C) A Könyvtár és a Múzeum egyéb ügyei
III. Fontos könyvtári különgyűjteményt jelentettek a térképek is. Ezek a követ¬
kezőképpen rétegződtek:
a) magyar vármegyék és egyházmegyék nyomtatásban megjelent térképei, b) európai országok jelesebb térképei és atlaszai,
c) más világrészek térképei és atlaszai, d) a régi világ atlaszai,
e) 3 ég- és földgömb.
IV. További becses függeléke volt a könyvtárnak a rajzok és rézmetszetek gyűjteménye, a következő tagozatokkal:
a) oklevelek, képek és pecsétek, római és magyar régiségek rézmetszetű lenyomatai, összesen 217 darab,
b) egy gazdag arcképgyűjtemény,
c) magyar és más pénzérmék nyomtatott táblái.
V. Romlékonyságuk miatt kisebb értéket jelentettek a szalmapapíroson készült kópiák: 61 oklevél, 20 régi magyar nyelvemlék, 6 régi pecsét, a jászói misekönyvből 22 kép mása.
VI. Viszont becses összetevő volt a réztáblák gyűjteménye: 90 darab hazai tárgyú oklevél, pecsét, kép és egyéb iromány rézbe karcolt mása.
VII. Inkább muzeális gyűjteménynek voltak]|tekinthetők a régi, részint hazai, részint külföldi pénz- és emlékérmek.
VIII. Kifejezetten múzeumi anyagot alkottak a különféle régi műtárgyak is:
pecsétnyomók és egy elefántcsont dombormű (dyptichon).2^8
Végigtekintve a HoRVÁT-téka sokoldalú gazdag anyagán, megállapítható, hogy a Széchényi Országos Könyvtár ezzel ismét olyan gyarapodáshoz jutott, amely tömegével és minőségével egyaránt szinte máról-holnapra rendkívüli mér¬
tékben megemelte mind a nemzeti gyűjteménynek, mind a segédkönyvtárnak színvo¬
nalát. Nem férhet kétség hozzá, hogy ez a vétel az abszolutizmus korának legna¬
gyobb nyeresége volt.
Vételek a második Jankovich-gyűjteményből
Ismeretes, hogy JANKOVICH Miklós második gyűjteményéből intézetünk két külön¬
böző jellegű részletet vásárolt meg: egy diplomatariumot 1448 darab eredeti, zömmel úgylehet középkori oklevéllel, valamint egy, kódexekből, kéziratokból és ritka nyomtatványokból álló szorosan vett könyvtári fondot.269
Az oklevélgyűjteményről közelebbi tájékoztatással nem rendelkezünk, de részletekbe menően ismerjük a könyvtári gyarapodási. íme, az idevágó kimutatások.
/. Középkori kódexek:™
1. Biblia sacra Joannis SAMBUCI. Membr. saec. XIII.
2. Epistolae SANCTI PAULI omnes. Membr. saec. IX.
3. Codices Veneti trés.
4. [Pseudo-J ARISTOTELIS liber de mundo. Membr. saec. XTV.
5. DAVIDIS psalterium. Membr. saec. XII.
6. CICERONIS orationes. Membr. saec. XV.
7. MATHIAE CORVINI liber precatorius. Membr. saec. XV.
8. Tabulae geographicae antiquae et delineationes Budae, Visegrádi, Jaurini, etc.
9. S. ELISABETHAE vita. Membr. saec. XIII.
10. Calendarium et necrologium Jadrense. Membr. saec. XTV.
11. Missale Latinum cnm calendario Hungarico antiquissimo. Chart. saec. XV.
12. RUDBERTI abbatis opus super Cantica cantocorum. Membr. saec. XII.
/ / . Újkori kéziratok és iratok:2"11
Ezek száma összesen 90 volt. Közülük kiváltak a következők:
1. SZENT ELEK és SZENT PÁL élete (nyelvemlék), 2. II. JÁNOS király áruitatása,
3. VERANCSICS Faustus diplomatariuma. 1583.,
4. LÉPES Bálint: Az halandó... emberi nemzetnek... tüköré. (GÁBRIELÉ D'INCHINO prédikációiból 1616-ban, Prágában megjelentetett forrásgyűjtemény.)
