vagy segítséggel egyensúlyt tud találni, kifejleszteni és fenntartani, amely lehetővé tesz egy értelmes, személyes adottságának és életcéljának megfelelő létet, vagyis bizonyos határok között életcéljainak elérését…”
Az egészséges ember alapvetően aktív, cselekvő, játékos, kommunikatív, természetformáló, önmegvalósító, értékteremtő, de legalább is értéktartó.
Az egészséges életmód kilenc alappillére Oláh Andor szerint: méregtelenítés; helyes táplálkozás; fitoterápia; napfény, levegő, víz – természetben élés, kapcsolat az elemekkel;
mozgás, mozgatás; pihenés, alvás – relaxáció; jóga (tudatos mozgás és elmegyakorlatok); lelki gyakorlatok, meditáció; személyiségfejlesztés.
Aki teljesen helyre akarja állítani egészségét és teljesen egészséges akar maradni, annak a természetes élet- és gyógymódok egészét igénybe kell vennie, mert ha csak egy részét valósítja meg, akkor részleges egészséget és gyógyulást érhet el.
Az életmód-tanácsadás és terápia lényegi elemei:
a civilizációs ártalmak csökkentése, ellensúlyozása,
élménycentrikus módszerek,
az életmód tartós átalakítása.
Az egészséges életmód kialakításának és fenntartásának egyik nagyon fontos eleme a táplálkozás. A táplálkozási rendszerek között az alábbiak közül válogathatunk. Szeretném ismertetni a legnépszerűbb táplálkozási módszerek alapjait.
Are Wearland: tudatosan kerüli a káros vagy túlzott táplálékbevitelt. Húst és halat, valamint cukrot is kizáró vegetárius étrendet javasol (kevés tojással és tejjel). A napi fő étkezések ebéd, vacsora. Méregtelenítésre léböjtkúrákat, hashajtást és beöntést ajánl.
Shelton/Diamond-rendszer: nagy hangsúlyt helyez az ételtársításokra. Nem javasolja a fehérjegazdag és szénhidrát alapú táplálékok együttes fogyasztását. Reggel és délelőtt tartja főleg időszerűnek a gyümölcsfogyasztást. Nem javasolja (alkalomszerűen megengedi) a húsokat, tejet, tejtermékeket, a cukrot és a mesterségesen kezelt élelmiszereket, helyettük a nagy víztartalmú gyümölcsökből, zöldségekből és olajos magvakból álló étrendet helyezi előtérbe. Mennyiségi megszorítás nincs, a bőséges vacsorára helyezi a hangsúlyt.
Hay-féle választódiéta: a fehérje (pl. hús) és szénhidrátok (pl. édességek) egyszerre, egyazon étkezéssel való bevitelének korlátozása. A fehérjék serkentik a gyomorsavtermelést, a sav pedig akadályozza a szénhidrátok emésztését, mivel ahhoz lúgos közegre van szükség.
Vegetáriánus étkezés: hús nélküli étrend, ami a hal- és tejfogyasztást nem zárja ki, más néven lakto-ovo vegetárius étrend néven él a köztudatban. A vegetáriánus életvitel fontos szabályai: zöldségeket, gyümölcsöket és gabonaféléket is tartalmazó, változatos étrend szükséges; az egyes összetevőkből elegendő mennyiséget kell fogyasztani az ideális testsúly fenntartása érdekében.
Oláh Andor-féle táplálkozási rendszer: a régi magyar táplálkozási szokásokat eleveníti fel. Böjtnapokat is javasol. Ismerteti a táplálkozási alapanyagok hagyományos, magyar módszereit (pl. gyümölcsaszalás, gabonaőrlés stb.) is.
D’adamo-féle vércsoportdiéta: vércsoportjuknak megfelelően 4 csoportra osztja az embereket, és a táplálkozásukat olyan módon építi fel, hogy az tökéletes beépülést eredményezzen, és ne a méreganyagraktárakat szaporítsa a szervezetben.
Makrobiotikus táplálkozás: japán eredetű táplálkozási rendszer, mely a hangsúlyt a gabonafélék fogyasztására helyezi, mi szerint a táplálék 2/3-át gabonaféléknek, a fennmaradó részt pedig zöldségeknek, gyümölcsöknek, leveseknek (gyógyfőzetek, gyógyteakeverékek) kell alkotni a Yin-Yang egyensúly fenntartása érdekében. Nagy hangsúlyt fektet a barnarizs fogyasztására.
