Benedek Éva – Mara Zsuzsa
6. Festett táblaképek (ikonok) 34
A kiállításon bemutatott tárgyak sokszínűségéhez a Csíki Székely Múzeum négy keleti eredetű, kisméretű táblaképe – egy 18–19. századi, „Menekülés Egyiptom-ba” c. olajjal festett táblakép (41., 43. kép), egy „Jézus bevonulása Jeruzsálembe” c. 17. századi, stílusa alapján neobizantin ikon (42–43. kép), valamint két különböző stílusú, de hagyományosan festett, szintén 17. századi, a „Három királyok imádása” és az „Illés próféta” c. kép – is hozzájárult. Az ikonok állapota nagyon változó volt, melyet valószínűleg a hordozó faanyag határozott meg.
Ellentétben a hárs- vagy nyírfával, a fenyőfélékre (luc-fenyő) festett képek szerkezetükben instabilabbaknak bi-zonyultak és rovarkárosodásuk is nagyobb mértékű volt.
A hő és páratartalom ingadozásra érzékenyebben reagál-tak, több festéklepergés, repedés, vetemedés keletkezett rajtuk. A táblaképek általános jellemzőjeként említhetjük viszont a besötétedett, megsárgult lakkréteget, az égés nyomokat, a füst és viaszfoltokat valamint a kisebb hi-ányokat. A továbbiakban a „Három királyok imádása” c.
táblakép restaurálását (44. kép) tárgyaljuk részletesen.
Három királyok imádása A táblakép leírása
Az ikonokra jellemző, hogy egy képen belül ugyanan-nak a szentnek az életéből több különböző eseményt ábrá-zol a festő. A bizánci ikonográfi ában, Jézus születésének témája is több pillanatot foglal magába. Ezeknek a képek-nek a központi kompozíciója általában az istállóban fekvő gyermek Jézus, anyjával és az állatokkal, majd körülötte váltakoznak a különböző események: az angyal hírül adja a pásztoroknak a messiás megszületését, a három királyok jövetele, Salomé megmosdatja a gyermek Jézust, Józsefet megkísérti az ördög. A témakör egy változataként a Csíki Székely Múzeumban lévő kisméretű képen csak két je-lenetet láthatunk: jobb oldalon a Királyok imádását, bal oldalon pedig a jászolban fekvő kis Jézust, Szűz Mária, Szent József és egy angyal társaságában. A jobb oldali je-lenet kissé előtérbe van helyezve a másikhoz képest, mely látszólag nem illeszkedik teljesen a kompozícióba.
32 Ld.: Hoós Mariann id.m.
33 Gyártó: Lefranc & Bourgeois, alifás gyanta tartalmú matt védőlakk
34 Ikon (gör.): eikón (kép) – bizánci szentkép. Festésének körülményes technikáját, formáját, az ábrázolási típusait előírások szabályozták.
(http://www.mimi.hu/muveszet/ikon.html)
A táblakép állapotleírása és restaurálása
A 11,4 x 9,5 cm-es képet vászonnal megerősített fe-nyőfára festették. Valamikor két darabra tört és utólago-san összeillesztették. Az ikon szélein, illetve a törés men-tén kisebb alapozás- és festékréteg hiányok mutatkoztak.
A fatábla erősen rovarkárosodott volt.
A két, utólagosan összeragasztott rész idővel külön-bözőképpen vetemedett, ezért a darabokat szét kellett választani. A festékréteg széleinek védelmét a hordozó restaurálása során japánpapír biztosította. A tábla szét-bontása a hátoldal felől duzzasztásos módszerrel történt.
A ragasztóanyagot,35 a hátoldal megerősítésére használt papír eltávolítása után folyamatos nedvesítéssel puhítot-tuk fel. A ragasztás mentén a felázott enyvdarabkák köny-nyen eltávolíthatóak voltak. Többszöri ismétlés után a két rész szétvált (45. kép). A ragasztómaradékok eltávolításá-val egy időben történt a festmény hátoldalának nedves és mechanikus tisztítása. Ehhez 1 rész technikai alkohol és 1 rész desztillált víz keverékét használtuk. Noha a rovar-károsodások nem tűntek aktívnak, elővigyázatosságból az egész fafelületet Biotin S-el36 fertőtlenítettük. Ezután, a hordozó vetemedésének ívét fi gyelembe véve, a két rész összeillesztése következett. A kép kis mérete és a két rész összeragasztási felületének egyenlőtlensége miatt olyan ragasztási módszerre volt szükség, amely gyors és biztos.
