Feltételes kategorizálás a gyakorlatban

Az előző fejezetben leírt elvek alapján az elmélet igazolásaként a gyakorlatban is el kellett végezni a vasúti pálya környezeti kategorizálását.

Ennek a lépései a következők voltak:

Kísérleti szakaszok kijelölése Feltételes kategorizálás

Mintavétel a kísérleti szakaszokon Laboratóriumi vizsgálatok elvégzése

6.4.1. Kísérleti szakaszok kijelölése

A vasúti pálya környezetállapotát meghatározó jellemzők elméletének bemutatása után a következő lépés ennek gyakorlati megvalósítása, és az elmélet igazolása. Az a feltevésem, amely szerint a környezetállapotot a 6.3.3.1. fejezet szerinti jellemzőkkel be lehet mutatni, csak úgy igazolható, ha az ilyen jellemzők alapján kiválasztott vas-úti vonalszakaszokról bebizonyítható, hogy helyes volt a feltételezés. A feltételezés ebben az esetben egyúttal a feltételes környezeti kategóriába sorolást jelenti. Ennek érdekében a MÁV Rt. területéről különböző pályagazdálkodási főnökségeket keres-tem meg. Ezeknek a főnökségeknek a kijelölése olyan szempontok alapján történt, hogy a környezeti állapotot meghatározó paraméterek (vontatás neme, vonal terhelt-sége, korosság, táj jellege stb.) minél szélesebb skálája szerepeljen az illető főnökségek vonalhálózatán. Ilyen például a Győri Pályagazdálkodási Főnökség.

6.4.2. Feltételes kategorizálás

A feltételes kategorizálás a szemrevételezésen, a pálya történeti, infrastrukturális ada-tainak ismeretén és szakmai tapasztalatokon nyugvó kategorizálást jelent a mintavé-teli helyek kijelölése érdekében.

A KA, KB és KC feltételes kategóriába való besorolásnál az előbbi fejezetekben említett hatásmechanizmusokat és a területüket régóta jól ismerő szakemberek (pályameste-rek, környezetvédelmi felelősök) javaslatait, megítélését is figyelembe vettem. Hat pályagazdálkodási főnökség területéről mintegy 300 km hosszú kísérleti szakaszsor állt rendelkezésemre a mintavételezéshez, amelyeknek vizsgálata, és a helyszíni bejá-rások után választottam ki a tényleges mintavételi helyeket.

6.4.3. Mintavétel a kísérleti szakaszokon

A mintavételezés előkészítésébe és tervezésébe bevontam a pályagazdálkodási fő-mérnökségek szakembereit, akik a legnagyobb helyi tapasztalattal rendelkeznek. A pálya kategorizálásakor szükséges döntő fontosságú tevékenység így vált a gyakorla-ti szakemberek számára elfogadhatóvá.

A mintavételezések mintegy 80 fő közreműködésével történtek. A felügyeletet, min-tahely-kijelölést, adatlapkitöltést magam és az ilyen munkában járatos kollégáim vé-gezték. A forgalom alatti pályán csakis a MÁV dolgozói végezhették a pályabontással kapcsolatos munkákat!

A mintavételezési helyek kategórián belüli egyértelmű és pontos meghatározásához az előkészítés során

a vonal megnevezését, a vágány szelvényszámát,

a vágány számát kellett megadni,

míg a minta pályaoldal szerinti helyzetét, mélységét a mintavételezéskor – pontosab-ban a helyszínre érkezéskor – kellett eldönteni és a mintavételi jegyzőkönyvbe rögzí-teni.

A helykijelölés után a mintavétel helyszínéről, környezetéről lehetőleg meg kellett szerezni a forgalmi és munkáltatási adatokat is, és a környezetéről fényképek, bejárás és a vasúti helyszínrajzok alapján rögzíteni a vízelvezetési, talajminőségi, és talaj-használati adatokat.

Az A kategória mintáit a Budapest–Hegyeshalom vonalon végül a kétvágányú fővonal 1637+70 – 1682+70 szelvényei között (4,5 km) vettük.

