Washingtonban 1967. szeptember 22-én az Amerikai Csehszlovák Mûvészeti és Tu-dományos Társaság 1967_68. évi szezonnyitó rendezvényén még az emigrációs magyar_
csehszlovák kapcsolatokban sem mindennapi eseményre került sor. A társaság meghívására a Washingtoni Amerikai Egyetem Nemzetközi Iskolájának dísztermében dr. Wagner Ferenc történész, a washingtoni Kongresszusi Könyvtár munkatársa "Nemzetiségi kérdés Közép-Európában, különös tekintettel a csehszlovák magyar viszonyra 1945 után" címmel tartott elõadást.
Wagner beszédében részletesen bemutatta az elnöki dekrétumok és a csehszlovák kormány magyarellenes rendelkezéseit, illetve adatokkal és dokumentumokkal bizonyítot-ta a koncentrációs táborok, a kiubizonyítot-tasítások, az üldözések, a deportálások, a reszlovakizáció és a lakosságcsere politikai, gazdasági, szociális és kulturális hatásait. Kiemelte a két ország kommunista pártjainak a kitervelésben és a végrehajtásban betöltött vezetõ szerepét. Ma-gyar részrõl Rákosi Mátyás, Gerõ Ernõ, Révai József és Farkas Mihály, csehszlovák részrõl pedig Vladimír Clementis, Viliam Široký, Gustáv Husák, Ladislav Novomeský és Ján Cech felelõsségét taglalta. Rámutatott, hogy a második világháború utáni magyarellenes intézke-dések az 1943. december 12-én Moszkvában megkötött csehszlovák_szovjet egyezmény-ben fogalmazódtak meg, illetve ezek hivatalos formát az 1945. április 5-én Kassán kihirde-tett csehszlovák kormányprogramban kaptak. Az elõadást követõen számos kérdés hangzott el, hiszen a nagyszámú hallgatóság között jelen volt a Csehszlovákia politikai éle-tének az USA-ba emigrált két egykori magas rangú képviselõje, dr. Juraj Slávik volt bel-ügyminiszter, majd késõbbi varsói és washingtoni nagykövet, továbbá Václav Majer , volt élelmezésügyi miniszter, a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt elnöke.
Wagner Ferenc elõadását nem csupán a téma megválasztása, a meghívó szervezet, vagy a hallgatóság között lévõ csehszlovák politikusok teszik különlegessé, de az a tény is, hogy személyében egy olyan történész beszélt a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 kö-zötti történetérõl, aki amellett, hogy korponai, tehát felvidéki születésû, Magyarországon 1945-tõl 1948-ig fontos diplomáciai posztot töltött be a csehszlovák_magyar kapcsolatok terén. Ebbõl következõen tehát Wagner egy szakértõ történész szemével, ugyanakkor az események résztvevõjeként, az általa átéltek alapján vázolta fel Csehszlovákiának, a magyar kisebbség teljes megsemmisítését célul kitûzõ nemzetiségpolitikáját.
