T a r t a l o m : 1. Előjelek Valens császár halálát és a gótok részéről fenye
gető vereségét hirdetik. 2. A húnok, alanusok és egyéb ázsiai szittya népek lakóhelyeiről és erkölcseiről. 3. A húnok a Tanais-melléki alanusokat fegyverrel vagy alkuval velők való egyesülésre kényszerítik, megtámadják a gotokat és kiűzik országukból. 4. Miután a gótok kiszorultak országuk
ból, nagyobb részüket, a melyet theruingusoknak is hittak, a rómaiak Valens engedélyével Thraciába telepítik, miután engedelmességet és segít
séget ígértek. A gotoknak egy másik, greuthungusoknak nevezett része is lopva átkel az Ister folyón. 5. A theruingusok éhínségtől szorongatva és a rossz bánásmódon felháborodva, Ala vivus és Fritigernus vezérlete alatt elpártolnak Valenstől és Lupicinust seregével megverik. 6. Hogy miért lázadtak fel Sueridus és Colias gót törzsfők, a kiket népükkel együtt előbb vettek fel a birodalom határai közé és miért csatlakoztak FTiti- gernushoz és indultak Thracia fosztogatására, miután Hadrianopolis környékén mindent lemészároltak. 7. Profuturus, Traianus és Richomeres eldöntés nélkül harczolnak a gotokkal. 8. A gotokat bekerítik a Haemus hegységben, de kiszabadulnak a rómaiak keze alól és Thraeiát foszto
gatással, gyilkolással, erőszakkal és gyújtogatással dúlják. Barzimerest, a pajzsostestőrök tribunusát megölik. 9. Frigeridus, Gratianus tábornoka, levágja Farnobius törzsfőt sok gót és taifalus emberével; a többinek meghagyják életüket és földeket adnak nekik a Po-folyón túl. 10. Gratianus vezérei csatában legyőzik a lentiumi alamannusokat és megölik királyukat, Priariust; meghódolásuk után ujcnczokat adnak Gratianusnak és haza
térhetnek. 11. Sebastianus a zsákmánynyal megrakott gotokat Beroea mellett váratlanul levágja; csak keyesen menekülnek futással. Gratianus császár nagybátyjához, Valenshez siet, hogy segítségére menjen a gótok ellen. 12. Valens császár elhatározza, hogy Gratianus megérkezte előtt ütközik meg a gotokkal. 13. A gótok valamennyien egyesülnek és a theruingusok Fritigernus vezérlete alatt, a greuthungusok Alatheus és
192 X X X I , 1, 1 — 2, 3.
Safrax vezérlete alatt nyílt csatában megütköznek a rómaiakkal, lovasságu
kat szétszórják, a védelem nélkül maradt gyalogság töm ött sorait nagy veszteséggel megszalasztják. Valens elesik és fel nem taláható. 14. Valens császár jó és rossz tulajdonságai. 15. A gótok Hadrianopolist ostromolják, á hol Valens kincseit és császári jelvényeit a prsefectussal és egész udvará
val hátrahagyta; de hiábavaló kísérletek után elvonulnak. 16. A gótok arannyal csatlakozásra, bírják a hunok és alánusok csapatjaít és siker nélkül tám adják Konstantinápolyt. Milyen fogással szabadította még Julius, a Tauruson túl fekvő vidék hadparancsnoka, a keleti tartományokat a gotoktól.
1 1. E közben a Sors. istenasszonyának forgandó kereke, a mely jó- és balszerencsét folyton váltogat, felfegyverezte Bellonát, társul adván melléje a fúriákat, és Keletre tette át a gyászos események szinterét, a melyeknek közeledtére világosan rámutattak hitelt érdemlő jóslatok és előjelek.
