1. 6.1 A nyár
1.1. 6.1.1 A nyár jellemzői
Lombhullató fák rendszertani kategóriába tartozik. Hajtásrendszerük differenciált. A hosszúhajtások növekedése az egész vegetációs időn át folyamatos. Hajtásaik hengeresek vagy bordásak. A bél ötszögletű. Leveleik szórt állásúak, hosszú nyelűek, a levélnyél hengeres vagy többé-kevésbé lapított. Jelentős heterofillia figyelhető meg, a hosszúhajtások levelei alakban, nagyságban és a lemez tagoltságában különböznek a rövidhajtások leveleitől.
A sarjaknak, dugvány hajtásoknak a normális alaktól eltérő, nagyobb leveleik vannak. Korán, jó¬val rügyfakadás előtt virágzanak; szélbeporzók. Terméseik gyorsan fejlődnek, virágzás után 3-6 héttel érnek. Széllel messze terjedők. A fehér, vattaszerű repítő készülék földet érés után hamar leválik a magról. Fedetlen talajon, nedves környezetben néhány faj már 1-2 nap alatt csírázik.
Mintegy 35 faja az északi, mérsékelt égöv lombhullató vegetációjának tagja. A kis fajszám ellenére morfológiailag és ökológiailag is erősen differenciálódott nemzetség. Többségük a mérsékelt égöv enyhébb éghajlatú régiójának és a szubtrópusok arid vidékeinek gyors növésű, pionír fafaja, amely főleg folyóhordalék okon nő. Diploid jellegű nemzetség. Az egymáshoz közel álló fajok könnyen ke¬reszteződnek, így számos természetes és mesterségesen létrehozott hibrid ismert, ami az azonosítást sok esetben megnehezíti.
A termesztésben lévő nemes nyárakat (Populus ssp.) a következőképpen lehet csoportosítani:
1. P. deltoides klónok;
2. P. deltoides fajon belüli hibridek;
3. P. deltoides x P. nigra hibridek;
4. P deltoides x P. trichocarpa (balsamifera) hibridek.
A megfelelően létesített és kezelt nyár ültetvényeket kb. 5-6 betakarításra tervezhetjük. Alapvető cél, hogy a hektáronkénti hozam betakarításonként minimum 40-60 ton¬na nedves állapotú (50% nedvesség körüli) aprítékot érje el. Ez évi 10-20 tonna fa megtermelését jelenti hektáronként, aminek a jelentősebb része a ciklus második-harmadik évében keletkezik. Hazai kisparcellás kísérletben elértek már 70 tonnás hozamot is. Az első betakarítás fog¬ja adni a legkisebb eredményt (az első vegetációs év fele a gyökeresedésre fordí¬tódik), ezt követően fog az ültetvény termelékenysége beállni a legmagasabb szintre.
1.2. 6.1.2 A nemes nyár energiafa előnyei, hátrányai
Fűtőértéke: 18,9-19,1 MJ/kg.
Előnyök:
• élénk, gyors fiatalkori növekedési ritmus;
• hajtásképzése az egész vegetációs időszakon keresztül igen erőteljes;
• magassági és átmérő-növekedési maximuma 4-6 éves korra esik;
• évi magassági növekedése jó termőhelyen elérheti a 2 m-t;
• kéregfekéllyel és levélbetegségekkel szemben ellenálló;
• rovar- és gombakártevőkre nem érzékeny;
• erőteljes hajtásnövekedésével az esetleges biotikus és abiotikus károkat ha¬mar kiheveri.
6. Energia erdő és energia faültetvények II.
Hátrányok:
• fatérfogat-tömege alacsony (0,35 t/m3), nagy szállítókapacitást igényel;
• napfénytartalommal és a nyári átlaghőmérséklettel szemben igényes;
• erősen nedves termőhelyeken legalább a nyár közepén 30-40 cm vastag leve¬gős termőréteget igényel;
• igen érzékeny a talaj magas mész-, szóda- és összes sótartalmára;
• 5% feletti CaCO3-tartalom már kedvezőtlenül befolyásolja a növekedését;
• A nagyvad (szarvas, őz) igen szereti a fiatal fák húsos leveleit lerágni.
1.3. 6.1.3 A nemes nyár termőhely igénye
A nemes nyár fafajai a sík és dombos területek növénye. A nyár fafajok fény-, meleg-, talajlevegő- és vízigényesek. A hőmérsékleti és fényigények Magyarországon elegendőek a megfelelő hozamok eléréséhez.