Wagner Ferenc a háború befejezését követõen 1945-ben miniszteri tanácsosként a magyar Külügyminisztériumba került, ahol a Békeelõkészítõ Osztály általános szláv, de fõleg csehszlovák szakértõjeként dolgozott. Ebben a minõségében, már az elsõ hónapoktól részt vett a Kassai Kormányprogram, majd Beneš elnök kormányprogramra épülõ dekré-tumai, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletei következtében kisemmizett, meghur-colt, internált , Csehországba deportált és hontalanná tett csehszlovákiai magyarok politi-kai, gazdasági, valamint kulturális helyzetének felmérésében és elemzésében. Ezek alapján 1945 novemberében a magyar kormány átfogó jelentést készíttet
címmel a hazai és a külföldi közvélemény, valamint a gyõztes nagyhatalmak kormányai részére. A magyarországi közvéleményt a csehszlovákiai magya-rok elszenvedett jogsérelmeirõl és meghurcoltatásairól a magyar kormány és sajtó termé-szetesen folyamatosan tudósította. Dr. Wagner Ferenc, mint a Külügyminisztérium csehszlovák szakértõje, és mint a Kisgazdapárt tagja 1945. július 22-én a Kisgazdapárt
1
2 3 4
5
6 7
8 9
10
11
A magyarság helyzete a második Csehszlovákiában
188
189 külügyi osztályának szervezésében tartott elõadást a csehszlovák_magyar kérdésrõl és a
csehszlovákiai magyarok helyzetérõl. Az elõadáson jelen volt Tildy Zoltán pártelnök és Gyöngyösi János külügyminiszter is. A csehszlovákiai magyarokkal szemben alkalmazott csehszlovák eljárás nagy felháborodást keltett nem csak Magyarországon, de néhány nyu-gati ország sajtójában is. Egy Belgiumban megjelenõ francia nyelvû hetilap, a
-ben megjelent írás szerzõje egyenesen náci metódusok alkalmazásával vádolja a csehszlovák kormányt és hatóságokat.
A Gyöngyösi János által vezetett magyar diplomácia számára 1945 végére nyilvánva-lóvá vált, hogy a Csehszlovákia számára csak félsikert hozó potsdami konferencia után a csehszlovákiai magyarság elleni intézkedések fokozásával, a csehországi deportálások és a belsõ telepítések kegyetlen eszközeivel Csehszlovákia a területén élõ magyar kisebbséget teljesen fel akarja számolni, illetve, hogy ezzel rá akarja kényszeríteni Magyarországra a csehszlovákiai magyarok egyoldalú áttelepítését. Tildy Zoltán magyar miniszterelnök, hogy megállítsa a csehszlovákiai magyarok genocídiumát, arra utasította a magyar diplo-máciát, hogy kezdeményezzen kétoldalú tárgyalásokat Csehszlovákiával. Ezek elõkészí-tésében Wagner Ferencnek, mint szakértõnek óriási szerep jutott. Az elsõ csehszlovák_
magyar tárgyalásokra 1945. december 3. és 6. között került sor Prágában, amelyek hatására december 4-én a csehszlovák kormány leállította a magyarok deportálását, melynek során addigra mintegy 10 ezer magyar került Csehországba. A cseh-szlovák fél a tárgyalások ideje alatt a lakosságcsere és az egyoldalú kitelepítés együttes alkalmazását preferálta.
A kétoldalú tárgyalások eredményeként 1946. február 27-én Gyöngyösi János ma-gyar külügyminiszter és Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár Budapesten aláírták a csehszlovák_magyar lakosságcsere-egyezményt. A magyar félbõl kikényszerített egyezmény alaptétele az, hogy a csehszlovák kormánynak annyi magyart áll jogában áttele-píteni Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák jelentkezik önkéntes áttelepülésre.
A paritás elve nem kedvezett a csehszlovák elképzeléseknek, hiszen ezek alapján nem lehe-tett "kicserélni" közel 800 ezer csehszlovákiai magyart 100 ezernyi magyarországi szlo-vákra. A csehszlovák hatóságok, hogy minél több magyart telepíthessenek ki, a lakosság-csere-egyezmény VIII. cikkelye értelmében egyoldalúan szerették volna Magyarországra telepíteni a háborús bûnösként elítélteket. Amíg a csehszlovák népbíróságok 1946. május közepéig 184 magyar személyt ítéltek el háborús bûnökért, addig az év végére háborús bûnösként megvádolt magyarok száma már elérte a 75 ezer fõt. Tiltakozásul a magyar kormány nem kezdte meg a lakosságcsere lebonyolításának elõkészítését. Erre a csehszlo-vák fél újra megkezdte a csehszlocsehszlo-vákiai magyarok erõszakos és tömeges deportálását, ami végül arra kényszerítette a magyar kormányt, hogy folytassa a lakosságcsere lebonyolítá-sáról szóló kétoldalú tárgyalásokat. A csehszlovák fél mindent elkövetett, még akkor is, ha az sértette az általa aláírt egyezményt. A magyar kormány a csehszlovákiai magyarok jog-védelme érdekében, a Magyarországon már 1946. március 4. óta mûködõ Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mintájára, annak megfelelõjeként 1946. augusztus 1-jén Pozsony-ban megnyitja a Csehszlovákiából kitelepítendõ magyarok érdekvédelmét ellátó Magyar Áttelepülési Kormánybiztosság Meghatalmazotti Hivatalát, amelynek felállításával és vezetésével 1946. június 18-án Dr. Wagner Ferencet bízták meg.
