Forrás: Saját kutatás (2014)
Iskolatípusok Vélt pénzügyi tudás Valós pénzügyi tudás Tudásillúzió Gazdasági
középiskolások
88,80 % 82,29%
Gimnazisták 83,80% 79,42%
Egyéb
középiskolások
60,80% 62,57%
A 14. táblázatból megállapítható, hogy mind a gazdasági középiskolások, mind a gimnáziumban tanulók magasabbra értékelték tudásukat a ténylegesnél, vagyis a tudásillúzió jelensége megfigyelhető volt náluk. Egyedül a harmadik csoportnál nem volt kimutatható ez a jelenség, bár tudásukat nekik sem sikerült reálisan értékelniük, hiszen a tényleges jó válaszaik aránya (62,57%) meghaladta az előre jelzett 60,8%-os eredményt.
A pénzügyi viselkedéstanból megismert tudásillúzió jelenségét, vagyis, hogy az egyén túlértékeli az adott témával kapcsolatos tájékozottságát, a középiskolás korosztály egészére nem tudtam kimutatni. A fiatalok által látogatott középiskola típusától függ a jelenség megjelenése, vagyis a 14-19 éves korosztály egészére nem vonatkoztatható, ezért ezt a hipotézist el kell utasítanom.
H2.: A pénzügyi oktatás csökkenti a családi háttérből adódó különbségeket a pénzügyi tájékozottság területén.
A szakirodalomban olvasottakhoz hasonlóan én is erőteljes szociális hatást tapasztaltam a fiatalok pénzügyi műveltsége területén. A megkérdezettek - az ország minden területén - elsősorban szüleiktől szerzik be pénzügyi termékekre vonatkozó információkat, az iskolai oktatás szerepe sokkal csekélyebb. A budapesti diákok 65%-a a családot, 15%-uk az iskolai oktatást, a Nyugat-Magyarországon tanulók 75%-a a családot, 11%-uk az oktatást jelölte meg elsőleges információ forrásként. Szoros összefüggést tapasztaltam a pénzügyi kérdések iránti érdeklődés, a család gazdasági döntéseibe történő beleszólás, valamint a családtagok között lévő felsőfokú végzettséggel rendelkező személy között. Azok a diákok bizonyultak tájékozottabbaknak a pénzügyek területén, akiket szüleik bevontak a család
120
gazdasági döntéseibe, illetve akiknek szülei egyetemet vagy főiskolát végzett személyek voltak.
Ha azonban a családok nem képesek átadni a fiataloknak szükséges pénzügyi tájékozottságot, akkor a pénzügyi oktatásnak kell ezt a szerepet átvennie. Kutatásom során megállapítottam, hogy a gazdasági középiskolába járók alaposabb pénzügyi ismeretekkel rendelkeztek a másik két iskolatípusba járóknál, hiszen magasabb arányban válaszoltak helyesen a feltett kérdésekre (4. ábra). A gazdasági oktatás szerepe nemcsak a tudás átadásában, hanem a pénzügyi hozzáállás kialakításában is megmutatkozott, hiszen a szakmai tárgyakat tanulók pénzügyi viselkedésükben és hozzáállásukban is magasabb eredményeket értek el a többieknél (5. és a 16. ábrák). A gazdasági középiskolás lányok 61%-a, fiúk 52%-a, míg a gimnazista lányok 43%-a és fiúk 49%-a, egyéb középiskolás lányok 28%-a és fiúk 32%-a ért magas viselkedési pontszámot, vagyis adott legalább 6 pozitív választ a pénzügyi magatartással kapcsolatosan.
Kutatási eredményeim alapján ezt a hipotézist elfogadom.
H3.: Szoros kapcsolat van a tanulók pénzügyi kultúrája és az általuk látogatott középiskola típusa és földrajzi helyzete között.
