DIÁK GRADUÁLÁSA Párizs 2 Ba, 15 Ma, 8 PhLic,
2 LicDecr, 1 DrDecr, 1 Dr, 2 ThBa, 2 ThLic, 4 ThMa, 3 ThDr
ThLic
Montpellier 1 DrMed
Összes 41 fő 1 fő
A fokozatszerzéseket illetően rendkívül jó arányokat lehet kimutatni, ugyanis 41 diák szerzett valamilyen fokozatot, ami 53%-os arány. A legtöbben az artes kart vették sikerrel, összesen 25 fő, másodikként pedig a fakultások népszerűségének megfelelően a teológusok szerezték a legtöbb fokozatot (11 fő), majd a jogászok (3 fő), valamint egy orvos és egy fő, aki doktorátust
52MEZEI–MAKKAI 1960, 115.
53 ZsO III. 3165. sz.
zett, de nem tudni miből (Caspar Dalus).54 Igen kicsi a valószínűsége, hogy magyarországi származású legyen az a Georgius de Sorbona de Alamania superiora, akit a szakirodalom azonosnak tart egy bizonyos Georgius de Sclavoniaval.55 György ragadványneve „Rein” volt, ami inkább utal német származására, így viszont azonossága is kérdéses „Szlavóniai Györggyel”, aki talán egy új magyarországi diák lehet ezek alapján.
Egyéb tanulmányok
Összesen 21 fő tanult több mint egy intézményben, akik között egy valaki, Szigeti István későbbi kalocsai érsek csak francia egyetemen bővítette ismere-teit, de nem csak egy intézményben, hanem Párizsban és Toulouse-ban. 12 fő több mint egy univerzitáson tanult. Ketten-ketten csak Bolognában, illetve csak Krakkóban tanultak francia egyetem mellett, egy diák csak Prágában, míg hat hallgató csak Bécsben. Egy további fiatalt, Baki Barnabást 1482-ben isme-retlen egyetemen szerzett borostyánkoszorúsként fogadta a párizsi artes kar.
Két további egyetemet hatan végeztek, többnyire egy itáliai és valamelyik közép-európai egyetem mellett jöttek Párizsba tanulni. A szombathelyi Caspar Dalus Bécs után érkezett Párizsba, majd ment tovább Padovába. Szelestei Gosztonyi János Bécs és Ferrara után látta szükségét párizsi tanulmányoknak is. Polnar János pont ellenkezőleg, Párizsban kezdte tanulmányait és csak utá-na iratkozott be a lipcsei és a bologutá-nai egyetemre. Garai Péter fia János Krak-kóba iratkozott be először 1513-ban, 1519-ben érkezett Párizsba, és Mohács előtt egy évvel tűnt fel a padovai egyetemen. Két diák egyetemjárása egyedinek tekinthető. Így Polnar Péter csak német egyetemek elvégzése után ment Pá-rizsba (igaz, sem Ingolstadtban, sem Kölnben nem tölthetett hosszú időt, hisz mind a kettőben egyazon évben tűnt fel). Malontai Ambrus domonkos szerze-tes esetében a rend határozhatta meg peregrinációja irányait, így elsőként Pá-rizsba rendelték, majd Pavia egyeteme után Perugiaban fejezte be tanulmánya-it.
Három további intézményt csak ketten látogattak, a szakirodalomból jól ismert Makrai Benedek, Prága és Bécs után iratkozott be Párizsba, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de azokat már Padovában fejezte be. A másik szin-tén egy volt prágai diák, Szerémi Benedek, aki Prága után nem egy másik regi-onális egyetemre ment, hanem rögtön Párizsba, majd hazafelé Kölnön át Bécsbe már esztergomi kanonokként és teológiai borostyánosként iratkozott be 1424-ben.56
54 Gáspár 1503-ban érkezett Padovába, hogy tanulmányait folytassa. Egy sajátkezű kódexbejegyzése szerint párizsi teológiai tanulmányai után érkezett Itáliába. BH II.
2300. sz.
55SULLIVAN I. 21.
56HARASZTISZABÓ–KELÉNYI–SZÖGI II. 62. (154. sz.)
Jól látszik tehát, hogy míg a német és az itáliai egyetemek között nagy volt a mozgás, addig ugyanez a francia univerzitások között nem mutatható ki.