A Pozsonyban mûködõ Megbízotti Hivatal legfõbb feladata a csehszlovákiai magya-rok kitelepítésének felügyelete és jogvédelmük ellátása volt. A Megbízotti Hivatal ellen-õrizte, hogy a csehszlovák fél betartja-e az egyezményben vállalt kötelezettségeit és tisztelet-ben tartja-e a kitelepítendõ magyarok tisztelet-benne meghatározott jogait. A hivatal feladatai közé tartozott továbbá, hogy a csehszlovákiai magyarokat érintõ eseményekrõl értesítse a magyar kormányt, s azon keresztül a magyarországi és külföldi közvéleményt. Mivel a
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
Le Patriote Illustré
190
pozsonyi hivatal országos szinten képtelen lett volna egyedül ellátni feladatait, Wagner ve-zetésével 1946 szeptemberében Somorja, Komárom, Érsekújvár, Párkány, Léva, Losonc, Rimaszombat és Kassa központokkal létrejöttek a Pozsonyi Megbízotti Hivatal területi irodái. Wagner munkatársai között találjuk Farkas Lehelt, Csordás Istvánt, dr. Ravasz Károlyt, a csehszlovákiai magyarok közül pedig Szalatnai Rezsõt, Peéry Rezsõt és dr.
Szilárd Marcellt. A feladatok maradéktalan és kielégítõ teljesítése érdekében a magyar Külügyminisztérium idõrõl-idõre kisegítõket küldött Pozsonyba. A jól kiépített hálózat segítségével Wagner és munkatársai minden akadály ellenére el tudták látni feladatukat.
Wagner heti sajtószemle formájában tájékoztatta a Magyar Áttelepítési Kormánybizottság vezetõjét Jócsik Lajost, majd annak 1947. április 11-i lemondását követõen, a helyére kinevezett Hajdú István kormánybiztost a csehszlovák sajtóban mind az áttelepítéssel, mind pedig általában a magyar kérdéssel kapcsolatban megjelent cikkekrõl. A heti sajtó-szemlén kívül havonta adott jelentést a hivatal mûködésérõl és az aktuális helyzetrõl Cseh-szlovákiában.
Dr. Wagner Ferenc a két ország között kialakult politikai helyzetben az elsõ fõ-konzul, hivatala pedig az elsõ fõkonzulátus lett a háború utáni újraalakult Cseh-szlovákiában. A szlovákiai hivatalok és köztük a Szlovák Telepítési Hivatal kezdettõl fogva gyanakvással figyelték a pozsonyi Megbízotti Hivatal mûködését és vezetõjének, Wagner Ferencnek a tevékenységét. A Megbízottak Testülete Elnöksége 1946. augusztus 7-én el-fogadott határozata a magyar kormánybiztos és munkatársai tevékenységét a kitelepítésre kijelöltek jogi érdekképviseletére és azok a Vegyesbizottság 1946. július 8-i határozata alap-ján történõ konzuli védelmére korlátozta. A Megbízotti Hivatal már az elsõ hónapokban igen komoly munkát végzett az információgyûjtés és a jogvédelem terén. Wagner 1946.
augusztus 17-én tiltakozó jegyzéket adott át a csehszlovák külügyminiszternek a lakosság-csere-egyezmény különbözõ pontjainak a csehszlovák kormány általi megszegésérõl. A jegyzék rámutat arra, hogy a csehszlovák kormány nem teljesítette sem az állásukból elbo-csátott magyar nemzetiségû közalkalmazottak szociális segélyére, sem a magyarságot sújtó vagyonelkobzási rendeletek hatályon kívül helyezésére vonatkozó vállalt kötelezettségét.
