Bevezetés
A
Rusz hadtörténete kevéssé kutatott téma, Novgorodra koncentrálva pedig ez még inkább igaz, holott a korai Rusz legnagyobb területű részegységéről van szó.A város már a korai időszakban is az északi kereskedelem központja volt, ezt a pozíciót pedig a nagyfejedelmi központtól való függetlenedése (1136) után is megőrizte. Gazda-sága a kereskedelemre épült, kereskedelmi és gazdasági érdekei pedig értelemszerűen összekapcsolódtak katonai és diplomáciai érdekeivel is.
Novgorod esetében mindeddig az egyedi politikai berendezkedés került a tudomá-nyos érdeklődés középpontjába, hadtörténetét csak Alekszandr Nyevszkij fejedelemsé-ge (1252–1263) kapcsán szokás felvillantani. A kutatás hiányának fő oka, hogy a had-történeti jellegű források száma alacsony. Az óorosz, középnémet és latin nyelvű írott forrásokban szinte csak adatmorzsákat lehet találni. E kedvezőtlen adottságokat aprólé-kos munkával, a régészeti, illetve a képi forrásokra támaszkodva lehet csak valamelyest pótolni. Kutatómunkámmal ezt a rést szeretném betölteni. Jelen tanulmányomban ered-ményeimnek azt a részét mutatom be, amely a 12. században az úgynevezett „Novgorodi föld”, azaz a város birtokainak kiterjesztésével, kialakulásával kapcsolatos. Írásomban e periódus hadi eseményeinek gazdasági vonatkozásaira kívánok rávilágítani, ehhez azon-ban elkerülhetetlen Novgorod történelmének és berendezkedésének rövid ismertetése és a hadi események részletes bemutatása.
Novgorod történetének forrásai és kutatói
A középkori Novgorod forrásadottsága egyedülálló a Rusz területén. A térség korai történetéről az Őskrónika (ismert orosz címén Poveszty vremennih let) tudósít. A belső keletkezésű, írott források közül a legfontosabbak az évkönyvírást gyarapító krónikacsa-ládok (letopiszi), melyek öt kódextípust alkotnak és általában Novgorodi Évkönyvekként,
* Köszönet illeti Gyóni Gábort, aki értékes megjegyzéseivel külső lektorként hozzájárult a tanulmány megszületéséhez.
*
illetve Novgorodi Krónikákként ismertek (Novgorodszkije letopiszi). Emellett bőséggel fennmaradtak a területről törvényeket, szerződéseket rögzítő oklevelek (gramoti) is, nemkülönben az 1950-es és 1970-es évek között a városban zajló feltárások nyírfakéreg-re írt iratok, többségében magánlevelek százait is felszínnyírfakéreg-re hozták. Míg a krónikák és oklevelek segítségével Novgorod politikatörténete rekonstruálható, addig a nyírfakéreg dokumentumok a mindennapi élet egy-egy részletét villantják fel.1
Novgorod történelméről azonban nemcsak helyi, hanem külső írott források is bő-séggel tájékoztatnak, hiszen a város egész történelme során szoros kapcsolatban állt Nyugat-Európával. E források közt ugyanúgy megtaláljuk a krónikákat, az évkönyveket, mint a különböző típusú szerződéseket, útibeszámolókat, ezáltal pedig a város történel-mének legkülönbözőbb aspektusait ismerhetjük meg.2
Az írott források mellett fontos kiegészítés adnak a régészeti eredmények. Novgorod városát és a környező területeket az 1950-es évektől kezdve több fázisban igen alaposan feltárták, és a térség klimatikus viszonyainak köszönhetően rendkívül sok viszonylag ép lelet került elő.3
Ezeknek az adottságoknak köszönhetően Novgorod történelmének számos aspektusát kimerítően feldolgozták már. Külön említést érdemel Valentyin Lavrentyevics Janyin mint Novgorod történetének legnagyobb szakértője, aki a jelen tanulmányban hasznosított mű-veken túl könyvtárnyi publikációt jegyez a novgorodi történelem különböző témáiról, és Novgorod régészeti feltárásában is tevékenyen részt vett. A novgorodi régészet és a kö-zépkori orosz fegyvertörténet kiemelkedő kutatója Anatolij Nyikolajevics Kirpicsnyikov, a Rusz hadtörténetével pedig Jevgenyij Andrejevics Razin és a brit David Nicolle foglalkoz-tak részletesebben; utóbbi inkább ismeretterjesztő oldalról közelítve meg a témát, de je-lentős forrásbázist és szakirodalmat felhasználva.4 Novgorod történelmét Magyarországon
1 Font Márta: Oroszország, Ukrajna, Rusz. Fejezetek a keleti szlávok korai történetéből. Budapest, 1998. 19–26., 123–124.; OT, 98–99.; Szili Sándor – Szvák Gyula (szerk.): A normannkérdés az orosz történelemben. I. Budapest, 2009. 193–276.; Valentyin Lavrentyevics Janyin: U isztokov novgorodszkoj goszudarsztvennosztyi. H.n., 1998. 5–12.; Viktor Nyikolajevics Bernardszkij: Novgorod i novgorodszkaja zemlja v XV veke. Moszkva–Leningrád, 1961. 112–147.; A nyírfakéreg dokumentumok nagy része online böngészhető: http://gramoty.ru/index.php (letöltés ideje: 2016. szeptember 29.).
