Az empirikus vizsgálatok rövid áttekintése. Kérdésfeltevések.
Bevezetés
A disszertációmat képező vizsgálatokat úgy terveztem meg, hogy lefedjék a börtönbe kerüléssel kapcsolatos pszichológiai folyamatokat, s a vizsgálatok középpontjába a pozitív pszichológiából ismert tényezőket állítottam – többek között a stresszel való megküzdést és a kontroll-érzést. Célom az volt, hogy a börtönadaptáció fontos területei kerüljenek megvizsgálásra: a börtönkörülmények közé való beilleszkedés, a kezdeti stressz kezelése és a bűnösség probléma megoldása. A börtönadaptáció személyiséglélektani megközelítésű vizsgálatára és pozitív pszichológiai elemzésére hazai kutatás még nem vállalkozott. Az általam tervezett vizsgálatok a személyiségpszichológia és a kognitív-tranzakcionalista megküzdési modell keretén belül mozognak, tehát személyiségbeli tényezőket, valamint azok interakcióját a környezeti tényezőkkel vizsgálják. Nem térnek ki a rabtársadalom jellemzőire és a börtön szociális hatásaira.
A vizsgálatok „papír-ceruza” típusú kérdőíveken alapultak, melyeket egy esetben nyitott végű kérdésekre adott válaszok tartalomelemzésével egészítettem ki. Két esetben longitudinális vizsgálatot valósítottam meg, a börtönadaptáció időbeli tényezőinek pontosabb feltárása érdekében. A vizsgálati alanyok között több vizsgálatban is többségben vannak az előzetes letartóztatottak, mivel a börtönbe kerülés pszichés megterhelő hatása esetükben kiegészül a bizonytalansággal, ezáltal fokozottan érinti őket a stressz leküzdésének szükségessége. Annak ellenére, hogy a teljes börtönpopuláció kb. egyharmadát előzetes letartóztatottak teszik ki (Nagy, 2016), a börtönökben folytatott pszichológiai vizsgálatok nagy része jogerős elítélteket vizsgál, ami hangsúlyeltolódást von magával a tudományos eredményekben. Úgy vélem, annak ellenére, hogy az előzetes letartóztatás időtartama rövidebb, mint a jogerős ítéleté, az előzetes letartóztatottak vizsgálata is hasonlóan fontos a börtönadaptáció szempontjából, annál is inkább, mivel kevés kutatás zajlik e területen.
A vizsgálatokban alkalmazott mérőeszközöket igyekeztem úgy megválasztani, hogy azok használhatóak legyenek fogvatartotti mintán is. Éppen ezért több esetben az azonos területeket felmérő kérdőívek közül azokra esett választásom, melyeket korábbi vizsgálatokban börtönben alkalmaztak, s azok nem bizonyultak problémásnak. A megküzdés mérésére szolgáló Megküzdési Mód Preferencia Kérdőív (Oláh, 2005) alkalmazásának oka az volt, hogy börtönpszichológusi munkám során ez a kérdőív bizonyult a legmegbízhatóbbnak a fogvatartottak beilleszkedésének előrejelzésében, illetve a kitöltést tekintve is.
A pszichológiai kérdőívek egyik nehézsége az, hogy a fogvatartottak számára nem ismerős a teszthelyzet, vagyis nem mindenki érti, hogy minden egyes állítást egy skálán kell értékelnie. További nehézséget okoz számukra, hogy eldöntsék, egy-egy viselkedés „néha”,
„gyakran” vagy „majdnem mindig” jellemző-e rájuk. Problémát okozhat az olvasásban és szövegértésben való gyakorlatlanság, ami által nem teljesen értik az egyes állításokat. A tagadó megfogalmazású mondatoknál a Likert-típusú skálázás azért ütközik akadályba, mert egy tagadással úgy lehet egyetérteni, ha a választ is tagadólag fogalmazza meg a kitöltő. Mindezen nehézségek figyelembevételével igyekeztem egyszerű megfogalmazású, kevés tagadó tételt tartalmazó, egyértelmű, látszatvaliditással is rendelkező, pontosan skálázható tételekből álló kérdőíveket felhasználni a vizsgálatokhoz.
- 54 -
Az empirikus vizsgálatok lefolytatásához intézetparancsnoki engedélyt kaptam a kutatási terv bemutatását követően.
