Gyöngyösi Gergely (1472–1532) pálos generális perjel és rendtörténetíró munkássá-gát tanulmányozva nemcsak a pálosok történetére vonatkozóan nyerhetünk értékes adatokat, hanem az irodalom szemszögébõl elemezve mûveit, alkotójuk mûveltsé-gérõl, és az e mûveltséget lehetõvé tévõ rendi háttérrõl alkothatunk pontosabb képet.
Szerzõnk irodalmi mûveltségének megállapítására alkalmas eszköz lehet mûveinek stilisztikai, nyelvi elemzése, vagy a bennük olvasható idézetanyag feldolgozása.
Gyöngyösi történeti munkájának és a pálos rend irányítását segítõ írásainak egésze helyett most kiemelkedõen fontos részletükkel: a mûvek bevezetéseivel kell beha-tóbban foglalkoznunk.
A prológusokkal és a prológusokban kötelezõen alkalmazott toposzokkal, másképplocus communisokkal, nagy és kiterjedt szakirodalom foglalkozik, régebb-rõl E. R. Curtiusmunkásságát kell kiemelni és utána H. Lausberg már klasszikusnak mondható könyveit. Hogy röviden és tömören, lemondva sok lehetséges példáról, érzékeltessük a „közhely” lényegét, Cicerót hívjuk segítségül: argumenta, quae transferri in multas causas possunt, locos communes nominamus!, vagyis azokat az argumentumokat (bizonyítékokat, érveket) nevezzük közhelyeknek, amelyeket sok-féle ügyben, soksok-féle tárgyban fel tudunk használni mondanivalónk díszítésére, érvelésünk hatásosabbá tételére. Tehát a toposzban a törvényszéki beszéd, vagy egyre inkább haladva a középkor felé, bármely írásmû elkészítésének
segédeszkö-1 E. R. CURTIUS, Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter, Bern, segédeszkö-1948 (a továb-biakban: CURTIUS). Különösen a 4. és 5. fejezet (Rhetorik, Topik), melyek közül az elsõ magyarul MOLNÁR Andrea fordításában olvasható: Pompeji (Szeged), 1991/2, 97125.
2 H. LAUSBERG, Handbuch der literarischen Rhetorik, III, München, 1960; Uõ., Elemente der literarischen Rhetorik: Eine Einführung für Studierende der klassischen, romanischen, englischen und deutschen Philologie, München, 1963 . A magyar irodalom vonatkozá-sában haszonnal forgatható: SZABÓ G. Zoltán, SZÖRÉNYI László, Kis magyar retorika:
Bevezetés az irodalmi retorikába, Bp., Tankönyvkiadó, 1988.
3 CICERO Inv. 2,15,48.
zére ismerünk". A bevezetõk gyakori középkori elnevezései:prooemium, exordium, principium, prologus, epistula, argumentum, már nem utalnak az antikvitásban betöltött, esetenként eltérõ szerepükre. Céljuk végeredményben azonos maradt mind az antikvitásban, mind a középkorban (és ma is):Principium est, cum statim auditoris animum nobis idoneum reddimus ad audiendum. Id ita sumitur, ut attentos, ut dociles, ut benivolos auditores habere possimus#. A bevezetõkben szinte kötelezõen alkalmazott toposzok (Curtius kifejezésével: Exordialtopik) a szerzõ tehetségének elégtelenségét, a vállalt munka nagyságát hangsúlyozzák, kérve az olvasók jóindu-latát (captatio benevolentiae). Tartalmilag a mûre, létrejöttére, szerzõjére és megren-delõjére vagy címzettjére vonatkozó fontos ismereteket várunk a bevezetõtõl.
Gyöngyösinél betöltött szerepe miatt fontos utalni az egyes bibliai könyveket megelõzõ ismertetésekre (argumentum, prologus), amelyeket a latin Vulgata-kiadá-sokban a XVI. századdal bezárólag$ meg lehetett találni, és ezek szerzõi között kiemelt helyen kell említeni Hieronymust, mint az antik hagyománynak a humaniz-mus korában egyre nagyobb tekintélyû közvetítõjét.