2 Magyar nyelven megjelent válogatott források: Szili S. – Szvák Gy.: A normannkérdés.; Szili Sándor (szerk.): A középkori orosz történelem forrásai. Budapest, 2005.; Az idegen hatalmakkal kötött szerződések kiadása: Szigizmund Natalovics Valk (ed.): Gramoti Velikogo Novgoroda i Pszkova. Moszkva–Leningrád, 1949.; A 13. század elejéről származó német krónikák: Leonid Arbusow – Albert Bauer (ed.): Heinrici Chronicon Livoniae. Hannover, 1955.; Franz Pfeiffer (ed.): Livländische Reimchronik. Stuttgart, 1844.
3 Valentyin Lavrentyevics Janyin: Ocserki isztoriji szrednyevekovogo Novgoroda. Moszkva, 2008. 318–333.;
Henrik Birnbaum: Lord Novgorod The Great: Part One: The Historical Background. Los Angeles, 1981.
17–26.; Font M.: Oroszország, 99–101.; Anatolij Nyikolajevics Kirpicsnyikov műveit felsorolni hosszú és felesleges lenne e tanulmányban, 1966 és 1984 között több vaskos kötetet publikált Novgorod és a Rusz régészetéről.
4 Tanulmányomban nincs hely egy részletes historiográfiai áttekintésre, így csak néhány publikációra és szerzőre hívnám fel a figyelmet. Kitűnő köztörténeti áttekintést nyújtanak orosz nyelven Janyin, V.
L.: Ocserki isztoriji, Bernardszkij, V. Ny.: Novgorod, angolul: Birnbaum, H.: Lord Novgorod. Valamint
A gazdaság szerepe a független Novgorod korai háborúiban Font Márta kutatja hosszú ideje, újabban pedig Gyóni Gábor figyelme fordult e témakör felé, illetve érintőlegesen Makai János foglalkozott vele Vlagyimir-Szuzdal kapcsán.5
Novgorod történelmének rövid áttekintése
Novgorod a Rusz egyik legkorábbi települése és első központja az Őskrónika szerint.
