A hazai vetőmag előállítás és minősítés története, fejlődése, szabályozása,

Ahogy az ember felismerte a növénytermesztésben biológiai alapok fontosságát, felmerült az igény annak vizsgálatára, minőségvédelmére, a forgalmazás szabályozására is. A magvizsgálat kezdetét 1869-től számítjuk, amikor Friedrich Nobbe a világ első vetőmagvizsgáló állomását és laboratóriumát megalapította szászországi Tharandt-ban.

Magyarország is világon az elsők között volt, ahol intézményes keretek között magvizsgálatot végeztek. 1872-től Deininger Imre a Debreceni Mezőgazdasági intézetben esetenként folytatott már vetőmagvizsgálatot, felismerve ennek jelentőségét.

1878. május 1-jén, a magyaróvári Gazdasági Tanintézet keretében megalakulhatott a Magyar Királyi Vetőmagvizsgáló, és Növényélettani Kisérleti Állomás Deininger Imre vezetésével. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a magvizsgálatot, a minősítést, a növényélettani kísérleteket (melyek akkoriban inkább az egyes fajták összehasonlító vizsgálataira terjedt ki) független szervezet, az állam vállalta és garantálta.

Hazánkban a vetőmag előállítását és forgalomba hozatalát is igen korán szabályozták. Első, vetőmagról is szóló jogszabályunk a 1895. évi XLVI. törvénycikk,

„a mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisitásának tilalmazásáról” szól.

A szabályozó dokumentum tiltja a vetőmagvak hamisítását, forgalomba hozatalát, hamis megjelölését, utal a vetőmag forgalmazás szabályaira, a vetőmag jelölésére, minőségi vizsgálataira, melyek a mai vetőmag törvényünknek is alapvető elemei, irányelvei. Egy évvel később, 1896-ban Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter Degen Árpádot bízta meg a Budapesti Magyar Királyi Vetőmagvizsgáló Állomás megszervezésére és vezetésére. 1901-ben elkészült az állomás, melyben ma, 113 évvel az átadás után is ugyan az a tevékenység folyik – kielégítve a folyton változó, egyre összetettebb és szigorúbb minőségi igényeket – a nemzetközi piacokon is elismert magyar vetőmag érdekében.

A XX. század elején a magyar kísérletügy, a vetőmag előállítás és minősítés, a szakember ellátottság töretlenül fejlődött. 1903-ban megjelent az első „fémzárolási szabályzatunk” is, „Szabályzat a vetőmagvak ólomzárásáról” (A magyar királyi

40

földmívelésügyi minister 1903. évi 97646/IV. 3. sz. rendelete). 1907-ben Degen kiadványában már ír a vetőmagvizsgáló állomások szerepköréről, kialakításukról, ólomzárásról, vetőmag-vizsgálati módszerekről, díjtételekről különböző vizsgálati módszerekről (Degen, 1907).

Sajnos I. világháború, és annak következményei rányomták a bélyegét a magyar vetőmag szakmára is. A nehéz időszak ellenére a háborút követő évek nem múltak eseménytelenül. Magyarország alapító tagja volt az 1921-ben alakult Európai Magvizsgáló Szövetségnek, és az 1924-ben alapított Magvizsgálók Nemzetközi Szövetségének (ISTA – International Seed Testing Assotiation), s utóbbinak a mai napig tagjai vagyunk.

Hazai szakembereknek elévülhetetlen érdemei voltak/vannak a nemzetközi magvizsgálati módszerek kidolgozásában, a mai napig dolgoznak magyar szakemberek az ISTA egyes bizottságaiban. Ertseyné Dr. Peregi Katalin a 2004-2007. közötti időszakban az ISTA alelnöke, 2007-2010. között pedig elnöke volt.

Visszatérve a vetőmag vizsgálat és minősítés történeti áttekintésére, a két világháború között éppen talpra álló mezőgazdaságot és vetőmag szektort először a gazdasági világválság, majd a II. világháború hozza újra nehéz helyzetbe. 1931-ben létrehozták a Növénytermesztési Hivatalt, vetőmagtermesztő gazdaságok hálózatát építették ki, és a nagybirtokokat vetőmag szaporításra kötelezték, az előállításokat szántóföldi ellenőrzésben részesítették. A Hivatal, később Intézet állami ellenőrző jeggyel látta el a gazdasági magvakat, a vizsgálatnak rangja volt, a minősítés export esetén kötelező, hazai forgalmazásnál pedig fakultatív jelleggel bírt. A II. világháborút követően mind a növénynemesítés mind a vetőmag előállítás mélypontra került.

