A hímvessző vagy mony (penis) egy a íanív mellső oldalán felfüggesztett, hengeralakú test, mely két eredetileg egymástól elvált, későbben pedig egymással egyesülő merevencs-ből (corpora cavernosa) áll és alsó felületén basonlóképen a merevencsétől kö
rülvett hugycsövet tartalmazza.
A hímvessző három részből áll; ezek : 1 a gyök, mely a fan- csontiüzlettöl egész a felszálló ülcsontágakig lefelé terjed, és a me
lyet a borek (scrotnm) odaillesztése elfed, de ezen át, vagy ha azt a hasfal felé fölhúzzuk, könnyen és világosan tapintható; 2. a test, mely a borék mellső oldalán szabadon és mozgékonyán függ l e ; 3. a makk (glans), melynek dagályos széle — makkoszorú (corona glandis) a mony testétől befüzödés által (nyak) el van választva.
A mony külső bőre finom, a viszerektől áttetsző, hajnélküli, könnyen elmozdítható, a gyökét kivéve egészen zsirtalan és a makk nyakától kezdve redőt kepez, mely csuklyaképen burkolja be a makkot és képezi az úgynevezett makktyút — praeputium — és rendesen a makk csúcsán túlér. A bőralatti kötszövet nyulékony, lágy és viszérelágazatokban gazdag, melyek egészen a makktyúba terjednek.
A makktyú — praeputium — nem egyéb mind a bőr kettő- zete; a bőr t. i. a makknyaktól szabadon halad le a makkon, az
után befelé fordul és ismét visszatér a makknyakboz és csak azután bevonja a makkot igen finom, annak szivacsos szövetével tökéle
tesen összenőtt tok gyanánt, mely a külső húgycsőnyiláson a húgy
cső nyák hártyájába megy át. A makktyún tehát két réteget vagy hártyát, a külső és belső hártyát különböztetjük meg. A külső
bár-57
tya keményebb, még egészen a köztakaró jellegeivel b ir ; de a makktyú szabad széle felé a bőrrétegek vastagsága fo g y ; a belső, sokkal finomabb hártya annál hasonlóbb lesz a nyákhártyához, mi
nél közelebb vizsgáljuk azt a makknyakhoz, de mégis köztakaró marad, minthogy sem nyákmirigyekkel nem bir, sem nyákot álta
lában el nem választ.
A makktyú belső hártyája a makk felső oldalán hátrább ter
jed mint az alsó és a középvonalban a húgycsőnyilás mögött és alatt a makktyú féket — frenulum — képezi, melynek mindkét oldalán a makkoszorút elváló barázda gödrös mélyedésekkel végződik.
A makktyú faggyumirigyekkel bir (glandulae Tysonianae), melyek a makknyakon és koszorún igen számosak; váladékuk az ú. n. makktyíá faggyú — smegma praeputialc — mely nem egyéb mint a belső makktyúhártya elvált felhámsejtjeivel dúsan vegyült zsirfejet(emulsio).Ezen váladék a melegebb tartományokban és szűk makktyúnál nagyobb mennyiségben gyiil össze, avas szétbomlás következtében, melynél ammóniák képződik, csípős és maró lesz és a maktyún lobot és fekélyképződést idéz elő.
A merevencsek. Kétféle merevencset különböztetünk meg : két monymerevencset (corpora cavernosa penis) es egy húgycsömere- vencset (corjras cavernosum urethrae). Mindegyik merevencs erős, de nyulékony és rugalmas rostoktól átszőtt borítékból (albuginea) és belső véredényfonatból áll, melynek viszeres része az literesét jóval túlhaladja. A merevencs rostos borítékának sok gerendaszerü folytatása (trabeculae) van befelé, melyek egész reczét képeznek és az edénydús szövetnek támaszúl szolgálnak. A két monymerevencs hengerképü testek, melyek a felszálló ülcsont- és a leszálló fan- csontágak egyesülési pontjából, de nagyobb részszel az ülgumóktól erednek és a fanív felé összetérve egymással összenőnek és innen kezdve a mony függő részét képezik. A boríték a merevencsek egyesülési helyétől a makkig a függélyes helyzetű likacsos mony- sövényt (septum penis) képezi, melyen át a merevencsek üregei egymással közlekednek. A két monymerevencs egymáshoz való összeillesztése által egy felső és egy alsó hosszanti barázda szár
mazik, épen úgy mint a kétcsövű puska csöveinél. A felső barázda a monyháti edényeket és ideget, az alsó és mélyebb barázda pe
dig a húgycsövet saját merevencsével veszi fel. Mellfelől a két monymerevencs megkerekül, mindinkább hegyesedik, egymástól kissé eltér és a makk mélyhomorú alapja által sapkaként vétetik
58
körül. A monymerevencs literei : a páros monyháti üterek — Arté
riáé dorsales penis —• melyek a makkot, és a páros mély mony- üterek — Artériáé profundae penis — melyek a két monymereven- cset látják el vérrel; mind a kettő a közös szeméremütérből (A. pudenda communis) származik, mely az alliasi ütér (A. hypo- gastrica) ága. A viszerek a merevencs reczének likacsait és üregeit , teljesen kitöltik és tökéletes megtelésnél a vessző megmerevedését idézik elő és egész viszeres fonatot kepeznek, melyből a mély monyviszerek ■— Venae profundae penis — lépnek ki, míg a mony- háti viszér — Véna dorsalis penis — páratlan m arad; az előbbiek az utóbbival egymással közlekednek. — A húgycső merevencse a két monymerevencs származási szárai közt mint ú. n. húgycső hagy
mája (halhús urethrae) kezdődik. Ezen liúgycsőhagyma úgy veszi körül a húgycsövet, hogy annak alsó falán legvastagabb. Előreha
ladásában mindig vékonyodik, míg a vége felé újra vastagodik és a mony makkját képezi. Vérét a gáti ütér (Art. perinaei) egyik ágá
ból kapja, melyet, minthogy a húgycső hagymájába vagy gömör- jébe hat be, pömöriitérnek (Artéria bulbosa) nevezzünk.
A makk — glans — mely a monymerevencsek mellső végén sapkaképen ül, tompa kúpalakú; annak lefelé irányzott csúcsát (apex glandis) a kétajkú húgycsőnyilás függélyesen metszi. Alapja dagályos szélt képez, melyet makkoszorúnak — corona glandis — nevezzünk, mely mögött egy barázda, az ú. n. makkmögötti barázda
— sulcus retroglandularis — következik; ezen barázda a makk és m ony közötti határt képezi. A makk vérgazdagsága annak eredeté
ből magyarázható meg, minthogy a húgycsőmerevencsének a vég
folytatása.
A hímvessző idegei a szeméremfonatból (plexus pudendalis) erednek, melynek második ága, a szeméremideg — nervus puden
dus — jelentékeny ága — a monyháti ideg — nervus dorsalis pe
nis — által a vesszőt ellátja. Ezen ideg a két monymerevencs felső barázdájában fekszik és a merevencseket, a mony bőrét és a makkot sok idegágazattal látja el. A makk bőre ilyen idegágazatokban igen gazdag, a miből nagy érzékenysége magyarázható. A makktyú is bir finom idegágakkal, különösen külső lemezében, kevésbé azon
ban vékonyabb belső hártyáján.