suk valamennyi szövegtípusra egyaránt jellemző. 5
2. FILMI SZÖVEGSZINT ES FILMBELI CSELEKMÉNYSZINT:
A RÉTEGEK STÁTUSZA ÉS VISZONYA
A filmi-filmbeli szövegszint,
a filmbeli-nem-filmi cselekményszint és a filmbeli-nem-filmi tudattartalmak szintjének viszonya
Az alkotás folyamatának modellálása meggyőzőb
ben mutathatná ki azt, amit ismereteink jelenlegi szint
jén, igen leegyszerűsítve, úgy fogalmazhatunk meg, hogy az emberi tudat egy műalkotás létrehozása során viszonylag kevés számú és egyszerű elemmel építkezik.
Bonyolult pályát fut be, amely a kényszerítő körülmé
nyek [: a kifejezés anyagából, a műfajból adódó ténye
zők] és a kötelező választások sorozata. Ezeknek enge
delmeskedve, ezektől befolyásoltatva alakul ki a végle
ges mű. Ez a folyamat - grosso modo — felfogható úgy mint a tudattartalmak megjelenítésére, kifejezésére, formába öntésére irányuló kísérlet, amely három fon
tos szakaszból áll.
A tudattartalmak, amelyek mélyszerkezetet1 alkot
nak, meghatározzák a műalkotások létezési módját.
A tudattartalmak legelemibb összetevőivel, a bináris szémakategóriákban rendezett szémákkal ['.morfoló
giai elemekkel] végzett logikai műveletek [szintaxis] és a közöttük lévő viszonyok összessége képezi minden
műalkotás legmélyebb szintjét, amely a genezis szintje
ként tekinthető, mert ezen a szinten kapja minden tudattartalom első formáját, azt, amely objektív, má
sok által is észlelhető és értékelhető.
A tudattartalmak szintjéhez viszonyítva felszíni, de a (fllm)szövegszinthez, a megjelenés szintjéhez viszo
nyítva mélyszerkezet a (film)cselekmény szintje is ame
lyen — az ún. (film)cselekmény-grammatika érvényesü
lésének révén — a megjeleníthető/megjelenítendő tudat
tartalmak antropomorfízált formát öltenek és különbö
ző idődimenziókba rendeződnek, a cselekmény-gram
matika követelményeinek megfelelően és a szintaktikai műveletek eredményeképpen.
A (film)cselekmény-grammatikának mind a morfoló
giai, mind a szintaktikai elemei függetlenek a (film)szö-vegszinten nekik megfelelő vagy velük összefüggésbe hozható elemektől, illetve műveletektől [: velük nem azonos kiterjedésüek], és bármely formában testet ölt-hetnek.
Végül a kifejezés vagy a szöveg szintjén az adott kifejezési formáknak megfelelő „anyagba" [: írott, fes
tett, mozgóképi, fotografikus, gesztus stb.] öltöztetve, az egyes anyagok sajátosságainak megfelelően és azok befolyása alatt, ezek az elemek a cselekmény érzékel
hető, értelmezhető kifejeződésévé válnak és több szin
tű szövegmodellt alkotnak [műalkotások]. Az alkotás folyamatában összefonódó, megkülönböztethetetlen, szétválaszthatatlan szintrendszer, modell a kutatásban
— elméleti és gyakorlati meggondolásból - tehát az említett három, önálló, de egymással összefüggésbe hozható, szintre bontható és egymástól elkülönítve vizsgálható.
A cselekménykutatás jelentős lépést tett előre an
nak felismerésével, hogy nemcsak az írott, de minden szöveg [mű] több, egymással minden szövegtípusban azonos és egymástól eltérő szinten közelíthető meg, hogy a szintek szétválasztása és külön-külön történő vizsgálata nemcsak módszertani, de ismeretelméleti szükségszerűség. Az ún. szövegszint [: diszkurzív, elbe
szélő szint vagy felszíni szerkezet] „eltávolításával"
hozzáférhetővé vált az ún. cselekményszerkezet [: nar
ratív szint vagy mélyszerkezet], amely valamennyi, a cselekményre épülő szövegtípusban egyaránt fellelhető.
A kifejezés anyagától független „közös törzs", egységes forma, „szemiotikai szint" kialakítása a szövegek létre
hozásának folyamatában megelőzi a logikai struktúrák, tudattartalmak „felöltöztetését", szöveggé formálását.
A (film)cselekményszerkezetet vizsgáló kutatás még e (film)szöveggé formálás előtti szakaszt elemzi. Azt, amire a kifejezési anyagukban változó szövegek utal
nak, amellyel egymást kölcsönösen feltételezhető [prészuppoziciós] viszonyban állnak.