A Rusz alapítási legendájában a novgorodiak hívták meg fejedelmüknek Rurikot, aki aztán innen terjeszkedett tovább, és lett a Kijevi Rusz „ősapja”.6 Novgorod nevének je-lentése („új vár”) és a régészeti feltárások egyaránt arra utalnak, hogy a Rusz korai köz-pontja nem a későbbi város területén, hanem az attól pár kilométerre délre található, dombon álló Gorogyiscsében volt. Erre utal a település óskandináv neve (Hólmgarðr,
„halomvár”) és az is, hogy később ez lett a novgorodi fejedelmek székhelye.7
A később oly fontossá váló Novgorodot tehát a 10. században alapíthatták a varégoktól görögökig vezető kereskedelmi útvonal egy jól védhető és – a Volhov folyónak köszön-hetően – megfelelő kikötővel rendelkező pontján. Eredetileg két etnikum, a helyi szlo-vén törzs és a vezető réteget adó skandináv varégok lakhelyéül szolgált, akikhez hama-rosan társult egy balti finn nyelvet beszélő csoport is. Ez az etnikai sokszínűség sokáig fennmaradt, és bár a lakosság nagy része idővel elszlávosodott, a skandináv kereskedelmi telep mindvégig fennállt, ehhez pedig idővel egyéb népcsoportok csatlakoztak. A város gyorsan bővült, Kijev után a Rusz második legnépesebb településévé, egyúttal pedig a térség meghatározó kereskedelmi, hatalmi, egyúttal fontos kulturális centrumává vált.8
Novgorod történelmének első időszakában, a 9. század végétől 1136-ig a város a már több-ször említett Kijevi Rusz részét képezte. A nagyfejedelem fiain keresztül gyakorolta a
hatal-Maureen Perrie et al. (ed.): The Cambridge History of Russia. I–III. Cambridge, 2006. I. 188–210.; A középkori orosz történetírás kérdéseivel Magyarországon Szili Sándor foglalkozott: Szili S. – Szvák Gy.:
A normannkérdés, 10–12., 277–306.; Szili S.: Források.; Régészeti kérdésekhez lásd elsősorban Janyin és Kirpicsnyikov műveit.; Gazdaságtörténeti összefoglalást nyújtanak: Norbert Angermann – Klaus Friedland (ed.): Novgorod – Markt und Kontor der Hanse. Köln, 2002.; Eduard Mühle: Die städtischen Handelszentren der nordwestlichen Ruś. Anfänge und frühe Entwicklung altrussischer Städte (bis gegen Ende des 12. Jahrhunderts). Stuttgart, 1991. és Jelena Alekszandrovna Ribina: Novgorod i Ganza. Moszkva, 2009.
5 Font M.: Oroszország, 122–134.; OT, 98–99.; Gyóni Gábor: Moszkva és Novgorod küzdelme: „az orosz földek összegyűjtése”. In: Frank Tibor (szerk.): Az orosz birodalom születései. Magyar kutatók tanulmányai az orosz történelemről. Budapest, 2016. 44–59.; Makai János: Fejezetek Vlagyimir-Szuzdal 12–13. századi történetéből. Eger, 2015. 88–106.
6 PVL 3–8.; Szili S. – Szvák Gy.: A normannkérdés, 208–220.; Font M.: Oroszország, 13–16.; Perrie, M. et al.
(ed.): The Cambridge History of Russia, I. 47–56.
7 Szili S. – Szvák Gy.: A normannkérdés, 170.; Janyin, V. L.: Ocserki isztoriji, 11–18.; Font M.: Oroszország, 122.; OT, 89.
8 Janyin, V. L.: Ocserki isztoriji, 20–25.; Font M.: Oroszország, 122–124.; OT, 89–91.; Perrie, M. et al.
(ed.): The Cambridge History of Russia, I. 189–192.; Birnbaum, H.: Lord Novgorod, 13–39.; The Chronicle of Novgorod, 1016–1471. London, 1914. XXII.; Mühle, E.: Die städtischen Handelszentren, 127–131.;
Angermann, N. – Friedland, K.: Novgorod, 53.
mat a város és a hozzá tartozó területek felett. A fejedelmek azonban sűrűn váltották egy-mást, hiszen a nagyfejedelmi trón megöröklésével székhelyüket áttették Kijevbe, vagy egyéb ok miatt máshol kaptak volosztyot. Ez esetben pedig a nagyfejedelem a dinasztia egy másik tagját küldte Novgorodba. E jelenség nem volt igazán kedvező a város számára, minél fogva a 11. század végétől igyekeztek a fejedelmeket szorosabban magukhoz kötni. Novgorod célja tehát saját, helyi dinasztia kialakítása lett volna a Rurikidák egyik ágából, ez azonban ütközött az aktuális fejedelem, Vszevolod Msztyiszlavics (1117–1136) Kijev felé irányuló törekvéseivel.
Ez kiváltotta a novgorodiak, illetve a lakosságot képviselő népgyűlés, a vecse haragját, így Vszevolodot fogságba vetették, majd elüldözték. Ezzel a konfliktussal Novgorodban bekö-vetkezett az, amire a Rusz több más területén csak sikertelen kísérletek történtek. A legfőbb hatalom minden kérdésben a vecse, pontosabban annak vezetői kezébe került. A fejedelmek monarchikus hatalma megszűnt, akik ettől kezdve szerződés (rjad) révén kerültek a város élére, így tehát – legalábbis névleg – a vecsének rendelődtek alá.9
Ugyan Novgorodot 1136-tól gyakorlatilag szuverén államnak tekinthetjük, mégsem szakadt ki teljesen a Kijevi Ruszból. Fejedelmeit egy rövid megszakítást leszámítva vé-gig a Rusz fejedelemségeiből hívta, és gyakran kivette a részét annak belharcaiból is.
