Történetem végéhez közeledünk, elérkeztünk az utolsó fejezethez. Némi apróságot még meg kell említenem, ami fontos lehet, a lényeg azonban már megtörtént. Noémi nyitott a társai felé, egyáltalán nem magányos, van bátorsága kipróbálni dolgokat, nem fejgörccsel megy iskolába.
Ugorjunk most pár hónapot az időben. Noémivel természetesen tartjuk továbbra is a kapcso-latot; íme az egyik kedves levele, amiből megtudhatunk pár dolgot. A hozzá írt válaszomból pedig rólam is kiderül valami érdekes.
„Kedves Olívia!
Ne haragudj, elég rég nem jelentkeztem, de most itt vagyok, pótolom. Gondolom, érdekel, mi minden történt a könyvbemutató óta. Először is, Andris átment irodalom-ból!!! Nehezen jött össze a korrepetálás, nem az én hibámból. Andrisnak semmi kedve nem volt az egészhez, az irodalom egyáltalán nem tartozik a kedvenc tantárgyai közé.
Neki a reál tárgyak mennek jól. Valahogy sikerült meghoznom a kedvét a tanuláshoz annyira, hogy év végén megkapta a kettest, nem kell osztályt ismételnie. Féltem, mi lesz, ha megbukik, s nem tudom teljesíteni a rám bízott feladatot. Hál’ Istennek e miatt már nem kell izgulnom.
Virággal nagyon jól összebarátkoztunk, együtt sétáltatjuk Bogit. Sok mindenről tudunk így beszélgetni, játszunk a kutyussal, egyszóval kellemesen érezzük magunkat.
Danival nem kerültünk közel egymáshoz, de az örökös cikizéseknek egyszer, s minden-kor vége! Tényleg megváltozott, jó irányba, így az osztályt is pozitívan befolyásolja.
A pingpongról sem feledkeztem meg. Rékáék befogadtak a kis csapatukba! Nem versenyszerűen sportolunk, csak hobbi szinten játszunk. Sokat kacagunk, s a fő, hogy nem gúnyolódnak rajtam. Magam is igyekszem, s úgy érzem, jók a reflexeim.
Biztos vagyok benne, megkérdezed, mi van a lovaglással. Továbbra is élvezem, hála Neked! Azt azonban már tudom, hogy nem fogom sportszerűen űzni, hanem a szabadidő kellemes eltöltése a lényeg. Niki rengeteget segít abban, hogy egyre maga-biztosabb legyek, többször is bátorít, megdicsér, ösztönöz. Nekem ennyi bőven elég.
Folyamatosan zajlik az egyéni és csoportos lovaglás, mindkettőt kimondottan szeretem.
Petrát hívtam, jöjjön el és nézzen meg, de fura grimaszt vágott, s azt mondta, nem foglalkozik kezdőkkel. Ez meglepett, de Niki mondta, hogy rá se rántsak, nekem kell eldöntenem, jól érzem-e magam, vagy sem. Elhatároztam, nem is hagyom, hogy holmi nagyképű megjegyzés betaláljon.
A nyáron lehetett volna több napos táborokba jelentkezni, de nem akartam. Az osztályból többekkel összebarátkoztam az év folyamán, s együtt remekül eltöltöttük az időt. Mindig valaki másnál voltunk - hol sütit sütöttünk, hol strandoltunk, hol nagyokat sétáltunk, vagy csak élveztük a nap melegét. Soha nem fogytunk ki a társasozásból, nekem, amint a folyosón összefutunk, vagy amikor belépek az osztályba. Fantasztikus érzés így suliba járni!
Kemény tanárnő is megtartotta ígéretét. Osztályfőnöki órákon nemcsak játszunk, hanem oktatófilmeket is nézünk, pl. drogozás, dohányzás, alkoholfogyasztás, bántalmazás, szexuálkultúra témakörökben. Mindent részletesen megbeszélünk, segít feldolgozni a hallottakat. Vicces, játékos foglalkozásokat is tart, amit mindig örömmel és hálásan fogadunk.
A végére hagytam a legizgalmasabb témát. Képzeld, Olívia, megismerkedtem valaki-vel! Szabinak hívják, még a könyvbemutatón látott. Később kiderült, egy suliba járunk, csak ő eggyel feljebb jár, mint én. Egyik szünetben odajött hozzám a folyosón, s elkezdtünk beszélgetni. Megtudtam, nagyon megérintette, amit Majától kérdeztem.
