A
z Ördögök Völgye a Bűnbak Hegyvonulat és Vadvidék területén Montana államban, egy jól elrejtett különleges hely. A helybeli Cheyenne Indiánok kerülték, mint a leprás beteget. Mostanra felsőbbrendű fehér fajvédő rejtekhely és erődítmény. Tucatnyi mérföldekre húzódik és törvényen kívüli modern betyárok állandó otthonukat és szabadon kószáló motorbiciklista körzetet csináltak belőle.Az egyetlen megközelítő út egy keskeny aszfaltozott sáv, ami fél mérföldön keresztül egy sziklás szurdok, ezer méter magas omladozó sziklafallal fel a magasba és kétezer méteres mély szakadékkal a másik oldalon lefele, kígyózik előre.
A sziklák között gubbasztva különféle magasságokban mesterlövészek rejlenek, hosszú csö-vű messze hordó puskáikkal és rakétahajtású gránátvetőikkel, ha hatékonyabb becsapódás szüksé-geltetik egy nagyobb betolakodónak, mint például egy autóbusznak tele antifasiszta harcosokkal.
Bármely roncsot, ami az úton marad, legördítenek a mélybe, ahol a szurdok fenekén egy vad folyó, amit hasonlóan testvéréhez, a híres Grand Canyon hasadékhoz évmilliókkal ezelőtt formál-tak rettenetes geológiai erők, elnyeli.
A településen és talán nyugodtan nevezhetnénk a tíz tucat házat városnak is, legalább harmincezer ember lakik. Van tehénlegelő, sertéshizlalda és elegendő kukorica és árpa egy önálló gazdaság fenntartásához. Pilóták, mind a civilek és katonaiak, szigorúan ki vannak oktatva, hogy ne repüljenek át település felett, ha életüket többre becsülik, mint egy légymadárét a falon, vagy egy porszemet a sivatagban.
Bevétel, mit csinálnak a lakosok a pénzkeresés érdekében? Kérdezhetné valami kíváncsi, bár vajmi kevés van belőlük errefele. És mégis van egy pénzforrás, a nagyon rejtett és titkos fajtából.
Semmi drog, ez okot adna a kormánynak, hogy beküldje a tengerészgyalogosokat. Mindamellett, bármi kábítószer, kokain, heroin, és a fenséges bódító fű, ami valahogy bekerül ide, azonnal helyben el lesz fogyasztva.
Magas rangú minisztériumi tisztviselők és a jelenlegi kormány államvédelmi apparátusa és ennek a csodálatosan független és tiszta fehér beékelődésnek a vezetői összejátszanak egymással, azaz collusion-ban vannak. Collusion, az idegen szó ma már bekerült a nemzetközi konyhanyelvbe is, bár Pronk előtt majdnem mindenkinek ki kellett keresnie a szótárban.
Az FBI és az elnök személyes palotaőreinek legjobb pribékjei, olykor idehoznak valakit egy csukott furgonban és ezeket az őrök átengedik. Behurcolják a Hazug Média nagyszájú tagjait, akik hazugságokat terjesztettek hazugságairól és bőre alá kerülve irritálják az elnök amúgy is harapós természetét. Ezek a nép ellenségei, akik minden nyom nélkül eltűnnek és soha egyetlen egynek a holtteste sem kerül elő.
A kormány idehozza őket és kiadják őket a tetovált motorbiciklistáknak és a helybeli bika-nyakú bunkóknak, hogy legyen még egy utolsó alkalmuk, hogy beismerjék haszontalanságukat. Itt keveredhetnek az újfasisztákkal és nacionalistákkal és átképezhetik és rehabilitálhatják magukat és vagy tanulhatnak tőlük vagy elpusztulhatnak saját hibájukból.
Clark Kroll jelen pillanatban úton volt eme elvadult pokolgödör felé.
– – –
32
M
errefele tartunk? – kérdezte Clark és próbálta kezét felemelni, amik nehéz vasrudakhoz volt bilincselve az ablak nélküli furgonban.– Pofa be, – üvöltötte egy tetovált óriás, aki duplacsövű puskával őrizte és húszcentis vadászkés lógott derékszíjáról. – Magának nincs joga beszélni.
