„BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS” ÉLETÉBŐL
III. fejezet BUDAPEST,
A „FRONTVÁROS”
Edelsheim-Gyulai Ella: Légi támadás
1942 szeptember
Amikor a légi veszélyt jelző sziréna először üvöltött végig a városon,73 csodálkozva néztünk össze a nagyszálloda éttermében. Helytelenül mondtam. Van a csodálkozásnak egy fajtája, amit a magyar nyelv a meglepetés szóval fejez ki. Meg voltunk lepve, mint ahogy a támadás is meglepetésnek készült. Európa sorsa eddig bizonyos mértékben elkényeztetett bennünket.
Másfélezer kilométernyire a keleti és legalább ugyanannyi kilométerre az afrikai fronttól, szinte páholyban ülve figyeltük a rettenetes birkózást. A Gondviselés gyönyörű, forró nyárutó-val ajándékozott meg bennünket, és Budapest a legrégibb béke hangulatában volt. Először azt hittük, hogy valaki tévedésből szólaltatta meg a készüléket, és néhány perc múlva kiderül majd, hogy vaklárma volt az egész. De a világítás hirtelen kialudt, és a sötétben megszólalt egy ellentmondást nem tűrő hang: „Tessék levonulni az óvóhelyre!” - Néhány gyengén világí-tó falikar segítségével a folyosó felé indultunk. Néhányan még az utolsó falatokat majszolták, és láttam egy urat, aki a megkezdett korsó sörét vitte magával, mint az egyetlen megmentésre érdemes dolgot. Amennyire módomban állt, figyeltem az emberek arcát; félelemnek vagy pániknak nyomát sem láttam. Magam is inkább a meghatottságnak és a büszkeségnek valami furcsa keverékét éreztem. Íme - gondoltam - közvetlen érintkezésbe kerültem a háborúval, illetve előléptem nagyidők tanújának. Később, ha ezt a légi riadót szerencsésen megúsztuk - és ki kételkedik benne, hogy így lesz? - órákon keresztül mesélhetek majd róla a fiatalabb nemzedéknek. Közben megerőltettem a hallószerveimet, hogy az óvóhelyre és a hallba vonuló közönség zsivaján át elkapjak valamit a külső zajokból: motorzúgást vagy becsapódást, de egyelőre nem hallottam semmit, csak egy középkorú úr magyarázta élénken az előttem haladó társaságnak: „Fogadni mernék, hogy egyszerű légvédelmi gyakorlatról van szó. A közönséget teljesen elhagyta a veszélyérzet. Valamit kell már csinálni, hogy adott pillanatban ne legyen össze-vissza futkosás.” - „De a rádió nem mondott be semmit” - vitatkozott vele egy fiatal hölgy. - „Éppen ezért! Behirdetett és megrendezett légvédelmi főpróbák helyett azt akarják megtudni, hogyan viselkedik a pesti közönség komoly légi veszély esetén.” - Nos, ha tényleg csak azt akarták megtudni, az illetékes hatóság meg lehet elégedve. Másfél perc sem telt el a sziréna búgása óta, és máris mindenki a helyén volt. Láttam, amint a különböző szerepkörrel megbízott alkalmazottak sorra jelentkeztek a házparancsnoknál, aki ebben az esetben maga az igazgató volt. Jött a parancsnok-helyettes, futva érkeztek a tűzoltók, küldöncök, kapuőrség.
Az igazgató mindenkit helyére irányított. Közben egy tompa dörrenés távoli zaja hatolt le a tágas, majdnem azt mondhatnám, barátságos pincehelyiségbe. - „Bomba!” - mondta valaki. És az arca egy árnyalattal halványabb lett. - „Dehogy, ez a mi légvédelmünk!” - Ekörül némi vitatkozás keletkezett. De csakhamar elhallgattunk, mert a dörrenések és puffanások hol közelebbről, hol távolabbról ismétlődtek meg. Az egyik intézkedő közeg egy idősebb párt tuszkolt be a helyiségbe. Pizsamában voltak, az ágyban érte őket a légi riadó. A férfi tömött bőrtáskát cipelt a kezében. - „Nyugodtan fennhagyhatta volna” - mondta neki valaki. - „De benne vannak a holnapi főtárgyalás okmányai! Csupa pótolhatatlan irat!” - Most egy csinos szőke fiatal hölgy jött ugyancsak pizsamában. A nyakában vízhatlan zacskót viselt. Mindjárt akadt egy úr, aki átadta neki a helyét. Egy másik hasonló korú, kissé teltebb hölgy odasietett
73 A második világháború első légitámadása 1942. szeptember 4-5-re virradóra érte a várost. A támadást kb. két tucat szovjet gép intézte, 11 halálos és 61 sebesült áldozata volt. A szeptember 9-10-re virradóra bekövetkezett újabb támadásnak 5 halottja és 18 sebesültje volt.
