5. A három falu helyi térszemlélete
5.2 A helyi lakosság térre vonatkozó információi és térhez való viszonyulásaviszonyulása
Egy falu valódi arcát kevesen látják. A következőkben a tanulmány külön-külön megvizsgálja az egyes települések valós képe és a megkérdezettek mentális térképe közötti különbségeket, és a helyi társadalom gócpontjaira világít rá. Lássuk egyenként a valóság és a mentális térké-pek közötti eltéréseket. Az egy-egy kiragadott mentális térkép mellett a szerző a falu térképé-szeti térképét is feltünteti.
31 Az 1752-es jobbágyösszeírás szerint 25 jobbágycsalád élt Bükkösdön és 5 jobbágycsalád Megyefán (Nagy 1935).
32 1733-ban 24 jobbágycsalád mellett egy zsellércsalád élt a faluban (Erdődy 2001).
jobbra fent (19. ábra):
Himesháza térképe
Forrás: http://maps.google.com
jobbra (20. ábra):
Szalánta térképe Forrás: http://maps.google.com fent (18. ábra):
Bükkösd térképe
Forrás: http://maps.google.com
►
►
►
200m
500m 1000m
ÉSZAK
21. ábra: Egy bükkösdi interjúalany mentális térképe Forrás: Interjúalany rajza
ÉSZAK
22. ábra: Egy himesházi interjúalany mentális térképe Forrás: Interjúalany rajza
DÉL
23. ábra: Egy szalántai interjúalany mentális térképe Forrás: Interjúalany rajza
A falvak mentális térképéről, mely a megkérdezettek ábrázolásai alapján készült, a következő pontokban tárgyalt közös tényezők, illetve jellemzők állapíthatók meg:
1. Egy adott falu életében csomópontként jelenik meg a főút és a mellékút talál-kozása, illetve a templom, főtér/közösségi tér, szórakozóhely. A csomópontok prioritási fokozatai minden korosztálynál más és más, mivel azok kötődnek a napi feladatokhoz és érdeklődési körökhöz.
A csomópontok feltüntetése esetében a megkérdezettek Bükkösdön és Szalántán saját régi településükön lévő intézményeket, csomópontokat tün-tettek fel. Például: Bükkösd esetében a saját településrészükön lévő szolgál-tatót, kastélyt jelölték meg markánsabban. A szalántaiak az 58-as út mentén helyeztek el minden csomópontot, a Németi falurészt „az 58-as útról levezető”
útként jelölték meg. Általánosságban elmondható, hogy azokat a csomópon-tokat érzik a legjobban a magukénak e két falu lakói, melyek a saját telepü-lésrészükön vannak, míg a másik falurészen lévőket ismerik ugyan, de nem megszokott számukra.
Himesháza esetében az ott lakók „fejében” azonosak a csomópontok, azaz mindenki ugyanazt a teret, intézményt, szolgáltatóhelyet jelöli meg.
2. A falvak többségénél megfi gyelhetők a különböző törésvonalak, melyeket sok esetben a földrajzi elhelyezkedés vagy egy államilag irányított településrendezé-si terv hozott létre. Társadalmi szinten is kirajzolódnak települételepülésrendezé-si töréspontok, például nemzetiségi, vallási vagy gazdasági alapon. E töréspontok bizonyos te-lepülések esetében társadalmi szegregációt idézhetnek elő.
A vizsgálat során a bükkösdi és szalántai megkérdezettek is törésvonalat je-löltek meg. Közös a két településnél, hogy a törésvonal a két egyesített fa-lurész között húzódik. Bükkösd esetében a törésvonalat a vasútvonal jeleníti meg, mely Megyefa és Bükkösd terület találkozásánál (északra Bükkösd, délre Megyefa) fut. Szalánta esetében a falu törésvonalaként, határvonalaként tün-tették fel a két régi település között húzódó patakot, mely Eszterágpusztát is elválasztja Szalántától. Eszterágpuszta nem jelenik meg önállóan, mert bár jól elkülönült településrész, a történelem során mindig is szorosan kapcsolódott Szalántához.
Himesháza esetében a szerző által végzett vizsgálat nem fedett fel törésvona-lat, csupán arra mutatott rá, hogy a mentális terek nem térnek ki az 1970-es években épült Radnóti lakótelep részletes felvázolására.
