a haránttörések hiányát a borsodi medence jellemző szer

kezeti sajátsága gyanánt kell tekintenünk.

Föntebb említettük azonban, hogy a tulajdonképeni Sajó-völgy medencerészletétől DNy felé haladva megváltozik a szerkezeti kép, amennyiben itt már határozott haránt- törések is jelentkeznek. A z első ilyen harántirányú törésvonal Szilvás­

várad—Mogyorósd között mutatkozik, ahol az alsó mediterrán rétegösszlet vonulatát megszakítja a közbeeső felső mediterrán meszes-tufás, kövületes homok és a riolitlufa lezökkent szakasza, amely, úgy látszik, árkos besza­

kadásban ül.

Tovább délebbre, Balatonynál a felső mediterrán rétegösszlet föntebb jellemzett sajóvelezd—mercse—balatonyi vonulatának határa egy keresztvetődés, melynek mentén Balatony és Bekölce között újból a pectenes—corbulás rétegek bukkanak felszínre. A z utóbbiakat viszont a bekölcei völgy irányában haladó nagyobb haránttörés mentén szakítja meg a völgy D-i oldalán kibukkanó schlier—felső mediterrán rétegösszlet. E két törésvonal közé eső alsó medi­

terrán rétegösszlet tehát horsztjellegű szerkezeti formát öltött.

Egercsehi környékén a haránttörések már annyira állandóvá váltak, hogy innen kezdve a terület szerkezete ugyanolyan hosszanti és haránftöré*

sekkel kockákra szabdalt képű, mint amelyet Noszky leírásaiból Salgótarján vidékén, a Cserhátban és a Zagyvavölgyben ismerünk.

* *

*

A csapás és dőlés irányát a törésvonalak általában nem befolyásolták.

A lezökkentett táblákban legtöbbször még a dőlés szöge is változatlan. V e­

tődések mentén beállott erősebb kibillenések csak Sajókazán észlelhetők, ahol még dőlésirányban is ellenkező helyzetű táblákat tárt fel a bányászat. A rétegek általános csapásiránya É É K —DDNy, míg a dőlés K-i, illetve DK, valamint Ny, illetve NyÉNy. Kisebb helyi eltérésektől eltekintve a Sajótól D*re, Királdtól kezdve a Bán völgyéig általában Ny-i dőlés a rendes irány.

436 VADÁSZ E. (44) A Bán-völgytől Sajószentpéter—Miskolcig a rétegek dőlése K -k Nagy körvonalakban ez a Sajó D*i oldalán észlelhető település ilyenformán az említett főtörésvonalakon belül is sokszorosan összetört, nagy átmérőjű lapos boltozatnak felel meg, amelynek tengelye a Bán völgyében van.

Ugyanilyen képű a Sajó É*i oldalán lévő rétegek települése is, amennyiben Putnoktól Mucsonyig Ny*i, innen kezdve K*i dőlésirányokat ismerünk. Ez a lapos boltozattá rekonstruálható települési forma a délivel szemben annyiban eltérő, amennyiben részaránytalanabb: a Ny*i szárny hosszabb, a K*i rö­

videbb. M íg D*en a tengelyt a Bán völgyében látjuk, addig itt Szuha­

kálló—Mucsony között kereshetjük kevésbbé kimutatható alakban.

Putnoktól Ny-ra K-i dőlést találunk s ugyanezt találjuk D felé Sajó­

várkony körül is. Ózdtól Ny*ra már ismét Ny*i dőlést észlelünk, úgyhogy Ózd tengelyével ismét keskeny boltozatszerű település van előttünk.

D felé lényegesen más a helyzet, amennyiben a sajóvárkonyi glauko­

nitos rétegekben említett föntebbi boltozat K*i szárnyához simulva, valamennyi föntebbi leírásunkban részletezett szerkezeti vonulatban a K*i dőlés uraikon dik. Ebben az uralkodó dőlésben találjuk a rétegeket Egercsehiig, ahol az itt jelentkező haránttörések a dőlésirányokat is befolyásolták s helyenként közel K —Ny*i csapást formálva É*i, illetve D*i dőlést eredményeztek.

Ettől az általános K*i dőléstől csak az apátfalva—’mónosbéli szakaszon ismerünk eltérést, amennyiben itt az alaphegység peremén Ny*i (ÉNy) dőlésben látjuk az alsó mediterrán széntartalmú rétegeket fedőrétegeikkel együtt. Ez az eltérő dőlés az apátfalvi völgy törésvonalában jut érintkezésbe a K -i dőlésű rétegösszletlel.

