kötés előtt, Camperdown-nál az angol flotta szét
szórja az Anglia meghódítására törekedő franciát.
A campoformiói szerződés szövege kinyitja a szeme
ket : a francia forradalom humanista eszméi egy ragyogó hadvezér hatására az imperializmusba len
dültek. Anglia még mindig gyenge, de vállalja a har
cot ; Pittnek pedig vállalnia kell a közvélemény, a parlament többségének akaratát.
Lehet-e csodálkozni, hogy Anglia első minisztere nem ért rá törődni a Keletindiai-társaság üzleteivel?
S hogy Indiában a katonai rendcsinálás milyen
mér-W illia m P itt
54 — 55
tékben halad előre, ez abban az időben szintén csak másodrangú kérdés volt. Sit John Shore kényelmesen tölti be hivatalát és hiányzik belőle az erély. ö, vagy más? Clive megmutatta a gyarmatosítás útját, utód
jainak már könnyebb a dolguk. Ezalatt egyik fiata
labb, kitűnő családból származó tisztviselő, akit tehet
ségesnek és törtetőnek tart, ostromolja, hogy váltassa le vele a hivatali idejének végéhez közeledő főkor
mányzót. Pitt szereti a nálánál is fiatalabbakat és aláírja a kinevezést. Közben arra gondol, hogy a francia flotta a partraszállást Angliában fogja-e meg
kísérelni, vagy a nyugtalan Írországban?
India új főkormányzója, Richard Wesley, Mor- nington lordja, 1798 május 17-én szállt partra Calcut
tában.
Richard méltóságteljesen vonult be Fort William-ba. Mellén a Szent-Patrik rendjelet viselte s magabízó megjelenése sugározta a fontosságot, ame
lyet feladatának tulajdonított. Magával hozta mint titkárát legfiatalabb öccsét, Henryt is.
íme, én játszottam az előőrs szerepét, — gondolja magában Arthur. ^Amikor Richard beleegyezett, hogy Indiába utazzam, már megvoltak a tervei; saját érde
kében küldött ide. Mégis, már bíznak bennem, fel
adatokat teljesítek, megszűntem a család szégyene lenni*.
A testvérek találkozásából hiányzik minden meg
hitt gyengédség. A főkormányzó fogadja egyik megbíz
ható ezredesét, hogy tőle pontos értesüléseket szerez
zen a helyzetről.
Arthur most már nyíltan beszélhet, nem kell vigyáznia minden szavára. A gyenge és kényelmes John Shore nem képviselte elég erőteljesen Anglia érdekeit a Keletindiai-társaság túlkapásaival szemben.
Még néhány ügyetlen lépés, s Clive és Hastings évti
zedes munkája összeomlik.
E G Y S Z Ó T A G G A L T Ö B B
Richard figyelmesen hallgatja Arthur beszámoló
ját. Láthatóan jól esik neki komoly tájékozottsága Előőrsét helyesen választotta meg.
— Rendkívül érdekes dolgokat hallok öntől, Arthur. Örülök, hogy ennyire megkomolyodott és beleszeretett a katonai pályába. Majd felhívom önre a miniszterelnök figyelmét. Alkalomadtán . . .
Richard olyan méltóságteljes, mint amilyen csak az angol király őfelsége kormányzója lehet.. Tartóz
kodását nem tudta levetni soha. Arthur is mindig tisztában volt bátyja helyzetével és elsőszülötti jogaival.
— Arthur — folytatta Richard — , nem tudom, hogy ön foglalkozott-e valaha családunk eredetének kérdésével. Mi a híres Wellesleigh lovagoktól szár
mazunk. Valamelyik ősünknek, sajnos, eszébe jutott ezt a remekül hangzó nevet a semmitmondó Wesley-re csonkítani. Ha az őfelségétől rám bízott feladatot sikerrel teljesítem, s ebben hála az ön közreműködésé
nek, feltétlenül bízom, hamarosan márkivá neveznek ki. Nekem és testvéreimnek szükségünk van arra, hogy visszaállítsuk régi nevünket, természetesen a mai ortográfiában. írja alá ezentúl jelentéseit és leveleit mint Welleslev. Sir Arthur W dlesley_