V. 1.
1. vizsgálat. A fogvatartottak megküzdésének jellemzői
A doktori disszertációm elkészítéséhez végzett kutatásokban többször is alkalmaztam a megküzdés felmérésére szolgáló Megküzdési Mód Preferencia Kérdőív (Oláh, 2005) 80 tételes változatát. Ugyanezt a kérdőívet alkalmazom mindennapi munkám során a fogvatartottak pszichológiai befogadási vizsgálata során is. A 2011-ben elvégzett befogadási vizsgálatok által egy 243 db kitöltött kérdőívből álló adatbázissal rendelkezem. Az első vizsgálat ennek az adatbázisnak az elemzésére irányul, melynek célja feltérképezni a fogvatartottak megküzdésének jellemzőit, valamint a megküzdés összefüggését néhány demográfiai és kriminális tényezővel. Egy rövid vizsgálat annak ellenőrészére irányult, hogy az elkövetett bűncselekmények típusa alapján lehet-e különbséget tenni a fogvatartottak megküzdésében.
A megküzdés kapcsán a szakirodalmi adatok alapján a fogvatartottak probléma-irányultságú, ám nem feltétlenül átgondolt megoldási stratégiáinak dominanciáját feltételeztem. Különbséget vártam az elsőbűntényes és visszaeső, valamint az erőszakos és nem erőszakos cselekményeket elkövetett fogvatartottak között a megküzdésben.
V. 2.
2. vizsgálat. Általános és börtönspecifikus kontrollhely-vizsgálat három különböző börtönben
A börtönnel kapcsolatban alapvetően elfogadott nézet, hogy totális jellege miatt az egyéni döntések csak korlátozottan érvényesülhetnek. Ugyanakkor a pszichés jóllétre irányuló kutatásokból elfogadhatjuk azt a felismerést is, hogy nem feltétlenül egy adott helyzet tényleges jellemzői, hanem azok szubjektív megítélése (kiértékelése) vezérli a pszichés reakciót és ezáltal az alkalmazkodást. Ezért felmerül a kérdés, hogy az egyéni akaratot figyelmen kívül hagyó börtönben mennyire érvényesülhet az egyéni kontroll, illetve milyen mértékben érzik szubjektíven kontrollálhatónak helyzetüket a fogvatartottak.
Feltételeztem, hogy mind az általános, mind a börtönspecifikus kontrollhely összefügg az intézeti magaviselettel, ugyanakkor a börtönspecifikus kontrollhely szerepe erősebben meghatározza a viselkedést. A szakirodalom alapján a belső kontrollosság összefüggését vártam a szabálykövető magatartással, a külső kontrollosságét pedig a problémás beilleszkedéssel.
A magaviseleten túl a kontrollhely szerepét feltételeztem a szubjektív pszichés állapot alakításában, ezért a belső kontrollosság összefüggését vártam a jó közérzettel, a külső kontrollosságét pedig a szubjektív egészségügyi panaszok magasabb számával.
V. 3.
3. vizsgálat. A kontrollhely időbeli alakulása és összefüggése a megküzdéssel és a börtönadaptációval
Utánkövetéses adatfelvétellel ellenőriztem a börtönspecifikus kontrollhely alakulását a bekerüléstől számított első 3-4 hónapban, valamint összefüggését a börtönbe kerüléskor jellemző megküzdéssel, és a 4 hónap elteltével mutatott börtönbeli beilleszkedéssel. A
- 55 -
longitudinális kutatási elrendezés rávilágít azokra az összefüggésekre, melyek az idő előrehaladtával is jelentősek a börtönbeli alkalmazkodás alakításában. A kutatásban a papír-ceruza tesztek mellett nyitott kérdésekre adott válaszok tartalomelemzésére is sor került, amely alapján pontosításra kerültek a kontroll börtönbeli vonatkozásai.
Feltételeztem, hogy a bekerüléskor jellemző megküzdési stílus és kontroll-érzés szerepet játszik a 4 hónappal később mutatott intézeti alkalmazkodásban. Belső kontrollosság mellett jó intézeti magaviseletet, a hozzátartozókkal való szorosabb kapcsolattartást és a börtönéletben való rutinosabb eligazodást vártam, míg külső kontrollosság esetén ezek ellenkezőjét.
