Az elmúlt két és fél évtizedben változatosan alakult a gyermek nélküli családok részesedése, az arányszám mindvégig valamivel az egyharmados arány felett alakult.
Jelenleg valamivel több mint 35 százalékukban nem él gyermek. Általánosságban elmondható, hogy a vizsgált időszakban az egy gyermeket nevelő családok hányada folyamatosan nőtt, egyre kevesebb családban él két gyermek, míg a három és annál több gyermekkel élő családok részesedése – ha csekély mértékben is – összességé-ben valamelyest nőtt. Ez utóbbi arányok azt mutatják, a kétségtelenül csökkenő ter-mékenység mellett a korábbinál több olyan család van, ahol az átlagosnál több gyer-meket vállalnak. 2005 áprilisában a családok 34 százaléka nevelt egy, 23 százaléka kettő, 6 százaléka három, további közel 2 százaléka négy vagy annál több gyermeket.
E folyamat következtében az 1980-ig tartó csökkenést követően 2001-ig valamelyest nőtt a családban élő gyermekek átlagos száma, majd ismét csökkenésbe ment át:
2005 áprilisában száz családra 105 gyermek jutott. A gyermekkel élő családok átla-gos gyermekszámában korábbi népszámlálási időpontokra vonatkozóan megmutat-kozó csekély eltérés is eltűnik: a száz családra jutó gyermekek száma 1980 és 2005 között 162–163 gyermekben állandósult. Lényegében hasonló tendencia érvényesült a párkapcsolaton alapuló két családforma esetében is, míg az egyszülős családoknál folyamatos gyermekszám-csökkenés figyelhető meg.
14. táblázat
A családok a gyermekek száma szerint, 1980–2005 (százalék)
Egy Kettő Három Négy vagy
több Év Összesen Gyermek
nélkül
gyermekkel
Száz családra jutó gyermek
Száz gyer-mekes családra jutó
gyermek
1980 100,0 35,2 33,7 24,8 4,7 1,7 105 162
1990 100,0 34,3 32,9 26,3 5,1 1,4 107 163
2001 100,0 33,9 34,3 24,3 5,8 1,7 108 163
2005 100,0 35,4 34,4 22,6 5,8 1,8 105 163
A családok gyermekszámát tekintve a régiók között lényeges eltérések figyelhe-tők meg: a legtöbb gyermek az észak-alföldi családokban él (száz családra 112 gyermek jut), ahol a többi régióhoz képest magas átlagos gyermekszám várhatóan a jövőben is fennmarad, ugyanis ott a legmagasabb a 15 évesnél fiatalabb gyermekek átlagos száma is. A legkevesebb gyermek a dél-dunántúli családokban él, amihez nagyrészt hozzájárul, hogy ebbe a régióba tartozik Baranya megye, ahol a családok hagyományosan nagyon kevés gyermeket vállalnak. A megyék közül itt a legalacso-nyabb a családban élő gyermekek átlagos száma.
Míg az összes gyermeket tekintve a családonkénti átlagos gyermekszám évtize-dek óta alig módosul, addig a 15 évesnél fiatalabb gyermekek számában jelentős csökkenés mutatkozik. 1980-ban a családok 54 százalékában nem volt ilyen korú gyermek, további 23 százalékában egy, 18 százalékában két gyermek élt. Az 1990-es évtizedben az arányok – a termékenység korábbi csökkenésének elhúzódó hatá-saként – számottevően megváltoztak, 2001-re 63–64 százalékra, újabb négy év alatt 65–66 százalékra nőtt a 15 évesnél fiatalabb gyermek nélküli családok része-sedése, miközben az egy-, valamint a kétgyermekeseké folyamatosan mérséklődött.
1990-ben száz családból 17-ben, 2005-ben csak 11-ben volt két 15 évesnél fiata-labb gyermek. A három vagy több ilyen korú gyermekkel élő családok arányának változása alig mérhető, a családok nem egészen 4 százalékában él legalább három 0–14 éves gyermek.