VII. A légiok nyomában.
Napóleon Bonaparte tábornok, az arcolei és rivoli csaták diadalmas győztese, a campo-formiói béke dik- tálója, a Francia Köztársaság Anglia ellen induló hadseregének főparancsnoka, 1798 május 8-án érke
zett Toulonba. Nem egészen két esztendő telt el, amióta először támadó hadsereget vezényelhetett a Földközi-tenger partjairól, hogy eljusson Francia- ország természetes határáig. A forradalom beledobott
A L É G I Ó K N Y O M Á B A N
egy jelszót a közvéleménybe. Melyek voltak azok a
$>természetes« határok, azt senki sem tudta egészen pontosan meghatározni, de szerencsére, ez a fogalom a szükséghez alakítható, változtatható és bővíthető volt, egy lázasan, nyugtalanul, türelmetlen szenve
déllyel törtető hadvezér minden ambícióját igazolni lehetett vele.
Szemlét tartott hajóhada és seregei fölött. Gondo
san megvizsgált minden vitorlát, belenézett az ágyuk torkába, megtapogatta katonái egyenruháját, érdek
lődött családi körülményeikről s mindegyikhez talált valami biztató szót. Gondosan vigyázott arra, hogy mindegyiknek mást mondjon. A megjegyzéseknek és kérdéseknek őszintéknek, közvetleneknek, magától értetődőknek kell lenniök. Mintha csak akkor jutottak volna eszébe és nem készült volna rájuk olyan gondo
san és kiszámítva, mint egy hadjáratra. Hiányzott szíve és kedélye a közvetlenséghez: meg kellett hát tanulni, mint valami színészi teljesítményt. Erőlködött, hogy atyai legyen. A szerető atya, akinek intésére meghalni készek a katonák. Szeressék és ragaszkodja
nak hozzá, álljanak melléje és tartsanak ki oldalán.
Külső ellenségek ellen lendíti őket előre forradalmi és hazafiúi lelkesedésük, de ha majd belső ellenségei
vel is leszámol, szegődjenek akkor is nyomába. Van
nak ellenségei a direktóriumban? Minden eshetőségre számítani kell, minden később felbukkanható körül
ményt tekintetbe kell venni hónapokkal, évekkel előre.
Nekikészülődik, hogy kiáltványát megszövegezze.
Hatnia kell a katonák kedélyére, fantáziájára, becs
vágyára. Stílusa is fejlődött a két esztendő alatt:
pontosabb, meggyőzőbb, színesebb és lendületesebb le tt; hamarabb megtalálja már a megfelelő kifejezést.
Milyen jó franciának lenni. Testestül-lelkestül franciá
nak érzi magát s már tökéletesen beleolvadt e nép kultúrájába és hagyományaiba. Latinoktól származ
nak, hitelesen és elvitathatatlanul. Fel kell ébreszteni seregében a légionáriusok szellemét és hősi lelkét!
^Katonák ! Ti egyik szárnyát alkotjátok az Anglia
•ellen küzdő hadseregnek* — kezdődik legújabb kiáltvá
nya. — ^Háborút viseltetek a hegyekben, a síkságokon, a várak ostrománál; most sorra kerül a tengeri háború. A római légiók, amelyeket néha utánoztatok, de még el nem értetek, Carthagót váltakozva győzték le ezen a tengeren és a zamai síkságon. A győzelem sohasem lett hűtlen hozzájuk, mert türelmesen viselték el a fáradságot, mindig vitézek voltak, fegyelmezettek és egységesek. Katonák! Európa tekintete függ raj
tatok ! Nagy hivatást kell betöltenetek, csatát viselni, minden veszélyt és fáradságot legyőzni, többet kell tennetek, mint eddig bármikor a haza javáért, az 'emberek boldogulásáért és saját dicsőségetekért. Kato
nák, tengerészek, gyalogosok, tüzérek, lovasok, tartsa
tok össze! Sose felejtsétek el, hogy a csata napján mindegyiketeknek szüksége van a másikra! Katonák, tengerészek, titeket eddig elhanyagoltak, ma a Köz
társaság legnagyobb gyengédsége övez benneteket, méltók lesztek ahhoz a hadsereghez, amelyhez tartoz
tok. A szabadság géniusza, amely a Köztársaságot születése óta Európa döntőbírójává emelte, azt akarja, hogy ugyanezt a szerepet töltse be a tengereken és a legtávolabbi népek között.
Bonaparte. «
Hogyan vezet Anglia ellen hadjáratot a Földközi- tengerről, amikor a Köztársaság bírja az Atlanti-óceán partjait? Érdemes megkockáztatni a Gibraltáron való áthaladást, ahol Nelson kitűnő flottája’ leselkedik ?
