AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TANÁCSAINAK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT
HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI
• • •
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3211/2015. (XI. 10.) AB HATÁROZATA
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 1.P.III.22.192/2013/7. számú és a Fővárosi Tör-vényszék 44.Pf.639.206/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésé-re irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 388. §-a és 389. §-a, továbbá a lakossági távhőszolgáltatási díjakról, az áralkalmazási és díjfizetési feltételekről, valamint a távhőszolgáltatási díjakról szóló 84/2005. (II. 16.) Főv. Kgy. rendelet 5. § (3) és (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megál-lapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. §-a és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 388. §-a és 389. §-a, valamint a lakossági távhőszolgáltatási díjakról, az áralkalmazási és díjfizetési feltételekről, valamint a távhőszolgáltatási díjakról szóló 84/2005. (II. 16.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 5. § (3) és (4) bekezdése, illetve a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 1.P.III.22.192/2013/7. számú és a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.639.206/2014/5. számú ítélete alaptör-vény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Az indítványozó mindemellett a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését, illetve alkotmányos követelmény megállapítását is kezdeményezte.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó alperesként járt el. Az iratokból kitűnően a felperes tényállítása értelmében a közüzemi díj megfizetése iránti per tárgya a 2011. január 6. és 2013. május 8. közötti időszakban keletkezett 314 456 Forint tartozás. Az indítványozó korábban vitatta a távhőszolgáltató által megállapított hődíjat, a szétosztási arányokat, tartozást halmozott fel, az alapul fekvő ügyben pedig ezt érvényesítették vele szemben. A felperes a szolgáltatóval kötött engedményezési szerződés alapján járt el a hátralék érvényesítése érdekében. A perben az indítványozó arra hivatkozott, hogy a társasház az általa fel nem használt vízmennyiség után állapította meg a fizetési kötelezettséget, emellett törvénybe ütköző módon a tár-sasház Szervezeti és Működési Szabályzata (a továbbiakban: SzMSz) sem rögzítette a távhőszolgáltatási díj vonatkozásában az alkalmazott számítási módot. A bíróság a kisértékű perek szabályai szerint járt el, helyt adva a felperes keresetének, kötelezve az indítványozót a hátralék késedelmi kamatokkal növelt összegének megfi-zetésére. Az ítélet indokolása értelmében a társasház mint felhasználó és a távhőszolgáltató közötti Általános Közüzemi Szerződés rendelkezései értelmében az elszámolással kapcsolatos viták rendezése a lakóközösség tagjai mint díjfizetők és a közös képviselő egymás közötti feladata, így az indítványozó által felhívott körülmények ebben az eljárásban nem voltak vizsgálhatóak. Az indítványozó fellebbezéssel élt az ítélet ellen, kifogásolva, hogy nem volt lehetősége bizonyításra, továbbá a társasház és a szolgáltató perbe hívására, illetve kifejtette, hogy a közös képviselő nem rendelkezett jogosultsággal a szerződés megkötésére. Ismételten hivatkozott arra, hogy nem fogyasztotta el azt a vízmennyiséget, amelynek melegítése után díjfizetési kötelezettséggel terhelték.
A Fővárosi Törvényszék a 44.Pf.639.206/2014/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályokat, a perbehívás jogszabályi feltételei pedig nem teljesültek. A közös képviselő a társasházi törvény rendelkezése szerint járt el, a számlákat a díjfizető mellékletben meghatározottak szerint állították ki, a szétosztási arányok pedig a felperessel szemben nem vitathatóak.
[3] 3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában foglaltak szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogát, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztes-séges bírósági tárgyaláshoz való jogát. Álláspontja szerint jogalap nélkül került sor tulajdonának elvonására, a bíróság pedig nem vizsgálta érdemben az ügyét, ellenkérelmében foglaltakra nem reagált és nem tette lehetővé számára álláspontjának bizonyítását. A Pp. kifogásolt szabályai a jogalap tekintetében nem biztosítják a tisztes-séges bírósági tárgyaláshoz való jog érvényre jutását, illetve a tulajdon védelmét, továbbá ellentétesek az Alap-törvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonsághoz való joggal. A főtitkár hiánypótlási felhívását követően az indítványozó mindemellett hivatkozott arra is, hogy a Rendelet szabályozása azt a cselekvési szabadságát korlátozza, hogy a tulajdona elvonásának megakadályozására alkalmas szerződést köthessen a szolgáltatóval, e körben pedig alapjogsérelme közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be. Hangsúlyozta továbbá, hogy az ügyében eljáró bíróságok nem vették figyelembe, hogy nemcsak a jogalapot, hanem az összegszerűséget is vitatja.