5. WATHAY Ferenc munkájához tartozó rajzok, 6. ILLÉSHÁZY István nádor naplókönyve, 7. NÁDASDY Ferenc gróf leveleskönyve, 8. RÁDAY Pál naplóírása,
s más egyéb naplók, levelek, továbbá egy vagy több munka BÁRDOSSY Jánostól,
FEJÉRVÁRY Károlytól, KOVACHICH Márton Györgytől, DUGONICS Andrástól, és
WAGNER Károlytól, valamint GAMAUF Theofil Merkwürdigkeiten von Öderiburg című nagy feldolgozása. Jelentős értéket képviselnek még a magyar nyelvű XVII—
XVIII. századi világi énekeskönyvek. Utalni kell a különböző korú (általában XVII—XVIII. századi) és tárgyú iratféleségek hosszú sorára: állami s városi aktákra, különféle magyarországi, erdélyi, horvát-szlavón és dalmát jogkönyvekre, összeírásokra, számadásokra stb. stb.
/ / / . Régi és ritka nyomtatványok fi71
Kötetszámuk 10 volt. Közülük 3 magyar tárgyú, illetve vonatkozású, mégpe¬
dig 1 ősnyomtatvány és 2 magyar nyelvű mű; a többi külföldi antikva, közöttük 1 ősnyomtatvánnyal. íme a kimutatásuk:
1. Breviárium Strigoniense. (Nürnberg) 1484. Cura Theobaldi FEGER.
2. Ordinarius complectens... rubricam ecclesiae Agriensis de observatione divinorum officiorum et horarum canonicarum. Budae, 1513.
3. KOMJÁTI Benedek: Szent Pál levelei. Krakkó, 1533.
4. GUIDO DA COLUMNA: História destructionis Troiae. Argentínáé, 1489.
— Item: Pelbarti de TEMESVÁR: Expositio in psalmos. Hagenau, 1504. — Item:
Gesta Romanorum per monachum PELBARTUM. S. 1. et a.
5. GUIDONIS Statuta Ordinis Charthusiensis. Basileae, 1510. (Rectius: Gregorii
REISCH.)
6. M Á H N , Wolfgangus: Das Leiden Jesu Christi. Augsburg, 1515. (Auf Per¬
gamen gedruckt.)
7. THEUERDANK'S Historie. Nürnberg, 1517. (Auf Pergamen.) 8. Privilegia pontificum. An. 1526. (In membrana.)
9. Güldene Bibel. Augsburg, s. a.
10. 24 bayrische Landtafeln durch APPIANI. München, s. a. (Auf Pergamen.) Amint látható, ez a második JANKOViCH-gyűjteményből megvásárolt anyag, ha voltak is benne nagyértékű darabok, sem méretekben, sem sokoldalúságban, sem kincsekben nem közelítette meg az első nagy gyűjteményt, csupán gazdagította azt.
A következő években a Múzeumi Alapból ilyen nagy vásárlásokra többé nem ke¬
rült sor. A MÁTRAY-féle növedéknapló 1850-től 1856-ig csupán 125 tételnyi kisebb vételt mutat ki. Ezek között volt a Természeti tár kézikönyvtárában szük¬
séges KRÜNiTZ-féle Enciklopédia 197—238. kötete is. E kisebb vételektől az egy-egy évre eső darabszámot az alábbi kimutatás szemlélteti.273
1850 8
1851 10
1852 24
1853 60
1854 6
1855 10
1856 7
évben darab
Vásárlások a Széchényi-alapból
A SZÉCHÉNYI Lajos-féle alapítvány felhasználására nézve az 1827. évi alapítólevél előírásai a BACH-korszakban is érvényben maradtak. Az alap évi kamatából (400 ezüstforintból) elvben továbbra is csak hazai vagy külföldi hungaricumokat (könyveket, kéziratokat, térképeket, metszeteket) volt szabad vásárolni. A pénzt a grófi család ekkoriban is negyedévi részletekben bocsátotta a Könyvtár rendelkezé¬
sére. A felhasználásról szóló évi hivatalos elszámolást (minden év július 1-től a kö¬
vetkező év június 30-ig terjedőleg) most a Cs. kir. Helytartóság, illetve Helytartó¬
sági osztály közalapítványi számvevőségéhez kellett benyújtani, de — tájékoztatás végett — másolatban meg kellett küldeni az alapító SZÉCHÉNYI Lajosnak, illetve halála (1855. február 7.) után öccsének, SZÉCHÉNYI Pálnak (1789—1871).