A tudattartalmak első, a logika irányította megfor
málásával [: az ún. szemantikai szubsztancia formába öntésével, a jelentés elemi szerkezetének kialakulásával és a szémakategóriák között logikai műveletekkel léte
sített viszonyokkal] létrejön az a szint, amely alapjául, kiindulópontjául szolgál a (film)cselekményszerkezet-nek. Ez utóbbi, mint önálló státusszal rendelkező szint egyike azoknak a megnyilvánulásoknak, formába ön
tött tartalmaknak, amelyek a tudattartalmak és a (film)szövegszint közötti szférában az átmenetek, az autonóm szemiotikai struktúrák egész sorát képezhe
tik. Ezen „közbülső" szinten formálódik a
(film)cse-lekmény és — a cse(film)cse-lekmény-grammatika keretében vég
rehajtott műveletek eredményeképpen - nyeri el első, antropomorfizált formáját.
A szövegszintnek, a filmi elbeszélésnek van egy olyan jellegzetessége, amely világosan utal arra, hogy a felszíni szerkezet létrejöttét időben és logikailag meg
előzi a (film)cselekményszint kialakulása, hogy az előb
bi ez utóbbiból származtatható, de nem egyenes ágon.
Az az eset példázza ezt, amikor két vagy több egymás
tól látszólag vagy ténylegesen független szálon fut a történet [: (film)szövegszinten, azaz a cselekményszer
kezet „megjelenítésének" eredményeképpen]. Hol az egyik szál, hol a másik által bemutatott eseménysoro
zat tanúi vagyunk. E jellegzetes (film)szövegtípusnak szélsőséges megnyilvánulása az a szöveg, amelyikben a két vagy több eseményszál egymástól teljesen függet
len. Sokkal gyakoribb az a típus, amikor a hosszú időn át egymástól függetlenül futó szálak egy helyütt ke
resztezik egymást, találkoznak, összefonódnak. Ez az elbeszéléstípus a film történetének hosszú időn át jel
legzetes elbeszélő formájának számított, de a hatvanas évek eleje óta egyre kevésbé alkalmazzák. E jellegzetes elbeszéléstípus születésének és mechanizmusának ma
gyarázatakor fel kell tételeznünk, hogy a cselekmény-[és az elbeszélő] szerkezet kialakítása során először az önálló [vagy látszólag önálló] cselekményszerkezeteket hozzák létre, és csak egy [elméletileg] második, ezt kö
vető szakaszban [a „megjelenítés" során] „keverik össze" a szálakat. Hogy miként és milyen meggondolás alapján születnek a cselekményszekvenciák, arra csak e szövegtípus reprezentatív korpuszának beható vizsgála
ta után lehet elfogadható, megalapozott választ adni. A
két, eltérő szint — a cselekmény — és a szövegszint — posztulálása azonban magyarázatul szolgálhat arra, hogy ez a foglalt két szakaszban megy végbe, és a szö
vegszint kialakítása csak e folyamat viszonylag késői szakaszában történik meg. Ezt az elméletet — amelyet jó néhány kutató magáévá tesz2 — meggyőzően igazol
ja azoknak a filmalkotásoknak a példája, amelyeket az újrafeldolgozás [.remake] kategóriájába sorolnak. Ide tartozik a legtöbb irodalmimű-adaptáció. Ezekben a filmalkotásokban ugyanaz a cselekményszerkezet elté
rő elbeszélő formában jelenik meg. Gondoljunk csak az Anna Karenina, a Háború és béke, A Kaméliás hölgy vagy A három testőr különböző filmfeldolgozásaira.
A kutatás iránya tehát egyértelmű: a legmélyebb szintnek tekintett, formába öntött tudattartalmak szintjéről elindulva, e szint tagolódását kifejtve és is
mertetve jutunk el a (film)cselekményszerkezet szintjé
re, és vizsgáljuk azt szintaktikai-szemantikai tényezők segítségével3 oly módon, hogy e tényezők bevezetésé
nek eredményeképpen sikerrel tudjuk megállapítani e szint specifikumát.
E három, státuszában és jellemző jegyeiben egymás
tól jelentékeny mértékben eltérő szint megkülönbözte
tése, illetve posztutálasa első pillanatra viszonylag könnyűnek látszik, viszont a szintaktikai-szemantikai komponensek bevezetése ebben a szintekből álló (film) szövegmodellbe újabb problémákat okoz. Közöttük a legjelentősebb a (film)szövegmodellt alkotó szintek egymáshoz fűződő viszonya.
A (film)szöveg több elkülönülő, egymással kapcsola
tot fenntartó, autonóm és egyéni sajátosságokkal ren
delkező szintek rendszereként történő posztulálása
fel-tételezi vagy tagadja — a helyes válasz eldöntése a kuta
tás végkövetkeztetése lehet csak — a szintek közötti ekvivalenciát vagy legalábbis azt, hogy egy-egy szint egyes alkotóelemeinek egy másik szinten vele azonos vagy tőle eltérő elemek felelnek meg, hogy minden elemnek van valamilyen megfelelője mindhárom szin
ten, mint ahogy a tartalom és a kifejezés szintjei között is feltételezhető és posztulált az izomorfizmus.
