Arthur Young a 18. század második felének és a 19. század elejének egyik leg-ismertebb mezőgazdasági szakírója volt. Módos és művelt suffolki családból származott. 12 éves korában Londonba vitték, ahol a szépirodalom gyakorolt rá nagy hatást. Később, 17 éves korában novellákat írt, de szépírói pályára nem gondolt.111 Egy kereskedőházhoz szegődött, de a kereskedői pálya nem vonzotta, igazán az „új mezőgazdaság” módszerei és a gazdálkodás iránt érdeklődött.
Essex grófságban birtokot bérelt és gazdálkodásba fogott, azonban vállalkozása nem bizonyult sikeresnek. Ezután mezőgazdasági útikönyvek írásának szentelte életét. Beutazta Angliát és Írországot, hogy tapasztalatait leírja. 1769 és 1771 kö-zött három olvasmányos, közérthető, ugyanakkor szakszerű könyvet (Hat hét utazás Anglia déli vidékein és Wales-ben, Hat hónap utazás Észak-Angliában, Egy gazdálkodó utazása Kelet-Angliában)112 jelentetett meg, amelyek hírnevet hoztak számára. Az ő tollából ismerte meg Anglia és a kontinens a híressé vált norfolki gazdálkodást.113
Az említetteken kívül több más művet is írt, amelyek idegen nyelven szintén ismertté váltak. Franciaországban a gazdálkodóknak írott útmutatót fordították le először tőle.114 A korban az egyik legjobbnak a „Politikai arithmetika” (statisz-tikatan) című, 1774-ben megjelent művét tartották, amely közrejátszott akadémi-ai taggá választásában. A könyvet egy év múlva franciául is kiadták.115 1776 és 1778 között Írországot utazta körbe, hogy mezőgazdaságáról útikönyvet adjon
111 Musset, René: Une traduction française complète des „Voyages en France” d’Arthur Young = Annales de Géographie, 1931, No 228. 659.
112 Young, Arthur: A Six Week’s Tour through the Southern Counties of England and Wales. Lon-don, 1769., A Six Months’ Tour through the North of England. LonLon-don, 1770., A Farmer’s Tour through the East of England. London, 1771.
113 Barta, 1973. 73.
114 Young, Arthur: The farmer’s guide... London, 1770. Guide du fermier... Trad. par Joseph-Pierre Frenais. Paris, 1772.
115 Young, Arthur: Political Arithmetic... London, 1774. Francia fordítása: Arithmétique poli-tique... Trad. par M. Fréville. La Haye, 1775.
közre. A korban az ír mezőgazdaságról ez volt a leghasználhatóbb munka, amely szintén megjelent francia nyelven.116 1784 fontos év volt Young számára: ekkor indította főszerkesztőként útjára az 1809-ig megjelenő „Mezőgazdasági Évköny-vek” című periodikáját. Negyvenhat kötetében illusztris szakemberek (Bentham, Coke of Norfolk, Priestley, Towshend stb.) publikáltak.117 A kontinensen is olva-sottá váló Young műveinek fejezeteiből „Az angol földműves” címmel Francia-országban válogatott sorozatot adtak ki.118
1784-ben ismerkedett meg a Franciaországban élő Lazowski lengyel arisztok-ratával, aki két fia és a modern gazdálkodás iránt érdeklődő Rochefoucauld-Liancourt herceg társaságában utazást tett Angliában. Lazowski franciaországi utazásra hívta meg Youngot, aki a meghívást elfogadta, de csak 1787-ben teljesí-tette. Közben olvasott a francia mezőgazdaságról, s utazása idején is minden francia írást (gazdasági, politikai értekezések, mezőgazdasági szakirodalom, új-ságok, hivatalos dokumentumok stb.) igyekezett beszerezni. Egyetlen korabeli utazó sem tanulmányozta olyan alaposan a Francia Királyságot, mint ő. Első utazá-sát (1787) még kettő (1788, 1789–1790) követte, melyek során az ország jelentős részét bejárta, naponta 30–40 km-t haladva. Az első két utazását lóháton tette meg, a harmadikat bricskán. Útja során rengeteg ismeretséget szerzett, sok gazdaságot látogatott meg, ahol a gazdálkodásról szerzett szakszerű információkat.119
Útja során keletkezett írásait hazautazása után, 1790-ben és 1791-ben egészí-tette ki, majd rendezte sajtó alá. 1792-ben jelent meg „Utazások Franciaország-ban 1787, 1788, 1789” címmel.120 A vaskos könyv sikert aratott, ezért átdolgo-zott és bővített változatát 1794-ben ismét kiadták. Közben Franciaországban hozzáláttak a fordításához és 1793-ban már meg is jelentették.121 1801-ben „Az angol földműves” sorozat keretében a mű „Vizsgálódások” részét újra lefordítot-ták és megjelentették. 1859-ben H.-J. Lesage fordításában ismét megjelent az egész mű, amelynek 1882-ben egy újabb kiadása lett. Az „Utazások...” legtelje-sebb fordítása a neves gazdaságtörténész, Henri Sée tollából származik. Az 1931-es kiadását 1976-ban egy második követte.
