1. Anonymus: NSW Department of Environment and Conservation. Hygiene protocol for the control of disease in captive snakes. NSW Department of Environment and Conservation. USA.
Hurstville. 2004. 2-28.
2. Ackerman L.: Atlas der
Reptilienkrankheiten. Band I-II. Bede-Verlag. Germany. Ruhmannsfelden. 2000.
1-489.
3. Antal Á. – Gál J. – Jakab Cs.: Kígyók fejlődési rendellenességei. Magyar Állatorvosok Lapja. 2003. 125. 233-238.
4. Beynon P. H. – Lawton M. P. C. – Cooper J.
E.: Kompendium der Reptilienkrankheiten.
Schlütersche Verlagsanstalt und Druckerei GmbH. Germany. Hannover. 1997. 1-219.
5. Carpenter J. W.: Exotic animal formulary.
Fourth Edition. Elsevier Saunders. USA. St.
Louis. Missouri. 2013.
6. Denardo D. – Wozniak E. J.: Understanding the snake mite and current therapies for its control. Proceedings of the Fourth Annual Conference of the Association of Reptilian and Amphibian Veterinarians. 1997. 7. Farkas Sz. – Gál J.: Adenovírus okozta 147.
sejtzártványos hepatitis és másodlagos parvovírusfertőzés első hazai leírása Hagen-viperában (Parias (Trimeresurus) hageni).
Magyra Állatorvosok Lapja. 2008. 130. (12) 755-761.
8. Frye, F. L.: Biomedical and surgical aspects of captive reptile husbandry. Volume I-II.
Krieger Publishing Company. USA. Malabar.
Florida. 1991. 1-365.
9. Gabrisch K. – Zwart P.: Krankheiten der Heimtiere. Schlütersche GmbH and Co KG Verlag und Druckerei. Germany. Hannover.
2001. 751-804.
10. Gál J.: A kígyók atkássága. Terrárium. 2000.
II. 4. 32-33.
11. Gál J.: A hüllőkről emberre terjedő betegségek. Terrárium. 2001. 2. 26-27.
12. Gál J.: Köszvény hüllőkben. Terrárium.
2003. 2. 38-39.
13. Gál J.: Kígyók tojásrakási zavarai. Terrárium.
2005. 3. 24-26.
14. Gál J.: A kígyók atkafertőzöttsége. Kamarai Állatorvos. 2010. 2. 32-33.
15. Gál J. – Pilis T. – Adrián E. – Mándoki M.: Magyarországon eddig még nem izolált Salmonella szerotípusok kimutatása Afrikából importált Kalabár földi pitonban (Calabaria reinhardtii). Magyar Állatorvosok Lapja. 2014.
16. Ippen R. – Zwart P. – Schröder H. D.:
Handbuch der Zootierkrankheiten. Band 1. Reptilien. Akademie- Verlag. Germany.
Berlin. 1985. 1-432.
17. Jacobson E. R.: Infectious diseases and pathology of reptiles: color atlas and text.
Taylor and Francis Group. USA. New York.
2007. 1-716.
18. Jacobson E. R. – Gaskin J. M. – Wells S.
– Boler K. – Schumacher J.: Epizootic of ophidian paramyxovirus in a zoological collection: pathological, microbiological and serological findings. Journal of Zoo Wildlife Medicine. 1992. 23(3). 318-327.
19. Jepson L.: Exotic animal medicine. Saunders Elsevier. USA. Philadelphia. 2009. 315-358.
20. Jho Y. S. – Park D. H. – Lee J. H. – Lyoo Y.
S.: Aerobic bacteria from oral cavities and cloaca of snakes in a petting zoo. Korean Journal Veterinary Research. 2011. 51.
243-247.
21. Liptovszky M.: Prevenció az egzotikus állatok gyógyászatában. Kamarai Állatorvos.
2011. 1. 34-36.
22. Mader D. R.: Reptile medicine and surgery.
Saunders Elsevier. USA. St. Louis. Missouri.
2006. 1-1242.
23. Markel R G.: King snake and milk snake.
TFH Publikation. USA. 1990. 1-144.
24. Marton Sz. – Erdélyi K. – Ihász K.
– Lengyel Gy. – Bányai K. – Farkas Sz.: Cryptosporidium varanii (syn. C.
Saurophilum) fertőzöttség leopárd
gekkóban (Eublepharis macularius). Magyar
150 Állategészségügyi alapok a királysikló tartóknak Állatorvosok Lapja. 2014. 136. 241-246.
25. Mattison C.: Keeping and breeding snakes.
Sterling Publishing Co. USA. New York.
1994. 1-183.
26. Messionnier S. P.: Common reptile diseases and treatment. Blackwell Science. USA.
Cambridge. Massachusetts. 1996. 1-160.