15. táblázat
A családok családösszetétel és a száz családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma szerint, 1980–2005
(összes családban)
Házaspár és élettársi kapcsolat Egyszülős család
apa anya
Év Összesen
együtt házaspár élettársi
kapcsolat együtt
gyermekkel
1980 74 73 .. .. 75 81 74
1990 70 68 68 63 77 84 75
2001 58 59 58 62 52 36 54
2005 54 56 55 57 47 33 49
A száz családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma 1980 és 2005 között 74-ről 54-re csökkent, úgy, hogy az 1980-as évtizedben az egyszülős családoknál átlagos gyermekszám-növekedés, azt követően azonban minden családtípusban je-lentős visszaesés volt tapasztalható. A 15 évesnél fiatalabb gyermekek átlagos száma leglátványosabban az egyszülős családokban csökkent, itt a száz családra jutó
gyer-mekszám 1990 és 2005 között 77-ről 47-re esett vissza. Az élettársi kapcsolatokban 1990-ben átlagosan kevesebb ilyen korú gyermek élt, mint a házastársak alkotta családokban. Ezt követően azonban a házaspároknál megkezdődött az átlagos gyer-mekszám erőteljes csökkenése, az élettársaknál viszont lényegében változatlan ma-radt. Ennek következtében 2001-ben már az élettársi kapcsolatokban neveltek több 0–14 éves gyermeket, bár az utóbbi négy évben itt is megkezdődött az átlagos gyer-mekszám csökkenése.
16. táblázat
A gyermekkel élő családok családösszetétel és a száz családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma szerint, 1980–2005
Házaspár és élettársi kapcsolat
Év Összesen
együtt házaspár élettársi kapcsolat
1980 113 122 .. ..
1990 106 115 114 128
2001 87 99 96 125
2005 84 97 93 125
A gyermekkel élő, párkapcsolaton alapuló két családtípusban a 15 évesnél fiata-labb gyermekek átlagos számában lényegesen magasabb eltérés figyelhető meg, mint az összes ilyen családnál: minden száz gyermekes házaspár átlagosan 93, ugyanennyi élettársi kapcsolat 125 ilyen korú gyermeket nevel, ami részben az élettársi kapcsola-tok fiatalabb korösszetételéből adódik, másrészt abból, hogy az ilyen típusú kapcso-latokat létesítő párok jelentős arányban kerülnek ki a népesség magasabb termékeny-ségű csoportjaiból.
A legkevesebb 15 évesnél fiatalabb gyermek a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli (minden száz családra 51–51 ilyen korú gyermek jut), a legtöbb (62) az észak-alföldi régió családjaiban él.
A családban élő gyermekek korösszetételének alakulását jól szemlélteti a 15 évesnél fiatalabb gyermekek összes gyermekszámhoz viszonyított aránya: 1980-ban az összes gyermek 70 százaléka volt gyermekkorú. Az ezt követő két és fél évtized-ben – folyamatos csökkenés mellett – a mutató értéke 52 százalékra csökkent.
*
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a mikrocenzus időpontjában Magyarország 4 millió 173 ezer lakásának 94 százaléka lakott volt. A száz lakott lakásra jutó lakók száma – összefüggésben a lakások számának növekedésével és a népesség
fogyásá-val – már csak 251 fő. A lakott lakások között továbbra is a kétszobásak aránya a legmagasabb, ilyen az összes lakott lakás kétötöde. Az ennél nagyobbak összességé-ben a lakott lakások több mint felét adják. A lakott lakások átlagos alapterülete 78 m2, az egy lakóra jutó lakás-alapterület 31 m2. A lakott lakásokban lévő szobák ösz-szes alapterülete átlagosan 44 m2, az egy lakóra számított átlag 18 m2, az alapterület szerinti csoportosításban az 50–79 m2 nagyságúak a leggyakoribbak. A lakások fel-szereltsége, közművekkel való ellátottsága továbbra is javuló tendenciájú, ám a fej-lődés az utolsó tíz évben jelentősen lelassult. A felszereltség aránya a lakott lakások-ban 90–92 százalékos, ettől csak a közcsatorna és a hálózati gáz, illetve a nem köz-üzemi jellegű felszereltségek maradnak el. A lakott lakások többsége központos fűtéssel rendelkezik. A lakások minőségének komplex mutatója a komfortosság: a lakott lakások több mint fele összkomfortos. A lakások lakóinak száma szerint a két személy által lakott lakás, a lakók korösszetételében pedig a fiatal- és középkorúak együttélése a leggyakoribb. A lakások túlnyomó részében egy háztartás él, ezek két-harmadában a háztartás egy családból áll.
