A Frangepánok birtokolta terület a régi Horvátország modrusi zsupájából indul ki, s mint az oklevéltárunkhoz
1 Oklevéltár I. köt. 18 1.
4 Oklevéltár I. köt. 23., 28 11.
X X I
mellékelt térképvázlat mutatja — házasság, zálogbavétel, Tdr. adomány, vétel s örökség útján1 —, lassanként
kiter-jed a régi Szlavóniára, a magyar anyaországra s a krajnai és osztrák összeköttetések következtében az osztrák terü-letre is. Ezekben tükröződik vissza a család szerzési ösz-töne s koronként kifejtett nagy politikai szereplése. Leg-inkább érdekesek azonban azok a viszonyok, melyek a horvátországi birtokok területén a magyar jogfejléstől elté-rően jelentkeznek.
A tengermelléki s a szintérhez képest némileg válto-zott körülmények között élő horvátság még a XVI. század elejéig nemzetségi szervezetekbe tagozódik. Ez a szervezet a gazdasági fejlődés s a politikai viszonyok befolyása következtében ugyan folyton elemeire bomlik s többé-kevésbbé nagy politikai kiváltságokkal rendelkező latifun-diumok alakulására vezet. Ennek a nyomában egy oligar-chikus érdekcsoport válik ki, melynek gyakran nagyjelen-tőségű szereplése adja meg a horvát középkori történetnek a különleges jellegét. Volt egy Frangepán-politika, volt Zrínyi-politika, külön családi politikát folytattak a korbáviai grófok, a Nelipicsek. Gyakran megegyezett az érdekük, akkor közérdekké vált. Sokszor ellentétes volt, akkor
egy-más ellen fordultak. Ilyen esetben azoknál kerestek támaszt, -a kiktől pénzbeli segedelmet reméltek, vagy azoknál, a
kiktől családjuknak díszt, maguknak pedig előmenetelt vagy birtokbeli gyarapodást várhattak. Ha a Frangepáno-kat illetőleg előbb felhoztuk a kétlelkű politika axiómáját, számos családnak a középkor folyamán négy lelke is van : magyar, velenczei, bosnyák s raguzai. Aszerint, a mint a politikai opportunitás kívánta. Szívok nagyon ritkán volt ezeknek a családoknak, de ebben a fejlődési keretben nincs is miért ezzel foglalkoznunk.
Elnézve ettől a többé-kevésbbé mindenütt feltalálható jelenségtől, az a középkori horvát nagybirtokos nem is tehetett egyebet. Az egyes zsupák (megyék) voltakép föld-rajzilag inkább egymás mellé fűzött hosszvölgyek,
melye-1 L. az Okit. I. s II. köt. illető darábjait.
X X I I
ket várakkal kellett megrakni, hogy egyátalán védhető legyen a forgalom. Örökös főispánja, ott a végeken mint-egy marchioja az illető főember, ki a,várakba várnagyot,1 vagy várnagyokat rendel. A vár védi az allodiumot, a bas-tinat s a jobbágyoknak kiadott földeket. A nemzetségi szabad emberek idők folytán jobbadán cliensei, familiarisai a főúrnak, zászlója alatt harczolnak. Jól is járnak vele, mert a király jóváhagyásának fenntartásával birtokot kapnak az úrtól. A közigazgatást a zsupán (ispán) vezeti, mellette nemesember bírák, kiket a XIV. században már magya-rosan iudices nobiliumnak neveznek.2 Ezek a horvát törzs-jog alapján ítélnek és pedig, a míg a latin nyelv nem emel-kedik hivatalos köznyelvvé, gyakran horvát nyelvű kiad-ványokban.3 A kníni följebbviteli széken a bán, mint a király, vagy ha Szlavóniának duxa volt •— mint Nagy Lajos király öcscse korában — a dux rendeletére országos gyűlést hívtak egybe, a hol a nemesek mindnyájan megjelentek, de vezérlőik a nagybirtokosok.
Mindamellett ez a primitív, helyi szokásjog már a XIV. század folyamán sem elégítette ki a pörlekedő feleket.
A magyar jog Szlavónia felől máris éreztette hatását.4 1377-ben p. o. annyira összebonyolódott az igazságszol-gáltatás, hogy a király Szepesi Jakab országbírót küldi Dalmácziába és Horvátországba mint „iudex speciálist".&
1 Németül phleger, az ispán a burkgrav, — Auersperg-levéltár 1437 á p r . 21.
8 1395 ápr. 25-én Pezetben két comes (ispán) van, négy iudex a négy járásban (districtus).