Young a bevezetőjében leírta, hogy alapvetően két módszert lehet alkalmazni útikönyvek írásához. Az első az útinapló készítése, melyben a szerző
116 Young, Arthur: A Tour in Ireland 1776, 1777 and 1778. London, 1780. Franciául: Voyage en Irlande, avec des observations générales sur l’état présent de ce royaume. Paris, 1801.
117 Teljes címe: Annals of Agriculture and other useful arts.
118 Le cultivateur anglois... Trad. par C. C. Lamarre, Benoist et Billecocq. Paris, 1800 et 1801.
119 Sée, Henri: Introduction. In. Young, 1976.. 3., 10–11.
120 Travels in France 1787, 1788, 1789. London, 1792.
121 Young, Arthur: Voyages en France pendant les années 1787, 1788, 1789 et 1790, par Arthur Young, traduit de l’anglais par François Soulès, avec des notes et observations par M. de Casaux. Paris, 1793. t. I−III. (továbiakban Young, 1793.)
ARTHUR YOUNG A FRANCIA MEZŐGAZDASÁGRÓL 41 napra leírja benyomásait. A másik a vizsgálódás és a tapasztaltak rendszerezése, összefoglalása.122 A szerző sikerének egyik kulcsa az volt, hogy a két módszert kiválóan tudta ötvözni. A jó ezerkétszáz oldalas munka két részre és három kö-tetre oszlik. Az első rész az útinapló, amely elbeszéli, hogy mikor hová utazott, kikkel találkozott, s milyen benyomásai voltak az emberekről és a vidékről. A második rész (második és harmadik kötet) az „Általános vizsgálódások” címet viseli, amelyben a szerző elemzi, rendszerezi a látottakat, és gyakorta vélemé-nyét is megfogalmazza. Lényegében a francia mezőgazdaságról alkot jól meg-szerkesztett képet. Ezen kívül külön fejezetet szentel a francia külkereskedelem-nek és manufaktúra iparnak, s a francia forradalomról is véleményt formál.123
A tanulmány szempontjából a mezőgazdaságra vonatkozó vizsgálódások a lényegesek. Young az ország területének felbecsülésével kezdte vizsgálódását, amelyhez viszonylag pontos kalkulációk álltak rendelkezésére. Ismerte az Encik-lopédia, a híres térképész, Cassini, a metrológus Paucton és Necker pénzügyi fő-igazgató becsléseit. Közülük Necker becslését fogadta el, amely szerint a Francia Királyság területe 53 342 000 hektár (továbbiakban ha). Az Enciklopédiában 51 070 000 ha, Cassininél 52 762 000 ha, Paucton művében 53 600 000 ha sze-repel.124 Egyik szerző sem tévedett sokat, de a valósághoz a Young által elfoga-dott becslés állt: a 19. századi kataszteri felmérést az 1789-es határokra vetítve az ország területe 53 400 000 ha volt.125
A szerző a királyság talajviszonyainak és éghajlatának bemutatása után a te-rületi felosztás szempontjait vázolta. Young nem tartományonként vagy adókerü-letenként osztotta fel az országot, hanem a talaj adottságai szerint régiókat alakí-tott ki:
1. Gazdag iszapos, löszös talajú régiók (Pikárdia, Artois, Flandria, Île-de-France, Normandia déli része, Elzász,
Limagne, Garonne-medence) 11 521 000 ha;
2. hangafüves régiók (Bretagne, Anjou, Maine, Normandia
északi része, Guyenne, Gascogne, Landes) 10 325 000 ha;
