Több könyvemben írtam kis hazánk szomorú sorsáról, a rosszabbnál rosszabb vezéreiről.
Csak fel kell lapozni a „Mitől döglik meg ez az ország?” címűt, vagy a naprakészebb „Nem én kiáltok, a föld dübörög!” könyvet, amelynek Mi lesz velünk? fejezetében a Mi lesz Magyarországgal alfejezetben világos képet kap, kedves olvasó.
Foglalkozhatnánk a munkanélküliséggel, munkaerő-hiánnyal, ha nem csalnának az adatokkal, többek között azzal, hogy a külföldre távozottakat, az ott munkába álltakat is a foglalkoztatottak közé sorolják.
Az oktatás kérdéskört a „Nem én kiáltok, a föld dübörög!”-ben így foglaltam össze:
„Az egész oktatás-kutatás helyzet ebben a végtelenül elmaradott országban rémtettel egyenértékű. Ez az átkozott kormányzat semmit sem ért, hozzá se tud szagolni a továbbiakban tárgyalt mesterséges intelligencia kérdésköréhez. Biztosítja az ország végső ellehetetlene-dését!”
Most látom, hogy már akkor összefüggést láttam a kialakult helyzet és a mesterséges intelligencia között!
És ebben a négy sorban benne van az az ostoba, kegyetlen játék is, amit Dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a Magyar Tudományos Akadémiával és annak kutatóintézeteivel folytat. Rombolja a tudományt. Mindjárt látni fogjuk, hogy ellenkező irányú beavatkozásra lenne szükség!
Újabb hír paprikázza a tudományos kedélyeket. A világhírűnek készülő szegedi lézer kutatóintézet, az ELI-ALPS élére új, banki gyakorlattal rendelkező vezetőt nevezett ki a kormány, teljesen bizonytalan pilot-projektet indított, és arra 20 milliárd forintot rendelt, mire a központ tanácsadó bizottság három tagja – két német és egy magyar lemondott. Lemondó levelük így hangzik:
„Mély megdöbbenésünkre a létesítményt és hírnevét fenyegető azonnali kockázatokról szereztünk tudomást.” – írják, és négy „vörös vonalra” hívják fel a figyelmet. Szerintük elfo-gadhatatlan, hogy:
az új belső átvilágítással egy embert bíztak meg,
ez a fajta átvilágítás összeférhetetlenséget vet fel;
jelentős magyar állami közpénz elköltése mindenféle szakmai értékelés nélkül;
a kutatóközpont eredetileg meghatározott tudományos missziójának és jövőjének elvesztése.
„Ezek egyikéért sem kívánunk felelősséget vállalni. (...) Őszintén reméljük, hogy a létesít-mény visszatér az elfogadott sztenderdekhez és az elfogadott küldetéséhez.”
Ritka keménységű és pontos levél.
A lépéseket azzal hozzák összefüggésbe megfigyelők, hogy a projekt iránti érdeklődés a vártnál jóval kisebb, sőt, Franciaország kerek-perec elutasította, hogy bármilyen kutatási témát Szegedre hozzon. Megfigyelők szerint a lépés politikai indíttatású. Óriást pofon!
Hogy mennyire szorosan tartozik ide, döntse el, kedves olvasó: a gengszterváltás kiemel-kedő eredménye, hogy mára az ország vagyonának döntő hányada szűk csoport, 800-1000 fő kezében összpontosul!
Történtek kisebb, nem nagyon meggyőző lépések a technológiai forradalomhoz közelítés érdekében.
Ilyen például, hogy 2018. április 10-én csatlakoztunk az EU Mesterséges Intelligencia Nyilatkozatához, amit az MTA volt elnöke, akkor a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innová-ciós Hivatal (NKFIH) vezetője, Pálinkás József írt alá.
Ugyancsak helyes irányba tett lépés, hogy a „Digitális Jólét Program” keretében „5GK-Magyarországi 5G Koalíciót” hoztak létre a kormányzat részvételével. A 69 tag (!) között 7-8 kormányzati szerv, több egyetem, fejlesztési intézmények, kamarák és startupok találhatók.
A Digitális Jólét Program része a „DOS – Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája” és a „DMP – Digitális Munkaerő Program” (az utóbbi jól elrejtve), mindkettő, mint az egész program szépen megformált, kiváló PR-akciók támogatására alkalmas célkitűzés, nem sok köze van azonban a valósághoz. Az első olyan álmot kerget, hogy minden diák digitális képzéssel hagyja el az iskolapadokat: „...minden tanulónak lehetősége legyen arra, hogy elsajátíthassa a jövő technológiáit, nemcsak az informatikát, hanem a robotikát, a kiterjesztett valóságot, vagy a 3D nyomtatást. A DOS az elkövetkező évek során fokozatosan megteremti a digitális oktatás, képzés feltételeit és mindenki számára elérhetővé teszi a szükséges digitális kompetenciákat.” Semmi sem utal arra, hogy ezt az oktatási rendszer jelenlegi beszűkített, elérhetetlenül drága állapotában komolyan lehessen venni. Igaz, nem minden alkalmas fiatalról, csak minden, már az oktatási rendszerbe került tanulóról beszélnek.