Amikor már kialakult valamilyen betegség, az egészség helyreállítása céljából segítségért a különböző tisztítókúrákhoz és diétákhoz fordulhatunk. Ezek közül szeretnék ismertetni néhányat.
Gerson-diéta: az alternatív rákgyógyítás egyik legjobban bevált formája. A szervezet megbomlott belső egyensúlyát az étrenddel próbálja helyreállítani. Célja a szervezet megtisztítása a felhalmozódott méreganyagoktól és az enzimtermelés serkentése, amely javítja az emésztést. Óránként frissen facsart leveket kell fogyasztani, valamint a rendszeres beöntést, ricinusolajjal történő hashajtást is javasolja.
Buchinger-Lützner-féle léböjt: reggel 1-2 csésze gyógytea (pl. kamilla, édeskömény, citromfű) vagy gyenge fekete tea citrommal (esetleg 1 teáskanálnyi mézzel). Ebédre kb. negyed liter zöldségleves vagy ugyanennyi friss zöldséglé. Délután 1-2 csésze gyógytea ismét és este negyed liter gyümölcslé. A hangsúlyt a szilárd táplálékok kiiktatására helyezi, hogy a bélbolyhok regenerálódhassanak. 50 g szénhidráttal való kiegészítést engedélyez naponta.
Schrot-kúra: száraznap – ivónap váltakozva. Azaz 3 száraznapot 2 kis ivónap és 2 nagy ivónap követ hetente. A száraznapokon kizárólag gabonaételek, aszalt gyümölcs, datolya, füge, dió, magvak szerepelhetnek az étrendben. A kis ivónapon 1 liter, a nagy ivónapon 2 liter folyadékbevitel engedélyezett gyógyteák és zöldséglevek formájában.
Mayer-kúra: reggel éhgyomorra negyed liter langyos víz 1 csapott kávéskanálnyi karsbadi vagy keserűsóval kombinálva. Másnapos zsemléből álló ebéd (a barna kenyér nem alkalmas a nyáktermelés miatt) plusz 1 liter teljes tej vagy írós aludttej és este gyógytea 1-2 csészével.
Moeremann-Breuss-kúra: gyógyböjt, amit speciális gyógyteakeverékekből és préselt zöldséglevek fogyasztásából állítanak össze. A teákat és préselt leveket „megrágva” ajánlja fogyasztásra. A folyadékbevitelt napi fél literben maximálja, és a legintenzívebb fizikai munkát javasolja a betegeknek. A kúrának két változata létezik. A teljes kúra időtartama 42 nap, de felezhető is az időtartam.
Táplálkozási szokásaink a szervezetben különböző egyensúlyzavarokhoz vezethetnek.
Ezen zavarok következményei pedig az alábbiak szerint alakulhatnak.
A táplálkozási zavarok 3 fő csoportba sorolhatók:
1. csoport – anorexia (fogyókúrakór) – általában a tizenéves lányokat és fiatal nőket sújtja, akik betegesen félnek az elhízástól, illetve a felnőtté válástól. A háttérben lelki eredetű panaszok állnak.
2. csoport – bulimia (kényszeres evés) – evési rohamok jellemzik, amelyeket önhánytatás követ. Itt is lelki eredetű panaszok dominálnak.
3. csoport – elhízással járó megbetegedések – amikor zsír rakódik le a test szöveteiben, melynek okai a túlzott ételfogyasztás és kevés mozgás, de nem gyakori mindkét ok jelenléte sem.
Vannak még alultápláltságból, vitaminhiányból kialakuló megbetegedések, valamint nyomelem hiányállapotok és elektrolit-, anyagcserezavarok, amik szintén testsúly-ingadozással járnak.
Az elhízás megközelítése a természetgyógyászatban használatos módszerek segítségével.
Manuálterápia, csontkovácsolás – érdemes a gerincoszlop teljes szakaszának a korrekciója, mivel a testsúlytöbblet komolyan igénybe veszi a csigolyák közötti porckorongokat és ezek tehermentesítése a cél, hogy az ingervezetés helyre tudjon állni.
Fitoterápia – gyógynövényekkel való gyógyítás. Ezek közül is a leggyakrabban alkalmazottak:
Nagybojtorján (Artium lappa) – igen erősen tisztítja a szöveteket és elősegíti a mérgező salakanyagok kiválasztását.
