• • • AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
3068/2013. (III. 14.) AB HATÁROZATA
jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapí-tására irányuló indítvány elutasításáról
Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alap-törvény-ellenességének utólagos vizsgálatára, vala-mint nemzetközi szerzõdésbe ütközés vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következõ
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság az épített környezet alakítá-sáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. tör-vény 30/B. § (4) bekezdése alaptörtör-vény-ellenessége és nemzetközi szerzõdésbe ütközése megállapítá-sára és megsemmisítésére irányuló indítványt eluta-sítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az alapvetõ jogok biztosa (a továbbiakban: indít-ványozó) – az Alkotmánybírósághoz 2012. decem-ber 4-én érkezett indítványában – kezdeményezte az épített környezet alakításáról és védelmérõl szó-ló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30/B. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének, valamint nemzetközi szerzõdésbe ütközésének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 2. Az Étv. kifogásolt 30/B. § (4) bekezdése arról ren-delkezik, hogy az összevont telepítési eljárás elsõ szakaszában a telepítési hatásvizsgálati szakaszban az építésügyi hatóság a kérelem elutasítása esetén határozatot hoz, a kérelem teljesítése esetén azon-ban önálló jogorvoslattal meg nem támadható vég-zés formájában adja ki a telepítési engedélyt, mely csak az integrált építési engedély megadásáról szó-ló határozat, ennek hiányában az eljárást megszün-tetõ végzés elleni jogorvoslati kérelemben támad-ható.
[3] Az indítványozó álláspontja szerint a telepítési en-gedély végzés formájában történõ kiadása sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, ellentétes a XXI. cikk (1) bekezdésével és a XXIV. cikk (1)
be-kezdésével, és ütközik a környezeti ügyekben az in-formációhoz való hozzáférésrõl, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történõ részvételérõl és az igaz-ságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyez-mény kihirdetésérõl szóló 2001. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikk 9. pontjának rendelkezésébe.
[4] 3. Az indítványozó kifogásolta, hogy az Étv.
30/B. §-a az összevont telepítési eljárásra vonatko-zóan nem határozza meg egyértelmûen, hogy az összevont telepítési eljárás keretében mely, külön jogszabályok szerinti eljárások vonhatók össze.
Úgy véli, hogy a jogalkalmazó számára nem egyér-telmû, hogy a környezeti hatásvizsgálat során mely esetekben kell az Étv., a környezet védelmének ál-talános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) vagy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) ren-delkezéseit alkalmazni, ezért sérül a jogbiztonság követelménye.
[5] Az összevont telepítési eljárásban egybefoglalt eljá-rások közül különösen aggályosnak tartja az indít-ványozó – a környezetre gyakorolt jelentõs hatásuk miatt – a környezeti hatásvizsgálat és egységes kör-nyezethasználati engedélyezési eljárás-köteles te-vékenységekkel kapcsolatban ezt az eljárást. Az in-dítványozó utalt a 28/1994. (V. 20.) AB határozatra, továbbá kifejtette, hogy az egészséges környezet-hez való jog érvényesülését biztosító intézményvé-delmi garanciák elért véintézményvé-delmi szintjét a hatályos jogszabályok összességükben határozzák meg. A környezetvédelemmel kapcsolatos legalapvetõbb rendelkezéseket – az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szó-ló 2011/92/EU (2011. december 13.) Európai Parla-menti és Tanácsi Irányelv, valamint a környezet-szennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésé-rõl szóló 2008/1/EK (2008. január 15.) Európai Par-lamenti és Tanácsi Irányelv rendelkezéseire is figye-lemmel – a Kvt. tartalmazza.
[6] A Kvt. 66. §-ában meghatározott – az egészséges környezethez való jog érvényesülését biztosító alapvetõ jelentõségû – rendelkezéshez képest az in-dítványban kifogásolt szabály – az engedély végzés formájában történõ kiadásával – visszalépést jelent.