Ami a szerzeményezés forrásait illeti, MÁTRAY nem korlátozódott olyan szűk körre, mint előde HORVÁT István. Neki (MÁTRAYnak) nemcsak egy-két állandó könyvkereskedő-szállítója volt, ő mindenkor több céggel állt kapcsolatban, és gyakran vásárolt magánszemélyektől is. Rendes szállítói voltak: KILIÁN & WEBER, EMICH Gusztáv, GEIBEL Hermann, MAGYAR Mihály, LAUFFER & STOLP
könyvkereskedők, valamint a FISCHER & HOROVITZ antikvárius cég. A magán¬
eladók sorából kiemelkedik: NAGY Gábor a jeles gyűjtő, NAGY János és DES-JARDINS Károly.
A vásárlás könyveken és egyéb nyomtatványokon kívül kiterjedt kéziratokra, levelekre, oklevelekre, metszetekre, rajzokra és térképekre is, egyszóval minden fontos különgyűjteményre. Magától értetődően a hazai kiadványokon kívül számbajöttek a külföldi hungaricumdk, sőt bizonyos határig az austriacumdk és segédkönyvek is.
íme az évtized vásárlásainak összesített kimutatása:
Év darabszám
1850/51 98
1851/52 21
1852/53 63
1853/54 60
1854/55 62
1855/56 66
Év darabszám
1856/57 66
1857/58 82
1858/59 125
1859/60 247
A jelentősebb vásárolt anyagról a rendelkezésre álló (korántsem hiánytalan) jegyzékekből a következőket lehet megállapítani.
1. 1850/5 l-ben 8 pesti könyvkereskedő cég részéről és 1 magánszemélytől hazai kiadványokat és külföldi hungaricumokat, valamint külföldi segédkönyve¬
ket vásárolt a Könyvtár.274 Közöttük volt:
a—b) a MAGYAR cég által elárverezett RuMY-könyvtámak 2 darabja, úm.
TÜRK (TURCUS) Dániel lőcsei bíró 1549. évi kéziratos diáriuma, valamint Kiss Józsefnek a Fertő tó leírását tartalmazó kézirata,
c) egy CSILLAG Károly nevű ügyvédtől megvett állítólagos XIV. századi képes kódex,
d) a Leipziger Messekatalog,
e) a NAGLER-féle Künstler-Lexikon XX—XXI. kötete füzetekben, végül f) 136 darab hazai és külföldi hungaricum.
2. 1851/52-ben egy LUKÁCS Ferenc nevű örmény kereskedőtől vegyes külön-gyűjteményi anyagot (okleveleket, leveleket, metszeteket, rajzokat és kéziratokat) vásárolt a Könyvtár, közöttük a Clarissa apácák XVII. századi reguláit tartalmazó hártyakódexet, pesti könyvkereskedő cégektől pedig számos nyomtatott művet.275
3. 1852/53-ban NAGY Gábortól vétettek:
a) középkori és XVI. századi oklevelek, b) KAZINCZY Ferencnek 5 kéziratos műve, c) számos, KAZiNCZYhoz intézett levél,
d) SZIRMAY Antalnak egy KAZiNCZYról szóló kézirata.
Ehhez járult még a MAGYAR-cég által szállított 4 db. XIX. századi kézirat.27^ 4. 1854/55-ben elsősorban ismét a NAGY Gábor-féle gyűjteményből gyarapo¬
dott a Könyvtár: a gyűjtő saját értekezésein és adattárain kívül számos, XVII. szá¬
zadi erdélyi és RÁKÓczi-kori hivatalos irattal és levéllel. — LUKÁCS Ferenc örmény kereskedő újra egy középkori és több XVI. századi oklevelet adott el, a GEiBEL-cég pedig XIX. századi külföldi hungaricumokat szállított.277
5. 1855/56-ban MÁTRAY megint főképpen NAGY Gábortól vásárolt, mégpedig XVII—XVIII. századi missilis leveleket és kéziratokat, közöttük SINAI Miklós által gyűjtött irodalmi emlékeket és LEHOCZKY András genealógiai munkáit. — Egy
NAGY János nevű személytől pedig nyomtatványokat és XVIII. századi pörös iratokat vett.2™
6. Az 1856/57. évi számadásban a könyvkereskedők szállítmányai kerültek előtérbe, főképpen külföldi hungaricumok. Ismét szerepelt NAGY János is újkori genealógiai, országgyűlési, illetve pörös iratokkal.279
7. 1857/58-ban megint NAGY Gábor gyűjteménye volt a fő beszerzési forrás;
belőle kéziratokkal és néhány nyomtatott munkával gyarapodott a Könyvtár.
