Gazda, gazdász, gazdaság, gazdag – kérjük meg közönségünket a szavak láncjátékára, magyarázatára, előadására vagy ellentéteinek megfogalmazására!
Keressünk olyan árut, aminek pozitív környezeti externáliái is vannak; keressük meg valamely áru po-zitív externáliáit!
A közönség (csoportjai) készítsék el személyes ismerősük által nyújtott áruk közösségi hirdetését! Majd készítsenek kínálati és keresleti listát a csoport tagjainak következő egy hétre elegendő kínálatairól és keresleteiről! Jelezzék, hogy ezek közül mit tudnak a csoporton belül, és mit tudnak az adott települé-sen érvényesíteni!
Ajánlott irodalom
Almássy Tamás: Szivárványgazdaság (2001), Ökotáj 27-28. sz. http://www.okotaj.hu/szamok/27-28/index.html Darvas Béla: Virágot Oikosnak. L’ Harmattan, Bp.2000
Dauncey, Guy: Összeomlás után (A szivárványgazdaság kialakulása) Göncöl Kiadó, 2001.
Gyulai Iván (2008): Kérdések és válaszok a fenntartható fejlődésről http://www.nfft.hu/dynamic/ffvalaszok.pdf James A. Nash: A mértékletesség felforgató erényének felelevenítése és megújítása felé. Kovász 2000, IV.évf.1-4.
Kiss Károly: Modernizáció és környezetpolitika. in: A mai világ és a jövő forgatókönyvei. Nemzeti Stratégia 2002-ig. Kapuk, 1997.
Kiss Károly: Zöld kiút. 2009 http://www.greenfo.hu/upload/Z%F6ld%20ki%FAt.pdf Kolláth György (szerk.): Szakmai tanulmánykötet. NEVI, 1996
Levegő munkacsoport (Pavics Lázár, Lukács András és társaik): Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége (2003);
VALAMINT: költségvetés tervek és kritikák: 1990-2009.
Mikola Klára: Szabadkereskedelem, ahogy mi szeretjük (Lélegzet, 200, http://www.lelegzet.hu/archivum/2000/01/0250.hpp ) Michael Phillips: Mit mond a kisvállalkozási gyakorlat a gazdaságelméletről? http://www.okotaj.hu/szamok/10/index.html www.eleg.hu/tiki/tiki-index.php?page=ElszamolasiRendszer
www.emas.hu
www.iskolaszovetkezetek.hu/
www.kamra-tura.hu
www.nyitottkert.hu/nyka.shtml
www.elotisza.hu/; http://www.elotisza.hu/szovetseg.php Szivessegbank.lap.hu
Javaslatok a környezeti nevelésben és a fenntarthatóság tanulásában érdekeltek számára:
Célok 2009-2014-re Feladatok 2010-2012-re, és részes felek, a szubszidiaritás elvének alkalmazásával
Közösségek fennmaradá-sa és fejlesztése (az emberi lépték ismeretében,
Oktatás politikusoknak: Az értékteremtő munka, a javakkal való gazdálkodás, a kereskedelem és a fogyasztás szerepe és hatása alapismeret kell(ene) legyen (NAT módosítás).
Közösség fenntartóknak: helyi tantervekben helyi értékek megjele-nítése. Helyi munkamegosztásokat lehetővé tevő szabályozás.
Gazdálkodó szervezetek felső vezetésében a telephely szerint hely-ben lakók alkalmazása (a társadalmi felelősségvállalás és felelős termelés érdekében); nyilvános könyvelés lehetőségének végiggon-dolása, előkészítése.
Mindenkinek: próbálni és törekedni kell a szükségletek, különö-sen az alapszükségletek közeli kielégítését: helyi, kistérségi, ismerős termelőkre, szolgáltatókra alapozni rendszeres fogyasztásunkat.
Ugyanakkor, sokkal kisebb mértékben, de élni kell idegen, távoli árukkal, a globális közösség megőrzésére.
Környezeti nevelőknek: A tisztességes haszon mértékét meg kell vi-tatni környezeti nevelők, fenntarthatóságra nevelők részvételével is.