Miért éppen Gyöngyösi Gergellyel foglalkozunk? Azért, mert a XVI. század második évtizedét megelõzõen nem ismerünk sem történeti, sem irodalmi alkotást pálos szerzõtõl%. Gyöngyösi jelentõs kortársa Hadnagy Bálint, akinek 1511-ben Velencében kiadottVita divi Paulija inkább szöveggyûjteménynek felel meg, irodal-mi igényességgel megfogalmazott prológus nem található benne&. GyöngyösiVitae fratruma pedig csak mûvek címeit vagy témáit õrizte meg számunkra, egy kivétellel, amikor egy mû kezdõszavát is megtudjuk belõle, ami azonban inkább a téma kifejtésének a kezdete lehet, semmint a prológusé'.
Gyöngyösinek az Epitoma, a Directorium és a Vitae fratrum címû munkája elején találunk bevezetõ, ajánló fejezeteket, míg a pálos rendnek az 1520-as években Rómában kiadott konstitúcióihoz írott magyarázatai (Declarationes constitutionum) 4 Sie [topoi] werden Klischees, die literarisch allgemein verwendbar sind ... Vö. CURTIUS 5 A közvetlen bevezetés a hallgató lelkét tüstént alkalmassá teszi arra, hogy meghallgasson77.
bennünket; célja, hogy hallgatóink figyelmessé, érdeklõdõvé, jóindulatúvá váljanak.
CORNIFICIUS, Rhetorica ad Herennium, 1,4,6, ford. ADAMIK Tamás, Bp., 1987 (Scrip-tores Graeci et Latini, 18).
6 Pl. Biblia sacra cum glossis interlineari et ordinaria Nicolai Lyrani postilla ac ... Burgensis additionibus et Thoringi replicis, Venetiis, 1588.
7 Az alapos irodalmi mûveltséget feltételezõ liturgikus officium rhythmicum mûfaját erõsen kötött sajátosságai miatt ebbõl a körbõl most kirekesztjük.
8 SARBAK Gábor, Hadnagy Bálint pálos szerzetes kézírása a budapesti Egyetemi Könyvtár 372-es számú õsnyomtatványában, MKsz, 112(1995), 164169. Más, könyvkölcsönzést jelentõ példák alapján javítanom kell egy ottani hibás olvasatomat: a közlemény hetedik sorában a kérdõjellel megjelölt rész helyesen így hangzik: Ad incertum usum pater.
9 Jacobus de Segeto (XV. sz. második fele) zsoltármagyarázata a 133. zsoltár 33. versusával kezdõdött: Psallam Deo meo quamdiu sum. Gregorius GYÖNGYÖSI, Vitae fratrum Eremitarum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae, ed. Franciscus L. HERVAY, Bp., 1988 (BSMRAe, Series nova, 11), 133,912 (a továbbiakban: Vfr lap- és sorszám).
és a római közönség számára 1516-ban ugyanott kiadott Remete Szent Pálról szóló tíz beszédet tartalmazó könyve (Decalogus) közvetlenül a tárggyal kezdõdik, min-denfajta bevezetõ nélkül. A prologusszó ugyan elõfordul a Declarationes constitu-tionumelején, de nem az itt tárgyalt jelentésben. Az eddig – valójában bizonyítékok nélkül – Gyöngyösinek tulajdonított mûveket (az Ágoston-regulafordítás: Annotatio-nes in regulam divi Augustini, Venetiis, 1537,aCollectanea in sacram Apocalypsin, Venetiis, 1547, és a Commentaria in Cantica Canticorum Salomonis, Viennae Austriae, 1681) egy másik Gregorius, egy Gregorius Pannonius írta. Korábbi kétkedésemnek alapja az volt, hogy feltûnõnek tartottam e késõi munkákban a szerzõ megnevezését a címben. Gregorius Caelius Pannonius a kutatók többsége szerint elégségesen utal egy pannóniai származású római perjelre, aki, irodalmi mûködését tekintve, Gyöngyösivel lett volna azonos. Ezzel szemben, ha Gyöngyösi korábbi, Rómában kiadott mûveibenGregorius de Gyengyesnek nevezte magát, akkor miért változtatott ezen jó két évtized elmúltával? Miért lett éppen nagyjából két évtized elmúltával érdekes, hogy ez a szerzõ pontosan az, aki valaha perjel volt Rómában és pannóniai származású, és ezután volt generalis prior is; míg római perjelsége idején, szemben a késõbbi, általánosságban mozgó utalás helyett, pontosan és egyértelmûen, azaz név szerint tudta magát olvasóival azonosíttatni . A kérdést egyértelmûen eldönti, hogy Lorenz Weinrich római kutatásai során a Santo Stefano Rotondónak a Collegium Germanicum et Hungaricumban megõrzött levéltárában a számadáskönyvek feldolgozása során egyértelmûen megállapította, hogy a számunk-ra érdekes években, 1537 és 1552 között szintén egy Gregorius nevû szerzetes volt a perjel!. Döntõ súlyú továbbá az a megfogalmazás, amit az 1532-es második kiadású (Krakkó) Decalogus epistola preliminarisában olvashatunk, ahol frater Blasius mintfelicis recordationisemlékezik meg Gyöngyösi Gergelyrõl: tehát Gyön-gyösi 1532-ben, vagy nem sokkal azelõtt halhatott meg". Ezen adatok fényében a 10 Vö. DÉZSI Lajos, Szent Ágoston Reguláinak magyar fordítása Coelius (Bánffy) Gergelytõl
1537-bõl, Bp., 1900.