122 Young, 1793. 69.
123 Young, t. II. 1793. 951–953., t. III. 1281–1283.
124 Természetesen a 19. századtól elterjedő számítást használt a tanulmány írója. Az említett szer-zők a korabeli területmértékeket használták. 1 párizsi journal = 0,3286 ha, 1 párizsi arpent = 0,3419 ha, 1 közös arpent = 0,4221 ha,1 királyi arpent = 0,5107 ha, 1 angol acre = 0,4047 ha.
Marion, Marcel: Dictionnaire des institutions de la France aux XVIIe et XVIIIe siècles. Paris, 1923. 374. (továbbiakban Marion, 1923.) Young ismerte a francia területmértékeket, és felvált-va használta az angol acre-ral. Young, 1793. 501.
125 Toutain, 1961. 25.
3. meszes talajú régiók (Champagne, Sologne, Touraine,
Poitou, Saintogne, Angoumois) 6 712 000 ha;
4. kavicsos talajú régiók (Bourbonnais, Nivernais) 1 549 000 ha;
5. köves talajú régiók (Lotaringia, Burgundia, Burgund
Grófság) 8 261 000 ha;
6. hegyvidékek (Auvergne, Dauphiné, Provence, Languedoc) 11 618 000 ha;
7. homokos, gránitos talajú régiók (Limousin, Marche, Berry) 3 356 000 ha.126
A felosztás nem a legpontosabb, ugyanis az egyes régióban más természetű terü-letek is találhatóak. A hangafüves, a hegyvidéki és a köves talajú régiókban ter-mékenyebb medencék, folyóvölgyek is voltak, így ezek területe túlbecsült az el-ső régióé pedig alábecsült.
Young a földjáradékról, a föld áráról és a gazdaság legnagyobb ágazatáról, a gabonatermelésről írt először. Aprólékosan számolta régióról régióra a földjára-dékot és a föld árát. Adatait azonban nem tudjuk összevetni a szakirodaloméval, mivel a 18. század végét illetően semmilyen megbízható regionális vagy orszá-gos forrás nem áll rendelkezésünkre. Young a gazdálkodókat kikérdezve gyűjtöt-te adatait, és ez alapján számított átlagokat. Országos átlagban 1 ha föld 45 tours-i ltours-ivre (továbbtours-iakban L) haszonbérlettours-i járadékot hozott, 1 ha föld átlagára pedtours-ig 1 130 L volt, vagyis a föld értékének 3,98%-át tette ki a járadék. A legmagasabb a haszonbérleti járadék (61 L/ha) és a legnagyobb értékű a föld (1 765 L/ha) ter-mészetesen a gazdag talajú régiókban volt. A szerző a legfontosabb gabona, a búza maghozamát 1:6 arányúra becsülte, amely kb. 9 q/ha terméshozamnak felelt meg.127 A hozamokra vonatkozó számítása igen közel áll a szakirodalom becslé-séhez, mely szerint egy búzaszem 5,5–6 magot termett.128
Young a korabeli szakemberek közül az elsők között alkalmazta a kompara-tisztikát. Könyvében gyakorta hasonlította össze a francia viszonyokat az angol-lal. Az angol búzatermelés évi átlaghozamát 13 q/ha-ra, vagyis 30%-kal maga-sabbra becsülte. A különbség szerinte a fejlettebb, ugar nélküli angol művelési
126 Young, 1793. 838.
127 Young, 1793. 603.
128 Dontenwill, Serge: Situation des paysans français à la fin de l’Ancien Régime. In. Histoire des paysans français de XVIIIe siècle à nos jours. Dir. J.-P. Houssel, J.-C. Bonnet, S. Dontenwill, R. Estier et P. Goujon, Roanne, 1976. 79., Labrousse, Camille-Ernest: L’Expansion agricole: la montée de la production. In. Histoire économique et sociale de la France. t. II. Des derniers temps de l’âge seigneurial aux préludes de l’âge industriel (1660–1789). Dir. Fernand Braudel et Ernest Labrousse, Paris, 1970. 443.
