hal táplálékát is s ez teszi a területet alkalmassá, hogy esetleg váltógazdaság alá fogjuk, tehát a föld megeről
tetése nélkül a legnagyobb eredményeket érhessük el.
/
t i. Az esés mérése.
A HELY BEOSZTÁSA. 49 A hely verőfényes legyen.
A termő réteg alatt vagy közetlenül, vagy legalább nem nagy mélységben, agyagos legyen a talaj, hogy a vizet át ne bocsássa; ez azért fontos, mert átbocsátó rétegek a vizet nyelik, a mi, szövetkezve a nyári elpá
rolgással, különösen a kánikulában nagy bajt okozhat.
A hely beosztása.
Föltesszük, hogy az esés, víz- mennyiség és talajviszonyok ioo holdnyi területet szolgáltatnak a tógazdaság számára, még pedig egy tagban és végig egyforma minőségűt, akkor ezt az eredményre való tekintettel kell beosztanunk, még pedig hatféle területre, névszerint a következőre:
Ivó- vagy hasító tó ... ___ 1/2 hold
Első növendék-tó ___ 3 « 10,000 ivadékrá Második növendék-tó ___
6 «
5,000 «Nyújtó tó ___ ___ 28 «
co
0 0 SSLehalászó tó ___ óo « 0 0
Telelő tó ... ___ ___
2x/a «
Összesen ioo hold
Ez nemcsak a tavak területét, hanem sorrendjét is jelenti akként, hogy, a víz esését véve, az ívó- vagy hasító tó legfelül jön, a többi alatta következik, úgy, hogy a tavak a kitett sorrendben eláraszthatok legye
nek. A halivadék arányszámairól akkor lesz szó, a mi
dőn a kezelést fogjuk fejtegetni.
A hely berendelése.
Abból a föltevésből indulunk immár, hogy a kiválasztott hely széles, síktalpú völgy, melynek víz-erét tetszés szerint terelhetjük s hogy a völgy lejtői oldalgátaknak használhatók. Ilyen eset
Herman O. Halgazdaság. 4
A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA.
ben természetesen csak keresztgátakat kell emelnünk, hogy a tóterületeket kikaphassuk.
12. Beosztott ioo holdas terűlet.
v. A vízfolyás iránya ; %s. főzsilipje,/. hasító- v. ívó tó ; n. első növen
dék t ó ; n \ második növendék tó ; N . nyújtó tó ; L. lehalászó tó ; T . te
lelők ; /. levezető árok.
A mit tehát csak az imént számokkal fejeztünk ki, az most a 12. kép alakjában előttünk van, oly tervrajzot alkotva, mely egyszersmind magyarázója annak is: ho
gyan kell más területekhez alkalmazkodnunk.
A földmunkálatokról.
A földmunkálatok gátak építéséből és árkolásokból állanak. A tófenéknek szánt területet, ha csak valamiképen sík, nem kell bolygatni, mert ez a táplálóerő rovására történnék. Mindenképen azon kell lenni, hogy a gátak teste az árkolások földjéből, ennek pedig azon részéből teljék, mely leginkább vízálló; legjobb a csak kevéssé homokos agyag. Azon is kell lenni, hogy a gátak feltöltése sem esős, sem fagyos, hanem lehetőleg száraz időben történjék, hogy a felhordott föld ,1 ' ’nt, jól megfeküdjék. Ügyelni
t
is
A GÁTAKRÓL. tenyésztésében élettanilag megokolt szabály, hogy mi
nél több a part, annál jobb a növekedés, mert a par helyeken a gátakat egyszerűen összeszántják, miről azonban csak annyit tudok, hogy két eke működik, ú. m. egy nagy fordító, melyhez 6—8
A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA.
legalább egy harmadrésznyire emelkedjék; mértékben kifejezve: ha a felduzzasztott tó mélysége a gátnál i méter, akkor a gát magasságának i.$ méternek kell lennie. S minthogy fennebb láttuk, hogy a talpának (13. ábra T.) a magasság kétszeresét kell kitennie, a talp szélessége 3 méter, koronája pedig a magasság
nak fele, tehát 73 cm. Ha azonban a gátat közleke
désnek akarjuk használni, akkor minden mérete szerint terjedelmesebbre is veszszük.
Még egy körülmény kívánja a külön számbavételt s ez a friss hányásé gát megülepedése, mely átlag véve
$2-^K
1 Gátépítés. T. a gát talpa ; K . a gát koronája, O. O. a gát oldala vagy lejtője ; G. gyepelés ; A. A. árkolás a gát mentén ; F . tófenék ; V. a víz
színvonala.
az egész magasságnak egy negyedét teszi, abban az esetben, ha a földet le nem sulykoljuk, a mikor a meg- ülepedés csekélyebb.
A felhányt és kellőleg kiegyengetett gátat — ha igazi tartósságra és tápláléktermesztésre számítunk — gyeppel kell kiraknunk, a mely czélra a fordító ekével kivágott gyepszalagok igen alkalmatosak. Alulról föl
felé s a téglával való építésnél szokásos kötést hasz
ÁRKOLÁS.
nálva, letűzhetjük a gyepet fűzfapeczkekkel, a melyek megfogamzanak s gyökeret hajtva, a gátat kitűnően kötik.
