Helén a kémcsövek és laboratóriumok világában furát érez. Indo-kolatlanul hányingere van, hol minden átmenet nélkül főtt fej-húst enne, de egy jó nagy szelet görögdinnyét is benyomna, holott nincs is igazán szezonja. Délutánonként pedig aludni szeretne, sőt az orvosi szobájában meg is teszi, amit a munkatársak meglepet-ten tapasztalnak. És a délutáni kávéját kihagyja, mert „szar a kávé, miből főzitek…” És mikor a mellei is feszülni kezdenek, akkor kezd önelemzésbe. „Hogy is van ez? Mikor is kell megjönnie? Már meg kellett volna jönnie. És késik. Pedig nem szokott. Olyan pontos a menstruációm, hogy ahhoz órát lehetne igazítani. Akkor mi is van?
Itt a Klimax? Az még talán korai, hiszen még csak negyvenöt vagyok és az édesanyám is elmúlt már ötven, mikor… és hát ez ugye örökle-tes. Ha nem is mindenkinél, de azért irányadó. Tibor. Ő nem lehet, hiszen évekkel ezelőtt leköttette magát, pont értem. Még a családja se tudott róla, de így volt a legbiztosabb, ráadásul egyfajta elköte-lezettséget is jelentett a kapcsolatunkért… Akkor meg…” Ekkor…
ekkor, ebben a pillanatban bukik a felszínre a jó mélyre eltemetett egyéjszakás kaland. Gyorsan hol a naptár, kell egy utána számolás.
És íme, a felismerés: pont a ciklus közepére esett az eltévelyedés.
A terhességi teszt azonnal visszaigazolja a más állapotot. És He-lénben egy pillanatra sem merül fel a lenni vagy nem lenni, a ten-ni vagy nem tenten-ni kérdés. Ajándékká minősül erkölcsi megingása, soha nem ismert és látott racionalitással kezd élete átalakításához.
Két hónap után öntudatos kismamaként jár-kel a világban, bezárva és lezárva a múltat. Tibornak beszámol kalandjáról, nem kér és nem fogadva el semmilyen kommentárt cselekedetére, különben is, hogyan várhatna el bármilyen érvet vagy véleményt e félrelépésére, amikor még ő maga sem tudja, mi történt vele aznap éjjel. De a tény, és az állapota felülíratja vele az akkor
történteket, áldja, és nem átkozza azt a pillanatot, mikor egy vonatfülkébe került a színésszel, s az levegőnek nézte.
Négy és fél hónaposan óramutató szerint jelez, azaz megmoz-dul a baba. Szándékosan nem kívánja megtudni, fi ú vagy leány lesz gyermeke. Hogy anya lehet, s anya lesz, ez a lényeg! A többi lényegtelen. Szüleinek elmondja: hamarosan nagyszülők lesznek!
Kölcsönös öröm kíséri a bejelentést, bár a mama azért megjegyzi:
jobb lenne kislányom, ha apja is lenne ennek a gyereknek.
Héthónapos, mikor érettségi találkozója lesz. Már igencsak tolat, de úgy dönt, elmegy szülővárosába erre az eseményre. Egy-szer sem volt még, mert mindig közbejött valami. Konferencia, előadás, tudományos munka, Tibor, vagy nem is tudja micsoda, de mindig volt fontosabb dolog, mint a diákévek és a nosztalgia.
Zsolt ül mellette az ebédnél. A visszahúzódó, félszeg agrár-gazdálkodó, aki a középiskolában is csak akkor szólt, ha megszó-laltatott. Ilyenkor a maga kimértségével elmondta véleményét, ami mindig tartalmazott mondanivalót, s ez megkülönböztette őt a többiektől.
– A baba apja nem ért rá? – kérdezi a tőle megszokott csen-dességgel, ami inkább minősül kijelentésnek, mint kérdésnek.
– Nincs apja és nem is vagyok férjnél. – Helén elhatározza, ha valaki rákérdez, nem színezi a valót, hanem direktbe közli a tényeket.
– Az nem jó. A gyerek kétszemélyes projekt. Egyszemélyessé tenni legfőképp a gyerek miatt nem kóser.