Mellette 2 kereskedő cégtől és 5 magánszemélytől kéziratokat és nyomtatványokat vásárolt MÁTRAY. A kiválóbb kéziratos darabok a következők voltak:
a) egy XVI. századi selmeci diplomatarium,
b) egy, MARTINUZZI halálával kapcsolatos irat 1553-ból, c) SAMBUCUS biográfiája,
d) BOCSKAI István, KOHÁRY István és BERCSÉNYI Miklós levelei,
e) ARANKA György, BOD Péter, BUDAI Ferenc, CSOKONAI VITÉZ Mihály,
FÖLDI János, RÁDAY Pál, SÁRVÁRY Pál, SINAI Miklós és WESZPRÉMI István kéz¬
iratai illetve levelei,
f) a SiNAi-pör iratai, végül
g) BARTHA Boldizsár debreceni krónikája 1666-ból.
A b—g) tételek NAGY Gábor gyűjteményéből származtak. A GEiBEL-cégtől vásá¬
rolt segédkönyvek között volt a Gothaisches Hofkalender, a Gothaisches Historisches Jahrbuch legújabb kötete, valamint a Topographisches Universal Lexikon des Österreichischen Kaiserstaates c. kiadvány.280
8. Hasonló összetételű volt az 1859/60. évi vásárolt gyarapodás is:
a) NAGY Gábor gyűjteményéből ismét számos, 200-nál több kézirat, levél és
oklevél vétetett meg, közöttük saját dolgozatai, SINAI Miklós hagyatéki darabjai,
DOBAI SZÉKELY Sámuel levelei stb.
b) a GEiBEL-cég 3 magyar történelmi dokumentumot szállított: II. ULÁSZLÓ,
II. RÁKÓCZY György és SZÉCHÉNYI Pál kalocsai érsek egy-egy iratát.
c) ugyancsak GEIBELÍŐI származott 34 kötet külföldi segédkönyv, közöttük C. WURZBACH Biographisches Lexikonjának eddig megjelent I—V. kötete, a Gothaischer Kalender és W. WATTENBACH Geschichtsquellen-yt, továbbá: F. W.
BARTHOLD, A. D U CASSE, W. MENZEL és G. G. GERVTNUS281 egy-egy történelmi műve, valamint a Kaiseralbum c. díszkiadvány.
Ezek szerint a SzÉCHÉNYi-alap felhasználásában MÁTRAYt három szempont vezette:
1. a maga egészében meg nem vásárolható NAGY Gábor-féle gazdag kézirat-, levél- és oklevélgyűjteméy legbecsesebb (összesen kb. 100 oklevelet és 900 kézira¬
tot, illetve levelet felölelő) részletének megmentése a Széchényi Országos Könyvtár számára,
2. a fővárosi könyvkereskedőknek lehető széles körben való mozgósítása az itthon és külföldön lappangó hungaricumok felkutatására,
3. a „hungaricum" fogalom határainak — talán a fennálló politikai viszonyok¬
hoz való alkalmazkodásként — az austriacumok területére való szélesebb kiter¬
jesztése.
Ami az 1850—1856. évi vásárlásokból eredő gyarapodást illeti, erről az idézett MÁTRAY-féle növedéknaplóban foglalt adatok alapján számszerűen az alábbi táblázat nyújt áttekintést.
Év
1850 1851 1852 1853 1854 1855 1856
Összesen
Gyarapodás darabszám szerint Nyomtatott
anyag 715 856 5 921 666 866 1612 1293
11929
Kézirat oklevél stb.
3 202 60 11 15 143 34
468
Együtt 718 1058 5 981 677 881 1755 1327
12 397
Darabszám szerint meg nem jelölt
gyarapodás 4 csomó kézirat és
nyomtatvány 5 láda kézirat 14 köteg színlap 2 csomó hirdetmény 4 csomó próba¬
nyomtatvány és 24 csomó kézirat
Megjegyzendő, hogy az 1852. évi 5921 darabnyi tételben kisebb vételek mellett csak a második JANKOViCH-téka állománya szerepel. Az ugyanekkor megvett HoRvÁT-könyvtár könyvei és kéziratai még megszámlálatlanok voltak.