A direktórium már a campo-formiói béke és a xadstadti kongresszus között kinevezte az Anglia elleni hadsereg főparancsnokává. Hoche utóda lett. A nála
A L É G I Ó K N Y O M Á B A N
alig egy esztendővel idősebb Hocbe hirtelen meghalt, senki sem tudta, miben. Erre a meglepő halálhírre megkönnyebbülést érzett. 0 , igen, Hoche nagy had
vezér volt és tiszta lélek. Senki nála nem mentette át sértetlenebbül a forradalom eszményeit, senki nem tartotta erősebben egyéniségének bűvöletében kato
náit. Nagyobb tábornok volt Hoche, mint ő? Őszinte pillanataiban el kell ismernie, hogy tehetségesebb.
Hoche népszerű volt és szerény, hűséggel szolgálta a Köztársaságot és a direktórium urát. Vagy a sze
rény meghitt álarca mögött nagyratörés rejlett? Kér
lelhetetlen ellenfelekké váltak volna a hatalom utáni versenyfutásban ? Ki győzött volna?. . . De Hoche meghalt huszonkilencesztendős korában.
Megindítóak és felemelők, pompásak és felejthe
tetlenek voltak azok az ünnepségek, amelyeket tisz
teletére Párisban rendeztek. Őszintén szólva unat
kozott. Csak az volt jó, hogy Joséphine mellette ült és szívta magába diadalának mámorát. A konzervató
rium növendékei a szabadság himnuszát énekelték.
Erre a ceremóniára előre készült. Tükörnél próbálta ki arckifejezését, hogy kellően áhítatos és meghatott legyen. Tudta, hogy mindenki őt fogja nézni, a fősze
replőt. 0 a színpad, amely magára vonja a tekinte
teket. Ha csak egy pillanatra kiesik szerepéből, ha csak egy izomrándulása a legkisebb időegységben elárulja, hogy másra gondol és a fennkölt karének terhére van, derékba törhet karrierje. Aki a forradalom méhében született és onnan tör a hatalomra, annak hinnie kell a forradalomban. Senkinek nem szabad sejtenie, hogy már kiábrándult belőle és csak jelszavai
val ékeskedik.
Már tavaly karácsonykor a Tudományos Akadé
mia tagjául nevezték ki. Örömmel vesz részt az Aka
démia ülésein, meghökkenti a tudósokat matematikai képességével. Már gyermekkorában és ifjúi éveiben
rengeteget tanult és dolgozott, ez természetesen nem volt elég. Most minden ülés előtt készül: kérdései és hozzászólásai rögtönzésként hatnak. Matematikus szel
lem és könnyen beletanul a tudósok nyelvébe. Már kinevezése utáni napon sietett az Akadémiába, milyen nagyszerű érzés, hogy a »jelenvoltak« listáján nevét Laplace, a nagy csillagász és Pelletan, a remek sebész neve közé írhatta.
Elemében volt a tudósok között. Szűkös és sze
rény tanulóéveiben fűtetlen kamrában lakott, száraz kenyeret reggelizett, maga kefélte ruháit, nem járt kávéházba, de könyvekre mindig költött. Szerette a tudósokat azért is, mert Carnot példájából meg
tanulta, hogy matematikával hadsereget lehet szer
vezni és csatát nyerni.
Ritkán viselte tábornoki egyenruháját, Üa csak lehetett, az akadémikusok öltözetében járt. Erre a lépésre nem az új-akadémikus hiúsága vezette, hanem célszerű megfontolás. Higgye csak a direktórium, a közvélemény, hogy a tudományos becsvágy ragadta magával. A barátságos és lelkes arcok között ellen
ségek rejtőzhetnek, féltékeny törtetők, akik el akarják gáncsolni. A népszerű tábornok ellen összefoghatnak, a tudós, az veszélytelen.
