III. A haza mindenek előtt!
2. Harcok a Muraközben
(1848. november-december)
Gaál Miklós nem sokáig pihent meg Szegváron. Október 20-án az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz intézett jelentésében kifejtette, hogy „katonai tehetségeit a hazának szentelni kívánja, s különösen a Perczel Mór által vezérlett hadtest táborkarának igazgatását elvállalja”.97 Az Országos Honvédelmi Bizottmány október 25-i rendeletében újabb feladattal bízta meg, s kinevezte a Muraközben tartózkodó Perczel mellé táborkari (vezérkari) főnöknek.98
Még a szeptemberi napokban ismerték meg egymást, s barátság szövődött közöttük. Gaál szeptember 23-i levelében ezt írta: „A Brunswik gróf kastélyában vagyunk elszállásolva (Martonvásáron). Perczel is itt van. Állandóan együtt vagyunk. Nézeteimet mindenben osztja. Megbocsátod, efelől nem írhatok!”99
Az OHB október 25-én értesítette a hadügyminisztériumot, hogy Gaál alezredes, “ki jelenleg Szegváron lakik, saját kérelme és ismert jeles katonai tanultsága folytán Perczel Mór ezredes mellé táborkari főnöknek neveztetett ki”, s „táborkari alezredesi járandóságait november hó 1-jétől huzandja.” Egyben utasította a minisztériumot a szükséges intézkedések megtételére annak érdekében, hogy „az említett alezredes úr mielőbb ezen állomása elfoglalására, Csáktornyára siessen.”
Az OHB a rendeletet megküldte a lajtai hadsereg parancsnokságának és a budai főhadparancsnokságnak, az utóbbinak szintén kötelességévé téve, hogy Gaált kirendelt állomáshelyének elfoglalására szólítsa fel.100 Gaál október 28-án Szegváron kapta meg kinevezését, s november 1-jén indult Perczelhez.101
Milyen szerepet játszott a Muraköz az említett időszakban? A magyar honvédsereg a Lajtáig üldözte Jellasicsot, s október közepén elérte az osztrák–magyar határt. Itt azonban Móga János altábornagy megakadályozta a továbbnyomulást. Mire Kossuth Lajos a magyar táborba érkezett, - s az október 27-i haditanács határozatot hozott Bécs
97Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Zalai Gyűjtemény 36. II. kötet. Zalaegerszeg.
1995. 61.
98 MOL. H.75. 1848:8852. Lásd még: Hermann Róbert: Kossuth hadserege, Kossuth fővezérei. 2007.78.
Gaált Hermann szerint október 24-én nevezte ki az OHB Perczel vezérkari főnökévé.
99V. Waldapfel E.: A forradalom i.m. 90.
100MOL. H. 75. 1848: 8852.
101Hermann R.: Perczel i.m. 61.
36 felmentéséről, - az osztrák ellenforradalmi erők túlsúlyba kerültek. A honvédsereg végül október 28-án átlépte a határt, de két nap múlva Schwechatnál vereséget szenvedett.102 Miközben a magyar fősereg a Lajtánál várakozott és bizonytalankodott, Perczel csapatai sikeres hadműveleteket hajtottak végre. Perczel ezredes - november 1-jétől tábornok - a Dél-Dunántúl megtisztítására kiküldött csapatok, a „drávai hadtest” parancsnoka volt.103 Hogyan került Perczel a Muraközbe? Perczel Mór ezredes Roth és Philippovich hadosztályának október 7-i ozorai fegyverletétele után azt az utasítást kapta Móga János altábornagytól, a magyar fősereg vezérétől, hogy minél előbb induljon Veszprém irányába, s igyekezzen csatlakozni a fősereghez.104
Perczel csapataival október 8-án Ozorán pihent, 9-én azonban megindult a fősereg után, s 11-én érkezett meg Veszprémbe.105 Október 12-én azonban úgy döntött, hogy csapataival mégsem csatlakozik a fősereghez, hanem Kanizsára vonul.106 Perczel október 13-án már Tapolcán volt, 14-én pedig Keszthelyen. Itt kapta meg Kossuth újabb levelét, melyben az OHB elnöke egyrészt a Jellasics főseregétől leszakadó, Todorovic vezette horvát mellékoszlop elleni hadműveleteket sürgette tőle, másrészt „a főtábor állapotára” hívta fel Perczel figyelmét, s a főtáborba kívánta őt is rendelni, hogy a Jellasics elleni támadásra és Bécs felmentésére minél nagyobb erő álljon rendelkezésre. Perczel azonban felülbírálta Kossuth utasítását mert úgy vélte, hogy Kanizsa vidékét sem szabad védtelenül hagynia.