A konzul sérelmezi, hogy ahelyett, hogy a csehszlovák kormány az egyezmény alapján hatályon kívül helyezte volna a 104/1945. és a 108/1945. számú rendeleteket, 1946. május 14-én 64/1946. szám alatt olyan törvényt hozott, amely Szlovákiában lehetõvé teszi minden magyar nemzetiségû vagyonának elkobzását. A jegyzékben Wagner a lakosság-csere-egyezmény súlyos megsértésének minõsíti azt, hogy a deportálások és kiutasítások az egyezmény aláírása óta is ugyanúgy folynak, mint korábban. Konstatálja, hogy február 27-e óta pl. csak Csécsénybõl, B27-enk27-epatonyból és Lõgérpatonyból négy alkalommal hurcoltak el magyarokat, ami 40 személyt érintett.
Wagner kezdettõl fogva azt az álláspontot képviselte, hogy a deportálásokkal a cseh-szlovák fél megsérti a magyar_csehcseh-szlovák lakosságcsere-egyezményben rögzített kötele-zettségeit, mivel abban a csehszlovák kormány vállalta, hogy beszünteti a deportálásokat.
Wagner szerint a deportálásokat nem lehet egyszerûen a kötelezõ munkaszolgálatról szóló 88/1945. számú elnöki dekrétum végrehajtásának tekinteni, hanem tervszerû széttelepítés-nek, mivel a csehországi kényszermunkára ítéltek házait, földjeit, állatállományát és ingósá-gait az állam szlovákoknak adta át, továbbá, mert a munkaképtelen családtagokat is elvitték.
Wagner és hivatala a deportáltak hathatós védelme érdekében kifejtett tevékenységét szinte lehetetlenné tették a csehszlovák hatóságok, mivel álláspontjuk szerint az egyezmény V.
cikkelye alapján ki nem jelöltek kérdése Csehszlovákia belügye. A magyar meghatalmazott 1946. augusztus 17-i tiltakozó jegyzékében felrója, hogy a reszlovakizációs rendelet 3_8 napon belüli kiutasítással fenyegeti a magyar nemzetiségûeket, és hogy a csehszlovák
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
191 hatóságok az elbocsátott magyar nemzetiségû köztisztviselõknek egyetlen egy esetben sem
folyósítottak segélyt, továbbá, hogy a hivatalnokok és tanárok már 15 hónapja nem kaptak fizetést. Wagnerre és a magyar diplomáciára jellemzõ módon a jegyzékben a Csehszlo-vákiába települt szlovákok és csehek jogainak védelmében is felemeli szavát, hogy nem kapnak azonnal állampolgárságot, és hogy az 1946/74-es törvény értelmében nekik kell kérvényezniük, ami szintén ellentétben van az egyezménnyel. A Wagner által vezetett Megbízotti Hivatal országos hálózata olyan jól látta el feladatát, hogy a lakosságcsere tejhatalmú csehszlovák kormánybiztosa, Daniel Okáli már 1946. szeptember 21-én meg-próbálta rábeszélni Vladimír Clementis külügyi államtitkárt, hogy _ megfogalmazása sze-rint _ "ennek a szabotõrnek" a helyére diplomáciai indoklással kérjen új magyar megbízot-tat. Okáli kísérlete nem járt sikerrel.