2 Mert eltekintve a számos jóslattól, a mely szavahihető jósok- X- tói és jelmagyarázóktól eredt, megtörtént, hogy farkasok
üvöltése elől megszöktek a kutyák; éjjeli madarak panaszos és siralmas hangjukat hallatták; a nap borúsan kelt fel és elhomályosította a reggel derűjét; Antiochiában a napiren
den levő czivakodások és zavargások közben szokássá vált, hogy, mihelyt valaki azt hitte, hogy sérelem esett rajta, tartózkodás nélkül mindjárt így kiáltott fel: «Hogy égjen el elevenen az a Valens!» Ugyanott folytonosan hallani lehe
tett a kikiáltók szavát, a kik felhívták a népet, hogy hordjon össze fát a Valens-fürdő fűtéséhez, a melyet maga a császár 3 építtetett nagy buzgalommal. Mindez csakhogy élőszóval nem
hirdette, hogy efféle vég vár ő reá.1 Ezenkívül a meggyil
kolt örmény király" kísértete és a nem régen a Theodorus-féle ügyben elvérzettek hazajáró lelkei borzalmas gyászénekeket sivítottak az éj csendjében és iszonyattal töltöttek el sok 4 embert. Egy sast kitekert nyakkal találtak a földön; ennek
a halála előre hirdetett oly halálesetet, a mely nagy és széles körökre kiterjedő szenvedéseket hoz majd az államra . Végre,
a mikor Chalcedonban lebontották a régi városfalakat, hogy az anyagot Konstantinápolyban használják fel egy fürdő építésénél, a kövek szétbontásakor egy négyszögű kövön, a mely a többi közé befalazva lappangott, a követ
kező verseket találták bevésve, a melyek teljesen feltárták a jövendőt:
Ámde ha majd a kecses nimfák kara víg szökeléssel Tánczot lejt a díszített város téréin által,
És ez a fal nyomorult oltalmat nyújt e vizeknek : Akkor lándsavivö népeknek ezrei kelnek
Által a tisztavizü Duna habjain és a nyomukban , Puszta leend szittyák országa s Mysia tája.
De mihelyest botorul átkelnek Paioniába,
Ott pusztul valamennyi a bősz csata forgatagában.
2. Az egész szerencsétlenségnek magvait és ama külön- 1 féle csapások eredetét, a melyeket Mars dühe idézett fel, mialatt szokása szerint mindent lángba borított, tudtommal a következőkben kell keresnünk. A húnok nemzete, a mely
ről régi kútfőink csak keveset tudnak, a Maeotis ingovánvain túl a jeges-tenger felé lakik. Vadsága meghalad minden kép
zeletet. Gyermekeiknek mindjárt születésükkor mélyen be- 2 hasítják orczáikat, hogy a forradások ránczai megakaszszák a szőrnek a maga idején meginduló serkedését; így vén korukig szakáll nélkül és minden kellem nélkül maradnak, mint a heréitek. Mindnyájan tagbaszakadt, hatalmas, vállas emberek, ijesztő torzalakok, úgy hogy kétlábú állatoknak tarthatná őket az ember, vagy emberi formára durván ki
faragott tuskóknak, a milyeneket hidak karfáira szoktak alkalmazni. Bút, de mégis emberi alakjuk mellett oly dur- 3 váknak mutatkoznak, hogy nincs szükségük sem tűzre, sem ízletesen elkészített ételekre, hanem vadan termő növények gyökereivel és mindenféle állatok nyers húsával táplálkoznak, a melyet czombjuk alá lovuk hátára tesznek
