2012
A cím – a munkánk során tapasztaltak előrevett összegzéseként – egy in-terjúban elhangzott summázó megállapítás. Bontsuk ki, pár mondatos „szöveg-elemzéssel”, mögöttes tartalmát! A még azt sugallja, hogy még élünk, megva-gyunk, de a holnap nagyon bizonytalan, „lejtmenetben” vagyunk (éltünk már könnyebben is!), és rosszabbodás trendje folytatódik. Az élünk sugallata, hogy létünk (még) értékekkel bíró életnek nevezhető létezés. A valahogy arra utal, hogy nincs jól definiálható, stabil alapzata az életnek, többféle, többnyire eset-leges módon lehet csak előteremteni az élethez valót.
Ezt a helyzetet – ennek az életérzésnek az összetevő elemeit próbáljuk meg a következő oldalakon kibontani.
Az írás szerkezete
1. Bevezetés – a táborról; munkánk keretei
2. A faluról, vázlatosan –jelen helyzet és merre tovább?
3. Az élet keretei – házak, kertek, környezet, családok
3.1. A külső keretek: a környezet, ahogyan az emberek megalkották maguknak
3.2. Az emberi keretek: a családok 4. Az élet alapja – anyagi viszonyok
4.1. Munka, munkaviszony, jövedelmek; bevételek-kiadások 4.2. Még néhány elem – táplálkozás, ruházkodás és vélemények 5. Cigányok a falu társadalmában
6. Az iskola
7. Valami summázat-féle
1. Bevezető – a táborról; munkánk keretei
A Wesley János Lelkészképző Főiskola – a korábbi hagyományokat felújítva – 2012-ben sorozatban negyedik alkalommal szervezte meg hallgatói számára a szociotábort, ami törekvéseink szerint a hallgatók élményszintű társadalmi való-ság-ismeretét, szakmai gyakorlatát, közösségi élmény-szerzését szolgálja. Ebben a beszámolóban szólunk röviden arról is, hogy mit jelentett a tábor résztvevői számára ez a munka, és valamivel részletesebben arról, hogy mire jutottunk a mai magyar társadalom egy kis szegmensének, Felsődobsza falunak a megisme-résében. Ez a megismerés természetesen nem tekinthető egy valamennyire is teljes, átfogó falu-szociográfiának; a résztvevők többsége számára gyakorló munka volt ez, annak minden esetlegességével, a szokásosnál nagyobb hibalehe-tőségével együtt. Reményeink szerint azonban így is talán néhány nem lényegte-len jellemzőt nagyjából helyesen tudunk leírni.
A tábor alapadatai:
Időpontja: 2012 június 27. – július 5.
Helyszín: Felsődobsza, szállás és munkahelyünk az általános iskola Vezetői: Bánlaky Pál táborvezető
Donkó Erzsébet társ-táborvezető
Bakos Bettina környezettan szakmai vezető Liling Tamás video konzultáció
Kapitány Éva fotó konzultáció
Czakó Éva szervező, technikai vezető
Résztvevői: (változó létszámmal) 12-15 környezettan szakos és 4-6 szociális munkás szakos hallgató (nagyrészt nappali, kisebb részt levelező tagozatosok)
A tábor technikai feltételei adott körülményekhez képest optimálisak vol-tak. Az elhelyezés tantermekben volt, az abaújkéri iskola által biztosított fekvő-helyeken. Rendelkezésünkre állt az informatikai terem, szükség esetén másolási, sokszorosítási lehetőség, a közös munkához megfelelő csoport-terem. Az
étke-zést az iskolában működő konyha biztosította, napi három étkeétke-zést, kiváló minő-ségben és mennyiminő-ségben. Mindezek biztosításáért, és a tartalmi munkához nyúj-tott sokirányú segítségért itt is köszönetet mondunk Budai Sándor igazgatónak és az iskola dolgozóinak.