hozzá. - „Mit cipelsz ebben a zacskóban?” - „Ékszereimet, irataimat, szépítőszereimet és egy pakli römikártyát!” - Ha rajta múlik, mindjárt össze is hozott volna egy partit, de a társaság túlzottan frivolnak találta az ötletet a helyzethez mérve. Ki tudja, odakint talán most roppant drámák árnyai bontakoznak a levegőben és a földön.
Nehezen tudtam elviselni azt a gondolatot, hogy itt ülök lent az aránylag biztonságos pincében, mialatt ez a tündéri város életének egyik legsúlyosabb megpróbáltatását éli. Felkel-tem, és a beszélgető, vitázó, tréfálkozó csoportokon át a kijárat felé igyekeztem. A folyosó-lámpák világánál valahogy elbotorkáltam a lesötétített hallig, és a félig nyitott kapun át kinéztem a sötétbe. Körülöttem furcsa árnyalakok imbolyogtak. Minden, ami körülöttem volt, egészen valószínűtlenül hatott. A légoltalmi pince majdnem kedélyes hangulatával szemben ez a sötét környezet, a lehalkított szavú emberek, nyomasztó érzést keltettek. Páran a sötét háttérben cigarettáztak. Ezek az izzó pontok még misztikusabbá tették az általános képet.
Most hirtelen nappali fény árasztotta el az előcsarnokot. - „Sztalin-gyertya!” (világító bomba) - szólt a kapuőr, és visszahúzódott az ajtóból. Az alakok körvonalai határozottabban rajzolód-tak ki a háttér sötétjében. Az utcán, mintha megdermedt volna az élet, minden kihaltnak látszott, csak a rendőr állt a szomszédos sarkon szuronyos puskával szorosan a fal mellett. A fény kialudt, utána dörrenés. Mintha valahol messze egy ajtót csaptak volna be. Nem, ez mégsem lehet közönséges gyakorlat. Égő piros lámpával egy autó húzott el az úttesten. - „A mentők!” - súgta valaki megilletődötten. Egy sorozat piros gömb ívelt valahonnét a magasba.
Nyugtalan fénykévék cikáztak át az égboltozaton. Egy pillanatra összeértek, majd szétváltak, hogy egy másik ponton megint találkozzanak. Látványnak gyönyörű volt, érzésnek nyomasz-tó. Órámra néztem: 55 perc telt el a riadó kezdete óta. Meddig tart még? Istenem! Visszamen-tem. - „Mi van odakint?” - kérdezték jobbról is, balról is. - „Nem tudom, de félelmetesen szép, ami odakint történik.” - Itt bent azonban a környezet vidámsága belőlem is elfújta az aggodalmat. Nem mondhatnám, hogy cinizmus volt ez. Inkább a pesti emberek kedélye, amely a legválságosabb pillanatokban sem tagadja meg magát. A helyzet újsága és érdekes-sége letompította a veszély érzetét. Az az úr, aki lejövet előttem ment, már kettő az egyhez adta, hogy csak gyakorlat van. Nem közöltem vele, mit láttam kint az utcán. Holnap úgyis megtudunk mindent. Egyszerre megint felüvöltött a sziréna. „Hála Istennek” mondták.
-„Éppen elég volt”. - Mire feljutottunk, az utcán már nyüzsgött az emberáradat. Villamosok mentek és autók szaladtak a félvilágításban. Reggel a rádióból tudtuk meg, hogy az az úr elvesztette a fogadást.
*
A második légi riadó alatt nem voltam Pesten. Otthon, falun tartózkodtam, amikor az est sötétjében elzúgtak fejünk felett a vészes orosz gépmadarak. A házakat köröskörül hatalmas kiterjedésű erdők keretezik. A csillagos estén békén szenderegtek a fehérre meszelt falu apró falusi házak. A pilóták nem nekünk tartogatták bombáikat, de amint elhúztak az erdő felett, a motorzajra innen is, onnan is felbőgtek a szarvasbikák. Talán megérezték a halált, amely a sötét madarakkal szállt nyugat felé, és a maguk módján szirénajelet adtak az erdők vadjainak.