A munkaerő-stratégia pedig még meglepőbb állítást tartalmaz: „A magyar kormány határozott törekvése, hogy a digitalizációval több új, magas hozzáadott értéket termelő munkahely jöjjön létre, mint amennyi munkahely megszűnik.” Ez pedig arra mutat rá, hogy a kormánynak fogalma sincs, milyen területeket veszélyeztet Magyarországon az MI alapú technológiai forradalom.
A többi alprogrammal nem is érdemes foglalkozni, mivel a jövő generációt fenyegető veszélyek túléléséhez ennek a kettőnek kellene reményt nyújtania.
A túl sok résztvevő, és a valósággal össze nem egyeztethető elképzelések miatt nekem a közgáz diplomamunkám jut eszembe, amiben bizonyítottam, hogy mikroelektronikai építő-elemek (integrált áramkörök) gyártását kis országunk nem tudhatja gazdaságosan bevezetni.
Nem törődött vele senki, felépült az üzem, és hamarosan le is égett. Lehet, valami ilyen sors vár erre a programra is.
További jó lépés az Azonnali Fizetési Rendszer (AFR), azaz mobil fizetés bevezetése Magyarországon, ami várhatóan idén július 1-én meg is indul.
A végül is pozitív irányú lépések ellenére a valóság az, hogy általában is, de különösen a várható MI-forradalom szempontjából súlyos elmaradottságban fetrengünk, nem lehet kifeje-zéseket találni! Az oktatás lenyomása alsó szintre és korra, a tudományos kutatás szétverése, munkaalapú társadalomról harsogás: a primitivizmus legfelsőbb foka!
Itt az ideje megfogalmazni, mit kellene tenni?
Milyen területeken várhatók negatív hatások az országra nézve? Pozitív ugyanis szinte kizárt: az oktatási rendszer alacsony szintje, a jövőt egyáltalán nem érzékelő Nemzeti Tanterv, a biflázás, a tankönyvek mindinkább kaptafa jellege nem képez befogadóképes népességet az országban. Egyetlen olyan területet látok, amibe az MI-technológiák behatolhatnak: az egészségügyi rendszer, ahol megfelelő képességű a már ott dolgozók többsége.
Nagy valószínűséggel a külföldi érdekeltségű cégek, vállalatok fognak elsőként bevezetni MI-alkalmazásokat, amelyek a vezető országokban már elindultak ezen az úton. Ilyenek lehetnek a kereskedelmi hálózatok, bankok, biztosítók... Ehhez minden bizonnyal csatlakozni fog az államigazgatás.
Hogy miként kell felkészülni, azon nem kell különösebben törni a kobakokat. Elég egy-szerűen lekövetni a nyugati körökben már példaként, minta digitális országnak nyilvánított Észtországot. Igaz, kis ország, de rokon!
Lássuk tehát, mi zajlik Észtországban? Kinyitjuk, és bizony, elcsodálkozunk!
Már a bevezetés sokat mondó:
„Képzeld el, hogy iskolába szeretnéd küldeni a gyerekedet és egy fillért sem kell költeni tankönyvekre, mert minden tananyag elérhető online. Vagy azt, hogy külföldön megbetegszel, és az orvos egy kattintással lehívja az otthoni kórtörténeted. Vagy azt, hogy egy állami mesterséges intelligencia elkészíti helyetted a céged könyvelését és intézi az adózást is.
Mindez hamarosan valóság lesz Észtország lakosságának; egy alig 1,3 milliós országnak, ahol már évek óta online szavaznak, blockchainen üzemeltetik a kormányzati infrastruktúra egy részét és egységesített, digitális személyazonosítóval is rendelkeznek az állampolgárok. Bő két évtized alatt Európa, sőt talán a világ egyik legjobban digitalizált országává vált Észtország, megnéztük, milyen újításokra készülnek.”
Aztán felsoroljuk a főbb területeket, amiket MI-vel fognak megreformálni: adatnagykö-vetség, okosközlekedés, automatikus e-adminisztráció, nemzetközi adatmegosztás, egészség-ügyi 4,0, az oktatás digitális átalakítása, ipari 4,0. Az oktatásról ezt írják: Észtország minden oktatási anyagot digitalizálni szeretne, és nyilvánosan elérhetővé tenné egy „e-iskolatáska”
segítségével 2020-ra.
Az ipar 4,0 pedig a vízszintes és függőleges értéklánc digitalizációja, automatizációja és az olyan módszertani elvek elsajátítása a gyártásban, mint a dolgok internete (IoT) vagy az
„okosgyár.” Ez lényegében azt jelenti, hogy a lehető legtöbb gyártáshoz kapcsolódó eszközt digitalizálni kell.
Észtországban már most is működnek okosgyárak: az Ericsson például X-Factory néven működtet ilyen intézményeket, ennek digitális ága a balti országban található. Az Ericsson adja az ország exportjának 10 százalékát.
Céljuk, hogy az EU Szilíciumvölgyévé váljanak!
A startupok sorozatban születnek, több „unicorn”, azaz egymilliárd dollárnál magasabb piaci értéket képviselő van közöttük: Taxify (a kínai Didi is részvényese), Bolt és Transferwise.
Nem érdektelen látni, milyen komoly forrásokkal rendelkeznek a nagyon fiatal cégek!
A cikkíró által felhasznált források: Invest in Estonia (1, 2, 3), e-Estonia (1, 2), BBC, ERR.ee, Estonian World, Raconteur, Venture Beat, DW.com, Startupestonia.ee (1, 2), EAS.ee, Ericsson.
*