Ezért arról értesítette Csány László kormánybiztost, hogy útját mindaddig folytatja, amíg
„Nugentet Muraközből ki nem szoríthatjuk, s a betolakodó csoport semmivé sem tétethetik”. Ennek megfelelően csapataival október 15-én Kiskormáromba, 16-án pedig Kanizsára vonult.107 Úgy tűnik, hogy Kossuth és az OHB különösebben nem nehezteltek meg Perczelre ezért az önállósodásért. Az OHB október 19-én hagyta jóvá Perczel önhatalmú lépését akkor, amikor megérkezett az ezredes jelentése az első muraközi sikerekről. Ennek hatására most már egyenesen feladatává tették a Muraköz visszaszerzését.108
Perczel hadereje Kanizsán 6000 gyalogosból, 265 lovasból, ismeretlen számú tüzérből és 12 lövegből állt. Ezzel az erővel fogott hozzá a Muraköz megtisztításához miután
102Magyarország hadtörténete. 468.
103Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. 1987. 263.
104Hermann Róbert: A 47. honvédzászlóalj története. Zalai Gyűjtemény 33. Zalaegerszeg. 1992. 133.
105Hermann R.: Perczel i.m. 12-13.
106u.o. 13.
107Hermann R.: A 47. i.m. 135.
108Hermann R.: Perczel i.m. 16.
37 meggyőződött arról, hogy az akció sikerét nem veszélyeztetik komolyabb ellenséges erők.109 Perczel két részre osztott haderejével október 17-én lendült támadásba. Az általa vezetett hadoszlop Letenyénél kelt át a Murán, majd a horvát népfelkelőket és határőröket megfutamítva, Hodosán falun túl ütött tábort. A harcokban kitűnt a három századnyi zalai önkéntes és a Hunyadi-csapat két százada.110 A másik hadoszloppal Gáspár András őrnagy Kottorinál kelt át a Murán és ő is sikeresen nyomult előre. A két hadoszlop másnap október 18-án, a déli illetve az esti órákban vonult be Csáktornyára, s itt egyesültek ismét. A helyi lakosok éljenzéssel és nemzeti színű lobogókkal köszöntötték a katonákat, akik közül sokan az éjszakát zuhogó esőben, a tábortüzek körül állva, szárítkozva töltötték el.111 A Muraközből kiszorult ellenség a Dráva jobb partjára, Varasdra húzódott vissza. Perczel további terve az volt, hogy erőt gyűjtve Varasdig nyomul előre és birtokába veszi a Dráva-hidat. Az ellenséges seregmozgásokról beérkező hírek azonban arra indították, hogy feladja a varasdi híd elfoglalására szőtt tervét, s minden erejét Csáktornya megerősítésére fordítsa.112 Perczel ugyanis itt kívánta kiépíteni a Muraköz „fővédhelyét.”
Az erődítési munkálatok vezetésével vezérkari főnökét, Meszéna Ferenc őrnagyot bízta meg, aki hozzá is fogott Csáktornyán a várkastély sáncokkal és ágyúkkal való megerősítéséhez.113 A munkálatok azonban az esős időjárás következtében csak lassan és csekély eredménnyel folytak.114 Perczel állandó híd építését rendelte el a Murán Letenyénél, az áradástól elsodort hajóhíd helyébe azzal együtt, hogy a hídfő védelmére építsenek két sáncot is. A munkálatokat Kecskeméthy Albert, a zalai zászlóalj főhadnagya irányította. A hídépítéshez szükség volt megfelelő munkaerő biztosítására. November 1-jén Séllyey László főszolgabíró 200 munkás kirendelését kérte a Mura menti járásokból, s ígérte, hogy a Muraköz is kiállít naponta 100 munkást. November 2-án, a Csáktornyára utazó Gaál Miklós alezredes, a hadtest új vezérkari főnöke megszemlélte a letenyei sáncokat és azokat túl gyengéknek találta. Elrendelte tehát a sáncfalak megvastagítását úgy, hogy azok a 18 és 24 fontos lövedékek ellen is védelmet nyújtsanak. Ehhez azonban naponta mintegy 800-1000 munkás kiállítására lett volna szükség.115 Gaál és Perczel jól megértették egymást, az előző vezérkari főnök, Meszéna Ferenc viszont kezdettől fogva
109u.o. 20.
