Tulajdonnevek a kulturális szótárakban
3. Földrajzi nevek a kulturális szótárakban
3.1. Angol kulturális szótár. Az angol kulturális szótár bővelkedik különböző típusú földrajzi nevekben. Ezek sorában természetesen előfordulnak vízrajzi nevek. A Severn folyónév szócikkében elsősorban földrajzi ismeretek olvashatók: „a sziget leghosszabb (290 km) folyója, amely Északkelet-Walesben ered, és a Bristol Channelbe ömlik;
ha bore (tidal wave) van rajta, utolsó szakaszán a dagálytól visszafelé folyik a vize.”
Az Avon folyónév mellett olvashatjuk: „több angliai folyócska neve, melyek közül Shakespeare […] okán a Stratford városán átfolyó a legismertebb.”
2 A számlálás a 2. pontban számba vett, a tanulmányban feldolgozott kiadások alapján történt.
3 Az elexico az Institut für Deutsche Sprache projektjének keretében készült online szótár, a je
lenkori német köznyelv szóanyagát tartalmazza: https://www1.ids-mannheim.de/lexik/elexiko.html.
(2020. 05. 02.)
Tulajdonnevek a kulturális szótárakban 113 A hegyneveknek a forrásnyelvben használatos formája mellett nem feltétlenül ta
lálható meg a magyar megfelelője: a Pennines leírása szerint „a skót határtól […]
Derbyshire-ig, 400 km hosszan dél felé húzódó hegység”. A szócikkből hiányzik a ma
gyar megfelelő (Pennine-hegység).
Az Albion címszónál a következő etimológiai, stilisztikai megjegyzéseket olvashat
juk: „Nagy-Britannia régi (talán kelta eredetű), ma már leírhatatlanul poétikus neve.”
Az Ireland országnév több, egymással utalásokkal összekapcsolt változatban is előfor
dul a szótárban. Közülük a leghosszabb szócikk, az Ireland tulajdonképpen a rendkívül terhelt angol–ír viszony történetét és mai állapotát foglalja össze dióhéjban: „a hate-love viszony Írország és Anglia között kölcsönös.” A rokon szócikk, az Eire objektív földrajzi és történelmi adatokat közöl az Ír Köztársaságról, míg az Erin nyelvi információkat ad meg: „Írország költői neve, ír nyelven.”
A településnevek közül a másodlagos jelentéssel (is) bírók kaptak helyet a szótárban:
a John o’Groats földrajzi névként egy északkelet-skóciai kis helységet jelöl („a szigetek legészakibb települése”), másodlagos jelentése azonban egy állandósult szókapcsolatból derül ki: „from Land’s End to John o’Groats” (’az ország egyik végétől a másikig’).
A szótárban természetesen a Land’s End is kapott külön szócikket.
Városrészek is szerepelnek a szótárban szócikkel: a Mayfair a városrész neve a felső tízezer (upper class) beszédmodorával fonódott egybe, ezért ennek a (szociolingvisz
tikai) összefüggésnek a magyarázata tölti ki a szócikk nagy részét. A Soho szócikk is leginkább a városnegyed történetével és funkcióváltásaival ismertet meg, kiegészítve némi etimológiai magyarázattal: „a so-ho eredetileg vadászkiáltás volt, ugyanis valami
kor királyi vadaskert terült el ezen a környéken.”
A szótárban számos, jelentős konnotációval bíró mikrotoponima is található. Falls Road: „Belfast katolikus részének főutcája, mely robbantásokról, merényletekről és az itt lezajlott összecsapásokról lett nevezetes.” A The Mall (lemmaként: Mall, The) utcanév szócikke a hely földrajzi elhelyezkedéséről, növényzetéről, egykori és mai funkcióiról tudósít, miközben számos további földrajzi (és egyéb) névhez utalja tovább az olvasót (Buckingham Palace, Trafalgar Square, illetve Royal Society).
Fiktív földrajzi nevek is felbukkannak a szótárban: Ambridge képzeletbeli angol falu, a The Archers című végeérhetetlen rádiójáték-sorozat (afféle Szabó család) helyszíne.