Novgorod uralmi zónája a 13. század első felére alakult ki. Miként a Rusz többi része, úgy Novgorod sem kerülhette el a tatár hódítást 1238-ban, abból mégis a lehető legjobban került ki. Mivel a város vezetése az ellenállás helyett a megváltozott hatalmi helyzettel való megbékélés útját választotta, a Rusz részfejedelemségei közül egyedüliként sikerült elérnie, hogy a mongol-tatár jelenlét nem módosította politikai és társadalmi berendez-kedését. A keleti hódítókkal való kiegyezés megerősítette Novgorod pozícióját, így pe-dig sikerrel szállhatott szembe a nyugatról érkező új fenyegetésekkel. A sikeres védekező politika pedig biztosította az intenzívvé váló nyugati kereskedelmet és a keleti területek-re irányuló kolonizáció megindulását. Mindezen tényezőknek köszönhetően Novgorod a 13. század közepe és a 14. század vége között élte aranykorát.10
A 14. század végétől a megerősödő és agresszív politikát folytató szomszédos hatal-mak, a Litván és a Moszkvai Nagyfejedelemség igyekeztek minél nagyobb nyomást gyakorolni a gazdag kereskedővárosra. Függetlenségét elsősorban Moszkva hódító tö-rekvése veszélyeztette. A Moszkvával való szembenállásnak köszönhetően birtokai sorra moszkvai kézre kerültek, kincstárát pedig a békék megváltására kifizetett hatalmas ösz-szegek ürítették ki. Novgorod függetlensége a 15. század közepétől fokozatosan névleges-sé vált, mígnem Moszkva 1478-ban annektálta a várost.11
9 Font M.: Oroszország, 124–125.; OT, 95.; Janyin, V. L.: Ocserki isztoriji, 26–56.; Perrie, M. et al. (ed.):
The Cambridge History of Russia, I. 74–88., 192–195.; A vecse és a fejedelmek közti szerződéskötés kialakulásához ld. Janyin, V. L.: U isztokov.
10 Font M.: Oroszország, 127–128.; Oroszország, 78., 91–92.; Birnbaum, H.: Lord Novgorod, 45–53.; Perrie, M.
et al. (ed.): The Cambridge History of Russia, I. 98–126., 198–202.
11 Janyin, V. L.: Ocserki isztoriji, 222–304.; Font M.: Oroszország, 128–129.; OT, 97.; Bernardszkij, V. Ny.:
Novgorod, 200–356.; Perrie, M. et al. (ed.): The Cambridge History of Russia, I. 202–206.; Birnbaum, H.:
Lord Novgorod, 53–54.
A gazdaság szerepe a független Novgorod korai háborúiban
Novgorod politikai és társadalmi berendezkedése
Mint már szó esett róla, a meghívott fejedelmek 1136-tól kezdve szerződéssel kötelezték magukat arra, hogy nem szólnak bele a város életébe, és kizárólag hadvezérként tevé-kenykednek. Ez nem mindig valósult meg kifogástalanul, így egyes fejedelmek több-ször sikeresen bele tudtak szólni a város belügyeibe.12 Novgorod kormányzatának belső struktúrája hosszú folyamat során a 13. század első felére nyerte el végleges formáját. A vecse választotta Novgorod és az alá tartozó terület, a korábbi Novgorodi Fejedelemség világi és egyházi vezetőit, ez a testület döntött az adókról, a kereskedelmi szerződésekről, a háborúról és a békéről. A vecsét a helyi egyházi elöljáró, a püspök (később érsek, helyi címén vladika) vezette, a gyűlésen pedig minden szabad ember részt vehetett nemcsak Novgorodból, hanem az alá tartozó városokból is. Az eltérő időközönként összehívott vecse választotta meg az adóügyeket kézben tartó poszadnyikot (néha namesztnyik cím-mel bírt). A 14. századtól a poszadnyikokon kívül az igazságszolgáltatás és hadszervezet élén álló ezredes (tiszjackijt) kinevezése is a gyűlést illette.13 Ez a politikai berendezke-dés természetesen kedvezett a belső csatározásoknak és belharcoknak. A pártok közti rivalizálás vagy épp a meghívott fejedelmek növekvő hatalma elleni küzdelem nemegy-szer komoly lázadássá és vérontássá fajult, ezek azonban a külkapcsolatokat ritkán befo-lyásolták döntő módon.14