Hivatkozott az indítványozó a Ket. 71. § (1)
bekez-désére is, amely szerint a hatóságnak az ügy érde-mében határozatot kell hoznia. Állítása szerint ez-zel összhangban van a Kvt. 71. § (1) bekezdése, amely szintén arról rendelkezik, hogy a környezet-védelmi hatóság a környezetkörnyezet-védelmi engedélyrõl, az egységes környezethasználati engedélyrõl és az egybefoglalt környezethasználati engedélyrõl hatá-rozatot hoz.
[7] Véleménye szerint a környezetvédelmi engedély tartalmi súlya is jelentõs, mert abban a hatóság a környezethasználat módjával összefüggõ, konstitu-tív feltételeket is megállapít. Álláspontja szerint jog-erõs környezetvédelmi engedély hiányában a léte-sítési engedély bizonytalan környezetvédelmi felté-telekre épül, ezzel az összevont telepítési eljárás fo-lyamatának alapvetõ célja meghiúsulhat, és a beru-házó számára jelentõs költség- és idõtöbbletet je-lenthet, ezért sérti a kérelmezõ beruházónak a tisz-tességes eljáráshoz való alapvetõ jogát. Utalt arra is, hogy a Ket. az ügydöntõ határozathoz – a 72. § (1) bekezdésében és a 98. § (1) bekezdésében – olyan eljárási garanciákat kapcsol, amelyek a jog-biztonság, a tisztességes eljáráshoz való jog és a környezetvédelmi engedély esetében az egészséges környezethez való jog szempontjából alapvetõen lényegesek.
[8] Álláspontja szerint az Étv. 30/B. § (4) bekezdése a Kvt. és a Ket. idézett szabályaival ellentétesen ren-delkezik, amikor lehetõvé teszi a garanciák tekinte-tében megengedõbb végzés formájában történõ en-gedélykiadást. Úgy vélte, hogy az elért védelmi szinttõl való visszalépés miatt sérül az Alaptörvény-ben megállapított egészséges környezethez való jog.
[9] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az Egyez-mény rendelkezése szerint a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé kell tenni a hatósági döntés szöve-gét, valamint az alapját képezõ fõ okokat és meg-fontolásokat. Véleménye szerint a kifogásolt sza-bályban megállapított végzés a döntés alapját képe-zõ fõ okok és megfontolások nyilvánosság számára történõ megismerhetõségét nem biztosítja, ezért a rendelkezés nemzetközi szerzõdésbe is ütközik.
II.
[10] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„XXI. cikk (1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
„XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerû határidõn belül intézzék. A
ható-ságok törvényben meghatározottak szerint kötele-sek döntéseiket indokolni.”
[11] 2. Az Egyezmény vonatkozó pontja:
„6. cikk 9. Valamennyi fél biztosítja a hatósági dön-tés meghozatala után a nyilvánosság megfelelõ el-járások szerinti, haladéktalan tájékoztatását. Min-den Fél a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé te-szi a döntés szövegét, valamint az alapját képezõ fõ okokat és megfontolásokat.”
[12] 3. Az Étv. kifogásolt rendelkezése:
„30/B. § (4) A telepítési hatásvizsgálati szakaszban az építésügyi hatóság döntése
a)a kérelem elutasítása esetén határozat, b)a kérelem teljesítése esetén önálló jogorvoslat-tal meg nem támadható végzés formájában kiadott telepítési engedély, mely csak az integrált építési engedély megadásáról szóló határozat, ennek hiá-nyában az eljárást megszüntetõ végzés elleni jogor-voslati kérelemben támadható.”
III.
[13] Az indítvány nem megalapozott.
[14] 1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az in-dítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésé-neke)ésf)pontja alapján, valamint az Alkotmány-bíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a további-akban: Abtv.) 24. § (2) bekezdése, valamint a 32. § (2) bekezdése alapján a jogszabályi rendelkezés utólagos vizsgálatára és nemzetközi szerzõdésbe ütközésének megállapítására irányuló indítvány be-nyújtására jogosult.