Cickafarkfű (Achillea millefolium) – javítja az emésztést és a tápanyagok lebontását.
Édeskömény (Foeniculum vulgare) – javítja a máj működését, és enyhe vizelethajtó hatása is van, csökkenti a puffadást.
Gyermekláncfű (Taraxum officionale) – enyhe hashajtó, amely fokozza a májműködést és az emésztést, ill. a káros anyagcseretermékek kiválasztását.
Reflexológia – elsősorban fülakupunktúrás pontok kezelése a táplálékfelvétel kontrollálása és a SHEN (Lélek) megnyugtatása céljából. Akupunktúra, akupresszúra – a Nyálka és Nedvesség (zsír és folyadék) szétoszlatása és e célból a Lép, Gyomor, Ren (Befogadó), Húgyhólyag és a Hármas Melegítő csatorna (meridián) pontjainak kezelése.
Talpmasszázs – a gyomor, epehólyag és bélcsatornák működésének erősítése céljából.
Kineziológia – a lelki okok felderítése és azok által okozott stresszes állapotok oldása, feldolgozása.
Mozgásterápiák – az egyén lehetőségeinek és testi adottságainak figyelembevételével a rendszeres mozgás beépítése a mindennapokba.
Masszázsterápiák – izomlazítás céljából bármelyik technika alkalmazható.
Bioenergetika – az energetikai rendszer kiegyenlítése. A Yin/Yang egyensúly helyreállítása az adott egyénen belül.
Homeopátia – tüneti szerek megválasztása a páciens panaszainak csökkentésére, pl.: ízületi panaszok esetén Rhus toxikodendron (mérges szömörce), valamint az alkati szerek megválasztása, amelynek segítségével a teljes folyamat megtámogatható.
Pszichológia – a saját testének az elfogadása, személyiségjegyeinek erősítése, stresszoldó technikák alkalmazása.
Életmód-tanácsadás és terápia - méregtelenítések, amelyek az epeváladék segítségével a máj méregtelenítési funkcióját erősítik. A bélrendszer munkájának helyreállítása az emésztés felgyorsításával. A vesefunkciók erősítése, vízháztartás szabályozása. Étrendi tanácsok és technikák alkalmazása.
A módszer indikációi: Minden esetben az egészség megőrzése vagy annak helyreállítása a cél különböző technikák, módszerek alkalmazásával, az egészséges életmód és mozgáskultúra kialakításának a megtervezésével.
Kontraindikációk: a beteg kommunikációs készségének a hiánya; súlyosan előrehaladott daganatos megbetegedés; akut megbetegedések (stroke, szívinfarktus stb.);
epekövesség; inzulinfüggő cukorbetegség.
Aki teljesen helyre akarja állítani egészségét, és teljesen egészséges akar maradni, annak a természetes élet- és gyógymódok egészét igénybe kell vennie, mert ha csak egy részét valósítja meg, akkor részleges egészséget vagy gyógyulást érhet el.
Felhasznált irodalom
1. Hegyi G.: Természetes gyógymódok. Komplementer Medicina. K.u.K. Kiadó, Budapest, 1999.
2. Mills S.: Kiegészítő (komplementer) gyógymódok. Golden Book Kiadó Kft., Budapest, 1997.
3. Schimmel, K.C.: A természetgyógyászat tankönyve. Sanitas-Sarkadi GmbH, 1992.
4. Sztrasnij A.: Természetgyógyászat (Ép testben ép lélek). SHL Hungary Kft., Budapest, 1999.
5. Tamasi J.: Természetgyógyászati alapismeretek jegyzet. Népjóléti, Képzési Központ, Salgótarján, 1998.
Farkas Rózsa: Mozgásterápia és a rehabilitáció kapcsolata
Farkas Rózsa diplomás ápoló, Csongrád Megyei Mellkasi Betegségek Szakkórháza Kardiológiai Rehabilitációs Osztály, Deszk
Hazánkban, illetve általában a fejlett országokban a szív- és érrendszeri megbetegedések vezetik a halálozási statisztikákat. Magyarországon 2009-ben majdnem hatvanötezren haltak meg valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedésben, amely ijesztően nagy szám, az összhalálozás felét teszi ki. Az utóbbi évtizedekben előfordulásuk a fejlett országokban csökkenő tendenciát követ, amely részben a primer prevenciós eljárásoknak köszönhető. Sajnos hazánkban ez a csökkenés elmaradt. A megelőzés egy komplex folyamat, amely életmódbeli változtatást igényel, de három alapvető pillére van, a dohányzásról való leszokás, az egészségesebb táplálkozás és intenzívebb fizikai aktivitás.