A 11–13. században a Kijevi Rusz többi részéhez hasonló módon differenciálódott Novgorod társadalma. Az egyetlen komoly különbség az mondható, hogy a fejedelmi kíséret szerepe a függetlenné válás után jelentős mértékben csökkent. A szabad rétegen belül nem igazán lehet elkülöníteni a csoportokat, éles határ csak a szabadok és a szol-garendűek között húzódott. A vecsén belül két csoport, a „nagyobbak” vagy „idősebbek”, azaz a tehetősebb, előkelőbb, nagyobb politikai befolyással bíró és a „kisebbek” vagy
„fiatalabbak” rétege különült el. A vezető réteg talán már a 11–13. század során földbirto-kossá vált, erre utalhat Novgorod keleti területi növekedése és a közigazgatási körzetek („ötödök”, pjatyinák) kialakulása, igazi földbirtokos bojársággá azonban csak a 14–15.
századra vált.15
A bojárok azonban érdekeltek maradtak a kereskedelemben is, így általában városban laktak, vidéki birtokaikat csak alkalmanként látogatták meg. A 14. századtól ennek a bo-járságnak köréből választotta a vecse a város legfőbb tisztviselőit. A földbirtokos bojárság alatt a 14. századtól a „tehetős emberek” csoportja állt, akik nem tölthették be ugyan
12 OT, 95–98.; Razin, Jevgenyij Andrejevics: Isztorija vojennogo iszkussztva. I–III. Moszkva, 1999. II. 148.
13 Font M.: Oroszország, 125–128.; OT, 95–98.; Birnbaum, H.: Lord Novgorod, 82–97.; Perrie, M. et al. (ed.):
The Cambridge History of Russia, I. 194–195.
14 Janyin, V. L.: Ocserki isztoriji, 47–84., 236–238.; Perrie, M. et al. (ed.): The Cambridge History of Russia, I.
196–197.; Bernardszkij, V. Ny.: Novgorod, 178–199.
15 Font M.: Oroszország, 129.; Oroszország, 92–93.; Bernardszkij, V. Ny.: Novgorod, 52–75.; Birnbaum, H.: Lord Novgorod, 73–75. A Rusz társadalmi viszonyaihoz magyarul ld. Ágoston Magdolna: Az orosz történelmi források terminológiája a XII-től a XVI. század közepéig. Szombathely, 2004. 13–44.
a legfőbb tisztségeket, de csak kisebb pénzbüntetéssel lehetett sújtani őket, és a diplo-máciában is szóhoz jutottak. E réteg valószínűleg nem előkelő, de szabad származású, idővel a kereskedelemből meggazdagodott egyénekből állt. Létük a társadalmi mobilitás bizonyítéka. A legalsó szabad népréteg, amely Novgorod adófizetőinek többségét adta, a „fekete emberek” csoportja. Ezek a zömében kézműves és kiskereskedő emberek nem rendelkeztek politikai hatalommal, a közéletből csupán a vecsén való megjelenés szintjén vehették ki részüket, bizonyos befolyással azonban mégis rendelkeztek, hiszen elégedet-lenségüket gyakran lázongásokkal fejezték ki, amelyekkel nyomást tudtak gyakorolni a város vezetésére.16
A társadalom legalsó rétegét teljes szabadságot nélkülözők csoportja tette ki, akiknek összefoglaló neve idővel a holop lett. Ők elsősorban építési és mezőgazdasági munkákat végeztek és a bojároktól, illetve az egyháztól függtek. A 14. század során kelet felé meg-induló kolonizációnak elsősorban ők jelenthették a társadalmi tartalékát, és a különféle eretnekmozgalmak is közöttük terjedhettek leginkább.17
Mindezek mellett Novgorod társadalmának fontos részét képezték az idegen keres-kedők. A korai időszakból adatolható görögök jelenléte, és valószínűnek tűnik, hogy arabok, perzsák és talán türk és balti kereskedők is megfordultak a városban, később azonban sokkal fontosabbá váltak német és skandináv (svéd és gotlandi) kereskedelmi kolóniák.18
Novgorod gazdasága