ARTHUR YOUNG A FRANCIA MEZŐGAZDASÁGRÓL 43 rendszerből származott. Ugyanazon 1 ha földbe 11 év alatt a követező haszonnö-vények kerültek:129
Anglia Franciaország 1. év: takarmányrépa ugar
2. év: árpa búza 9 q/ha
3. év: lóhere árpa, zab
4. év: búza 13 q/ha ugar
5. év: takarmányrépa búza 9 q/ha
6. év: árpa zab, árpa
7. év: lóhere ugar
8. év: búza 13 q/ha búza 9 q/ha 9. év: disznóbab, bükköny zab, árpa
10. év: búza 13 q/ha ugar
11. év: takarmányrépa búza 9 q/ha
búza összesen 39 q 36 q
Young a 11 éves periódussal ügyesen emelte ki, hogy Angliában három búza-termés már nagyobb, mint négy Franciaországban. 8 éves periódus esetén a fran-cia lenne több. Összességében az összehasonlításban azonban vitathatatlan volt az angol váltógazdálkodás fölénye, mivel a magasabb hozamokon túl az ugar is értéket (takarmányféléket) termelt. Young gyakorta kritizálta a francia gazdákat, hogy a termékeny talajú vidékeken sem szakítottak a „nyílt mezők” rendszerével (open field), amely a közös határhasználati rendje miatt gátolja a fejlettebb gaz-dálkodás bevezetését. A dél-flandriai paraszti gazdaságokat és a Párizsi-medence nagybérleti gazdaságait azonban elismerésben részesítette fejlett gazdálkodásuk és magas hozamaik miatt.130
A neves szakíró a francia borvidékeket is körbeutazta. A szőlő- és borterme-léshez nem értett különösen, mivel Angliában már régóta nem termeltek szőlőt.
Általában elismerő szavakkal illeti, mivel intenzív ágazat és magas a termelési értéke, megnöveli a föld értékét is. Ugyanakkor kiszámíthatatlan a gazdálkodás számára, mert hozamai rendkívül ingadozóak. Champagne-ban és Burgundiában a szőlőültetvények áráról gyűjtött adatokat. A burgundiai Nuits-ben –, amely az egyik leghíresebb bortermelő hely volt – 1 ha ültetvény ára 21–24 ezer L között mozgott. Ez tizennyolc-huszonegyszerese volt a föld átlagárának.131
129 Young, 1793. 610.
130 Young, 1793. 610.
131 Young, 1793. 705.
Nyugat-franciaországi utazásai során meglepődve fedezte fel, hogy a tarto-mányokban (La Manche, Alsó-Normandia, Bretagne, Anjou, Maine, Bas-Poitou, Touraine, Sologne, Berry, Bourbonnais, Nivernais) a szántó bekerített, s a szán-tón épp úgy hagyományos, ugaroltató gazdálkodás folyik, mint a nyílt mezők vi-dékein. Nincs olyan kapcsolat a bekerítés és a modern gazdálkodás között, mint Angliában, ahol a bekerítésekkel felbomlott a hagyományos nyomásos gazdál-kodás.132 Young az ún. bocage vidékeken járt, ahol a középkor óta elterjedt volt a szántó bekerítése. A szántónak alkalmas földek terméketlen, hangafüves, re-kettyés „pusztákkal” váltogatták egymást, így nem lehetett nagy területű, össze-függő szántót kialakítani.133 A feltört földet gazdája bekerítette, amely kifejezte, hogy a szántón nem érvényesül a közös határhasználati rend, a nyomáskényszer és a legeltetés közös rendje. A bekerített szántón maga a gazda alakította ki nyomásrendszerét. Mivel a szántó a határnak legfeljebb a felére terjedt ki a föld minősége miatt, a legeltetéshez volt bőven terület.134
Young a továbbiakban a föld kezelési módjait és a birtokviszonyokat vizsgál-ta. Tapasztalatai nem csalták meg, amikor megállapította, hogy a birtokosi keze-lésű és a bérleti kisgazdaság uralja a francia vidéket. A bérleti kezelés két nagy típusát különítette el: a haszonbérletet és a részes bérletet. A haszonbérlet a ki-rályság északi tartományaiban (Dél-Flandria, Pikárdia, Artois, Normandia, Beauce, Brie, Île-de-France stb.) volt elterjedt, de másutt is előfordult. A többi tartományban a részes bérlet uralkodott. Marche, Berry, Poitou és Angoumois tartományokban a részes bérlőket főbérlők fogadták fel, ők szedték be termé-szetben a járadékot, amelyet értékesítettek, s a tulajdonosnak pénzben fizették ki a bérleti díjat. Young a részes bérletet előnytelennek tartotta, mert részben a tő-két is a tulajdonosnak kellett beruháznia a bérlők szegénysége miatt.135