A január 21-ike kínos dilemma elé állította. Ezen a napon ünnepelték XVI. Lajos halálának évforduló
ját. Meg kellett jelennie. Hozzászokott, hogy hosszú
távra« gondolkozzék. Vendémiaire 13-án kartácszáport szórt a zendülő royalistákra, kiállt a Köztársaság mel
lett, de úgy érezte, hogy a jövőben ízetlennek fogják tartani a kivégzés aktusának ünneplését. Semmi olyat nem követhet el, ami később ártalmára válhat. De az állami ünnepen ott kell lennie. Ha betegként ágynak dől, nem hiszik el, hogy van valami baja. Mentőötlete támadt. Megjelent, nem mint diadalmas tábornok, hanem akadémikus kollégái társaságában. Milyen sze
A L É G I Ó K N Y O M Á B A N
rény a nagy Bonaparte — fogják mondani. Elhárítja magától a díszpáholyban a helyet, a direktórium tag
jaitól körülövezve . . . Harcos Richelieu, sejthette-e, mi mindenre használható fel az Akadémia? . . .
A felfelé ívelő pályán nincsen megállás. A benne szunnyadó hajtóerő viszi tovább, felfelé, ha nem él vele, visszazuhan. Laplace szomszédjának kellett ismernie a fizika törvényeit s az emberi sorsok is hasonló törvényeknek engedelmeskednek.
A campo-formiói béke rrjjárendezte Európa Fran
ciaországgal szomszédos területeit, a Köztársaság meg
tarthatta magának hódításait és elérhette »természetes«
határait. Az egyetlen ellenség Anglia maradt. A direk
tórium szívesen kinevezte az Anglia ellen induló hadak főparancsnokává. Ha ez a vállalkozás nem sikerül, a direktórium megszabadul egy nagyravágyó és veszélyes tábornokától. Ha partraszállhatnak Britanniában, elkergetik a kétszínű, gyűlölt P ittet; Foxot, vagy más engedékenyebb politikust ültetnek helyére s Anglia francia protektorátussá süllyed, akárcsak Itália.
Carnot, a direktórium legtehetségesebb tagja elég kiváló matematikus volt ahhoz, hogy tudja, mennyire reménytelen ez a vállalkozás.
Napóleon pontosan értesült róla, hogy Hoche, mialatt ő Itáliában harcolt, egy esztendeig készült Anglia megszállására s mégsem mert elindulni. . . Még Hoche is kivihetetlennek tartotta a tervet. A di
rektórium kegyesen őrá ruházott egy címet, csak éppen megfelelő hajóhadról nem gondoskodott.
S akkor határozta el, Bogy nem Anglia szívének indul, hanem egy kerülővel Egyiptomnak, Perzsiának, Indiának. Kereskedelmét bénítja meg és gyarmatait lázítja fel. A gyarmatoktól megfosztott Anglia gyenge, pénzügyileg, katonailag magától összeomlik. Indiában forrong Tipu Sahib, segítségére kell sietni. Az ötlet nem az övé volt, hanem Leibnizé. Napóleon soha
nem temetkezett elvont filozófiába s nem is érdekelte.
De Leibniz matematikus is volt egyúttal, tehát lehe
tett benne bízni. Leibniz már a múlt században egy emlékiratban fejtette ki XIV. Lajos előtt, hogy Hollandiát Egyiptom meghódításával kell letörni. Az erőviszonyok azóta eltolódtak, a keleti kereskedelem
ben Hollandia helyébe Anglia lépett.
A direktóriumot könnyen megnyerte kalandos vállalkozásának. Minél nehezebbnek, kockázatosabb
nak, reménytelenebbnek tűnik fel, annál szívesebben rábízzák. Mielőtt Párist elhagyta, memorandumban fejtette ki a direktórium előtt, hogy a flotta kiegé
szítésével, a tengerészek és katonák újabb kiképzése árán, már ez év novemberében a Csatorna felől is sikeresen végrehajtható Anglia inváziója. Milyen diadal lesz, ha ő győztesen tér vissza Egyiptomból és Indiából, mialatt Carnot, egyik tábornoka, szét
morzsolt flottával, megverve kerül ki a vállalko
zásból !
Már csak néhány órája van Toulonban. A sereg útrakész, a tengerészek parancsait várják. Milyen kék az ég, Egyiptomban állítólag még kékebb. A fáraók ősi birodalmát fogja meghódítani, azután keresztülmetszi Anglia ütőerét. Néhány évig nem látja viszont Francia- országot. S Joséphine? Nem vihette magával. Üjra és újra hűséget esküdött, de bizonyára meg fogja csalni.
Féltékeny és fáj neki, tagadhatatlan, hogy kínozza szívét. Hoche meghalt. Nemcsak a katonai zsenit irigyelte tőle, hanem Joséphine-t is, aki szeretője volt, Barras előtt, ő előtte. Legalább Hoche-nak nem lehet újra kedvese Joséphine. Feleségét nem tudja megváltoztatni. Olyannak kell elfogadnia, amilyen.