A szótárban a névanyagban gyakran előforduló földrajzinév-elemeket is találunk:
az ír Kil „helynevek jellegzetes előtagja, jelentése ’egyház’ (’templom’), pl. Kilkenny”.
3.2. Amerikai kulturális szótár. Az amerikai kulturális szótárban a földrajzi nevek számos fajtája előfordul. A víznevek között például: Great Lakes. A szócikk a tavak rövid földrajzi bemutatásával kezdődik: „öt hatalmas, édesvizű tó láncolata az USA és Canada határán (nagyság szerint: Superior, Huron, Michigan, Erie, Ontario)”, majd a tó
rendszernek a gazdaságban betöltött szerepét ismerteti. A szócikk a tulajdonnév magyar megfelelőjét (Nagy tavak) nem tartalmazza.
A folyónevek közül álljon itt példaként a Mississippi River, amelynek szócikke az előzőhöz hasonlóan épül fel: földrajzi bemutatást tartalmaz („az USA legnagyobb folyója a Missouri és az Ohio összefolyásából”), és a régió életében betöltött szerepét hangsú
lyozza. A szócikk továbbirányítja az olvasót az Ol’ Man River tulajdonnévhez, amely „Os
car Hammerstein száma a Mississippiről, amelynek neve indián nyelven »Nagy Víz«”.
A Rocky Mountains a földrajzi információkon túl („Alaszkától Új-Mexikóig terjedő, csaknem 5000 km hosszú hegylánc az USA nyugati részén, gerince alkotja a kontinens
114 SzilágyiKósa Anikó
vízválasztóját”) az Aspen helységnévre utal tovább. Aspen nem méreténél fogva került a szótárba, hanem mert régen és ma is „különleges” helynek számított: „hajdan ezüst
bányászok lakták, ma a világ legelegánsabb síterepe.”
A szótár számos helység- és helységrésznevet tartalmaz. A New Orleans magyará
zata a település földrajzi elhelyezkedésének és legfontosabb nevezetességeinek (French Qarter és jazz) összefoglalásából áll, megadja a város nem hivatalos elnevezését is („közkeletű nevén a Big Easy”). A Georgetown szócikkben a „Washington legelőkelőbb elővárosa” megjelölés mellett a hely mai megjelenésének a bemutatása alkotja a magya
rázat nagy részét. A terjedelmesebb a Harlem szócikk, amelyet a szótárban megelőz a Harlem Globetrotters és a Harlem Renaissance, a városrész nevéhez fűződő szegénység és etnikai problémák bemutatására helyezi a hangsúlyt, illetve röviden ismerteti a hely történetét, emellett megemlíti a tulajdonnév holland eredetét (Nieuw Haarlem). A nagyon rövid Manhattan szócikk csak a városrész helyét jelöli meg, nem utal tovább a Hell’s Kitchen szócikkre (vö. „Manhattan közepén […] elterülő utcák”), ahonnan azonban van utalás a Manhattan-re. A Camp David, vagyis az elnöki nyaraló neve is helyet kapott a szótárban; hajdani politikai szerepe a róla elnevezett Camp David-i egyezmény (1978) aláírásának helyszíneként nem szerepel a szótárban.
A mikrotoponimák között számos utca- és hídnevet találunk. A Central Park szó
cikke New York City legnagyobb közparkjának a történetéről és mai funkcióiról szolgál információkkal. A Basin Street szócikke a New Orleans-i utca és a jazz kapcsolatára helyezi a hangsúlyt.
A Golden Gate Bridge szócikkében a San Francisco-i öböl hídjának magyar nevét (for
dítását) is megtaláljuk: Aranykapu; ezenkívül méreteit és építésének idejét is olvashatjuk.
Az amerikai kulturális szótárban fiktív helynevek is előfordulnak, például a Gotham.
Magyarázataként ez áll: „az angol ’Rátót’”, vagyis az együgyű, buta emberek lakóhelye.
A fiktív helynév szócikkében angol–amerikai összevetés is található: „Amerikában ele
venebben él a szó, ugyanis […] New York zsurnalisztikus szinonimája ma is.”