Az elsődleges célállomás Párizs volt, amit több esetben valamelyik közép-európai vagy itáliai egyetem után kerestek csak fel. Párizst ráadásul inkább második vagy harmadik intézményként látogatták, csak kivételes esetekben kezdték itt a tanulmányaikat a magyarországi fiatalok, így Polnar János, Szigeti István és Malontai Ambrus. Szigeti esetében a teológia volt a fő vonzerő, ame-lyet a 14. század derekán itt sajátíthatott el, Polnar családi támogatással és nagybátyja elhatározásából mehetett először Párizsba, Malontait pedig a do-monkos rendi generalis capitulum küldte Párizsba. Több egyetem közbeiktatása-kor sem csak a földrajzi szempontok szerint haladhatott egy diák, pl. Szerémi Benedek Prága után ment Párizsba és csak utána iktatta közbe Kölnt és Bé-cset. A francia intézmények tehát nem voltak igazán népszerűek, és Párizsba is, nyilván a megterhelő anyagiak és a nagy földrajzi távolság miatt csak keve-sen jutottak el, a több egyetemre is járók körében pedig még kevesebben vál-lalták a párizsi peregrinációt.
Híresebb diákok
Párizsba és arra a maroknyi más egyetemre, amelyet a magyar diákok látogat-tak több, később országosan is ismert személyiség ment tanulni. Elég itt akár csak az első néhány diákra gondolni, Lukács esztergomi érsekre, aki a 12. szá-zad egyik legbefolyásosabb magyar főpapjaként több magyar uralkodóval is konfliktusba keveredett, pl. III. Bélával, akit nem volt hajlandó megkoronázni.
Elvinus későbbi váradi püspököt már éppen ez az Árpád-házi király küldte Párizsba kifejezetten azzal a céllal, hogy zenét tanuljon. Ebbe a sorba illeszke-dik a másik magyar egyháztartomány, a kalocsai élére 1367-ben kerülő Szigeti István érsek.
Magyar szempontból az egyik legfontosabb személy talán Michael Falkonis Volerius, aki az egyetlen jelen ismereteink szerint, aki Magyarország-ról Montpellierbe ment orvostudományt tanulni. A medicina doktoraként hazatért erdélyi egyházmegyei klerikus 1418-ban már Cillei Hermann tanácso-saként lett a bécsi orvosi fakultás dékánja. Magyarország a párizsi egyetem számára is adott fontos személyeket, pl. az egyetlen magyar származású rek-tort, Michael Berecket (Beregi Mihályt?), illetve a vele szinte folyamatosan vitákba keveredő és emiatt egy alkalommal börtönbe is kerülő Szlavóniai Pált (aki azonban magát Hungarusnak tartotta). Utóbbinak ráadásul egy szerb-horvát verseket tartalmazó, de latin betűs könyv is a birtokában volt.
A tudományok és a művészetek terén a párizsiak sem maradtak el itáliai társaiktól, így a 16. század első negyedében komoly humanista kör alakult ki a francia fővárosban, amelynek a tagjai voltak egyebek között Gosztonyi János váci, győri majd erdélyi püspök, aki a kancellárián is többször töltött be magas
hivatalokat. Szintén ide köthető Sági János későbbi bécsi professzor vagy ép-pen Tolnai Bornemissza Márton kolozsvári hitszónok (és II. Ulászló kincstar-tójának, budai udvarbírájának, Bornemissza Jánosnak a fratere), illetve Meszlé-nyi György rábaközi főesperes. Jodocus Clichtoveus GosztoMeszlé-nyi támogatásával írta meg Elucidatorium című művét, míg Johannes Pelletier Peri Archon című írását ajánlotta Meszlényinek, Ságinak, valamint Emericus Dalatha-nak.57 Bor-nemissza Márton párizsi kapcsolatain kívül élénk levelezésben állt bázeli és római humanistákkal is. Várdai Balázs is e körhöz sorolandó, aki előszót írt Bonifacius de Ceva Viaticae Excursiones című Gosztonyi püspöknek szóló mű-véhez, amelyet egy, a püspököt magasztaló költeménnyel is kiegészített.58 Gosztonyi egyébként a korabeli irodalmi élet egyik meghatározó alakja volt, hiszen nem csak támogatta Clichtoveus munkásságát, de számára magyar himnuszokat is gyűjtött, továbbá anyagi támogatásával megnyerte Clichtoveust, hogy II. Lajos király számára egy, a helyes kormányzásról szóló művet is írjon, De regis ofiicio opusculum címmel.59
A politikai élet szereplői sem hiányoztak a késő középkori párizsi magyar diákok közül. Legismertebb talán a Zsigmond-korban, ura érdekében szinte egész Európát bejáró királyi tanácsos, Makrai Benedek volt.60 Párizsi tanulmá-nyaiból profitált Polnar János, segesvári patrícius, aki minden bizonnyal itt sajátította el a francia nyelvet, amelynek következtében (és nem kevésbé ta-nultsága és kapcsolatainak köszönhetően) Foix-i Anna királyné tolmácsa és titkára lett. A királyné 1504-ben a nyitrai püspökséget szerezte meg számára, amelyet sajnos halála miatt azonban már nem tudott elfoglalni.61 A fent emlí-tett Gosztonyi püspök szintén aktív részese lett a Jagelló-kor és a Mohács utáni évek magyar belpolitikájának, ám tevékenységét nem mindenki nézte jó szemmel. Szapolyai hívei 1527-ben meggyilkolták a püspököt, árulás gyanújá-val.