VALENS, GRATIANUS ÉB VALENTINIANUS . 3 7 5 . 193
Firchala: Ammiauus Marcellinus. II. 13
194 X X X I , 2, 4 — 12.
4 és így egy kissé megmelegítenek. Soha fedél nincs fejők fö
lött; a házakat úgy kerülik, mintha a közhasználattól elvont sírok volnának. Még náddal fedett kunyhót sem lehet náluk találni. Kóborolva bejárják a hegyeket és erdőket és kisded koruktól fogva megszokják a hideg, az éhség és szomjúság elviselését. Idegen országban is csak a legnagyobb szükség
ben lépnek be valamely házba, mert fedél alatt nem érzik 5 magukat biztonságban. Öltözetük vászonból készül vagy
erdei egerek összetűzött-gereznáiból; nincs más öltözetük a háznál, más a házon kívül, hanem ha egyszer belebujtak egy ilyen fakószínű ingbe, nem teszik le és nem is váltják előbb, míg a hosszú kopástól rongyokká nem szakad és le nem hull 6 testükről. Fejüket görbe süveggel födik, szőrös lábszáraikat
kecskebőrbe bujtatják; lábbelijük nincsen semmi mértékhez szabva, ennélfogva nem is léphetnek szabadon. Azért gyalog
szerrel alig használhatók a harczban, hanem mintha oda
nőttek volna kitartó, de rút lovaikhoz, a melyeket olykor nők módjára ülnek meg, így végzik mindennapi teendőjüket.
Ennél a népnél mindenki éjjel-nappal lóháton van; így vásá
rol és árul, eszik és iszik és paripája keskeny nyakára dőlve oly mély álomba merül, hogy még álmodik is mindenféléről, 7 Ha komoly dolgokról tanácskozás van hirdetve, így jelennek
meg és tárgyalják a közügyeket. Nem királyok szigorú parancsa hajtja őket, hanem beérik törzsfőik alkalmi veze
tésével és így rontanak keresztül mindenen, a mi útjukba 8 akad. Olykor, ha ingerük őket, csatába állnak és ékalakú
tömegekben indulnak szörnyű csatakiáltással a küzdelembe.
Mozdulataik fürgék és ki nem számíthatók; készakarva szét- rebbennek, azután hirtelen megint erőre kapnak és rendet
len tömegekben rácsapnak különféle pontokon, nagy véreng
zést okozva, az ellenségre. E szertelen gyorsaságuk követ
keztében észre sem veszik őket, mikor már is valamely sánczot ostromolnak, vagy ellenséges tábort fosztogatnak.
195
Valamennyi közt azért lehetne őket a legkeményebb har- 9 czosoknak mondani, mivel távolról nyilakkal kezdik "a harczot, a melyeknek hegye élesre fent, csodálatos ügyes
séggel odaillesztetc csontból készült; azután előre szágul
danak és nem kímélve magukat kézitusában karddal küz
denek. Míg az ellenségük csak arra vigyáz, hogy kard
csapás ne érje, amazok összecsavart pányvákkal úgy be
kerítik, hogy tagjaik rugdalódzásaik közben mindjobban belebonyolódnak és sem lóháton, sem gyalog nem tudnak már mozdulni. Náluk senkisem míveíi a földet vagy fogja 10 valaha az eke szarvát. Nincs sem állandó lakóhelyük, sem házi tűzhelyük vagy törvényük és biztos élelem nélkül örökös földönfutókként szerte kóborolnak szekereiken, a me
lyeken tanyáznak. Ott szövik feleségeik számukra otromba öltözeteiket, ott közösülnek férjeikkel, ott szülnek és nevelik fel serdült korukig gyermekeiket. Náluk senkisem felelhet arra a kérdésre, hogy hol született, mivel másutt foganta
tok, távol onnan született, még távolabb nevelkedett. Ha 11 pihen a fegyverük, megbízhatatlanok, állhatatlanok és, mi
helyt valami újabb remény szellője mutatkozik, mód nélkül ingatagok és mindenben csak féktelen dühükre hallgatnak.
Oktalan állatok módjára nem tudnak semmit sem erkölcsről vagy erkölcstelenségről; beszédjük kétértelmű és alattomos;
semmiféle vallás vagy babona tisztelete nem köti őket; az aranyra szertelen hévvel vágyódnak; véleményüket oly köny- nyen változtatják és oly könnyen gyúlnak haragra, hogy sokszor egy és ugyanazon a napon majd elszakadnak szövet
ségeseiktől a nélkül, hogy valaki okot adott volna rá, majd meg kibékülnek a nélkül, hogy valaki engesztelte volna őkét.