27. Óros J. – Rodriguez J. L. – Monteros A.
E. – Rodriguez F. – Herráez P. – Fernandez A.: Tracheal malformation in a bicephalic honduran milk snake (Lampropeltis hondurensis) and subsequent fatal Salmonella arizonae infection. Journal of Zoo and Wildlife Medicine. 1997. 28(3).
331-335.
28. Page L. A.: Experimental ulcerative stomatitis in king snake. Abstracts Archive Cornell Veterinary. 1961. 51. 258-266.
29. Papp T. – Gál J. – Maha D. A. – Marschang R. E. – Farkas Sz.: A novel type of
paramyxovirus found in Hungary in a masked water snake (Homalopsis buccata) with pneumonia supports the suggested new taxonomy within the Feralvirus genus.
Veterinary Microbiology. 2013. 162.
195-200.
30. Schultz H.: Human infestation by Ophionyssus natricis snake mite. British Journal Dermatology. 1975. 93. 695.
31. Wallach V.: A new dicephalic Lampropeltis t. triangulum from Maine, USA. Podarcis.
2005. 6. 36-39.
Dr. Gál János 151
1996-ban állatorvos-doktori, 1999-ben vadgaz-da mérnöki, 2000-ben halászati szakmérnöki, 2008-ban baromfi-egészségügyi szakállatorvosi, ugyanebben az évben egzotikus állatok gyógyá-szata szakállatorvosi, 2013-ban Spanyolországban
„Wildlife Epidemiology and Disease Control”
okleveleket szerzett. PhD fokozatát summa cum laude minősítéssel a Nyugat-Magyarországi Egye-tem, Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskolájában a Vadgazdál-kodás Program keretében 2006-ban szerezte meg.
2010-ben a SzIE, Állatorvos-tudományi Karán ál-latorvosi tudományok tudományágban habilitált.
Az állatorvosi oklevél megszerzését követően a SZIE-Állatorvos-tudományi Kar Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszékén dolgozik, ahol 2010-ben megszervezte az Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Osztályt. Itt a kezdetektől fogva kiterjedt diagnosztikai és oktatási tevékenységet folytat. Felelős oktatója többek között a „Kétéltű-ek-, hüllők biológiája és védelme”, a „Kétéltűek és hüllők egészségvédelme” fakultatív tantárgyaknak, míg az angol nyelvű képzésben a „Reptile medici-ne” és a „Zoo and wild animal medicimedici-ne” tantár-gyakat oktatja. 2014-től a „Kedvtelésből tartott különleges állatok” tantárgy oktatását is szervezi a graduális képzésben. Diagnosztikai tevékenysége főleg az egzotikus és a vadon élő állatok betegségeit öleli fel. Ezekkel az állatokkal kapcsolatos krimina-lisztikai témakörökben is több éve tevékenykedik, melynek eredményei a Jhon E. Cooper – Margaret
E. Cooper által szerkesztett és 2013-ban kiadás-ra került „Wildlife Forensic Investigation” című szakkönyvben is megjelennek. Itt két alfejezetnek a szerzőjeként vett részt. A 2007/2008 tanévtől megszervezte és azóta felelős oktatóként szakmai-lag irányítja az egzotikus állatok betegségeivel, majd 2 évvel később az egzotikus állatok tenyésztésével foglalkozó és 2014-től a vadegészségügyi szakállat-orvosi képzéseket. 2014. január 1-től a SzIE Állat-orvos-tudományi Karán megalakult Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszéket vezeti.
Több hazai szervezetnek, így a Magyar Biológiai Társaságnak, alapító tagként a Magyar Állatkerti Állat or vosok Társaságának tagja. 1997-től tagja a „European Association of Zoo and Wildlife Veterinarians”-nak, míg 2010-től az „Association of Reptilian and Amphibian Veterinarians”-nak is. 2009-től eddigi tudományos aktivitásának köszönhetően, nemzetközi elismerésként tagjai kö zé fogadta a „European College of Zoological Medicine”, ahol a herpetology szekcióban tevé-keny kedik.
Publikációs tevékenységért 2004-ben Nádas-kay-Hagenlocher Díjat kapott, majd 2007-től a Magyar Állatorvosok Lapja szerkesztőbizottsági tagjává is választották. 2009-től a megszűnéséig az Emys szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja lett.
A Karon folytatott oktató munkájának elismeré-séül 2013-ban az Állatorvos-tudományi Oktató-munkáért Alapítvány díját nyerte el.
