Háttérszabályozás illeszkedésének hiánya általános megközelítésben

Ideális és racionális esetben az uniós szabályozás és a nemzeti szabályozás illeszkedik egymáshoz és ez a képesség a változó környezetben és változó jogi háttér mellett is rövid időn belül kiteljesedik, megvalósul az igazodás. Ennek azonban elméleti és gyakorlati gátjai vannak, amelyet a következőkben vizsgálok meg és mutatok rá a problémákra, ellentmondásokra, diszharmóniákra.

Elsőként a vonatkozó tudományos szakirodalmi megállapításokból emelnék ki, amely jellegéből fakadóan leginkább a számviteli vonatkozásokra fókuszál. Decamps et al. (2004.) és ezen cikk továbbgondolója, VanHoose (2007.) egyaránt felhívja a figyelmet a számviteli és a tőkekövetelményi szabályozás összekapcsolásának, valamint az összhang megteremtésének fontosságára. Önmagában már az értékelés összhangjának meg kellene valósulnia a piaci érték és a könyv szerinti érték viszonylatában. Decamps et al. (2004.) addig elmegy, hogy reprezentatív mintaként elemezve banki eseteket bemutatja, hogy egy illikvid, de szolvens bank a számviteli és a tőkekövetelményi szabályozások illeszkedésének hiánya következtében erőteljesebb felügyeleti eszköz alkalmazásával kerül szemben, ami nem javít a helyzetén (és a helyreállítási lehetőségein), hanem ront és nehezíti a likviditási elvárás (szabályozási minimum) újbóli teljesítését.

Az egységesség megalapozójának egyik meghatározó problémaköre az Európai Unión és tagállamain belül a közösségi és a közös jog párhuzamos jelenléte. A társszabályozások kapcsolódása miatt alapvetően eltérések adódhatnak, amelyet tovább erősít, ha a kapcsolódási pontok mentén közvetve vagy közvetlenül közösségi szabály jelenik meg. Mindazonáltal a közös politika egyes részterületein is vannak szabályozatlan, kisebb mélységben szabályozott vagy diszkrecionális lehetőséggel szabályozott kérdések. Így minden esélye megvan egy esetlegesen egységes szabályozásnak is arra, hogy a kapcsolódó szabályok mentén az a jogi környezet, ahova érkezik és bekapcsolódik, nem teremt egységességet az egyes tagállamok, így Magyarország vonatkozásában sem.

Magyarországon – de más tagállamokban is – a banki tőkekövetelményi szabályozás vonatkozásában alapvetően meghatározó és az egyik legfontosabb kapcsolódási pont a számviteli szabályozás. A számviteli szabályozás részletezettsége és mélysége, ahogyan korábban már említettem, az egységesség tekintetében közel sem olyan mélységű, mint a banki tőkekövetelményi szabályozás. Ugyanakkor a banki tőkekövetelményi szabályozásnak az ügyleti és ügyfélbeli jellegéből és jellemzőiből fakadóan magas szintű kapcsolódása és egymásra épülése valósul meg a számvitellel és annak szabályozásával.⁶⁶

Ahogyan már elmondtam az 1. tézisem kapcsán is, a számvitellel kapcsolatban az uniós (és átültetve természetesen a hazai) tőkekövetelményi szabályozásnak Magyarországon számos ütközési pontja van. Deklarálandó, hogy a számviteles és a prudenciális értékelés eltérő lehet egyes tételek, ügyletek, ügylettípusok esetében – erről a korábbiakban már részletesebben írtam elemzéseim során –, azonban ezek számossága már viszonylag nagynak mondható és így az egyedi, valamint az összevont alapú megfelelés is számos plusz terhet ró a hitelintézetekre. Mivel a probléma jellege és vetülete uniós és hazai szinten hasonló jelleget ölt, valamint az 1. tézis kapcsán már elemeztem és meghoztam a megfelelő megállapításokat, azonban az 1. tézis kapcsán tett megállapításaim a vizsgálataimat kizárólagosan a hazai környezetre szűkítve is teljes mértékben fennállnak és helytállóak.

66 Draghi et al. felhívja a figyelmet arra, hogy a számvitel kapcsán fontos szempont, hogy az átláthatóság hiányának a magas szintje és a növekvő kockázatvállalás együttesen jelentős mértékű elmozdulást eredményez a mérlegen kívüli tételek felé, amely az értékelést és a számbavételt az értékpapírosítási ügyleteken keresztül áttételezve az átláthatóságot tovább csökkenti.

2009-ben a Turner Report⁶⁷ keretében Turner (2009.) – a brit felügyeleti hatóság elnöke – 5 pontba szedte az aktuális bankszabályozás tekintetében az elmozdulási területeket és a fő célokat⁶⁸. Ebből a 4. számú felvetésében arra tért ki, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a banki számvitelre és annak részletkérdéseire. Összefoglaló jelentésében rávilágít a prudenciális konszolidáció kihívásaira és ellentmondásaira, amelynek egyik eleme a számviteli szabályozásbeli diszharmónia a tagállamok között, valamint a számviteli és prudenciális szabályozás összevetésében jelenik meg.

