A Mezei Péter által megfogalmazott, a magyar, a német és az osztrák jogban irányadó definíció szerint: „… bármely természetes személy, illetve meghatározott esetekben bárki jogosult magáncélból, illetve egyéb saját használatra egy nyilvánosságra hozott műről másolatot készíteni, amennyiben ezzel se közvetlen, se közvetett haszonszerzési célokra nem törekszik, és mindehhez jogszerűen előállított vagy nyilvánosan hozzáférhetővé tett forrást használ fel.”230 A meghatározás gyakorlatilag megfelel a törvényi szabályozásnak,231 a forrás jogszerűségére vonatkozó kiegészítéssel. A szerző határozott álláspontja szerint a fájlcserélés arra tekintettel esik kívül a szabad felhasználás esetkörein, hogy a jogszerű forrás követelményének, valamint a nyilvánosságra hozatal tilalmának szigorú feltételeit nem képes egészében kielégíteni.232 A nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban kifejtettek vonatkozásában ellenérveket nehezen lehetne felhozni, hiszen mint arról korábban szó volt, ez a felhasználási forma minden esetben a szerzői jog jogosultjának engedélyéhez kötött, ilyen hiányában pedig jogellenes. Ugyanakkor a forrás jogellenességének problémaköre – véleményem szerint – nem ennyire egyértelmű.
Mezei Péter szerint: „… jogellenes forrásból jóhiszemű cselekvés mellett sem lehet jogszerű másolatot készíteni.”233 Ez a ténymegállapítás ellentmondani látszik az SzJSzT által kifejtett azon határozott álláspontnak, miszerint „… a magáncélú másolásra vonatkozó szabad felhasználásról nem lehet szó akkor, ha a másolást végző tudja, vagy az adott helyzetben elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a másolás illegális forrásból történik.”234 A szakvéleményből kitűnően a másolást végző jó- vagy rosszhiszeműsége nem tekinthető irreleváns körülménynek a többszörözés jogi megítélése, így az esetleges szabad
230 Mezei 2009a p. 36.
231 Szjt 35. § (1)
232 Mezei 2010 p.181.; A fájlcsere szabad felhasználáskénti elismerésének kizártságáról az európai országokban és az Egyesült Államokban lásd részéletesen: Mezei 2012a p. 166-177.
233 Mezei 2009a p. 51.
234 SZJSZT 07/08/1. p. 7.
69
felhasználáskénti értékelés kapcsán. Olyannyira nem, hogy az SzJSzT épp ezt a körülményt határozza meg olyanként, ami az elhatárolás alapját képzi. A 17/2006.
számú szakvélemény kifejezetten olyan többszörözési cselekményekkel összefüggésben fogalmazódott meg, ahol a másolatok száma, illetve a felhasználás egyéb mennyiségi vagy minőségi kritériumai alapján nem állapítható meg egyértelműen a szabad felhasználás általános feltételeibe való ütközés.235 A szabad felhasználás feltételeinek egyébként – tehát mennyiségi és minőségi kritériumai tekintetében – megfelelő többszörözések esetében a felhasználási cselekményt végző tudattartalma lesz az elhatárolási szempont. Az ilyen többszörözés tehát attól függően minősülhet szabad felhasználásnak, hogy a többszörözést végző a forrás jogellenességével tisztában van-e vagy sem. A forrás jogellenessége tehát – az említett szakértői véleményekben foglaltak szerint - nem feltétlenül és nem szükségképpen eredményezi az ilyen forrásból történő többszörözés jogellenességét.236 Az idézett két vélemény közül – meggyőződésem szerint - az SzJSzT által megfogalmazottat kell irányadónak tekintenünk, tehát ragaszkodnunk kell ahhoz az állásponthoz, hogy a jogellenes forrás felhasználásával történő többszörözés megítélésénél elsőrendű szempontként veendő figyelembe a felhasználó tudattartalma, a forrás jogellenességének ismerete.
Ibolya Tibor a letöltés237 elemzése során kirekeszti a vizsgálandó körülmények köréből a forrás jogszerűségének kérdését. Mint fogalmaz: „az audiovizuális tartalmak letöltése (azonban) nem lehet bűncselekmény, mert a jogosult engedélye, illetve díjfizetés nélkül megengedett magáncélú többszörözésre vonatkozó Szjt. 35. §-a értelmében természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját
235 SZJSZT 17/2006. p.1.
236 Vö.: Faludi-Gyenge 2011 p. 78. „a megosztott fájl közönség általi letöltése (nem megosztásra szánt tárhelyre) a szabad felhasználás háromlépcsős tesztjének és a letöltő személy tudatállapotának alávetett szabad felhasználás (magáncélú másolás) ahhoz képest, hogy egy szerzői jogi szabályozás értékeli-e, ha jogsértő forrásból történik a magáncélú másolat készítése.”
im. p. 78.