A tábor szakmai munkáját az előző évekhez képest tartalmilag és mód-szertanilag is módosított programmal terveztük meg. Tartalmi szempontból alapvető módosítást igényelt az, hogy a résztvevők között jelentős számban vol-tak környezettan szakos hallgatók. Be kellett tehát emelnünk a vizsgálandó te-matikába a környezettan sajátos szempontjait. Módszertanilag: a korábbi évek interjún, megfigyelésen és dokumentumelemzésen alapuló adatgyűjtését a külön-böző szempontok biztonságos és egységes adatfelvétele és kezelhetősége érde-kében kiegészítettük kérdőíves adatfelvétellel is. A kérdőív (ld. mellékletben) alapját az általam még 1991-ben kidolgozott, a cigány családok vizsgálatához készült kérdőív képezte. (Ezt azért tartottam jó megoldásnak, mert ezzel a kér-dőívvel dolgoztunk 1991-ben, az 1998-as és 2007-es cigány-kutatásokban, így komoly összehasonlításra alkalmas adatbázisunk is van.) Ezt kiegészítettük a környezetbiztonságra vonatkozó kérdésekkel (ezeket Bukovich István és Bakos Bettina dolgozták ki; ld. mellékelt kérdőív 13.-23. kérdéseit). Természetesen a megfigyelések és kötetlenebb interjúk témái (megfigyelendő-megkérdezendő jelenségek) közé is bekerültek a környezetre vonatkozó szempontok is (ld. a Mellékletekben Bakos Bettina „Napló”-ja), és gyűjtöttünk erre vonatkozó do-kumentumokat (pl. a település rendezési terve) is.
A tábor munkarendje a következő volt. Minden reggel (a reggeli után) munkamegbeszélést tartottunk. Ezen – személyre szólóan – az aznapi teendőket beszéltük meg. (Ki, milyen területre megy kérdőívezni és interjúzni, kinek van speciális feladata /fotózás vagy filmkészítés, videós interjú, stb./, melyek a ki-emelt megfigyelési szempontok.) Ezt követően a résztvevők terepre mentek.
Néhány esetben közös, csoportos megfigyelést is végeztünk: látogatást tettünk az erőműben és a folyamatban lévő régészeti feltáráson, a környezettanos részt-vevők megtekintették az árvízvédelmi töltés építésének munkálatait, közösen vizsgálták a Hernád folyó állapotát. Ebéd után részben újra terepre mentek, részben az addig begyűlt anyagok rögzítése (kérdőívek kódolása és gépre vitele, interjúk és megfigyelések anyagának leírása) történt meg.
Minden este értékelő beszélgetést tartottunk. Ezen a résztvevők beszámol-tak a végzett munkáról, és – ezt tartottuk fontosabbnak, erre szántuk a nagyobb időt – élményeikről, érzéseikről beszélgettünk. Különösen fontosnak tartjuk
ugyanis a szociotábor kettős funkcióját. Az egyik – szerintünk, bár ez talán né-miképp szokatlan, másodlagos – funkció az adatgyűjtés, a megismerés. A másik, a szerintünk fontosabb funkció az, hogy a résztvevő hallgatóknak élménye, él-ményszintű tapasztalása legyen a falu életéről, egy legtöbbük számára ismeret-len valóságszeletről. Az esti megbeszélések (beszélgetések) fontos funkciója volt a közös élményfeldolgozás, az élmények feldolgozásának segítése.
A tábor eredményeit tekintve ebben a fejezetben még nem a valóság-megismerés tartalmairól (ezekről a 3.-6. fejezeten szólnak) lesz szó. Egyrészt jelezzük a rendelkezésre álló információk jellegét és mennyiségét, másrészt a résztvevők tábor-élményeiből adunk ízelítőt.