II.
[4] Az Alaptörvény alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezései:
„XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.”
„XVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jo-gait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyalá-son, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
III.
[5] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[6] 1. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság Ügyrendje 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befo-gadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat ki-merítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[7] 1.1. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) és (2) bekezdésére, illetve 27. §-ára is hivatkozott.
[8] Az egyedi ügyben érintettség tekintetében megállapítható, hogy az indítványozó alperesként az ítéletek által érintett személynek minősül, továbbá érintettsége megállapítható a Pp. vonatkozásában is, ugyanis ügyében alkalmazták a kisértékű perekre vonatkozó speciális rendelkezéseket.
[9] 1.2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül, a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatály-balépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani.
[10] Tekintettel arra, hogy a Rendelet, amely kapcsán az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti eljárást kezdeményezett, 2012. október 1-jétől hatálytalan, így a panasz e része egyértelműen elkésett. Nincs lehetőség a Rendelet támadott szakaszának vizsgálatára az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján sem, ugyanis nem minősül a jelen esetben a bírósági eljárásban alkalmazott jogszabálynak. A Rendelet 5. § (3) bekezdése szerint, ha a felhasználó a távhőszolgáltatási díj díjfizetők közötti szétosztását kéri, illetőleg a (2) bekezdés szerint írásbeli nyilatkozatot nem tesz, a hőközpontban mért fogyasztás hődíját a felhasználó (képviselője) és a távhőszolgálta-tó közötti megállapodásban foglalt szétosztási arányoknak megfelelően, megállapodás hiányában az épületben lévő épületrészek légtérfogata (légm3) arányában kell a díjfizetőknek megfizetni. A (4) bekezdés kimondja, hogy a (3) bekezdés esetén a felhasználó képviselője kezdeményezheti a távhőszolgáltatónál a hődíj szétosztási ará-nyainak megváltoztatását, a távhőszolgáltató a módosított (új) arányok szerinti szétosztást legkésőbb a bejelen-tés hónapját követő második hónaptól kezdődően teljesíti. A Rendelet 5. § (3) és (4) bekezdése a távhőszolgál-tatási díj díjfizetők közötti szétosztására tartalmaz szabályokat, e kérdést pedig a bíróság az Általános Közüzemi Szerződésben foglaltak szerint nem vizsgálhatta a konkrét perben. Ebből fakadóan egyszersmind – jelen eljárásban – az indítványozó közvetlen érintettsége sem áll fenn a Rendelet vonatkozásában. A hődíj szétosz-tási arányai meghatározásának módja a felhasználó és a szolgáltató közötti megállapodásból, vagy a jogsza-bályból ered. A jelen esetben a hődíj szétosztási arányai meghatározásának módja közvetlenül nem a Rende-letből, hanem az Általános Közüzemi Szerződésben foglaltakból eredt a bírósági határozatok értelmében. Az iratokból megállapíthatóan az Általános Közüzemi Szerződést a társasház tulajdonosi közösség erre felhatalma-zott képviselője írta alá.
[11] Az indítványozó a másodfokú ítéletet 2015. március 17-én vette át, alkotmányjogi panaszát 2015. május 15-én, személyesen nyújtotta be az elsőfokú bíróságnál, így az határidőben előterjesztettnek minősül. A másodfokú ítélet az ügy érdemében hozott ítéltnek minősül, amellyel szemben fellebbezésnek helye nincs, így az indítvá-nyozó kimerítette a számára biztosított jogorvoslati lehetőségeket. Az Abtv. 52. § (1) bekezdésének megfelelően
az indítvány az ítéletek vonatkozásában határozott kérelmet is tartalmazott, ugyanis megjelölte az Alaptörvény-ben biztosított jog sérelmét és indokolást arra nézve, miért sérültek a megjelölt alapjogok ügyéAlaptörvény-ben.
[12] Nem tartalmaz az indítvány ugyanakkor határozott kérelmet a Pp. 388–389. §-ai vonatkozásában. Az Abtv.