237 A hivatkozott elemzés kifejezetten a torrent technológiával megvalósuló letöltésre vonatkozik.
70
közvetve sem szolgálja.”238 A szerző véleménye szerint az ily módon megvalósuló felhasználással generált vagyoni hátrányt az üres hordozó díj hivatott kompenzálni.239 „Mindebből következően a szerzői jogvédelem alatt álló elkövetési tárgyak – a szoftverek kivételével – letöltése, másolása legális, a szabad felhasználás körébe illeszthető.”240
Szinger András és Tóth Péter Benjámin már nem csak irrelevánsnak tekinti a forrás jogszerűségét, de jogellenes forrás esetén is kifejezetten lehetőséget látnak a szabad felhasználásra. Véleményük szerint: „ … nem feltétele e szabad felhasználásnak, hogy a másolatkészítés forrása maga jogszerű legyen….
ugyanígy jogszerű – és ezt talán többen nem tudják – az internetre jogsértő módon feltöltött zenefájlok magáncélú letöltése is.”241 A kijelentés helytállósága olyannyira kézenfekvő a szerzők számára, hogy az igen mélyre ható következtetések levonására alapot adó ténymegállapítás részletes indokolását mellőzik. Itt indokolt néhány szóval visszautalnunk a tévedés kapcsán elmondottakra. Ha a felhasználónak adódik is reális lehetősége arra, hogy a forrás jogszerűségéről vagy jogellenességéről egyértelműen és hitelt érdemlően meggyőződhessék, a cselekmény jogi jellege kapcsán - az idézett szakkönyv megállapításaira figyelemmel - okkal valószínűsíthető a tévedés lehetősége. Félő, hogy az említett kijelentés az internetről történő letöltés jelenségét elsődlegesen nem jogi szempontból vizsgáló csoportok körében sem arat osztatlan sikert.
Annak következetes elfogadása és deklarálása ugyanis, hogy az interneten bármilyen módon – tehát akár jogellenesen – hozzáférhetővé tett alkotások letöltésének jogszerűségéhez nem férhet kétség, nagy valószínűséggel óriási zavart okozna a letöltés – egyébként is ellentmondásosnak nevezhető – társadalmi megítélésében. Fontos utalnunk e körben a SzJSzT által kifejtett azon álláspontra, miszerint a letöltés korlátok nélküli jogszerűségének elismerése olyan káros
238 Ibolya 2012 p. 28.
239 Ezzel ellentétes véleményt lásd: Mezei 2012a p. 168.
240 Ibolya 2012 p.28.
241 Szinger András – Tóth Péter Benjámin: Gyakorlati útmutató a szerzői joghoz, Novissima Kiadó, Budapest, 2004. (továbbiakban: Szinger-Tóth 2004) p. 40.
71
hatásokkal járna a szerzőkre és az egyéb jogosultakra, amelynek kompenzálására az üres-hordozó jogdíj nyilvánvalóan nem lenne képes.242 Bár az SzJSzT ezen okfejtést részint kritikával illettem a korábbiakban, a Gyakorlati útmutatóban kifejtettek kapcsán elfogadhatósága nem vitatható. Fontos látni, hogy a letöltés olyan társadalmi tömegjelenség, amelynek – adott esetben - jogellenes jellege nem vált ki olyan helytelenítő értékítéletet a társadalom részéről, amelyekkel más büntetendő cselekmények kapcsán kénytelen szembesülni az elkövető. Ennek ellenére mégis működnek bizonyos fékek és ellensúlyok, amelyek a már most is tömegesnek mondható tevékenységet az elviselhetőség keretei közé szorítják.
Ezen fékek és ellensúlyok maradéktalan eltörlésének hirdetése nyilvánvalóan az SzJSzT idézett véleményében prognosztizált, nem kívánatos következményekkel járna. Az SzJSzT tárgyalt véleménye kapcsán fennálló – látszólagos – önellentmondás a következőkkel magyarázható. Az SzJSzT álláspontja szerint annak elfogadása és meghirdetése, hogy a jogellenes forrásból való magáncélú másolás megengedett, nyilvánvalóan sértené a művek rendes felhasználást, így nem felelne meg a szabad felhasználás általános kritériumainak, következésképp nem is lehetne jogszerű.243 A körkörös indokolás lényege, hogy azért indokolt egy bizonyos magatartás tilalmának fenntartása, mert a tilalom megszüntetése esetén előre láthatólag bekövetkező tömegessé válás nagy valószínűséggel a tilalom bevezetését indokolná.244 Itt tehát kizárólag egy bizonyos típusú cselekmény – véleményem szerint kevéssé védhető - jogi megítéléséről van szó, amelynek középpontjában a jogi minősítés módosításával összefüggő feltételezések állnak.