A kérdőívből 55 kitöltött adatlap anyaga áll rendelkezésre. (Az adatok számítógépes rögzítése még a tábor ideje alatt megtörtént, a számítógépes fel-dolgozást később végeztük el.) Ez ugyan szociológiai értelemben kis mintának számít, de a település nagysága (900 fő, mintegy 300 család), valamint a minta-vétel módja (rétegzett véletlen mintaminta-vétel: meghatározott utcákban véletlensze-rűen kiválasztott családok) következtében elemzésre alkalmas mennyiség. Fel-sődobszán, minthogy a település lakói között a cigányok – nem cigányok aránya nagyjából 1/3 – 2/3, közel azonos számú cigány, illetve nem cigány családról van adatunk. Ez lehetővé teszi, hogy valamit mondjunk majd az e tényező sze-rinti különbségekről is. (Adatsorok ld. Mellékletben)
Az interjúk (és rögzített kötetlenebb beszélgetések) anyagai jól egészítik ki, „töltik meg élettel” a kérdőív adatait. Elsősorban abból a szempontból, hogy a puszta számok mögé oda teszik az élettényeket, a megélt sorsokat. Úgy tűnik, hogy éppen ez a mozzanat volt az, ami a résztvevő hallgatókat emocionálisan is megérintette. Az esti beszélgetéseken erős érzelmi színezettel, nem ritkán ko-moly indulattal beszéltek ilyen élményeikről. Ugyanakkor nagyon fontos elem volt, hogy a környezettel kapcsolatos megfigyelendőkről napról napra pontosab-ban, tárgyszerűbben tudtak beszámolni. Az interjúk és megfigyelések adatai is részben a helyszínen, részben a tábort követően, szükség szerint „jegyzőkönyv-szerűen” rögzítésre kerültek.
A dokumentumokat – iskolatörténet, településtörténet, rendezési terv, tér-képek – a táborban kiinduló pontként használtuk, egy-két esetben az esti beszél-getésen a napi tapasztalat értelmezési keretéül is szolgáltak.
Sajátos, gazdag információ-forrást jelentenek a környezettan szakos hall-gatók gyakorlati beszámolói. Nem szokásos jellegük miatt szükséges itt ezekről, illetve felhasználásuk (elemzésük) módszeréről kissé részletesebben szólni.
Nekik – akik számára a tábort a szak vezetése kötelező nyári gyakorlatnak fogadta el – komolyabb, terjedelmesebb (10-15 oldalas) beszámolót is kellett készíteniük. Döntő többségükben alapos, színvonalas anyagok készültek. Ezek-ben természetesen rögzítették a szorosan vett szakmai problémákon túl a tábor-ra, a falura vonatkozó élményeiket, megfigyeléseiket, kiegészítő információikat.
Az anyagok feldolgozására a kvalitatív tartalomelemzés módszerét alkalmaztuk.
Ez a következőképpen történt. Első lépésben – már a szövegek alapján – kategó-riákat definiáltunk. Ezek olyan hívószavak, amelyek egy-egy számunkra (a vizsgálandó kérdéskörök szempontjából) fontos tartalmi elemet jelölnek. Ezek-ből állt össze a kategória-szótár. (Ld. Mellékletekben, „Adalékok és vélemé-nyek” c. anyag.) Ezután megkerestük és megjelöltük az anyagokban az egyes kategóriákhoz tartozó szövegrészeket, ezeket kategóriánként kigyűjtöttük. (Ld. a fentebb jelzet Mellékletben.) Az így rendezett (előelemzett) anyagot a témakö-rönkénti (fejezetenkénti) elemzésekben használtuk fel.
Ebben a táborban – a tavalyi kísérlet alapján – megtervezetten és „rend-szerbe szervezetten” folyt a fotós és mozgóképes adatrögzítés is. Több száz fotó készült, mind a szociális helyzetet, mind a környezeti tényezőket dokumentálva.