[15] Az indítvány tartalmát tekintve megfelel az Abtv.
24. § (2) bekezdésében és az 52. § (1) bekezdésé-ben foglaltaknak.
[16] 2. Az Alkotmánybíróság az eljárás során áttekintette az összevont telepítési eljárásra vonatkozó hatályos jogi szabályozást.
[17] A vitatott rendelkezést a településfejlesztéssel, a te-lepülésrendezéssel és az építésüggyel összefüggõ egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CLVII. törvény 38. §-a állapította meg, és az 2013.
január 1. napjával lépett hatályba.
[18] A törvény az összevont telepítési eljárást új, sajátos jogintézményként vezette be. A törvény indokolása szerint az összevont telepítési eljárás bevezetése a beruházások megvalósítását segíti elõ. „Lehetõsé-get biztosít arra, hogy egy fejlesztési szándék meg-valósíthatósága tekintetében, még mielõtt nagyobb idõbeli és pénzbeli ráfordításra kerülne sor, tisztá-zódhasson, hogy az adott helyen az a beruházás
megvalósítható-e, és ha igen, milyen feltételekkel.
Alkalmas arra is, hogy a jelenleg külön-külön le-folytatandó hatósági eljárásokat (környezetvédel-mi, földvédel(környezetvédel-mi, erdõvédelmi és régészeti stb.) egy eljárásba foglalja, ezzel a beruházás megvalósítha-tóságának ideje lerövidül, megvalósítása idõben és pénzben (megtérülésben) tervezhetõbbé válik.”
[19] Az Étv. 30/B. § (1) bekezdése szerint az építési beru-házás megvalósítása érdekében kormányrendelet-ben meghatározott esetekkormányrendelet-ben és módon összevont telepítési eljárás lefolytatása kezdeményezhetõ.
A (2) bekezdés szerint az összevont telepítési eljá-rás két szakaszból áll: a telepítési hatásvizsgálati szakaszból és az integrált építési engedélyezési sza-kaszból. A (3) bekezdés arról rendelkezik, hogy az összevont telepítési eljárást építésügyi hatósági szolgáltatás elõzi meg. Az indítványozó a (4) be-kezdés azon rendelkezését vitatja, mely szerint a hatóság a telepítési hatásvizsgálati szakaszban a ké-relem teljesítése esetén önálló jogorvoslattal meg nem támadható végzés formájában adja ki a telepí-tési engedélyt, mely csak az integrált építelepí-tési enge-dély megadásáról szóló határozat, ennek hiányá-ban az eljárást megszüntetõ végzés elleni jogorvos-lati kérelemben támadható.
[20] Az Étv. 30/B. § (6) bekezdése szerint az összevont telepítési eljárást kormányrendeletben kijelölt épí-tésügyi hatóság folytatja le.
[21] 3. Az Alkotmánybíróság elsõként megvizsgálta, hogy az indítványozó által állított értelmezési prob-léma, valamint az indítványban megjelölt törvé-nyek ellentéte a kifogásolt rendelkezéssel kapcso-latban fennáll-e és ha igen, az az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelméhez vezet-e.
[22] 3.1. Az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította – és ma is irányadó-nak tekinti –, hogy a jogállam nélkülözhetetlen ele-me a jogbiztonság. „A jogbiztonság az állam – és el-sõsorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelmû-ek, mûködésüket tekintve kiszámíthatóak és elõre-láthatóak legyenek a norma címzettjei számára.”
(ABH 1992, 59, 65.). A jogbiztonság megköveteli, hogy „a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhetõ normatartalmat hordozzon.” [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.].
[23] Az 1160/B/1992. AB határozatában az Alkotmány-bíróság arra mutatott rá, hogy „a jogalkalmazás ál-talános és elvont módon megfogalmazott jogi nor-mák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatása.