– Tudom. Sajnos így jött össze. És nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy egyáltalán összejött és szülhetek. De nem kívánok erről többet értekezni.
Zsolt hosszan nézi Helént, majd halkan, inkább magának megjegyzi.
– Értem. Megértem. Jobban, mint hinnéd.
Helén még bejár dolgozni az intézetbe, sőt teljes intenzitással ve-zeti a labort, amikor szól a titkárnője, hogy személyesen keresik.
Zsolt áll az előtérben.
– Ráérsz egy percre?
Helén meglepődve bólint.
– Hm… Hm…Itt is elmondhatom. Tudom, hogy morbid.
De nem lehetek én a gyermeked apja? Nekem nem lehet. Gye-rekkori trauma. Amolyan baleset. Ezért sem nősültem. Mindent megtennék apaként. S lenne értelme életemnek.
* * *
Két és fél éve nevelik közösen Katát, kislányukat. Férj-feleség-ként. Helén gyeden van, vidéken, Zsolt házában. Olykor feljön-nek a fővárosba, színházba, Operába. Ilyenkor Kata a nagyszü-lőknél van. Szeretnének minél hamarabb egy testvért Katának, ez ügyben az illetékes hivatalban bejelentették örökbefogadási szándékukat.
Helén nem foglalkozik sem a tudománnyal, sem az Intézet-tel, sem a laborral. Karrierjét felcserélte a főzőkanállal. Életének fókusza a gyermeke és férje.
Egyik este háttértévézés közben ismerős hangot hall az egyik kereskedelmi csatornából. A képernyő felé fordulva meglátja a színészt, Kata genetikai apját. Egy pillanatra felötlik benne: szól Zsoltnak. De azonnal el is vetél benne a gondolat. Hiszen tudo-mányos szakemberként életre szólóan megtanulta: a zavaró körül-mény azonnal kiiktatandó, mert befolyásolhatja a végeredkörül-ményt.
És ez így van rendjén.
A SZERZŐ EDDIG MEGJELENT MŰVEI
Férfi gond/olat/ok 1989
CsEPP-JELEN(ség) – Kortünet egy kórtünet kapcsán 1991
Sóstói út 53. I. – Így láttam… így éltem… ez a véleményem 2010
Sóstói út 53. II. – Egy elvetélt közélet 2011
S z e r e t e l – Gyermekkori barátnőm emlékére 2012
Azt mondják, hogy… Közérthetően magunkról 2013
XY és XX Történetek a közelmúltból 2015
Nyugi-Nyögi Ko/ó/r 2015
A Nő… amikor fecseg és mond is valamit…
2017
A N O ...
Csípő/ségével, amelynek alapja egy izomátvágás nél
küli csípőműtét, és a N Ő M ost és m indörökké — témájának örökérvényűségével. Ez utóbbi cím kissé önkényesen az imádságra hangolva, amire - a szerző véleménye szerint — napjainkban igencsak szükség van, mert bizonyos embereknél az evidencia átköltö
zött a túlvilágra. Hogy jön e két dolog egy kötetben össze? Úgy, hogy a N Ő - a szerző — fecseg.
Sőt bevállalja: esetében a bőbeszédűség valós személyi- ségjegye. Volt idő, mikor maga is szenvedett tőle, mert érezte: a kevesebb több lett volna belőle. De mára már úgy van vele, hogy „hagyja folyni a szót... ” Minden
ről. Ami vele történik, vagy amiről van véleménye.
Mert meggyőződése: mindez másokat is érdekelhet.
BÁLLÁ M. ANNA író, egészségügyi szaklapok tulajdonos főszerkesztője - dr. Kollárné Bállá Anna néven — pszichológus. Kora ifjúságától publikál — Ijjúsági Magazin, Szabad Föld, Képes Hét, Ez a Divat/Önpillantó, Látlelet, Katedra, Orvosvédelem - többnyire végzettségének megfe
lelő témakörben. A N ő... amikor fecseg és mond is valam it... a kilencedik könyve. 1986-tól Szentendrén él, egyéni sorstörténete Nyíregy
házához kötődik.