Elragadó és megbízhatatlan, szenvedélyes és hűtlen.
Nem tékozolhatja életét arra, hogy őrséget álljon háló
szobájánál. Egy csapodár asszony mégsem változtat
hatja meg a világtörténelmet.
S E R I N G A P A T A M K O R M Á N Y Z Ó J A
V I I I . Seringapatam kormányzója.
Lord Mornington nyugtalanul vizsgálja át a leg
újabb jelentéseket. Ha azt bitté, bogy főkormányzó
nak lenni Indiában csak tekintélyes és kényelmes méltóság, tévednie kellett. Itt fekszenek íróasztalán a bizalmas bírek arról, bogy Tipu Sabib, Mysore szultánja lázadást készít elő Anglia ellen.
— Bevonulunk Seringapatamba és elkergetjük — mondja Mornington megvetően.
— Várnunk kell, nem vagyunk még eléggé fel
készülve erre a hadjáratra — válaszolja Artbur, aki egész életére magával cipeli a flandriai vereség élményét.
Ricbard mint polgár gondolkodik, ő mint katona.
Elsősorban az erőviszonyokat és a lehetőségeket mérle
geli. Mennyire óvatosabb, higgadtabb és megfontol
tabb, mint bátyja.
Egy fiatalabb parancsőrtiszt ront be izgatottan a terembe.
— Mylord, fontos jelentést hoztam !
— Tegye az asztalra — válaszol a főkormányzó unottan.
— Még nincs leírva. Legújabb bírek.
— Mi az?
— A kikötőbe egy hajó futott be arab kereske
dőkkel. Komoly emberek, ismerem őket, jelentéseik
ben bízhatunk. Bonaparte nagy flottával és seregek
kel kikötött Alexandriában!
— Nem lehet. A flottánk szétverte volna őket útközben. Hol van Nelson?
— Lord Nelson tengernagyról és őfelsége flottá
járól semmit sem tudnak. Csak az az egy dolog bizo
nyos, hogy Bonaparte Egyiptomban van !
Bonaparte kijátszotta az angol flottát és Nelson elkésett. Az angolok ebben az időben igen gyakran késtek el. Miért? Nelson az angol józanságot és
hig-gadtságot képviselte s nem értette meg a forradalom nyugtalan, erjedő, lázas, állandóan új hatásokra törő dinamikáját, amely Bonaparte minden cselekedetét mozgatta. Nelson lehetetlennek és megvalósíthatatlan- nak tartotta az egyiptomi hadjáratot, mert a két flotta arányának tekintetbevételével a franciák számára ki
látástalan volt. Nelson és az angolok előtt még nem világosodott meg, hogy Bonaparte éppen a kockázat
ban, a kalandban, az erejét meghaladó vállalkozásban éli ki m agát; az a matematikus szellem, aki valószínű
ségszámításban a legkisebb gyakoriság esélyeit játssza meg.
— Bonaparte Indiában akarja az angol birodal
mat szívén találni— mondja elgondolkodva Richard. — Előbb fellázítja ellenünk Indiát, azután seregével ide
vonul. Lehetetlennek kell tartanom, hogy ez a had
járata sikerüljön. Mégis, sok olyat vitt véghez, amiben nem bíztunk. Helyre kell állítanunk tekintélyünket, el kell kergetnünk a megbízhatatlan Tipu Sahib-ot.
Nem tűrhetjük, hogy valaki ellenségeinkkel konspirál- jon. Azonnal megkezdjük a hadjáratot!
— Várnunk kell — válaszolja Arthur.
— Sietnünk k e ll! Nem késhetünk el, mint Nel
son ! A késés vesztett csatát jelent. Mint főkormányzó, felelős vagyok őfelsége előtt, hogy Indiában nyugalom
legyen és a miénk maradjon! é
— Van még valami, ami a késésnél is súlyosabb.
— Micsoda?
— Hogy nem vagyunk még eléggé felkészülve.
En részt vettem a flandriai hadjáratban . . .
— Arthur, felejtse el Flandriát! Harris tábornok seregei ágyúkkal kitűnően felszerelve Madrasban tábo
roznak. Minden pillanatban kiadhatom a parancsot a támadásra.