3 Tinin 1397 f e b r . 3. Garai Miklós dalmát-horvát bán a pezetme-gyei Lubics faluba való Markó fia Vlkics és fivérei kérésére Kasztellán fia Ádám és Miklós ispánok és szolgabíró levelét — „literis et sillabis sclavonicalibus conscriptum . . . in lingua sclava per nostrum notarium et scribam fidelem in ipsa litera sclava expertum et peritissimum de lingua sclava" — fordíttatja le latinra. Ez megtörténvén, a bán átírja a fordítást. — M. kir. Orsz. Levéltár, Frangipani-iratok.
4 Ostrosicon 1388 ápr. 4-én (MODL. Frangipani-iratok) egy ház vétele alkalmával az aJdomasium a „probi víri" előtt történt.
5 Kismartoni levéltár Rep. 42. F. 44. — Mátyás alatt is ez történt 1486-ban. — Okit. II. köt, 175 1.
X X I I I
Ez a kiküldött is „secundum consuetudinem regni Croatiae"
itélt ugyan, de az összes körülmények tekintetbevételével.
A rendes törvénykezési folyamat első fokban: az illető megye „sedes nobilium croatorum", de . . . az illetők innen Kninbe (ad sedem iudiciariam tiniensem)1 „ad presentiam domini báni" (dominorum banorum) fellebbezhettek. A bánok rendesen megengedték, hogy fogott bírák összegezzék az ügyet, míg ők az országba érnek.2 Az igazság keresésében az Isten s a magyar szent korona iránti hűség vezette a tinnini káptalant, mikor az elsőfokú horvát nemesi törvény-székek hovatartozandósága ügyében Frangepán János nyi-latkozattételre felszólította.3
Ez a magánjogi önállóság azonban a dominus natu-ralisok, a comes perpetuusok közjogi kiváltságainak nem praejudikált, helyesebben mondva nem korlátozta hatal-mukat. A birtokaikon alkalmazott tisztek voltakép a köz-igazgatás vezetői s a bánnak gyakran csak azon esetben engedelmeskedtek, ha féltek a királytól, vagy ha a bán atyafisága hatalmas volt.4
Mindezen adatok felsorolásával csak felhívni akarjuk jogtörténetíróink figyelmét, hogy ezzel a kérdéssel mint a magyar jog partialis részével foglalkozzanak.
A modrusi ispánság közgazdasági helyzetéről a XII—
XV. század végéig oklevéltárunk ugyan még a jogélet nyil-vánulásainál is több vonatkozást tartalmaz, de csupán ezek-nek alapján lehetetlen még csak meg is vázolnunk az álla-potokat. Úgy járnánk vele, mintha töredékes római felira-tokból akarnók az illető provincziát összes vonatkozásaival elővarázsolni.
1 sedes generális et originális omnium croatorum. — V. ö. Okit.
II. köt. 163., 165 11.
2 MODL. 33227. 1506. okt. 9. „post adventum banorum in hanc pátriám et hoc secundum semper consuetudinem huius patrie cura omnibus ipsorum iuribus". — V. ö. Okit. I. köt. 257 1.
3 1485 nov. 6. „ad fidem Deo debitam, fidelitatemque sacro vestro regio diademati fideliter o b s e r v a n d a m " . — Okit. II. köt. 165 1.
4 A báni hivatal szervezetére 1. Okit. II. köt. 1509 ápr. 21. Értékes adat 1435 jan. 10. a tinnini szék ítélete Busán megyét illetőleg. — Okit. I.
köt. 256 1.
X X I V
Bizonyos, hogy a partvidéki dalmát communitások a határaikban találtató szántóföldeket telepesekkel mível-tették. Azonképen közösen mívelték birtokrészeiket a bel-földi horvát nemzetségek. Apránként a váraljai dominialis birtokokra jobbágyok települtek bizonyos feltételekkel s ezek a váralják az élelmezési központok. Összefüggő falvak — eredeti nevük vas, Szlavóniában ves — csak a völgyekben alakultak. Hogy a földmívelés a régi római coloniák cul-turstratumára vezethető vissza, nem szorul bizonyításra.