Edelsheim-Gyulai Ella: Légi támadás. Pesti Hírlap, 1942. szeptember 20. 5. p.
A budapesti tankerületi főigazgató körrendelete az iskolák hősi halottainak nyilvántartásáról
1942. október 8.
A budapesti tankerület királyi főigazgatójától 1202/1942-43. szám.
Tárgy: Hősi halottak nyilvántartása Az állami, községi, izraelita, egyesületi és magán gimnáziumok, képzőintézetek (liceumok), ipari-, kereskedelmi- és mezőgazdasági középiskolák, kereskedelmi szaktanfolyamok, felső ipariskolák, nőipariskolák, polgári iskolák, iparos és kereskedő tanonciskolák és gyógyítva nevelő iskolák igazgatóinak (fiú- és leányiskolák).
Budapest Európa újjászületéséért és keresztény kultúrájának megmentéséért a bolsevizmussal folytatott gigantikus küzdelemből a magyarság is méltó módon kiveszi részét, s meghozza a maga hősi áldozatát. A hatalmas méretű fegyveres összecsapás egyre több magyar életet követel áldo-zatul. Hősi halottaink megbecsülése, kegyeletük ápolása megkívánja, hogy minden iskola kísérje figyelemmel hadbavonult tanárainak és tanítványainak háborús teljesítményeit és esetleges hősi halálát.
Éppen ezért felhívom Igazgató Urat (Úrnőt), hogy minden tudomására jutott adatot szorgal-masan gyűjtsön, gondosan ellenőrizzen és pontosan jegyezzen fel a historia domus-ban.
Ezeknek az adatoknak felhasználásával később az iskola gondoskodjék a hősök nevének és emlékezetének áldozatukhoz méltó megörökítéséről.
Az iskola hősi halált halt tanárának vagy tanítványának lelki üdvéért tartott egyházi szertartá-son az iskola testületileg vegyen mindenkor részt, istentisztelet után pedig tartszertartá-son megemlé-kezést.
Budapest, 1942. október 8.
vitéz Fraknóy József tankerületi kir. főigazgató BFL VIII. 130. a. Budapesti XII. ker. M. Kir. Állami Fiúlíceum és Tanítóképző Intézet iratai Általános iratok. 1. doboz.
A budapesti tankerületi főigazgató körrendelete az iskolák légoltalmi riasztószolgálatának megszervezéséről
1943. november 13.
Kir. Áll. Líceum és Tanítóképzőintézet Budapest A budapesti tankerület királyi főigazgatójától 1943. nov. hó 16-án
2655/1943-44. sz.
Tárgy: Iskolák légoltalmi rádió riasztószolgálatának megszervezése Kir. Tanfelügyelő Úrnak,
az állami, községi, izraelita, egyesületi és magán gimnáziumok, képzőintézetek, mezőgazda-sági-, ipari- és kereskedelmi középiskolák, felső ipariskolák, nőipariskolák, kereskedelmi szaktanfolyamok, polgári iskolák, gyógyítva-nevelő iskolák, kereskedő- és iparostanonc iskolák igazgatóinak (fiú- és leányiskolák)
Budapest A nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr folyó évi november hó 10-én kelt 9410/1943. IX.
sz. rendelete alapján további eljárás végett közlöm Igazgató Úrral (Úrnővel) a következőket:
I. Ha az iskola épületében a tanulók teljes létszámának befogadására alkalmas óvóhely van, a tanítás megszakítását csak riasztás (szirénajel) esetén kell az iskola jóváhagyott légoltalmi terve, illetve riasztó és készültségi terve szerint végrehajtani.
II. Ha azonban az iskola óvóhellyel egyáltalában nem, vagy az előírtnál kisebb méretűvel rendelkezik, az iskolai rádió-riasztószolgálatot kell bevezetni. Ezt az iskolai riasztóügyeleti szolgálatot az alábbi módozatok szerint haladéktalanul meg kell szervezni, és az iskola rádiókészülékét a tanítás megkezdése előtt 30 perccel be kell állítani „Budapest I.” (549,5 hullámhossz) vételére.
A riasztóügyeleti szolgálatot előre megállapított terv szerint legalább 2-2 személy - több egymástól távolfekvő épületben elhelyezett iskolánál 1-1 személlyel több - lássa el. Az ügyeleti szolgálat tartama egyhuzamban a két órát ne haladja meg. Az ügyeletet teljesítők közül az egyik a rádió adásának figyelője (lehetőleg tanár, tanító, műhelyoktató, altiszt, szükség esetén idősebb tanuló) legyen, a beosztott, illetve beosztottak (altiszt, tanuló) küldöncszolgálatot teljesítsenek.