11 Vö. TARNAI Andor, A magyar nyelvet írni kezdik: Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon, Bp., 1984 (Irodalomtudomány és Kritika), 103155 (a továbbiakban:
TARNAI).
12 A személyek közötti azonosság kérdésében mindenképpen hiányzik az a bejegyzés, amelyrõl Horányi tudósít a Hess-féle Chronica egy példányában, ahonnan Gregorius Caelius Pannonius családjáról lehetett volna valamit megtudni. A (possessor)bejegyzést tartalmazó lap azonban Borsa Gedeon megállapítása szerint a kötet újrakötésénél eltûnt.
Vö. Alexius HORÁNYI, Memoria Hungarorum, I, Viennae, 1775, 141; BORSA Gedeon, A hazai õsnyomtatványok példányai, MKsz, 104(1988), 122, további irodalommal.
13 Lorenz Weinrich professzor (Freie Universität, Berlin) lekötelezõ kedvességének köszö-nöm, hogy kéziratába betekinthettem és ezeket az adatokat itt felhasználhatom.
14 Frater Blasius elõszavával a Decalogus második kiadása a budapesti Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtárban, B 0941/154 jelzet alatt található. Blasius írja (A ij): Reverendo et Religioso patri fratri Stanislao ... in regno inclite Polonie ... provinciali ... Quorum pia desideria, omnipotens ax alto prospectans optato dignos efficit voto, nihil etenim utilius, nihil rectius, quam dei gloria et proximorum salus concupisci potest, hoc irradiatus lumine, hoc sancto
két Gregorius személyének különbözõsége már irodalomtörténeti tény lett, vagyis az Énekek éneke-kommentár és az Apokalipszis-kommentár, valamint a regulafordítás nem Gyöngyösi Gergely mûve. Gyöngyösi Gergely írói œuvre-je ugyan „szegényebb”
lett e mûvekkel#, de a másik Gregorius határozott vonásokkal követel magának elõkelõ helyet rendje spirituális pantheonjában és a XVI. század kulturális életében.
Az egyes irodalmi alkotásokhoz írott bevezetések tehát különleges figyelmet érdemelnek, mert ezek a nagy mûgonddal éseruditióval megszerkesztett prológusok elárulják, mennyire tud szerzõjük eleganter fogalmazni, természetesen latinul. A tárgyalás további menetében már nincs szükség ilyen kis helyen alkalmazott, ekkora mennyiségû formai, fogalmazási bravúrra. A kutatás által „mindeddig érdemtelenül mellõzött” pálos prológusra egyébként V. Kovács Sándor hívta fel a figyelmet 1983-ban azArcok a magyar középkorbólcímû, Gyöngyösi rendtörténetének magyar fordítását tartalmazó kötet bevezetõ tanulmányában (Gy. G. helye a magyar iroda-lomban), ahol Gyöngyösi „írói eredetiségének legmarkánsabb vonásairól” (12) írt.