Ismerős volt neki az arcom, sejtette, hogy egy suliba járunk, így szerét akarta ejteni a találkozásnak. Kiderült, sok izgalmas témánk van, imádja a könyveket. Hihetetlen, de fiatal kora ellenére kedvenc időtöltése a múzeumlátogatás. Engem is mindig érdekelt az ilyesmi, így örömmel kísérem el őt egy-egy kiállításra. Nagyon jól megvagyunk, szerencsére a szüleim és a nagyi támogatják a kapcsolatunkat. Szabi szülei is örülnek, hogy fiúknak ilyen kellemes társasága akadt.
Apropó, az antológiát büszkén mutogatom mindenkinek! Nagyobb könyvesboltokban már kapható, így bárki hozzájuthat. Többen megmosolyogták az írásomat, s mondták, hogy tehetséges vagyok. A nagyi pedig különösen boldog, ő mindig is tudta, hogy aki ennyit olvas, írni is jól tud.
Olívia, szeretném, ha továbbra is kapcsolatban maradnánk! Úgy örülnék valamikor egy személyes találkozónak! Kár lenne, ha most minden megszakadna, csak azért, mert már jól vagyok!
Szeretettel gondolok rád minden nap: Noémi”
„Szia, Drága Noémi!
Nem is tudom, hol kezdjem a levelem! Először is azzal, hogy szívből örülök Szabinak!
Végre van egy barátod, méghozzá olyan, akivel közös az érdeklődési körötök. Látod, mire volt jó Maja könyvbemutatója?
Egyébként képzeld csak, a bemutatón én is megismertem valakit!!! Tudod, nem meséltem, eddig szingliként éltem. Lehet, ez most változni fog. Zsolt, már sokat látott a könyvtárban, az alapítványunkról is hallott, s a bemutatón is ott volt. Felkeresett, s azóta sok programot szervezünk. Jól összeillünk, mert hasonlóak vagyunk mindketten. Hála neked, Noémi, megváltozott az életem, még több jót hozott! Megismertelek Téged és kedves családodat, s ezt a kapcsolatot nem szeretném felbontani. Biztosan lesz alkalmunk találkozni, s akár közös programokat szervezni.
Szeretettel ölellek: Olívia”
Pár hétre rá találkoztunk. Elmentem a kislányhoz, úgy, mint azon a bizonyos első napon.
Milyen jó volt most látni csillogó szemét, mosolygós arcát. A szülők és a nagyi hálásan jöttek oda hozzám, hogy még egyszer köszönetet mondjanak mindenért.
- Olívia, nélküled mindez a sok jó nem történt volna meg!
- Ehhez Noémi is kellett ám - jegyeztem meg mosolyogva.
Sok finomság várt rám, s még több beszélgetés.
- Tudod, Noémi, azért valami nem hagyott nyugodni, s utólagos engedelmeddel utánajártam valaminek.
- Mi volt az?
- Furdalta az oldalamat Kemény tanárnő viselkedésének ekkora változása. Felkerestem, s most egyáltalán nem volt olyan elutasító. Beszélgettünk kicsit.
- Igen, és mit mondott?
- Ráébredt arra, hogy osztályfőnöknek lenni nem kis felelősség. Már akkor meglepődött, amikor elmondtad neki a problémádat, majd jött Dani szörnyű bulija. Tudta, tennie kell valamit, hogy összekovácsolja az osztályközösséget. Ha még többen ekkora bajba keveredtek volna, nem állhatná meg a helyét, mint osztályfőnök. A naplóírás és a sok adminisztráció csak egy kis része az osztályfőnöki feladatoknak. A lélekápolás, vagy legalábbis annak megkísér-lése, igenis fontos!
- Köszönöm, hogy még ezt is megtudakoltad, Olívia.
- Igazán nincs mit. Egyébként meg hoztam neked valamit!
Egy kis csomagot nyújtottam át a kislánynak. Igencsak meglepődött, amikor kibontotta.
- Hiszen ez... ezek a levélváltásaink!
- Bizony, csak azért, hogy emlékezz, mi minden történt veled, s soha nem hagytalak válasz nélkül!
- Tudom, és köszönöm! Igazán takaros a mappa, amibe kaptam, soha nem fogom elfelejteni!
- Olívia, úgy örülök, hogy Neked is van barátod!
- Köszönöm, szívem. Ha szeretnéd, majd valamikor bemutatlak neki.
- Az remek lenne! Látod, még veled is történt valami jó!
- Nem is kevés. De ha már itt tartunk, én is szívesen megismerném Szabit.
- Rajtam nem múlik! Tehát a barátaink bemutatása kölcsönös!
- Akkor ezt megbeszéltük - nevettem fel.
János mosolyogva lépett oda hozzánk.
- Ugye, most már valóban Nyertesnek érzed magad, kicsim?
- Naná! Hiszen vesztesből is lehet győztes!
Vége.