Megállapítása alapján ezek súlya túl nagy ahhoz, hogy figyelmen kívül legyenek hagyva és a következményei közvetlenül (egyedi intézmény) és közvetetten (csoport szinten) is megjelennek.

A számviteli szabályozáson túllépve még számos fundamentális szabályozási terület kapcsán állapíthatok meg diszharmóniát a tőkekövetelményi szabályozás illeszkedésének vizsgálatakor. A hitelintézetek esetében a hitelezési tevékenységük velejárója a fedezetek bevonása. A hitelezés egy kockázatos tevékenység, amelyet a hitelintézetek jól felfogott érdekükben ellensúlyozni kívánnak, amelynek eszköze a fedezetek befogadása és bevonása az ügyletekbe. A fedezetek jellegét, jelentőségét, szerepét és értékét az ügylet szempontjából a hitelintézetek a jogszabályi keretek, a szakértői vélemények és a belső szabályzatok mentén határozzák meg. Ez a gyakorlat az ügyletek szempontjából. A fedezeteknek azonban nemcsak egyedi (ügyleti és megtérülési) szinten van jelentősége, hanem a hitelintézetek tőkekövetelményének megállapítása során is. A tőkekövetelmény számítása szempontjából azonban a gyakorlati alkalmazástól eltérő alkalmazási (figyelembevételi) feltételek jelennek meg.

A fedezetek bevonási és befogadási napi gyakorlata során az üzleti gyakorlat a pozitív előrelépés érdekében módosítható, amit az intézmények a motiváció keretében végre is hajtanak. Ehhez képest a tőkekövetelményi szabályok a kockázatcsökkentő elemek vonatkozásában egységes feltételrendszert határoznak meg. Ezen feltételek szinte egyike sem a hitelintézet egyedi döntési jogköre, kiegészítési lehetősége vagy feladatellátásának bővítése terén orvosolható feltétel, hanem az adott ország, jelen esetben Magyarország kapcsolódó jogszabályaihoz illesztendő feltételrendszerről van szó.

67 A Turner Report megnevezéshez tartozóan több megjelenési formában és fejlesztett változatban jelent meg és érhető el a téma feldolgozása és a vizsgálati eredmények. Ezek: Turner (2009.), The Turner Review (2009.) The Turner Review Conference (2009.), Turner Review Press Conference (2009.), FSA (2009.)

68 Részletes, további elemzés Zsolnai (2009.) cikkben olvasható.

Ezt a vonulatot vizsgálva egyértelműen megállapíthatom, hogy Magyarország vonatkozásában a polgári törvénykönyvi és csődtörvényi szabályozás is számos nehézséget és hátrányos alkalmazási lehetőséget, pontosabban korlátot jelent a hitelintézetek részére. Szokásos hitelkockázat-csökkentő elemek, azaz a gyakorlatban ténylegesen alkalmazottak, a tőkekövetelmény csökkentése szempontjából nem vehetőek figyelembe, mivel nem tesznek eleget háttérszabályozásukban az uniós tőkekövetelményi szabályozásban rögzített elvárásoknak, feltételeknek vagy feltételrendszereknek.

Erőteljes háttér-szabályozási hiányosság, illetőleg ellentmondás állapítható meg.

Alapvető működési és profitérdekeltség miatt az egyes fedezeteket alaposan megvizsgálják a hitelintézetek, és utána vonják csak be az ügyletbe. Ennek megfelelően a fedezet minőségi, elfogadott a gyakorlatban és az érvényesíthetősége sem kérdőjeleződik meg. Ez utóbbi előfordulhat, hogy nem jogszabályok által garantált, hanem esetleg valamely pótlólagos igazolás, biztosíték vagy megerősítés által, vagy önmagában az által, hogy az ügyfél hosszabb ideje ügyfele már az adott hitelintézetnek, így olyan ismeretek állnak rendelkezésre, amelyek megerősítésül szolgálnak.

A fedezetek kettős jellegű figyelembevétele (tőkekövetelményi és biztosítéki) elvi eltéréseket (szabályozási tételes jelleg és tapasztalati valószínűségelemzés) jelenít meg.

Társadalmi szinten a szabályozás illeszkedése a teljes körű alkalmazást, a minden elem kihasználásának lehetőségét tudja biztosítani, ami a szabályozás hatékonyságának fokmérője és alapeleme. A szabályozási hiányosságok, illeszkedési problémák negatív externális hatása a hatékonyság csökkenése (költségek emelkedése), amelynek áthárítása által az ügyfél is a hatás érintettjévé válik. Ez a tovagyűrűző banki hatékonysági szintbeli alacsonyabb érték visszacsatolódik társadalmi szintre, így nemcsak elvi és koncepcionális hatékonyság-romlás áll fenn, hanem költségszinten megjelenő formában is társadalmi és banki működési szinten egyaránt.