Amennyiben valamelyik iskola nem rendelkeznék rádió készülékkel, az iskola igazgatója igényelje a készüléket közvetlenül a fenntartó hatóságától. Az állami iskolák igazgatói közvet-lenül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium IX. ügyosztályához intézett felterjesztésben kérjék a kiutalást. A felterjesztésében tüntesse fel Igazgató Úr (Úrnő), hogy az intézetben egyen- vagy váltóáram van-e és milyen feszültségű az?
A kiutalandó rádiókészülékek szállításáig az iskola igazgatója a tanítási idő tartamára használatra önként átengedett rádiókészülékkel lássa el az ügyeleti szolgálatot.
Amint a rádió az adást: „Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk” közléssel beszünteti, az ügyeletes rádiófigyelő erről az iskola igazgatójának, illetve távollétében helyettesének - a beosztott küldönc útján - haladéktalanul jelentést tesz.
Az iskola igazgatója, vagy helyettese a tanítás ideje alatt az iskola épületét nem hagyhatja el.
Tartózkodási helyét az ügyeletes figyelővel köteles mindig közölni.
Az igazgató vagy helyettese a rádióadás beszüntetéséről kapott jelentés után a tanítást mindenütt azonnal szüntesse be és az iskolaépület kiürítését az írásban előre elkészített és alább részletezett elvek szerint - a küldönc, vagy küldöncök közreműködésével - hajtsa végre:
1./ azokat a tanulókat, akik az iskolától gyalogosan legfeljebb 20 percnyi távolságra laknak és gondviselőjük a tanítás ideje alatt otthon tartózkodik, hazaküldi;
2./ a 20 percnyi távolságnál messzebb lakó, vagy gondviselők távolléte miatt hazamenni nem tudó, (különösen a népiskolák alsó osztályú tanulóit), valamint a vidékről bejáró tanulókat -csak a riadójel elhangzásakor (hatósági riasztáskor) - az iskola óvóhelyére vezeti;
3./ ha az iskola óvóhelye oly kisméretű, hogy a fenti tanulók nem helyezhetők el abban, vagy az iskolának egyáltalában nincsen óvóhelye, a fennmaradó tanulók az iskolához közelebb lakó tanulókhoz csatlakozva - az előre megállapított terv szerint - azok lakására vonulnak. A tanulók oly módon osztandók szét, hogy a közelebb fekvő tanulók családjához legfeljebb 2-2 fennmaradó tanuló kerüljön;
4./ amennyiben a távollakó tanulókat a fenti módon családoknál nem lehetne elhelyezni, ezeket egy vagy több csoportba osztva - tanárok, tanítók, stb. felügyelete mellett - a hatóság által az iskola közelében kijelölt nyilvános óvóhelyre kell vezetni. A felügyeletet az igazgató kijelölése szerint elsősorban nem családos tanároknak (tanítóknak) kell ellátniok. A felügye-letre ki nem jelölt tanárok az iskolaépületet elhagyhatják, ha számukra az iskola légoltalmi készültségi terve nem jelöl ki szolgálatot.
A tanításnak légoltalmi okokból történt megszüntetése esetében az iskolából egyenként, vagy csoportosan távozó tanulók - fegyelmi vétség terhe mellett - kötelesek az utcán való futás, zajongás, csoportosulás, álldogálás teljes elkerülésével azonnal haza, illetve az igazgató által kijelölt helyre sietni.
Az iskola igazgatója megfelelő módon köteles gondoskodni az iskola óvóhelyén elhelyezendő, vagy a nyilvános óvóhelyre csoportosan elvonuló tanulóknak - a légvédelmi riadó megszólalásáig történő - foglalkoztatásáról.
Jóllehet a hatósági riasztószolgálat a riasztást megszüntette, a légiveszély csak a rádió műsor-adásának újbóli megkezdésével tekintendő megszűntnek. Ezzel kapcsolatban különösképpen figyelmeztetni kell a vidékről vasúttal bejáró tanulókat arra, hogy a légiveszély elmúltáig a pályaudvarra nem mehetnek.