Párizs fő vonzerejét a teológia és a szabad művészetek adták, ám hosszú időn keresztül több tényező is gátolta hazánkfiait abban, hogy ellátogassanak Nyugat Európa e szegletébe. Így pl. a százéves háború, illetve a frekventáltabb és jól megközelíthető, olcsóbb bécsi és krakkói egyetemek közelsége, valamint
57GÁBRIEL 1986, 479-480.
58ECKHARDT 1929, 87-88; GÁBRIEL 1942, 29-34.
59GÁBRIEL 1936, 15.
60HARASZTISZABÓ 2015, 79-80. E helyütt szeretném felhívni a figyelmet egy korábbi tévedésemre. Makrai Benedek 1408. körüli szabadon bocsátása érdekében a párizsi egyetem német-angol nemzete járt közben a Párizsban időző magyar királyi követek-nél. A náció procuratora az az Ethiopis Tamás volt, aki a források alapján nem tanult Prágában, csak Bécsben. HARASZTISZABÓ–KELÉNYI–SZÖGI II. 44. (9. sz.) Ezzel szemben ld. jelen adattár vonatkozó részét. Kétségtelen azonban, hogy ismeretségük akár Bécsben is kezdetét vehette.
61C.TÓTH 2017, 87.
a magyarországiak körében hagyományosan nagy megbecsültségnek örvendő itáliai intézmények befolyása és közelsége. Szemmel láthatóan azokban az időkben, amikor a francia magyar kapcsolatok erősebbek voltak, több diákot lehet kimutatni Párizsban, így nem meglepő, hogy a franciaországi peregrináció a tetőfokát II. Ulászló és II. Lajos uralkodása alatt érte el. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy a magyar diákok számára, még ha mé-goly elismert és híres professzorok tanítottak is Párizsban, a francia egyetem még az összes beiratkozott magyarországi diák 1%-át sem vonzotta. További levéltári kutatások azonban nem kizárt, hogy (ha kis mértékben is) de bővíthe-tik a diákok névsorát.
Magyarországi diákok a középkori német egyetemeken Egyetemek a középkori Német Birodalomban
A Német-Római Birodalom területén a középkorban 15 egyetemet alapítottak a korabeli fejedelmek és városi hatóságok (nem számítva Prágát és Bécset).
Ezeket két nagyobb hullámban alapították. Az első a 14. század vége és a 15.
század második évtizedének a vége közé esik. Elsőként Erfurtban kísérletez-tek, döntően a városi polgárság támogatásával egyetemalapítással 1379-ben, ám dacára a pápai jóváhagyásnak az egyetem működése csupán 1392-től indult meg.62 Addigra már két másik egyetem is megkezdte a működését, hiszen 1386-ban I. Ruprecht pfalzi választófejedelem a saját székvárosában, Heidel-bergben tett alapítványt,63 a városi tanács támogatásával pedig Kölnben is megindult az egyetemi oktatás 1388-ban.64 Mind a két intézmény annak kö-szönhette létezését, hogy az 1380-as évek derekán, Prágában kialakult konflik-tusok hatására a német diákság egy része elhagyta a cseh fővárost és Heidel-bergbe, valamint Kölnbe távoztak.65 Hasonló események miatt alapították a lipcsei egyetemet. A prágai egyetemet a Kutna Horai dekrétumok 1409. évi kiadása után elhagyó német hallgatók számára is alapították ugyanis a lipcsei egyetemet ugyanebben az évben. 1419-ben hagyta jóvá V. Márton a mecklen-burgi hercegek alapítási kérelmét Rostockban, amely az első egyetem volt a birodalom északi területein.66 IV. Brabanti János herceg 1425-ben alapította alöweni egyetemet.67
62MÄRKER 1993, 15–17.