110Hermann R.: A 47. 135.
111Pordán Ildikó: Honvédtüzérként a Muraközben. (László Károly naplójából). Zalai Gyűjtemény 36. I.
Zalaegerszeg. 1995. 226-227.
112Hermann R.: Perczel i.m. 29.
113MOL. R. 31. 1007. Báró Meszéna Ferenc táborkari alezredesnek adatai 1848-1849-ből. 6.
114Hermann R.: Perczel i.m. 27.
115u.o. 28.
38 nagy ellenszenvvel figyelte Gaál Miklós működését. Meszéna szerint: „Gaál megérkezte után azonnal, szokása szerint terveket kezdett készítgetni, s minthogy az egész vidék ismeretével kérkedett (Gaál Zala megyei volt), tehát eleinte sokat nyomott Perczelnél a mérlegbe.”116
Perczel a Muraköz visszafoglalása után beszüntette a további, Horvátország ellen irányuló támadó hadműveleteket. Az OHB defenzív magatartásra intette, vagyis a Muraköz megtartására, mivel a fősereg táborából nem számíthatott további segítségre. Ugyanakkor Perczel belátta, hogy a rendelkezésre álló erőkkel a Muraköz biztosítása korántsem olyan könnyű feladat, mint korábban gondolta.117 Az említett okok miatt bocsátkozott Perczel október 23-a és 27-e között egy fegyverszüneti tárgyalás lefolytatásába Burits császári-királyi vezérőrnaggyal, a stájerországi hadtest elővédjének parancsnokával, az utóbbi kezdeményezésére.
A tárgyalások során egy fegyvernyugvási tervezetet is kidolgoztak, a magyar és a stájer (császári-királyi) seregre vonatkozóan. Szó volt a fegyverszünet kiterjesztéséről a Dráva mellett állomásozó horvát csapatokra is, ezt azonban Dahlen altábornagy, zágrábi főhadparancsnok elutasította. A tárgyalások végső soron Perczel és Burits között sem vezettek eredményre, így nem került sor az október 27-ére tervezett személyes találkozójukra és a fegyverszünet aláírására sem. Perczel október 30-án jelentette az OHB-nak, hogy az alkudozások, melyekhez pedig jelentős reményeket fűzött, meghiúsultak.118 A magyar fősereg schwechati vereségének (október 30.) a híre november 1-jén jutott el a friedaui, varasdi és légrádi császári-királyi, valamint horvát táborokba. Varasdon Dahlen szabályos dísszemlével és sortüzekkel ünnepelte meg a schwechati csata, továbbá a forradalmi Bécs elestének hírét.119
Ez az új fejlemény, a béketárgyalások már említett kudarca, úgyszintén az ellenség készülődéséről érkező hírek arra mutattak, hogy a közeljövőben támadás várható. A hírszerzői jelentések kiértékelése után Perczel arra a meggyőződésre jutott, hogy a varasdi és légrádi horvát, valamint a stájerországi császári-királyi hadsereg november 9-én összpontosított támadásra készülnek, melynek célja a Muraköz visszafoglalása. Perczel ezek után összehívta a haditanácsot, amelyen „közakaratilag” elfogadták az újonnan érkezett vezérkari főnöknek, Gyulai Gaál Miklós alezredesnek, továbbá Perczelnek az
116MOL. R. 31. Meszéna. 7.
117Hermann R.: Perczel i.m. 26-27.
118 MOL. R. 31. Meszéna. 7. illetve Hermann R.: Perczel i.m. 31-31. Meszéna szerint Perczel és Burits írta alá a fegyverszünetet. Valójában nem írták alá, s az aláírás elsősorban Dahlenen és Nugenton hiúsult meg.
119 Hermann R.: Perczel i.m. 33.
39 előterjesztését. Ez arra irányult, hogy meg kell előzni az ellenséges támadást, s legalább az egyik szembenálló sereget vissza kell nyomni. Gaál véleménye szerint a 20.000 főnyire becsült stájer sereget kellene megtámadni, mivel a támadás sikere esetén a varasdiak és légrádiak már nem mernének támadásba kezdeni.120 A határozat Meszéna Ferenc korábbi vezérkari főnök távollétében született, aki Kanizsára utazott, hogy a Budapestről leküldött négy ágyút fogadja. Meszéna szerint Gaál az ő távollétét kihasználva, az ellenség biztosan bekövetkező támadására hivatkozva „lovallta fel” Perczelt a Burits elleni akcióra.121 A mielőbbi támadást a keményre forduló időjárás is indokolta. November 5-én reggelre virradóan a földet már hó borította, s délelőtt 11 óráig folyvást, erősen havazott, bár a leesett hó elolvadt.122 Félő volt, hogy egy újabb havazás után vagy az olvadás, vagy a hótakaró teszi lehetetlenné a gyors hadmozdulatokat.