Ezt a könnyen mozgó, féket nem ismerő népet heves 12 vágy szállta meg idegen országok fosztogatására; azért ra
bolva és gyilkolva rontott keresztül szomszédainak földjein és eljutott az alanusok, vagyis a régi massagéták országáig.
VALENS, GRATIANUS ÉS VALENT INIA NUS. 375 .
*13
196 X X X I , 2, 1 2 — 22.
Minthogy elbeszélésünk folyamán most ezekről esik szó, helyénvaló lesz kimutatni eredetüket és lakóhelyüket és fel
deríteni a földrajzi viszonyok homályát1. . . .
13 Az Ister folyó mellékfolyóinak vizével megbővülve elfolyik a sauromaták országa mellett, a mely az Ázsiát Európától elválasztó Tanais folyóig terjed. Az Isteren túl, Scythiának végtelen pusztaságait az alanusok lakják, a kik nevüket az ot
tani hegységről nyerték. Ezek a perzsákhoz hasonlóan számos győzelmükkel lassankint gyengítették a szomszéd
nemzete-14 két és az ő nemzeti nevük alatt magukba olvasztották. Ezek közűi a neurusok az ország belsejében laknak magas hegyek közelében, a melyeknek meredek, jéggel borított csúcsait az északi szelek fagyasztják. Mögöttük a vad vidinusok és gelonusok laknak, harczias népek, a melyek a leölt ellenség bőréből maguknak öltözetet, lovaiknak takarókat készíte
nek. A gelonusok szomszédjai az agathyrsusok; ezek testük sok helyét és hajukat is kék fest ékkel festik be olyformán, hogy az alsóbbrendűek apró és gyér jegyeket festenek, az előkelők terjedelmeseket, erősen színezetteket és sűrűeket.
15 Odább, úgy tudom, a melanchleenák és az anthropophagusok kóborolnak szerte-széjjel és emberhússal élnek. Ez undok táplálékuk miatt kerüli őket mindenki és valamennyi szom
szédjuk messzire elvonult tőlük. Azért az egész északkeleti
16 vidék a serek országáig lakók nélkül maradt. Másfelől, az amazonok országához közel, kelet felé az alanusok laknak, a kik népes és kiterjedt törzsekre oszlanak; ezek átnyúlnak Ázsia vidékeire és, a mint értesültem, egészen a Ganges folyóig terjeszkednek; ez a folyó átszeli az indusok országait és a déli tengerbe- ömlik.
17 Az alanusok tehát két világrész közt megoszlanak — kü
lönféle törzseiket itt nem érdemes felsorolni — és bár nagy távolságok választják el őket egymástól, nomádokként csa
tangolnak mérhetetlen területeken; idők múltával azonban
'egyetlen közös nevet vettek fel és mind; y Íjukat a tanúsoknak nevezik erkölcseik és műveletlen életmódjuk, valamint egy
forma fegyverzetük miatt. Nincsen semmiféle hajlékuk és 18 nem foglalkoznak földműveléssel, hanem hússal és tejjel élnek szekereikre telepedve; ezek fölé fahéjból domború fedelet raknak és így mennek velük keresztül a végtelen kiterjedésű pusztaságokon. Ha fűtermő helyre érnek, körbe állítják szekereiket és vadállatok módjára táplálkoznak;
ha pedig elfogyott a takarmány, szekereikre rakják ván
dorló városukat; ezeken hálnak nejeikkel a férfiak, raj
tuk születnek és nevelkednek gyermekeik, ezek szolgálnak nekik állandó tanyául és, bárhová mennek is, ezeket tekintik igazi otthonuknak. Maguk előtt hajtva legeltetik csordáikat 19 és juhnyájaikat, de különösen nagy gondot fordítanak a lótenyésztésre. Azokon a tájakon a mezők mindig zöldéinek, közben-közben pedig gyümölcstermő vidékek is vannak^