63WOLGAST 1985, 1–11.
64RASHDALL 1895, II. 251–253.
65SVATOŠ 2001, 32.
66ASCHE 2000, 28–33.
67AUBERT 1975, 27–29.
Az 1450-es évekre helyezhető az újabb egyetemalapítási hullám kezdete.
A főszerepet ebben a fázisban már döntően az érintett területek fejedelmei vitték. Elsőként VI. Albert osztrák főherceg alapított egyetemet a Rajna mel-letti Freiburgban a Habsburgok nyugati tartományai és a konstanzi egyházme-gye tartományai számára 1455-ben.68 Greifswaldban a helyi polgármesterek kezdeményezték az alapítást 1456-ban, amely mellé odaállt IX. Wartislaw po-merániai herceg is, aki megszerezte a császár és a pápa támogatását.69 Négy évvel később, 1460-ban Basel városa és a baseli püspök kérvényezte alapításuk jóváhagyását II. Pius pápánál, amelyet meg is adott, habár a közeli freiburgi egyetem erős konkurenciát jelentett. Az oktatás végül mind a négy fakultáson elindulhatott ezekben az intézményekben.70 Basel és Freiburg volt az utolsó két intézmény, amelyekben az alapítás körül a városi polgárság aktív szerepet töltött be, ugyanis ezt követően már kizárólag fejedelmi hatáskörben kezde-ményeztek alapításokat. 1472-ben IX. Lajos bajor herceg látta szükségét egy felsőfokú oktatási intézménynek saját országában, ezért Ingolstadtban tett alapítványt. 71
1402-ben ugyan IX. Bonifác már jóváhagyott egy alapítást Würzburgban, ám az végül sikertelenül végződött, maga az egyetem csak a 16. században kezdhette meg működését.72 A legközelebbi studium generálék is ráadásul Heidelbergben, Tübingenben, Erfurtban és Bécsben voltak, vagyis mintegy 200 km-en belül nem volt egyetem a birodalomnak ebben a szegletében. Jakab trieri érsek 1472-ben folyamodott egyetemalapítási kérelmével Rómában a pápához, amelyet V. Miklós engedélyezett, s az egyetem a következő év elején, mind a négy fakultáson megkezdhette működését.73 Ebben az évtizedben további két univerzitáson kezdődött meg az oktatás, egyikük II. Nassaui Adolf mainzi érsek támogatásával székvárosában 1476-ban.74 A másik alapításában az a pfalzi Mechtild játszotta a főszerepet, aki korábban már szerepet vállalt a freiburgi alapításban. Ugyanis Mechtild vette rá első házasságából született fiát, V. Eberhard württembergi grófot, hogy Tübingenben egyetemet alapítson 1477-ben, ahogy második férjét, VI. Albert osztrák főherceget az ő freiburgi alapításával kapcsolatban támogatta.75
A 16. század elején további két alapítás köthető a német fejedelmekhez.
III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem 1502-ben alapította meg a magya-rok körében a kora újkorban igen népszerűnek számító wittenbergi
68RASHDALL 1895, II. 268–269.
69KOSEGARTEN I. 54–62.
70SIEBEL 1960, 15–23.
71PRANTL 1872, I. 12–20.
72RASHDALL 1895, II. 253–254.
73RASHDALL 1895, II. 263–264.
74JUST–MATHY 1965, 7–9.
75TEUFEL 1977, 27–40.
met,76 I. Joachim brandenburgi választó pedig az Odera melletti Frankfurtban alapított univerzitást. Ugyan már 1498-ban megszerezték az engedélyt az alapí-tásra, ám az egyetem főépületének munkálatai csak 1506-ban fejeződtek be.77 Ezzel a momentummal lezárult az egyetemalapítások utolsó korszaka a közép-kori Európában. A magyarországi diákok a birodalom korabeli felsőfokú kép-zést nyújtó iskolái közül nem mindegyiket látogatták. A német egyetemek csak a protestantizmus terjedésével válnak majd a magyar diákok fő úti céljaivá, de a középkorban még igen korlátozott az érdeklődés irántuk. Az elkövetkezők-ben elsősorban az érintett intézményekelkövetkezők-ben kimutatható magyarországi, vagy feltételezhetően magyarországi származású diákok egyetemi tanulmányait, személyes hátterüket, és ahol lehetséges, későbbi karrierjüket fogjuk áttekinte-ni.
