Hidrológiai tényezők

A talaj hidrológiai tényezői alapvetően meghatározzák a talaj vízháztartását. A növénytermesztés során alkalmazott eljárások nagymértékben befolyásolhatják a hidrológiai tényezőket. Ezért megfelelő művelési eljárásokkal kedvezően hathatunk ezekre a tényezőkre, csökkenthetjük a talaj aszály- és belvízérzékenységét.

A talaj hidrológiai sajátosságai az alábbi tényezőkre hatnak:

 a talaj hő-, víz- és tápanyaggazdálkodására

 eróziós viszonyokra

 aszályérzékenységre

 belvízérzékenységre A hidrológiai tényezőket befolyásolja a

 földrajzi helyzet

 domborzat

 kitettség

 a térség hidrogeológiai tulajdonságai

A talaj vízmérlege: Vízkészletváltozás = beérkező vízmennyiség - vízveszteség

Belvíznek nevezzük a termelést akadályozó káros vízbőséget a talaj felszínén és termőrétegben.

2.3. Talajtényezők

Talajnak nevezzük a földfelszín legkülső termékeny szilárd rétegét, ami a növények felszín alatti szerveinek élettere, képes biztosítani a növények számára szükséges vizet, tápanyagokat, ugyanakkor a gyökérlégzéshez szükséges oxigént (talajlevegő) is. Funkcióinál fogva így lehetővé teszi az elsődleges biomassza képződését.

A víz, a tápanyagok és az oxigén biztosításán kívül a növények fejlődése szempontjából nagy jelentősége van a talaj hőgazdálkodásának is. A talaj hőmérséklete döntő jelentőségű lehet a talajba elvetett magok csírázása szempontjából. A tavaszi vetésű növények vetésidejét – amikor a tél elmúltával a csírázást vízhiány többnyire nem korlátozza - általában a talajhőmérséklet határozza meg, de emellett a talajban lejátszódó mikrobiális tevékenység – és az ehhez kapcsolódó mineralizációs folyamatok - intenzitását is alapvetően befolyásolja.

2.3.1. A talaj víz-, levegő- és hőgazdálkodása 2.3.1.1. A talaj vízgazdálkodása

A talaj vízgazdálkodását több tényező befolyásolja, ezek az alábbiak:

 a talajban található víz mennyisége,

 a víz mozgékonysága,

 a víz térbeli és időbeni eloszlása.

A talajban található víz mennyiségét, a talaj nedvességtartalmával fejezhetjük ki, melyet megadhatunk tömeg %-ban (m/m%), térfogat %-ban (v/v%), mm-ben és m³-ben.

A víz mozgékonysága azt jelenti, hogy a talajban lévő víz a rá ható erők (gravitációs, kapilláris, adhéziós, ozmózisos) eredőjeként képes-e, ill. milyen mértékben és irányban képes helyet változtatni. A víz mozgékonysága alapvető feltétele a talajban lejátszódó anyagforgalmi folyamatoknak is. Hatására kimosódási (kilúgzási) és felhalmozódási folyamatok egyaránt lejátszódhatnak a talajszelvényben. Amikor a talaj hőmérséklete fagypont alatt van, a víz mozgása is gátolt.

A talajnedvesség időbeni és térbeni eloszlása egyenlőtlen. A nedvességkészlet maximumát tél végén éri el, minimumát pedig augusztus hónapban. A térbeni eloszlás egyenlőtlenségét a különböző talajtípusok eltérő nedvességtartalma okozza.

A talaj vízgazdálkodása szempontjából fontos megemlítenünk a talaj vízbefogadó képességét. Ez a tulajdonság két tényezőtől függ, melyek a víznyelő-, illetve a vízáteresztő képesség. A talaj víznyelő képességén azt az időt értjük, mely alatt a talaj felületén adott mennyiségű víz a talajba szivárog. A vízáteresztő képesség adott talajszelvényen egységnyi idő alatt áthaladó víz mennyiségét jelenti.

Mezőgazdasági szempontból elsődleges feladat a talajok vízbefogadó képességének javítása, valamint a nedvességvesztés csökkentése. Ezért fontos feladat az őszi alapműveléssel egy kedvező talajállapot kialakítása, mellyel elősegíthetjük az őszi és téli csapadék talajba jutását, illetve annak tárolását. Jelentős szerepe van még a szakszerűen végzett tarlóhántásnak, mellyel csökkenthetjük a talaj nedvességvesztését.

2.3.1.2. A talaj levegőgazdálkodása

A talajnak a víz és a tápanyagok biztosítása mellett levegő tartalommal is kell rendelkezni, mivel a gyökér- és talajlégzéshez szükséges oxigént szintén biztosítania kell, ill.

a gázcserének is közeget biztosít.