A Gyakorlati útmutató idézett mondatával összefüggésben megfogalmazható kritika merőben más jellegű. Lényege, hogy egy kétséget kizáró magabiztossággal megfogalmazott, ám a kialakult gyakorlatnak és a SzJSzT méltán kimagasló szakmai szintű véleményeiben foglaltaknak tökéletesen ellentmondó főszabály245 kellő publicitás melletti deklarálása nagy valószínműséggel nem kívánt zavart idézne elő a hazai felhasználói társadalomban. E kritika annak ellenére
242 SZJSZT 17/2006. p. 14.
243 SZJSZT 17/2006. p. 17.
244 SZJSZT 17/2006. p. 14.
245 Amely szerint a jogellenesen hozzáférhetővé tett zene- és filmalkotások letöltése jogszerű.
72
fogalmazható meg, hogy a jogellenes forrásból történő magáncélú másolás jogszerűségének lehetősége – véleményem szerint legalább is – nem zárható ki általános érvénnyel.
A Gyakorlati útmutatóban kifejtettekhez hasonló álláspontra helyezkedett dr.
Ormós Zoltán, aki a Magyar Televízió Kultúrház Extra című műsorában a következőképpen fogalmazott: „Függetlenül a forrás legalitásától a lefele irányuló, magáncélú másolás keretében végzett letöltés az legális.”246 Még ha a
„lefele irányuló” magáncélú másolás zavarba ejtő kifejezése felett el is siklunk, az semmi esetre sem közömbös, hogy a nyilatkozó egy az SzJSzT által kifejezetten jogellenesnek minősített cselekmény jogszerűségét állítja meggyőző magabiztossággal. Nehezen állítható, hogy egy országos televízió műsorában tett, ilyen elvi éllel megfogalmazott kijelentés ne lenne a cselekmény társadalomra veszélyességét illetően fennálló tévedésre alappal okot adónak minősíthető. A ilyen jellegű és tartalmú nyilatkozatok kapcsán a probléma leginkább ott ragadható meg, hogy letöltők többsége nagy valószínűséggel rendszeresebben gyűjt információt saját tevékenységét illetően a televízió adásaiból, mint az SzJSzT szakvéleményeiből. Másképp fogalmazva félő, hogy az SzJSzT véleményeiben megfogalmazottak nem jutnak el a leginkább érdekelt felhasználókhoz.
A jogellenes forrásból történő másolatkészítés kapcsán kialakult jogértelmezési dilemmát Magyar Csaba a következők szerint összegzi: „Mivel a mérlegelést lehetővé tevő gumiparagrafusokat bajosan lehet kikerülni, így a másolás eredeti példányának jogi minőségével kapcsolatban egyértelmű, minden fél számára megnyugtató választ nem találhatunk. Az Szjt. közvetlenül nem tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést. Sehol sincs leírva benne, hogy »szabad felhasználás körébe eső többszörözés kizárólag abban az esetben lehetséges, ha az eredeti műpéldány jogszerű körülmények között jött létre«, sem ehhez hasonló. A
246 Ormós Zoltán a Magyar Televízió Kultúrház Extra című műsorában; http://www.media-kabel-muhold.hu/menu.php?main=aktualis&sub=20060322_hir_aktualis99
73
megoldást az egyéb rendelkezések között tallózva kell megtalálni.”247 Az Szjt.
magáncélú másolásra vonatkozó rendelkezései248 – a SzJSzT által hivatkozott249 német szerzői jogi törvénytől250 eltérően – valóban nem tartalmaznak olyan kitételt, amely a magáncélú másolás jogszerűségét az annak alapjául szolgáló forrás jogszerűségéhez kötné. Amennyiben a törvényhozónak határozott szándéka lett volna a másolatkészítés jogszerűségét a forrás jogszerűségéhez kötni,251 valószínűleg a számítógépi programalkotásokra vonatkozó szabályokhoz hasonlóan kifejezetten rendelkezett volna arról.252 Az Szjt. vonatkozó szabályai253 szerint a szoftverről kizárólag biztonsági másolat készíthető. Ennek fényében a számítógépi programalkotás másolása csak akkor jogszerű, ha a másolást végző másolat alapját képző példány vonatkozásában jogszerű felhasználónak minősül.