Perczel november 7-én este adta ki a Burits elleni támadás parancsát. Csapatait éjfélkor felsorakoztatta, s 8-án éjfél után 1 órakor megindult Friedau ellen.
Egyidejűleg a varasdi hídhoz a Radetzky-huszárok egy szakaszát küldte, hogy az ott levő három löveggel, figyelemelterelő céllal lőjjék az ellenség túlparti állásait, de némi erőt hátrahagyott Csáktornyán is. A Friedau elleni támadásban az alábbi alakulatok vettek részt:
a Zrínyi-csapat, a Hunyadi-csapat négy százada, a szabolcsi és zalai önkéntes zászlóaljak, a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőrség kassai félütege, az október közepén megszervezett első honvédüteg (tehát összesen 12 löveg), a Sándor-huszárok egy és a Miklós-huszárok két százada.123
Perczel előőrsei reggel 6 órakor érték el Polstrau városát, ahonnan elkergették a település mögött állomásozó császári-királyi előőrsöt. Az ellenség elővédje Friedau közelében még két ízben próbálta sikertelenül útját állani Perczel seregének. Perczel Friedau előtt szétbontakoztatta csapatait. A jobbágyszárnyon a Hunyadi-csapat, középen a szabolcsiak, a balszárnyon a Zrínyi-csapat nyomult előre. A zalaiak tartalékban maradtak. A tüzérség négy lövege lőni kezdte az ellenséges tüzérséget, a többi 8 löveget a helyszűke miatt nem lehetett felállítani. Reggel 8 órakor a magyar gyalogság szuronyrohammal bevette a várost, s kiszorította Burits csapatait.124
A benyomuló magyar haderőt a friedaui nép szívesen fogadta, bár a lakosság nagy része az ágyúzás miatt elmenekült a városból. A város egyes épületei leégtek a magyar ágyúk
120u.o. 33-34.
121MOL. R. 31. Meszéna. 7.
122Pordán I.:Honvédtüzérként i.m. 228.
123Hermann R.: Perczel i.m. 34.
124u.o. 36.
40 keltette tűz miatt.125 További anyagi, de főleg erkölcsi kárt okozott, hogy a magyar katonák egy része a polgárok által elhagyott házak fosztogatásába kezdett.126
A császári-királyi csapatok a várostól nyugatra húzódó magaslatokra vonultak vissza, s fedett tüzelőállásból, hat löveggel lőni kezdték a magyar tüzérség négy lövegét. A magyar ágyúk helyét Gaál Miklós alezredes személyesen jelölte ki. Perczel az ellenség tűzfölényének ellenére sem küldött előre újabb lövegeket a tartalékból. Az ágyútűz délelőtt 11 óráig folytatódott, s ekkor Perczel elrendelte a visszavonulást. A magyar csapatok szakadó esőben, 17 órai harc és menetelés után, este 6 órakor érkeztek vissza Csáktornyára. A sietséget az magyarázta, hogy a varasdi és légrádi ellenséges erők bármelyik pillanatban elvághatták a visszavonulás útját.127 Perczel november 9-i hadijelentésében számolt be a friedaui expedícióról, melyet így indokolt: „tervem nem volt egyéb, mint az ellenségnek határinktóli visszaűzése, seregeimnek egy új hadnemébeni gyakorlása és harchevének kielégítése”. A jelentés az ellenség erejét eltúlozta.