A légiveszély megszűnte után az iskolából a lakóházi óvóhelyekre eltávozott tanulóknak nem kell visszatérniök az iskolába. Az iskolai nyilvános óvóhelyen csoportosan elhelyezett vagy esetleg - a légiveszély megszűnése után - az iskolába visszatérő tanulókat a tanítási idő végéig tanári felügyelet mellett foglalkoztatni kell. A tanításról légiveszély miatt elmaradó tanulók mulasztását nem szabad igazolatlan mulasztásnak tekinteni.
E rendelet alapján valamennyi érdekelt iskola sürgősen köteles riasztógyakorlatot tartani, és azt addig ismételni, míg a gyakorlat teljesen zavartalanul nem bonyolódik le.
Az igazgatók (vezetőtanítók) az iskola minden tanulójáról, tanáráról, az épületben bennlakó személyekről - a légvédelmi riadó alatti tartózkodási helyük feltüntetésével - osztályonként 3
példányban készítsenek kimutatást. A kimutatás egyik példánya az iskola légvédelmi riadó- és készültségi tervéhez csatolandó, a másodpéldányt az iskola igazgatója riadó esetén az óvóhelyre vigye magával, a harmadik példányt az osztályfőnök (beosztott tanító) őrizze meg.
A rádióügyeletet el kell látni mindaddig, amíg az épületben tartózkodó személyek száma az óvóhely férőhelyeinek számát meghaladja. Egyébként a rádióügyeletet a riasztás bekövetke-zésétől a riasztás feloldásáig meg kell szakítani.
Budapest, 1943. november 13.
vitéz Fraknóy József tankerületi kir. főigazgató.
BFL VIII. 130. a. Budapesti XII. ker. M. Kir. Állami Fiúlíceum és Tanítóképző Intézet iratai.
Általános iratok. 1. doboz.
A budapesti tankerületi főigazgató körrendelete a tanárok által követendő magatartásról a német megszállás után
1944. március 23.
A budapesti tankerület királyi főigazgatójától 6734/1943-44. sz.
Tárgy: Tanárok magatartása, tananyag befejezése Az állami, községi, izraelita, egyesületi és magán gimnáziumok, képzőintézetek, gazdasági iskolák, ipari- és kereskedelmi középiskolák, kereskedelmi szaktanfolyamok, felső ipar-iskolák, nőiparipar-iskolák, ipari szakipar-iskolák, polgári ipar-iskolák, iparos- és kereskedő-tanoncipar-iskolák, gyógyítva-nevelő iskolák igazgatóinak (fiú- és leányiskolák) és az áll. és közs. népiskolák igazgatóinak
Budapest A mai izgalmakkal telített légkörben a tanári és tanítói testületek egyes tagjai, a tanulók és a szülők magatartásukkal nem szolgálják az annyira kívánatos nyugalmat és higgadtságot.
A ránk súlyosodó feladatok csak akkor oldhatók meg kielégítő módon, ha mindenki megőrzi hidegvérét és nyugalmát. Körültekintő tapintattal kerüljünk minden olyan beszédet, suttogást és hírterjesztést, ami az amúgyis fokozott idegességet még csak erősíti.
Az államvezetésben mutatkozó esetleges irányváltozás nem szolgálhat okul arra, hogy a testületek tagjai a folyosókon, a testületi szobákban, vagy egyebütt politikai felfogásukat meg-tárgyalják és megvitassák. Kerüljünk minden politikai megnyilatkozást, az iskola ne legyen soha sem politikai vitatkozások színtere.
Az iskolák idő előtti bezárása nem lehet érdeke sem a tanári testületeknek, sem a tanulóknak, sem a szülőknek. Az iskolák korai szüneteltetése a szociális helyzetük miatt legkedvezőt-lenebb viszonyok között élő szülőket sújtaná leginkább, mert gyermekeik az utcára kerülnének minden felügyelet nélkül, mert a szülők kereső foglalkozásuk miatt képtelenek is erre.
Amíg a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az iskolák bezárását el nem rendeli, addig minden érdekeltnek feltétlenül előnyös az iskolai munka fenntartása, mert az iskolák bezárása után az oktató személyzetet feltétlenül más igazgatási ágazatban mutatkozó munka elvég-zésére alkalmazzák, és esetleg vidéken fogják beosztani.