Ez a megállapítás igaz, csak magyarázatra szorul: Gyöngyösi eredetiségét az anyaggal való bánásmódjában kell észrevennünk, saját és elõdei nevének tudatos említésében nem látunk még feltétlenül humanista vonást. Azonban biztos, hogy a humanisták, és maga Gyöngyösi is nagyrészt ugyanabból a meglévõ készletbõl válogattak írás közben, és ha a Gyöngyösi-prológus mutat is humanista vonásokat – ez természetes jelenség –, az egész mû mégis inkább a középkori hagyomány (és benne a devotio moderna) talaján áll, szemben a vékony udvari rétegeket mozgató és elbûvölõ humanista és reneszánsz életérzéssel és írói gyakorlattal. A kötelezõen alkalmazott toposzok füzére segítette Gyöngyösit is, oly sok elõdjéhez és kortársához hasonlóan, személyes mondanivalójának kifejezésében. A mi feladatunk, hogy az esetek több-ségében idézet alakjában található toposzt elkülönítsük Gyöngyösi saját fogalmazá-sától.
Aloci communesGyöngyösinél megtalálható példatárából, amelyet az alábbi-akban részleteiben is bemutatunk, meggyõzõen kiderül a kapcsolat liturgikus et suavi perfusus odore, felicis recordationis Reverendus pater frater Gregorius de Gyengyes, ordinis fratrum heremitarum sancti Pauli primi heremite etc. condam Prior generalis, summopere curavit preteritorum patrum imitare vestigia et eodem zelo honoris dei laudisque conditoris atque simili emulatione fraterne charitatis accensus, acceptum a deo talentum ocultare noluit, neque passus est habere solus, quod multis prodesse poterat.
Itaque ipsorum provocatus exemplo comportavit et ipse sermones decem perbreves, encomium sancti Pauli primi heremite fratrum heremitarum gloriosissimi Patriarche et ducis inclitissimi continentes. Vö. BALLAGI Aladár, Buda és Pest a világirodalomban, 14731711, I, Bp., 1925, no. 417. Ezekben a mondatokban sem nehéz ráismerni a Vitae fratrum prológusának gondolataira. A Fõvárosi Könyvtárban Dr. Klinda Mária szak-avatott segítségéért tartozom köszönettel.
15 Tarnai Andornak Gyöngyösi joachimizmusára vonatkozó következtetéseit Gyöngyösi személyétõl, és gyakorlatilag a pálosok túlnyomó többségétõl élesen el kell választanunk (vö. TARNAI 103155). FÜGEDI Erik recenziójának (T. A. könyvének margójára, Száza-dok, 119(1985), 232243) a khiliazmussal foglalkozó kérdésfelvetése is módosítandó (242243).
(biblikus) szöveg és irodalmi alkotás között: aschola és a szerzetesichorusszoros összefüggése és hatása az írói munkára nyilvánvaló. Az iskolában az alapvetõ grammatikális ismeretek megszerzésével egyidõben tûnt fel egy-egy kisdiák életében a biblikus és liturgikus szókincs, ami a már bene eruditus szerzetes, rendi elöljáró fogalmazásmódját jelentõs mértékben alakította és befolyásolta. Többek között ennek az összefüggésnek is tanúi lehetünk Gyöngyösi prológusainak olvasásakor. A biblikus szóhasználat mellett, elsõsorban a középkor végén reneszánszát élõ „bibli-kus” és levélíró Hieronymus, valamint Gyöngyösi történeti érdeklõdésének megfe-lelõen az Inventarium és a Vitae fratrum összeállításánál felkutatott oklevelek arengái képezték Gyöngyösi fõ stiláris forrásait a prológusok megírásánál. Tehát Hieronymus, akinek számára a Biblia vallási tartalmán túlmenõen irodalmi mû is volt, stílus és mondanivaló alakításában a késõi korok számára követendõ forrás, minta lett. Gyöngyösi, rendje szolgálatába állított írói tehetségével, ennek az egész közép-koron át élõ és terebélyesedõ irodalmi szokásnak a menetébe tudott szervesen beilleszkedni, prológusainak – a mûvek keletkezési sorrendjében történõ – elemzése szerzõjük alapos mûveltsége mellett a pálos rend vezetésére is nagyon kedvezõ fényt vet.