Az első áttekintés alapján elmondható, hogy sok értékes, informatív anyag ké-szült; az anyagból több tematikus kiállítást is lehet majd rendezni. Már a tábor ideje alatt elkészült három megszerkesztett, vetíthető formára került videó anyag. (Az egyik az erőműről szól, alapvetően egy régóta ott dolgozó szakem-berrel készített beszélgetés alapján, a másik egy cigány férfivel készült rövid, de tartalmas életút-interjú, a harmadik egy egészen sajátos „környezet-film”: egy, a domboldalban eredő erecske útjának végigkísérése a folyóig.)
Úgy véljük, elegendő, és megfelelően dokumentált információ áll rendel-kezésre ahhoz, hogy tartalmas elemzést végezhessünk.
A tábori életről, a tábor hangulatáról is érdemes valamennyit elmondani.
Viszonylag – a munkarendről írott kereteken túl – kötetlen volt a munka. A résztvevő hallgatók nagyfokú önállósággal maguk tervezték meg napi munkáju-kat. Úgy látom, szinte kivétel nélkül felelősen, a „laza” keretekkel vissza nem élve dolgoztak. (Említésre méltó negatív értelmű „esemény” nem fordult elő.) Nem volt szükség „tanári szigor”-ra; nyilván ennek is köszönhető, hogy
mind-végig jó hangulatban, jó emberi légkörben folyt a munka és a tábori élet. Úgy tűnik, és ezt a táborzáró beszélgetésen elhangzottak, valamint az azóta érkezett visszajelzések támasztják alá, a tábor csaknem valamennyi résztvevő számára komoly emberi-társadalmi élményt jelentett.
Itt érdemes szót ejteni arról, hogy tartalmas emberi és munka-kapcsolatok alakultak ki a szociális munkás és környezettanos hallgatók között. Fontos ebből a szempontból, hogy ezek nem csak emberi, hanem szakmai „egymásra hango-lódást” is jelentettek. Talán a legpontosabb úgy mondani, hogy kölcsönösen
„megfertőzték” egymást eltérő szemléletmódjukkal: a szociális munkások rálát-tak arra, hogy a környezeti tényezők mennyire fontosak a társadalmi mozgások alakulásában, a környezettanosok pedig ráéreztek arra, hogy az emberi-társadalmi tényezők megértése mennyire fontos a környezeti problémák értéke-léséhez. (Talán jelzése ennek, hogy a fentebb említett, cigány emberrel készített jól sikerült videós interjút környezettanos hallgatók vették fel.)
A tábor-élményekről szólva érdemes a fentebb említett kvalitatív szöveg-elemzés „tábor-élmény” kategóriába sorolt néhány szöveg-részletet idézni.
„Egy másik megközelítésből vonhatnánk le a tanulságot, hogy a szürke hétköznapokban kevésbé vesszük észre az életszínvonal lényegi különbségét. Ta-lán megszokásból, fel se tűnik, elmegyünk mellette nap mint nap, szinte ott sincs, nem is létezik, viszont ahogy részeivé váltunk, még ha csak kívülállóként, megfi-gyelőként, egy olyan világ részesei leszünk, átmenetileg, amit el se tudtunk volna képzelni.”
„Messze túlmenően fontosabbak voltak a megkérdezettek rövid anekdotái, rövidebb történetei, saját életük egy darabja, amit volt, aki tudat nélkül, s volt, aki ösztönösen osztott meg velünk.”
„Amikor megtörtént az az elhatározásom, hogy részt veszek a táborban, nem gondoltam volna, hogy ennyire maradandó emlék lesz, mind szakmailag, mind élmény szempontjából.”