247 Magyar 2008 p.133.
248 Szjt. 35. § (1)
249 SZJSZT 17/2006. p. 2.
250Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte (Urheberrechtsgesetz) (továbbiakban:
UrhG) 53. § (1) Zulässig sind einzelne Vervielfältigungen eines Werkes durch eine natürliche Person zum privaten Gebrauch auf beliebigen Trägern, sofern sie weder unmittelbar noch mittelbar Erwerbszwecken dienen, soweit nicht zur Vervielfältigung eine offensichtlich rechtswidrig hergestellte oder öffentlich zugänglich gemachte Vorlage verwendet wird. Der zur Vervielfältigung Befugte darf die Vervielfältigungsstücke auch durch einen anderen herstellen lassen, sofern dies unentgeltlich geschieht oder es sich um Vervielfältigungen auf Papier oder einem ähnlichen Träger mittels beliebiger photomechanischer Verfahren oder anderer Verfahren mit ähnlicher Wirkung handelt.
251 A T/6374. számú törvényjavaslat kísérletet tett erre. A javaslat 6. § (2) bekezdése szerint: Az Szjt. 35. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(8) Az (1), a (4) és az (5) bekezdésben szabályozott esetekben nem minősül szabad felhasználásnak a többszörözés, ha a szabad felhasználás kedvezményezettje tudja, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a többszörözés nem jogszerűen létrejött műpéldányról vagy a nyilvánossághoz nem jogszerűen közvetített műről történik.” A javaslat elemzését lásd részletesen: Gyenge 2010a p. 213-216.;
252 Mint arra Mezei Péter és Senkei-Kis Zoltán egybehangzóan rámutatott, ennek ésszerű magyarázata, hogy a törvényhozó az Szjt. 1999-es megalkotásakor nem láthatta előre a fájlcserélés problematikáját. Vö.: Mezei 2010 p. 172-174.; Senkei Kis Zoltán: Szerzői jogi visszaélések az elektronikus dokumentumok világában, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, Könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat, 54. évfolyam 3. szám (2007) p. 6
253 Szjt. 58. § (2)
74
Önmagában az a körülmény, hogy a törvény expressis verbis nem zárja ki a másolatkészítés jogszerűségét a forrás jogellenességére figyelemmel, – mint ahogy megteszi ezt a szoftver esetében - kétségessé teszi hogy valamennyi jogellenes forrásból történő másolatkészítés szükségképpen jogellenes lenne. A forrás jogellenességének ténye ugyanakkor önmagában olyan körülmény amely iránymutatást nyújt a jogszerűség kérdésében, még ha a három lépcsős teszt egyetlen lépcsőjének sérelme sem állapítható meg. Ez a sajátosság azon a megfontoláson alapul, hogy jogszerű magatartás alapja nem lehet jogellenes állapot. Ha magáncélú másolat készítőjének cselekménye egyébként meg is felelne a három lépcsős teszt kívánalmainak, a joggyakorlás objektíve jogellenes alapon áll, így nem is tekinthető jogszerűnek. Ennek az okfejtésnek a helytállósága levezethető – egyebek mellett – a Legfelsőbb Bíróságnak a számítógépi programok szabad felhasználásának kérdéskörét taglaló határozatából is. Eszerint:„ azokban az esetekben, amikor valaki a számítógépi program lemezét vagy más hordozót másolás céljára mástól ellenszolgáltatás nélkül megszerzi, a megszerzés jogi formája a haszonkölcsön. A haszonkölcsönbe adás és a haszonkölcsönbe vétel pedig ugyanannak a dolognak a két oldala, ha az egyik tiltott, a másik is szükségszerűen az.„254
A vélemények között mutatkozó antagonisztikus ellentét súlyát különösen az a körülmény adja meg, hogy a jogértelmezés végeredményének tétje nem kisebb, mint a többszörözést végző büntetőjogi felelősségének megállapíthatósága. A helyzetet tovább fokozza a tény, hogy itt nem néhány vagy néhány száz letöltést végző büntetőjogi felelősségéről, hanem az ország lakosságának jelentős részéről kell beszélnünk, ráadásul olyan cselekmény kapcsán, amelyhez gyakorlatilag semmiféle társadalmi helytelenítés nem párosul.255
254 EBH 2002. 606.
255 A kalózkodás kultúrájáról lásd részletesen: Bodó Balázs: Szükség törvényt bont – a kalózok szerepe a kulturális termelés és csere folyamataiban a könyvnyomtatástól a fájlcserélő hálózatokig, doktori értekezés, ELTE BTK Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet Program Budapest, 2010.
75
Függetlenül attól, hogy a háromlépcsős teszt sérelmére vagy önmagában a forrás jogellenességének tényére helyezzük is a hangsúlyt, összességében megállapítható, hogy a jogellenes forrásból történő másolatkészítés nem minősülhet engedély és díjmentes szabad felhasználásként, feltéve, ha a másolást végző tudja, vagy az adott helyzetben elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a másolás illegális forrásból történik. Amennyiben az ilyen többszörözés vagyoni hátrány okozásával is együtt jár, úgy büntetőjogi felelősség alapját képezheti.