Gravimetrikus módszer

talajban. Ezek: elektromos ellenállás, elektromos kapacitás, a sugárzás elnyelése, a gyors részecskék lassulása, az elektromágneses hullámzás terjedési sebessége, és még rengeteg más és más módszer, és szempont, mint például más anyagban való nedvességmérési módszer mint pl. a fa, élelmiszer, mezőgazdasági termények, stb.

Ebben a részben a mérési módoknak csak egy szűk részét vizsgáljuk, melyeket a talajnedvesség mérésére pillanatnyilag a legelterjedtebbek közé sorolunk. A mérések célja, hogy minél pontosabb adatokkal szolgáljunk a hidrológia és a precíziós mezőgazdaság számára, hogy szélesebb körben legyenek felhasználhatóak.

2.4.1 Gravimetrikus módszer

A szárítószekrényes módszerből kifejlesztett módszer a leggyakrabban használt és egyik legfontosabb, mert pontossága igen jó és mérlegeléssel állapítjuk meg a nedvességet, ezért néha mérlegelési módszernek is nevezzük. A Kopecki-féle hengerekbe vett 100 cm³ űrtartalmú bolygatatlan mintákat használunk, melyeket szárítószekrényben 105ºC kiszárítunk körülbelül 24+6 óráig (Ha meg akarjuk gyorsítani, akkor vákuumos szárítószekrényt használunk.) Organogén, bomló anyagok jelenlétekor, vagy a meleg hatására bomló anyagok jelenlétekor oxicátorban,vagy 60ºC-on szárítjuk a mintákat. (A mérés pontossága 0.01 %.)

Előnye:

• Univerzális metódus

• A legpontosabb és általában a többi közvetett módszer kalibrációjára szoktuk használni.

Hátránya:

• Nem lehet megismételni, mert a mérés destruktív.

• Laboratóriumi módszer (nem lehet a helyszínen mérni). A mintavételnél a metszetet deformáljuk úgy, hogy ha újra mérünk, akkor megváltozik a hely,

és így számolni kell a talaj heterogenitásával főleg hosszan tartó megfigyelések alkalmával.

2.4.2 Elektromos ellenállási módszer

A talaj vezetőképessége nedvességfüggvény a következő összefüggés szerint:

γ=a.w^b

ahol: γ = vezetőképesség (ellenállás), a és b konstansok a talaj ásványi összetételétől függően, w = a talaj tömegnedvessége.

Előnye:

• Olcsó és a kezelése egyszerű. Gyors mérésekre használjuk (legtöbbször a fa nedvességének a meghatározására)

Hátránya:

• A hőmérséklet ingadozása befolyásolja. Nagyon függ a hőmérséklet változástól ,1 °C körülbelül 1 %-kal változtatja a mért adatokat. A vezető felület geometriája befolyásolja a mért adatokat.

• Nem megfelelő a homokos és a dagadó talajok számára.

• Minden mérés előtt kalibrációs görbét kell készíteni.

• Nem megfelelő a gyorsan változó folyamatok követésére.

• Érzékeny a hiszterézisre (egyforma nedvességnél más ellenállás a kiszáradásnál és más a nedvesítésnél). A magasabb nedvességtartalomnál a lineális összefüggés változik, és a görbe meredekségét veszíti.

Egyébként egyirányú változásnál (nedvesítés vagy csak kiszáradás) és nagyon precíz mérésnél sem csökken a hiba 5% alá.

2.4.3 A kapacitásmérési metódus

Ismert, hogy a talaj és a levegő relatív termitivitása (dielektromos állandó) (ε=1) a 18-20 °C-os hőmérsékleten, míg a víz dielektromos állandója 18°C-nál ε=81.