Young a nagygazdaság feltétlen híve volt, az angol típusú nagybérleti gazda-ságot tekintette a legjövedelmezőbb mezőgazdasági vállalkozásnak, mert ésszerű munkamegosztást lehetett rajta kialakítani és a minél magasabb haszon érdeké-ben a munkaerőt takarékosan lehetett felhasználni. Ezzel szemérdeké-ben a kisgazda-ságban sok hasznos idő veszett el. A legdrágább munkaerő a kisbirtokon élt, mert a gazda sokat dolgozott, s ehhez képest kis hozadékot termelt. A szerző több ne-ves francia arisztokratát (La Rochefoucauld-Liancourt herceget, Turbilly márkit, Béthune-Charost herceget stb.) ismert, és birtokaikat is meglátogatta, mert angol típusú nagygazdaságot alapítottak. Úgy gondolta, hogy csupán néhány tucat nagybirtokos tért át a „nagybani gazdálkodásra,” ahogy a korban nevezték Fran-ciaországban. Valójában szélesebb volt az elterjedése: Dél-Flandriában,
132 Young, 1793. 725.
133 Bloch, t. I. 1955. 63.
134 Dion, 1934. 18.
135 Young, 1793. 732–737.
ARTHUR YOUNG A FRANCIA MEZŐGAZDASÁGRÓL 45 ban, Pikárdiában, Beauce-ban, Brie-ben és főleg Île-de-France-ban a nagybérleti gazdaságoknak már jelentős szerepe volt a termelésben. Módos parasztok és pos-tamesterek vállalkoztak a modern gazdálkodásra.136 Young szerint a jó talajú vi-dékeken a 100–140, a sovány talajokon a 160–240 ha-os gazdaságok az optimá-lis méretűek a haszonelvű gazdálkodáshoz. Eoptimá-lismerte azonban, hogy Dél-Fland-riában, Elzászban és a Garonne völgyében a kisgazdaságok is képesek voltak az újításra. Dél-Flandriában a kisparaszti gazdaság volt az „új mezőgazdaság” elter-jesztője.137
A mezőgazdaság viszonylagos elmaradottságának okai közül a gazdaságok elaprózottsága mellett Young az elégtelen tőkeráfordítást emelte ki. A francia gazdaságok viszonylagos tőkeszegénységgel küszködnek. Alacsony a nagy ha-szonállat sűrűség, elégtelen a trágyázás, a talajjavítás, a csatornázás és az öntö-zés. A mezőgazdasági eszközök és épületek karbantartása sem megfelelő minde-nütt. Az 1 ha-ra eső éves tőkeráfordítás országos átlagát 110 L-re becsülte, míg Angliára vonatkozóan 200 L-re. Becslését, források híján nem áll módunkban el-lenőrizni. A neves 19. századi szakember, L. de Lavergne számításai szerint 1860-ban a francia mezőgazdaságban 100 frank/ha volt a tőkeráfordítás. Úgy be-csülte, hogy 1789-ben a fele, vagyis 49 L 8 sou (1 frank = 0,98765 L) tőkeráfor-dítás jutott 1 ha-ra. Lehetséges, hogy Young túlbecsülte mind a francia, mind az angol tőkeráfordítást.138
Az „Általános vizsgálódások” egyik legfontosabb fejezetében („Franciaor-szág termeléséről”) a szerző a mezőgazdasági termelés, pontosabban a növény-termelés értékét kísérli meg felmérni. Young szerint a növény-termelés minden ország-ban a gazdaságpolitika fő kérdése, mert a népesség gazdagságát fejezi ki, amely alapja az állam adójövedelmének. Franciaországban az elmúlt húsz évben több becslés is született a mezőgazdaság bruttó és nettó termelési értékéről a tervezett földadó bevezetéséhez. Nem tudni, hogy ezek a becslések mennyire hitelesek, de Young bízik benne, hogy az övé nem áll túl messze a valóságtól. A francia szer-zők által a kalkulációkhoz használt módszerek közül kettőt tartott figyelemre méltónak: a huszad adó és a népesség fogyasztásának az értékét. A huszad adó azonban csak részlegesen arányos a termeléssel. A fogyasztási érték megbízha-tóbb, biztonságosabban lehet kalkulálni az átlagfogyasztást és az átlagárakat.