Ennek során minden jogszabály értelmezésre szorul még akkor is, ha annak problémamegoldó, alkotó jellege elmosódott, az értelmezési mûvelet más ko-rábbi jogszabályértelmezésekre támaszkodva
rutin-ná vált. […] Ha egy jogszabály tényállása túl részle-tezõ, túl szûk, túlságosan eseti, az megköti a jogal-kalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában be-töltse szerepét. […] A jogszabálynak ezért az életvi-szonyok tipikus vonásait kell figyelembe vennie.”
(ABH 1993, 607, 608.) Az Alkotmánybíróság követ-kezetes gyakorlata szerint alkotmányellenessé csak az a jogszabály nyilvánítható, amely értelmezhetet-len voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei mára elõre nem látható, csak a jogalkalmazás szá-mára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jog-biztonságot [36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.].
[24] A 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában az azonos szintû jogszabályok közötti valós vagy vélt kollízió-val kapcsolatosan elvi éllel mutatott rá az Alkot-mánybíróság arra, hogy „meghatározott életviszo-nyok, illetõleg tényállások ellentétes – vagy az ér-telmezéstõl függõen ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor vá-lik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelke-zésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az el-lentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányel-lenességhez vezet. […] Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán elõálló ér-telmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendõ feltétele az alkotmányellenesség megállapításának. […] Az azonos szintû normaszö-vegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetõleg az értelmezéstõl függõ ellentéte, összeütközése ön-magában nem jelent alkotmányellenességet.” (ABH 1991, 175, 176.).
[25] 3.2. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásban a kifo-gásolt rendelkezés szövegének vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy a normaszöveg egyértel-mû, az a jogalkalmazók számára nem értelmezhe-tetlen. Az Étv. 30/B. § (1) bekezdése jogértelmezés-sel megállapítható világos normatartalmat takar, nevezetesen a telepítési hatásvizsgálati szakaszban az építésügyi hatóság a kérelem elutasítása esetén határozatot hoz, a kérelem teljesítése esetén pedig – önálló jogorvoslattal meg nem támadható – vég-zés formájában kiadott telepítési engedélyt ad ki, amely az integrált építési engedély megadásáról szóló határozat, ennek hiányában az eljárást meg-szüntetõ végzés elleni jogorvoslati kérelemben tá-madható.
[26] 3.3. Az indítványozó szerint nem egyértelmû, hogy mely eljárások vonhatók össze, és hogy a kör-nyezetvédelmi hatóság melyik jogszabály alapján jár el.
[27] Az összevont telepítési eljárás esetköreit az építés-ügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és el-lenõrzésekrõl, valamint az építésügyi hatósági szol-gáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) VI. fejezete tartalmazza.
[28] A Korm. r. 29. §-a rendelkezik arról, hogy az építte-tõ az építési beruházás megvalósításához szüksé-ges követelmények tisztázásához mely eljárások, vagy azok egy részének lefolytatásához kérelmez-heti az összevont telepítési eljárást.
[29] Az esetkörök konkrét megállapításához a környe-zetvédelem vonatkozásában a Korm. rendelet 29. § (1) bekezdés c) pontja további utalást tartalmaz a környezeti hatásvizsgálati és az egységes kör-nyezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (a továbbiak-ban: Khvr.) rendelkezéseire.
[30] A Korm. r. 29. § (2) bekezdése azt is felsorolja, hogy mely eljárások vonhatók össze a telepítési hatás-vizsgálati szakaszban (a továbbiakban: THSZ) és mely eljárások az integrált építési engedélyezési szakaszban (a továbbiakban: IÉSZ).