3. Mindhárom falu esetében tájékozódási pontként a főbb intézményeket: önkor-mányzatot, művelődési házat, iskolát, óvodát, postát, orvosi rendelőt, valamint a templomot nevezték meg. Érdekességként említendő, hogy a himesházi meg-kérdezettek háromnegyede a temetőt fontos tájékozódási pontként tüntette
fel, míg a másik két településen ezt senki nem tette, ami egyrészt azzal magyarázható, hogy a német nemzetiségű lakosság az elmúlt rendszerben nagyon sokáig csak a temet-kezési szertartás során gyakorolhatta közösségben nyelvét és kultúráját, de annak is jele, hogy Himesháza elöregedő falu. Az idősek gyakran mennek ki a temetőbe, ahol több közeli hozzátartozójuk nyugszik.
4. Az útvonalak megjelölésénél jellegzetes volt, hogy a válaszadók azokat az utcákat, intéz-ményeket emelték ki, illetve jelölték meg markánsabb vonalakkal, melyek valamilyen szempontból kapcsolódnak az élettereikhez (ott élnek vagy ott dolgoznak). A falu tér-szerkezetéről teljes mentális térkép olyan személyeknél rajzolódik ki, akik intézményve-zetők vagy valamilyen közszolgáltatást látnak el a településen. A látásmódjuk objektív:
nemcsak azokról a településrészekről van tudásuk, amelyekhez személyesen is kötődnek.
El tudnak vonatkoztatni az egyes területektől, mivel a helyi erőforrásokat nem csak bi-zonyos településrészen birtokolják és működtetik, hanem a falu egészében.
Szalánta esetében érdekes, hogy minden interjúalany ábrázolásában felcserélődnek az égtájak, mely a falu megközelíthetőségével, útvonalával magyarázható. A lakosság több-sége északi irányba (Pécs felé) közlekedik, így a rajzokon az északi oldal a falu „vége” és a déli az „eleje” (23. ábra).
5. A mentális terek neveit és kiterjedéseit illetően megállapítható, hogy a megkérdezettek esetében azok nem fedik le az egész települést. A térképek vonalai az utolsó szolgálta-tóig, illetve utcáig rajzolódnak ki. A megkérdezettek nem tüntetik fel a jelentősebb vállalkozókat, csupán a szolgáltatókat. A rajzok szerint ezen vállalkozók, illetve „ipari parkok” nem integrálódtak a falvak életébe.
6. A mentális térképek elemzésével kapcsolatban megállapítható, hogy az arányoknak és a preferenciáknak nagy szerepük van. A falvak térbeni megjelenésénél a megkérdezettek azon pontokat tüntették fel markánsabb vonalakkal, melyekhez szorosabban kapcsolód-nak. Az interjúalanyok a saját − sokszor kisebb − utcáikat gyakran nagyobbnak jelölik, mint a főutcát. Különbség mutatkozik a preferenciák sorrendjében is. A megkérdezet-tek azokat az intézményeket emelték ki, melyekkel napi ügyintézésük során rendszeres kapcsolatban vannak. A méretek és arányok legnagyobb összhangja a himesházi meg-kérdezettek körében mutatkozik. A bükkösdi, szalántai esetekben az elkülönült telepü-lésrészek kiemelten jelennek meg.
Szalánta esetében minden személynél érezhető, hogy Szalántát és Németit elkülönült településnek tekintik. Azzal az információval valamennyien rendelkeznek, hogy a két egykori különálló település 1977-ben egyesült, de a mindennapi gondolkodásban ez a mozzanat nem jelenik meg kellő hangsúllyal. Igaz, az sem fi gyelhető meg a mentális raj-zokon (térképeken), hogy a szalántai falurész belterületének szerkezete eredetileg egyut-cás útifalu. Ez az egykori fontos utca nem a mai országút (mely később épült), hanem a mellette lévő kis völgyet kísérő, szabálytalan, változó szélességű, ma Barátság nevet viselő utca volt. A Pécs−Harkány országút megépülése után a 19. század közepétől ala-kultak ki a fő (Hunyadi) utca szabályosabb szalagtelkei, ekkor vált Szalánta kétutcássá.
A falu terjeszkedése során északi és déli irányban folyamatosan növekedett, a legutóbbi telekalakítások már a Németi felé vezető út mentén történtek, ami még inkább segítette a két település összenövését.
Bükkösd esetében is megjelennek a szalántai jellegzetességek, kibővülve azzal, hogy a két településrész feltüntetése mellett a harmadik részt, Goricát ritkán ábrázolják.