Épp az izomorfizmus feltételezése jogosít fel arra, hogy a jelentésszerkezetet [: a szemantikai struktúrát]
a szemantikai univerzum legkisebb, tagolt formájának [: sze'makategóriának] tekintsük, amely megfelel a kife
jezés síkján a legkisebb, tagolt, megkülönböztető érték
kel rendelkező elemek [: a fémák] egy-egy ellentétpár
jának. A szémák bináris szémakategóriákba vannak ren
dezve, azaz egy-egy szémakategória két, egymással el
lentétes szémából alakul ki.4 A tartalom [: a jelölt] és a kifejezés [: a jelölő] síkjának egységei — miként a tu
dattartalmak, a cselekményszerkezet, valamint a szö
vegszint egységei — azonos jellegűek, de nem azonos kiterjedésűek [:nem ekvidimenzionálisak]. Mindhárom sík elemzése azonos módszerekkel, de külön-külön vég
zendő.
Az elemek [: a morfológia] szintjén a három sík kö
zött felállított párhuzam helytálló a szintaktikai kom
ponens esetében is. A tartalom tartalma [:a tudattar
talmak szintje] és a tartalom formája [: a (film)cselek-ményszint] szintaktikai szempontból azonban nem izo-morfikusnak, hanem homologikusrfak tekinthető, mi
vel mindhárom szint más és más módon tagolódik.
Míg nem is egy tetszetős és elméletileg megalapozott következtetéssorral, sőt modellel találkozunk a
cselek-ménykutatásban, addig igen csekély azoknak a száma, akik az elméletnek megfelelő módszertani fegyver- és eszköztárral is szolgálnak. Ilyennel szolgál ma Greimas.
Az ő fejtegetéseiből kiindulva posztulálhatjuk [és mo
dellálhatjuk] a szintek egymás közötti viszonyát, a (film)szövegmodell szerveződését is és az egyes szintek összetevőit.5
(FILMI)SZÖVEGSZINT * A kifejezés szintje A tartalom síkja (FILMBELI) .., ^ egységei az egységek
CSELEKMÉNYSZINT' A között
létrejövő viszonyok A TUDATTARTALMAK egységei az egységek
SZINTJE között létrejövő
viszonyok
I I I l
morfológia szintaxis A (film)szövegmodellben (film)szövegmodellel meg
fogalmazott posztulátumként [a kutatás elvi és mód
szertani alapjaként] elfogadhatjuk, hogy minden (film)szöveg több, egymástól elkülöníthető [és mód
szertani meggondolásból elkülönítendő], a valósággal egységet alkotó szintből] áll, amelyben minden szint
nek megvan a maga sajátossága.
A (film)cselekmény-grammatikának is egy, a cselek
vő (: az alany) és a cselekedet, a cselekvés [: állítmány vagy predikátum] viszonyára épített grammatikához (vagy logikához) hasonló elméleti konstrukcióvá kell válnia. Ennek kidolgozásán kell fáradozni. Ez utóbbi szolgál [: szolgálhat] modellül a (film)cselekmény-grammatika kidolgozásában is, a (film)cselekmény-grammatika fogalom
rendszerével és hosszú elméleti tradíciója minden pozi
tívumával.
A filmcselekmény események sorozatát összefogó nagyobb egységekbe tagolható. Ezek valamennyi (filmkselekmény típusra jellemzőek és valamennyi (film)szövegosztály leírásában helyt kapnak.
A filmcselekmény-grammatika képes egy sereg olyan [szintaktikai] szabály megalkotására és leírására, amelyek — a (film)cselekmény nagyobb egységeihez hasonlóan — számos [esetleg valamennyi], a cselek
ményre épülő (film)szövegtípust jellemezhetik, azok kialakításában döntő szerephez jutnak, magyarázattal szolgálnak a cselekményegységek kapcsolódásának mi
kéntjéről.