Számos hazai és nemzetközi publikáció szól a megbetegedések összefüggéseinek vizsgálatáról. A metabolikus szindróma, a kettes típusú cukorbetegség és a depresszió oki összefüggéseivel többen foglalkoztak. A depresszió igen elterjedt hazánkban, gyakorisága hatvan éves kor felett 10-20%, az orvosi értelemben vett depresszió korunk egyik leggyakoribb népbetegsége. A felnőtt lakosság közel 20%-a élete során legalább egy depressziós fázison átesik (Magyarországon kb. kétmillió ember). A depresszió skála kilenc tünete mellett megjelenhetnek testi tünetek: fejfájás, mellkasi panaszok, vegetatív izgalmi jelek. Ebből következik, hogy az egészségügyi ellátó rendszer szakterületei nemritkán találkoznak pszichoszomatikus betegekkel.
Összetett élettani és biokémia folyamatok magyarázzák a test és a lélek kapcsolatát. A mellékvesekéreg-hormonoknak alapvető szerepük van az alap és a stresszhatás alatti homeosztázis fenntartásában, a központi idegrendszer mellett a szervezet egészén számos funkciót befolyásolnak.
A mozgáshiány hatása a szervezetre sokoldalú, minden szervrendszer működését kedvezőtlenül befolyásolja, a szénhidrát-, zsír- és fehérje-anyagcsere megváltozik, a zsírraktárak változnak, következménye az elhízás, metabolikus szindróma, kettes típusú cukorbetegség, ezek együttesen több megbetegedés rizikótényezői. Az elhízás mértéke objektív mérhető adatokkal nyomon követhető, a testsúly-testmagasságból kiszámítható a body mass index (BMI), valamint meghatározható a testzsírszázalék növekedése és a zsírmentes testsúly csökkenése.
A mozgáshiány az izomzat tömegének csökkenésével az állóképesség csökkenését a terhelhetőség csökkenését eredményezi, a keringésre gyakorolt kedvezőtlen hatásai miatt nő a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. A mozgáshiány azon rizikófaktorok közé tartozik, amelyek szilárd elhatározással könnyen kiküszöbölhetőek lennének. Ha következett már be egészségkárosodás, és hiányzik vagy sérült az elhatározás az életmód-változtatásra, akkor az intézeti keretek között végzett rehabilitáció és a rehabilitációs team tagjai lehetnek segítségére a betegeknek!
Fekvőbeteg-ellátás keretében végzett kardiológiai rehabilitáció ideje alatt mért 10 kilogrammos testsúlyváltozást mutatok be két beteg esetében, hogy hogyan aránylott a testzsírszázalék-változás és a zsírmentes testtömeg mértéke. A kardiológiai rehabilitáció részeként a klinikus által elrendelt gyógyszeres terápia mellett mindkét beteg diétás étrendben részesült, pszichológus foglalkozott velük, és részt vettek rendszeres betegtájékoztató előadáson, állapotuknak megfelelő mozgásterápián.
I. beteg: 53 éves nőbeteg, ismétlődő szívritmuszavar miatt került kardiológiai ellátásra.
Társbetegségei: 2-es típusú cukorbetegség, elhízás (TS: 110,1 kg, TM: 168 cm, BMI:
39), kevert szorongás és depresszió.
Az intézeti rehabilitáció során részt vett napi 30 perc csoportos tornán 11 alkalommal, napi kerékpártréningen 11 alkalommal, szabadtéri kondicionáló sétaprogramon 6 alkalommal. Az érkezési és távozási súly közti különbség 10 kg volt, az érkezéskor mért testzsírszázalék 49,9%-os, a távozáskor mért testzsírszázalék 44,2%-ot mutatott, a zsírmentes testtömeg 55,2 kg, ami távozáskor nem mutatott változást, 55,4 kg volt.
II. beteg: 57 éves férfi, akut szívizominfarktussal és szívelégtelenséggel került kardiológiai ellátásra. Társbetegségei: 2-es típusú cukorbetegség, elhízás (TS: 141,8 kg, TM: 178 cm, BMI: 44,8).
