefoglalás

Bármelyik rendszert választja is, nagyon fontos, hogy legyen következe-tes, azaz egyazon tanulmányban a két rendszer ne keveredjen, a hivatkozott könyvek bibliográfiai adatait pedig a címoldalról írja le, ne a borítóról vagy a kötéstábláról!

12.1.2 Tanulmányírás

A lecke a szakirodalmi mű nagyobb szerkezeti egységeinek leírásával fog-lalkozik.

A szakdolgozat formai elemeit az intézmények határozzák meg.

A megjelent könyv címoldalának vannak kötelező alkotóelemei:

a) a főcím és

b) a megjelenési adatok valamelyike: megjelenés helye, kiadó ne-ve, vagy a megjelenés éve.

Szakirodalmi mű tartalomjegyzéke a dokumentum elején, a szépirodalmi műé a végén található. Tanácsos a szövegszerkesztő tartalomjegyzék-készítő opcióját használni, amelynek során beállítható a tartalomjegyzék stílusa, a fő- és alfejezetek szintjei és választani lehet, hogy oldalszámra hivatkozzék-e, vagy hipertextes formában link vezessen-e a tartalomjegyzéktől a fejezethez.

A bevezetés információt nyújt a hipotézisről, a kutatás menetéről, a fel-használt források köréről, a munka céljáról.

A kutatási eredmény leírásának világos okfejtéssel, a szakkifejezések meg-felelő használatával kell történnie. A mondanivaló áttekinthetőségét elősegíti, ha a dolgozatot fejezetekre, illetve alfejezetekre bontja. A tanulmány lényeges része saját következtetések levonása, ezért a főrész zárásaként foglalja össze röviden mindazt, amit elmondott, különös hangsúlyt fektetve az elért eredmé-nyekre.

Olvassa át dolgozatát ismételten, hogy kiderüljenek a megfogalmazás-beli buktatók, elgépelések!

A függelék feladata, hogy a bizonyításhoz konkrét adatokat, tényeket és egyéb bizonyító erejű dokumentumokat közöljön. Túlnyomórészt olyan adatok kerülnek ide, amelyek konkrét információkkal, elsődleges forrásokkal támaszt-ják alá a szöveges részben leírtakat, segítenek az ott közölt adatok értelmezé-sében, megértésében.

Képek, ábrák jegyzékének összeállítása nem kötelező, de növelheti dolgo-zatának információs értékét.

Összefoglalás 163

A felhasznált források jegyzéke az elsődleges források, a hivatkozások jegy-zéke pedig azoknak a forrásoknak az adatait tartalmazza, amelyekből idézett. A felhasznált irodalom jegyzéke a témában való tájékozódás során elolvasott mű-veknek a bibliográfiája.