A csehszlovákiai magyarok deportálását és kitelepítését, valamint a magyarországi szlovákok és a szlovákiai szlovákok, az ún. kolonisták a megürült, korábban magyarok által lakott területekre történõ betelepítését a nemzetállam megteremtése mellett kezdettõl fog-va komoly gazdasági érdekek is mozgatták. A csehszlovák hatóságok mindent elkövettek annak érdekében, hogy minél több magyar földet juttassanak szlovák kézbe. A pozsonyi Megbízotti Hivatalba beérkezõ panaszok nagy része a földbirtokok és más vagyon kon-fiskálásával függött össze. Egyes kimutatások szerint az ún. betelepítési övezetben, vagyis a magyarlakta területen kb. 148 ezer hektár földet koboztak el. Wagner a vagyonelkobzások ügyében többször találkozott a csehszlovák mezõgazdasági és földreformi megbízottal, dr.
Martin Kvetkával. 1946. szeptember 24-i, Kvetka pozsonyi hivatalában tett látogatása al-kalmával megbeszéléseket folytatott a lakosságcserérõl, illetve a magyar tulajdonban lévõ földek konfiskálásáról. Wagner a csehszlovák félre történõ nyomásgyakorlás céljából 1946. október 15-én a magyar kormány prágai megbízottjával, Roszty-Forgách Ferenccel együtt járt Kvetkánál, s bár a megbeszélés a "kölcsönös megértés" jegyében zajlott, gyakor-lati eredményt mégsem hozott. 1946. október elején a szlovák földreform-, igazság- és belügyi megbízottakkal zajlott megbeszélései alkalmával kitért a háborús bûnösség vádja alapján tömegesen a népbíróságok elé hurcolt magyarok kérdésére. A megbeszéléseken az internálótáborokba zárt és ott raboskodó magyarok kiszabadítása ügyében csupán annyit sikerült elérnie, hogy a szlovák belügyi megbízott ígéretet tett arra, hogy mindazokat, aki-ket csupán magyar nemzetiségük miatt tartanak fogva, haladéktalanul szabadon engedik.
1946. október 8-án a magyar Megbízotti Hivataltól a csehszlovák kormány által 1946. augusztus 26-án átadott listán szereplõ kitelepítésre kijelölt személyek megkapták az ún. "fehérlapot". Ebben dr. Wagner Ferenc, mint a Hivatal vezetõje értesíti az érintetteket, hogy a csehszlovák_magyar lakosságcsere-egyezmény aláírását követõen a lakosságcsere lebonyolítására alakult csehszlovák_magyar Vegyesbizottság VII. sz. véghatározata értel-mében magyar konzuli jogvédelemben részesülnek. A "fehérlapon" Wagner a csehszlovák hatóságok jogsértéseinek elkerülése, illetve megakadályozása érdekében tájékoztatja az érintetteket, hogy a csehszlovák kormány a lakosságcsere-egyezményhez csatolt jegyzõ-könyvben foglaltak szerint milyen kötelezettségeket vállalt és hogy ezekbõl a vállalásokból kifolyólag milyen jogok illetik meg az áttelepítésre kijelöltet. Felszólítja továbbá az érin-tetteket, hogy amennyiben bármilyen jogsérelem éri õket, azt haladéktalanul jelentsék a Megbízotti Hivatalnak, hogy az egyezmény megsértésérõl tájékoztatni tudja a magyar kormányt és a csehszlovák Külügyminisztériumot. 1947 végéig az iktatott ügyiratok száma 14 881 volt. A Hivatal a Vegyesbizottság magyar tagozatával állandó kapcsolatban volt. Wagner a bizottság felé egyrészt "konkrét sérelmi anyagot" terjesztett, másrészt "elvi kérdések rendezésére tett javaslatot". Wagner a lakosságcserét végrehajtó csehszlovák
34
35
36
37
38
39
40
41
42 43
44
192
szervek jogsértései és a lakosságcsere-egyezményt sértõ eljárásai ellen számos jegyzékben tiltakozott, de sok esetben eredmény nélkül. A magyar kormány a szûnni nem akaró cseh-szlovák jogsértések ellen a pozsonyi Megbízotti Hivatal tájékoztatásai alapján 1945 áprilisa és 1946 júliusa között a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottsághoz 184 alkalommal nyújtott be tiltakozó jegyzéket. 1946 áprilisában Nagy Ferenc magyar miniszterelnök kormánykül-döttség élén Moszkvába, júniusban pedig az Amerikai Egyesült Államokba és Angliába látogatott. A Magyarországgal kötendõ béke elõkészítése mellett az újra elcsatolt országré-szekben kisebbségbe került magyarság nemzetiségi jogainak garantált visszaadásáról, illetve a csehszlovákiai magyarsággal szemben alkalmazott embertelen bánásmód, a depor-tálások és kitelepítések megakadályozásáról tárgyalt. A miniszterelnöknek és a magyar diplomáciának annyit sikerült csupán elérnie, hogy a párizsi békekonferencián 1946 szep-temberében a szovjetekkel ellentétben az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem támogatta Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár követelését minden csehszlovákiai magyar kitelepítését illetõen.