A peregrináció irányai
A középkori német egyetemek közül 11 intézményben sikerült magyar diáko-kat kimutatni. Ezek közül a legnépszerűbb vitathatatlanul a kölni studium generale volt a maga 44 magyarországi hallgatójával. Ezt követte a lipcsei egye-tem 28 beiratkozással, tíz, vagy afeletti immatrikulációt még két univerzitás esetében regisztrálhatunk: Wittenbergbe tizenhárman, Ingolstadtba pedig tízen iratkoztak be.
INTÉZMÉNY
MAGYAROR-SZÁGI DIÁK FELTÉTELEZHE-TŐEN MAGYA-RORSZÁGI DIÁK
Basel 4 1
Erfurt 2 3
Frankfurt/Oder 0 1
Freiburg 1 0
Heidelberg 5 2
Ingolstadt 10 6
Köln 44 1
Lipcse 28 7
Rostock 4 2
Tübingen 1 0
Wittenberg 13 0
Összesen 112 23
76ITTZÉS 2014, 423–424.
77HÖHLE 2002, 9–20.
Összesítve tehát 112 beiratkozásról lehet tudni jelenleg, ami 107 diákot jelent, amiből kitűnik, hogy a német egyetemek nem voltak gyakori úti céljai a hazai diákságnak a középkorban. A magyar diákok közel 85%-a ebben az idő-ben mindössze négy intézmény között oszlott meg. Időbeli megoszlásuk min-dazonáltal egyenletesnek mondható. Magyar diák csak viszonylag későn, 1412-ben jelenik meg először egy német studium generálén. A 15. század első felé-ben többnyire egy-egy fő mutatható ki a német egyetemeken, s közöttük nem egyszer több éves szünetek vannak. Ezt az 1470-es években töri meg némi kiugrás a beiratkozások tekintetében, amely azonban még mindig rendkívül alacsony, három-négy fő közötti beiratkozást jelent. A létszám ismét visszaesik ezt követően, az 1520-as években azonban már sokkal komolyabb, az elkövet-kező időszak egyetemjárási szokásait előrevetítő létszámnövekedés tapasztal-ható.Ebben az évtizedben a későbbi vezető protestáns egyetem, a wittenbergi vonzotta leginkább a diákokat.
Ami az egyetemválasztást illeti, magyar diákok elsőként a lipcsei egyete-men jelentek meg a régióban az 1410-es években. Ez sem lehet véletlen, ahogy az első diák beiratkozásának éve, az 1412. esztendő sem. Ekkortól kezdtek el vizsgáik után a magyar diákok is eltávozni Prágából,78 s logikus, hogy a
78HARASZTISZABÓ 2018a, 61.
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9
1412 1417 1422 1427 1432 1437 1442 1447 1452 1457 1462 1467 1472 1477 1482 1487 1492 1497 1502 1507 1512 1517 1522
Beiratkozások
gyarországi fiatalok (ha prágai tanulmányokat nem is végeztek) a prágai uni-verzitás hanyatlásából leginkább profitáló lipcsei egyetemet keressék fel. A tanári kar egy jelentős része ugyanis pontosan Csehországból érkezett.79
Magyar szempontból vitathatatlanul Köln volt a legjelentősebb egyetemi központ. Ezt a szerepet főként annak köszönhette, hogy a városban lévő do-monkos kolostor rendi főiskolája látta el az egyetem teológiai karán az oktatási feladatokat. Ebből adódóan a helyi rendi studium generale teológus tanulói egyúttal az egyetem teológiai karának hallgatói is voltak.80 A Kölnben tanuló magyarországi diákoknak pedig több mint az 1/3-a a domonkos rend tagjai közül került ki. A többi diákkal kapcsolatban, a rendkívül nehezen feldolgoz-ható életpályák hiányában nem tudni mi motiválta őket a kölni peregrinációra.