Ebből kifolyólag állandó nagyságát a talajnedvesség határozza meg és egyenes arányban változik a talajban lévő víz mennyiségével. Tehát a kapacitásmérési módszerrel ezt az állandót, vagy a vele összefüggő más mutatót fogjuk mérni. A készülék kalibrációs görbéje lineárisnak tekinthető különböző mechanikai összetételű, szerves anyag tartalmú és 0,3%-nál kisebb sókoncentrációjú talajok esetében a +5 - +30°C hőmérséklet tartományban. A sókoncentráció nem haladhatja meg a 0,3%-ot, mivel a szabad ionok nagyobb mennyisége befolyásolja az állandó értékét. Ez csak azzal küszöbölhető ki, ha az adott talajból kalibrációs görbét készítünk.

Előnye:

• a módszer megfelel a gyors és ismételhető mérésekre, elsősorban szabad földi körülmények közt.

• Nincs szükség a közvetlen kontaktusra a mért talaj és a műszer közt.

• Relatív pontosság, ha csak a talaj nedvességtartalom változását mérjük, ami a mezőgazdasági gyakorlatban gyakran elegendő.

• A műszer emlékezetébe 99 kalibrációs grafikon helyezhető be.

• A mért értékek könnyen digitalizálhatók.

Hátránya:

• minden mérés előtt szükséges a kalibráció a különböző anyagok számára.

• a mért értékek pontossága nagyban függ a talaj sűrűségétől és a hőmérsékletétől.

• a víz kötöttségi energiájának a változása különböző értékeket ad, ugyanúgy a talaj heterogenitása (mert az átlagot méri a két elektróda közt).

• A mért értéket befolyásolja a talaj granulometrikus és kémiai összetétele.

A mérés pontossága kb. 3%.

2.4.4 γ sugár gyengítésével való mérési módszer

Közvetett a talaj sűrűségének a meghatározásán alapuló laboratóriumi és szabadföldi körülmények közt használható eljárás. Tudjuk, hogyha a γ sugárzás szilárd anyagon hatol át, az anyagban lévő atomok a sugárzás egy részét elnyelik. A sugárzás csökkenés egyenes arányban van az anyag sűrűségével. Ismert tény, hogy a talajnedvesség növekedésével csökken a sűrűség, ami jól felhasználható összefüggés a talajnedvesség méréséhez. A mérést két egymástól bizonyos távolságban levő csőben végezzük. Az egyikben a sugárzó anyag (konstans sugárzó ⁶⁰Co, vagy ¹³⁷Cs), a másikban a detektor (számlálócsöves szonda) található. A Kopecki hengerekben (patronokban) vett bolygatatlan mintákon megállapítjuk a talaj sűrűségét. Ha a mért helyen a talaj sűrűsége nem változik másként csak a nedvességgel, akkor a sugárzás intenzitásának a változása segítségével meghatározható a nedvességtartalom.

Előnye:

• gyors változásokat lehet érzékelni

• kis mennyiségű munka elégséges

• pontosabb az elektromos méréseknél

Hátránya:

• a mért eredmények pontossága a sűrűség meghatározásától, kémiai és granulometriai összetételétől függ.

• A különböző összetételű talajokra kalibráció szükséges (anyagösszetétel)

• A mérőműszerek nagy súlytömege, nehezen szállíthatósága, komplikált kezelhetősége a szűk sugárnyaláb előállítására.

• Radiációs veszély a személyzet számára.

• Hibaforrás a hasadó anyag félidejének az elhanyagolása, a mérés geometriai változói és az ismételt kalibrációk.

2.4.5 A talajnedvesség neutronszondás módszerrel való meghatározása.

A gyorsneutronok a könnyű elemek atomjaival (proton) ütközve lelassulnak. Az energiavesztés az atomok súlyától függ, a legnagyobb a hidrogénatomnál, mivel a súlyuk közeli (egyenlő). Mint sugárforrás, az ²⁴¹Am a legmegfelelőbb (más sugárforrásoknak a másodlagos sugárzás magas). A lassú neutronok detektoraként a legjobban a BF3 vagy ³He felel meg. A neutronok termalizációjában viszonylag nagy átmérőjű gömb (30 cm) vesz részt és fontos, hogy a neutronok bekerüljenek a levegőbe. Ezért a neutronszondás módszert bővítjük a felső rétegben vett bolygatatlan minták gravimetrikus vizsgálatával. Mivel a talajban lévő anyagok kristályos rácsában hidrogén csak kevés mennyisségben található, a talaj moderációs tevékenysége nagyban függ és arányos a benne lévő víz mennyiségétől. Tehát a neutronszondás mérési módszer alapja az az ismeret, hogy az érzékelő által felfogott lassú neutronok száma egyenes arányban van a talaj által tartalmazott hidrogén ionok számával. A kifejezés a következő:

W=m.R/Rw+c

A vízben mért standard impulzusok számát a Rw-t minden mérés előtt ellenőrizzük, a laboratóriumban az erre a célra előkészített kalibrációs edényben (hordó) az útmutató szerint. Ez az érték állandó, és nagyon lassan, csak a sugárzó anyag felezési ideje szerint változik. Ennek az értéknek a változása a mérőműszer meghibásodását jelezné. Az m és a c konstansok, regressziós összefüggések

a térfogattömeg és az R/Rw arány közt. Ez minden talajra vonatkozóan más és más.

A gyártó által megadott adatok a következők:

Konstans Agyag, tőzeg vályog Homok-kavics m 0.958 0.867 0.790

c -0.012 -0.016 -0.024

3. táblázat: Neutronszonda kalibrációhoz megadott gyári értékek

Ezen koeficiensek pontos meghatározására a kalibráció során kerül sor. Ezt részletesen a következőkben a különböző módszerek összehasonlításánál fogjuk látni. Részletes, sok munkával és méréssel járó feladat. A különböző nedvességtartalmaknál vett bolygatatlan mintát igényel. A minták laboratóriumi kivizsgálásával kapjuk meg a koeficienseket. A neutronszondás nedvességmérési módszer kis mélységeknél nem pontos, ezért 20 cm mélységig gravimetrikus mérésekkel egészítjük ki, melyet a laboratóriumi mintákból kapunk.

Előnye:

• a metódus gyors, alkalmas nehéz szabadföldi körülmények közti mérésekre és tetszés szerint ismételhető.

• Az időbeli gyors változások mérésénél pontos

• Mérés előtt könnyen kalibrálható

Hátránya:

• a mérőműszer átlag értéket mutat egy 30 cm átmérőjű gömbben (a gömb átmérőjének a nagysága a talaj szárazságától függően változik). Ez a mezőgazdaság számára előnyt jelent.

• A mérőműszert kalibrálni kell az egész metszet számára.

• A kapott eredmények függnek a talaj sűrűségétől és kémiai összetételétől abban az esetben, ha a talaj könnyű protonokat tartalmaz.

• Radiációs veszély a személyzet számára.

2.4.6 Egyéb módszerek

Amióta a különböző körülmények közt megpróbáljuk a nedvességtartalmat és a talajnedvességet is mérni, a módszerek széles skálája van használatban. Ezeknek a fejlesztése és az újak kifejlesztése ma is még intenzíven folyik a követelményeknek és a különböző feltételeknek megfelelően, hogy minél olcsóbb és pontosabb módszerek keletkezzenek. Az új követelmények a méréstechnikára ösztönzően hatnak és a ma még drága metódus holnapra az elektronika egyes ágainak rohamos fejlődésével sokkal racionálisabbá, olcsóbbá, hozzáférhetőbbé válik.

E gyors fejlődés illusztrálására egy pár sor az új módszerekről:

• koncentrációs metódus – a vizsgálandó talajmintához egy ismert koncentrációjú vegyületet adunk melynek a segítségével koncentráció változása alapján megállapítható, hogy mennyi volt a talajnedvesség tartalom a vegyület hozzáadása előtt.

• Reakciós hőfok – olyan anyagot adunk a talajmintához, hogy a keveredés utáni hőfokból az ismert grafikonon (monogramok) megállapítjuk a nedvességtartalmat.