1946. október 19-én dr. Wagner Ferencet fogadta pozsonyi hivatalában dr. Ján Cech a Szlovák Telepítési Hivatal elnöke. Wagner feladata az lett volna, hogy a korábban a csehszlovák_magyar Vegyesbizottság, illetve Jócsik Lajos és Daniel Okáli megegyezése alapján átvegye a kitelepítésre kijelölt csehszlovákiai magyarok következõ listáját. Wagner azonban közölte, hogy Budapestrõl telefonon azt az utasítást kapta, hogy ne vegye át a listát. Az elutasító magatartás indokolt volt, mivel a csehszlovák fél az egyezmény ellenére tovább folytatta a vagyonelkobzásokat és a deportálásokat. A magyar konzul felvilágosítást kért Cech-tõl a konfiskálások tárgyában. Cech annak ellenére, hogy Wagner konkrét esete-ket hozott fel, tagadta, hogy konfiskálták volna azok vagyonát, akik a lakosságcsere-egyez-mény V. fejezete alapján rajta voltak a kitelepítendõk listáján. A Szlovák Telepítési Hivatal elnöke kifejtette a csehszlovák közvélemény "kompromisszum nélküli akaratát" a magyar-kérdés megoldására. Cech Wagneren keresztül kérte a magyar politikai köröket, hogy tanú-sítsanak határozottabb hozzáállást és kezdjék el a lakosságcsere megvalósítását, hogy az szervezetten, a kölcsönös megértés és a közös munka jegyében valósuljon meg. Wagner erre az álszent kijelentésre azt válaszolta, hogy hivatala felkészült kötelességének teljesíté-sére. 1946. október 22-én dr. Jócsik Lajos magyar áttelepítési kormánybiztos kezdemé-nyezésére Budapesten találkoztak és megbeszéléseket folytattak a csehszlovák_magyar Vegyesbizottság tagjai, Gyöngyösi János magyar külügyminiszter és Daniel Okáli cseh-szlovák kormánybiztos. A megbeszélésen Gyöngyösi kijelentette, hogy Magyarország nem kezdheti el a lakosságcserét addig, amíg ennek nincsenek meg a technikai feltételei, vagyis amíg a Vegyesbizottság nem fekteti le az ehhez szükséges összes alapelvet, továbbá, amíg a csehszlovák kormány nem módosítja álláspontját a lakosságcsere-egyezmény VIII. fejeze-tére vonatkozóan, amely a háborús bûnökért elítéltek egyoldalú áttelepítését illeti. Okáli nehezményezte, hogy február 27-e a lakosságcsere-egyemény aláírása óta a magyar fél akadékoskodása következtében még egyetlen csehszlovákiai magyar sem lett áttelepítve Magyarországra. Az október 22-i megbeszélésen a feleknek az áttelepítési terveket és a Vegyesbizottság további tárgyalásait illetõen sem sikerült megegyezniük.