Arkolás.
Vessünk most egy pillantást az árkolásra, mely szerfölött fontos. A kezelést nagyon megkönnyíti az olyan árkolás, mely egyenletesen a tó kibocsátó, tehát alsó zsilipje felé lejt; mert, a midőn a vizet lebo- csátjuk, a hal a fogyó vízzel az árkokba vonul s a midőn a víz — a felső részen — ezekben is apadni kezd, mindnyája szükségképen a zsiliphez gyülekezik, tehát egy ponton egyesülve, könnyen ki is halászható. A főárok tehát a gát mentén halad (13. A), tehát ennek s a kibocsátó zsilip felé kell lejtenie; ebbe az árokba és feléje való lejtéssel a tófenék minden gödrös részé
ből keskenyebb árkokat vezetünk, hogy a mélyedé
sekbe kerül hal a fogyó vízzel a főárokba levonul
hasson.
Az árkok lejtését ugyanavval az egyszerű eljárással határozhatjuk meg, a mellyel az esést kerestük (11.
kép) avval a különbséggel, hogy a midőn a lécz víz
szintesen áll, lemérjük a karó hosszát s azontúl az árok mélységét a 14-dik kép értelmében.
5?
14. Az árok lejtése, v a lécz vízszintese ; k a karó lemérve ; a—c. az árok lejtő vonala.
Az árok és illetőleg a gát egyenes irányát három rúd
dal tűzzük ki, akként, hogy egy rudat oda tűzünk, a honnan az árok indul, a másikat oda, a hol végződik, a
54 A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA.
harmadikat pedig a kettő közé igazítjuk be; a három rúddal meghatározott egyenes vonal közeit pedig kiczö- vekeljük. Ha az árok hosszúsága nem nagy, kifeszített zsinórral is boldogulunk.
A tó feneke.
Egyike a legfőbb körülményeknek, hogy a tó fenekének szánt területet ne bolygassuk addig, a míg csak hullámos, mert a termő talaj a hal növekedésének legfőbb feltétele. Igaz, hogy ilyen mó
don a tó mélysége nem lesz egyenletes; de ez két oknál fogva is jó. Jó azért, mert a hal például borús, hideg vagy szeles időben mélyebb vizet keres; és jó azért is, mert a hal táplálékja is különböző mélységű vízben tenyészik; föltéve, hogy a különbség nem nagy.
Természetes, hogy a tó fenekén található valóságos lyukakat be kell temetni, mert az a hal, a mely ezekbe vonul, a tó lecsapolásakor nem jön a zsiliphez. Ezeket a lyukakat termő földdel kell betömni, a földet le kell sulykolni és fűmaggal bevetni.
A \silipek.
A tógazdaság zsilipjeinek rendszere a hal élettulajdonságaira van alapítva. Ha t. i. felhúzó zsilipet akarnánk alkalmazni, mely alul bocsátja ki a vizet, a hal untalanúl szökésen törné magát, tehát legalább is nyugtalankodnék, a mi súlyára nézve mindenesetre visszaható; ha á felhúzó zsilip elé bármily sűrű rácso
zatot alkalmazunk is, a hal oldajön, a kirohanó víz a rácshoz csapja s a hal roncsolja testét. Másképen áll a dolog, ha a lebocsátást a víz átbukdsával végezzük, mert ekkor a víz nem fenék felől, hanem a szín felől áramlik és fogy, a víz feneke ellenben nyugodt s így a hal is nyugodt marad.
A ZSILIPEK.
Olyan helyeken tehát, a hol nincsen sodró, nagy víztömegekkel dolgunk, a hol — mint például feltett esetünkben is — csak egy csendes víz-ér felhasználá
sáról van szó, a legegyszerűbb zsiliprendszerrel érhet
jük be.
Főzsilipnél, a mely az egész gazdaságra tartozó vizet szabályozza, tehát a tósorozat fején áll (12. kép beérjük néhány czölöppel, megerősítve vele az egész alkotmányt, a melyet 1 =;-dik képünk ábrázol.
15. A főzsilip patak felőli oldala; k. a keretczölöp kiszélelése, am elybe a víztartó deszkák szorosan járnak ; a — e szorosan egymáshoz illő víz
tartó deszkák.
Alig kell magyaráznunk, hogy ha a víz az a desz
káig felduzzad, utóvégre rajta át is bukik, tehát a túlnan levő tóba folyik; ha kisebb duzzadással akarjuk a vizet bebocsátani, kiütjük az a deszkát s ekkor a víz a b deszka felső párkányán fog átbukni s így tovább. Evvel elérjük, h'ögy a hal a zsilip alatt nem szökhet a pa
takba, a zsilip fölött való átugrástól pedig rácscsal könnyen visszariasztható.
A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA.