– Rendben, – gondolta Clark, – úgy látom, hogy pillanatnyilag nyeregben vagytok, de engem nem lehet örökre elhallgattatni. A végén ki fog derülni az igazság és a maguk bunkó ostobasága veszíteni fog. Analfabéta dühkitörések nem mérhetők fel humanista szónoklataimmal szemben.
Megálltak és Clark látta a vezető oldalán valaki lehajtotta az ablakot. Egy trógerkinézetű alak náci rohamsisakban bedugta a fejét és Clarkra nézett.
– Ez az? – kérdezte.
– Ez, – bólintott a sofőr, – a főkolompos. Vigyázva kezeljétek, mert a szája maga egy tömegpusztító fegyver. Be kell ismertetnünk vele, hogy mennyire nevetséges az álláspontja és vonja vissza koholmányait.
– Ne félj, – vigyorgott a náci. – A legjobbaknál fogjuk elszállásolni. Házigazdája és felesége kitűnő pedagógusok. – Itt a náci vad röhögésbe kezdett, mintha sikeres komikus lenne egy késő éjszakai politikai műsoron. – Majd azok ráteszik a szájkosarat, amíg meg nem jön az esze. Bevált módszereink vannak, amikben megbízhatunk. Hajtsatok tovább és vigyétek el a Hindenburg tanyára. Keressétek Burgerbraukeller nagyvezér urat. Majd ő bizonylatot ad érte és lepecsételi és kopasz feje fénylett, mint a kínai lidérclámpa Mao Ze-dong neve napján. Hatalmasat szellentett és még nagyobbat böfögött.
– Bocsánat, – morogta, – tegnap túl sok hegyi osztriga tokányt ettem pácolt birka kos heréből.
Clark kimászott a furgonból és megbotlott. A kristálytiszta hegyi levegő mellbe csapta és jobban érezte magát. Körülnézett, hogy felmérje új környezetét és menekülési utat találjon. Semmi ilyesmi, hatalmas lapos völgyfenék közepén állt és hófödte, jeges sziklahegyek szaggatott gerince koszorúzta a tájat körbe.
Egy magas és durva kinézető férfi lépett elébe, kék farmerban, bőrzekében és veres simlis sapkában, amire fekete betűkkel volt ráhímezve: Tedd Amerikát Újra Naggyá.
– Gyerünk, ember, – mondta a cowboy hasonlóság. – Vidámodj, ez a további életed első napja. Egy jobb élet, hogy mondjam, a szorgos és kemény munka szabaddá tesz, máskülönben innen csak a pokol lesz a sorsod.
Egy hatalmas karám kapujánál álltak és a messzi távolban egy gerendaház körvonalai látszottak. Egy tarka lovacska közelített feléjük.
– Tépj neki füvet, – vigyorgott a cowboy, – a barátod lesz.
Clark lehajolt és egy csomó füvet markolt fel, bár inkább valami sivatagi gyomot és a ló pofája felé tartotta. A lovacska elfogadta és nedves nagy szemeivel felmérte az újonnan érkezettet.
– Nem lesz olyan rossz, – gondolta Clark. – Egy szép napon majd erről is írok egy történe-tet.
33
Tíz percig botladoztak egy keskeny gyalogösvényen és jobbra-balra rugdosva a sárga ló-citromokat megérkeztek a házhoz. A ház meglepően nagy volt közelről és illatos fenyőhasábok füstjét lehetett érezni és frissen kaszált széna illatát.
Egy nagymellű, vastag nő téblábolt előre valamiféle konyhai alkóvszerűség felől és a cowboyra nézett.
– Helmut, – kérdezte feltehetően a férjét vagy házasulatlan élettársát, – ez lenne az, akiről azt a kifordult telegráfot küldték?
– Ja, – bólintott Helmut, – nem látszik valami nagy számnak, de az első benyomások csalókák lehetnek. A fegyverszekrény kulcsát mindenesetre tartsd a kötényed korcában.