A talajlevegő szerepe:

 befolyásolja a növények oxigénellátását,

 részt vesz a talajbiológiai folyamatokban,

 befolyásolja a kémiai folyamatok intenzitását.

A talajlevegő mennyisége: A talaj minimális levegőkapacitását nagymértékben befolyásolja a talaj szerkezete. A növények számára a legkritikusabban a kötött, leromlott szerkezetű, erősen tömörödött talajok, melyekben tartós levegőhiány léphet fel. Ezért a levegő ellátottság javítása érdekében célszerű lazító eljárások alkalmazása.

A talajlevegő összetétele nem azonos a légköri levegőével, amelyet a 2.1. táblázat mutat be.

2.1. táblázat: A légkör és talajlevegő összetétele

Levegő N% O2 % CO2 %

Légkör 79,01 20,96 0,03

Talaj 79,20 20,60 0,20-0,70

Forrás: Stefanovits, 1992

A különbség a szén-dioxid és oxigén tartalom arányában mutatkozik, ami általában nem nagy. Bizonyos esetekben azonban a talaj széndioxid tartalma 5-10%-ra megnőhet, ezzel az oxigén tartalom 10% alá csökkenhet, ami a növények anyagcsere-folyamataiban zavarokat idézhet elő.

2.3.1.3. A talaj hőgazdálkodása

A talaj két hőforrásból nyeri energiáját, a napsugárzásból és a föld belső hőjéből. A talaj felmelegedésének mértékét a talaj hőkapacitása határozza meg, vagyis az a hőmennyiség, amely az 1 cm³ térfogatú, eredeti szerkezetű talaj hőmérsékletét 1°C fokkal emeli. A hőgazdálkodás szempontjából fontos tulajdonság a talaj hővezető képessége, amely az a hőmennyiség, amely a talaj 1 cm³ keresztmetszetén másodpercenként áthalad, ha a hőmérséklet változás a keresztmetszetre merőlegesen mérve 1°C/cm. A hőmérséklet-vezető képesség a hővezető képesség és hőkapacitás hányadosa, azt fejezi ki, hogy mekkora a talajban áramló hő melegítő hatása.

Hőkapacitás és hővezető képesség szempontjából kedvezőtlen talajok a homoktalajok, mivel felsőbb rétegei nyáron erősen felmelegszenek. A vályogtalajok hőgazdálkodása igen kedvező, felsőbb rétegei nem melegszenek fel túlságosan és lehűlése sem túlzott mértékű. Az agyagtalajok hőkapacitása és hővezetőképessége igen nagy, tavasszal nehezen melegszenek fel.

2.3.2. A talaj szerkezete és állapota

A talaj szerkezete, szerkezeti elemeinek térbeli elhelyezkedése, ill. a szerkezeti elemek közötti pórustér nagysága, valamint ezen belül a különböző méretű pórusok funkcionális megoszlása alapvetően meghatározza a talaj víz-, levegő- és hőgazdálkodását.

2.3.2.1. A szemcseösszetétel

A talajok különböző méretű szemcsékből állnak, melyeket a 2.2. és 2.3. táblázatok szerint csoportosíthatunk.

Az egyes szemcsecsoportok eltérő fizikai tulajdonságokkal bírnak, ezért a szemcseösszetételtől függően az egyes talajok művelhetősége jelentősen eltér egymástól.

2.2. táblázat: A talajok szemcsefrakcióinak mérethatárai a Nemzetközi Talajtani Társaság (Atterberg-féle) rendszere szerint



Szemcsefrakció mérete (mm) Szemcsefrakció neve

<0,002 agyag

0,002-0,020 iszap

0,020-0,200 finom homok

0,200-2,000 durva homok

>2,000 kő, törmelék, kavics

Forrás: Filep, 1999

Az agyagfrakció szemcséi közt jelentős a tapadóerő, ezért jó a vízmegkötő képességük. Köztük lévő pórusok kicsik, ezért rossz a vízvezető képességük, de jó a víztartó képességük.

Az iszapfrakció szemcséi erősen tapadnak egymáshoz, köztük lévő pórusok kicsik, ezért kevésbé vezeti a vizet, de jobb a víztartó képessége, mint a homoknak.

A homokfrakció jelentéktelen tapadóerővel bír. Pórusai nagy átmérővel rendelkeznek, ezért jó vízvezető képességgel rendelkezik.

2.3. táblázat: A talajok szemcsefrakcióinak mérethatárai az USDA (United States Department of Agriculture) rendszere szerint

Szemcsefrakció mérete (mm) Szemcsefrakció neve

<0,002 agyag

0,002-0,050 iszap

0,050-0,100 finom homok

0,100-0,500 közepes homok

0,500-1,000 durva homok

1,000-2,000 nagyon durva homok

>2,000 kő, törmelék, kavics

Forrás: Filep, 1999

2.3.2.2. A talajok osztályozása szemcseösszetétel alapján – a fizikai féleség A talajt alkotó ásványi alkotórészek méret szerinti megoszlásának kifejezője a fizikai talajféleség. A talajokat a szemcseösszetétel (textúra) alapján különböző textúra csoportokba lehet sorolni. Az értékelés a három fő szemcsefrakció (homok, iszap, agyag) arányán alapul.