Ide kívánkozik még egy hosszabb idézet Bakos B. (Mellékletben közölt) Naplójának összegzéséből:
„Környezettani szakmai szempontból sikeresnek mondható a tábor. A környezettanos hallgatók részéről tapasztalt kezdetni idegenkedés a kérdőívektől viszonylag hamar elmúlt, legtöbben igen szorgalmasan, jól helytálltak ebben a számukra idegen feladatkörben. A visszajelzések, valamint a ... beadandó
dolgo-zatok alapján úgy érzem, sikerült lényegileg is összekötniük egy település szocio-lógiai és környezeti vizsgálatát, s emellett jól is érezték magukat. Többen igen érdekes, értékes tapasztalatokat és összefüggéseket osztottak meg a csoporttal az esti megbeszélések során. Természetesen a falu hátrányos helyzete néha vitákat váltott ki a táborozók körében, különösen ami a cigány kisebbség helyzetét és megítélését illeti; ezek a viták is tanulságosak voltak, tükrözték a hallgatók meg-előző és faluban szerzett – közel sem egyforma – tapasztalatait.”
Számomra a legfontosabb „olvasata” az idézett szövegeknek az, hogy a tábor segített kilépni a mindennapi gondolkodás sztereotipizált rutinjaiból, segí-tett „rácsodálkozni” addig ismeretlen világra, segísegí-tett élményszerűen felismerni azt, hogy a már ismerttől alaposan eltérő életformák is jelen vannak társadal-munkban. Azt gondolom, fontos eredménye ez (is) munkánknak.
2. A faluról, vázlatosan – jelen helyzet és merre tovább?
Magáról a településről ezúttal elegendő a következőket rögzíteni.
Felsődobsza kis – nagyjából 900 lelkes – falu, a Hernád mentén, az erősen hátrányos helyzetű abaúji térségben. Vonzásközpontja Szikszó, maga is depresz-sziós jellegű város. A településen korábban – informátoraink szerint – jól műkö-dő TSz volt, jelentős állattenyésztéssel. A rendszerváltás után átalakult, ugyan jelenleg is szövetkezeti formában működik, de állattenyésztése és melléküzem-ágai (3 volt, ezek 70-80 embert foglalkoztattak!) megszűnt, jelenleg a korábbi töredékét jelentő foglalkoztatottsággal. Ugyancsak a rendszerváltás előtti időben a falu lakóinak jelentős hányada Miskolcon (zömmel a diósgyőri vasgyárban) dolgozott, az ő munkahelyeik is megszűntek. Így ma a faluban igen jelentős ará-nyú a munkanélküliség. (Ezt jelzi, hogy 2011-ben mintegy 130 közmunkást fog-lalkoztattak, 2012-ben 90 közhasznú foglalkoztatásra volt lehetőség; a polgár-mester szerint eredmény, hogy a környező településekhez képest elég sok helyet sikerült szerezniük, de ez is nagyon kevés, jóval többre volna szükség.)
A faluban, egybehangzó becslések szerint, nagyjából 1/3 a cigány népes-ség aránya. Nem kevés – számszerű becslésre senki nem vállalkozott – a közel-múlt években újonnan beköltözött, még rosszabb helyzetű településekről érkező cigányok száma. Velük, mint más településeken is, elég sok probléma van.
Egyébként is még a cigányok átlagánál is rosszabb helyzetű családokról van szó,
akik, nem kis mértékben éppen ebbéli állapotukból következően, nemigen tud-nak beilleszkedni a falu helyi társadalmába.
A falu egésze demográfiai helyzetét tekintve egyértelműen elöregedő. A nem cigány népesség szaporodási mutatói az országos átlaghoz közelinek tűn-nek, a középiskolát (még inkább a felsőoktatást) elvégző fiatalok közül gyakor-latilag senki sem marad a faluban. A cigányok népesedési mutatói – mint a ha-sonló településeken másutt is – jobbak, ennek köszönhető, hogy ma már az álta-lános iskola tanulónak több mint fele cigány.