A talaj levegőzöttsége főként a talajtípustól, a talaj kötöttségétől, a vízviszo¬nyoktól függnek. 60-65-ös Arany-féle kötöttségi szám fölött a nyár telepítése megfontolandó. Fontos a minimum 80 cm-es termőréteg-vas¬tagság, de ennél kissé sekélyebb is lehet, ha a terület jó vízgazdálkodású és táp¬anyagpótlásról is gondoskodunk. Az ún.
időszakos vízhatású területek a legjobbak. Ez kb. 150-200 cm mélyen elhelyezkedő tavaszi talajvizet jelent. Az ennél vizesebb területek a nyárfa számára jó termőhelyek, de a pangó vizet a nyárfajták sem kedvelik, és gondoskodni kell a fokozott ápolásról a levegőzöttség miatt. Szárazabb területen a mélyebb termőréteg so¬kat segít a nyári aszályos időszakok elviseléséhez, és ugyanez mondható el a gon¬dos ápolásról, valamint a megfelelő tápanyag-ellátottságról is. Száraz területekre a nemes nyarak helyett megfelelő alternatívát jelentenek a gyors növekedésű akácklónok.
A homok fizikai féleségű talajokon megfelelő technológiával jó ültetvény termőhelyek lehetnek. A talajok magas sótartalma (szik) és mésztartalma viszont kizár¬hatja a termelésből a nyárt.
2. 6.2 Pusztaszil
2.1. 6.2.1 A pusztaszil jellemzői
Elterjedési területe Nyugat-Tiensantól Mongólián át Észak-Kínáig húzódik. Az eredeti termőhelyén és a szélsőségesen száraz termőhelyeken csak 3-6 m- re növő fa. Fiatal hajtása vékony, szürkésbarna, fiatalon molyhos. Levelei tojásda¬dok vagy lándzsásak, 2-7 cm hosszúak, a válluk majdnem szabályos, kihegyese¬dő csúcsúak, egyszerűen fűrészes szélűek, színűkön mélyzöldek és simák, fonákukon csak fiatalon szőrösek, vastagok. A nyél 2-4 mm hosszú. Virágai rövid kocsányúak, 4-5 ibolyás színű porzóval. Korán, márciusban virágzik. Termése ke¬rekded, 1-1,5 cm hosszú, mélyen kicsípett, a mag a szárny közepe felett helyez-kedik el.
A nálunk elterjedt és termesztett Pumila var. arborea változat az 1950-es évek második felében került Magyarországra. Magasabb termetű, gyors növekedésű, életerős fafaj. Magassága nem ritkán a 20 m-t is eléri, sőt meg is haladja. Koronája fiatalon kúp alakú. A lándzsás levelek 4-7 cm hosszúak, a vékony hosszúhajtá¬sokon szabályosan, kétsorosán helyezkednek el. Az Észak-Kínából származó, valószínűleg termesztett változatát nálunk alföldfásítási célokra eredményesen alkalmazzák.
Előnye az őshonos szilekkel szemben, hogy számottevő károsítója nálunk nincs. A szilfavésszel szemben ellenálló. A vad szereti, a lombját szívesen fogyasztja. Ennek ellenére a vadkárosítást általában gyorsan kiheveri. A törzs alsó részén a kéreg fiatalon meg¬vastagszik, a további károsításnak ellenáll.
A termőhellyel szemben nem igényes. A meszes, a savanyú, a kötött, a laza, a nedves, a változó vízellátású, időnként kiszáradó termőhelyen egyaránt jó növekedésű. Elfogadható növekedésű, 20 éves korára a szélsőségesen gyenge, rossz, patkás és meszes szikesen is elérheti a 10 m körüli magasságot.
Ez ideig különböző okok miatt a fatermesztés szempontjából határ termőhelynek számító területekre ültették. A hidrológiai adottságokkal szemben kevésbé érzékeny. Mind a két szélsőséget elviseli. Ezeken a termőhelyeken nagy jelentősége lehet.
6. Energia erdő és energia faültetvények II.
Az eddigi tapasztalatok szerint kiválóan alkalmas a változó vízellátású, különböző mélyben sós és szikes talajok erdősítésére, ahol a fák mérete és a fatermés nagysága a termőréteg vastagságának növekedésével arányosan növekszik. Jó a fák növekedése homokon és a különböző talajhibás buckaközi laposokban is.
A rövid vágásfordulójú (5-8 év) energetikai ültetvény létesítésére alkalmas. Kiválóan sarjadzik. Egy-egy tuskónak a letermelés után igen sok, akár 40-50 sarjhajtása is megjelenhet, amiből aztán 4-7 hajtás ki¬ugrik és megvastagszik. Fatermése közepes termőhelyen is elérheti a 10 tonnát hektáronként 10—15%-os nedvességtartalommal számolva.
2.2. 6.2.2 A pusztaszil előnyei és hátránya
Előnyei:
• tuskóról jól sarjadzik;
• nagyon szívós faj, nagy sebekkel megcsonkított koronával is sokáig elél;
• talaj- és termőhely-toleranciája széles;
• transzspirációs intenzitása igen jó, a talaj felvehető vízkészletét igen jól tudja hasznosítani;
• a talaj iránt közömbös, tápanyagigénye alacsony;
• könnyen telepíthető, könnyen nevelhető;
• nem igényel különösebb növényvédelmet.
Hátrányai:
• a vad igen szereti;
• az első évben lassú a növekedése.