52. § (1b) bekezdés e) pontja szerint a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntésben alkalmazott jogszabály miért ellentétes az Alaptörvénnyel. Az indít-ványozó ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a per során nem volt lehetőség a jogalap vizsgálatára, érdemi alkot-mányjogi érvelést nem terjesztett elő. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a befogadhatóság további vizsgálatát a két támadott ítéletre szűkítette le.
[13] 2. A támadott ítéletek vonatkozásában az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogára, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jo-gára hivatkozott.
[14] A tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog követelménye többek között azt az elvárást is magában foglalja, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alaposság-gal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]} Erre tekintettel jelen ügyben ki kell emelni, hogy az indítványozó vélt jogsérelmét alapvetően az okozza, hogy a társasház közös képviselőjével áll vitában a távhődíj elszámolási módja miatt. A távhőszolgáltató a kö-zös képviselő mint a felhasználók képviselője bejelentése alapján állítja ki a számlákat, az ezzel kapcsolatos vitás kérdéseket ebből fakadóan alapvetően a közös képviselővel kell rendezni, ez jelenik meg az Általános Közüzemi Szerződés fent hivatkozott rendelkezésében is. Nem arról van tehát szó, hogy az indítványozónak semmilyen lehetősége sincs vélt vagy valós igényének bizonyítására, hanem arról, hogy az közvetlenül nem a közüzemi díjtartozás megfizetése iránti per tárgya. Az eljáró bíróságok a per adta lehetőségek keretein belül a per adatai, az ítéletek értelmében kimerítették az indítványozó kereseti kérelmében foglaltakat, vizsgálták a közös képviselő eljárási jogosultságát, azt, hogy a számla kiállítása megfelelően történt-e, a csatolt iratok ele-gendőek-e a követelés megalapozására, illetve választ adtak a perbehívással, illetve a szakértő kirendelésével kapcsolatos indítványokra, mindez pedig kiderül az ítéletek indokolásából. Erre tekintettel a bírói döntést ér-demben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel az ügyben. Ugyanez igaz a tulajdonhoz való jog vonatkozásában is, az alkotmányos értelemben vett tulajdon-védelmet illetően alapjogsérelem támadott ítéletekkel összefüggésben nem keletkezhetett. Ahogyan arra az Alkotmánybíróság többször is rámutatott, az „alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével” {26/2013.
(X. 4.) AB határozat, Indoklás [161]} Önmagában az, hogy az indítványozónak meg kell fizetnie egy szolgáltatás ellenértékét, szükségszerűen következik a jogviszony kötelmi jellegéből, és így nem jelentheti a tulajdonhoz való jog sérelmét, nem eredményez az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésbe hozható helyzetet.
[15] 3. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a bírói ítéletek alaptörvény-ellenességét állító indítványt elutasította, az indítvány egyéb részei tekintetében pedig megállapította, hogy azok egyrészt nem felelnek meg az Abtv.
30. § (1) bekezdésének, illetve az 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt feltételeknek, ezért azokat az Abtv.
64. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2015. október 27.
Dr. Szívós Mária s. k., tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k., Dr. Pokol Béla s. k., Dr. Stumpf István s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k., előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1597/2015.
• • •
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3212/2015. (XI. 10.) AB HATÁROZATA
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Törvényszék 13.P.20.721/2012/93. végzése és a Győri Ítélőtábla Pkf.I.25.931/2014/2. végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkot-mányjogi panaszt az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) és (7) bekezdése tekintetében elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Törvényszék 13.P.20.721/2012/93. végzése és a Győri Ítélőtábla Pkf.I.25.931/2014/2. végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkot-mányjogi panaszt az Alaptörvény XXIV. cikke tekintetében visszautasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az indítványozók képviseletében eljáró ügyvéd az Alkotmánybírósághoz fordult alkotmányjogi panaszával.
[2] Az indítványozók a Tatabányai Törvényszék előtt 13.P.20.721/2012. szám alatt folyt perben született 93. sorszá-mú kiegészítő végzést, valamint az ezt helyben hagyó Győri Ítélőtábla által hozott Pkf.I.25.931/2014/2. végzés alkotmányjogi panasz keretében történő megvizsgálását és „hatályon kívül helyezését” kérték.