Kalkulációjához az utazása során helyben gyűjtött tapasztalatokat párosította.
Kikérdezte a gazdákat a birtok nagyságáról, a termés évi alakulásáról, a művelési
136 Moriceau, Jean-Marc: Le sens d'une „Révolution agricole” dans la France du XVIIIe siècle. In.
Traditions et innovations dans la société française du XVIIIe siècle. Actes du colloque de 1993.
Bulletin de l'Association des Historiens modernistes des Universités. No 18. Paris-Sorbonne, 1995. 42–46. (továbbiakban Moriceau, 1995.)
137 Young, 1793. 746–750.
138 Lavergne, Leonce de: Économie rurale de la France depuis 1789. Paris, 1877. 55., Young, 1793. 786.
ágakról, a fogyasztásukról, az eladási árakról, a termelés költségeiről stb.139 Elő-ször a nagy régiók 1 ha-ra és az összterületre eső bruttó termelési értékét számí-totta ki.140
1. táblázat.
A bruttó termelési érték regionális megoszlása 1 ha-ra eső term. ért.
Terület
ha-ban L sou dénár
Összterületre eső term. ért. L-ben 1. Gazdag talajú régiók: 11 521 000 151 12 1 746 575 106 2. Hangafüves régiók: 10 325 000 81 1 6 839 594 114 3. Hegyvidéki régiók 11 618 000 83 18 975 518 876 4. Mészköves talajú régiók 6 712 000 79 6 530 713 131 5. Kavicsos talajú régiók: 1 549 000 58 89 849 441 6. Köves talajú régiók: 8 261 000 98 16 7 815 967 456 7. Homokos, gránitos talajú
régiók: 3 356 000 88 4 296 001 204 Összesen: 53 342 000 99 1 6 5 294 219 000
Az első, gazdag talajú régiókban (északi, északkeleti tartományok, Garonne medencéje) 1 ha föld bruttó termelési értéke 52%-kal volt magasabb az országos átlagnál és 160%-kal a legszegényebb régiókénál (Bourbonnais, Nivernais).
A következő lépésben Young a művelési ágak megoszlását és termelési érté-küket kísérelte meg kiszámítani. A művelethez alaposan felkészült a korabeli francia szakirodalomból, adatait azonban nem vette át automatikusan, leggyak-rabban saját kalkulációjához ragaszkodott.141 A termelési szerkezet összeállítása-kor az összterületből levonta – Necker adatait alapul véve – az utak területét (491 099 ha) és valamelyest csökkentette (130 110 760 L-rel) a becsült bruttó termelési értéket is. A nettó termelési érték megbecsüléséhez – a termelési
139 Young, 1793. 818–819.
140 Young, 1793. 838.
141 Arthur Young könyvét jegyzetekkel ellátó Henri Sée közli a felhasznált könyveket, amelyek közül többre maga Young hivatkozott. A Young által forgatott legfontosabb művek: Mirabeau, Marquis de: Théorie de l’impôt (1761), Nemours, Dupont de: De l’exportation et de l’importation des grains (1767), Necker, Jacques: De l’administration des finances de la France (1784), Malpart, P.: Plan d’administration des finances (1787), Le duc de La Rochefoucauld-Liancourt: Finance, crédit national, intérêt politique et de commerce, forces militaires de la France (1789), Lavoisier, Antoine-Laurent: De la richesse territoriale du Royaume de France (1791), d’Agier, Dellay: Balance du commerce (1791).