Az ellenséges sereg a következő egységekből állt: a 13. gyalogezred 5. és 6. százada, a 26.
gyalogezred 2. zászlóalja, a 27. gyalogezred 4. zászlóaljának 5. és 6. százada, a 9.
vadászzászlóalj két gyenge százada; a lovasságot a János-dragonyosok őrnagyi és ezredesi osztálya, a tüzérséget pedig egy 6 fontos üteg alkotta. Perczel beszámolója szerint a friedaui élelmezési biztos felajánlotta Gaál alezredesnek, hogy hajlandó lesz élelemmel ellátni a magyar csapatokat. Gaál ezt azzal utasította vissza, hogy „a magyar had nem a steyerek, hanem csak a zsarnokság ocsmány eszközei, a császári katonaság ellen jöve”.128 Ennek következtében a Csáktornyára korgó gyomorral visszaérkező, esőtől áztatott katonák „éhesen, de vidoran” beszélgettek az új diadalról.129 A magyar sereg vesztesége egy halott, három súlyos és tizenegy könnyű sebesült volt. Perczel az ellenség halottainak számát 50-60 főre becsülte, ezen felül a magyar csapatok 47 foglyot is ejtettek, akik közül a 13. gyalogezredbeli olasz legénység egésze és a vadászok egy része hamarosan magyar szolgálatba lépett át. Perczel hadvezéri szereplését értékelve megállapítható, hogy megfelelő előkészítés után, a kockázatot ésszerűen vállalva támadta meg a stájerországi császári-királyi csapatokat, s a megfelelő pillanatban rendelte el a visszavonulást is. A csatatéren azonban nem igazán volt ura a helyzetnek.
125MOL. R. 31. Meszéna. 7.
126Pordán I.: Honvédtüzérként i.m. 230.
127Hermann R.: A 47. honvédzászlóalj i.m. 137. A friedaui ütközetről lásd: Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban. Zalaegerszeg. 1906. 135-139. és Zrínyi Károly: Csáktornya monográfiája.
Csáktornya. 1905. 116-117.
128Hermann R.: Perczel i.m. 37-38.
129Pordán I.: Honvédtüzérként i.m. 230.
41 Ez megmutatkozott abban, hogy tüzérségének kétharmadát egyáltalán nem használta, s feleslegesen hevertette a zalai zászlóaljat is, amely utóvédként nem vett részt az ütközetben. A város frontális megtámadásával és szisztematikus megtisztításával pedig lehetővé tette a császári-királyi tüzérség egy részének visszavonulását. Csapatainál hiányoztak a szekerek, s ezáltal a katonák élelmezése és a sebesültek elszállítása is megoldatlan maradt.130 László Károly honvéd tüzér Csáktornyán maradt, így nem vett részt az akcióban, de a visszaérkező katonák elbeszéléséből természetesen értesült a történtekről.
Naplója szerint: „Általános (volt) azon vélemény, hogyha Perczel Móricz helyett egy tanult, tapasztalt vezér van, az ellent nemcsak megfutamtathattuk, hanem álgyúit is elvehettük volna, csak még egy kevés kitartás kellett volna”.131
A friedaui expedíció azon túlmenően, hogy az ellenség egységes fellépését megelőzte, a magyar csapatok harci kedvére és a lakosság hangulatára is buzdítóan hatott. Perczel szerint: „az egész vidék, e dicsőséges hadjárásra felelevenült és kiemelkedett azon lelki szorongatásból, melybe az ellenség három oldalróli készületei és szerteszórt fenyegetései által ejteték”.132 A győzelem jelentőségét az adta, hogy a schwechati vereséget és a Bécs elestét követő időszakban a honvédsereg egyik figyelemreméltó győzelme volt az újból megerősödő ellenforradalommal szemben.133
Perczel (mint már szó volt róla) másnap, november 9-én, Csáktornyán kelt levelében tett jelentést az előző napi harcról, melyet a népképviseleti országgyűlés november 13-i ülésén ismertettek. Ebben Gaál Miklós szerepét így méltatta: „Gaál alezredes, táborkari tiszt méltó kitüntetést érdemel, ki a hadvezetésben ügyes tapintattal istápolá a vezér hadi rendezéseit.”134 Hasonló tartalmú volt Perczelnek Csáktornyán, november 10-én kiadott napi- és hadparancsa: elismerést és köszönetet mondott Gáspár András őrnagynak, mint az első dandár parancsnokának és Gaál Miklós alezredes táborkari főtisztnek..., majd a továbbiakban a Szekulits István őrnagy vezette Zrínyi-zászlóalj vitézségét emelte ki.135 Gaál Miklós november 9-én nővéréhez, Ninához írott levelében számolt be a hadjáratról.
Elmondta, hogy a három ellenség közül a legerősebbet, Nugent táborszernagy és Burits tábornok csapatait támadták meg, s ha a rossz utak és az állandó esőzés miatt a honvédek
130Hermann R.: Perczel i.m. 37.