Ha szülők gyermekeiket a légi veszélyeztetettség miatt nem akarják iskolába járatni, vagy azzal a kívánsággal állnak elő, hogy gyermekeiket vidékre óhajtják vinni, a szülők kérését már megnyugtatás miatt is teljesíteni kell, azonban azzal a figyelmeztetéssel, hogy az iskolai év esetleg váratlan bezárása következtében az eddigi tanulmányi állapotnak megfelelően lesz kénytelen a tanári testület a tanulót elbírálni, és évvégi bizonyítványát kiállítani.
A tanulmányi anyagban való elhamarkodott sietést a tanárok (tanítók) ne erőltessék. E helyett inkább a megtanított anyag ismétlésére, összefoglalására és elmélyítésére törekedjenek. A tanítási anyagban esetleg szükségesnek mutatkozó pótlásokat feltétlenül nagyvonalúan
intézzék. A kapkodás feltétlenül káros, hiányokat pedig még később is lehet pótolni, ha az alapvető dolgokat biztosan megtanítottuk.
Az utolsó évfolyam növendékeivel a szükségnek mutatkozó ismétléseket és áttekintéseket feltétlenül végeztessék el, mert az érettségi, illetőleg képesítő vagy záróvizsgálatok a tanév végén az eddigi módozatok mellett folynak le. Erre vonatkozó rendelkezések előkészületben vannak.
A tanulók okmányait, tanulmányi értesítőit az évzárás esetleg váratlan bekövetkezése miatt nagyon tanácsos az iskolában tartani, hogy az osztályozás megejtése után a bizonyítványok zavartalanul kiállíthatók legyenek.
Azoknak a tanulóknak a mulasztását, akiket szüleik saját megnyugtatásuk végett az iskolából kivesznek, igazolatlan mulasztásnak tekinteni nem lehet. Ezek a tanulók kimaradottaknak sem vehetők, hacsak a szülők határozott kívánságára nem történik, hanem az osztályozásnál úgy kell elbírálni őket - ha megosztályozhatók nem volnának - mintha az évvégi összefoglalásról igazoltan maradtak volna el. Kétes esetekben ilyen tanulókat pótló vizsgálatra, vagy díjmentes magánvizsgálatra kell utasítani.
A magánvizsgálatokat rendes időben fogjuk előreláthatóan megtartani.
A légo rendeleteket hajtsuk végre nyugalommal, és ne akarjunk mindent saját elgondolásunk szerint folyton megváltoztatni, mert ennek vége csak rendetlenség és nyugtalanság lesz.
Budapest, 1944. március 23.
vitéz Fraknóy József tankerületi kir. főigazgató BFL VIII. 130. a. Budapesti XII. ker. M. Kir. Állami Fiúlíceum és Tanítóképző Intézet iratai.
Általános iratok. 2. doboz.
Zsidó szerzők műveinek eltávolítása a XII. ker. Állami Líceum és Tanítóképző Intézet könyvtárából
1944. április
A budapesti tankerület kir. főigazgatójától 8121/1943-44. sz.
Tárgy: A magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása.
Az állami, községi, egyesületi, izr. és magán gimnáziumok, képzőintézetek, gazdasági-, ipari-és kereskedelmi középiskolák, kereskedelmi szaktanfolyamok, felső ipariskolák, ipari szak-iskolák, nőiparszak-iskolák, polgári szak-iskolák, kereskedő- és iparostanonc szak-iskolák, gyógyítva nevelő iskolák igazgatóinak (fiú- és leányiskolák).
Budapest Sürgős további eljárás végett értesítem Igazgató Urat (Úrnőt), hogy a m. kir. minisztérium 10800/1944. M. E. számú rendeletével (megjelent a Budapesti Közlöny 1944. évi április 30-i, 97. számában) a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyá-ban intézkedik.
Tájékoztatásul közlöm a rendeletből az iskolák könyvtárait is érintő fontosabb részeket:
1.§.
A jelen rendelet hatálybalépése után zsidó szerző írói művét többszörösíteni, közzétenni és forgalomba hozni nem szabad; tudományos tárgyú írói mű többszörösítésére, közzétételére és forgalomba helyezésére közérdekből a vallás- és közoktatásügyi miniszter a m. kir.
miniszterelnökkel egyetértve kivételesen engedélyt adhat.
2.§.
A jelen rendelet mellékletében felsorolt zsidó szerzők művének a kiadónál, nyomdavállalatnál, kereskedőnél és általában a forgalombahozatallal vagy a terjesztéssel foglalkozó -akár természetes, -akár jogi személy által fenntartott - vállalatnál lévő és forgalombahozatalra szánt példányait terjeszteni (1914: XIV. tc. 3.§), kölcsönadni, vagy bármily más módon használatba bocsájtani nem szabad.
