Még aránylag rövid idővel ezelőtt is az orvosok élet-tanilag lehetetlennek tartották, hogy valaki tisztán növényi eledelekkel táplálkozzék és mellette egészséges maradjon, sőt munkaképességét is teljes mértékben megtarthassa. Pedig a tapasztalat már rég megmutatta, hogy a szénhidrátokkal való bőséges táplálkozás, ami alatt a növényekkel való táplálkozást értjük, nagyon alkalmas az izomerőnek fokozására. Legjobban ezt a kínai és japán munkások példája bizonyítja, akik több-nyire rizszsel élnek és azzal is nagyon mértékletesen és ennek ellenére is igen nagy erőkifejtésre képesek. Természe-tesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vegetáriz-mus hívei nemcsak annak köszönhetik munkabírásuk fokozó-dását, hogy nem esznek húst, hanem annak is, hogy mérték-letes életmódjuk mellett sokat és szívesen tartózkodnak a friss levegőn és szigorúan kerülik mindazon ártalmakat, ame-lyek köztudomás szerint megrontják az ember egészségét és megrövidítik az életét. Ilyen ártalom például a kávé, a tea, a dohány és a szeszes ital.
Az embernek, hogy szervezete épségben maradjon, munka-bírása meg ne csökkenjen, egyéniségéhez és az általa végzett munka természetéhez képest bizonyos meghatározott mennyi-ségű fehérjére, zsírra, szénhidrátra, sóra és vitaminra van szüksége. Mindezen alkatrészeket bőven megtalálhatjuk a nö-vényi tápszerekben és bár fehérjére feltétlenül szükségünk van, sehol sincs megírva, hogy a nélkülözhetetlen fehérjének állati eredetűnek kell lennie.
A megejtett pontos vizsgálatokból kiderült, hogy például a gyümölcsfélékben annyi fehérje és zsír van, hogy velük
tápanyagszükségletünket majdnem teljesen fedezhetnék. így tudjuk, hogy az édes mandulában 24% fehérje és 54°/o zsír, a dióban 16% fehérje és 63% zsír, a mogyoróban 16% fe-hérje és 66% zsír és a friss gesztenyében 6 % fefe-hérje és több mint 10% zsír van.
Sokan az ember napi tápanyagszükségletét grammokban fejezik ki. Playfair szerint felnőtt ember legkisebb napi szük-séglete 57 gr fehérje, 14 gr zsír és 340 gr szénhidrát. Mér-sékelt mozgásnál 119 gr fehérjére, 51 gr zsírra, 530 gr szén-hidrátra és erős munkánál még ennél is többre van szükség.
Mások ellenben a napi tápanyagszükségletet kalóriákban feje-zik ki. Ezek szerint nyugalomban felnőtt pedig férfiaknál 3500—
4000 és nőknél 2200— liter víznek hőmérsékét 1 C fokkal felemelhetjük.
Ha mármost tisztában vagyunk azzal, hogy mi a kalória és hány ilyen kalóriára van az embernek naponkint szüksége, könnyen kiszámíthatjuk, hogy mennyi főzeléket és mennyi gyümölcsöt együnk. Csak még azt kell tudnunk, hogy ezek-nek mindegyike hány kalóriának felel meg. Megállapították például, hogy 1 alma 50, 1 körte 60, 1 barack 50, 1 narancs
100, 1 banán 80, 1 fürt szőlő 100, 1 füge 65 és 1 szem szilva 10 kalóriának felel meg.
Ezek az adatok kétségkívül azt látszanak bizonyítani, hogy szervezetünk szükségletét a tisztán növényi eredetű táp-szerekkel épen lígy fedezhetjük, mint a vegyes, azaz állati és növényi eredetűekkel. Megjegyezzük azonban, hogy aki vegyes alatt azt a melegmennyiséget értjük,
élelemhez szokott, annál a tisztán növényi eledelekkel való táplálkozáshoz az átmenetnek lassúnak és fokozatosnak kell lennie, kivált olyanoknál, akik ülő életmódot folytatnak, ne-hogy az étrend hirtelen megváltozása következtében gyomor-és bélzavarok keletkezzenek. Az ilymódon gyakorlatilag szer-zett tapasztalatok sok embert ösztönöznek arra, hogy kivált gyümölcsérés idején jóformán csakis gyümölcsfélékkel táplál-kozzanak. Szinte csodálatraméltó, hogy ezekből mekkora mennyi-ségeket tudnak elfogyasztani, nemcsak minden zavar nélkül, hanem úgy, hogy valósággal friss erőre kapnak, üdék, moz-gékonyak és elevenek lesznek, életkedvük és munkabírásuk pedig tetemesen megnövekedik.
El nem tagadható, hogy az életviszonyoktól és az ég-hajlattól, illetve az évszaktól is függ, hogy mennyiben felel meg szervezetünknek minden zavar nélkül a tisztán növé-nyekkel, illetve gyümölcsfélékkel való táplálkozás. A délvidé-ken lakó népek a táplálkozásnak ezt a módját jobban törik, mint a hidegebb éghajlat lakói. Az utóbbiak tehát helyesen cselekszenek, ha táplálkozásukat tojással, tejjel és
tejkészít-ményekkel egészítik ki.
A gyümölcsfélékkel való táplálkozásnál az a fontos, hogy megfelelő módon válasszuk ki azokat, amelyeknek tápértéke, illetve fehérje- és cukortartalma kielégítő. így például a dió-ban, édes manduládió-ban, mogyoróban és gesztenyében sok fehérje van, az almának, körtének, szilvának, cseresznyének, fügének pedig friss és főleg aszalt állapotban igen nagy a cukortar-talma. Mindezeket nyersen, főzve vagy kompót alakjában is élvezhetjük. A manduláról még külön jegyezzük meg, hogy belőle mandulatejet lehet készíteni, ami nemcsak nagyon élve-zetes ital, hanem még igen könnyen emészthető is.
A mondottak alapján érthetővé válik, hogy általában vagy pedig bizonyos betegségek esetén miért nem ütközik nehézségbe, ha a hústól való tartózkodást javasoljuk. A hús tudniillik alkalmas a neurasthéniának és a hisztériának elő-mozdítására, a máj betegségek fokozására és a vese megtáma-dására. A húsevés megrontja a cukorbetegek állapotát is és ezenkívül igen gyakran csúzos, azaz rheumás természetű
bajo-kat is vált ki. Mivel pedig húsevés után bővebben keletkezik húgysav, a köszvény keletkezését és a már meglévőnek rosszab-bodását is összefüggésbe lehet hozni a húsfogyasztással. A min-dennapi tapasztalat azt is mutatja, hogy a bőséges húsevés megárt a gyomornak és megárt a beleknek is. Végül pedig
Egészség és jóiéi. 10
a húsevők gyakrabban esnek áldozatául az érelmeszesedésnek és a gutaütésnek, mint a növényevők. Mindezen bajok előzhetők, ha helytelen táplálkozásunkat még idejekorán meg-változtatjuk.
Teljesen igazolva van tehát az eljárás, mikor bizonyos betegségeknél a növényi táplálkozáshoz és gyümölcskúrákhoz folyamodunk.
A köszvény helyes gyógyításában igen nagy szerepe van a gyümölcsnek, kivált az almának, földi epernek és cseresz-nyének.