[31] Kétségtelen, hogy az összevont telepítési eljárás esetköreinek pontos meghatározása csak több jog-szabályi rendelkezés összevetésével állapítható meg, amely a jogalkalmazók számára nem egysze-rû feladat. Ez azonban az Alkotmánybíróság állás-pontja szerint nem okozhat olyan értelmezési ne-hézséget, kiszámíthatatlanságot, amely e tekintet-ben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérel-mét vetné fel.
[32] Ehhez kapcsolódóan megjegyzi az Alkotmánybíró-ság, hogy a jogalkotó az új összevont telepítési eljá-rás szabályozásánál az Étv. 30/B. § (3) bekezdésé-ben – az ügyfelek, beruházók munkájának segítése céljából – arról is rendelkezett, hogy az összevont telepítési eljárást építésügyi hatósági szolgáltatás elõzi meg. A Korm. r. 30. § (1) bekezdése szerint az építtetõ az összevont telepítési eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtása elõtt hatósági szolgáltatás iránti kérelmet terjeszthet elõ az összevont telepíté-si eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkezõ épí-tésügyi hatósághoz. Ebben az építtetõ az eljáró ha-tóságtól, és – annak útján – az érintett szakhatósá-goktól tájékoztatást kérhet többek közt arról. hogy van-e a tevékenységnek jelentõs hatása a környe-zetre, ettõl függõen milyen további környezetvédel-mi engedélyezési eljárások lefolytatására kerüljön sor, és azoknak mi a tartalma. Kérheti továbbá an-nak vizsgálatát, hogy az elektronikus gyûjtõtárhe-lyen gyûjtött kérelmének, dokumentumainak tartal-ma, mellékletei és a rendelkezésre álló elõzetes szakhatósági állásfoglalások megfelelnek-e a THSZ lefolytatásához, szükséges-e további melléklet be-csatolása vagy szakhatósági közremûködés.
[33] 3.4. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt is, hogy a kifogásolt rendelkezés ellentétben áll-e a Ket.
71. § (1) bekezdésével, mely szerint a hatóságnak határozatot kell hozni, valamint a Kvt.-vel, amely szintén a 71. § (1) bekezdésében arról rendelkezik, hogy a környezetvédelmi hatóság a környezetvé-delmi engedélyrõl és az egységes környezethaszná-lati engedélyrõl határozatot hoz.
[34] Ebben a kérdésben az Alkotmánybíróság szintén úgy látja, hogy a vonatkozó jogszabályok egyértel-mûek abban a tekintetben, hogy mikor kell, és mely hatóságoknak az Étv. kifogásolt rendelkezése alap-ján eljárni és mikor kell a környezetvédelmi ható-ságnak a – Ket. rendelkezéseivel összhangban álló – Kvt. 71. § (1) bekezdése szerint határozatot hozni.
[35] Az építtetõk a beruházáshoz szükséges hatósági en-gedélyek többségét önálló, külön eljárásban is meg-szerezhetik. Ekkor – a környezethasználat tekinteté-ben – a környezetvédelmi hatóság a Kvt. szabályai szerint – az indítványozó által is hivatkozott – hatá-rozati formában adja ki például a környezetvédelmi engedélyt és az egységes környezethasználati enge-délyt. Ha a beruházó él az új összevont telepítési el-járás megindításának lehetõségével, kérelmében meg kell jelölnie, hogy mely eljárások lefolytatását kéri. Ha már külön eljárásban a jogerõs hatósági en-gedélyek bármelyikét megszerezte, az az összevont telepítési eljárásban – az engedély hatálya alatt – felhasználható.
[36] Ha a beruházó az összevont telepítési eljárás lefoly-tatását kéri, akkor az eljárásban az ügydöntõ építés-ügyi hatóság mellett – az önálló engedélyezési eljá-rásokat lefolytató hatóságok a 29. § (3) bekezdésé-ben meghatározottak szerint – ügydöntõ szak-hatóságként vagy (a jogszabályban meghatározott esetekben) megalapozó szakhatóságként vesznek részt.