Azért, hogy a rossz összeillesztést elkerüljük, két ponton kétkomponensű ragasztóval rögzítettük a részeket, majd csontenyves faporral kiegészítettük a hiányokat. A hordo-zó hátoldalának megerősítése Paraloid B72 15%-os nitro-higítós oldatával történt (46. kép). A képoldal restaurálá-sával folytatódtak a műveletek. A japánpapír eltávolítása
35 Csontenyv
36 tributil-ón-oxid (C24H54OSn2), 3-jód-2-propinil-N-butil-karbamát tar-talmú.
után az összeillesztés mentén, valamint a széleken a hi-ányzó festékréteget krétás enyves tömítőmasszával egé-szítettük ki37 (47. kép). A több rétegben felhordott masszát szintbe csiszoltuk, majd tojásemúlzióval38 letisztítottuk a felületi szennyeződéseket. Az esztétikai helyreállítás akvarellfestékkel, beilleszkedő retussal, az aranyozott ré-szeké laparannyal és ennek patinázásával készültek. A re-tusálást, a pontosság érdekében nagyítóval végeztük (48.
kép). A táblaképre végül matt lakkréteg került (49. kép).
A 2006 májusában nyílt kiállításon bemutatott res-taurált tárgyakat már több ezer látogató tekintette meg.
Bízunk abban, hogy mint restaurátorok, értékmentő munkánkkal hozzájárultunk szakrális kincseink életének meghosszabbításához, fennmaradásukhoz.
Benedek Éva
Okl. papír-bőr restaurátor művész Csíki Székely Múzeum
530132 Csíkszereda Str. Cetăţii nr. 2.
Tel.: +40-266-311-727,
E-mail: benedekeva54@gmail.com Mara Zsuzsanna
Okl. festőrestaurátor művész Csíki Székely Múzeum 530132 Csíkszereda Str. Cetăţii nr. 2.
Tel.: +40-266-311-727
E-mail: zsuzsamara@yahoo.com
37 3,5–7 %-os nyúlenyv és hegyikréta
38 1 rész tojássárgája, 3 rész víz, 0,05% nátrium-pentaklór-fenolát ( C6 Cl5ONa). (Az utóbbi fertőtlenítőszert rákkeltő hatása miatt már nem forgalmazzák, a szerk.)
1. kép. A Mikó vár, a Csíki Székely Múzeum épülete. 2. kép. A „Megmentett szakrális kincseink” című kiállítás részlete.
3. kép.
Az Antiphonarium restaurálás előtt.
4. kép.
Párásítás ultrahangos készülékkel.
7. kép.
Az Antiphonarium a kiállításon.
5. kép.
Nedvesítés permetezéssel.
6. kép.
Hiányok kiegészítése kézi pergamenöntéssel.
14–15. kép.
A tárgy két oldala restaurálás után.
12. kép. Radírozással félig tisztított felület.
8–9. kép. Hangjelzett liturgikus töredék két oldala restaurálás előtt.
10. kép.
Elvattáso-dott, porlé-konnyá vált papír.
11. kép.
Hiányok a
szövegtest-ben.
13. kép. Hiányok kiegészítése javító papírral.
16. kép. A váradi Szent Biblia restaurálás előtt. 17. kép. A könyvtesttől elvált díszes címlap.
18. kép. A biblia hátsó előzéke aktív pe-nészgombára utaló jegyekkel.
19. kép. A fertőzött papírtábla eltávolítása. 20. kép. Aspergillusz penész-gomba tenyészet.
21. kép. A címlap nedves tisztítása. 22. kép. A könyvtest kiegészítése japánpa- 23. kép. Új, pH semleges kötéstábla.
pírral.
24. kép.
A Szent Biblia restaurálás után.
27. kép. Ismeretlen szobrász 18–19. sz.:
Nepomuki Szent János, Csíki Székely Múzeum. Festett juharfa. A szobor restaurá-lás előtt.
29. kép. A hordozó tisztítás közben, részlet.
28. kép. Feltárás a szobor palástján, részlet.
31. kép. A hiányzó festékréteg tömítése és a rekonstruált részek alapozása.