Hipotézisem igazolásához a mintasokaságot iskolatípus és területi jellemzők alapján vizsgáltam. Iskolatípusonként jelentős különbségeket találtam a diákok pénzügyi ismeretei, attitűdjei, pénzügyi viselkedése között. A magas pénzügyi ismeretek pontszáma alapján megállapítottam, hogy a fiatalok pénzügyi műveltségét alapvetően befolyásolja az általuk látogatott iskolatípus, ezért válaszolhattak a gazdasági szakközépiskolások magasabb arányban helyesen a kérdésekre a műszakisokhoz képest (Magas ismereti pontszámot ért el a szakmai középiskolás lányok 63 %-a, a szakmai középiskolás fiúk 53 %-a, míg az egyéb középiskolás lányok 39 %-a és fiúk 41 %-a.)
A tudatos pénzügyi döntések egyik fontos eleme a hitelfelvételhez való viszonyulás. A 17.
kérdésre adott válaszból kiderült, hogy a gimnazisták 59,5%-a, és az egyéb középiskolások 53,3 %-a elképzelhetőnek tart olyan élethelyzetet, amelyben szüksége lehet hitelfelvételére, míg a gazdasági szakosok 63%-a elutasítja az eladósodottságot. Saját vállalkozás indítását is máshogy ítélik meg, hiszen a szakmai tárgyakat tanulók 38,2%-a, a gimnazisták 36,9%-a, míg a 3. iskolatípusba járók csupán 22,8%-a tervezi a jövőben saját vállalkozás indítását. A pénzügyi hírek iránti érdeklődés tekintetében is különbségek mutatkoztak, hiszen míg a gazdasági szakosok 68,8%-a érdeklődést mutat, addig az egyéb
121
középiskolába járóknál ez az arány már csak 28,3 %. A pénzügyi tantárgyak jelentőségét is másképpen értékelik, hiszen a gimnazisták mellett a szakmai középiskolások is fontosnak tartják, ezzel szemben az egyéb középiskolások 52,72 %-a nem tartja fontosnak a pénzügyi tárgyak középiskolai tanulását. Az egyéb középiskolások inkább a mának élnek, nem tartják fontosnak a jövőjükre való takarékoskodást. A gimnazisták és a szakmai középiskolások 56%-a azonban fontosnak tartja a megtakarításokat, és a jövőjükre való tudatos tervezést is.
A fiatalok iskolájának földrajzi helyzete is jelentős befolyásoló tényező, hiszen pénzügyi attitűdjeik, viselkedésük is jelentős különbségeket mutatott. A Budapesten tanuló diákok készítenek legnagyobb arányban költségvetést, és pénzügyi termékek vásárlása előtt ők tájékozódnak a legalaposabban.
Bankválasztásuk során is más-más tényezőket preferáltak: míg a budapesti mintában a kamatkondíciók figyelembevétele volt a legfontosabb bankválasztási tényező, addig a vidéken tanuló diákok elsősorban szüleikre hallgattak ebben a kérdésben. A vidéki fiataloknál a család ajánlása mellett az ATM hálózat kiterjedtsége is fontos szerepet játszott, és a kamatkondíciók csak a harmadik választási tényezőként szerepelt.
Önbevallással igyekeztem felmérni ismereteik mélységét is: a budapesti középiskolások 52%-a jónak ítélte meg a banki termékekkel kapcsolatos ismereteit, ez a vidéken tanuló diákoknál 47% volt. A folyószámla és a megtakarítási számla megkülönböztetése a fővárosi középiskolások 65%-ának, és a vidéki középiskolások 49%-ának sikerült. A megtakarítási formák hozama és kockázata közti kapcsolatot a Pesten tanulók 53%-a, míg a vidékiek 59%-a érzékelte jól.
Adataim alapján jelentős különbségeket tapasztaltam a különböző iskolatípusba járók, valamint az ország különböző helyein tanulók pénzügyi kultúrájában, ezért ezt a hipotézist elfogadom.
H4.: A hazánknál fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező társadalmak fiataljaira jellemző óriási hitelkártya- és diákhitel eladósodottság kockázata a kötelező pénzügyi oktatás bevezetésével Magyarországon elkerülhető.