3.3. Francia kulturális szótár. A francia–magyar kulturális szótárban szintén talál
kozunk – történelmi, kulturális vagy más szempontból jelentős – földrajzi nevekkel, bár arányuk lényegesen alacsonyabbnak tűnik, mint a többi hasonló kulturális szótárban.
A történelmi országnevek csoportját képviseli a Gaule : Gallia. A szerző a magyar megfelelő megadása után részletesen ismerteti a gall és francia népnevek, illetve a Gal
lia és Franciaország közötti bonyolult összefüggéseket, az országnév mai értelmezését.
A modern országnevek közül megtaláljuk például a Martinique címszót, mely definíci
óval kezdődik: „A sziget 1635-től francia gyarmat, sokáig a cukornádtermesztés egyik központja.” Hajdani francia fennhatósága okán a Canada is címszóként szerepel a szó
tárban: „az ott élő franciák és az ott beszélt (erősen archaikus) francia nyelv miatt válto
zatlanul része a franciák tágabb horizontjának.”
A tájnevek közül megtaláljuk a szótárban az Alsace-t: „Talán az egyetlen igazi régi on.” A szócikk tömören, mégis sok szempontot figyelembe véve tudósít a Francia
ország többi részétől nagyon eltérő tájegység történetéről, vallási és főként (bonyolult) nyelvi helyzetéről. A Camargue is szerepel a szócikkek között, meghatározásaként ezt olvashatjuk: „Sós taváról (Vaccarès), különleges madár- és növényvilágáról, valamint szilaj ló- és bivalytenyésztésről ismert, kb. 85 ezer hektárnyi tavas-mocsaras síkság a Rhône deltájában Provence-ban.” A Jardin de (la) France szócikke definíciószerűen
Tulajdonnevek a kulturális szótárakban 115 adja meg a címszó jelentését: „Franciaország virágoskertje.” Csak ezután derül ki, hogy
„a franciák a Loire völgyét értik rajta”.
A szótár szerint a valós és fiktív földrajzi nevek határán található az Occitanie: „A vala
mikor a langue d’oc nyelven, illetve e nyelv különböző dialektusain beszélő déli ország
rész (fantázia)neve […]. A szót, amelynek nincs valóságos történelmi referenciája (ilyen nevű ország vagy országrész politikai egységként sohasem létezett), ma is hallani.”
Gyakori címszavak a helységnevek, pl. Domrémy (Domrémy-la-Pucelle), ahol Jeanne d’Arc született, és ahonnan országmentő útjára indult. A szócikkben a település
nek a történelmi hősnő életében játszott szerepéről olvashatunk (de földrajzi elhelyezke
déséről nem). A Paris nem szerepel címszóként, a Paris intra muros (lat.) viszont igen, ez a „sajtóban gyakran használt közigazgatási kifejezés, a boulevards extérieurs által közrefogott húsz párizsi kerület együttesen”.
A mikrotoponimák közül megtaláljuk a Champs-Élysées (avenue des) szócikket, amelyben a sugárút különböző háborús helyzetekben betöltött (szimbolikus) szerepe je
lenik meg hangsúlyosan.
Természetesen jelentős épületek is helyet kaptak a szótárban. A Notre Dame de Paris meghatározása szerint „az ország harmadik legfontosabb székesegyháza”. A szótáríró ezután ismerteti azon jeles irodalmi és történelmi vonatkozásokat, amelyek a templom
hoz (és nevéhez) kapcsolódnak.
3.4. Német kulturális szótár. A német kulturális szótárban a vízrajzi nevek között számos folyónevet találunk. Természetesen a legnagyobbakét: Elbe, mellette a magyar névformát: Elba, majd az Elba legfontosabb földrajzi adatait és jelentőségének bemuta
tását. Hasonlóan épül fel a Rhein (Rajna) szócikke, itt azonban a folyónév latin, francia és holland névformáit is megtaláljuk. A Donau (azaz ’Duna’) nem szerepel címszóként.