$6
Szakasztott e szerint a rendszer szerint készülnek azok a barátzsilipek * is, a melyek egy tóból a másikba szol
gálnak.
A barátzsilip közönséges deszkákból; készül belső nyílása 30— 40 cm. minden oldalon; magassága a víz
álláshoz képest változik. Úgy a mint a víztartó deszkáit
16. Barátzsilip, k. a zsilip kivezetője; s%. kiszélelés ; a — e víztartó deszkák.
kiütögetjük (a— e) felülről a fenék felé fokozatosan tebocsáthatjuk a vizet.
A rács.
A teljes biztonság azt követeli, hogy minden zsilip előtt, a tó felőli oldalon, sűrű rácsozat állít
tassák fel, mely a halakat távol tartja a zsilip testétől.
Természetes, hogy minél kisebb halaknak szolgál a tó, annál sűrűbbnek kell lenni a rácsozatnak is.
A rács kerete erős lécz, a melybe sűrű sorban négy
* Onnan «barát», mert fedéllel ellátva s a földből kiállva, élénken emlékeztet azokra a higroszkopikus időjósló szerszámokra, a melyek egy házikóból s egy ki- s bejáró barátból állanak. Németül röviden
«Mönch».
A RÁCS. <7
szögletes rácspálczák vannak megerősítve. A léczkeret nek és az egész rácsozatnak olyannak kell lenni, hogy a zsilipet úgy fogja körül, hogy a közbe egy ember leszállhasson; a rács végei pedig kétfelől a gáthoz illeszkedjenek.
A mint látjuk, a zsilip és rácsfélék mind olyan dol
gok, a melyeket bármely ács, sőt minden faragó béres
17. Szögbeálló rács. R . rács ; Z s. barátzsilip.
is el tud készíteni; de sőt minden művelet— ha a hely alkalmatos — közönséges értelemben vett cselédséggel is elvégezhető. Ilyen körülmények között a tógazdaság egész berendezése holdanként 1 2 — 15 forinttal kiállít
ható, száz holdnál tehát 120 0 — 1 =500 frtra tehető, mely összeg az első lehalászással biztosan megtérül ; s mint
hogy egy ilyen gazdaság vezetéséhez egy ember untig elég — szemesebb embernek ezer hold sem sok — és csak a lehalászás rövid idejére kell 6— 8 ember, a tulajdonos igen hamar megérzi a hasznot. Igaz, hogy ez a haszon első ízben a megindítástól számítva csak a harmadik évben köszönt be; de azután állandó s van mód, hogy az első három év se legyen meddő, a miről alább lesz szó.
58 A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA.
A ví\\el való bánás.
A terület beosztását ábrázoló képen (12.) egy vízlevezető árokról is emlé
keztünk, mely a tavak egyik oldalán és mentén van húzva (12. /). Ez a zsiliptől (12 ?$) oldalt van ve
zetve s a tavak végén az eredeti patakmederbe sza
kad. Ez az árok annak a vízfölöslegnek való, a mely a tavak felduzzasztása és táplálása után fenmarad; de még oly helyen is igen fontos a rendeltetése, a hol vízfölös
leg nincsen. Ilyen helyeken t. i. arra való, hogy min
denféle áradó vizet felfogjon és bizton levezessen, legyen az tavaszi hóvíz, vagy nyári záporok hirtelen támadó árja. Ha a fölös vizek levezetéséről nem gondoskodunk, a tavaknak különösen zsiliprészét, de sokszor egész gáthálózatát is veszedelemnek teszszük ki.
Arról mindig gondoskodnunk kell, hogy a tavakon a viz-érből származó, tehát friss víz vonuljon á t; több a nyári melegek idején, a midőn a tavak az elpárolgás során sokat vesztenek s az álló víz egyáltalában meg
romlásnak van kitéve. A zsilipek víztartó deszkáinak beállításával a víz kellő szabályozását hamar kitanul
hatjuk.
A halastavak mélysége
. A régi rendszer és a még ma is uralkodó közfelfogás azt hiszi, hogy a halgazdaságban a víz nagy terjedelmén kívül a víz mélysége kedvez az eredménynek. Ez, különösen a tőpontyra nézve, nem helyes felfogás. A tőponty valamennyi hal között leginkább kedveli a teljesen átmelegedett vizet s ez a víz egyszersmind az is, mely legbővebben termi azokat az alsóbbrendű állatokat, a melyek a tőponty gyors növekedésére döntő hatással vannak, különö
A TÓGAZDASÁG ÁLTALÁNOS KÉPE. S9 sen akkor, ha a napvilág a tófenékig elhat; a víznek ugyanez a természete hatással van a növényéletre is, melynek kölcsönös hatásáról a vízre és állatjaira a maga helyén már meg is emlékeztünk. Mindezeknél fogva a legjobb pontytavak azok, a melyeknek átlagos mélysége 50 centiméter vagyis egy fél méter; köze
pesek az egy méter mélységűek; gyengék az ennél mé
lyebbek. Föltétel az is, hogy a tavakat a teljes verő
fény érje.