A nemzetközi és hazai felmérésekhez hasonlóan én is azt tapasztaltam, hogy a középiskolás korosztály pénzügyekkel kapcsolatos ismeretei meglehetősen hiányosak.
Az általam megkérdezett fiatalok közel 50%-a egyáltalán nem érdeklődött a pénzügyi témák iránt, ami szerintem azért nagyon veszélyes, mert már középiskolás korukban gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy pénzügyi döntést kell hozniuk, és ha ezt nem
122
megfontoltan, a kockázatok átgondolásával teszik meg, akkor ez egész életükre negatívan hathat majd. Fontos, hogy felkeltsük fiataljaink téma iránti érdeklődését, valamint megtanítsuk őket a pénzügyi kérdésekhez való megfelelő hozzáállásra is: ne azonnal hozzák meg döntéseiket, agyuk 1. rendszerének hatására, hanem hagyjanak időt 2.
rendszerüknek is a döntéshozatalra!
Az összegyűjtött kutatási adataimból megállapítottam, hogy a középiskolások között is megfigyelhető a hiperbolisztikus diszkontálás heurisztikája, hiszen a diákok inkább hajlanak a későbbi hitelfelvételre, mint a megtakarításokra. A megkérdezettek 63 %-a elképzelhetőnek tartja a későbbi hitelfelvételt, és csak 29%-uknak sikerült az elmúlt év során bizonyos összeget megtakarítania.
A fiatalok – iskolatípustól függetlenül – legcsekélyebb ismeretekkel a diákhitelről és a hitelkártyáról rendelkeztek. Nagyon aggasztónak találom a hiteltermékeknél az ilyen alacsony pénzügyi tájékozottságot, mivel 18 éves korukon túl már ők is használhatják ezeket a termékeket. A hitelkártyákkal és diákhitellel kapcsolatban a megkérdezettek közül senki nem érezte tudását alaposnak és hitelkártya esetén csak 10 % -uk jónak, míg a diákhitelnél ez még alacsonyabb volt, mindössze 3,8%. Diákhitel esetén éppen ez a középiskolás korosztály a legérintettebb, számukra lenne a legfontosabb az alapos tájékozottság. A 21. kérdés alapján megállapítottam, hogy a diákok elsősorban a
„visszafizetés módjával” és a „nem törlesztés következményeivel” nincsenek tisztában, pedig ezek ismerete a tudatos pénzügyi döntés előfeltétele kellene, hogy legyen.
Éppen ezért nagyon fontosnak tartom a hiteltermékekkel kapcsolatos oktatást, hogy elkerülhető legyen a külföldi fiatalokra jellemző óriási diákhitel- és hitelkártya adósság felhalmozása. Hazánkban - a válság ellenére - a diákhitel törlesztő részleteivel tartósan késedelembe esők aránya 2014. első felében megközelítőleg 3%
(http://www.napigazdasag.hu/cikk/16425/) volt, az összesített hitelpiac tízszázalékos arányával szemben.
Jó lenne, ha hazánkban még a kritikus helyzet kialakulása előtt megadnánk fiataljainknak az esélyt a pénzügyi ismeretek megszerzésére. Teljesen nem megakadályozható, de a pénzügyi oktatás bevezetésével csökkenthető a középiskolás korosztály eladósodottságának mértéke és kockázata. A hipotézist tehát elutasítom.
123
H5.: Az alaposabb pénzügyi ismeretekkel rendelkező diákokra pénzügyi döntéseik során tudatosabb pénzügyi viselkedés a jellemző.
A pénzügyi műveltség egyes elemeinek külön-külön történő vizsgálata után azt kutattam, hogy együttesen mi jellemzi a különböző iskolatípusba járókat. A 15. táblázat a magas ismeret, magas viselkedés és magas attitűd pontokat elért diákok %-os megoszlását mutatja iskolatípusonkénti bontásban.
15.táblázat: A diákok pénzügyi kultúrájának összetevői iskolatípusonkénti bontásban