Durva textúrájú, vagy laza talajoknak nevezzük a homok, a vályogos homok, és a homokos vályogtalajokat. Finom textúrájú, vagy kötött talajoknak nevezzük az agyag-, vagy agyagos talajokat. Közepes textúrájúak a vályog és az iszaptalajok.

A textúra osztály megállapítása lehetséges diagramok segítségével (2.2. ábra), vagy más talajfizikai jellemzők alapján (2.4. táblázat).

2.2. ábra: A textúraosztály megállapítására szolgáló háromszögdiagram az USDA rendszere szerint

Forrás: Filep, 1999

2.4. táblázat: A textúraosztály megállapítására szolgáló talajfizikai jellemzők határértékei ásványi talajoknál

Textúra csoport Leiszapolható

rész% (<0,02 mm) Aranyféle kötöttség

(KA) Higroszkópossági érték (hy %)

Durva homok <10 <25 <0,5

Homok 10-20 25-30 0,5-1,0

Homokos vályog 20-35 30-38 1,0-2,0

Vályog 35-60 38-42 2,0-3,5

Agyagos vályog 60-70 42-50 3,5-5,0

Agyag 70-80 50-60 5,0-6,0

Nehéz agyag >80 >60 >6,0

Forrás: Filep, 1999

2.3.2.3. A talaj szilárdsága és művelhetősége

A talaj szilárdságán a talaj külső, mechanikai terhelésekkel szembeni ellenállóképességét értjük. A talaj szilárdságát befolyásoló tényezők:

 nedvességtartalom,

 szemcse- és agyagásvány összetétel,

 kicserélhető kationok mennyisége és összetétele,

 szervesanyag tartalom,

 térfogattömeg,

 pórusok méret szerinti eloszlása és kontinuitása.

A talaj konzisztencia állapota a nedvességtől függően lehet:

 szilárd,

 félig szilárd,

 képlékeny,

 folyós.

A talaj szilárdsága – más néven konzisztencia állapota – a talaj pillanatnyi művelhetőségi állapotát is befolyásolja. A konzisztencia állapot egyes esetekben akár lehetetlenné is teheti a talaj művelhetőségét, más esetben pedig a talajművelés eszközének helyes megválasztásában kell figyelembe vennünk. A talaj konzisztencia állapotának figyelmen kívül hagyásával végzett helytelen talajműveléssel jelentős károkat okozhatunk a talaj szerkezeti állapotában, ezen keresztül pedig víz- és levegőgazdálkodásában. A talaj konzisztencia állapotától függő művelhetőségét a 2.5. táblázat mutatja be.

A zsugorodási határnál kisebb nedvességtartalomnál a műveléskor rögös állapotot kapunk. A zsugorodási határnál nagyobb nedvességtartalomnál a talaj morzsalékossá válik. A művelés szempontjából a legkedvezőbb a képlékenységi és zsugorodási határ közötti félig szilárd konzisztencia állapot.

Ha a talaj nedvességtartalma meghaladja a képlékenységi határt, a talaj ragadóssá, képlékennyé válik, műveléskor kenődik, taposás hatására tömörödik.

A tapadási határt elérő nedvességnél a talaj tapad a sima felületekhez.

2.5. táblázat: Vályog- és agyagtalajok konzisztenciaállapota, művelhetősége és

Művelhetősége Tömöríthetőség Talajt ért mechanikai

talajpaszta nem művelhető csökkenő erősen szerkezet-romboló

folyós talaj

szuszpenzió - nincs -

Forrás: Filep, 1999; Rátonyi, 2006

2.3.3. Talajtípusok

A talajtípusba, mint rendszertani egységbe soroljuk azokat a talajokat, melyek a hasonló környezeti tényezők (éghajlat, víz, talajképző kőzet, növényzet) együttes hatására alakultak ki, a talajfejlődés folyamán hasonló fejlődési állapotot értek el és egyazon folyamattársulás által jellemezhetők. A talajtípusok osztályai főtípusba, típusba és altípusba sorolhatók. A talajképződési folyamatokat meghatározó környezeti tényezők főtípusok kialakulásában játszott szerepét a 2.3. ábra szemlélteti. A talajtípusok csoportosítását a 2.6.

táblázat mutatja be.

A váztalajok képződésében a biológiai folyamatok hatása korlátozott, amely a talajképző kőzet tulajdonságainak vagy a felszín állandó, gyors változásának következménye.