Első királysiklója, egy Lampropeltis m. greeri, 1990-ben került a tulajdonába, amit újabb és újabb fajok, alfajok követtek. Az elmúlt, közel 24 év alatt az ismert királysikló fajok, alfajok nagy részét tartotta és szaporította. Tenyészetében az évek során több mutáció is megjelent az általa szaporított kígyóknál, így pl. a Lampropeltis t. andesiana hosszanti csíko-zású változata. A kígyók tartása, szaporítása során szerzett tapasztalatait számos ismeretterjesztő és tu-dományos közleményben adta közre. A kicsit több mint két évtizedes, a királysiklók tartása terén tett megfigyeléseit a felsőoktatási intézményekben, illet-ve konferenciákon tartott előadásaiba is beépítette.
A jelen szakkönyv is ebből a munkából táplálkozva készült, mintegy lezárva a szerkesztőnek királysikló tartási, tenyésztési életszakaszát.
DR. GÁL JÁNOS
152 Királysiklók Magyarországon
Tudomásunk szerint elsőként 1987-ben alakult Serpentox Kft 1988-ban importált nagy számban egzotikus kígyókat, többek között királysikló fajo-kat is. A „kígyófarm”, ahogy a bennfentes hüllő-tartók ismerték, 1994-ben számolódott fel. Ekkor a királysikló állomány (L. g. californiae, L.t sinaloae, L.t. hondurensis, L. t. andesiana stb.) nagy része Luc Adams magántenyészetébe került át. A ’90-es évek legelején, amikor
mi is elkezdtünk kígyó-kat, királysiklókat tartani még eléggé korlátozott volt a beszerezhető fajok köre. Már ekkor is vol-tak királysiklókat tartó között az L. g. califor-niae-t tartotta. Pár év alfajokból (L. t. sinaloae, L. t. campbelli, L. t. hon-durensis). Ugyanebben az időszakban kezdett el királysiklókkal is foglal-kozni Kósa Gábor, aki
elsőként L. g. nigrita-t szerzett be. Hamarosan ezt követték más L. getulus alfajok is. Később L. t. sina-loae-t, L. t. hondurensis-t is szaporított. Jelenleg L.
g. splendida axantikus változatát tartja és tenyészti.
Újabban az európai sikló és gyíkfajokra illetve va-ránuszok tartására és tenyésztésére specializálódott.
Különleges a Drimarchon sp. és Hydrodynastes sp.
gyűjteménye is. A kígyók mellett takarmányállatok (viaszmoly, gyászbogár) tenyésztésével is foglal-kozik. Sasvári László, aki a Fővárosi Állat és Nö-vénykert hüllőinek a gondozójaként tevékenykedett több évtizeden keresztül, kuriózum számba menő királysiklókat gondozott a ’90-es évek legvégéig.
Ő tartott L. pyromelana, L. a. blairi, L. m. mexicana fajokból kifejlett hímeket. Beloberk István is több királysiklót (L. t. campbelli, L. t. hondurensis, L. m.
thayei stb.) gondozott és ő nála szaporodott első-ként a L. ruthveni. Ma inkább nyílméreg békákat tart és tenyészt. Ennek az évtizednek a legelején tu-domásunk szerint hazánkban először állított elő faj-hibridet Kun Gábor, Panterophis (Elaphe) guttatus és L. g. californiae párosításából. Természetesen e mellett ő is tartott az akkor elérhető királysiklók kö-zül jó néhányat, így rendszeresen szaporította a L. t.
hondurensis-t is. Luc Adams is több királysikló fajt tenyésztett az akkor felszámolódott hüllőfarmon, majd saját tenyészetében. Nála különféle színválto-zatú L. g. californiae, számos L. triangulum alfaj, így pl. a L. t. andesiana is szaporodott a tenyészetében.
Legutóbb, a 2010-es állomány felszámolás előtti években axantikus L. g. splendida-t tenyésztett, de nevelt L. t. gaigae-t is. Ő ma európai szárazföldi tek-nősökre specializálódott.
Az ezredforduló után ugrásszerűen megszaporo-dott a királysiklókat kedvelők köre. Sokan kezdtek el ezekkel a hüllőkkel foglalkozni hosszabb-rövidebb ideig tartva, tenyésztve az egyes alfajokat. Így Juhari Bálint sok más kígyófaj mellett tartott és tenyésztett kaliforniai királysiklókat is. Galgóczi András több alfajt, így L. g. californiae-t, L. g. splendida-t, L. t.
sinaloae-t, L. t. abnorma-t, L.t. hondurensis-t, L. m.
greeri-t tartott, de ő néhány évvel később felhagyott a királysiklók tartásával. Magyar Zoltán is foglalko-zott királysiklókkal. Számos, gyakran tartott faj, alfaj mellett nevelt L. t. elapsoides-t is, aminek élet-ben tartása igazi kihívás. Bérdi Csaba alapvetően