Az intézeti rehabilitáció során súlyos szívelégtelenség kezelése (erőteljes vízhajtó adása) mellett részt vett egyéni tornán 14 alkalommal. Az érkezési és távozási súly közti különbség 10 kg volt, az érkezéskor mért testzsírszázalék 28,1%, a távozáskor mért testzsírszázalék 26,1%-ot mutat26,1%-ott, ezzel szemben a zsírmentes testtömeg 102,0 kg-ról 83,1 kg-ra csökkent, így a súlycsökkenés döntően nem zsír-, hanem folyadékvesztés volt. Ezen eredmények is jól tükrözik, hogy nem minden súlycsökkenés azonos a testzsírszázalék csökkenésével,
„fogyókúrázók” a mérleg bűvöletében élnek, pedig ennél sokkal fontosabb az egészséges életmód három alapvető pillérének betartása, a dohányzásról való leszokás, az egészségesebb táplálkozás és intenzívebb fizikai aktivitás, ami segít a testzsírszázalék és a zsírmentes testtömeg egészséges arányának visszaállításában.
Felhasznált irodalom
1. Halmos T., Suba I.: A depresszió kapcsolata a 2-es típusú diabétesszel és a metabolikus szindrómával. http://www.matud.iif.hu/09sze/15.htm Elérés ideje: 2014.11.12.
Irinyi Tamás: Fényterápia reflektorfényben
Irinyi Tamás egyetemi okleveles ápoló, MESZK Csongrád Megyei Területi Szervezet elnöke
A fény az élet egyik alapfeltétele. A legkorábbi időktől lenyűgözte az emberiséget a fény és a színek természete. Energiát ad, meleget ad, a légáramlatokat és a tengeráramlatokat mozgatja. A napnak köszönhető, hogy van eső, működteti a föld felszínén található ökoszisztémát. A nap egyetlen negyedóra alatt annyi energiát sugároz a földre, amennyit az emberiség évenként, az energia minden lehetséges formáját figyelembe véve felhasznál.
A fényt kibocsájtó napot és a hozzá kapcsolódó isteneket minden korban mélységesen tisztelte az emberiség.
Az ősi Egyiptomban a tetőpontján delelő Napot Ré isten megtestesülésének tartották, a felkelő Napot Hórusz sajátjának, a lenyugvót pedig Oziriszének tulajdonították. Az ókori görögöknél a Nap Apollónhoz, valamint Zeusz szeméhez kapcsolódik, míg a világ másik felén, az inkák emberi alakban festették meg, sugárzó aranykoronggal az arc helyén. Az archeológusok felfedezték, hogy az egyiptomiak külön gyógyító termeket tartottak fenn pazarul díszített templomaikban. Ezeket a termeket úgy építették, hogy a beérkező napsugarak a színspektrumra bomlottak. A páciensek először átestek egy „színdiagnózison”, majd abba a terembe kerültek, amelyik a kívánt színt sugározta.
A színek és a gyógyítás Indiában is szoros kapcsolatban állt egymással. A terápia során használtak ásványokat és drágaköveket, amelyeket a hét kozmikus sugár koncentrációjának tartottak.
A színek használata mellett a napfénykezelés (helioterápia) is bevett szokás volt a görögök és a rómaiak körében, akik a kutatások szerint elsőként jegyezték le ennek elméletét és gyakorlatát. A görög város, Heliopolisz gyógyító templomairól vált híressé, amelyeket úgy építettek, hogy a napfényt a spektrum színeire törje meg az egyiptomi templomokhoz hasonlóan.
A kereszténység korának első öt évszázadában a színeket, ráolvasásokat és a különböző istenekhez való fohászokat használó gyógyászati eljárásokat pogány technikának ítélték. Az ilyen tevékenységeket titokban végezték, aminek következtében az ősi tudás és a holisztikus gyógyászati eljárásokról szóló görög és római feljegyzések nagy része elveszett.
A tizenhetedik század, a „tudományos forradalom kora” fordulópontot jelent a tudomány történetében. A tudósok már nem azt kérdezik többé, hogy miért történnek a dolgok, hanem azt, hogyan történnek.