tehát bármerre fordulnak, nincs hiányuk élelemben és takar
mányban, a minek oka a föld nedvessége és a vidéket át
szelő folyók nagy száma. A mi koránál vagy neménél fogva 20 nem bírja a fegyvert, az a szekerek körűi forgolódik és köny- nyebb munkával foglalkozik; a fiatalság azonban, a mely gyermekkorától fogva a lovagláshoz szokott, szégyennek tartja a gyalogjárást; sokféle gyakorlataik mindenkit ügyes harczossá képeznek. Innen van, hogy a perzsák is, a kik eredetükre nézve seythák, nagyon értenek a harczhoz.2
Az alanusok majdnem mindnyájan nyúlánk termetű, 21 csinos emberek, meglehetősen szőke hajjal; tekintetük nem annyira merev, de mégis félelmetes; fegyverzetük könnyű
ségénél fogva fürgén mozognak; a hűnokhoz mindenben hasonlítanak, csakhogy életmódjukban és erkölcseikben szeli- debbek; rabolva és vadászgatva elkóborolnak a Maeotis tóig és a krimi Bosporusig, másrészt Aimeniáig és 'Mediáig. És 22 valamint a békés, szelidlelkű embereknek jól esik a nyugalom,
Va l e n s, g r a t i a n u s é s Va l e n t i n i a n u s. 3 7ο. ι9Τ
úgy ezek a veszélynek Örülnek és a háborúnak. Boldognak tartják náluk azt, a ki csatában adta ki lelkét, mert azokat, a kik megvénülnek és természetes halállal múlnak ki e világ
ból, mint elfajultakat és gyávákat kegyetlen gúnynyal üldö
zik.3 Dicső győzedelmi jelként hadiméneiket ama fejbőrökkel díszítik, a melyeket megölt ellenségeik levágott fejéről húz-23 tak le. Templom vagy szentelt hely náluk nem található;
még szalmával fedett kunyhót sem lehet látni seholsem, hanem barbár szokás szerint meztelen kardot tűznek a földbe és ezt Marsként nagy tiszteletben tartják, mert őt tekintik 24 az általuk bejárt földek védőszellemének.4 A jövendőt külö
nös módon tudakolják. Ugyanis egyenes fűzfavesszőket csomóba kötnek, azután meghatározott időben titokzatos ráolvasásokkal szétszedik és világosan kiolvassák belőlük 25 a jövendőt. A szolgaságot nem ismerik, mert valamennyien
nemes vérből származnak; elöljárókul mind a mai napig olyanokat választanak, a kik hosszú hadi tapasztalat által tűnnek ki. De térjünk vissza tárgyunk folytatásához.
1 3. Tehát a húnok benyomultak azoknak az alanusoknak területére, a kik szomszédjai a greuthungusoknak és a kiket Tanais-mellékieknek szoktak nevezni. Sokat közülök meg
öltek és kifosztottak, a többit szövetségi szerződéssel csatol
ták magukhoz és csatlakozásuk által önbizalmukban meg
erősödve váratlan támadással berontottak Ermenrichusnak, egy harczias és sokféle vitéz tettei miatt a szomszéd népek
től rettegett királynak kiterjedt és termékeny birtokaiba.
2 Ezt megrendítette a hirtelen támadt férgét eg ereje és, ámbár sokáig szilárdan megállotta a helyét, mégis, mivel a szállongó hír még irtózatosabb színben tüntette fel a várható bajokat, a nagy veszélyektől való félelmének önkéntes halállal vetett 3 véget. Az ő halála után Yithimirist választották királyuknak
és ez egy ideig ellentállt az alanusoknak, bízván egy másik hún törzsben, a melyet zsoldjába fogadott. Azonban
több-19 8 X X X I , 2, 22 — 3, 1.