131Pordán I.: Honvédtüzérként i.m. 230.
132Hermann R.: Perczel i.m. 38.
133 1848/49. zalai eseménytörténetek. Zalai Tükör/74.I. Szerk.: Baranyai Györgyné-Degré Alajos- Kovács Lajos. Zalaegerszeg. 1974. 31.
134 Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk.: Beér János. Bp. 1954. 304. illetve Közlöny. 1848.
november 15. 759.
135Novák M.: Zalavármegye i.m. 141.
42 nem lettek volna úgy kimerülve, Friedaun is túlnyomultak volna. Az ellenség sok halottat, sebesültet és foglyot veszített, míg a magyar részről csupán nyolc fő sebesült meg, akik közül az egyik később meghalt. Ő maga teljes díszben vett részt az ütközetben, ruhája a sár és az eső miatt tönkrement. Dicsérte Perczelt, mint ügyes embert, aki hallgat a jó tanácsra.136 Egy későbbi, november 18-án Dobriban kelt levelében folytatta beszámolóját, s büszkeséggel szólt saját szerepéről is. Friedau előtt ő ment ki felderíteni, hogy hol állítsák fel a magyar ágyúütegeket, majd sikeres választásának köszönhetően csakhamar elhallgattatták és elvonulásra kényszerítették az ellenséget.137
Perczel már a friedaui ütközetről tudósító, november 9-i jelentésében közölte az OHB-val, hogy amíg jelentősebb erősítést nem kap, kénytelen lesz feladni a Muraközt. Ezt követően csapataival a Mura bal partján Letenyénél, Lendvánál és Molnárinál foglal állást. Perczel serege november 11-én hagyta el az áradás által „csaknem Balatonná” vált Muraközt. Ez az utolsó pillanatban történt, mert a Mura vize az átkelés után pár órával elvitte a letenyei hidat. Gaál Miklós figyelmeztette Perczelt a Muraköz tarthatalanságára. Egy levele szerint Perczel nem akarta elhagyni a Muraközt, de ő (Gaál) közölte vele, hogy a kiürítés teljes felelősségét magára vállalja.138
A Dahlen vezette horvát csapatok november 13-án átkeltek a Dráván és bevonultak Csáktornyára.139 Perczel seregének ismeretes 1848. november 12-ére és 20-ára szóló pontos hadrendje és állománykimutatása. November 12-én a sereg három hadoszlopban volt elosztva. Molnáriban 2539 fő állomásozott, 171 lóval és 5 löveggel, Gáspár András őrnagy parancsnoksága alatt. Letenyén Perczel Mór vezérőrnagy személyes vezetése alatt 2604 fő foglalt állást, 308 lóval és 8 löveggel. Lendván pedig 1386 fő és 170 ló tartózkodott 6 löveggel, Gaál Miklós alezredes parancsnoklata alatt.
Az utóbbi helyen a csapatok megoszlása a következő volt: Gaál Miklós és törzse: három fő, hat ló; a 47. (zalai) honvédzászlóalj: 1206 fő, 9 ló; a 4. (Sándor) huszárezred ezredesi osztályának első százada: 114 fő, 112 ló; a 4. számú honvéd fél gyalogüteg: 63 fő, 43 ló és 6 löveg. Gaál csapatainak a zömét a zalai zászlóalj (1206 fő) alkotta.
136V. Waldapfel E.: A forradalom i.m. 285-286.
137u.o. 297-298.
138Hermann R.: Perczel i.m. 40. illetve Dervarics Kálmán: Alsó-Lendva története. Zalavármegyei évkönyv a Millenniumra. Nagykanizsa. 1986. 216-223.
139Hermann R.: Perczel i.m. 41. Továbbá: Novák M.: Zalavármegye i.m. 144. és Zrínyi K.: Csáktornya i.m.
117.
43 A Mura-menti sereg összlétszáma tehát november 12-én 6529 főt tett ki, 649 lóval és 19 löveggel.140 November 19-én Perczel a Gaál vezette lendvai dandárt Dobriba és Szemenyére helyezte át, Lendván csupán némi őrség maradt. A november 20-i kimutatás nem állomáshely, hanem fegyvernem szerint vette számba a haderőt, amelynek megoszlása a következő volt:
Honvédzászlóaljak:
35. (Zrínyi) zászlóalj, 47. (zalai) zászlóalj, 48. (szabolcsi) zászlóalj; összesen: 3233 fő.