– Fegyverhasználat ellenes vagyok, – jegyezte meg Clark és félig barátságos mosollyal Helmut csizmáját, megragadta és erőset rántott rajta.
Helmut gyufát sercentet és szivarjához emelte, amit mellényzsebéből egy perccel ezelőtt lezseren húzott elő. A másik lábát a magasba emelte és a nő hatalmas fenekéhez nyomta.
– Itt szabadon járhatsz-kelhetsz, – nézett meredten Clarkra mialatt keményen nyomta a nő
– Frivolitással nem jutsz sehova, – ráncolta rosszallóan a homlokát Helmut.
– Ide eljutottam, – felelte Clark.
– A fehér faj létezésének legnagyobb veszélyével áll szembe. – Helmut nagyot szívott vastag szivarjából és égő vége félelmetesen felizzott. – Országokban, ahol a feketék, és itt udvariasan fejezem ki magam, kerülnek a többségbe, ott ölik a fehér farmereket, akik civilizálták az országot és felépítették, mielőtt a zulukafferek lejöttek északról. Egyes farmerek dupla drótkerítés között tartott éhes oroszlánokkal védik magukat és az sem elég. Maga nem akarja, hogy ez ebben az országban is megtörténjen, vagy igen?
– A két világháborúban fehér ember gyilkolta a fehér embert milliószámra a csatamezőkön.
Hol van a választóvonal a fensőbb rendűek és az alsóbb rendűek között? – felelte Clark. – A választott nép tömeges gyilkolása a fehér kultúra legnagyobb rombolását eredményezte. Ne akarja azt mondani, hogy ez egy igazolhatóan okos ötlet.
– Mi tanultunk ebből a katasztrófából. – Helmut intett az asszonynak, hogy tartsa a tenyerét, aki sietve engedelmeskedett. Szivarja hamuját beleverte és a nő fájdalmasan sziszegett, a hamu erősen forró lehetett. – Sajnos le kell csökkentenünk minőségi mércénket és be kell vennünk az összes fehéreket, beleértve a szlávokat, magyarokat, albánokat és feltehetően az olaszokat és a görögöket is. A magyarok azok jók. Falat építettek déli határukra és nem engedték, hogy a muzul-mán martalócok kifosszák Európát. Dicsérni kellene őket és nem becsmérelni. A lengyelek megle-pően a mi oldalunkon vannak, ha meggondoljuk, amit csináltunk velük 1939-ben és az azt követő években. A fő probléma az maga, Mr. Kroll, vagy akármi is legyen a neve. Maga egy liberális baloldali haladó szemét, aki bátorítja a barnákat, hogy bizonyos jogaik vannak, és az alkotmány
34
védelmezi őket és erre szaporodnak, mint nyulak. Maga egy kitenyésztett veszélyes hibrid, Mr.
Kroll. Maga intelligens, tud elegánsan beszélni, mint a legtöbb fehér és mi meg kell, hogy győzzük magát, hogy a mi oldalunkra álljon. Ez az egyetlen ok, hogy maga itt van, a mi szerény otthonunkban, és nem valami út menti árokban oltott mésszel leöntve.
– Megpróbálom legjobb tehetségem szerint, – felelte Clark és túlnézve a férfin latolgatta, hogyan fogja megölni és az a köpcös nő bizonyára segíteni fog neki a hullát elásni valamelyik disznópajta mögött, amiket befele jövet hátul látott. Az önfenntartási ösztön egy hazaáruló szavait adta a számba, jegyezte fel agybéli elmenoteszébe. Semmi okos nincs abban, ha halott hős leszek, zárta le elmélkedését. Halottnak lenni és két méterrel a föld alatt feküdni, nem sok esélyt ad, hogy harcoljak az igazságért és másoknak a jogaiért.
– Helyes, – mondta a férfi, nyilvánvalóan nem észlelve a szarkasztikus tónust. – Most menjünk az istállókhoz. Kiválasztasz egy lovat, ami tetszik és körbelovagoljuk a birtokot. Geneti-kus felépítésed szerint, hogy fehér ember vagy, közénk tartozol, bármilyen sötét liberális elméletek is forognak körbe abban a gyepes fejedben.
35