[37] A szakhatóságokat az ügydöntõ építésügyi hatóság keresi meg és szerzi be állásfoglalásukat.
[38] A Ket. 44. § (1) bekezdése alapján a szakhatóságok olyan szakkérdésben adnak ki állásfoglalást, amely-nek megítélése hatósági ügyként a hatáskörükbe tartozik.
[39] Az új, összevont telepítési eljárásban – feltéve, ha a beruházó a vonatkozó eljárás lefolytatását az össze-vont eljárásban kéri – a környezetvédelmi hatóság is szakhatóságként jár el. Ilyenkor a környezetvé-delmi hatóság a döntését szakhatósági állásfoglalás formájában adja ki.
[40] A szakhatósági állásfoglalás tartalmára – a Ket. 44. § (6) bekezdése alapján – a határozat tartalmára vo-natkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy az állásfoglalás tartalmazza a szakható-ság megnevezését és a szakhatószakható-ság ügyintézõjének nevét, a rendelkezõ rész tartalmazza a szakhatósági hozzájárulást, az egyedi szakhatósági elõírást, fel-tételt, vagy a hozzájárulás megtagadását. A Ket.
szabályai szerint a szakhatóság állásfoglalása ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye, az a határozat, illetve az eljárást megszüntetõ végzés elleni
jogor-voslat keretében támadható meg. A szakhatóság ál-lásfoglalását az ügydöntõ hatóság nem változtathat-ja meg, attól nem térhet el.
[41] Az Étv. 30/B. § (4) bekezdése egyértelmûen az épí-tésügyi hatóságra vonatkozó elõírás, abban a jogal-kotó az építésügyi hatóság (és nem a szakhatósá-gok) döntésének formájáról rendelkezik.
[42] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság úgy ítél-te meg, hogy az Étv. 30/B. § (4) bekezdése és a meg-jelölt törvényi rendelkezések között ellentét nem áll fenn, normavilágossággal kapcsolatos probléma, ellentmondás nincs, ezért az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét nem állapította meg, és erre tekintettel az indítványt e vonatkozásban elutasította.
[43] 4. Az Étv. 30/B. § (4) bekezdésének az egészséges környezethez való jog sérelmét felvetõ indítvány-résszel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a követ-kezõket állapította meg.
[44] 4.1. Az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése szerint
„Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jo-gát az egészséges környezethez.”
[45] Az indítványozó is hivatkozott az Alkotmánybíró-ság 22/2012. (V. 11.) AB határozatára, amelyben az Alkotmánybíróság a következõkre mutatott rá: „Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben felhasznál-hatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatálybalépése elõtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggés-ben tartalmazott, feltéve, hogy az Alaptörvény konkrét – az elõzõ Alkotmányban foglaltakkal azo-nos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értel-mezési szabályai alapján ez lehetséges. […] Az elõ-zõ Alkotmányon alapuló alkotmánybírósági dönté-sekben kifejtett elvi jelentõségû megállapítások ér-telemszerûen irányadóak az Alaptörvényt értelme-zõ alkotmánybírósági döntésekben is.” {22/2012.
(V. 11.) AB határozat, Indokolás [41]}
[46] Az Alaptörvény szövege az egészséges környezet-hez való jog tekintetében megegyezik az Alkot-mány szövegével, ezért az egészséges környezet-hez való jog értelmezése során az Alkotmánybíró-ság korábbi határozataiban tett megállapítások is irányadónak tekinthetõk. „Az egészséges környe-zethez való jog érvényesítése állami kötelezettség.
[46] Az Alaptörvény szövege az egészséges környezet-hez való jog tekintetében megegyezik az Alkot-mány szövegével, ezért az egészséges környezet-hez való jog értelmezése során az Alkotmánybíró-ság korábbi határozataiban tett megállapítások is irányadónak tekinthetõk. „Az egészséges környe-zethez való jog érvényesítése állami kötelezettség.