Ezen a szakaszon a felépítményszerkezet: 54 rendszerű sínek, rugalmas leerősítés, LM feszített vasbeton aljak, zúzottkő ágyazat, homokos kavics védőréteg, az alépít-mény: 1–3 m magas töltés, helyenként kétoldali árokkal.

Vontatási nem: villamos vontatás.

A környék síkvidéki jellegű, a pálya jobb és bal oldali területe egy fás-bokros sávot követően mezőgazdasági művelés alatt áll. (4. kép)

4. kép: Pályaszakasz az 1676+70 szelvény környezetében

A Budapest–Hegyeshalom fővonalból a B kategória mintáit a 1490+00 – 1535+00 szel-vények között (4,5 km) vettük. Ez a szakasz az alacsony töltésben (max. 2,0 m) fekvő Abda állomás, ahol a víztelenítés szivárgóval történik. Nemcsak állomási vágányt jelöltettem ki B kategóriájú mintavételre, hanem korosabb ágyazatú és feltételezhető-en szfeltételezhető-ennyezettebb nyíltvonali részeket is. Ilyfeltételezhető-en a hegyeshalmi vonalon például az 1529+00 – 1532+00 szelvények közötti szakasz, melynek környékén lefolyástalan, vi-zes területre utaló növények, nádas található.

Minden C kategóriájú mintát kitérő alól, jelző előtt, vagy sínkenő berendezésnél vet-tünk, ennek indoklását az előző fejezetekben leírtam.

A munkát mindig terepszemlével kezdtem, és fényképek is készültek a területről. A szemle során pontosítottam a végleges mintavételi helyet, és ezután kezdődhetett el a kiágyazás.

A kiágyazást általában a sínszál külső oldalán, két aljközben végeztettem, de előfor-dult két sínszál közötti kiágyazás is. Mindig azt a sínszálat választottam, ahol jellem-zőbbnek tartottam a szennyezést. A kiágyazás addig a rétegig történt, ahol már meg-jelentek az apró szemű részek, amelyek koncentráltan magukban hordozzák a szeny-nyezőanyagokat. Egy ilyen nyitott kiágyazást mutat KA típusú pályán az 5. kép.

5. kép: Nyitott mintagödör (KA kategória)

6.4.4. A laboratóriumi vizsgálatok

A több szakaszról összegyűjtött mintákat (minden esetben az átlagmintát) a hozzájuk tartozó jegyzőkönyvekkel együtt Budapestre, a Környezetgazdálkodási Intézet akk-reditált laboratóriumába szállítottuk, ahol a 6.3.3. fejezet 3. pontja szerint a következő vizsgálatokat végeztettem el:

pH-érték meghatározása;

ökotoxicitás vizsgálata csíranövényteszt alapján;

ökotoxicitás vizsgálata Daphnia-teszt alapján;

KOI meghatározása;

ammóniatartalom vizsgálata;

olajtartalom vizsgálata (SZOE);

vízoldható anyag mennyisége.

A mintavételezés és a laboratóriumi vizsgálatok két éven keresztül folytatódtak. En-nek eredményeként 177 minta laboratóriumi eredményét dolgozhattam fel az elméle-tem igazolására. Példaként egy minta laboratóriumi eredményét mutatom a Buda-pest–Hegyeshalom vasútvonalról. A feltételes kategorizálás szerint ez a szakasz a KA

kategóriába volt sorolva.

Budapest–Hegyeshalom 1666–1681 szelvények közötti átlagminta

pH 8,02

Ammónia, mg/l 0,44

KOI, mg/l 55

Vízoldható anyag, mg/l 42

SZOE, mg/kg 582

Daphnia elegendő hígítás, víz 5x Daphnia elegendő hígítás, DMSO <10x

Csíra elegendő hígítás, víz 10x

Csíra elegendő hígítás, DMSO <10x

A kapott laboratóriumi eredmények feldolgozását, és értékelését a következő fejezet-ben mutatom be.