Átszervezések és névváltoztatások sora után 1950-től Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet néven, majd 1952-től Országos Vetőmagfelügyelőségként (OVEF) látták el a feladatot a vetőmag-minősítés szakemberei, immáron a budapesti központ mellet 19 megyei központtal kiegészítve (Ertseyné és Rupányi, 1994).

Igazi fellendülést az 1960-as évek vége hozta, amikor a termelő szövetkezetek nagyobb önállóságot kaptak, javult a termelékenység, ezzel együtt igény mutatkozott a megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagra itthon és külföldön egyaránt. A hazai felhasználás mellett a vetőmag jelentős exportcikk volt, ami nem csak árbevételként jelentkezett, hanem a magyar vetőmag iránti szakmai elismerést jelentette.

A kezdetekben a KGST országok közül egyedül Magyarország volt az ISTA tagja. Ez egyrészről lehetőség volt a vetőmag termesztés fejlődésére, a nyugati piacokra

41

való termelésre és export céltermesztésre, másrészt át kellett hidalni az ISTA és a KGST országok közötti „szakadékot”, megfelelve az akkori politikai elvárásoknak.

Magyarország sokat tett a KGST országok vetőmag-termesztés és minősítés egységesítésében, szabványosításában, a vetőmag-előállítás és –forgalmazás szemléletében, és gyakorlatában is megelőzte a rendszerváltást (Hullan, 2004).

Jogszabályaink, szabványaink mindig megfeleltek, gyakran szigorúbbak voltak a közösségi szabályoknál, szabványoknál.

1983-ban csatlakoztunk az UPOV- konvencióhoz (International Union for the Protection of New Varieties of Plants), új alapokra helyezve a fajtaelismerést és a nemesítői jogokat.

A hazai vetőmag-előállítás és kereskedelem a ’80-as évek végén érte el a csúcspontját. 1988-ban, soha nem látott nagyságú területen, 333.546 hektáron volt vetőmag-szaporítás, a fémzárolt vetőmag mennyisége közelített a 600.000 tonnához (a

’90-es években ezek a számok megfeleződtek, mind a terület, mind a fémzárolás tekintetében). A rendszerváltozás a vetőmag szektort (is) érzékenyen érintette. Egyik oldalról a keleti piacok fizetésképtelenné válása nehezítette a termelést, de főleg az értékesítést, más részről a vetőmag-termelés szétaprózódott, tőkeszegénnyé és szervezetlenné vált. A multinacionális vállalatok térnyerésével és tapasztalt marketing stratégiájuk eredményeképpen a piac is átrendeződött, a hazai nemesítésű fajták, hibridek háttérbe szorultak, s ezt a hátrányt a mai napig nem sikerült behozni.

Napjainkban a szektor kisebb-nagyobb kilengésekkel stabilizálódni látszik a vetőmag előállítás és fémzárolás nagyságrendjét tekintve.

Az utóbbi években a mezőgazdasági szakigazgatás átszervezésére és nevének megváltoztatására minden Kormány felelősséget érez, holott a vetőmag-szaporítási felügyelők munkája és vetőmag-felügyelet minőségpolitikája - a technikai fejlődéstől eltekintve - gyakorlatilag 62 éve változatlan. A munkáltatói és szakmai igazgatás nem csak státusz-, hanem minisztériumi szinten is kettévált. A szakmai felügyeletet jelenleg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatósága gyakorolja, és a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazdatóságainak Vetőmag- és Szaporítóanyag Felügyeleti Osztálya látja el a helyi feladatokat.

42 Főbb szabályozó dokumentumaink:

• 2003. évi LII. törvény a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról

• 48/2004. (IV. 21.) FVM rendelet a szántóföldi növényfajok vetőmagvainak előállításáról és forgalomba hozataláról

43