[3] Az alkotmányjogi panasszal támadott elsőfokú határozat kiegészítette a Tatabányai Törvényszék 77. sorszámú, a pert megszüntető végzését a perköltségviselés tekintetében és összesen bruttó 12 000 000 Ft perköltség egye-temleges megfizetésére kötelezte a felpereseket az alperes felé. A fellebbezés folytán eljárt Győri Ítélőtábla jogerős végzésével megváltoztatta a támadott végzést, és az indítványozó felpereseket személyesen, az elsőfo-kú végzéshez képest csekélyebb, de összességében még mindig mintegy 5 000 000 Ft-nyi összegben marasz-talta az alpereseket a megszüntetett per költségeiben.
[4] Az indítványozók előadták, hogy a perben a bíróság már az eljárás kezdetétől birtokában volt annak a válasz-tottbírósági kikötést tartalmazó okiratnak, amely alapján a pert számos tárgyalást követően – a tanács összeté
-telében beállt változást követően bírósági titkár, tárgyaláson kívül – megszüntette. Ezt a (77. sorszámú) permeg-szüntető végzést fellebbezés folytán a Győri Ítélőtábla szintén helyben hagyta, majd a Tatabányai Törvényszék ezt követően hozta támadott kiegészítő végzését a perköltség tárgyában.
[5] Az indítványozók álláspontja szerint a perköltség tárgyában hozott elsőfokú kiegészítő, valamint az azt megvál-toztató, de a felperesi indítványozókat perköltségben marasztaló végzés sérti az Alaptörvény XXIV. és XXVIII.
cikkét, a bírósághoz fordulás jogát, illetve a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jogot, tekintettel a reájuk
„mért tetemes perköltségre”. Felhozzák továbbá az indítványozók a jogorvoslathoz való jogot is.
[6] Az indítványozók „ismerve a felek közötti parázs viszonyt”, a támadott határozatok végrehajtásának felfüggesz-tése iránt is kérelmet terjesztettek elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban:
Abtv.) 61. § (1) bekezdése alapján, mivel a „végrehajtási eljárás […] tetemes költséget, felesleges kiadást jelen-tene”.
II.
[7] 1. Az Alkotmánybíróság az indítványozóknak a hiánypótlási felhívás folytán kiegészített indítványát megvizsgál-ta az alkotmányjogi panasz befogadhatósága feltételeinek fennállása szempontjából, és megállapítotmegvizsgál-ta, hogy az indítványozók érintettsége az ügyben fennállt, tekintettel arra, hogy a perben félként részt vettek.
[8] Az indítványozók a Győri Ítélőtábla Pkf.I.25.931/2014/2. számú végzését támadták, amely megváltoztatta a Tatabányai Törvényszék 13.P.20.721/2012/93. végzését. Az indítványozók jogi képviselője a támadott végzést
2015. január 22-én vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt az Abtv.-ben előírt hatvan napos határidőt megtart-va, 2015. március 23-án terjesztette elő. Az indítványozók a jogerős végzés megsemmisítését kérték alkotmány-jogi panaszukban [Abtv. 27. §], valamint hivatkoztak az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkeire.
[9] 2.1. Az indítványozók által részletes indokolás nélkül hivatkozott Alaptörvény XXIV. cikke a hatósági eljárások-ra vonatkozóan fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, a bíróság hatáskörébe tartozó jogorvos-lati eljárás során ezért ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhetett {3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]}. Az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében tehát nem elégíti ki az Abtv. 27. §-ában előírt feltételt.
[10] 2.2. A perköltség eltúlzott mértékére vonatkozó érvelés kapcsán: az Alkotmánybíróság 3002/2013. (I. 15.) AB vég-zésében úgy foglalt állást, hogy a perköltség összegének mérlegelése a bíróságok hatáskörébe tartozó kérdés, annak „ugyanis nincs alkotmányossági mércéje, hogy a [perköltség-] fizetési kötelezettség a peres felekre mi-lyen mértékű terhet ró.” {3002/2013. (I. 15.) AB végzés, Indokolás [12]}
[11] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, nincs hatásköre azonban a rendes bíróságok jogalkalma-zásának felülbírálatára, így a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megállapítására vagy a jogvitát lezáró határozat kizárólag szakjogi tartalmú kritikájára.