A falu jelenős része árvízzel fenyegetett helyen van, 2012-ben épült a falu mellett végighúzódó gátrendszer. Csak érdekesség, hogy a gáthoz szükséges föld kitermelésekor jelentős régészeti lelet-együttes került elő többezer éves le-letekkel. (Azért csak érdekességnek nevezzük, mert a feltárás a falu életére nincs hatással: maga a feltárás nagyon kevés ember számára adott ideiglenes munka-lehetőséget, a leletek jellege pedig olyan, hogy helyszíni bemutatásuk – esetle-ges idegenforgalmi vonzásuk – nem lehetséesetle-ges.)
Ugyancsak nincs érdemleges hatással a falu életére az egyébként rendkí-vül érdekes vízerőmű. A Hernádra telepített, eredeti formájában több, mint száz éves villanyerőmű – amit egyébként éppen 2012-ben újítottak teljesen fel – munkahelyet nem jelent (mindössze műszakonként egy kezelőre van szükség), a megtermelt áramot az országos hálózatba táplálják be.
És nem „helyi érdekű” az erőmű üzemvíz csatornája mellett kialakult
„üdülőtelep” sem. Zömmel környékbeli városok kisembereinek horgásztanyáiról van szó, akikből nem sok haszna van a falunak; nem „költekező népek” ők. Va-lamiféle falusi turizmusnak nem bázisa ez az üdülőtelep.
Mint ahogy nincs igazi más bázisa sem az egyébként a lehetséges kitörési pontok között időnként felmerülő falusi turizmusnak. Nincsenek szálláshelyek, nincsenek normál ellátást adó vendéglátó egységek, a Hernád-part fürdőzésre nem igazán alkalmas. Az álmok és a realitás egymásba játszásának érdekes pél-dája a „kastély” története.
(Közbevetett episztemológiai – megismerés-elméleti – gondolatsor. Van-nak történetek – nevezzük őket talán profán legendának –, amelyek valóságtar-talmát nem szükség kutatni. Mert a „valóságtartalom”, vagyis az, hogy egyálta-lán megtörtént-e dolog, s ha igen, úgy-e, ahogyan mondják, tárgyilag teljesen lényegtelen. Volt-e, s miképp, észrevehető mértékben nem érintette-érinti, nem
befolyásolta-befolyásolja semmiben a falu, a közösség életét. valójában ezek a történetek nem a „dologról” szólnak, hanem az elmondó(k)ról. Profán legen-dák, amelyek az elmondó(k) világról alkotott képének jelzései, leképeződései.
Arról szólnak, hogy az elmondó(k) olyannak érzékeli(k) az őt (őket) körülvevő közeget, amelyben ez a történet megtörténhet. olyannak érzékeli(k) a viszonyo-kat, amelyek megengedik a történet megtörténülését. Lehet, hogy hamis tudati alakzat ez, persze, de olyan tudati alakzat, amely beépül a történet elmondójá-nak világ-értelmezésébe. Világ-értelmező toposzként kell a társadalmi-közösségi folyamatokat megérteni kívánó kutatónak érdeklődésének mezőjébe vonni e tör-téneteket; jelesül az itt következőt is.)
Volt a falu határában, a domboldalon egy „kastély”; ámbár, ahogyan a történet elmondója leírta, inkább csak kisnemesi kúria-féle lehetett (ha volt). Va-lamikor az ántivilágban, a pártállami időszakban, a TSz használta valamire.
Nem igazán törődtek vele, így aztán már abban az időben is megyegetett tönkrefele. A TSz felbomlása után gazdátlan maradt. A mozdíthatót lassan szét-hordták belőle, a masszív, vastag téglafalak azonban nem adták meg magukat.