Németország egyik tengere, a Nordsee (azaz ’Északi-tenger’) nem található meg címszóként a szótárban, az Ostsee viszont igen, talán azért is, mert két magyar meg
felelője van: „Keleti- v. Balti-tenger”. A Neusiedler See címszónál megfeleltetést lehet olvasni: „A Fertő tó német neve.”
A német nyelvterület hegynevei közül szerepelnek az egyes országok legmagasabb csúcsai. Großglockner: „az osztrák Alpok legmagasabb hegycsúcsa: 3798 m magas.” Ha
sonlóan épül fel a Zugspitze szócikke is: „Németország legmagasabb hegycsúcsa (2963 m) az Alpokban.” Történelmi vagy irodalomtörténeti szempontból jelentős hegységek, csúcsok, sziklák neveit is ismerteti a szótár. A Loreley egy „132 m magas sziklaorom a Rajna-mentén Mainz és Koblenz között”, amelyet Heinrich Heine tett halhatatlanná.
A szótár számos tájnevet sorakoztat fel. Már a tájnevek áttekintéséből kiviláglik, hogy a szótár a címében szereplő német alatt a német nyelvű országokat, illetve az egykori né
met nyelvű közép-európai területet érti. Ezek között vannak a mai német nyelvű országok területén találhatók, pl. Breisgau (D), Graubünden (CH), Lausitz (D), Mühlviertel (A).
A Breisgau szócikk földrajzi meghatározást („délnémet tájegység, amely a Rajna felső folyása és a Schwarzwald között található”) és rövid történelmi bemutatást tartalmaz, majd ismerteti a forrásnyelvi nyelvhasználók számára evidens i.Br. (= im Breisgau) rövi
dítést. A Mühlviertel szócikke hasonlóan épül fel: a rövid földrajzi definíciót („300–1300 m magas felső-ausztriai középhegység a Dunától északra; a Cseh-erdő déli nyúlványa”) a név jelentésének megadása (’malomnegyed’), majd ennek magyarázata követi. Egyes tájnevek köznévi jelentésük miatt kerültek be a szótárba: pl. az Emmenthal, amelynek jelentése után (’az Emme folyó völgye’) megtudhatjuk, hogy „[i]tt, illetve itteni eljárás
116 SzilágyiKósa Anikó
szerint készül az ementáli sajt”; a köznév immár illeszkedett a magyar helyesíráshoz.
Az Elsass szócikkben megtaláljuk a magyar megfelelőt is (Elzász).
A településnevek között nagy számban fordulnak elő az egykor német nyelvű területek városai. Pl. Hirschberg (a lengyelországi Jelenia Góra): a sziléziai város „egykori” német neve. Marienbad, a mai csehországi Mariánské Láznĕ német neve mellett a fürdőváros
nak a német kultúrtörténetben betöltött szerepét ismerjük meg, különös tekintettel a híres fürdővendégekre: Wagnerre, Lisztre és Goethére. Breslau: Wrocław, a szócikk ismerteti a lengyelországi város lassan feledésbe merült magyar történelmi nevét is (Boroszló). A fenti településnevekhez csatlakoznak a korábban Magyarország részét képező német városok névpárjai, pl. „Bartfeld Bártfa (ma Bardejov, Szlovákia) német neve”, Neusohl (Besz
tercebánya, Banská Bystrica)”. Hasonlóan önálló címszóként szerepel a Hermannstadt (Nagyszeben, ma Sibiu/Románia) stb. Ezekben az esetekben tehát a mai hivatalos nyelvi névalak mellett a korábban használatos német és magyar megfelelőket is megtaláljuk, amelyek névpárokat alkotnak, illetve párhuzamos nevekként jelennek meg a szótárban.
Mai magyarországi városoknak gyakran van (volt) német elnevezése is, ezeket is nagy számban tartalmazza a szótár: Fünfkirchen (Pécs), Güns (Kőszeg), Raab (Győr), Ödenburg (Sopron), Ofen (Buda). Ezekben a szócikkekben a német név etimológiáját, illetve kialakulásának motivációját is megadja a szerző.