A mit a népvándorlás elpusztított, azt az egyház újra meg-alapozta. Csak a régi vinodoli statutumra hivatkozunk, melynek közgazdasági feldolgozása ugyancsak tisztázna egy s más tanulságos vonatkozást.1
A földmívelés azonban nem hozott eleget. Még a ten-gerparton s később a szigeteken beültetett szőlők sem adtak elég bort. Bevitelre szorultak mindenképen.
Úgy Modrus és Lika, valamint a régi Horvátország (Bosznia mai bihácsi kerülete s a banjalukai kerületnek né-hány járása) főjövedelmi s élelmezési forrása az állattenyész-tésből (marha, juh, sertés, kecske) s az erdőkből telt (gora szálerdő, dubrava cserjés). Ebből éltek, ennek a termékei voltak a kiviteli főczikkek pl. ló-, bárány-, bivalybőr, faggyú, gyapjú, s a j t ; farkas-, nyest-, hiúz-, rókaprém.
Az erdőüzem természetesen rablógazdálkodás, az úr vá-gatta a fát, aszerint a mint pénzre volt szüksége, vagy ha nagy megrendelést kapott. Tüzelőfát az uradalmi er-dőkből vihetett a jobbágy szabadon, annál inkább a pásztor a havason. A nagy szálfákat evezőrudaknak dol-gozzák fel.'-3 A fa kellett Velenczének, hajóit elsősorban a legközelebb eső partmögi erdőkből építtette. Jellemző, hogy mikor 1425-ben, Zsigmond király bojkottjával szemben, a zenggi kivitelt eltiltja a köztársaság, a fakereskedést nem akadályozza. Egy darabig magunk is azt hittük, hogy a
1 Alapvető kiadása Jagictól az orosz tört. társ. 54. köt. (1880.) s a Mon. hist. iur. slav. mer. IV. kötetében. Wenzel G. kiadása elavult.
Csőszkérdések, szőlő-és rétművelés, szérűk, a gazdasági berendezkedés, állat-tenyésztés mind bennfoglalvák ezen kis jogkönyvben. — Okit. I. köt. 24 1.
2 1397 jan. 5. — Okit. I. köt. 126 1.
X X V
bora pusztította el Zengg vidékén a mai karston még fenn-állott erdőmaradványokat. De oklevéltárunk anyagának össze-állítása után kezünkbe került két értékes adat igazolja, hogy Zengg városában erős hajóépítési ipar volt, a hol is evezőket, árboczokat készítettek, „melyeknek bővében van".
Ugyanis 1381 márcz. 1-én Péter aragoniai király Nagy Lajos királyunknak jelenti, hogy hívét Canyada Simont Zenggbe s környékére küldte építőfáért s kiviteli engedélyt kér a királytól. Ugyancsak egyúttal István és János vegliai és mod-rusi ispánokat, mint Zengg podestáit is megkeresi ez irány-ban.1 Tisztára látható, hogy néhány század folyamán át
1 I. Serenissime princeps consanguinee carissime. Quia ad opus armate, quam facere intendimus et alia, necessarios quippe habemus remus galearum, arbores, antenas fustesque balistarum, lignamina et alia, de quibus in terris vestre subiectis dicioni affluit copiosa ubertas, et ob hoc fidelem subditum nostrum Simonem Canyada, latorem huius ad partes segnienses dicionis vestre, ubi iam simili ratione moram traxit per
ma-g n u m tempus et nema-gotia nostra ma-gessit, providimus destinandum ; idcirco serenitatem et consanguinitatem vestram precaram affectuose rogamus, q u a t e n u s extrahendi a dictis teriis et ad dictas terras nostras transmit-tendi ac vehi faciendi, quecunque et quantacumque dictus Simon abinde extrahere voluerit, de predictis remis, arboribus, antenis, fustibus et aliis r e b u s quibuslibet, plenam sibi licentiam nostri honoris intuitu si placuerit concedatis et etiam scribatis speciales litteras comitibus segniensibus, quod similem verbis suis dicto Simoni concedant licentiam et in predictis et aliis sibi oportunis habeant eum favorabiliter recomissum. Et conservet v o s feliciter, princeps serenissime, dextera Dei Patris. Rescribentur4 nobis c u m plena fiducia quecumque magnificencie vestre grata. Datum Cesar-a u g u s t e primCesar-a die mCesar-arcii Cesar-anno Cesar-a nCesar-ativitCesar-ate Domini millessimo CCCLXXX.
prima Rex Petrus.
Dominus rex mandavit michi Bartholomeo Sirvent prothonotario.