Hogy az ötvenes évek további gyarapodása szám szerint mennyit tett ki és mi mindent ölelt fel, az majd csak a vonatkozó növedéknapló előkerülése és
fel-dolgozása után lesz megállapítható. Minthogy azonban ebben az időszakban nagy¬
arányú vásárlások nem történtek, az újonnan szerzett állomány meg sem közelít¬
hette az itt kimutatott darabszámot.
E) Kutatókiszolgálás
A Magyar Tudományos Akadémia megnyitását követőleg a hungarológiai tudo¬
mányágak képviselői már közös programjuk kidolgozásakor is szükségképpen mérlegelték azokat a kutatási lehetőségeket, amelyek a Széchényi Országos Könyv¬
tár gyűjteményeiben kínálkoztak. A harmincas években pedig — tudvalevőleg — gyakorlatilag is megindult a régi magyar nyelvemlékek összegyűjtése, valamint az irodalmi és történelmi kútfők feltárása.
Az Országos Könyvtár hozzáférhetetlensége
Mielőtt azonban eredményeket lehetett volna felmutatni, tudjuk, a Nemzeti Múzeum régi épületének az 1838-i árvízkor történt megrokkanása miatt vala¬
mennyi muzeális gyűjteményt — köztük a Könyvtár állományát is — be kellett csomagolni és "ideiglenesen" elkellettraktározniaLwt/ovzcewmban. Annyit jelentett ez, hogy a kéziratos forrásanyagban való rendszeres kutatás ettől kezdve 9 éven át csaknem teljesen lehetetlenné vált. Elképzelhető tehát, hogy amikor az új múzeum¬
palota felépült és benne 1846 nyarán a Széchényi Könyvtár is elhelyezést nyert,
— a tudósok, írók és más értelmiségiek mekkora várakozással tekintettek az in¬
tézet megnyitása elé. Különös kíváncsiság nyilvánult meg a harmincas években megszerzett legendás hírű jANKOViCH-gyűjtemény iránt. Azt, hogy a Könyvtár állománya — a kétszeri költöztetés miatt — teljesen rendezetlen állapotban volt s hogy raktári berendezés híján még csak felállítani sem lehetett, valamint azt, hogy MÁTRAY Gábor egymagában, csupán egy famulusra támaszkodva fogott hozzá a százezernyi állomány rendezéséhez, — az érdekeltek nem akarták tudo¬
másul venni, a zárva tartás mentségéül elfogadni.
Akció a kutatás és kölcsönzés engedélyezéséért
KUBINYI igazgatót és MÁTRAYt egyesek már 1848 elején zaklatni kezdték a könyv¬
tári kutatás megengedéséért. A szabadságharc miatt az ügy lekerült ugyan a napi¬
rendről, de csak átmenetileg. A társadalmi életnek aránylag gyorsan végbement részleges konszolidációja s kivált az Akadémia működésének 1850 márciusában történt engedélyezése nyomán a tudósok testületileg is felléptek a Könyvtárhasz¬
nálatba vételéért. Fentebb már elmondottuk, hogy TELEKI József gróf akadémiai elnök nemcsak KuBiNYinál tett ez iránt lépéseket, hanem GERINGER CS. biz¬
tosnál is.282
Ennek az Akadémia által kezdeményezett akciónak hamarosan sikere is lett.
Nem állapítható meg biztosan, de feltehetőleg GERINGER báró intézkedésére KUBINYI
igazgató már 1850 első felében kénytelen volt hozzájárulni ahhoz, hogy kutatni vágyó közismert tudósok, egyetemi tanárok s egyéb szellemi kiválóságok a közön¬
ség elől elzárt Könyvtárba bebocsátást nyerjenek. Elrendelte, hogy MÁTRAY
könyvtárőr a kutatóknak saját szobájában helyet biztosítson és munkájukban őket lehetőséghez képest támogassa.
S ismeretes az is, hogy a tudósok ezzel nem érték be. Többet is kívántak, azt, hogy munkájuk megkönnyítése érdekében engedtessék meg nekik könyvek, kéziratok és egyebek kikölcsönzése is. Ennek a kívánságnak MÁTRAY és RUBINYI
nyilván még inkább ellenszegült, mint az idő előtti bebocsátásnak. Arra hivatkoz¬
tak, hogy az 1832/36. évi országgyűlés törvényerejű határozattal eltiltott min¬
dennemű kölcsönzést.