A mikrotoponimák közül sok városrész és utca nevét megtaláljuk a szótárban: általá
ban azokat, amelyeket valamilyen esemény, látványosság, intézmény vagy irodalmi mű tett ismertté. Az egyik bécsi külváros neve, a Grinzing a borozóiról, a másiké, a Döbling pedig (nekünk) Széchenyi István miatt nevezetes. Az épületnevek szintén a teljes német nyelvterületet reprezentálják. Ezek a szócikkek az épületnevek „fordításával” kezdőd
nek, majd azt követi az épület rövid bemutatása (magyarázata), pl. Brandenburger Tor:
„Brandenburgi kapu”, Kapuzinergruft: „kapucinus kripta”.
A címszavak között homonim német nevek is előfordulnak, amelyeknek egy szó
cikkben találjuk meg különböző megfelelőit. Ilyen a Marburg: „a Lahn folyó mellett (an der Lahn) fekvő, ma is így nevezett egyetemi város mellett ez (volt) a szlovéniai Maribor német neve is (an der Drau, azaz ’a Dráva mellett’ jelzői értékű határozóval).
Interlingvális homonimákra, pontosabban egy homográf névpárra külön utalást olvasha
tunk. Eger: „a magyar város nevével írásban tökéletesen megegyező, csak kiejtésében (’éger’) eltérő német városnév”, a mai csehországi Cheb német megnevezése.
3.5. Olasz kulturális szótár. Bár vízrajzi és hegyneveket hiába keresünk az olasz kulturális szótárban, a szótár az egyéb földrajzi nevek különböző típusait tartalmazza.
Az országnevek közül – Olaszország „érdekeltsége” okán – megtalálható az Abissinia:
„Abesszínia, más néven Etiópia, az olasz gyarmatosítási törekvések egyik fő célpontja.”
A tájnevek között különösen fontos az észak-olaszországi régió, Alto Adige neve, amelynek megfelelője nem magyar, hanem német („németül Südtirol”), bár a szócikk szövegében előfordul a dél-tiroli melléknév is. A jelentős konnotációval bíró tulajdon
nevek közé tartozik a Trinacria: „Szicília antik neve, ma a sziget önazonosságának és függetlenségének egyik kifejezője, érzelmi töltése kb. olyan, mint nálunk a ’Hungária’,
’Magyar hon’, ’Szittyaföld’ szavaknak.” A történelmi áttekintés mellett megismerhetjük a szó eredetét is: a görög trinakrios (’három hegyfok’) átvétele.
Több városnév szerepel a szótárban: Bari, Fiume, Trieste. A városnevek szócikkei az adott város közigazgatási szerepét, földrajzi bemutatását és rövid történetét tartalmazzák.
Pl. Bari: „Puglia tartomány székhelye.” A Fiume szócikkből hiányzik a ma horvátországi
Tulajdonnevek a kulturális szótárakban 117 város hivatalos nyelvi megnevezése (Rijeka), így a névpár tagjainak azonos jelentéséről (’folyó’) sem esik szó, annál inkább a város mozgalmas történetéről. Trieste szócikke szintén nem tartalmazza a többnyelvű és -nemzetiségű város többi nevét: horvátul és szlovénül Trst, németül Triest, magyarul Trieszt. Ehelyett a helység földrajzi helyének leírása olvasható: „a Szlovéniába beékelődő olasz földnyelven fekvő város.”
Az itáliai városok közül jó néhánynak van – az olaszok számára közismert – ragad
ványneve; a szótár ezeket is számba veszi. Città del Santo (Padova, ’szent [Antal] vá
rosa’, Bologna la Grassa (’kövér’), Dotta (’tanult, tudós’, Bologna, illetve Padova), Superba („Genova állandó jelzője”). Az Urbe városnév Róma latin nevéből, az Urbs-ból származik, „az ~n kizárólag Róma értendő”.
A földrajzi nevek címszavai között vannak fiktív nevek is, pl. Cuccagna: „Dínom
dánom ország, Eldorádó”. A név a középlatin cocaniá-ból alakult ki, amely pedig a né
met Kuchen (’sütemény, édesség’) szóra vezethető vissza. A Cuccagna szinonimája a Bengodi, jelentésében nem, csak használatának gyakoriságában különbözik az előzőtől.