K ü 1 c z í m : Illustri et magnifico principi et domino Ludovico, Dei gratia regi Ungarie, consanguineo nostro carissimo. (Barcelona, aragon levéltár, Registro 1101. fol. 43.)
II. Rex aragonum.
Egregii viri. Cum nos fidelem subditum nostrum Simonem Canyana, qui nostram noviter adivit presentiam, veniens de partibus vestris, ubi tan-q u a m nuncius et negotiorum nostrorum gestor moram traxerat longo temporis transcursu, ad partes easdem evestigio remittamuscontinuaturum et facturum negotia, que inibi nostro nomine est solitus expedire, nobilitatem vestram, quam nostris ab experto novimus beneplacitis inherere, quanto affectuosius possumus
X X V I
kivágták a legszebb törzseket, a hozzáférhető helyeken pedig az állat lelegelte a cserjét s így állott elő az a halott kopár-ság, mely a Velebiten kezdődik s az albán partokig terjed.
A fakivitel a XIV—XV. században Zenggnél, Bukarinál, Fiúménál a legnagyobb, de a Narenta mentén is elég fát úsztattak. A legtöbb épületfát természetesen Velenczébe s az adriai olasz kikötőkbe szállították, de ment elég Görög-országba, Maltába s Szicziliába is. Hajóépítkezés terén Velencze ad irányt.1 A kereskedelmi forgalom akadályai a koronként politikai vagy gazdasági okokból kiadott tilalmak magyar, velenczei s nápolyi részről, a monopoliumok, gyak-ran a hamispénzverés2 s nem kevésbbé az a sok hatal-maskodás tengeren és szárazföldön egyaránt. Amannak kalózkodás, emennek rablás a neve. A kereskedelmi érde-keket Zenggben egy velenczei konzul3 képviselte, később Anconának is volt megbízottja Zenggben.
A belföldi forgalom rossz utakon (kaldronákon) bonyolít-tatott le. Teherhordó lovas karavánok használták a köves régi utakat, vagy még római, illetőleg őskori formájú négykerekű vasalatlan szekereken döczögtek át a hegynek meredekén
deprecamur, quatenus licentiam extrahendi e t a d terras nostras mittendi, quas-cumque res dictus Simon ab inde extrahere voluerit, velitis ei nostrl honoris intuitu concedere et alia in predictis et aliis sibi oportunis habere ipsum propensius comendatum, nam ex hoc nobis quippe complacebitis, qui de hiis, que honeste possemus, annueremus libentius votis vestris. Dátum Cesarauguste prima die marcii anno a nativitate Domini M.CCC.LXXX.
primo. Rex Petrus.
Dominus Rex mandavit michi Bartholomeo Sirvent prothonotario.
K ü 1 c z í m : Egregiis viris Stephano et Johanni comitibus veg-lensibus et Medruxie.
Continua u n a orden del Re a sus amigos, aliados, súbditos oficiales, etc. para que ayuden, en cuanto haya menester, en sus viajes de ida y regreso, a Simon Canyana. Misma fha. i Barcelona, aragon levéltár, Registro 1101. fol. 43., 4 4 )
' L. erre nézve a galea, lignum, brigantina, gondola, kis vitor-lások stb. Jirecek : Staat und Gesellschaft im mittelalt. Serbien.
2 Frang. Márton veret hamis velenczei pénzt. — Okit. II. köt. 4 1.
3 A velencei officium frumenti a dalmát partvidékre nézve a köz-ponti tárház szerepét vitte. — Körmendi levéltár, Meni. 1397 febr. 3.
X X V I I
vitt csapásokon. A városok panagyurjain (gör. vásár) bo-nyolitá le a belföldi jobbágy vagy pásztor a maga csere-üzleteit, ezeken szerezték be az összes nagyobb szükség-leteket. A várak alján épült városkákban hetivásárok tar-tattak, azok a mindennapi szükségleteket elégíték ki.1
S ezzel elérkeztünk a horvát partvidék s általán a Balkán-félsziget eme nyugati szögletének is egyik főkér-désére: a vlahokra. Szerbiában, Boszniában s a dalmát-albán partszegély mögötti területen a lakosságnak eleinte csak kisebb része volt a helyhez kötött telepes földmíves.