[12] Az Alkotmánybíróság e gyakorlata alapján jelen ügyben nem talált olyan körülményt, amelyet alapvető alkot-mányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehet-ne értékelni, ezért a perköltség eltúlzott mértékére vonatkozó érvelés tekintetében az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[13] 3. Az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint befogadhatónak találta.
[14] 3.1. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyá-soló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen kiegészítő végzést helyben hagyó végzés kapcsán úgy ítélte meg az Alkotmánybíróság, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét veti fel annak kérdése, amely szerint a bíróság által hivatalból észlelendő körülmény – t.i. a bírói útra tartozás hiánya – miatt okozott költségek mennyiben terhelendők a végső soron pervesztesnek bizonyult félre. Mivel a perköltségben marasztalásra nézve a támadott kiegészítő végzés véglegesen zárja le az indítvá-nyozó jogvitáját (Abtv. 27. §) és mert az általa állított alaptörvény-ellenesség a bíróság döntését érdemben be-folyásolhatja (Abtv. 29. §) – hiszen alaptörvény-ellenesség megállapítása esetén marasztalására mód nem vol-na –, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a továbbiakban érdemben vizsgálta.
III.
[15] Az alkotmányjogi panasz tartalma szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, valamint annak részeként a bírósághoz fordulás jogát biztosító, az Alaptörvény XXVIII. cikkének megsértését állította. Sérelmezte továbbá a jogorvoslathoz való jog megsértését is.
[16] 1. A bírósághoz fordulás joga az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből ered, a tisztességes eljárás egyik rész-eleme {3215/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [11]–[13]}. A bírósághoz fordulás jogából az a kötelezettség hárul az államra, hogy a jogviták elbírálására bírói utat biztosítson [59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 353.]. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a bírósági úthoz, a bíróság általi döntéshez való jognak szerves része az eljárás minősége: ez adja a bírósághoz fordulás értelmét [35/2002. (VII. 19.) AB határozat ABH 2002, 199, 211.]. Az eljárás tisztességességének önmagában nem elégséges feltétele a bírósági út igénybevéte-lének lehetővé tétele, az csak akkor biztosított, ha a bíróság érdemben reagál (dönt) a perben előterjesztett kérelmekre {26/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [62]}. A bírósághoz fordulás jogának sérelme megálla-pítható akkor is, ha a jogi szabályozás ugyan biztosít bírói utat, de valójában nincs tere a bírói mérlegelésnek.
A bírói mérlegelés törvényi szabályainak hiánya kiüresíti a bírósághoz fordulás jogát. A szabályozásnak
megfe-lelő szempontot és mércét kell tartalmaznia, hogy a bíróság a döntés jogszerűségét ez alapján vizsgálhassa [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263.].
[17] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítványozók bírósághoz fordulásra vonatkozó alapvető joga már csak azért sem sérülhetett, mert az általuk is aláírt választottbírósági kikötés ellenére maguk a rendes bírósághoz fordultak, amely ügyükkel foglalkozott és abban érdemi döntés csak azért nem született, mert maguk az indít-ványozók rendelkeztek korábbi nyilatkozatukkal akként, hogy a rendes bíróság helyett választottbíróság eljá-rását kívánják. Nem sértheti a bírósághoz fordulás jogát, ha maga a fél – törvényadta kereteken belül – a ren-des bírósági út kizárását kívánva választottbíróságnak veti alá magát, s az állami bíróság a kereset tárgyalása során ezt a körülményt észlelve saját hatáskörének hiányát állapítja meg. Az Alkotmánybíróság az alkotmány-jogi panaszt ezért a bírósághoz fordulás joga tekintetében elutasította.
[18] 2. Az indítványozók alkotmányjogi panasza sérelmezi, hogy a bíróság, bár rendelkezésére állt az az okirati bizonyíték, ami miatt a pert később megszüntette, ezt nem észlelte és a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott.
Több tárgyalást követően azonban az alperes választottbírósági kikötésre vonatkozó kifogását elbírálva, mégis megszüntette a pert tárgyaláson kívül. Véleménye szerint a bíróságnak ezt az okot már a keresetlevél megvizs-gálása körében észlelnie kellett volna és a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania.
Mivel ezt nem tette, minden ezt követő költség a bíróság érdekkörében felmerült költségnek tekinthető, így az
Mivel ezt nem tette, minden ezt követő költség a bíróság érdekkörében felmerült költségnek tekinthető, így az