32. kép. A szobor restaurálás után.
30. kép.
A süveg kiegészítése, részlet.
25–26. kép. Ismeretlen szobrász 18. sz.: Szent Anna tanítja a gyermek Máriát. Lüszterezett szo-borcsoport fülkével, Csíksomlyó, Ferences Kolostor. A szobor restaurálás előtt és restaurálás után.
36. kép. Feltárás közben, részlet. 37. kép. A meglazult elemek visszaragasz- 39. kép. Esztétikai kiegészítés laparannyal.
tása.
33. kép.
Ismeretlen mester 18. sz.: Szárnyas feszület, Csík-somlyó, Ferences Kolostor. Aranyo-zott és festett fa.
A feszület restaurá-lás előtt.
38. kép.
A hiányzó festékréteg tömítése és a fapótlások alapozása.
40. kép.
A feszület restaurá-lás után.
34. kép.
Átfestések, repedezett és feltáskásodott festékréteg, részlet.
35. kép.
A kötőanyag bejuttatása injektálással, részlet.
41. kép. Ismeretlen festő 18–19. sz.: Mene-külés Egyiptomba, Csíki Székely Múzeum.
Olaj, fatábla. A kép restaurálás előtt.
44. kép. Ismeretlen festő 17. sz.: A há-rom királyok imádása, Csíki Székely Mú-zeum. Festett fatábla restaurálás előtt.
45. kép. A repedés mentén és széleinél megerősített festékréteg. A kétfelé vá-lasztott ikon.
46. kép.
A szilárdított hátoldal
eny-ves-falisztes kiegészítése.
49. kép. A kisméretű táblakép restaurá-lás után.
47. kép. A hiányok tömítése és a kirepü-lő nyílások feltöltése.
42. kép. Ismeretlen festő 17. sz.: Jézus bevonulása Jeruzsálembe, Csíki Szé-kely Múzeum. Festett fatábla restaurá-lás előtt
48. kép. Retusálás nagyító alatt.
43. kép. A restaurált ikonok a kiállítási tárlóban.
Általános ismeretek a múzeumról, a céhekről és a zászlókról
A kézdivásárhelyi múzeumalapítási törekvések az első világháború utáni évekre tehetők és elsősorban Ikafalvi Diénes Ödön helybéli ügyvéd nevéhez fűződnek1. A mú-zeumi élet folytatását csak 1969-ben sikerült megvalósíta-ni, amikor Gábor Áron2 halálának 120. évfordulója alkal-mából, az egykori ágyúöntő műhely helyén álló Turóczi házban, kétteremnyi állandó kiállítás nyílt. Az akkori tárlatok, az 1848–49-es forradalmi események mellett, a kézdivásárhelyi céhes élet, ipartestületek családi hagya-tékokból előkerült tárgyi bizonyítékait, emlékeit, zászlóit mutatta be. E két törzsanyag képezi az 1857-ben épült hajdani Tanácsházban 1972. március 3-án megnyitott
„Céhtörténeti Múzeum” alapjait is, a Székely Nemzeti Múzeum szerves részeként3. A céhekre vonatkozó anya-gok nagy részének begyűjtése, tárlókban való bemutatása Incze László4 nevéhez fűződik, aki 1970-től haláláig szí-vén hordozta ezek sorsát5.
Az Erdélyi Fejedelemség virágkorában, a 16. század második felétől a 17. század első feléig, a céhes moz-galom is megerősödött e vidéken,6 úgy a nagy (például:
Brassóban, Nagyszebenben, Kolozsváron, Gyulafehérvá-ron, Déván stb.), mint a kisvárosokban (például: Zilahon, Kézdivásárhelyen, Hátszegen, Szászrégenben, Medgye-sen, Segesváron, Székelyudvarhelyen, Besztercén stb.).
Kézdivásárhelyen Báthory István7 uralkodása idején, alakult az első céh, 1572-ben, a tímároké. A tímárok a Rá-cok pataka mellett telepedtek le, hogy a bőrcserzéshez elegendő vizük legyen. 1807-ben céhük 56 tagot számlált.
A két világháború közötti időszakban már csak 7 tímár működött a városban.
A csizmadiák kiváltságlevelét és céhszabályzatát 1638.