A nagyobb rész nyájaival vándorló pásztor — vlah. Ez alkalommal nincs módunkban, hogy azt a dél- és kelet-európai 2 telepedési főkérdést: a pásztorvilág befolyását a telepes irányzatra hosszabban fejtegessük. De hangsúlyoz-nunk kell, hogy a régi Horvátország, Bosznia s Herczegovina és Déldalmáczia belső történetét a középkorban, a hegyi pász-torság viszonyainak kiderítése előtt szabatosan megírni nem lehet. Ezúttal oklevéltárunk anyagát némely idevágó adattal
kapcsolatban óhajtjuk bemutatni.
A vlah pásztornép, mely már nem csangott, vagyis havasi kerületbe volt osztva, az egész nyugati Balkán terü-letén a népesség egyik főelemét alkotta. Voltak kir. vlahok, a kir. várakhoz tartozó havason, földesúri vlahok Likában, Krbavában, Modrusban a Frangepánok, Korbáviaiak stb.
alattvalói, kiket szabadon telepíthettek másfelé is.3 Jobbára vlah alattvalóik voltak a Nelipicseknek4 Czetina megyében
1 Okit. I. köt. 148. 283. 284. 3 0 1 — 3 11.
2 Az északmagyarországi kárpáti telepítések történetét Hodinka Antal kutatta okleveles alapon. Lengyelországban a kárpátvidéki telepe-seket oláh (vlach) j o g szerint ítélték. A falu élén állott a kniaz, a soltész, vagyis a locator, a kí a telepeseket odahozta. Több falu egy krajnát alkot, melynek elöljárója a krajnik. E lakosok állattenyésztéssel foglal-koznak, marha és juhtizedet fizetnek adó fejében. Ezek már állandóan telepes pásztorfaluk, melyek nem vándorolnak, csak nyáron vannak havason. Az igazi vlah folyton jár. — Kutzreba St. : Grundriss der poln.
Verfassungsgeschichte. Berlin, 1912. 79—80 11.
3 P. o. Almissában (Omis). — Okit. II. köt. 110 1.
* A Nelipicsekről a legjobb tanulmányt Sufflay Milán irta a Turul XXV. kötetében.
X X V I I I
s a mai Bosznia nyugati részében Livnóig.1 Illetőség szerint vannak horvát vlahok2 (omnes volahos Croatie), bosnyák vlahok, a bosnyák kir. uradalmában a raguzai köztársaság területe közelében, de Jajcza körül is, herczegovinai vlahok3
— maradványaik máig is megmaradtak —, a régi raguzai köztársaság területén raguzai vlahok, voltak a Balsáknak is vlahjaik s nemkülönben szerb vlahok.
A Frangepánok vlahjai, pásztorai Zenggben és Vegliá-ban,4 Ostrovicában, a Likában 5 s többi birtokaikon elszórva találhatók.
E pásztorok épp1 úgy nemzetségekre oszlanak, minta szabad nemesek. A XV. században megannyi pásztorcsalád catunokban (canton, Albániában cuvend, conventus) él egy
"befelé független, illetőleg autonom hatáskörű, de a földes-úrral s a parti városokkal szemben mint felebbezési ható-sággal emezeknek alávetett katunárral az élén. Egyes he-lyeken nincsenek szervezve, csak alkalmilag tartózkodnak ott, ezek a vándorok.6
A pásztorok lótenyésztők s egyúttal a belföldi for-galom közvetítői. Gazdagságuk a marhatenyésztésből telt ki. Ezenfelül szamarakat s nagy sertéskondákat tartanak.
Juh és kecskenyájaikból látják el hússal, sajttal és tejjel a városokat. A meggazdagodott katunárokból vajdák s
gyak-1 Bihács, Ripacs, Szokol, Cazin, Lab, E r m a n j (előbb kir. várak) {1430 máj. 6. Okit. I. köt. 231—3 11.) mindenütt megkülönböztetve a nobiles et walah. A sinji vlahokról 1335 ápr. 26. Okit. I. köt. 201—2 11.
2 Oklevéltár I. kct. 247/8. 11.
3 „ N o m a d e s yllyrici, quos valachos vulgo dicunt, duce Wladislao Cossicio (Koszacsa). — Tubero : Com. VI. XII. §. Ma a csapljina—popovo-poljai vonalon vándorolnak, kikről a bosnyák m ú z e u m „Glasnik"-ja is értekezett.
4 „Segnie et Wegle wolahos." — Okit. I. k ö t . 389 I. 1453.