A budapesti tárgyalásokkal egy idõben Wagner felkereste hivatalában dr. Feriencik tábornokot, a szlovák belügyi megbízottat. Bár 1946 szeptemberében a ligetfalui interná-lótábort a nyugati hatalmak és a közvélemény nyomására a csehszlovákok "látványosan"
feloszlatták, ismertette vele, hogy Pozsonyban a patrongyári, a téglagyári és a Nagyszom-bati úti, valamint a pozsonyszentgyörgyi, a szeredi és a szalánci internálótáborokban az egyezmény ellenére még mindig magyarokat tartanak fogva nemzetiségi hovatartozásuk miatt. Wagner Ferenc nyomatékosan kérte Ferienciktõl a jogtalanul fogvatartottak szaba-don bocsátását.
45
46
47
48
49
193 Az 1946. október 15-én befejezõdött párizsi békekonferencián Csehszlovákia
min-den igyekezete ellenére sem tudta elérni, hogy a gyõztes nagyhatalmak jóváhagyják az egész magyar kisebbség kitelepítésének tervét. A békeszerzõdés most már végérvényesen "köte-lezi" Magyarországot és Csehszlovákiát, hogy a vitás kérdéseket a két ország egymás között tárgyalások útján oldja meg. A békeszerzõdés ezen rendelkezése mindkét fél számára le-szûkítette a politikai mozgásteret. Wagner a csehszlovákiai magyarok helyzetérõl és a lakos-ságcsere kérdésében felvetõdött aktuális problémákról 1946 október végén részletesen beszámolt Nagy Ferenc miniszterelnöknek. Mivel a csehszlovák fél a magyar politika korábbi és végig képviselt hozzáállásából és a békeszerzõdés rendelkezésébõl kiindulva bizonyos volt abban, hogy Magyarország semmi esetre sem támogatja a csehszlovákiai magyarkérdés megoldásáról szóló elképzelését, ezért 1946 novemberében felújította, illet-ve fokozta a magyarság csehországi deportálását. A magyar kormány jegyzékben tiltako-zott a csehszlovák kormánynál a deportálások ellen és újra megszakította a lakosságcsere lebonyolításáról szóló kétoldalú tárgyalásokat. A kialakult helyzetrõl Wagner 1947. január 11-én Tildy Zoltán köztársasági elnököt, január 12-én pedig Varga Bélát, a nemzetgyû-lés elnökét részletesen informálta. Az adott helyzetben a magyar kormány kezében csupán a tárgyalások befagyasztásának, a nyugati politikai körök, illetve a közvélemény tudósításá-nak eszközei voltak, amelyeket a késõbbiekben is kénytelen volt alkalmazni. Bár a cseh-szlovák kormány a magyar közvélemény és a nyugati hatalmak tiltakozására, valamint a jugoszláv kormány közvetítésére 1947. február 25-én leállította a csehszlovákiai magyarok deportálását, felújította viszont a reszlovakizációt, a Szlovák Telepítési Hivatal pedig ren-deletet hozott a korábban Csehországba deportált és onnan hazaszökött magyarok visz-szatoloncolására.
A lakosságcsere megvalósítása, illetve az egyezménynek a csehszlovák féllel történõ, betû szerinti betartatása érdekében, még a kitelepítések megkezdése elõtt Wagner a kitele-pítettek adatainak felvételére külön statisztikai osztályt szervezett, amely 1947. február 10-én kezdte meg mûködését a pozsonyi Megbízotti Hivatal gazdasági osztálya statisztikai szakértõjének vezetésével. Az volt a feladata, hogy az osztály által kidolgozott kérdõíveket
A lakosságcsere megvalósítása, illetve az egyezménynek a csehszlovák féllel történõ, betû szerinti betartatása érdekében, még a kitelepítések megkezdése elõtt Wagner a kitele-pítettek adatainak felvételére külön statisztikai osztályt szervezett, amely 1947. február 10-én kezdte meg mûködését a pozsonyi Megbízotti Hivatal gazdasági osztálya statisztikai szakértõjének vezetésével. Az volt a feladata, hogy az osztály által kidolgozott kérdõíveket