Szabad és önkéntes csapatok:
50. (Hunyadi) zászlóalj öt százada, 35. (Zrínyi) zászlóalj 7. és 8. század, Somogyi 4. 5. és 6.
század, 44. (vasi) zászlóalj 1. és 2. század; összesen: 2989 fő. A gyalogság összlétszáma tehát: 6222 fő.
Lovasság:
9. (Miklós) huszárezred 1. és 2. század, 4. (Sándor) huszárezred első század, Radetzky-csapat; összesen 515 fő, 486 lóval.
Honvédtüzérség:
1. és 2. egész ágyús üteg, 312 fővel. A Mura-melléki haderő tehát november 20-án 6222 főnyi gyalogságból, 515 fő lovasságból és 312 fős tüzérségből, összesen tehát 7049 katonából állt.141 Ez azt mutatja, hogy november 12-e óta a sereg létszáma nőtt, másrészt pedig megindult a szabadcsapati és önkéntes mozgó nemzetőrzászlóaljak honvédzászlóaljakká való átalakítása.
November közepén az ellenség ismét megszállta a Muraközt, bár Dahlen egyelőre nem gondolt támadásra. November 15-én mégis riadót fújtak Letenyén, mivel az a hír érkezett, hogy a Mura jobb partján ellenséges katonaság mutatkozik. Mivel a hír alaptalannak bizonyult, a riadót lefújták. Másnap Gaál alezredes elrendelte, hogy Szemenyétől nyugatra a 47. (zalai) zászlóalj állítson ki előőrsöket.142
Gaál Miklós november 18-án, Dobriban kelt levelében számolt be nővérének az újabb fejleményekről. Perczelt előző levelével ellentétben keményen bírálta. Egyhelyütt azt írta:
„Perczel nem ért sem a taktikához, sem a stratégiához”. Saját személyének nagy szerepet tulajdonított abban, hogy a három oldalról, túlerő által szorongatott magyar sereg még
140 Hermann R.: Perczel i.m.102. Továbbá: Hermann R.: A 47. honvédzászlóalj 137. és Gyalókay Jenő:
Egykorú adatok az 1848-i muraközi hadjárat történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények. Okmánytár. Bp.
1929. 378-379. Gyalókaynál a sereg összlétszáma 100 fővel kevesebb, mivel a Molnáriban állomásozó egység létszámát 100 fővel kevesebbre becsüli.
141Hermann R.: Perczel i.m. 103-105. illetve Gyalókay J.: Egykorú i.m. 378-379.
142Hermann R.: Perczel i.m. 42.
44 időben és szerencsésen visszavonult a Mura bal partjára. A jelenlegi helyzetet pedig így jellemezte: „Most is rosszul állunk, de Perczel nem fogad szót. Helyzetünk nem veszedelmes, de kedvezőbben tudnánk felállni, Magyarországot sokkal jobban fedezni.”143 November 21-én Perczel arról értesült, hogy az ellenség a Muraközben újoncoz és adót hajt be. Ezért november 22-én, hajnalban korlátozott méretű támadást rendelt el az ellenséges erők ellen. A letenyei dandártól a Hunyadi-csapat és a szabolcsi zászlóalj egy-egy százada kelt át a Murán, s ellenállás nélkül futamította meg a horvát nemzetőröket és reguláris határőröket, akik Varasdra húzódtak vissza. A letenyei átkeléssel egyidőben Gaál alezredes dandárából a 47. (zalai) zászlóalj egy része nyomult be Szemenyénél a Muraközbe, s az ellenség előlük is elfutott. Gaál egyik leveléből kitűnik, hogy arra számított, a benyomuló csapatok „hihetőleg egész Muraköznek birtokába” jutnak, bár a terület tartós megszállását az állandó hidak készítésétől tette függővé.144
Gaál Miklós november 22-én Dobriból az első hadosztály parancsnokaként utasítást küldött Zala megye első alispánjához. Ebben kifejezte azon reményét - valószínűleg az aznapi előrenyomulásra gondolva -, hogy a magyar sereg ismét birtokába veheti a Muraközt. Ahhoz azonban, hogy azt továbbra is megtarthassa, s a haderő az esetleges visszanyomulás esetén se legyen veszélyeztetve, arra lenne szükség, hogy a Murán minél hamarabb három helyen - nevezetesen Muraszerdahelynél, Letenyénél és Kottorinál - fahíd készíttessék. Legsürgősebben a muraszerdahelyit kellene felállítani. A megyét a szükséges intézkedések és előkészületek megtételére kérte, s felajánlotta, hogy a hidak építésénél saját személyében felügyeletet gyakorol.145
Perczel az említett két támadó oszlop sikerei alapján úgy vélte, hogy a Muraköz „minden percben, négy helyen egyszerre megszállható, és úgy fél nap alatt az ellenségtől megtisztítható”, amit csakhamar meg is fog tenni, ha a stájerországi császári-királyi hadsereg
„nem tészen diverziót.” November 23-án bizonyossá vált, hogy a horvátok ismét kiürítették a Muraközt. Ezt az indokolta, hogy Dahlen ráébredhetett, a Muraközben csapatai jobban ki vannak szolgáltatva a magyarok támadásának és az elvágatásnak, mintha a Dráva-vonalat tartják. Perczel mégsem szállta meg a Muraközt, mivel úgy vélte, hogy ehhez erősítésre lenne szüksége, de a beállott esős idő következtében a felázott utak sem kedveztek volna a támadásnak. Az ellenség megzavarása céljából azonban újabb látszattámadást indított Légrád térségében. Perczel november 28-án, a Molnárinál állomásozó Gáspár-dandárból odarendelt
143V. Waldapfel E.: A forradalom i.m. 297-298.