5 „olakones de Ostrovica". — Okit. I. köt. 139 1.
fi 1420. „wolahos sugári nuncupatos in loco Igrischia comrno-rantes*. — Okit. I. köt. 188 1. Nézetünk szerint ez a sugári a sungar, csungár szóval áll összefüggésben. Csungárnak (tör. szó) nevezik Szabolcsban a földhányást, Csanádban a kukoriczafészert. Vájjon ez a szó a horvátokkal együtt Dalmácziába tört avaroktól eredt-e, nem t u d j u k , de az avaroknak van némi nyomuk. Ez a feltevés megdől, ha az oklevélíró hibás szót használt.
X X I X
ran nemesek lesznek. A katuntörvényszéknek a katunár az elnöke s a családfők legöregebbjeivel együtt ítél.1 A vá-rosokkal folytatott perekben a katunár áll jót társaival.
Spalatóban, Zenggben s egyebütt is kivitelre nagy meny-nyiségben hajtják fel az állatokat (marhát, hízott ürüt). Az árakban a XV. század folyamán nagy emelkedés mutat-kozik. így aztán sokan közülök jómódba kerülnek s e vagyo-nos vlahok a legjobb posztó- és különösen ékszervásárlók.
Ebben rejlik a parti városok ötvösipara fellendülésének is a főindoka. Közreműködésük nélkül megakad a kereske-delem. A katun állítja elő a lovakat, úgy a teherhordót, mint a hátaslovakat s a karavánhoz képest gyalog kísérik, a meddig a kereskedő kiköti. A kísérők (hajcsárok, hajdúk) gondozzák a lovakat s védik a karavánt rablók ellen is.
Arra alig van eset, hogy megszegjék a szerződést, melyet fontos esetekben közjegyző előtt foglalnak írásba. A leg-több baj természetesen a lólopásokból s marhaelhajtásból ered. Oly esetekben, mikor egy-egy szállítmányt a bosnyák vagy herczegovinai várnagyok megrabolnak, a városokban tartózkodó catanakat (így!) vagy ottani követeléseiket fog-lalják le. Az egyes főurak katunárjai gyakran összeakadnak a kir. katunárokkal, de e villongásokban inkább a vér-bosszú játszik szerepet.
Politikailag azonban nagy zavarokat okoznak ennek a külön társadalomnak az életmódjából eredő kihágásai, melyek rendesen a telepes elem rovására mennek. A marha-és juhpásztor, valamint a kondás2 szándékosan, de aka-ratlanul is tilosba ereszti az állatokat. Az állatoknak gyak-ran nincs itatójuk, ilyenkor a rnorlák nem sokat törődik vele, hogy kinek a területén talál ivóvizet a baromnak.
Kunyhóikat leczövekelik s legeltetik a marhát s egyéb állatot a jó helyeken. Az állat azután lelegeli a vetést,
1 1449 márcz. 18. „vice et nomine sociorum et c o n f r a t r u m " . — Zara : Arch. notarile.
2 1465 nov. 25. A morlákok (Bmoroulah"-nak is hívják őket — Okit. I. köt. 255 1.) sertései nagy károkat okoznak. — Okit. II. köt. 93 1. — Marhaokozta károk 1468. aug. — Okit. II. köt. 110 1.
X X X
nagy károkat okoz a vetésben, s a városi vagy megyei hatóság nem mer velük kikötni. De olykor a szárazság is rákényszeríti a morlákot, hogy oda hajtsa a marhát, a hol vizet kap.1
Noha a városoknak s a várispánoknak külön engedélye kellett, hogy a hagyományos szokás szerint megállapítsák a téli és nyári legeltetés időpontját, sokszor áthágták a szabályt. S ezekből a kihágásokból eredtek a határvillon-gások, háborúk. A pásztor izmos, bátor katonaanyagot szolgáltatott bánoknak, főuraknak s bosnyák-herczegovinai királyoknak egyaránt. A földszerzésre, szomszédja meg-dúlására kínálkozó alkalmat eg}ák sem mulasztotta el. De kerültek közülök csapatok idegen hatalmaknak is.2 Még a XVI. század elejéig virágzik ez a pásztorvilág s csak a török hódítás bontja meg a kereteket. Sőt a XV. század-ban Dalmácziászázad-ban és Horvátországszázad-ban ez a vlah elem kife-jezésre jut az országos kormányzat tagozatában is. A kir.
katunárok közül comesek, ispánok válnak ki, a kik hadba-szálláskor a contingenst vezették.3
Folytathatnók még e vonatkozások felsorolását, ámde ismételjük, hogy csak az összes vlah anyag feldolgozása után nyerhetünk hű képet a havasi világ törvényéről.