A medence röghegység jellegét kialakító hosszanti törések, illetve tek­

tonikus mozgások korát

a felső mediterrán végére

kell tennünk.

A rétegtani fölépítésből kitűnik ugyanis, hogy az oligocéntól kezdődőleg a felső mediterránig bezárólag olyan hézagtalan üledéksor fejlődött ki, mely fokozatos állandó süllyedésű medencében keletkezett. A felső mediterrán végén h i r t e l e n megváltozott a helyzet: a medence üledékei kiemelkedtek s az andezittufa és breccsa szárazföldi üledékei már diszlokált rétegekre tele­

pültek. Tektonikus diszkordanciát nem észlelhetünk ugyan a felső mediterrán előtti s utáni rétegösszlet között, mert ezt az alig nehány foknyira kimozdult rétegeknél nehezen is észlelhetnénk. A beállott változást jelzik azonban a szembeötlő fácieskülönbség, az ezzel járó eróziós diszkordancia, (az andezit­

breccsa aljában megjelenő durva, kavicsos rétegek), valamint az a tény, hogy az andezittufa és breccsa Putnok fölött a felső oligocén (glaukonitos)

(45) BORSODI SZÉNMEDENCE

437

rétegekre is reáhúzódik. A medence rövid tartamú szarmata szárazulata a pannoniai tenger K-ről előrenyomuló hullámai alá került.

A pannoniai emelet végével

újból és végleg

kiem elkedett

a terület s ezzel kapcsolatban a régebben kialakult hosszanti törések mentén megújult moz­

gások történtek. Ezenkívül ekkor keletkeztek a borsodi medencében csak nagyon alárendelt szerepű, délebbre azonban jelentékenyebb haránttörések, amelyek a hosszanti töréseknél fiatalabbak.

Noszky a Zagyvavölgy és környékének földtani jellemzésében a hosz- szanti törésrendszer kialakulását az alsó pannoniai emelet utáni időre teszi, mivel ezek a vetődések szerinte még ezeket a rétegeket is elérték. A haránt­

törések kora szerinte nem lehet a levanteinél régibb. A z utóbbiak korban megfelelnek a borsodi medence haránttöréseinek, míg a hosszanti törések a föntebb mondottak szerint valamivel idősebbek. A salgótarjáni környék, a Zagyva-völgy és Cserhát körüli medencerész kialakulástörténete szerint azonban a pannoniai rétegeket átszelő hosszanti törések szintén lehetnek ki­

újult vetődések is.

A szerkezeti mozgások mechanizmusa és módja. A szerkezeti formák leírásánál megállapítottuk a medence röghegység jellegét s a Sajó- völgy mentében az egyes rögök rétegösszletének lapos boltozatba rekon­

struálható települését. A fenti szerkezeti formák sazok létrejöttét okozó moz­

gások nyomozásában a medence fejlődésmenetét követve, látszik, hogy a felső eocéntől kezdve epirogenetikus jellegű, állandó süllyedés és üledékfelhalmo­

zódás történt a felső mediterránig bezárólag. Ebben a hosszú fejlődési sza­

kaszban nagyobbszabású hegyképző mozgások nem voltak, egyes helyeken azonban kisebb, helyi jellegű fenékingadozásokra visszavezethető undulációk jelentkeznek. Ilyenek a szénösszlet fekvőjében kimutatott kisebb boltozatok (Királd), valamint az alsó széntelep több helyen megismert egyenetlenségei, amelyek az oligocén végével történt kisebbmérvű kiemelkedés nyomán léte­

sültek. A z általános süllyedést nem előzték meg peremmenti törések, mivel azoknak semmi nyomát nem találjuk. A Bükk-hcgység Ny-i pereme és az Upponyi Szigethegység között lévő miocén tengerszoros keletkezése is lassú lesüllyedéssel történt s az itteni peremtörések későbbi keletűek.