3.§.
Az előbbi §-ban felsorolt, úgyszintén a könyvkölcsönzéssel foglalkozó vállalatok, valamint a nyilvános könyvtáraknak, továbbá az egyesületi, iskolai, intézeti és egyéb olyan könyvtárak-nak vezetői, amelyekből könyveket bárkinek vagy a személyek bizonyos körének, (egyesület vagy társaskör tagjainak, iskola tanulóinak, stb.) olvasásra vagy egyéb használatra kiadnak, kötelesek az előbbi §-ban meghatározott műveknek forgalombahozatalra, illetőleg kikölcsön-zésre, vagy könyvtári használatra szánt példányait a jelen rendelet hatályba lépésétől számított 15 nap alatt kimutatásba foglalni és a kimutatás öt azonos példányát az említett határidőben a sajtóügyek m. kir. kormánybiztosához (Budapest, I. ker. Uri-utca 8. sz.) bemutatni.
A kimutatásnak tartalmaznia kell az írói művek szerzőjének nevét, az írói mű címét, nyelvét, jellegének (pl. szépirodalmi, tudományos, politikai, stb.) megjelölését, továbbá azt, hogy az írói műből hány példány van a bejelentésre kötelezett birtokában.
4.§.
A sajtóügyek m. kir. kormánybiztosa a bejelentések három példányát a Magyar Papírosipari Nyersanyagbeszerző Kft-nek (Budapest, V. Zoltán u. 16. sz.) - a továbbiakban: Kft. - küldi meg, kivéve az állam, a törvényhatóság, a község, az egyházak, alapítványok és közintézetek által tett bejelentéseket.
6.§.
A 4.§-ban említett könyvtárakban lévő példányokra vonatkozó bejelentéseket a kormánybiztos a könyvtár fenntartója vagy felügyelő hatósága szerint illetékes miniszternek küldi meg. Az illetékes miniszter gondoskodik arról, hogy a könyvtár fenntartója, illetőleg felügyelő hatósága a bejelentett írói művek példányait elkülönítve őrizze és azokat csupán indokolt tudományos kutatás céljára adja ki.
7.§.
A jelen rendelet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azoknak a zsidó szerzőknek írói művei tekintetében is, akiket a miniszterelnök a jelen rendelet hatálybalépése után a
„Budapesti Közlöny”-ben közzétett újabb jegyzékekben megnevez. A bejelentésre a 3.§-ban megszabott határidőt ilyen esetben a jegyzék közzétételétől kell számítani; a 4.§-ban meghatá-rozott tennivalók teljesítésére pedig a kormánybiztos állapít meg a Kft. számára határidőt.
A már közölt zsidó írók 1. számú jegyzéke a hivatkozott Budapesti Közlönyben megtalálható.
Felhívom Igazgató Urat (Úrnőt), hogy a 7.§-ban jelzett később közzéteendő névjegyzékek nyilvánosságra hozatala esetén a 7.§. értelmében öntevékenyen járjon el, és minden alkalommal a kimutatás egy példányát hivatalomnak is küldje meg.
Budapest, 1944. április 4.
vitéz Fraknóy József tankerületi kir. főigazgató
---Áll. Liceum és Tanítóképzőintézet Budapest, XII. Fery Oszkár utca 40.
Kimutatás
Az I. számú jegyzékben felsorolt zsidó szerzőknek 1944 év május hó 11. napján a közforgalomból kivont és birtokomban (unk) lévő műveiről.74
A bejelentésre kötelezett: M. Kir. Állami Liceum és Tanítóképző Intézet Budapest, I. Fery O. u. 40. Tel: 153-485.
74 A betiltott zsidó szerzők listáját közli: Braham, R. L.: A népirtás politikája. A Holocaust Magyar-országon. II. kötet Bp., 1997. 1339-1341. p.
Az írói művek Sorszám
szerzője címe nyelve jellege
példány-szám
1 Kiss József Klió magyar szépirodalom 1
2 " Gyermekek és ifjak bibliotékája magyar szépirodalom 1
3 " Összes költeményei " " 1
4 Földes Imre A király arája " " 1
5 " A Királyné " " 1
6 " Dacos lelkek " " 1
7 Bródy Sándor Ráby Mátyás viszontagságai " " 1
8 " Diákok regénye " " 1
9 Ignotus Olvasás közben " " 1
10 Földes Jolán A teremtés " " 1
11 " Péter nem veszti el a fejét " " 1
12 Révész Béla Ady Endre életéről " " 1
13 " Ady tragédiája " " 1
14 Bíró Lajos Pál A modern angol irodalom
története " tudományos 1
15 Jászi Oszkár Művészet és erkölcs " " 1
Budapest, 1944. május 10.