A tizenkilencedik század közepe felé Jakob Lorber 1851-ben „A napfény gyógyító ereje” című könyvében újraélesztette a napfénnyel való kezelés módszerét. A könyvében szót ejt arról is, hogy a bárány vagy egészséges borjú vérének szolarizálásakor kapott vörösesbarna por kitűnő gyógyszer a tüdő betegségei és a vérzések kezelésére. A könyv vége felé napfénykezeléseket mutat be bizonyos betegségek, például a rosszindulatú daganat ellen, valamint leírja, hogyan készítsünk napfénytinktúrát.
A napfényterápia egy másik úttörője, talán a legjelentősebb, egy dán orvos, Niels Ryberg Finsen (1860–1904) volt. Ő volt az első, aki tudományosan kidolgozta a fényterápiát, mesterséges fényt használva. 1892-ben kezdett szénívvel dolgozni a bőrtuberkolózis (lupus
vulgaris) kezelésére. Megfigyelte, hogy ez az állapot erősen romlik télen, és arra a következtetésre jutott, hogy a napfény fontos szerepet játszik ebben a betegségben. E területen végzett több éves munkája és számos páciense csodával határos felgyógyulása eredményeképpen 1903-ban Nobel-díjat kapott, és a „fotobiológia atyjaként” vált közismertté.
A XXI századra számtalan módon alkalmazzák a gyógyításban a fény- és színterápiát.
A fény éltető és gyógyító hatásán kívül betegségeket is okozhat (bőrrák), és az ember kidolgozta fegyverkénti alkalmazásának módját is (nagyenergiájú lézer).
Mi is a fény? A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás.
Elektromágneses sugárzás teljes spektruma
A fény tulajdonságait meghatározó három fő szempont:
1. intenzitás vagy amplitúdó, amelyet az ember fényerőként, fényességként érzékel;
2. frekvencia (és ezzel összefüggésben a hullámhossz), amelyet az ember színként érzékel;
3. polarizáció, azaz az elektromágneses rezgés iránya, ezt
az átlagember normál körülmények között nem érzékeli, de például bizonyos rovarok igen.
A hullám-részecske kettősség alapján a fény hullámtulajdonságokkal és részecsketulajdonságokkal is jellemezhető. A részecskéket a kvantummechanika a fény kvantumainak, fotonoknak nevezi. A fotonok olyan részecskék, amelyek nyugalmi tömege zérus, üres térben pedig fénysebességgel mozognak.
A fény mint a gyógyítás eszköze
A koncentrált fénysugár, ismertebb nevén a lézer három tulajdonságnak köszönhetően (nagy teljesítmény, gyorsaság és rendkívül kicsi területre is összpontosítható) fontos szerepet kapott a sebészet, a szemészet, és a bőrgyógyászat terén. A lézerszikékkel rendkívül pontos vágásokat és metszéseket lehet létrehozni, és a sebgyógyulás is rövidebbé válik.
Mester Endre, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora volt az aki elsőként ismerte fel, hogy a sebészeti alkalmazásoknál sokkal alacsonyabb, de pontosan
A fény polarizációja
meghatározható energiatartományban sejtműködéseket serkentő hatás alakul ki, amit biostimulációnak nevezett.
A kísérletes bizonyítékok hosszú sora Rubin lézer alkalmazásával kezdődött. Ennek nem poláros a fénye, de monochromaticus (azaz teljesen egyféle rezgésszámú fotonok) továbbá koherens (időben szorosan rendezett fotonok). Ez követően gázlézerek alkalmazásával (ezek poláros fényt adnak) is jó eredmények mutatkoztak.
Használta a lágylézer fényt égési sérültek fájdalmainak csökkentésére, és a sebek gyógyulásának meggyorsítására. Bebizonyosodott, hogy a lágylézer fény lerövidíti a gyógyulási időt, és csökkenti a hegesedést.
Mester Endre professzor tapasztalatai alapján kezdték vizsgálni, hogy milyen hatással van csak a monochromatikus fény, csak a koherens fény, illetve csak a polarizált fény a fekélyre, felfekvésre. Speciális fényforrások alkalmazásával kiderült, hogy önmagukban külön-külön részleges biostimulációs hatással rendelkeznek.
További kutatásuk vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy a polarizált fény is (a lézer mértékénél kevésbé, de jól kimutatható módon) erősíti az immunrendszert, és jelentős javulást eredményez visszérbántalmak és bőrbetegségek esetén.