ARTHUR YOUNG A FRANCIA MEZŐGAZDASÁGRÓL 47 ségek kiszámítása helyett – egyszerű módszert választott: a földjáradékkal azo-nosította, s művelési áganként az 1 ha-ra eső járadékot állapította meg.142
2. táblázat.
A. Young termelési érték számítását néhány évvel megelőzően az ismert fizi-okrata közgazdász, Dupont de Nemours készített a kormányzat mellett működő Mezőgazdasági Bizottságnak a kérésére becslést. A „Vázlat a királyság termésé-nek értékéről” (1786)144 című rövid írásában a termelést és a fogyasztást nagyjá-ból azonosnak tekintette, így először az egy főre jutó fogyasztást becsülte meg. A csecsemőket leszámítva 20 millió fogyasztót vett figyelembe, és a mezőgazdasá-gi termékek átlagos eladási áraival számolt. Csupán a bruttó termelési értékről készített kimutatást, egy fő évi bruttó fogyasztását 125 L-re becsülve.
142 Young, 1793. 851.
143 Young, 1793. 850., 852.
144 Nemours, 1988. 223–232.
3. táblázat.
A mezőgazdaság bruttó termelési értékének megoszlása145
Ágazat Érték L-ben %-ban
Tavaszi gabona, takarmány, az ezen tartott
ál-latok és a baromfiudvar termékei 425 000 000 17 Állattenyésztő vidékek: takarmány, állati
ere-detű termékek, trágya
300 000 000 12 Bor, almabor, sör 360 000 000 14 Zöldség, gyümölcs 150 000 000 6
Fa 180 000 000 7
Ipari növények, selyem 235 000 000 9 Mezőgazdasági külkereskedelmi aktívum 60 000 000 2
Összesen: 2 560 000 000 100
4. táblázat.
A tiszta termelési érték megoszlása146
Ágazat Érték L-ben %-ban
Gabonafélék 730 000 000 61
Bor 80 000 000 7
Állati eredetű termékek 169 000 000 14
Fa 120 000 000 10
Gyapjú 50 000 000 4
Városban felhasznált zab,
széna, szalma, egyéb 51 000 000 4 Összesen 1 200 000 000 100
1791-ben az Alkotmányozó Nemzetgyűlés Adóügyi Bizottsága a gazdasági ügyekben is jártas, egykoron főadóbérlő, neves kémikust, Lavoisier-t kérte fel, hogy az új földadó-alaphoz készítsen számításokat a mezőgazdasági termelés hozadékáról. A megírt beszámolót („A Francia Királyság földjének gazdagsága című mű kivonatolt eredményei”147) Young – ahogy már utaltunk rá – olvasta és Lavoisier-t személyesen is ismerte. Lavoisier-t elsősorban az adóztatható nettó
145 Nemours, 1988. 230.
146 Lavoisier, 1988/b. 136.
147 Lavoisier, 1988/b. 113–172.
ARTHUR YOUNG A FRANCIA MEZŐGAZDASÁGRÓL 49 termelési érték érdekelte, ezért a bruttó értéknek csupán az összegét adta meg.
Egy fő évi fogyasztásának értékét 110 L-re becsülte, így 25 millió fő évente 2 750 000 000 L-t fogyasztott. A bruttó termelési értéket is ennyinek tekintette.
Az összes ráfordítást 1 550 000 000 L-ben (a bruttó termelési érték 56,36%-a) ál-lapította meg.
Lavoisier (2,75 milliárd L) és Dupont (2,56 milliárd L) bruttó termelési érték számítása között csupán 190 millió L eltérés volt. A két becslés hasonló
Lavoisier (2,75 milliárd L) és Dupont (2,56 milliárd L) bruttó termelési érték számítása között csupán 190 millió L eltérés volt. A két becslés hasonló