A többi egyetemmel kapcsolatban az átutazás szerepét lehet hangsúlyoz-ni, hogy hazatérőben, vagy más egyetemre menet a diákok megállhattak, hogy a helyi intézményben is tanuljanak. Ez lehetett a helyzet pl. a kolozsvári Roeppis András fia Jakabbal, aki Kölnből hazatérőben állhatott meg Ingolstadtban. A segesvári származású domonkos szerzetes, Polnar Péter épp ellenkezőleg. Végső úticélja feltehetően Párizs volt, de a peregrináció első állomása Ingolstadt, a következő pedig Köln volt, s csak ezután iratkozott be a francia főváros egyetemére. Mások családi hagyományaiknak megfelelően választottak egyetemet, mint pl. a bajor származású budai Wann János és Je-romos Ingolstadtot.81
Wittenbergbe talán már éppen Luther tanainak a hatására kezdtek el járni 1517 után a magyarországi diákok. Közöttük már ebben a korai időszakban is találni olyat, aki a hazai reformáció hajnalán is Luther szellemében tevékeny-kedett, így pl. Lőcsén Ciriák (fia) Márton82 vagy Besztercebányáról Baumheckel György.83 Rajtuk kívül a reformáció kezdeti gócpontjai közül Erdélyből és Budáról is találni diákokat Wittenbergben.
A diákok származási helye
A nagyszámú „de Ungaria” vagy „de Septemcastris” típusú helynevek miatt (amelyek együttesen a hallgatók 37%-át teszik ki) teljesen nem lehet a diákokat származási hely szerint kategorizálni. A fennmaradó esetekben viszont az tű-nik ki, hogy a német egyetemek felé főként az ország középső, valamint
79KRAUSE 2003, 22-26. A legújabb kutatások szerint Prágából mintegy 200-an mentek Lipcsébe. NODL 2017, 309-310. Nem zárható ki azonban, hogy azok között, akik ezekben az években iratkoztak be Lipcsébe, néhányan Prágába is beiratkoztak, de a körülmények változása miatt gyorsabban hagyták el a várost.
80HEUSINGER 2016, 14.
81HUBER–KUBINYI 1996, 51.
82KÓNYA–KÓNYA 2013, 13.
83SZELÉNYI 1917, 47-48.
tek lakta területei felől érkeztek a hallgatók. Az erdélyi szász székek a Szepes-ség, az alsó-magyarországi bányavárosok német lakossága, továbbá Kassa, Buda és Pest képezték az azonosítható diákok harmadát, de nagyobb számmal képviseltette magát Baranya és Fejér megye is (három-három beiratkozás).
Rajtuk kívül mindössze egy-egy főt tudott felmutatni az ország többi része.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy az Eger-Kassa-Sáros vonaltól délkeletre legközelebb az erdélyi Beszterce, délre pedig Szeged küldött diákot a németor-szági egyetemekre. Hasonló volt a helyzet a nyugati országrészen. Az Eszter-gom-Buda-Fehérvár-Tolna-Pécs vonaltól nyugatra, egyetlen kőszegi hallgatót leszámítva senki sem élt a tanulásnak ezzel a lehetőségével. Mind a két esetben megvan természetesen a titok nyitja, hiszen míg az ÉK-i országrészben döntő-en a krakkói egyetem volt a magyarországi diáksereg elsődleges felvevő bázisa, addig a nyugati országrészben ezt a szerepet Bécs töltötte be. A kérdéses diá-kokat szemlélve a kép lényegében nem módosul. Esetükben egy soproni és mosoni diákon kívül ugyanazt a képet kapjuk, mint biztosan hazai származású társaik esetében.
A diákok társadalmi állása
A német egyetemeken tanult diákok esetében különösen nehéz a társadalmi állás meghatározása. Egyvalami azonban, egyelőre, biztosnak tűnik: nemesi származású diákot nem sikerült eddig azonosítanunk. Ez megfelel a német intézmények korabeli profiljának, ugyanis ezek döntően a polgárságot vonzot-ták, hallgatóik elenyésző részt leszámítva ebből a társadalmi rétegből kerültek ki.84 A magyar hallgatók között szintén ez figyelhető meg, de nem egy esetben találni olyat, aki nem a nagyobb magyar városok valamelyikéből érkezett. Az
A német egyetemeken tanult diákok esetében különösen nehéz a társadalmi állás meghatározása. Egyvalami azonban, egyelőre, biztosnak tűnik: nemesi származású diákot nem sikerült eddig azonosítanunk. Ez megfelel a német intézmények korabeli profiljának, ugyanis ezek döntően a polgárságot vonzot-ták, hallgatóik elenyésző részt leszámítva ebből a társadalmi rétegből kerültek ki.84 A magyar hallgatók között szintén ez figyelhető meg, de nem egy esetben találni olyat, aki nem a nagyobb magyar városok valamelyikéből érkezett. Az