V. 4.
4. vizsgálat. A bűnösség-probléma vizsgálata: az általános és a bűncselekményre vonatkozó szégyen és bűntudat összefüggése a morális értékekkel és a megküzdéssel
A börtönbe kerülést követő időszak egyik fontos pszichológiai feladata – a börtönadaptáción túl – a bűncselekményért való felelősségvállalás és a következmények elfogadása. Az, hogy a fogvatartottak önmagukra mint a bűncselekmény elkövetőjére gondolnak, énképükre, önértékelésükre gyakorol hatást. Énképük stabilitásának fenntartása érdekében kezelniük kell a bűnösség tudatából eredő feszültséget.
Jogerős elítéltek és előzetes letartóztatottak vettek részt a bűncselekményükkel kapcsolatos szégyen és bűntudat felmérésére irányuló keresztmetszeti kutatásban. A kutatás részét képezte a morális elvek és az undor érzelmének összefüggését vizsgáló nagyobb kutatásnak. A fő kérdésfeltevés arra irányult, hogy a bűntudat és szégyenérzet az erre hajlamosító diszpozícióból ered-e, vagy a szituáció, vagyis a bűncselekmény határozza-e meg erősebben.
Mivel a bűncselekmények elkövetése felvet morális kérdéseket, ellenőrzésre került, hogy milyen összefüggésben áll a saját bűncselekmény megítélése az általánosságban jellemző morális elvekkel.
Feltételeztem, hogy a bűncselekménnyel kapcsolatos bűntudat és szégyen részben magyarázható az általános bűntudatra és szégyenre való hajlammal, valamint az általános morális beállítottsággal. A bűnösség probléma megoldására irányuló erőfeszítés megjelenése által feltételeztem a bűncselekménnyel kapcsolatos bűntudat és szégyen kapcsolatát az önértékeléssel és a depresszió kialakulásában szerepet játszó diszfunkcionális attitűdökkel.
V. 5.
5. vizsgálat. A kezdeti megküzdés szerepe a börtönadaptáció alakulásában
A kontrollhellyel kapcsolatban tett megfigyelések alapján kirajzolódott a bekerülés időszakának jelentősége, ezért további longitudinális elrendezésű kutatást terveztem a kezdeti megküzdés beilleszkedésre gyakorolt hatásának vizsgálatára. Mivel a 4. vizsgálatban fény derült arra, hogy a pszichés működésben jelentős szerepe van az elkövetett bűncselekményre vonatkozó érzelmeknek, ezt is bevontam a vizsgált változók körébe. A már ismert, befogadási teszteket tartalmazó adatbázist bővítettem ki a fogvatartottak néhány demográfiai és kriminológiai adatával, továbbá a személyi anyagukból származó információkkal a beilleszkedésükre vonatkozóan.
Feltételeztem, hogy a bűncselekménnyel kapcsolatos bűntudat a probléma megoldására irányuló megküzdési stratégiákkal, valamint az intézeti beilleszkedés pozitív formáival függ össze. A bűncselekménnyel kapcsolatos szégyen összefüggését vártam a maladaptív megküzdési stratégiákkal és a problémás beilleszkedéssel.
- 56 - V. 6.
6. vizsgálat. Az első három börtönben töltött hónap szubjektív átélése
Részben a bekerüléssel kapcsolatos vizsgálatok pontosítására, részben a bű nösség-probléma vizsgálatának kiszélesítésére került sor ebben a kutatásban. A bekerüléssel kapcsolatban korábban csak önjellemzéses skálákon alapuló vizsgálatok eredményei álltak rendelkezésemre, ezért terveztem egy narratív, tartalomelemzésen alapuló vizsgálatot a kérdés mélyebb feltárására. A fogvatartottak visszaemlékezései, narratívumai kiemelik, hogy számukra szubjektíven milyen volt megélni a bekerülés kezdeti időszakát. A börtönbe kerülés az egzisztenciális pszichológiából ismert „határhelyzetnek” minősül, vagyis olyan fordulópontot jelentő életeseménynek, amely lehetőséget kínál arra, hogy az egyén átgondolja korábbi életét és tanulságokat fogalmazzon meg. Ez a vizsgálat keresztmetszeti és retrospektív beszámolókra építő jellegű volt.
- 57 -