Gyúrjács András
a magyar irodalmi és tört. könyvek és könyvtár őre Az írói művek
Sorszám
szerzője címe nyelve jellege
példány-szám
16 Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk magyar szépirodalom 2
17 Egon Erwin Kisch Zaren, Popen,
Bolschewiken német polit. 1
18 Egon Erwin Kisch China geheim " " 1
19 Lenkei K. Petőfi és a természet magyar tud. 1
20 Stefan Zweig Három mester " " 1
21 Jászi Oszkár Művészet és erkölcs " " 1
22 Szabó Ervin A tőke és a munka harca " " 1
23 Jászi Oszkár Huszadik század " tud. folyóirat 1
Budapest, 1944. május hó 12-én Padányi-Frank Antal
tanügyi főtanácsos, igazgató BFL VIII. 130. a. Budapesti XII. ker. M. Kir. Állami Fiúlíceum és Tanítóképző Intézet iratai.
Általános iratok. 2. doboz.
Szerb Antal elbocsátása a középiskolai tanári szolgálatból a zsidók közszolgálatának megszüntetéséről szóló rendelet alapján
1944. április 24.
Budapest székesfőváros polgármestere 88.795/1944.-VII.
Tárgy: Dr. Szerb Antal kereskedelmi középiskolai tanár nyugdíjazása Véghatározat
A polgármesteri VII. ügyosztály előterjesztése alapján dr. Szerb Antal kereskedelmi közép-iskolai tanárt a zsidók közszolgálatának megszüntetésére szóló 1210/944. M. E. számú kor-mányrendelet 1. §-ának 2. bekezdése alapján hivatalból nyugdíjazom és őt a tényleges szolgá-lat teljesítése alól az 1944. évi április hó végével felmentem.75
Minthogy nevezettnek 20 évi és 6 hónapi és 5 napi beszámításra alkalmas szolgálati ideje van, a székesfővárosi közoktatási alkalmazottak részére megállapított V. (Ötödik) fizetési csoport A./ fizetési osztálya 7. fizetési fokozatának megfelelően, a nyugdíjba beszámítható havi 429 P javadalmazásának 62%, azaz Hatvankettő százalékát engedélyezem részére nyugdíj címén.
Az ellátási díjat a legközelebbi lakbérévnegyedtől kezdődően az előbb megjelölt fizetési fokozatba tartozó székesfővárosi közoktatási nyugdíjasok részére megállapított mindenkor lakáspénzzel egészítem ki.
Ezenfelül nevezettet a felesége szül. Bálint Klára továbbá édesapja Szerb Károly után, a nyugdíjasokra vonatkozó jogszabályok figyelembevételével megállapított és összesen havi 60 P, azaz Hatvan pengő családi pótléknak folytatólagos élvezetében meghagyom, míg a családi pótlék megszüntetésére vonatkozóan megállapított bármely eset be nem következik. [...]
BFL VI. 502. b. Budapesti Királyi Tankerületi Főigazgatóság. Általános iratok. 8249/1943-44.
75 Szerb Antal (1901-1945) író, irodalomtörténész, esszéíró, egyetemi magántanár a Vas utcai felső-kereskedelmi iskolában tanított. Zsidó (illetve faji alapon annak minősített) alkalmazottak közin-tézményekhez való felvételét már az 1939:IV. tc. (második zsidótörvény) megtiltotta, de nem ren-delkezett a már működő alkalmazottak elbocsátásáról, hanem mintegy „kihalálos alapon” szorította volna ki a zsidókat a közalkalmazotti pályákról. A zsidónak minősülő közalkalmazottak elbocsátását az itt hivatkozott, 1944. március 31-én megjelent kormányrendelet mondotta ki. Ez részét képezte a német megszállás után kibocsátott, a zsidóság teljes elkülönítését, kifosztását és deportálásának előkészítését szolgáló rendeletsorozatnak. (E rendeleteket lásd: Vértes Róbert - Székely Gábor (szerk.): Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1944. Bp., 1997. 284-358. p.) Szerb Antalt ezt követően rövidesen munkaszolgálatra hívták be, és 1945 januárjában Balfon ölték meg.