Színterápia
A fény különböző színeivel történő terápia nem orvostechnikai, hanem jó közérzet termék.
Ezzel betegséget gyógyítani nem lehet, csak közérzetjavító hatása van.
A vörös szín aktivizál, élénkít.
A narancs szín segíti a felépülést, pl. műtét után oldja a görcsöket, antidepresszáns hatású.
A citromsárga erősíti a gyenge folyamatokat, az idegrendszert.
A zöld kiegyensúlyoz, megnyugtat.
A kék szintén nyugtat, hűt.
Az indigókék inspirál, nyugtat, csökkenti az idegfeszültséget.
Az ibolyakék/lila egyensúlyba hoz.
A fényhiány hatása a szervezetre
Az emberiség történetében számos korabeli szólás utalt arra az annyira ismert és sokszor beigazolódott tényre, hogy ahová rendszeresen nem járnak a napsugarak, oda az orvos jár annyival gyakrabban.
A szembe jutó fény mennyiségét a pupilla szabályozza, és a hypothalamuson (köztiagy) keresztül határozza meg a tobozmirigyben termelődő melatonin hormon mennyiségét, melyet a fény gátol, a sötétség pedig fokoz.
Amikor még nem volt sem naptár, sem óra, az emberek a természetes fényviszonyokhoz igazodtak az alvást és ébrenlétet illetően. Az utasítást mindig is a tobozmirigy adta, s így van ez mind a mai napig. Ahogy változtak az évszakok, a tobozmirigy a többi hormonra kifejtett hatásával segített ősünknek alkalmazkodni az időjárás-változásokhoz.
Melatonin
A melas görög szó feketét jelent, utalva arra, hogy ez a hormon kizárólag sötétben, a sötétség hatására termelődik az élő szervezetekben.
A melatoninszint jelentős napszaki ingadozást mutat, emberekben éjjel tízszer magasabb, mint nappal. Felfedezték azt is, hogy ha az embereknek melatonint adtak, akkor
elálmosodtak akár nappal is, ezek szerint fontos szerepet játszik az alvás-ébrenlét szabályozásában. Gyermekkorban a melatoninszint magasabb, mint felnőttkorban, s öregkorra mennyisége drámai módon lecsökken.
A rosszindulatú daganatos vagy krónikus betegségben szenvedő betegeknél is rendellenesen alacsony melatonin-vérszintet mértek, ami a melatoninnak az immunrendszerre kifejtett pozitív hatására enged következtetni. A növekedést, a szaporodást és a szexuális aktivitást is befolyásolja.
Az éjszakai műszakban dolgozók mesterséges fénynek vannak kitéve azon időszakban, amikor szervezetük a természetes sötétségre számít. A fény – akár természetes, akár mesterséges – blokkolja a melatonin természetes felszabadulását, így megzavarja alvásritmusukat.
Ma már tudományos tény, hogy az agy által termelt szerotonin nagy szerepet játszik a hangulatunk alakulásában, a vérben mérhető szerotoninszintet pedig egyértelműen a fény, illetve napfény mennyisége befolyásolja. Mindez ráadásul összefügg a melatonintermeléssel.
Fény hatása a népcsoportok mentalitására, viselkedésére
Közismert és általánosan elfogadott tény, hogy télen gyakorta csökken a munkaaktivitás, sokaknak rosszabb a hangulatuk, nincs kedvük kimozdulni otthonról. Többet alszanak, mint egyébként, ennek ellenére az alvás nem pihentető, az étvágyuk nő, és a súlyuk is gyarapodhat. Bár sokan ezt természetes állapotnak könyvelik el, ez egyáltalán nincs így. Az előbbiek a téli depresszió ún. szubszindrómális tüneteit jelenthetik, amelyek kellemetlen hatásai könnyen és gyorsan javíthatóak.
Az esetek egy részében valódi depresszió is kialakulhat, az ún. téli depresszió, amelyre jellemző, hogy a tünetek évről évre ősszel vagy télen kezdődne, és késő télen vagy tavasszal minden kezelés nélkül megszűnnek.