Az utóbbi évtizedben megszűnt a mennyiségi lakáshiány, az ún. családegységek száma elmarad a lakások számától. Részben ezzel magyarázható a háztartások elap-rózódása: folyamatosan és jelentős mértékben nőtt az egyszemélyes, miközben – jelentős részben a többcsaládos háztartások számának visszaesése következtében – csökkent a családot magukba foglaló háztartások száma és aránya. Ez maga után vonta az átlagos háztartásnagyság jelentős csökkenését is.
A háztartások lakáskörülményei folyamatosan javulnak, típusonként azonban je-lentős eltérések figyelhetők meg. A legkedvezőtlenebb helyzetben az egyedülállók vannak, a legjobb lakáskörülmények között pedig – a kevés számú többcsaládos háztartást nem számítva – a párkapcsolaton alapuló egycsaládos háztartások élnek.
A népesség több mint négyötöde családban él, azaz a család társadalmi szerepe továbbra is meghatározó. Mindinkább teret nyer az élettársi kapcsolat, mint együtt-élési forma: minden hatodik-hetedik párkapcsolat ilyen. Az egyszülős családok ará-nyának növekedése lassul: minden hatodik család áll egy szülőből és gyermekből. Az élettársi kapcsolatban élők párok között gyakoribb a gyermek nélkül élő, mint a há-zaspároknál, a gyermekkel élő élettársak viszont átlagosan több gyermeket nevelnek, mint azok a házaspárok, ahol a családban él gyermek.
Summary
At the reference date of the microcensus the number of dwellings in Hungary accounted to 4 million 137 thousand, of which 94 percent was occupied. There were only 251 persons living in 100 dwellings. Among the occupied dwellings the two-room dwellings represent the largest pro-portion. More than the half of the dwelling stocks have 3 or more rooms. The average total
floor-space of the occupied dwellings was 78 m2, while the total floorspace per inhabitant was 31 m2. The average floorspace of rooms in the occupied dwellings was 44 m2, giving 18 m2 per inhabitant.
The equipment, supply with public utilities of the dwellings have shown the tendency of im-provement, though the development has been less dynamic in the last decade. The supply of the dwellings with the public utilities ranges between 90–92 percent, though slight backwardness in case of public sewage facility, piped gas as well as in case of some equipments not supplied by public companies have been detected. The majority of the occupied dwellings is supplied with central heating. Taking the most complex quality index of the dwellings it can be stated that more than the half of the total number of occupied dwellings is supplied with all amenities. In large majority of the dwellings lives one household, two third of which represents only a single family.
In the last decade ceased the quantitative housing shortage. The housing conditions of the fami-lies are improving, though there are remarkable differences among the types of the households. The position of the lone-person households is the worth, while the housing conditions of the married couple type single-family households and those of a smaller number of the extended households are the best.
More than four fifth of the population lives in families though the consensual partnership is more and more expanding: every sixth-seventh partnership is already other than marriage. There is a slight decline in the growth in the share of the lone-parent families, nevertheless every sixth family consists of lone parent with child(ren). The couples living in consensual partnership usually live without children, while those having children among them have more children than the married couples with children.