Novgorod jelentőségét és gazdagságát a korai időszaktól kezdve a távolsági kereskede-lemnek köszönhette. A korai, „a varégoktól a görögökig tartó” kereskedelmi útvonal a 11–12. század fordulóján hanyatlásnak indult, mivel a Fekete-tenger északi partját a ku-nok vonták irányításuk alá, e folyamatot pedig a 13. század elején a tatár hódítás tetőzte be. Tehát az észak–déli útvonal helyett a kelet–nyugati irányú baltikumi kereskedelem vált fontossá. A 11. század végétől erős kereskedelmi kapcsolatok épültek ki Gotland szi-getével és a svéd partokkal. A 12. század végétől a térségben megjelenő németekkel és rajtuk keresztül a Hanzával vált szorossá és intenzívvé a gazdasági együttműködés. E ke-reskedelem közvetítésében eleinte a novgorodiak maguk is részt vettek és kereskedelmi kolóniákat alapítottak a Hanza városaiban, a 14. századtól azonban teljesen a németek kezébe került a közvetítőszerep.19
16 Font M.: Oroszország, 129–130.; OT, 93–94.; Bernardszkij, V. Ny.: Novgorod, 148–177.; Perrie, M. et al.
(ed.): The Cambridge History of Russia, I. 206–208.; Birnbaum, H.: Lord Novgorod, 75–79.
17 Font M.: Oroszország, 131–132.; Oroszország, 94.; Birnbaum, H.: Lord Novgorod, 79.
18 Janyin, V. L.: Ocserki isztoriji, 335–49.; Font M.: Oroszország, 123., 131.; Birnbaum, H.: Lord Novgorod, 79–80.
19 Janyin, V. L.: Ocserki isztoriji, 335–349.; Font M.: Oroszország, 132–133.; Razin, E. A.: Isztorija, 256.; OT, 78., 87–88.
A gazdaság szerepe a független Novgorod korai háborúiban Novgorod saját árucikkeit exportálta nyugatra, ezek főképp prémek, viasz, borostyán-ékszerek és fafaragványok voltak, az alapanyagok jelentős részét pedig a keleti és északi finnugor törzsektől szerezte be adó formájában. A kivitelre szánt termékeket fejlett kéz-műipar dolgozta fel. Nyugatról elsősorban hiánycikkeket, sót, nemesfémeket (főképp ezüstöt), acélt és kész fegyvereket importáltak, de természetesen luxuscikkekre (textí-liák, fűszerek) is volt igény. Rossz termés esetén a város gabona-behozatalra is szorult, ezt általában a szomszédos Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség területéről szerezte be.20
A 14. századtól a klimatikus viszonyokban enyhülés következett be, amelynek köszön-hetően növekedésnek indultak a nagybirtokok, és megindult a korábban lazán függő keleti területek irányába a paraszti kolonizáció. Mindez a népesség számának és a me-zőgazdaság fontosságának növekedésével járt együtt. A meme-zőgazdasági termelés kez-detleges szintje és a zord klíma miatt 15–20 évenként éhínség sújtotta a térséget. Emiatt mindvégig fontos kiegészítő szerepe maradt a vadászatnak, a halászatnak és a méhész-kedésnek. A mezőgazdaság fő terménye a köles volt, de árpát, zabot és rozst is termesz-tettek a régióban.21
Novgorodban, akárcsak a Rusz többi területén, a pénzgazdálkodás alacsony szinten állt, érme helyett ezüstrúdból levágott darabokat, illetve prémeket használtak fizetőesz-közül. A megélénkülő nyugati kereskedelem folytán csak a 14. századtól kezdve nőtt a pénz szerepe, de saját pénzt egészen 1420-ig nem vertek.22
Novgorod expanziója a 12–13. században
Novgorod expanziójának ismertetéséhez óhatatlanul vissza kell tekintenünk a függet-lenné válás előtti időszakra. A Volhov-parti város ugyanis még a korai időszakban, fe-jedelmi központként terjesztette ki hatalmát a térség szláv és finn törzseire, illetve tele-püléseire, mint például (Sztaraja) Ladoga, (Sztaraja) Russza és Pszkov (eredeti formá-jában Pleszkov).23 A 12. század elején, a függetlenné válás előtt Novgorod törzsterülete az Ilmeny-tó–Volhov–Ladoga-tó vidékéből, Pszkovból és a frissen meghódított csúd, azaz észt törzsek Csúd-tótól (Peipus-tótól) északra és nyugatra elterülő földjeiből állt.24