Pontos epidemiológiai felmérések Magyarországon nincsenek, ezért csak külföldi adatokra támaszkodhatunk. Finnországban egyes becslések szerint a lakosság 20%-a szenved téli depresszióban. A betegség előfordulása és a földrajzi elhelyezkedés között egyértelmű kapcsolat van, a déli területeken sokkal ritkábban találkozhatunk téli depresszióval. Ennek ellenére a felmérések szerint Floridában 1% körül van a prevalenciája. A szubklinikus esetek száma pedig többszöröse lehet a téli depresszióénak.
A téli depresszió és különböző alvászavarok kezelésére az 1980-as évektől rendelkezésre áll egy egyszerű, olcsó, rendkívül szellemes, és mégis tudományosan megalapozott kezelési eljárás, a fényterápia. A fényterápia lényege, hogy a megváltozott cirkadián ritmust helyreállítják. 10 000 lux erősségű, napi 30 perces terápiára van szükség a legeffektívebb hatáshoz. A kezelésnek szövődménye vagy mellékhatása nincs.
Melatonin molekulaszerkezete
Kontraindikációként a retinopathiák szerepelnek, de a kataraktás és glaukomás betegek esetén sem javasolt a fénykezelés. A fényterápia hatékonysága a szakirodalom szerint 60-90%, a remisszió már az első héten megkezdődik. Fontos, hogy a kezelések lehetőleg ugyanabban az időpontjában történjenek.
Felhasznált irodalom
1. http://www.paramedica.hu/200510/20_lelekmelyen1/index.htm Elérés ideje:
2015.06.01.
2. http://hormon.lap.hu/tobozmirigy/25630729 Elérés ideje: 2015.06.01.
3. http://lifepress.hu/fenyes-gyogyitas/ Elérés ideje: 2015.06.01.
Korunk népbetegségei
Rácz Zsuzsanna: Tények és tévhitek a depresszióról
Rácz Zsuzsanna felnőtt klinikai szakpszichológus, SZTE Pszichiátriai Klinika
Hangulataink a napi események hatására változnak, könnyen felvidulunk, vagy elszomorodunk, de ezek gyorsan múló érzések, amelyek kevésbé befolyásolják életünk általános ritmusát. A hangulatzavarban szenvedők azonban hosszú ideig megragadnak egy-egy érzésben, amely jelentős mértékben akadályozza az életüket, hétköznapi feladataik teljesítését.
Az elmúlt években a pszichológiai szakkifejezések elárasztották a köznyelvet, így a depresszió kifejezést is gyakran használjuk. Ennek következtében összemosódhat a normális hétköznapi hangulati állapot egy súlyos klinikai tünetmintázattal, amelyet az emberiség csekély hányada él meg. A mindennapokban megélt rosszkedv nem akadályoz minket a normális életvitelben, rendszerint átmeneti, és néha még hasznos is lehet, hiszen ilyenkor elgondolkodunk önmagunkról, az aznap átélt kudarcélményünkről, konfliktusunkról, ezek tanulságairól, a számunkra fontos dolgokról, majd megerősödve, letisztult gondolatokkal, elhatározásokkal vágunk ismét az életnek. A klinikai depressziónak ezzel szemben nincsenek pozitív oldalai.
Olyan pszichiátriai zavarról van szó, amely elhúzódó lelki gyötrelmekkel jár, amelynek következményeként súlyos esetben a személy a legegyszerűbb dolgok kivitelezésére is képtelenné válik (fürdés, főzés, takarítás, munkavégzés).
A hangulatzavarok (depresszió, biploáris I. és biploáris II. zavar) a leggyakrabban előforduló pszichiátriai tünetegyüttesek egyike, élettartam prevalenciája a felnőtt populációban 8,3–24% közötti. Nőknél kétszer-háromszor gyakrabban jelentkezik, mint férfiaknál. A betegségkezdet általában a 20-as, 30-as évekre tehető, de nem ritka a gyermekkori kezdet sem.
A depresszió kialakulásukban feltehetően több tényező játszik szerepet:
1) genetikai: az ikerkutatások szerint az öröklődés szerepe kétségtelen, azonban az öröklődési minta, a releváns gén vagy gének még tisztázatlanok.
2) neurobiokémiai: a csökkent centrális szerotoninaktivitást specifikusnak tartották a depresszióra, valamint a receptorfunkciók (noradrenerg, szerotonerg, dopaminerg) megváltozása is kimutathatóvá vált.
3) pszichológiai: a különböző pszichológiai irányzatok különböző pszichés mechanizmusokkal magyarázzák a depresszió kialakulását (például a