A szintek [: rétegek] közötti kapcsolatok és megfelelések
A (film)cselekményszerkezet és a felszíni szerkezet vagy (film)szövegszint kapcsolata, a kettő között lé
tező vagy lehetséges megfelelések tanulmányozása sem képezte mindeddig kutatás tárgyát. A cselekménygram
matika — más szövegtípusok vizsgálatakor is — elsősor
ban a mélyszerkezetek modellálásával
foglalko-zott, és kevés figyelmet szentelt annak felderítésére, hogy az elemek milyen transzformációja szükségeltetik ahhoz, hogy a mélyszerkezetből a felszíni szerkezetbe jussunk, hogy azok a szintaktikai szabályok, amelyek e
műveleteket leírják, hogyan fogalmazhatók meg. Mivel erre vonatkozóan nemcsak az elméletalkotás, de a gya
korlat, a szövegelemzés sem szolgáltatott példát, meg
fosztotta ezzel a cseleményelméletet annak lehetőségé
től, hogy ezeknek a lehetséges szabályoknak alkalmas
ságát, igazságtartalmát ellenőrizni tudja. Ezen túl, egy olyan elmélet, amely erről a kapcsolatról, az átmenet és a megfelelések jellegéről és mibenlétéről kívánna szá
mot adni, nem nélkülözheti a vizsgált szemiotikai mik-rouniverzumok szemantikai komponensének [: a tarta
lomnak] integrálását, éppen azt a tényezőt, amit a cse
lekmény-grammatikai kutatás a kutatás első szakaszá
ban gondosan kiiktatni igyekezett, mint esetleges té
nyezőt és figyelmét kizárólag a morfológiai-szintaktikai tényezőkre koncentrálta. A szemantikai témaiszóHár1
elemzése viszont kiegészítené a cselekmény-grammati
kát, számot adna a „tartalmat nélkülöző formák" [:a szintaktikai szerkezetek] tartalommal megtöltéséről, azaz — e műveletsor eredményeként — a szöveg születé
séről.
A szintek közötti átmenetek kutatását bonyolítja és a megoldást nehezíti, hogy pl. egy adott (film)szöveg szinte sosem írható le csupán egy grammatika alapján.
E probléma minden alkalommal jelentkezik, valahány
szor a különböző szintű szerkezetek egymáshoz való viszonyát, a közöttük lévő egyezéseket (megfelelése
ket) és átmeneteket vizsgáljuk. Sőt a műfajtipológia sem térhet ki tisztázásuk elől.8
A valóban igazolásra váró állítások megerősítése még várat magára [: pl. a különböző szinteken kialakított cselekmény-, illetve elbeszélésegységek viszonya: azaz hogyan, milyen műveletek árán válnak az előbbiből utóbbiak], feltétlezhetően nem kismértékben azért, mert a megfogalmazott szabályok [és elméletek] túlon
túl sajátos szövegtípusokhoz kötődnek, és ebből adó
dóan nehezen általánosíthatók.
A mélyszerkezetek és a felszíni szerkezet elemei kö
zött csak részleges megfelelés tapasztalható a már emlí
tett és mindig meghatározott társadalmi-kulturális kontextushoz kötődő szemantikai komponens [: amely hiányzik a cselekményszerkezetből, ill. a cselekmény
grammatikából] jelenlétéből és hatásából adódóan [: amely azonban jelen van a felszíni szerkezetben, ill. a szövegelméletben ].
A szintek közötti formalizálható kapcsolat
Morfológiai síkon: a tudattartalmak szemantikai ten
gelybe9 vagy szémakategóriába rendezett legelemibb egységei a szémák1 ° egymás közötti kombinálódásával [ : kombinatorika1 l útján] a (film)cselekmény szintjén szemémák és metaszemémák12 jönnek létre.
Szintaktikai síkon: a tudattartalmak szintjén a szé
mák az ún. konstitucionális modellbe 13 rendeződnek, míg a (fílm)cselekményszerkezet síkján a morfológiai elemek [: jelen esetben a szemémák] viszonyrendszerét az aktanciális modell foglalja össze. A konstitucionális modellben ezek, az elemek közötti viszonyokat jellem
ző és meghatározó műveletek logikai, az aktanciális
modell esetében szin taktikai jellegűek [:azaz a logikai műveletek antropomorfizált megfelelői], amelyekkel együtt jár szemantikai korlátozó szabályok bevezetése is.1 4
A (film)cselekményszint esemény-szintaxisa [:az aktanciális modell műveletsora] a tudattartalmak szint
je viszonyainak és e viszonyok kialakítását eredménye
ző műveleteknek antropomorfizált megfelelője, amely
ben a logikai formulák „élettel telnek meg".
összefoglalva a tudattartalmak és a (film)cselek-mény szintjének viszonyát és e szintek közötti megfele
léseket, a következő séma bontakozik ki előttünk:
(FILM)CSELEKMÉNYSZINT
szemémák • szemémák
* rendszere (:akt an ciális
modell) szémák > szémák
rendszere
(:konstitucionális modell)
I I t 1
morfológia szintaxis A morfológia tartományában [a morfológiai leírás során] a tudattartalmak szintjéről a cselekményszerke
zet szintjére a szémák kombinációjával [a lehetséges kombinációkat összefogó és tartalmazó kombinatorika A TUDAT
TARTALMAK SZINTJE