V. 1-én látta el kézjegyével Gyulafehérvárott I. Rákóczi
1 1932–1941
2 1814–1848, ágyúöntő, az 1848-as forradalom legendás alakja.
3 Kiss Hédy: A Székely Nemzeti Múzeumban őrzött zászlók állapotfel-mérése. Isis Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 6. Szerk.: Kovács P. Székelyudvarhely, 2007. pp. 63–71., 79–81., 90–91.
4 1928–2007, történelemtanár, helytörténész.
5 Incze László: Céhek és hagyományok Kézdivásárhelyen. In: Megyei Tükör, IV. évf., Sepsiszentgyörgy. 1972
6 Incze László: A céhes élet időrendje. In: Acta Harghitensia II, Aluta, Vol. XIX. Sfântu Gheorghe, pp. 173–180.
7 1533. IX. 27–1586. XII. 12; 1571–1576 között Erdély fejedelme.
György.8 Kézdivásárhelyen a csizmadia mesterség az egyik legelterjedtebb mesterségnek számított. A cipészek-kel együtt ők uralták a város gazdasági életét. A 9. század végére céhüknek több mint 100 tagja volt. A cserzett bőr-ből készült lábbelik, különösképpen a ványolt csizmák, az akkori idők keresett termékei, az ő kezük alól kerültek ki.
Céhhagyományaikat 1947-ig megőrizték.
Ugyancsak Gyulafehérváron, 1649. I. 29-én láttamoz-ta és hagyláttamoz-ta jóvá II. Rákóczi Ferenc9 a szűcs céh privilégi-umát (kiváltságlevelét) valamint működési szabályzatát.
A szűcsök elsősorban a bárány és juhbőröket dolgozták fel, de a vadbőrök feldolgozása révén értékes szőrmeipari termékek előállításához is értettek. Mesterségük a város leggazdagabb polgáraivá tette őket.10
Ezidőtájt lett szabadalmaztatva a fazakasok céhe is (1649). Kézdivásárhelyen, mint annyi más helyen is, a fa-zekasság a legrégibb mesterségek közé tartozott. Műhe-lyeiket, házaikat a „Kovácsszer” nevű fertályban építették fel. Jellegzetes termékeiket (tányérokat, csuprokat, boká-lyokat, kancsókat, kályhacsempéket) a rohamosan elter-jedő ipari termékek szorították ki a piacról. Ezáltal a fa-zekasság, mint mesterség elvesztette jelentőségét. A 20.
század elején 14 fazekas működött a városban. 1966-ban, az utolsó mester halálával ez a kézműves iparág itt végleg megszűnt. Sajnálatos módon, se céhzászlójukról sem an-nak írásos emlékéről nincs ismeretanyagunk.
A céhek kezdetüktől fogva aktívan részt vettek a város gazdasági, kulturális és szellemi életének a fejlődésében.
Megingathatatlan, hagyományőrző bástyáknak számítot-tak, közreműködésére a városi polgárság minden esetben számíthatott. Például, lelkesen támogatták a templomok, a városi Tanácsház (a múzeum mai székhelye) felépíté-sét. Részt vettek a református temető kőfalú kerítésének a kivitelezésében, 1833-ban, különösképpen a szíjgyártó, a csizmadia és a fazekas céhek tagjai.
8 1593. VI. 8–1648. X. 11; 1630–1648 között Erdély fejedelme.
9 1621. I. 30–1660. VI. 7; 1648–1660 között Erdély fejedelme.
10 Cserey Zoltán: Istoria breslei cojocarilor din Tîrgu Secuiesc, la sfîrşi-tul secolului al XVIII-lea şi începusfîrşi-tul secolului al XIX-lea. Aluta, Vol. V-VII (1974–75), Sfîntu Gheorghe, pp. 85–112; A kézdivásárhe-lyi szűcs céh gazdasági, társadalmi helyzete a XVIII. század közepén (1730–1756), a számadási jegyzőkönyvek tükrében. Aluta, Vol. VIII-IX (1976–77), Sfântu Gheorghe; Kihágások, büntetések, társadalmi ellen-tétek okai a szűcs céh életében, Aluta, Sfântu Gheorghe, pp. 127–154;
Inasok és mesterlegények társadalmi helyzete a Kézdivásárhelyi szűcs céhben. Aluta, Vol. XII-XIII (1980–81), Sfântu Gheorghe, pp. 69–78.