144Hermann R.: Perczel i.m. 43-44. és Hermann R.: A 47. honvédzászlóalj i.m. 138-139.
145ZML. áll. biz. ir. 1848:2446.
45 csapatokkal és tíz ágyúval Légráddal szemben foglalt állást, s személyes irányítása alatt ágyúztatta a szemben álló ellenséges csapatokat, majd visszatért állomáshelyére.146
Perczel december 9-ig seregének jobbszárnyát Lendván túlra tolta és ide tette át főhadiszállását is. Az eddigi három dandárt pedig kettővé egyesítette úgy, hogy a Molnáriban levőt felosztotta a letenyei és lendvai dandárok között. A lendvai dandár parancsnokságát Gaál Miklós vette át, a letenyeiét pedig Gáspár András.147 A sereg létszáma december 9-én meghaladta a 8000 főt.148
December 12-én a Gáspár vezette letenyei dandár átkelt a Murán, s 15-én harc nélkül bevonult a horvátok által kiürített Csáktornyára, ahonnan az ellenség Nedelicen túlra vonult vissza. December 17-én Gáspár folytatni akarta az előrenyomulást, de Perczel utasítására elállt tőle. December 18-án pedig elhagyta Csáktornyát, majd Letenyére vonult vissza.
Másnap, december 19-én a Gáspár-dandár Alsólendvára vonult, s itt egyesült Perczel többi csapataival.149
A gyors visszavonulást az magyarázta, hogy december közepén megindult a császári-királyi csapatok összpontosított támadása Magyarország ellen, s Windisch-Grätz főserege több ponton is átszakította a feldunai hadsereg védelmi vonalát. Az OHB számára most az volt a kérdés, sikerül-e az eddig egymástól elkülönülve ténykedő hadtestek működését egységbe hozni, s időt nyerni arra, hogy a Délvidékről felrendelt erősítések birtokában a magyar hadsereg megállítsa a császári-királyi fősereg támadását.
Perczel december 17-én már értesült az említett eseményekről, s aznap gyorsfutár által közölte Kossuthtal, hogy visszavonja csapatait a Muraközből.150
Az ezután bekövetkező események Perczelt és Gaált is másfelé sodorták. Gaál keményen bírálta Perczel magatartását a már idézett, november 18-án nővéréhez írott levelében. Ezek után nem csoda, hogy nehéz lett volna tartósan együttműködnie Perczellel. Ugyancsak november 18-án Gaál közölte az OHB-val, hogy 1820-ban egy emlékiratot nyújtott be a budai „mérnöktestületi igazgatóságnak” Arad várának tervrajzáról, “valamint annak támadásáról és védelmezéséről”. Javasolta, hogy az OHB kerestesse elő ezt az emlékiratot.
Ezzel mintegy jelezte, hogy alkalmasnak tartaná magát e hadművelet vezetésére. Az OHB
146Hermann R.: Perczel i.m. 44-47. és Hermann R.: A 47. honvédzászlóalj i.m. 139.
147Hermann R.: Perczel i.m. 50.
148Hermann R.: A 47. honvédzászlóalj i.m. 139.
149Hermann R.: Perczel i.m. 50.
150u.o. 53.