A felelős gazdaság érdekében a társadalmilag felelős vállalatok példáit a 14-18 éves diákokkal meg kell ismertetni (lehetőleg gyakorlat, látogatás, azaz iskolán kívüli foglalkozás révén).
Oktatás politikusoknak, környezeti nevelőknek: Az iskolának leg-alább a társadalomismereten belül nevelnie kell - a fogyasztói ne-velés mellett (ld a Stratégia Fogyasztás c. fejezetében) - az egyéni és a közösségi érdekek felismerésére, képviseletére, a szolidaritásra és az együttműködésre. Ezeken keresztül válnak képessé a tanulók a rendelkezésükre álló erőforrásokkal való gazdálkodásra, beleért-ve a pénzzel való bánni tudást is. Segítni kell a diákok iskolai szövetkezetekben való munkálkodását.
Mindenkinek: Egyedi egyeztetések után, személyes kapcsolatra épülő partneri viszonyt érdemes kialakítani a társadalmilag fele-lősnek, a környezettudatosnak látszó gazdasági vezetőkkel.
Alapvető gazdasági (ököl)
Mindenkinek: közösségi (főleg helyi) és önsegítő rendszerek megis-merése, tudások megosztása közösségünk tagjaival, és más közös-ségekkel. Helyi, alkalmazkodott gazdasági formák és folyamatok használata, megőrzése.
Közösség fenntartóknak, politikai döntéshozóknak: környezetvédel-mi jogalkotásban a gazdasági ökölszabályok alkalmazása; gaz-dasági szabályozókban a munkaigényes és/vagy tudásigényes termelés támogatása.
Klímatörvény és végreha-tási rendeletek létrehozása és végrehajtása
Közösség fenntartóknak, politikai döntéshozóknak: jogalkotás
Kereskedelem
Könczey Réka
Mint a Gazdaság, termelés c. fejezetben, itt is igaz, hogy a 2003-as Stratégiában még csak röviden szereplő téma itt – a környezeti nevelők köreiben általános ismeretlensége miatt - alapismereteket is tartalmaz, a környezettudatos kereskedelem témájában.
A kereskedelem a termelés és a fogyasztás közé beépülő közvetítés, amely biztosítja, hogy a megter-melt javak eljussanak a fogyasztóhoz, illetve a termelő eladhassa eladásra termegter-melt áruját. Oka a terme-lés és a fogyasztás közötti mennyiségi, térbeli és időbeli különbségek kiegyenlítése. Például a (jellem-zően nem megújuló) anyagigényes termelés ideális helye a nyersanyag közelében van, míg a fogyasztás tőlük távol, a kereskedelmi és lakóövezetekben. A termelés és fogyasztás ideje nyilvánvalóan elválik a mezőgazdaságban, mert a terményekre egész évben szükség lehet .
Míg árum eladására számos ok kényszeríthet, pénzem kiadásáról szabadon döntök. Az árutulajdon és a pénztulajdon soha nem egyenlő, amíg a pénz időben és térben korlátlanul tárolható, szállítható, konvertálható. Márpedig a pénzre ma mindez igaz. Emiatt az áru tulajdonosa és a pénz tulaj- donosa nincs egyenlő helyzetben. A pénz részben maga teszi lehetővé, hogy externáliái lehessenek a gazdaságnak Pénz nélkül a kereskedelmi láncok rövidebbek, az áruk létrehozásának költségei átlát-hatóbbak lennének.
A pénz alapú kereskedelmi rendszerek maguk okozzák azt, hogy egyre kevesebb dolgot állítunk elő magunk, végzünk el magunk, (azaz azt, hogy a saját szükségletek saját munkával történő kielégítése egyre ritkább), hiszen „egyszerűbb” valamit megvenni.
A hagyományos gazdaságelmélet azt állítja, hogy bármiféle keresletre igényt tartó árucikk árát a kereslet és a kínálat egyensúlya határozza meg. Nem személytelen kereskedelemben azonban az eladó nagyon sok mindent fegyelembe vesz, ráadásul az egyedi üzletekben, ügyletekben a legtöbb esetben az árun kívül személyes és közösségi szolgáltatások is cserélődnek. Egy kiskereskedőnek olyan árukat és szolgáltatásokat kell kínálnia, melyek elnyerik a vevő, továbbá a barátok, ismerősök, szállítók, alkal-mazottak tetszését. Ez fokozott kereskedési gondosságot, az emberi viszonyok ápolását és becsületes-séget igényel. A családi vállalkozások, de még a nagy kínai családi hálózatok is bizalmon és szolidari-táson alapulnak.