Védekezésük azonban nem bizonyult eredményesnek. GERINGER báró cs. biz¬
tos — mint ismeretes — figyelmen kívül hagyva a szóban forgó országgyűlési hatá¬
rozatot, 1850. december 28-án az akadémiai tagok, az egyetemi tanárok és bármely hasonló rendű-rangú értelmiségiek számára hivtalosan megengedte a kölcsönzést.
Ezzel az akadémikus igények teljes kielégítést nyertek: a Könyvtár falain belül és kívül egyaránt használatba vehették a nemzeti gyűjteményeket.283
A kutatóforgalom
Ami a ténylegesen megindult belső könyvtári kutatóforgalom nagyságát illeti, erre nézve évről-évre összeállított folyamatos statisztikai kimutatásokkal sajnos nem rendelkezünk. A BACH-korszaknak csupán két utolsó évéből maradtak fenn idevágó adatok. MÁTRAY Gábor — mint ismeretes — 1859. évi jelentésében meg¬
említette, hogy a könyvtárőri hivatalszobában dolgozott vendégek összesen mintegy 200 kéziratot és oklevelet, valamint kb. 1000 nyomtatott művet használtak. Arról azonban, hogy hány vendég között oszlott meg ez az anyag, nem szólt.284 Erre nézve csak a következő évben 1860-ban tájékoztatott. Ekkori jelentésében pontos számszerűséggel kimutatta, hogy 549 kutató 1808 kéziratot és 3553 nyomtatott munkát tanulmányozott.285 Ez az eredmény kilencszerese, illetőleg három és fél¬
szerese volt az előző éveinek. Hogy mi volt az oka ennek az ugrásszerű növekedés¬
nek, az nem állapítható meg. Az viszont bizonyos, hogy a feltüntetett 549 kutató nem ugyanennyi személyt jelent, hanem sokkal kevesebb egyén ismétlődő látogatá¬
sainak összegét.
A kutatóvendégek számáról s a kutatás más lényeges vonatkozásairól mégsem maradunk egészen tájékozatlanok. Közvetett úton, ti. a kölcsöazés adataiból a bel¬
ső forgalomra is elég reális következtetést lehet vonni. A kölcsönzőszolgálatról ui.
rendelkezésünkre áll egy megbízható, pontos nyilvántartás: a MÁTRAY által saját-kezűleg folyamatosan vezetett napló.286 Ebben nemcsak a szorosan vett kölcsönzés adatai tárulnak fel részletesen, hanem bizonyos mértékig a kutatás egésze is tükröződik. Aligha férhet ui. kétség ahhoz, hogy a helyben kutatás nagyjából-egészéből ugyanarra a gárdára korlátozódott, amely a kölcsönzés jogával is élt, s ugyanazon állományrészekre és tárgyakra irányult, amelyekre a kölcsönzés is.
A szóbanforgó napló alapján az ötvenes évekre nézve a következő kérdéseket287
lehet megválaszolni:
a) Hányan voltak és név szerint kik voltak a kölcsönzők ? b) Évente hány alkalommal történt kölcsönzés?
c) Hány könyvet, kéziratot, hírlapot vagy folyóiratot kölcsönöztek ?
d) Hogyan oszlott meg a kölcsönzött anyag szaktudományi tekintetben?
Aáva) Á kölcsönző személyek névsorát 1851-től 1860-ig az alábbi táblázat szemlélteti.