20 Font M.: Oroszország, 133.; OT, 88–89.; Perrie, M. et al. (ed.): The Cambridge History of Russia, I. 196.
21 Font M.: Oroszország, 133.; Bernardszkij, V. Ny.: Novgorod, 52–111.; Razin, E. A.: Isztorija, 256.; OT, 88.;
Perrie, M. et al. (ed.): The Cambridge History of Russia, I. 196., 207–208.; A térség klimatikus viszonyaihoz és földrajzi adottságaihoz ld. uo. 19–43.
22 Font M.: Oroszország, 133–134.; Razin, E. A.: Isztorija, 256.; Oroszország, 89.
23 Később e magterület szolgált az öt közigazgatási körzet, azaz pjatyina („ötöd”) alapjául. A magterület alárendelt városait prigorodnak (szó szerint „előváros”), az angol nyelvű szakirodalomban gyakran szatellit-városnak nevezik. Janyin, V. L.: Ocserki isztoriji, 306–317.; Ágoston M.: Terminológia, 16., 20.;
Font M.: Oroszország, 127–128.; Birnbaum, H.: Lord Novgorod, 70–71.
24 Janyin, V. L.: Ocserki isztoriji, 44–45. A csúd földek meghódítása az NL szerint 6641-ig, azaz 1133-ig elhúzódott. Mivel a krónika 1950. évi óorosz nyelvű, orosz kiadása mind az „idősebb”, mind ped1133-ig a „fiatalabb” krónika-változatot tartalmazza, emellett az 1914. évi angol fordítást és a Dubrovszkij-féle
Ekkortól indult meg a város hatalmának kiterjesztése elsősorban északkeleti irányba, a Dvinai Voloknak, Pecsorának és Jugrának nevezett vidékekre, különböző finn és ugor törzseket hódoltatva. E területek meghódítása nem kifejezetten nagy hadjáratokkal, ha-nem a helyi törzsek széttagoltságának kihasználásával történt, amelyet a lakosság gyér-sége is elősegített. A novgorodiak a kedvező fekvésű, jól védhető folyóparti helyeken adóztató központokat (pogosztokat) hoztak létre.25 Tehát a térség – bár általánosságban Novgorod birtokaként kezelték –, eleinte nem tartozott szorosan a város uralma alá.26 Ez azért alakulhatott így, mivel a régió ekkor klimatikus okokból fakadóan nem volt alkal-mas a földművelésre és még nem vált a magterület lakosságának elsődleges kolonizációs célpontjává, így nem is volt szükség a szorosabb ellenőrzés kialakítására.27
A pogosztok fenntartása azonban létszükséglet volt a kereskedőváros számára, hiszen fő kereskedelmi exportcikkeit, a bőröket, a szőrméket, a viaszt és a mézet innen szerezte be.28 Ebből fakadóan igazi hadjáratra is sor kerülhetett, ha a helyi törzsek fellázadtak Novgorod ellen. Erre jó példa, hogy egy hat évvel korábbi lázadást és az adószedők le-mészárlását megbosszulva, 1193-ban büntetőexpedíció indult a Pecsora-vidéki permi és ugor törzsek ellen. Az expedíciós sereg több „várost” (valószínűleg a törzsek által
A pogosztok fenntartása azonban létszükséglet volt a kereskedőváros számára, hiszen fő kereskedelmi exportcikkeit, a bőröket, a szőrméket, a viaszt és a mézet innen szerezte be.28 Ebből fakadóan igazi hadjáratra is sor kerülhetett, ha a helyi törzsek fellázadtak Novgorod ellen. Erre jó példa, hogy egy hat évvel korábbi lázadást és az adószedők le-mészárlását megbosszulva, 1193-ban büntetőexpedíció indult a Pecsora-vidéki permi és ugor törzsek ellen. Az expedíciós sereg több „várost” (valószínűleg a törzsek által