Szabadkereskedelem alatt az áruk és a szolgáltatások országok közötti zavartalan, vámoktól és egyéb kereskedelmi akadályoktól mentes áramlását értjük. A szabadkereskedelem első megközelítésben min-den résztvevő ország és az azokban élő minmin-den gazdasági szereplő számára hasznos. Politikailag is előnyös, mert az intézményesített szabadkereskedelem megakadályozza, vagy legalábbis megnehezíti, hogy a nem hatékony belföldi iparágak és termelési szerkezetek lobbistái továbbra is életben tartsák a káros struktúrákat. A nemzetközi kapcsolatrendszer elősegíti az országok közötti együttműködést, ez segíti a politikai stabilitást (senki sem akar háborút a saját üzletfeleivel), a létrejövő, országok (gazdasá-gi egységek) közötti függőségek azonban konfliktusok forrásai lehetnek.
A szabadkereskedelem - a protekcionizmus hívei szerint – nem veszi figyelembe a termelési tényezők (tőke, munkaerő, nyersanyag) és a kereslet mobilitását, az egyes iparágak közötti kereskedelmet, és számos negatív társadalmi externáliája is van (például rövid távon egy iparág megszűnése miatt mun-kanélküliség keletkezik, a dolgozókat át kell képezni, aminek költségeit a kereskedők nem, csak a
közösség fizeti ki). A protekcionizmus a külgazdaság (saját gazdasági egységen kívüli gazdaság) hatásai ellen védekező gazdaságpolitika. Eszközei állami szinten a védővámok, az importkvóták, adókedvezmények, az állami intervenció az árupiacokon, a különféle, importot gátló kormányzati in-tézkedések, a belgazdaság termelőit védő dömpingellenes rendelkezések és a valutaárfolyamok (min-den, amit a szabadkereskedelem leépít). Az utóbbi néhány száz évben többször erősödtek a protekcio-nista trendek. Például a Védegylet a magyarországi ipar védelmében 1844-1850 között működött.
Tagjai mindazon szükségleteket, melyeket a hazai termelés, gyáripar- és mesterségek termékeiből fedezni lehetett, csak tőlük vásárolták.
Az 1929-es világgazdasági válság visszatekintő értékelése óta a közgazdászok álláspontja az, hogy minden protekcionista intézkedés végül is visszaveti a nemzetgazdagságot. Ennek ellentmondani lát-szik a francia gazdaság folyamatos gyakorlata, amely aprólékosan megfogalmazott szabályozókkal, és alkalmanként a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) rosszallását vállalva védi a francia munka- helyeket.
A környezettudatos fogyasztás részben az áruk közül a környezetkímélőbb áru választása, részben nem-fogyasztás. A fogyasztással, vagy a pénzügyi megtakarítással ellentétben az elmaradt fogyasztást nehéz mérni, látni, ezért az üzlet alapvetően nem szereti az erős környezettudatosságot. Termelői és fogyasztói oldalon is – az alapszükségletek ellátását kivéve - számos mindennapi esetben javasolható, hogy termékek (pl. takarítószerek) helyett szolgáltatásokkal (takarítással) gazdálkodjunk. (Ld. a Gaz-daság c. fejezetben is.) Ennél is fontosabb a helyi termékek fogyasztása.
Gazdasági elemzők szerint egy ember összes szükségletének nagyjából 70%-a 100 km-en belül ellát-ható (lenne). A kereskedelem legrövidebb, legszemélyesebb formája a termelőtől vásárlás, melynek közösségi tere is van: a piac. Sokszor a globális szabadkereskedelmi korlátokra hivatkoznak a tudatos vásárlás korlátozói. Tudni kell, hogy a sokat emlegetett versenysemlegesség nem vonatkozik a saját, személyes pénzünkre, vásárlóerőnkre!
A különféle termék- és szolgáltatásminősítések, címkék a kereskedelmet szolgálják.