A kőzethatású talajok közé soroljuk azokat a talajokat, amelyekre erőteljes humuszképződés, valamint a talajképző kőzet tulajdonságaitól jelentősen függő szerves-ásványi kolloid kialakulás a jellemző.

A barna erdőtalajok keletkezésében a talajt takaró erdő és fás növényzet játszik szerepet. Az általuk teremtett mikro- és talajklíma, a fák által termelt és földre hulló szerves anyag, és az ezt elbontó mikroflóra alakítja ezt a talajtípust. Az erdőtalajok általában olyan helyeken találhatók, ahol a klimatikus adottságoknak köszönhetően az év bizonyos időszakában a pozitív vízmérlegnek köszönhetően kilúgzási folyamatok játszódnak le, ezért egyes típusaik jelentősen kilúgzottak is lehetnek.

A csernozjom főtípusba azokat a talajokat soroljuk, melyekre a humuszanyagok felhalmozódása, kedvező morzsalékos szerkezet kialakulása, valamint kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző. Ez a talaj az ősi füves növénytakaró alatt alakult ki.

Kialakulásukban a humuszfelhalmozódás számára kedvező kontinentális jellegű klíma meghatározó jelentőségű. Mély termőrétegű, kitűnő termékenységű talajok.

A szikes talajok kialakulásában a vízben oldható sók (elsősorban a nátriumsók) felhalmozódása játszik döntő szerepet.

A réti talajok keletkezésénél az időszakos túlnedvesedés játszott jelentős szerepet. Az időszakos vízhatására beálló levegőtlenség szervesanyag felhalmozódást és az ásványi részek redukcióját váltja ki.

A láptalajok állandó vízborításos, vagy az év nagyobb részében víz alatt álló területeken képződtek. A talajokra jellemző, hogy a csapadékmentes időszakokban is vízzel telítettek voltak. Az elhalt növényzet levegőtlen viszonyok közt bomlott le, alakult át.

A mocsári és ártéri erdők talajainak kialakítása során az állandó vízbőség és az erdők talajalakító hatása együttesen játszik szerepet.

Az öntéstalajokat és a lejtőhordalék-talajokat a víz szállítóenergiája mozdította el a keletkezési helyéről. Az öntés talajok a folyók árterén, a lejtőhordalék talajok a lejtők alján találhatóak.

2.3. ábra: A talajosztályozás főtípusainak rendszere

Forrás: Filep, 1999

2.6. táblázat: Magyarország talajainak genetikai és talajföldrajzi osztályozási rendszere

Főtípus Típus

Váztalajok 1. Köves szikes váztalaj

2. Kavicsos váztalaj 3. Földes kopár 4. Futóhomok 5. Humuszos homok

Kőzethatású talajok 1. Humuszkarbonát talaj

2. Rendzina 3. Fekete nyirok 4. Ranker

Közép- és délkelet európai barna erdőtalajok 1. Karbonátmaradványos barna erdőtalaj 2. Csernozjom barna erdőtalaj

3. Barnaföld

4. Agyagbemosódásos barna erdőtalaj 5. Podzolos barna erdőtalaj

6. Pangóvizes barna erdőtalaj 7. Kovárványos barna erdőtalaj 8. Savanyú barna erdőtalaj

Csernozjom talajok 1. Öntés csernozjom

2. Kilúgzott csernozjom 3. Mészlepedékes csernozjom 4. Réti csernozjom

Szikes talajok 1. Szoloncsák

2. Szoloncsék-szolonyec 3. Réti szolonyec

4. Sztyeppesedő réti szolonyec 5. Másodlagosan szikesedett talaj

Réti talajok 1. Szoloncsákos réti talaj

2. Szolonyeces réti talaj 3. Réti talaj

4. Öntés réti talaj 5. Lápos réti talaj 6. Csernozjom réti talaj

Láptalajok 1. Mohaláptalaj

2. Rétiláptalaj

3. Lecsapolt és telkesített rétláptalaj

Mocsári erdők talajai -

Öntés- és lejtőhordalék talajok 1. Nyers öntéstalaj 2. Humuszos öntéstalaj 3. Lejtőhordalék-talaj

Forrás: Stefanovits, 1999

2.4. Összefoglalás

A növénytermesztés agroökológiai feltételei alapvetően meghatározzák a termeszthető növények körét, a megtermelt termény mennyiségét. Mindemellett jelentősen befolyásolhatják a megtermelt termény minőségét és a termésbiztonságot. A környezeti feltételeket a zárt termelő létesítményekben befolyásolhatjuk, azonban a szabadföldi termesztésben alkalmazkodnunk kell hozzájuk a földhasználat, a biológiai alapok és az agrotechnika helyes megválasztásával.

In document Növénytermesztési és kertészeti termékek termelése (Pldal 26-34)