Budai Helytart. Oszt. elnöke nyelvész, szótáríró, akadémikus
a bécsi Hofbibiliothek scriptora polihisztor, akadémikus
régész, akadémikus, múzeumi őr tanár
pest-budai kerületi iskolatanácsos, majd szatmári püspök
őstörténész, nyelvész, utazó, akadémikus földbirtokos
főispán, akadémiai igazgatósági tag író, politikus, akadémikus
író, publicista
A kölcsönző
48. KOVACHICH József Miklós 49. KOVÁCS Gyula
50. KOVÁCS Sebestyén Endre 51. KUBINYI Ágoston
58. Gr. NÁDASDY Leopoldné br. FORRAY Júlia
64. Pesti cs. kir. Törvényszék 65. PETÉNYI Salamon János 66. PLATTHY Ferenc 6 7 . PODHRADSZKY JÓZSef 68. Br. PRÓNAY Gábor 81. SEITZ János Keresztély
8Z Dr. SCHMIDT
botanikus, egyetemi tanár, múzeumi őr, alcadémilcus
orvos, egyetemi tanár, akadémikus természettudós, régész, múzeumigazgató
—
zoológus, pesti egyetemi tanár
egyháztudós, orientalista, egyetemi tanár, akadémikus
ókortudós, boroszlói egyetemi tanár cs. kir. Építészeti Hivatal elnöke nagybirtokos, mecénás
cs. kir. törvényszéki ülnök történész, genealógus
statisztikus, jogtörténész, akadémikus jogtudós, egyetemi tanár, akadémikus
régész, történész, akadémikus ornitológus, akadémikus
—
történetíró, akadémikus
néprajzi író, mecénás, akadémikus cs. kir. főbiztos
földbirtokos múzeumi írnok
nyelvtudós, etnográfus, utazó, akadémikus cs. kir. adófelügyelő
író, szerkesztő
orientalista, akadémikus jogi író, nyelvész, etnográfus
földbirtokos
akadémiai könyvtári írnok budai reáliskolai tanár, irodalmár történész, publicista 91. P. SZATHMÁRY Károly 92. SZELESTEY László
103. WALTHERR László Imre 104. Wilhelm WATTENBACH
kanonok, egyházi író, akadémikus jogász és tudós diplomatikus
budai tanár
filozófus, esztéta, kritikus, akadémikus klasszika-filológus, egyetemi tanár, akadémikus irodalomtörténész, könyvtárigazgató, akadémikus történész, berlini egyetemi tanár jogtudós, egyetemi tanár, akadémikus
történész, egyetemi tanár a bécsi Hofbibliothek őre
E táblázat288 alapján a következőket lehet megállapítani.
Az évtized során kimutatott 107 kölcsönző között külföldi csak 5 fordult elő (Ernst BIRK, Theodor MOMMSEN, Franz SELIGMAN, Wilhelm WATTENBACH és Adolf WOLF). A többiek a hazai értelmiség köréből kerültek ki. Zömük (62 sze¬
mély) többé-kevésbé közismert író, tudós vagy művész volt. Elég szép számban (19-en) fordultak elő különböző állami és városi hivatalnokok, ügyvédek, ügyészek is, ide számítva egy jogi személyt, a pesti cs. kir. Törvényszéket is. A tudománnyal, irodalommal nem foglalkozó tanárok, lelkészek stb. száma viszont meglehetősen csekély volt (10). Hasonlóképpen a földbirtokos arisztokratáké és nemeseké is (5).
Nem sokkal voltak többen (5-en) a bizonytalan hivatású, foglalkozású személyek is.
Ad b) Számot lehet adni MÁTRAY naplója alapján az évi kölcsönzések számá¬
ról is.
A kölcsönzött könyvek általában magyar, latin és német nyelvűek voltak.
A magyar és latin nyelv nagyjából egyenlő arányban első helyen állt, a német má¬
sodikon. Egyéb (szláv és román) nyelvű művek csak nagy ritkán és igen csekély számban fordultak elő a kölcsönzött anyagban.
A kölcsönzők A kölcsönző személyek száma tehát évente 11 és 28 között, a kölcsönzéseké pedig 22 és 71 között mozgott.2**9
Ad c) Arról, hogy hány könyv, kézirat, hírlap (folyóirat) stb. került évente kölcsönzésre, az alábbi táblázat290 tájékoztat.
Év
Ad d) A kikölcsönzött anyag tudományszakok szerint a következőképpen osz¬
lott meg.29i
Kölcsönzött könyvek stb. száma az ETO szakcsoportjai szerint 0
íme, ezek azok az információk,292 amelyek a BACH-korszakban még zárva levő Könyvtár rendkívüli, csupán a magas értelmiségre korlátozódó kölcsönző szol¬
gálatát s közvetve nyilván egész kutatókiszolgálását jellemzik. Magukban szem¬
lélve a teljesítményeket, ezek nem tűnnek jelentőseknek, de—ha figyelembe vesszük, hogy MÁTRAY ésfamulusa teljesen magukra hagyatva, egy csaknem végeláthatatlan
lélve a teljesítményeket, ezek nem tűnnek jelentőseknek, de—ha figyelembe vesszük, hogy MÁTRAY ésfamulusa teljesen magukra hagyatva, egy csaknem végeláthatatlan