• Karbidos módszer – a mintához karbidot keverünk és ez a vízzel reagálva acetilén gázt fejleszt. Ha zárt a rendszer, akkor a gáz nyomásából táblázatok segítségével, ha nyitott, a súlycsökkenéséből tudunk következtetni a nedvességtartalomra.

• Klorimetrikus metódus – ismert talajtulajdonság, hogy

a talajnedvesség változásával változik a talaj színeződése is. Ezt

az ismert spektrális analízis segítségével az űrkutatás használja fel a műhold felvételek segítségével való talajnedvesség térkép készítéséhez.

• A talaj hővezető képességének mérésén alapuló módszerek.

A módszer alapja, hogy állandó körülmények esetén a talaj hővezető képessége és a talaj nedvességtartalma közt összefüggés van. A mérés alatt a talajba konstans teljesítményű fűtőtestet helyeznek, mely különböző nedvességtartalomnál különböző fokra hevül fel. A talaj nedvességtartalmának a megállapítására az a fizikai törvény, hogy nagyobb nedvességtartalomnál a test kisebb hőmérsékletre melegszik fel. Kalibrációs görbe segítségével a fölmelegedés mértékéből a nedvességtartalomra lehet következtetni.

2.4.7 A hullámok talajban való terjedési sebességének mérésén alapuló módszerek

• a TDR (Time Domain Reflectometry) – a rádiófrekvenciás elektromágneses hullám terjedési sebességének meghatározása alapján. A módszercsalád tagjai közül ez tűnik a legígéretesebbnek. A lényeg, hogy precíziós elektronikus berendezéssel meghatározható, hogy a talajminta ismert hosszán mennyi idő alatt halad oda-vissza (reflektálódik) az elektromágneses hullám, és ez által megállapítható a terjedési sebesség. Ha ezt összehasonlítjuk a vákuumban való terjedési sebességgel, egyértelműen kapjuk, hogy a terjedési sebesség a víz dielektromos konstansától-vagyis a talajban létező vízmennyiségtől függ.

Kifejezve:

Ka=c².t²/l²

ahol:

Ka - a talaj látszólagos (relatív) dielektrikus konstansa

C - a fény (elektromágneses hullám) terjedési sebessége vákuumban T - a rádiófrekvencia jel visszatérési ideje

L - az elektróda hossza

A méréshez kalibrációs görbe szükséges, melyet ismert nedvességtartalmú talajokon való mérések eredményeiből kapunk meg. A műszer nagyon drága, de a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Kutató Intézetében továbbfejlesztették, és Dr. Rajkai K. részlegén a modifikált változat előállítási költsége jelentősen csökkent.

• mikrohullámú sugárzás mérésén alapuló módszer - A távérzékelési módszerek közé tartozik. A víz szabad molekulái 1,4 GHz-es hullámhosszon észlelhető mikrohullámú sugárzásnak a mérése. Kalibrációs görbét igényel, de ha kész van a görbe a műszerrel nagy területek nedvességállapotáról kaphatunk gyors információt.

• a mag mágneses rezonanciájának a mérésén alapuló módszer - Nagyon költséges módszer, mert a mérőberendezés igen drága és összetett. A hidrogénben lévő oszcilláció elektromágneses térben mérhető energiaelnyelésnek és ennek következtében való rezonancia mérésén alapul. A rezonancia görbéből lehet következtetni a hidrogénatomok számára (mennyiségére).

• Nedvszívó anyagok alapján való mérés – a talajba ismert tömegű

teljesen száraz vagy ismert nedvességű (de a talajnál jóval kisebb

a nedvesség) nedvszívó anyagot keverünk.

A nedvességpotenciálok (nedvességtartalmak) kiegyenlítődnek.

A nedvességtartalmat a talajból való kiemelés után laboratóriumi mérlegen való újraméréssel a tömegnövekedésből határozzuk meg.

• A talajnedvesség meghatározása penetrométerrel – azon alapul, hogy a talaj azonos nyomás alatt a nedvességtartalmától függően tömörül, illetve a meghatározott tömörségű talajban az idegen test (kúp alakú) behatolása esetén mért ellenállás a talaj nedvességtartalmától függően változik. A nyomóerő nagyságától való nedvességtartalom megállapításához kalibrációs görbék szükségesek.