A felső mediterrán végével a fejlődés (evolutió) rövid, időszakos megszakítást szenved s bekövetkezik a medence revolúciós időszaka, amely­

ben a

hosszú ideig

állandó, lassú süllyedésben volt terület

hirtelen

kiemelkedik. A kiemelkedéssel járó mozgási jelenségek alakították ki a me­

dence szerkezeti képét. A létrejött formák keletkezése a ható erő

(kiemel-438 VADÁSZ E. (46) kedés) különbözőségében, az anyagok eltérő reagálásában, illetve mozdítható­

ságának különböző voltában (lazább anyagok könnyebben, szilárd, kemény anyagok nehezebben mozdíthatók, merevebbek, ellentállóbbak, ridegebbek), a térbeli elhelyezkedés lehetőségeiben s az esetleg fellépő ellenállásban leli magyarázatát. Ezeket a tényezőket vizsgálva azt találjuk, hogy a szerkezet kialakulásának idején a Bükk-hegység és a Gömöri fennsík alaphegységei K*en, D*en és É*on merev, régebben kialakult tömeg gyanánt viselkedtek a medence túlnyomólag laza üledéksorozatával szemben. A medence köze­

pén É K —DNy*i csapásban, a szendrői karbonrögök irányában kezdődő Upponyi Szigethegység, középső szakaszán vékonyabb—vastagabb miocén sorozattal födve, régebbi keletű s a medence evolúciós szakaszát bevezető epirogenetikus süllyedésből eredő típusos undációs, azaz küszöbhorszt1 gya­

nánt foglal helyet. A Bükk-hegység és a Gömöri mészkőhegység a me­

dence szerkezeti kialakulásában viszonylagos nyugalomban lévő passzív merev tömegek, az uppony—szendrő*i küszöbhorszt vonulat azonban me­

rev, a mozgásokban amazokkal szemben erőteljesebben résztvevő tömeg, amely épen eltérő viselkedésével viszonylag aktív.

A z első orogenetikus mozgások nyomait a borsodi medencében az oligocén—miocén határán észleljük. A medence süllyedésében rövid meg­

szakítás állott be s az eddig keletkezett üledékek az alsó széntelep keletke­

zését megelőző időpontig bezárólag (Királd) enyhe ráncolódást szenvedtek.

Ez a gyűrődési folyamat méretben kevésbbé jelentős, de az egész távolabbi medencére kiterjedő volta miatt fontos előmozzanata a medence szerkezetének.

Noszky is említi a régi gyűrődések nyomait a miocén előtti képződménye­

ken.2 Ezeket a medence megújult süllyedésével félbeszakított kezdetleges gyűrődési folyamat eredményeinek kell tartanunk. Innen van az, hogy nyo­

mozásuk és rekonstruálásuk sokszor nehézségekbe ütközik. Irányuk az egyes medencerészek általános szerkezeti irányát követi. A Sajó*völgyben csak a királdi szakaszban nyomozhatjuk É K —DNy*i tengely mentén, mert az oligocén rétegösszlet, amint láttuk, csak itt látszik a külszínen. A Mát­

rától É*ra Sirok—M átraballa körül K —Ny*i, a Cserháttól É*ra Noszky

szerint K —ÉK csapásban, az Ipoly*völgyben pedig a Vepor masszívuma peremén mutathatók ki.

A felső mediterrán végén történt mozgási főperiódusban a rétegösszlet 1 Stille : Injektivfallung und damit zusammenhängende Erscheinungen; Gteol. Rund*

schau, VIII, p. 138, 191T.

2 Noszky : A Zagyvavölgy és környéke, p. 65.

BORSODI SZÉNMEDENCE 439 (4 Z)

kiemelkedése elsősorban szintén a sajómenti, lapos boltozatot létrehozó tele­

piilési formát létesítette. Ezt a formát az uppony—szendrői küszöbhorszt merevebb voltának tulajdoníthatjuk.

Ha a gyűrődéseket a régebbi, kizárólag tangenciálisan ható erők oldal­

nyomása által létesített horizontális mozgás által keletkezetteknek tartjuk, akkor a föntebbiek szerint a medence első mozgási szakaszán létrejött for­

mák ebbe a kategóriába nem sorolhatók. A z utóbbi időben azonban Stille

számos tanulmányában kimutatta ennek a felfogásnak helytelen voltát, vala­

mint a gyűrődés és vetődés formái között az eddigi éles elhatárolás lehetetlen­

ségét. Stille egyik tanulmányában a gyűrődés jelenségét a következőképen formulázta : 1

„Die Hebung gew isser relativ mobiler Erd­

In document A BORSOD—HEVESI SZÉN ÉS LIGNITTERULETEK BÁNYA­FÖLDTANI LEÍRÁSA. (Pldal 46-50)