— Könnyelműség lenne. Az utánpótlásra negy
venezer ökörre van szükségünk s ennek még csak
egy-része érkezett meg. Ameddig az utánpótlást tökélete
sen nem biztosítottuk, egy lépést sem tehetünk előre.
Gondolnunk kell esetleges visszavonulásra is.
— Maga pesszimista. Azt hiszi, hogy őfelsége serege vereséget szenvedhet egy rablóvezér hordáitól?
»Mennyivel tapasztaltabb vagyok katonai dolgok
ban, mint Mornington« — gondolja magában Arthur bizonyos elégtétellel. A büszke és fölényes Richardot a testvérek egymás között s>Mornington«-nak nevezték.
Távol állt tőlük, atyahelyettesi mivoltában, gyors emelkedésében annyira felettük trónolónak érezte magát, hogy nem lehetett egyszerűen Richardnak nevezni. A Mornington-névbe valami óvatos gúny is vegyült.
— Tipu Sahibot nem szabad lebecsülnünk — mondja Arthur komolyan. — Általában az ellenfeleket soha nem szabad lebecsülnünk. Meg vagyok győződve, hogy legyőzzük, de gondolnunk kell váratlan esemé
nyekre, kiszámíthatatlan mellékkörülményekre, végze
tes fordulatokra ; nem kezdhetjük meg a rajtaütést a visszavonulás útjának biztosítása nélkül.
— Kioktatás? — kérdi Richard fagyosan.
— Mint az indiai seregbe osztott ezred parancs
noka engedelmeskedem a főkormányzó rendelkezései
nek. Katonai fegyelem alá tartozom és minden erőm
mel, tehetségemmel igyekszem teljesíteni a rámbízott feladatokat. Tegye, amit jónak lát l
— Ha a francia forradalom tábornokai így gon
dolkoztak volna, nem győztek volna Jemappes-nál, nem szállhatták volna meg Belgiumot és Hollandiát.
Nem lett volna olasz hadjárat, campo-formói béke, Bonaparte nem kötött volna ki Alexandriában és nem kellene nyugtalankodnunk, hogy hátbatámadja a Biro
dalmat. Bonaparte csak előre néz. Azért győz, mert nem is tételezi fel, hogy valahonnan vissza kellene vonulnia — hadarja Richard türelmetlenül.
S E R I N G A P A T A M K O R M Á N Y Z Ö J A
— Bonaparte még nem győzte le Angliát. Egye
lőre meg sem támadta. Nekünk óvatosabbaknak kell lennünk, mi többet kockáztatunk és legtöbbet veszt
hetünk.
Visszavágott Richardnak, akinek megjegyzése kí
nos pontossággal a célba talált. Nyolc hónapig tartó hajóút távolította el Londontól, a földgömb átellenes pontjára került és idesugárzik annak a Bonaparténak hatalma, aki egykorú vele. Talán a francia forradalom generálisainak van igazuk és Richardnak; csak előre nézni, a cél felé, csak a győzelemre gondolni, hiimi benne s ez a hit készteti az embert erején felüli vállal
kozásokra, vagy tettekre és megmagyarázhatatlan cso
dákra. Ez Bonaparte titka és bizonyos mértékben Richardé is. Talán azért döcög a karrierje még mindig, mert túl körültekintő, óvatos ; túlzottan lelkiismeretes és elveti magától a nagy kockázatot? A negyvenezer.
ökör még nem érkezett Madrasba, a trén szervezésének kezdetéig jutottak, mégis belemegy a vállalkozásba, kezdjék meg a támadást, esetleg azonnal. De Richardot most túlságosan sikerült meggyőznie.
— Menjen Madrasba. Segítsen Harris tábornok
nak előkészíteni a hadjáratot. Küldjön pontos je
lentéseket. Azalatt tárgyalunk Tipu Sahib-bal. Meg
akadályozzuk, hogy elkezdjen valami csatározást, amibe bele kellene avatkoznunk, ö is időt akar nyer
ni, Bonaparte még messze van, ügynökei legfeljebb most érkezhettek Seringapatamba — rendelkezik Richard.
Arthur Madrasba hajózik. A barátságos arcok mö
gött bizalmatlanságot és zárkózottságot vél felfedezni.
Tudják róla, hogy csak másodsorban egy ezred parancs
noka. Elsősorban a főkormányzó kéme. Becsület
noka. Elsősorban a főkormányzó kéme. Becsület