• Intelligens szenzor – talajnedvesség mérő műszer. Az eddig ismert metódusok továbbfejlesztésével több hazai új műszer is ki lett fejlesztve, az ismert új követelmények szempontjának a kielégítésére. Ezek közül egy az Intelligens Szenzor néven a Debreceni Agrártudományi Egyetemen kifejlesztett műszer Sinóros-Szabó munkájának eredménye.

Az állandó termőhelyi térponton működő talajnedvesség mérő rendszer a mérésekhez az egyébként általánosan ismert hidromolekuláris polarizáció elvét alkalmazza. Ennek gyakorlati alkalmazása egy állandó, stabilizált energiájú elektromos teret jelent, melynek a polaritását – meghatározott feltételek mellett változtatjuk. A polaritás változásának viszonyrendszerében a vízmolekulák mennyisége megállapítható. Ennek alapja az, hogy a polarizációs idő arányos a vízmolekulák számával (mennyiségével), vagyis a hosszabb polarizációs idő nagyobb nedvességtartalmat, míg a rövidebb polarizációs idő alacsonyabb nedvességtartalmat jelent,a stabilizált energiájú elektromos erőtérpolaritás változtatása előre meghatározott frekvenciaszinten történik.

A talajnedvességmérő rendszer gyakorlati kiviteléhez speciálisan szerkesztett szonda szükséges. E szonda testében helyezkednek el a mérőegységek, a szenzorok.

A szenzorok kettős szigeteléssel vannak ellátva, a talajjal közvetlenül nem érintkeznek. Folyamatosan mérnek, hogy az időben folyamatosan mért elektronikus adathalmaz aktuális értéke bármely időpillanatban megállapítható legyen. Ez utóbbi teljesítéséhez nyújt segítséget a szondatestre épített elektronikus kiértékelő rendszer.

A termőhelyi térpontban telepített szondán lévő szenzorok adatai a számítógéphez moduláris formában, vagy rádióhullám segítségével jutnak el. A mért értékek térfogatszázalékban a szántóföldi vízkapacitás részarányaként (százalékban) kerülnek kifejezésre. A műszer előnyei és hátrányai a későbbi fejezetben lesznek értékelve.

3. A disszertáció célkitűzései

3.1 A talajnedvesség mérési módszerek összehasonlítása

A Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar által kiválasztott első mérési helyszínen összehasonlítani, és összhangba hozni az intelligens szenzor és a neutronszondás módszer által mért értékeket úgy, hogy a Duna mindkét oldalán felhasználhatók legyenek. Az intelligens szenzor által mért értékeket megítélni és a mérési módszert kiértékelni, hogy megfelelő-e, mint új mérési metódus. Kiértékelni:

• pontosságát

• alkalmazhatóságát

• gazdaságosságát

• gyorsaságát, stb.

Egyszóval, hogy a műszer teljesíti-e a modern műszer iránt támasztott követelményeket.

3.2 A talajnedvesség alakulásának kiértékelése

A csallóközi és szigetközi hasonló helyszínek talajnedvesség háztartásának szezonális alakulásának összehasonlítása, valamint a Szigetközben kiválasztott négy helyszínen a talajnedvesség mérés eredményeit kiértékelni és megtalálni ezen eredmények hasznosítási módját a mezőgazdaság számára.