Amikor – már a kétezres években – ezen a környéken is emlegetni kezdték a falusi turizmust, mint lehetséges jövedelmi forrást, egy helybéli vállalkozó szel-lemű házaspárnak eszébe jutott az épület, úgy gondolták, hogy lehetne kezdeni vele valamit. Szálláshelyet, turista-központot képzeltek bele. Valamennyi pén-zük is volt, megvették. Néhány évig tervezgették a dolgot, aztán kiderült, hogy felújításra-berendezésre nincs elég pénzük. Elkezdték árulni. Nehezen ment, de végül egy külföldi cég (talán német?) megvette. Egy szép napon megjelentek a cég gépei és emberei, és egyetlen nap és éjszaka alatt teljesen lebontották az egészet. (Sietni kellett, mert a bontásra nem volt engedélyük.) Aztán a téglákat, amelyek régiesen (19. század) nagyméretű, szép cégjelzéses darabok voltak, kamionokra rakták, és kivitték Hollandiába eladni, meglovagolván az ottani nosztalgia-hullámot. A telek meg itt maradt gazdátlanul, hiszen a tulajdonost ez már nem érdekelte, neki csak a tégla volt az üzlet.
Értelmezzük a történetet! Nem nehéz. Az elmondó olyannak érzékeli a mai magyar viszonyokat, ahol egy vállalkozó (tulajdonképpen mindegy, hogy magyar vagy nem, a „külföldi”-ség itt csak a legenda mitizációjának járulékos eszköze) megteheti, hogy következmények nélkül engedély nélkül elbont egy (talán védendő értékű) épületet, megteheti, hogy pusztán a bennelévő anyag egy részének kinyerése érdekében bontja le azt, és megteheti, hogy az anyagot (a téglákat), amelyek számunkra is, itt is (ipartörténeti) értéket jelentenének,
min-den további nélkül kiviszi az országból. Az elmondó olyannak látja tehát viszo-nyainkat, hogy aki elég ügyes (elég arcátlan), és valamennyi pénze is van, az bármit megtehet. Ez az a világ-értelmező toposz, ami beépült (igen, múlt időben, beépült) az elmondó világképébe, és ettől kezdve ennek alapján ítél meg folya-matokat. --- Ez a jelentése (jelentősége) ennek a „történetnek” (profán legendá-nak).
Tegyük még hozzá, hogy ez vélekedés rejtett (talán nem is annyira rej-tett...) tartalmaként azt is magában foglalja, hogy „olyan világban élünk, ahol velünk bármit megtehetnek”. Vagyis nem vagyunk urai dolgainknak, nem va-gyunk urai természetesen jövőnknek sem. Úgy tűnik (később elemzendő más adatok is erre utalnak), hogy a falunak nincs jövőképe. Nincs víziója arról, hogy merre lehetne továbblépni, az adott rossz helyzetből kimozdulni. Mintha hiá-nyoznának a belső energiák. Erre utal egy résztvevő megfogalmazása is (ld.
Mellékletben „Adalékok és vélemények”, „benyomások a faluról” kategória):
„A faluban, úgy tűnt, nagyon bezárkózva élnek a családok. Utcán, járdán be-szélgető embereket igen ritkán lehetett látni, mintha ott a tipikus, falusi életfor-ma már nem létezne. Bezárkózva, bizaléletfor-matlanul élnek egymás mellett az embe-rek.” Bezárkózva, egymás iránti bizalom nélkül nemigen lehet jövőt építeni...
Ennyit a faluról. Most nézzük, miről szólnak adataink.
3. Az élet keretei – házak, kertek, környezet, családok
3.1. A külső keretek: a környezet, ahogyan az emberek megalkották ma-guknak
Érdemes először idézni néhány résztvevői benyomást a legkülső keretről, általában a faluról. (Ld. mellékl. Adalékok és vélemények „B” kategória)
„A falu tiszta, rendezett (számomra ez teljesen meglepő volt).”
„Pozitív példaként említeném az iskola épületét, amely tiszta, rendszere-sen karbantartott és akár egy budapesti elit kerületben is megállná a helyét.”
„Pozitív példaként említeném az iskola épületét, amely tiszta, rendszere-sen karbantartott és akár egy budapesti elit kerületben is megállná a helyét.”