Minkét feladat teljesítéséhez a mérőműszereket a Szlovák Tudományos Akadémia (SzTA) Hidrológiai Intézete bocsátotta rendelkezésre. Mind az öt mérőhelyen a csövek telepítése közös munka eredménye. Míg a Nyugat-Magyarországi Egyetem a lerakandó horgonyzott csöveket megvásárolta és a műszaki rajz szerint előkészítette a méréshez, addig a SzTA saját fúróberendezésével elvégezte az előfúrást és lerakta a csöveket 2 X 2,6 m és 3 X 4,0

méter mélységre. Ezek után közös harmonogram szerint körülbelül kéthetenként a Szlovák Tudományos Akadémia műszereivel méréseket végeztünk a vegetációs időszakban egészen 2002. év végéig. A hidrológiai intézet laboratóriumában elvégeztük a miáltalunk vett bolygatatlan mintákon (kb. 10-cm-enként az egész metszetben) a neutronszonda kalibrálásához szükséges méréseket. Az első számú helyszínen, ahol a 3 módszer összehasonlítása folyt, a vett mintákon még külön megállapítottuk a szántóföldi vízkapacitást az egész metszet számára. Ez azért volt szükséges, mivel az intelligens szenzor által mért értékek nem térfogatszázalékban, hanem szántóföldi vízkapacitás százalékában vannak megadva. A NYME Palkovits Gusztáv által vezetett részlegen rendelkezésünkre bocsátotta a talajszelvény vizsgálatának eredményeit a pF görbe számára 8 pontos változatban, melyeket a munka során felhasználtunk az egyes számításokhoz.

4. Az összehasonlításra, megfigyelésre kiválasztott helyek meghatározása és leírása.

A kiválasztás két munkatalálkozón történt. Az első találkozón az NYME és a SAV Hidrológiai Intézet munkatársai közt Palkovits Gusztáv vezette részleg által kidolgozott térkép segítségével és a többi rendelkezésünkre álló adat alapján részletesen elemeztük a Szigetköz és a Csallóköz hidrológiáját. Második találkozás alkalmával kiválasztottuk azt az öt helyet, ahol a közös kutatást végeztük. Ezek a következő kritériumok figyelembevételével történtek.

Ha ránézünk a térképre megállapítjuk, hogy a Duna határfolyó a szlovák és a magyar határszakaszon Pozsonytól Párkányig. Ennek ellenére szembeötlő a hasonlóság a Csallóköz és a Szigetköz között. A Duna csak államhatár és az éghajlati és termőtalaji feltételek (ezt nem nagyon veszik figyelembe) hasonlóak mindkét oldalon. Mind a két természeti képződmény hasonlósága szembeötlő, és ez adta azt az ötletet, hogy a két kutatócsoport összehangolt kutatása és a meglévő eredmények közös felhasználása új dimenziót nyisson e régió számára, mivel az államhatár lassan elveszti jelentősségét az Eu-ban való egyesülés által, ami a 2004 évvel kezdődik, mikor Magyarország és Szlovákia is az Európai Unió tagja lesz. A Csallóköz és a Szigetköz hasonlóságát mutatja, hogy mindkét terület közös határa a Duna, a Csallóközt a Kis-Duna határolja északról, míg a Szigetközt a Mosoni-Duna délről. Mind két területet hidromeliorációs csatornák tömege szabdalja szét, melyeknek a feladata a talajvízszint szabályozása.

Tavasszal a hóolvadás és a tavaszi eső alatt, és közvetlen utána a fölösleges feszíni és talajvíz elvezetése a szerepük. A talajvízszint csökkentése és ezzel a talajnedvesség viszonyok javítása (mint tudjuk, ha a talaj a szántóföldi víz kapacitáson túl van telítve az sem jó a növények számára). Kora nyáron, nyár és ősszel, ha víz és talajnedvesség hiány van, akkor ezeknek a javítása öntözéssel, és talajvízszint emeléssel történik. Mindkét területen (Szigetköz – Csallóköz) intenzív mezőgazdasági termelés folyik. Mindkét területen az ártéri erdők aránya eléri a 12-16%-ot.

Ezen kívül az 1992-es évtől a Gabčíkovoi (Bősi) vízierőmű üzembehelyezésével szintén új helyzet állt elő. A Duna régi medrében Čuňovo (Dunacsúny) és

Medveďovo (Medve) közt a vízhozam 2000 m³-es átlag helyett 50 később 100 és 200 m³ között ingadozik. A többi víz a tározón és a felvízcsatornán keresztül megy az erőmű felé, majd az alvízcsatornán keresztül újra a régi mederbe (Medvénél) torkollik. Ez mindkét oldalon a talajvízszint változását hozta magával. A szlovák oldalon a tározó környékén (nincs szigetelve talajvízszivárgás ellen) Bratislavától egész Bakáig emelkedett a talajvízszint (ez Csallóköz felső harmada), az alsóbb részen változatlan. Egy aránylag kis részen (Gabcikovo környéke) a felvízcsatorna és az erőmű szivárgás elleni szigetelése következtében pedig csökkent a talajvízszint.

A felvízi-, alvízi csatorna és az Öreg-Duna által határolt területen (három község Dobrohost - Doborgaz, Vojka - Valka, Bodiky - Nagybodak) megmaradt ártéri erdők holtágrendszere a Doborgazi zsilipen keresztül 180 m³ maximális vízmennyiséggel elárasztható, vagy emelhető a talajvízszint. Ez azért szükséges, hogy az itt elhatárolt főleg ártéri erdőkkel borított rész ne szenvedjen a talajvízszint csökkenés és a talajnedvesség csökkenés hiányában, és a régi meder által elvezetett talajvíz pótolható legyen.

A szigetközi oldalon a talajvízszint változás egyértelműen negatív. E folyamat megakadályozására használta fel a magyar fél a Dunacsúnyi tározóból jött 50 m³-nyi plusz vizet, és a Dunakiliti-i fenékküszöb (a régi mederben kb. 3 m-rel megemelt vízszint) által adott lehetőséget, és e víz a Dunakiliti-i zsilipen keresztüli elvezetését az ártéri holtágrendszerbe hasonlóan a Doborgazi zsilip működéséhez.

Tehát összegezve: a talajvízszint a Felső-Csallóközben emelkedett, és ezzel a talajnedvesség viszonyok javultak, a Csallóköz többi részén nem változott a talajvízszint. A szigetközi részen a talajvízszint csökkent és ez a talajnedvesség csökkenését hozta magával.

Csallóköz

Területe körülbelül 2000 km², azaz 200 000 ha. Ebből 144 000 ha a mezőgazdaságilag művelt szántóföld.

4. táblázat: A mezőgazdaságilag művelt talaj felosztása a Csallóközben. (1993)

Csallóköz Szigetköz

Könnyű talaj 7198 ha 5% 3080 ha 14 %

5. táblázat: A talaj típus (szerkezeti elosltás) szerinti összetétel a Csallóközben és a Szigetközben (1993)

Szigetköz

Területe 400 km², azaz 40 000, ha, melynek az elosztása a következő:

szántóföld 77%

Szőlő, kert, gyümölcsös 3%

Rét, legelő 4%

Ártéri erdő 16%

6. táblázat: A mezőgazdaságilag művelt talaj felosztása a Szigetközben.

A két terület nagysága ugyan különböző, de a termőtalaj felosztása és a intenzív mezőgazdasági termelésre való felhasználása mind két területen ugyanaz. Az éghajlati feltételek nagyon hasonlóak, mert csak a Duna választja el a két természeti képződményt egymástól. Ez jól látható a következő táblázatból.

Terület Évi átlag hőmérséklet

(°C)

Évi átlag

csapadék (mm) Átlag hőmérséklet a

7. táblázat: A Szigetköz és a Csallóköz éghajlatának összehasonlító táblázata.

A talajvízszint évi átlaga 1-4 m között mozog. A kavics és a homok réteg felett elhelyezkedő termőréteg vastagsága, szintén 1-4 m.

Ezen tények és a Csallóközi hosszú megfigyelésekből szerzett megfigyelések alapján úgy döntöttünk, hogy a Szigetközi talajok hidrológiai jellemzőinek

Ezen tények és a Csallóközi hosszú megfigyelésekből szerzett megfigyelések alapján úgy döntöttünk, hogy a Szigetközi talajok hidrológiai jellemzőinek

In document NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM (Pldal 52-0)